Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

1988. szeplember 3., szombat 5 Ifjúsági küldöttség Csehszlovákiából Vasil Mohoritának, Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja KB titkársága tagjának, a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága elnökének veze­tésével — a KISZ KB meg­hívására — pénteken cseh­szlovák ifjúsági küldöttség érkezett Budapestre. A nap folyamán a dele­gáció megkezdte tárgyalá­sait Hámori Csabával, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjával, a KISZ KB első titkárával. A csehszlovák ifjúsági küldöttséget pénteken fo­gadta Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára. (MTI) Balett-tagozat A Liszt Ferenc zeneiskola az idén is indít balett-tago­zatot; a tavaly is oda járt gyerekeket szeptember 6­án, délután 2-re várják a Tábor utcai intézményben, mert akkor tudják meg­mondani az órabeosztásukat. Rajtuk kívül új növendé­keket is felvesznek, de csak fiúkat. Ök hetedikén dél­után 2-kor jelentkezhetnek, ugyancsak a Tábor utcában. Iskolai minták Fogy a gyerek - és a pénz Talán nincs már annyira tájékozatlan honpolgár, aki — folytonosan a demográfiai hullámhegyről hallva — azt hiszi, hogy túl sok a gyerek Magyarországon, s azért lók. A önálló külön vezetőkkel és a csoportok létszáma kis létszámú óvodák mondják minden tanév ele- tekintetében vegyes a kép: intézményesüljenek jén az illetékesek, hogy ke- nem ritka a 36-38-as osztály, gazdasági vés a tanterem. Mégsem árt és van, ahol tíz gyerek tanul- többivel... Tehát: össze­újra leszögezni: azért nincs hat egy csoportban. vontak. A szervezés egy kö­tanterem, mert nem építet- A középiskolákban 4200-an vetkező ütemében a most ték meg, és mert ami volt, kezdték meg tanulmányai- létrejött új intézmények az is tönkrement az idővel. kat, ötszázzal többen, mint majd önálló bérgazdálkodási S most a föntiek fényében tavaly. Az intézményekben és munkáltató jogkört is lássunk szegedi adatokat az már-már felviselhetetlen a kapnak, vagyis nemcsak iskolakezdésről; Matusik zsúfoltság. Az idén megkez- szakmailag, hanem gazdasá­Sándor művelődésügyi osz- dődött a verseny: most elő- gilag is döntésképesekké tályvezető sorolta ezeket a ször nem vettek fel olyan válnak ... csütörtöki vb-ülés utáni ta- tanulókat egyik iskolatípus­iékoztatón: valamivel több ba sem, akik egy, vagy ne­mint 33 ezer szegedi gyerek- tan több tantárgyból meg­nek csöngettek be szeptem- buktak. Hogy jövőre még vették"°fel őket óvodákba, ben elsején. A tanácsi óvo- erőteljesebben szelektálnák, mert nem vo, szakképzett dákban minden jelentkezőt arra merget vehetünk, tud­elhelyeztek, összesen 7 ezer niillik egészen biztos, hogy 67 kisgyereket. Ez a szám nem lesz annyi középiskolai nagyobb, mint amennyi hely hely, mint amennyien to­a hivatalos nyilvántartás vábbtanulni szándékoznak. szerint létezik, vagyis kissé Különösen a gimnáziumba összezsúfolódtak a nebulók, igyekvő lányok kerülnek ne- sag A városban pillanatnyilag összesen két szakképzetlen pedagógus dolgozik, most jelentkező. Hiányzik hét kol­légiumi nevelőtanárnő és ke­vés az angol szakos tanár is. Egyéb feltételek? „Rohamo­san romlik az eszközeilátott­— mondják szakzsar­Amíg