Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

19SS. szeptember 6., kedd 3 Tanévnyitó ünnepségek H tanárképző főiskolán Nagy László felvétele Tanár jelöllek, útban a főiskolai ünnepségre (Folytatás az 1. oldalról.) Tegnap délután a József Attila sugárúti új gimnázi­um aulájában rendezte meg •tanévnyitó ünnepi tanács­ülését a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola. A me­gye és a város vezetőit, valamint a társintézmények képviselőit Rozgonyiné Molnár Emma főigazgató­helyettes köszöntötte, az el­ső évfolyamos hallgatókat pedig Békési Imre főigazga­tó. (Beszéde egy részletét az ötödik oldalon közöljük.) Az intézmény oktató és kutató tevékenységét is be­mutató ünnepi beszédet kö­vetően esküt tett a 473 nap­pali és 510 levelező tagoza­tos elsőéves. A neveléstudományi tan­szék javaslatára a művelő­dési miniszterhelyettes cím­zetes főiskolai tanári címet adományozott Szvétek Sán­dor nyugalmazott kollégiu­mi igazgatónak, aki — a főigazgató szavai szerint — „úgy alkotta meg közel száz tanulmányból és öt könyv­ből álló elméleti életművét hogy negyven éven át nem hagyta el tanítványait, mű­helyét, egy kisváros, Kalo­csa középiskolai kollégiu­mát." Békési Imre ezen az ün­nepségen jelentette be, hogy a francia kormány „A mű­vészet és a bölcsészettudo­mány lovagja érdemrendet" adományozott Palásti Lász­lónak, a főiskola nyugalma­zott docensének, aki 55 éven át a magyar—francia műve­lődéstörténet és a francia névkutatás terén élethiva­tásként dolgozott. Az idős tudósok köszön­tése után Geri István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökhelyettese öt hallgató­nak egyenként tízezer fo­rintos pályadíjat adott át. Ezt követően személyi vál­tozásokat jelentettek be. A főiskola új gazdasági igaz­gatója Marsi Zoltánné; fó­titkára Pálfy Tamás, könyv­tárigazgatója Gábor Kál­mánná, személyzeti vezetője Varga Sándorné lett. Főis­kolai tanári kinevezést ka­pott Pál Ágnes (földrajz tanszék), főiskolai docens lett Bonifert Domonkosné (fizika), Deák László (ké­mia), Kamarás Gábor (bio­lógia), Pungor Miklós (test­nevelési), Szederkényi An­tal (matematika) és Varga Sándorné (neveléstudomá­nyi tanszék). Tanszékvezetői megbízást kapott Kaszab Imre tudományos főmunka­társ a földrajz, és Sebéné Madácsy Piroska a magyar irodalom tanszékre. Hagyomány, hogy az in­tézmény egykori végzőseit, öregdiákjait a tanévnyitón díszoklevéllel tüntetik ki. Idén rubin oklevelet kapott (70 éve végzett!) Heinrich Lajosné. Vasdiplomát ka­pott Babó Béláné, Csont Ilona, Dötsch Margit, Far­kas Béla, Kojlanovits Já­nosné. Ibolya Jánosné és Rozsondai Zoltán. Gyémánt oklevelet vehetett át Alföl­di Gyuláné. Aranydiplomát kapott: Baló Alinka, Parlag Istvánná, Dubsky Ferenc né, Gajzágó Salamonná, Ga­lambos Imréné, Girth Irén, Gyepes János, Ispánki Já­nosné, Királdi Károly, Kraj­csik Istvánná, Nagyfalusi Antalné, Oltai Pálné, Schwarz Zoltánná, Sebes­tyén Zoltánná, Turcsányi Sipos Margit, Szabó József­né, Schel Johnná, Váry Bé­la, Frank Pálné, Hajas Ta­másné. Hangya Antalné, Be­ruzs Mihályné és Szolnoki Jánosné. Szembenézve önmagunkkal A városi pártértekezlet anyagainak vitája az olajiparnál Napjainkban érdekes fej­leményeknek lehet naponta tanúja a megfigyelő. Példá­ul annak, hogy az emberek, amint érdemi kérdésekben kérik — és valóban kérik — véleményüket, segítségüket, igazi, valódi felelősségtudat­ról, tárgyismeretről, politi­kai érzékről és érzékenység­ről, no meg társadalmi-kol­lektív tisztességről tesznek tanúbizonyságot. Csak az a lényeg — s ezt ismét 'hang­súlyozni kell —, valóban a véleményüket kell kérni és érdemi kérdésekben. S ak­kor hamarosan 'bebizonyoso­dik, hogy a felelős politikai gondolkodás nem egy szűk réteg erénye hazánkban, s így kiváltságként sem ke­zelhető, hanem állampolgá­ri joggá kell válnia a poli­tika formálásának. Nos, e folyamat egyik iz­galmas állomása