Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-29 / 233. szám

1 fi VILÁG PRCMLETAUJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 233. szám 19S8. szeptember 29., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Rendelők a munkahelyeken 'Azt mondják az egyik szegedi gyár vezetői: náluk kedvező tapasztalatokat lehet megfogalmazni az üzemorvosuknak arról a jogáról, hogy járó beteget táppénzre vehet. Egy másik üzemben ettől eltérően ítélik meg e lehetőséget. S mit ad isten, 'kiderül: ugyanarról beszélnek mindkét helyen, csak éppen időközben az egyik gyárból a másikba került az orvos. Az eset megtörtént, s a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnapi ülésén elevenítették fel bizonyító-; kául annak: akár lkét szomszédos vállalatnál is milyen eltérések lehetnek az üzemegészségügyi szolgálat megítélésében. Hát még, ha város és falu lakóinak, vagy egy-egy népgazdasági ágazat dolgozóinak munkahelyi egészségügyi alapellátásáról, illetve a felvilágosító-betegségmegelőző munka és az utógondozás lehetőségeiről van szó! A Csongrád megyei üzemorvosi hálózat tevékenységét 8 év múltán a közelmúltban ismét áttekintette a megyei neb munkabizottsága. Általános megállapítása szerint a főállású üzemorvosi munkahelyek száma nőtt — 1980-ban 22 volt, tavaly 39 —, javultak a szakmai-tárgyi feltételek — sok helyütt a körzetorvosi rendelők felszereltségi szinvonalat meghaladóan —, s a betegellátás minőségi javulása is érzékelhető. Ami azonban a megelőzést, az egészségre ártalmas munkakörülmények javítását, a foglalkozási betegségek kiszűrését, a gondozást és rehabilitációt illeti — azaz az üzemorvosnak jórészt a rendelőn kívüli munkáját —, már kedvezőtlenebb a kép, s nagyok a különbségek. A népi ellenőrök véleménye szerint igen sok múlik Neb-vizsgálat az üzemorvosi ellátásról azon, mennyire tekinti partnernek a vállalatvezetés az üzemorvost, számít-e segítségére, s ad-e neki megfelelő támogatást. (A Taurusnál az 1980-as alapvizsgálat óta végeznek méréseket a levegő por- és szerves oldószerszennyezettségének, a megvilágításnak, az üzemi zajszintnek a meghatározására —, s az adatok nyilván az üzemorvos munkáját is befolyásolják. Jó példaként hozhatók fel a textilmüvek, a Volán és az NKFV üzemegységei, ahol tudományos igényű felmérések, dolgozatok elemzik a keresőképtelenség okait, a leggyakoribb megbetegedéseket, munkakörök szerint.) A neb-vizsgálat két foglalkoztatási ágazat üzemorvosi ellátásának hiányosságaira irányította rá a figyelmet: jórészt megoldatlan a mezőgazdaságban dolgozók munkahelyi betegellátása, s ezt aligha indokolhatja az üzemek, telephelyek szétszórtsága. A másik, sokkal meglepőbb terület maga az egészségügy, melynek nincs szervezett üzemorvosi rendszere! De hát a kórházi, klinikai orvos úgyis megtalálja a maga bajának megfelelő gyógyítóját — aggályoskodhatnánk, ám egy adatsor mindjárt megváltoztatja a vélekedést. Az ugyanis, hogy az egészségügyben dolgozóknak csak 14 százaléka orvos, körülbelül fele egészségügyi szakdolgozó, a többieket pedig fizikai és adminisztratív munkakörben foglalkoztatják. S e kettő együttesen már 86 százalékot kitevő réteg! (Kommentár nélkül következzen itt egyetlen 'tény: a foglalkozási betegségek sorában „előkelő" helyre sorolt hepatitis kivétel nélkül az egészségügyi dolgozókat veszélyezteti ...) A tegnapi neb-ülés vitájában sok szó esett a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásáról, rehabilitációjáról. Arról az ellenérdekeltségről is, mely nehezíti a betegség utáni munkába állást. Mert igaz ugyan, hogy a vállalatoknak munkahelyeik 3 százalékát kellene rehabilitált munkatárssal betölteniük —, s ehhez még állami dotációt is kapnának! —, ám ha nem teszik, a csekély bírságot könnyűszerrel kifizetik. S legtöbbször magának a dolgozónak a kérésére tekintenek el a munkaképesség-csökkenés megállapításától. Olyan is előfordul persze, hogy a vállalat érdekében kérik meg az üzemorvost: „már több rakodót ne nyilvánítson alkalmatlannak, mert akkor nem lesz, aki rakodjon!"