Makkosház városrész héz helyzetbe, hiszen a szak- gonban. Minden oktatási in­ű.i óvodája fel nem épül munkásképzök és a szakkö- tézmény költségvetését még (1990-re ígérik), addig sajnos zépiskolák többsége „fiús", i987.ben 5 százalékkal kel­nem lehet mindenkit a kör- az új gimnázium meg már zeti óvodákban elhelyezni. jövőre dugig lesz. lett csökkenteni, ezzel ,n­Az általános iskolások szá- Befejeződött az óvodai át- dultak 1988-ban, s erre jöt­ma 21 ezer fölötti; az első szervezés, amire azért kel- tek az adók és az áremelé­osztályosok háromszázzal lett sort keríteni, mert az sek. Ha manapság egy isko­kevesebben vannak, mint a oktatási törvény az óvodá- jában fűtenek, világítanak tavalyiak (1900). A létszám- kat is önálló intézmények- ' ' csökkenés ellenére a régi la- ként képzelteti el, a vezető ékeztetnek - nehany tiz­kótelepi gondok tovább gyű- óvónőt pedig a megfelelő ezer forint marad műszerek­rűznek: Rókusról a tarjáni Révaiba buszoznak a tanu­iogkörrel, s mégsem lehet, re, gépekre, taneszköz-után­hogy két-három csoportos, pótlásra és új vásárlásra. Magyarul: képtelenség a „szintet tartani" amely kö­rülmény egyszerűen megtor­pedózza az oktatási törvényt. Hajósi mozaikok, avagy a terep S.E. Mit mondhat ilyenkor etrv magamfajta önkizsákmá­nyoló egyed? Egyelőre bírom az igavonást, lesz szőlő meg lágy kenyér a családi aszta­lon. Aztán persze eszembe villan hasonló sorsú ' kollé­gám intelme — két iskolás­fiú hozza haza a világot —. hogy mondhat ő bármit a szerény, mértékletes életről, meg a szellemi értékek nagy­szerűségéről, ha a kölvöktár­sadalom a butik- és számító­gépipar által ráerőszakolt mintákat jobban elfogadja, mint az atyai szózatok ma­gasztos tartalmát. Biztosan én is szorongani fogok, ha szeptember elsején a fiam kénytelen lesz megis­merkedni a porosz fegyelem­be ojtott amerikanizált vi­lágképpel az általános iskola falai között. Mert tartani fo­gok attól, hogy a legérzéke­nyebb tanítónő sem tud vé­delmet nyújtani a kicsiknek a testet-Ielket kisajátítani kész hagyományos iskolai renddel szemben, s ráadásul a gyerekhad otthonról-tévé­böl hozott kivagyisága is fe­nyegető. Annak idején, mikor én is a játékbirtokló gyermeki erőszak jegyében éltem, a csúzlitól a dobtáras-elemes géppisztoly felé haladt a technika. Ilyen mekegő-ber­regő szovjet masinám nem volt. s emlékszem valami irigységfélére azok iránt, akik ezzel kézben szaladtak föl az iskolaudvar salak­Édesanyám egykori kolléganőjével találkoztam a minap. Elmeséltük gyorsan, kivel, mi történt, ö szak­felüoyelö.azaz szaktanácsadó lett, nálunk meg a má­sodik gyerek az újság. Es persze, nem pörgettünk le három-három mondatot, máris a dolgok lényegénél tartottunk: a pedagógusokat sújtó körülményeknél, meg 'a gyermeknevelés nagy-nagy kockázatánál. Mert nálunk is. monnta ismerősöm, a kicsinek nem tudják megmagyarázni, hogy — finoman szólva — az anyagi javak elosztása nem arányos a társadalmi munkameg. osztásban elfoglalt hellyel, s ez a megmagyarázást kényszer előbb-utóbb nálunk is be fog következni, még ha nem is vagyunk tanárok, de mégiscsak ér­telmiségiek. dombjára. Az is lehet vi­szont. hogy birtoklásvágva­mat képesek voltak legyőzni