volt az a vita, amelyet az olajipari pártbizottság rendezett, s amelyet tegnap, hétfőn tar­tottak — munkaidő után — a Kőolaj- és Földgázterme­lő Vállalat algyői központ­jában. A vállalatnál műkö­dő pártalapszervezetek kül­döttei véleményezték a vá­rosi pártértekezlet közzé­tett anyagtervezeteit, hozzá­járulva a városi pártérte­kezlet előkészítéséhez, a politikai gondolkodás érde­mi formálásához. Mindeh­hez komoly segítséget adott a vita, s ehhez szabott volt Székely Sándornak, az MSZMP Szeged Városi Bi­zottsága első titkárának kö­szönete is. Hogy konkrétan miről is volt szó? Nos, e pillanatban jön zavarba az újságíró, mert egyszerűen képtelen­ség a számos hozzászóló ál­tal felvetett lényegi és fon­tos kérdéseknek akár több­ségére is érdemben kitérni. De hát a szemelvények is alkalmasak lehetnek arra, hogy érzékeltessék: mi fog­lalkoztatja a párttagságot, milyen jelenségeket és kér­déseket tartanak meghatá­rozóan fontosnak a kibon­takozás szempontjából? A városi pártbizottság döntése alapján, október 8-án rendezik az MSZMP Szeged városi értekezletét. E tanácskozás előkészületeinek jegyében tegnaptól városi aktívaértekezlateket tartanak. A tanácskozások sorát a függetlenített pártbizottsági titkárok vitája nyitotta meg tegnap délelőtt, majd a nyugdíjas párt­tagok képviselői véleményezhették a dokumentum­tervezetet. Délután az olajiparban dolgozó párttagok (e tanácskozásról számolunk be részletesebben mai tudósításunkban), a textilművek és a Volán kommu­nistái vitáztak, s e tanácskozásokkal egy időben ke­rült sor a közoktatásban dolgozók aktívaértekezletére is. Ma, a Sajtóházban a tömegkommunikáció mun­kásai vitáznak, míg a városi pártbizottságon a mű­vészeti és közművelődési intézmények dolgozói és a műszaki értelmiségiek értekezletét tartják. A fiatal párttagok és KISZ-vezetök tanácskozására városi KISZ-bizottságon kerül sor. Szerdán jeles szegedi közéleti személyiségek, a felsőoktatási és tudományos intézmények dolgozói, a községi vezetők, és a mező­gazdaságban dolgozók aktívaértekezletét tartják. Egyesülési, gyülekezési jog I ° Mint ismeretes, e hónap­ban országszerte vitáznak, s azért merem így kategoriku­san állítani, mert magam a második összejövetelen vet­tem részt, ahol a gyülekezési és egyesülési jogunkról szó­ló törvénytervezet" volt a té­ma. Legutóbb tegnap, hétfőn délután a szegedi népfront közjogi bizottsága foglalko­zott vele. Tekintve, hogy tagjai zömükben jogvégzet­tek, igen élénken foglalkoz­tatta ókét a törvénytervezet szakmai része, de mint nép­frontaktivisták azt is szem előtt tartották, milyen szem­pontokra kell majd figyel­niük a sorra kerülő társa­dalmi fórumokon, amelye­ken vitavezetők lesznek. Kukorelli István, az ELTE docense, a Hazafias Nép­front országos elnöksége mellett működő közjogi bi­zottság titkára rövid beve­zetőt tartott. Fölhívta a fi­gyelmet: a népfront szeret­né, ha a törvénytervezet vi­tája a nyíltság és az őszin­teség légkörében zajlana. A mai magyar közélet rendkí­vül érzékeny és egyben ér­deklődő is minden változás, változtatás iránt, történjék az társadalmunk akár gaz­dasági, akár politikai éle­tében. A jogalkotói szándé­kok — nemcsak az egyesü­lési, gyülekezési, hanem a választójogi, a tanácstör­vényről szóló, s a tervbe vett alkotmánymódosítás is — találkoznak az állampol­gárok igényeivel. Kérte a leendő vitavezetóket, tuda­tosítsák: a törvényalkotás nem csupán szakmai kérdés, sót politikai aspektusa leg­alább olyan fontos már most a kiérlelés időszaká­ban is, mint az, hogy ma­ga a törvény jó lesz-e. Te­hát valamennyiünk felelőssé­ge, éppen ezért éljünk a föl­kínált lehetőséggel. Az egye­sülési, gyülekezési törvény­tervezet több pontja alter­natív megoldásokat tartal­maz, választási lehetőséget adva. Jóllehet, óhatatlan • fölme­rül a kérdés, miért éppen most került napirendre ez az állampolgári jog törvé­nyesítése. A