... Az efféle esetekre is tekintettel úgy foglaltak állást a nebvizsgálat közreműködői: nem tartják célszerűnek, hogy az üzemegészségügyi dolgozók a jövőben munkajogilag az adott vállalathoz tartozzanak. Noha anyagilag biztosan jobban járnának, függetlenségük és szakmai előmenetelük a jelenlegi rendszerben inkább garantálható. P. K. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. szeptember 27-el üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. szeptember 27-én Kádár János elnökletével illést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kivül részt vetlek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, valamint a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Szűrös Mátyás előterjesztésében az időszerű külpolitikai és nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót; — Lukács János előterjesztésében a párt helyzetével, a pártélet és a belpolitika néhány időszerű kérdésével kapcsolatos tájékoztatót; — Nyers Rezső előterjesztésében a Központi Bizottság és a területi szervek mellett létesítendő tanácsadó testületekre tett javaslatot Ezt követően a Központi Bizottság folyó ügyeket tárgyalt. és ajánlásokat fogadott el állami és közéleti tisztségek betöltésére. M 1. A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul vette a tájékoztatást Grósz Károlynak, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában július 18-a és 27-e között tett látogatásáról. Hangsúlyozta, hogy a találkozók a magyar—amerikai és a magyar—kanadai kapcsolatok fejlődésének kiemelkedő eseményei voltak. A tárgyalások létrejöttében és sikerében a kelet—nyugati viszony általános javulása mellett fontos szerepet játszott a magyar reformpolitika és demokratizálódási folyamat iránt a tengerentúlon megnyilvánuló érdeklődés. A Központi Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Reagan elnökkel, Bush alelnökkel, Shultz külügyminiszterrel, Dukakis kormányzóval, valamint Mulroney kanadai miniszterelnökkel folytatott megbeszélések során megerősítették a kelet— nyugati és a kétoldalú kapcsolatok további javításának kölcsönös szándékát. Női tőrcsapatunk bronzérmes Gyenge kezdés után nagyszerű eredmény •;.. Jánosi Zsuzsanna | Kovács t.dit Stefanek Gertrud Szerdán a kard- és a női tőrcsapat küzdelmeit bonyolították le az olimpiai park vívócsarnokában. A kardozók csak a legjobb nyolcig jutottak el, s a magyarok simán vették az első akadályt. Az egyes számú selej. tezöcsoportban 9:2-re verték Bulgáriát — Szabó Bence ós Bujdosó Imre 3—3, Né. bald György 2, Gedővári Imre 1 győzelmet szerzett —, majd Franciaországnál 9:4 arányban bizonyultak jobbnak. Ez utóbbi találkozón Nébald remekelt négy győzelmével. Bujdosó három, Gedővári két mérkőzést nyert Szabó Bencének balszerencséje volt, mindhárom csörtéjét 5:4-re veszítette el. A nők már az egyenes kieséses rendszerben folytatták kedden megkezdett küz. delmeiket. A magyar csapat először 9:5-re legyőzte az Egyesült Államokat, Jánosi Zsuzsa négy, Stefanek Gertrúd három győzelmet szerzett Kovács Edit és Tuschák Katalin egyszer-egyszer nyert. Utóbbi egyébként Szöcs Zsuzsát váltotta fel, akinek nem ment a vívás, s Kovács Tamás szövetségi kapitány két vesztes asszó után lecserélte. A négy között, a döntőbe jutásért, az olaszok már megálljt parancsoltak Jánosiéknak. 9:3 volt az eredmény a javukra, Vaccaroni három, Zalaffi, Bortolozzi és Traversa két-két győzelmével. A magyaroknál ugyan Jánosi veretleni maradt — háromszor győzött —, de a többieknek; együttvéve sem sikerült még egy asszót sem nyerniük... így késő délután a bronzéremért volt érdekelt Magyarország, a Szovjetunió ellen, míg a dontíot Olaszország az NSZK-val vívta. A csalódások után a bronzéremért vívott találkozón végre úgy szerepeltek a magyar női tőrözök, ahogy az a világbajnoki címvédőhöz illik. Egy pillanatnyi esélyt sem hagytak ellenfelüknek, végig vezetve, 9:2 arányban győztek, amihez Hasonló eredményt még nemigen ért el a magyar válogatott egyik legnagyobb ellenfelével szemben. A 3. helyért: Magyarország—Szovjetunió 9:2. Győzelmek: Stefanek és Szőcs 3—3, Tuschák 2, Jánosi 1, illetve Glikina és Szadovszkája 1—1. Fontosnak tartja, hogy a látogatás politikai jelentősége mellett hozzájárult a gazdasági együttműködés további lehetőségeinek feltárásához. Felhívja a figyelmet arra, hogy megkell teremteni a kapcsolatok fejlesztéséhez szükséges minél kedvezőbb hazai feltételeket. Helyesli viszonyunk konstruktív alakítását az észak-amerikai magyarság párbeszédre és együttműködésre kész köreivel, ami a jövőben jelentős eleme lehet hazánk és a Nyugat szélesedő kapcsolatrendszerének. 2. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a Grósz Károly és Nicolae Ceausescu augusztus 28-ai aradi megbeszéléseiről kapott tájékoztatást. Megerősítette a Politikai Bizottságnak azt az álláspontját, hogy politikailag indokolt volt elfogadni a találkozó szokatlanul gyors megtartására tett román javaslatot. Helyeselte, hogy az MSZMP főtitkára — a Politikai Bizottságtól kapott felhatalmazásnak megfelelően — a tárgyalásokon feltárta a magyar—román viszonyt terhelő valamennyi kérdést, és konkrét javaslatokat terjesztett elő kapcsolataink javítására együttműködésünk fejlesztésére. A Központi Bizottság hangsúlyozta: a megállapodások tényleges értékét valóra váltásuk adhatja meg. Szükségesnek ítéli meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar —román kapcsolatokban változatlanul rendezett viszonyra és az együttműködés fejlesztésére törekedjék. Tartsa napirenden kapcsolataink kulcsfontosságú kérdéseit, mindenekelőtt a romániai magyar nemzetiség egyéni és kollektív jogainak szavatolását, a Romániából hazánk ba menekültek helyzetének megnyugtató rendezését, valamint az úgynevezett településrendezési terv nemzetiségi vonatkozásainak fefelülvizsgálatát. A Központi Bizottság rámutatott, hogy a román fél érvényben levő államközi megállapodásokat nem tartott be, amikor egyoldalúan bezáratta a kolozsvári magyar főkonzulátust, és nem teszi lehetővé a bukaresti Magyar Kultúra Háza megnyitását. Egyidejűleg felkéri az illetékes magyar állami szerveket, hogy vizsgálják meg tennivalóikat a kétoldalú kapcsolatok területén, és lepjenek fel kezdeményezőén a vitás kérdések megoldásáért, a két nép érdekeinek megfelelő kapcsolatrendszer és együttműködés kialakításáért. A testület hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitika feladata a határainkon túl élő magyarság sorsának figyelemmel kísérése. Ez összhangban van a nemzetközi normákkal és megállapodásokkal, valamint a jószomszédi viszony kialakítására és elmélyítésére irányuló törekvésekkel. 3. A Központi Bizottság tájékoztatást kapott Grósz Károlynak a Német Demokratikus Köztársaságban tett szeptember 8—9-ei látogatásáról, az Erich Honeckerrel folytatott megbeszélésekről. Megállapította: országaink kapcsolatai a szocialista építés nemzeti sajátosságainak kölcsönös tiszteletben tartása és a közös vonások összekötő szerepének erősítése alapján fejlődnek. A testület rámutatott, hogy megkülönböztetett jelentősége van a tudományos és műszaki kapcsolatok fejlesztésének, a két ország érdekeit hatékonyan szolgáló korszerű gazdasági együttműködési formák kialakításának. A látogatás során kifejezésre jutott, hogy Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság egyaránt fontosnak tartja az európai enyhülés és együttműködés elmélyítését, a haderők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének mielőbbi megkezdését. (Folytatás a 2. oldalon.) Hazánkba érkezett a Bundestag elnöke Megkezdődtek a kétoldalú tárgyalasok Philipp Jenninger, a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének (Bundestag) elnöke Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének meghívására szerdán hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. A Ferihegyi repülőtéren az NSZK politikust Stadinger István fogadta. Jelen volt Hans Alfréd Steger, az NSZK budapesti nagykövete. Röviddel megérkezése után Philipp Jenninger koszorút helyezett el a Magyar Hősök Emlékmüvén a Hősök terén. Ezt követően megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások a Parlamentben. (Folytatás a 2. oldalon.)