szüleim, akik egyrészt peda­gógiai gyakorlatukkal, más­részt alulfizetett tanári lé­tükkel hathattak rám. Lám. milyen jól elévődök ezen az 1944 mintájú fegy­veren. pedig e gondon már Az csak idomítás lenne. Az érvrendszer az izgalmas. Hogyan védekezzen a butik­világ terrorjával szemben egy alulfizetett társadalom? Most, a tanév kezdetén, ami­kor a szülök testileg-lelkileg kifosztva, az iskolai bevásár­lás vége felé járva meghall­ják otthon, hogy a ..lantos­iskolában maid mindegyik padból ciripel vagv pröncög valamilyen elmés bizgentvű. s biztosan nehéz megtalálni azt a határt, amelyen innen még egészséges a technikai csodával való játszadozás, s amelyen túl ön- és közveszé­lyes az elmerültség. Beláthatjuk: ma sakkal nehezebb szülőnek lenni. Nem azért, mert korunkban már számtalan furmányos elmemű tárgyiasult formáié­ról kell lebeszélni a gyere­ket. hisz itt nem a lemon­datás technikája a lényeg. Születésének évfordulóján Eötvös Józsefre emlékeztek Eötvös József reformpoli­tikus, államférfi, író, költő, a Magyar Tudományos Aka­démia tagja, születésének 175. évfordulója alkalmából gait helyezték el: az Orszá­koszorúzási ünnepséget ren- gos Eötvös József Emlékbi­deztek Budapesten, a róla elnevezett téren álló szob­ránál. Szíjártó István, az Eötvös Eötvös Kollégium Baráti Kollégium igazgatója em- Köre képviselői, a budapes­Iékbeszédében felidézte az ti és a tatai Eötvös József állambölcselő nagyságát, gimnáziumok diákjai, vala­munkásságának maradan- mint az Eötvös József-ala­dóságát. Beszélt az ifjú bá- pítvány ösztöndíjasai, róról, a Batthyány-kormány (MTI) rég túllépett az idő. Ma egv R.vurkának" mije van akkor csak türelmet, feneketlen nyugalmat tudok kívánni. Azt mondom tehát: irtóza­tos butaság lenne a „lantos­gyurka" szüleit hibáztatni ezért a helyzetért. A lan­tosgyurka" nagyszülei tehén­trágyával tüzeltek az ebesi pusztán kijelölt kénvszerlak­helyen. és a sokat látott fiú egy életre megtanulta, hogv mi a nélkülözés. Igaz. most kegyetlenül kizsákmányolja — ahogy ő mondja — a rab­szolgáit. akikkel leselejtezett állami kocsikat szereltet — engedély nélkül. S most büszkén nyújtogatja a nya­kát az évnyitón, mert a evurigyerek" a legcsino­sabb, divatosabb még az igazgatónál is. De azért a történelmet sem kellene leültetni a vádlottak padjára. Volnának tippjeim. hogy kik tehetnek minderről, de talán furcsállanák. ha most a munkásmozgalom né­hány nagynak hitt. ám nap­jainkban egyre kissebbé zsu­gorodó személyiségeiről, érte­keznék. így csak annvit tu­dok mondani, amit a társa­dalmi és gazdasági átalaku­lást vezénylő kormánv: tü­relem. sok türelem! Az isko­lai minták — láthatiuk — a társadalom kicsiny tükörké­pei. Éppen most számoltuk ki: nagyobbik fiam négv év múlva megy iskolába. Egé­szen más tükörképeket kívá­nok neki... Dlusztus Imre miniszteréről, a reform­ügyek első emberéről. A szobortalapzatnál a tisz­telet ós az emlékezés virá­zottság, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, a Művelő­dési Minisztérium, a Ma­gyar írók Szövetsége, az A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola népművelési tanszékéről érkezett kötet felelős kiadójaként az Or­szágos Közművelődési Köz­pont jelöltetett, a kiadvány pedig hét fejezetben látszó­lag egyetlen magyar helység „körüljárását" dokumentál­ja. Valójában, meggyőződé­sem, mintaadó és program­biztosító szerepe van. Ha úgy tetszik, ez a T. Kiss Ta­más által szerkesztett, alig 100 oldalnyi összeállítás — az örök terepet jelenti. „Hajós Bács-Kiskun me­gyében található, Kalocsától 20 kilométerre délre fekvő nagyközség. A hozzá tartozó külterületekkel... 