válasz egysze­rű, reformra éhes társadal­munk szülte. A szakembe­rek a hozzáértők szemével is nézzék, helyes-e egy-egy megfogalmazás, érthető-e. A közjogi bizottság tagjai teg­nap mindezt meg is tették, íme, néhány észrevétel. A gyülekezési joggal kapcsolat­ban elhangzott, tisztázásra szorul majd az, hogy milyen jogosítványokkal kell ren­delkezni a rendörségnek (jelenleg egy 1974-ben ho­zott kormányrendelet ér­vényes), egy felvonulást szervezőknek például mi­lyen bejelentési kötelezettsé­gük lesz, hogyan tehetnek eleget annak, kelj-e lét­számlimit? Előfordulhat anyagi kór egy gyűlés al­kalmával, ki viseli annak terhét, kié az anyagi felelős­ség? Többen hangsúlyozták, a törvénytervezet lényegre törő legyen, ne bocsátkozzon fölösleges ismétlésekbe. „Külföldi állampolgár jo­gosítványa nem tisztázott a törvénytervezetben" — hal­lottuk a vitán. De azt is, hogy a tüntetés kifejezést ne csak pejoratív értelemben használjuk, hisz pozitív, mozgósító ereje is lehet és van. Fontos tisztán látni, a gyülekezési jog gyakorlása egyértelműen politikai ter­mészetű, más az esküvő, az érettségi találkozó. Ez utób­biakat, vagyis a „civil szfé­rát" ki is hagyja a tervezet, vélte egy hozzászóló. Mások mintegy hangosan gondol­kodva elmondták, tervezett alkotmányos törvényeink előbb születnek meg, mint az új alkotmány, s ez félő, hogy gondot okoz. Az egyesülési törvényter­vezet vitájakor legszembe­tűnőbb volt egy szemléleti probléma. Nevezetesen: ne csak az egyesületekre gon­doljunk vele kapcsolatban, az egyesülés fogalma an­nál szélesebben, tágabban értelmezendő. Komoly fel­adat lesz tisztázni a párt, a szakszervezetek helyét, szerepét, más temeg- és tár­sadalmi szervezetekét is az új konstellációban. Fölme­rült a kétely, hogy a párt és a szakszervezetek egyál­talán beilleszthetök-e a tör­vénytervezetbe. Kérdéses az is, hogyan valósul meg az egyesületek állami felügye­lete, érvényét veszti-e a je­lenlegi gyakorlat. Kívánatos­nak látták, hogy az egyesü­letek költségvetési szervként, nagyobb szabadsággal funk­cionálhassanak. Végezetül idézzünk még egy érdekes gondolatot a tegnapi vitá­ból. Fölvetette valaki, is­meretei szerint napjaink gyakorlatában nincs, aki el­lenőrizhetné, törvényesen működik-e például a nő­szövetség. Talán e fölelevenített hoz­zászólások elég kedvcsiná­lók az elkövetkezendő fó­rumokra, amelyek helyét, időpontját lapunkban előre közzétesszük. M.E. Nagytakarítás a fővárosban A Fővárosi Közterület­fenntartó Vállalat elkészí­tette Budapest őszi nagy­takarításának tervét. A munka október l-jétől no­vember 7-ig tart; a válla­lat dolgozói a rárakódott szennyeződésektől megtisz­títják a Duna-hidakat, az emlékműveket és a szobro­kat, kitakarítják a gyalo­gos-aluljárókat, lemossák a falburkolatokat, a városból kivezető főútvonalak szalag­korlátjait. Kibontakozás? Igen, ar­ról van szó. És annak érde­kében szinte minden fölszó­laló kitért néhány alapfel­tételre. Hangsúlyozták töb­bek között azt, hogy a párt nem kulloghat az esemé­nyek után, ahogyan azt hosszú ideig tette. Követel­ményként fogalmazták meg a politikacsináló, aktív párt iránti igényt, amelyben a fontos ügyekben a döntések kötelezően a tagság bevoná­sával, véleményének kikéré­sével születnek, nem pedig a feje fölött. Teljes egyet­értéssel tartották múlhatat­lanul szükségesnek a me­gyei és városi pártértekezlet megrendezését, a vezetés személyi megújítását — a valódi megújulás érdekében. Lényegi észrevételeket hoz­tak szóba többen is. Példá­ul a módszerek és garanciák kérdését. Egyetértve a fel­adattervvel hangsúlyozták, hogy múlhatatlanul szüksé­ges azoknak a politikai módszereknek a kidolgozá­sa, amelyek a jelenleginél messze nagyobb garahciát nyújthatnak arra, hogy a jövőben érdemi határozatok születnek, s amelyek egyút­tal garanciát adnak e hatá­rozatok végrehajtására is. Ugyancsak hangsúlyosan merült föl a választott tiszt­ségviselők erkölcsi feddhe­tetlenségének kérdése. Aho­gyan az egyik felszólaló fo­galmazott: ne csak a tör­vényesség, hanem az erköl­csi normák betartása is le­gyen alapkövetelmény szá­mukra. S hogy melyik fölszólaló miről is beszélt konkrétan? Íme, néhány szemelvény az elhangzottakból: Szabó Fe­renc, a vállalati szb munka­társa a demográfiai csúcs kapcsán az iskolahelyzetet taglalta többek között, a megoldás fontosságát hang­súlyozva, Tolnai József mű­vezető pedig az elkövetett hibák, a kibontakozást aka­dályozó tényezők őszinte, nyílt feltárását és a felelős­ség tisztázását szorgalmazta, no meg a garanciákat nyúj­tó módszerek kidolgozását. Györki György művezető aggályait fejezte ki többek közt, hogy mennyire helyt­álló információk alapján ké­szült a mostani anyag, te­kintettel a múltbéli tapasz­talatokra, valamint a párt­bizottsági munkastílus és -módszer átalakítását szor­galmazta, míg Babcsán László csoportvezető a ve­zetői alkalmasság kérdését feszegette, s azt, hogy a pártbizottság felkészült-e az esetleges munkanélküliség kezelésére. Radics István művezető keményen bírálta Szeged tanácsi vezetését — különös tekintettel a lakás- és isko­lahelyzetre, hangsúlyozva, hogy a prioritások kialakí­tása a várospolitikában ugyanúgy lehetetlen a pol­gárok bevonása nélkül, mint ahogyan a politikai megúju­lás. Ennek jegyében fölve­tette a párt szervezeti sza­bályzata megújításának szükségességét, a pártélet és -munka kialakult alapelvei­nek fölülvizsgálatát is szük­ségesnek tartva (munkahe­lyi szerveződés, kisebbségi vélemények, frakciók stb.), kifejtve, hogy az új egyesü­letek komoly konkurenciát is jelentenek a pártnak. Kriska László termelőmes­ter a politika késedelmessé­ge mellett azt .tette szóvá nagy nyomatókkal, hogy visszás hangulatot kelt az alkalmatlan, sokszor erköl­csileg támadható vezetők korkedvezményes nyugdíja­zása, más vezető beosztásba helyezése. Viola Tamás termelőmes­ter a politikai intézmény­rendszer szükséges változta­tásának tisztázását sürget­te, hivatkozva arra is, hogy az olajipari pártbizottság évek óta kezdeményezte: ne születhessen fontos KB-ha­tározat a tagság megkérde­zése nélkül. Többekkel együtt kifejtette, hogy a megújulás jegyében érthe­tetlennek tartja a megyei pártértekezletet szorgalma­zó dokumentumot aláíró 25 pártbizottsági titkár ügyé­ben elhangzott nyilatkoza­tot, ami szerint „nem indí­tanak ellenük fegyelmi el­járást". Hogy ilyen gondolat még csak föl se vetődhessen a jövőben, annak érdekében sürgette a szervezeti sza­bályzat átdolgozását segítő pártvita mihamarabbi meg­kezdését. Kiss Balázs geológus a vezetői feddhetetlenség kö­vetelménye mellett a nyil­vánosság fontosságát hang­súlyozta, kifejtve, hogy a sajtó számára a gyorsaság és a pontosság legyen az alapkövetelmény, ne pedig az elkötelezettség, mert az alkalmat adhat egyéni vagy csoportérdekeket szolgáló értelmezésekre is. Papp György, az olajipari pb tit­kára amellett szólt, hogy a kisebbségi vélemények azért is védelemre szorulnak — és nyilvánosságra! —, mert nem biztos, hogy a többség­nek igaza is van, s a ki­sebbségi vélemény igyköny­nyebben válhat többségivé. Simon András műszaki el­lenőr a párt korszerű ideo­lógiájának kidolgozását sür­gette, Lazányi István cso­portvezető pedig a tisztessé­ges munka fontosságát és a munkások véleményének fi­gyelembevételét hangsúlyoz­ta. Verbai Sándor részleg­vezető a programból a jö­vőképet hiányolta, Lovász István pedig a szállítási alapszervezet nevében a konkrét feladatok kidolgo­zását kérte. Kiss Balázs pe­dig a jelenlegi pártbizott­ság megújulásra, reformra való alkalmasságát firtatta. Az elhangzottakra Szé­kely Sándor részletesen ref­lektált, külön is hangsúlyoz­va, hogy a vita számos konk­rét kérdésben segítette a pártértekezleti vitaanyag végleges kidolgozását Sl.1.

Next

/
Thumbnails
Contents