11 ezer 708 hektárnyi területtel ren­delkezik ... A legutolsó, 1980-as népszámlálás adatai szerint a lakosainak száma 4858 ..., 5,6 százalék külte­rületen él." Azok a tények, amelyek itt regisztráltatnak — beszámoló a hajósi köz­művelődési-szociográfiai tá­bor munkájáról, az ifjúsági rádió Hajósról szóló műso­rának anyaga, Molnár Gi­zellának a községet bemuta­tó írása, a kötet-szerkesztő Hajós társadalmi és művelő­dési szinterei című dolgoza­ta, továbbá a „Tenni népün­kért" címmel készített inter­jú, a bibliográfiával együtt — valójában jóval többről tanúskodik, mint ennek a sajnálatosan későn hozzánk eljutott kötetnek az értékei. (A kiadvány 1986-ban ke­rült nyomdába, így a benne szereplő anyagok 1983—86. közötti születésűek.) Igazá­ból Hajós, szimbolikus és valóságos értelemben: terep. Az országért tenni akaró, ébredezni kezdő, öntudato­san népi-nemzeti elkötele­zettségű értelmiség szemlé­letének sorvezetője. Mutató­ja és útjelzője egyben a te­endőknek: mert légyen szó „önszerveződésről", „helyi kisközösségekről", vagy bár­miféle más, új keletű és hasznos társadalmi tevé­kenységről: ama bizonyos kályha — amely egyúttal tényleg meleget kell adjon — a magyarországi települé­sek sorának sorsa kell le­gyen. Megismerni és feltér­képezni ezeket a falvakat és tanyákat, a nagyvárosok csillogásától távol élő több­ség világát, nem feltétlenül holmi vagabund-narodnyik „nép közé történő alászál­lással", hanem bizonyos ha­dászati felkészültség birto­kában. Tudván, hogy terep­tani ismeretek nélkül csatá­ba indulni nem érdemes. A Hajósi mozaikok bizo­nyíték: a terep nem túl­ságosan távoli, megközelít­hető, felismerhető. Hogy na­gyon könnyen járható lenne, az persze nem állítható. De vajon akad közösségért vál­lalt tevékenység, ami köny­nyed túrának minősíthető? D.L. Jókedvemben vagyok — elmondok hát egy törté­netet. A középkorú középkáder újabb kinevezés előtt állt. Végigjárta a hozzá mért társadalmi ranglétra min­den fokát. Eddig min­denünnen kiutálták. Isme­ri a kedves olvasó, mit fed ez a fogalom? Ezért hadd ne példálózzak. A maga során pedig min­dent megtett, hogy alkal­mazkodjék. „Nem bennem volt a hiba" — nyugtatta a lelkiismeretét, s ezt na­gyon könnyen el is érte. Most azonban, az új ki­nevezése előtt, határozot­tan izgult. Érezte: valami van a levegőben ... Nem akácillat, sem a csorda tejmámoros esti hazabal­lagása, még csak égett gu­miszagú tarlófuvallat sem ... Mindig valami más elé kell nézzen a sze­gény középkorú középká­der — próbálta sajnálni önmagát, de nem jött be ez sem. Elkezdte hát ta­nulmányozni a reformköz­gazdászok vitairatait és ta­nulmányait. Lényegében nem értett semmit belő­lük, ellenben rájött az egyedi cselekvés nyitjára. Arra, ami átsegítheti ezen a bökkenőn, öt magát. Személyesen. Boldog izgalommal készült a nagy napra. Amikor majd kivágja a tromfot. Tudta: a híre megelőzte. Annak szokása ... Milyen kellemesen fognak csalód­Takaréklángon a takarékosság ni benne az emberek! Mármint a becsületes munkásosztály oszlopos tagjai. A nagyra hívatot­tak. Akik tanúi lesznek majd megdicsőülésének. S elérkezett ama bizo­nyos nap. Ezeknek is szo­kásuk, hogy elérkeznek. Aszfaltnyűjtó bősz meleg­ben slattyogott a gépko­csisor a Mélyhűtött Asz­falt Vállalat elé. A kapus hódolatteljes üdvözlettel vánszorgott elő. Lehango­ló fogadtatás ... Meg fo­gom ezeknek mutatni — sziszegte a fogai között, majd lecsillapította magát. Mégis: hol maradt a nő­bizottság csacska szösziké­jének előlibbenése? A KISZ-titkár nagyérdemű, többre hivatott hajbókolá­sa? A legfőbb bizalmi asz­faltmeleg tenyere? Valakinek meg kellett szólalnia. Megtette hát a kapus. Suttogva. — Baj van, elvtársak! Sztrájk! — a marha nagy karjaival a Mélyhűtött Aszfalt Vállalat irányába mutatott. Mintha tőle tel­jesen idegen lenne mind­az, ami odabent történik. Az élen álló koromfeke­te Volga, minden beikta­tási ceremónia tevékeny részese az utóbbi húsz­egynéhány esztendőben hi­deglelősen felhorkant. Ke­vés híján elvágtatott. A hosszú karú kapus vető­dött utána, s állította meg. Idejében. — Bizony.. — sírta el magát a nagy megpróbál­tatásoknak kitett bejárati őr, s most igazán senki sem értette, hogy izgalmát palástolja-e, avagy őszin­ték a könnyei. Zokogva folytatta: —Mind a nyolc­vannyolc dolgozó sztráj­kol ... Kártyáznak, s ha megunják, ,a drágán fa­gyasztott aszfaltot felold­ják, s mindenfajta obsz­cén feliratokkal szórakoz­tatják egymást... Ezt ne­vezik ők sztrájknak. Középkorú káderben egy fél világ összeomlott. A második felére azonban öt másodperccel utána már számított is. Ezt a másik fél világot a hosszú kezű cerberus képviselte. Hozzá fordult tehát. Lássák az elvtársak, hallja az egész világ rajtuk keresztül, mi­lyen ember is ő, mennyire kész megostromolni a hely­zet magaslatát. — Láttam és ismerem a vállalatot. Azzal a szent elhatározással jöttem Önök közé (a kapus félénken körülnézett — aztán meg­nyugodott), hogy elhint­sem a takarékosság szelle­mét és meghonosítsam szemléletét. Szándékomban állt javasolni: nyolcvan­nyolc embernek nem kell igazgató — elég, ha a mű­vezetőt megbízzuk, és fo­lyamatos a termelés, a nemzetgazdaság ellátása ezen nélkülözhetetlen ter­mékkel. Mondom: ezt akartam javasolni. Mert takarékosságra nevelt ám az édesanyám! Ilyen kö­rülmények között azonban szó sem lehet erről. Taka­réklángra helyezem a ta­karékosságot! Bízzanak bennem az elvtársak! S határozott léptekkel benyomult a Mélyhűtött Aszfalt Vállalat terüle­tére. Azóta se látta emberfia. Egyesek szerint azonban az utóbbi időben egy or­szágút frissen öntött sza­kaszát határozottan kerü­lik a gépkocsivezetők. Amikor arra haladnak, úgy érzik, valaki mélybe­hűtött idézeteket suttog a hátuk mögött. Ezt azonban nem kell komolyan ven­ni. hisz ismeretes, hogy az újbabonások szektájának jelentős támogatói az autó­sok. Most még nagyobb ked­vemben vagyok — befe­jezem hát ezt a marcona történetet. Bizony. Pataki Sándor \

Next

/
Thumbnails
Contents