Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

2 1988. szeptember 29., csütörtök Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) lítását követően kezdiük meg. Kitért a KNDK éles reagálására, diplomáciai tiltakozására. amelyet a KNDK nagykövetét fogadó külügyminiszter-helyettesünk viszszautasított. Kifejezte azt a reményét, hogy a KNDK vezetői tanulmányozzák a döntésünkről adott tájékoztatást. és ennek alapos mérlegelésével alakítják ki állásfoglalásukat. A magvar—izraeli tárgyalásokon kifeiezésre juttattuk, hogy nem léhetünk elégedettek gazdasági kapcsolataink alakulásával. ezek messze elmaradnak lehetőségeinktől — mondotta végezetül Szűrös Mátvás. Vélemények, megjegyzések A szóbeli kiegészítést követő vitában — a felszólalások sorrendjében — szót kért Tétényi Pál, Mórocz Lajos altábornagy, Szépe Ágnes, Kótai Géza, Kállai Gyula. Kárpáti Ferenc vezérezredes, Kádár János és Grósz Károly. A hozzá, szólók aláhúzták, hogy a magyar külpolitika rugalmasságát, kezdeményezéseiket növekvő rokonszenv kiséri. Ebben nagy szerepe van annak az erkölcsi-politikai tőkének, amelyet hazánk a gazdasági reformmal, a belpolitikai stabilitás megteremtésével, a helsinki záróokmány ajánlásainak megvalósításával, társadalmi demokratizmusunk — és az attól elválaszthatatlan emberi jogi gyakorlatunk — fejlesztésével, valamint aktív nemzetközi szerepvállalásunkkal felhalmozott. Ennek kapcsán leszögezték: külpolitikánk megvalósításában növekvő szerepet játszik a nyugati világban élő magyarság. Az emigráció körében szaporodnak az együttműködés hívei és szűkül azoknak a köre, akik — s ezt a nyilvánosság előtt is be kell mutatnunk — a szembenállás fenntartásában érdekeltek. A vitában sokan érintették, hogy külpolitikánk következetes törekvése az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentése. Érdekeltek vagyunk abban, hogy ennek már az első szakasza kiterjedjen hazánkra. A vita homlokterében a magyar külpolitika legutóbbi eseményei — az aradi találkozó, a dél-koreai és az izraeli kapcsolat új fejleményei — szerepeltek. A hozzászólók diplomáciai lépéseink tartalmával, szükségességével egyetértettek, elhangzottak azonban olyan vélemények is, amelyek megkérdőjelezték időzítésük hasznosságát. A felszólalók helyeselték, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elfogadta a román részről kezdeményezett találkozót, amelyen pártunk főtitkára megerősítette: változatlan törekvésünk a kapcsolatok normalizálása, sokirányú fejlesztése, a jószomszédi viszony kialakítása. Egyetértettek azzal is, hogy Grósz Károly a tárgyalásokon feltárta a magyar—román viszonyt terhelő valamennyi kérdést, és konkrét javaslatokat terjesztett elő kapcsolataink javítására. A Központi Bizottság vitája megerősítette a Romániával kapcsolatos, eddig folytatott elvi politikánkat és gyakorlatunkat. Többen szükségesnek ítélték a romániai helyzet további alapos tanulmányozását, a helyzet hiteles bemutatását a nyilvánosság legszélesebb fórumain. Több javaslat hangzott el a Központi Bizottság üléséről megjelenő közlemény tartalmi gazdagítására, pontosítására. Szűrös Mátyás rövid, néhány pontosító javaslatra részleteiben is kitérő válaszát határozathozatal követte: a Központi Bizottság a nemzetközi és külpolitikai kérdésekről adott tájékozta, tót — egy tartózkodással — elfogadta. Lukács János beszéde — A Politikai Bizottság javasolja, hogy ülésünkön tekintsük át a párt helyzetét, soros teendőit, amelyek jórészt egybefonódnak a magyar belpolitika eseményeivel, változásaival — kezdte beszédét a következő napirendi pont előadója. Lukács János. A továbbiakban a tagsági könyvek cseréjének néhány szervezeti és politikai tapasztalatáról szólt, kiegészítve az irásos előterjesztést. Ehhez a témakörhöz elsősorban azért kell visszanyúlnunk — hangsúlyozta —, mert ez az esemény a tagság szándékainak szervezett kinyilvánításával a politikai folyamatok felgyorsulásának kiindulópontjává alakult át, és meghatározó módon szabta meg azok irányát is. Alapvető fontosságú az a tény — folytatta a KB titkára —, hogy több mint 800 ezer ember a megújuló Magyar Szocialista Munkáspártot tartja a legalkalmasabb eszköznek a társadalmi, közéleti tevékenységhez, szocialista meggyőződésének társadalmi erővé formálásához. Ez reményekre és magabiztosságra egyaránt feljogosíthatja azokat, akik a magyar nép boldogulásának biztositékát a szocialista társadalom megteremtésében látják. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a tagok száma — 1957 óta először — az elmúlt egy év során csökkent; a sorainkat elhagyók száma jelentős és az új tagok felvétele megtorpant. A számokat vizsgálva, figyelmet érdemel a párt öszszetételének alakulása is, ami köve.i a társadalom szerkezetében beállott változásokat. A Politikai Bizottság ezért szükségesnek tartja, hogy nagy körültekintéssel, kellő elmélyültséggel — alaptalan indulatok nélkül — a Központi Bizottságban és szélesebb körben is, érdemben megvitassuk az MSZMP jellegének és társaduimi bázisának alapvető fontosságú kérdéseit. A vitához a Politikai Bizottság szilárdabb támpontot kíván biztosítani azzal is, hogv megbízást adott a párt statisztikai rendszerének átfogó, a társadalomszerkezeti kutatások eredményeivel összhangot teremtő átalakítására. Lukács János ezután az országos pártértekezlet óia eltelt négy hónap eseményeit, változásait elemezte, mondván: sok minden történt; bár sokan ezt is Kevésnek tartják, sőt vannak, akik azt mondják: nem történt, nem változott semmi. Egy több mint másfél évtizedes folyamat következményeit, a külső és belső gazdasági egyensúly hatalmas mértékű megbomlását nem lehet egy-két év alatt meg nem történtté tenni. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a gazdasággal összefüggő pártvitakban — és sajnos a gyakorlati munkában is — sajátos torzulás figyelhető meg. Az utóbbi időben a mozgalomban aggasztóan háttéroc szorult az a gondolat, hogy a párt kötelessége a nemzeti és a társadalmi érdekek képviselete, és előtérbe került a helyi érdekek fenntartás nélküli képviselete. Ez az állapot nem tűrhető. A helyi konfliktusok feltárása és kezelése elemi követelmény minden pártszervezettel szemben. Ennek értelmet és vezérfonalát azonban csak a párt általános társadalmi törekvéseinek keretei közt lehet megtalálni. Elsősorban párton belüli probléma a politikai munka szembetűnően elavult érték- és mértékrendszere. Felszabacultabb, nyitottabb, demokratikus közélet van kialakulóban. A folyamat — éppen a változások hordereje mialt — már kezdeti stádiumában is törvényszerűen a vélemények polarizációját váltja ki. Ezt a párton belül és kívül is egyaránt tapasztaljuk. Aggodalom, zavar és értetlenség, az állapotok úgymond ellenforradalom előtti hangulatként történő jellemzése éppúgy jelen van, mint a helyeslés, a bátorítás, sőt, az eddigi lépéseink lebecsülése és a „mindent vagy semmit" radikalizmusa. Természetesen nem kerülhetik el a figyelmünket a veszélyek, egyes kétségkívül anarchikus, rossz irányba mutató jelenségek, a manipulációs törekvések. Ezeket kellő türelemmel és körültekintéssel, politikai munkával és a törvény eszközeivel vissza lehet szorítani. Nem tartanánk azonban helyesnek, hogy bármelyik oldal nyomására politikánk lényegén. fő vonalán változtassunk. Ezért is javasoljuk a Központi Bizottságnak, hogy erősítse meg: változatlanul a pártértekezlet által megszabott úton kíván haladni, és további gyakorlati lépésekkel szélesíti ki a politikai intézményrendszer megújításának, a szocialista pluralizmus megteremtésének folyamatát. Ügy véljük, hogy a közelmúlt politikai eseményei közül néhány figyelmet érdemel mostani ülésünkön Ilyen kérdésnek tartjuk a Magyar Demokrata Fórum szervezetté nyilvánításának az alapítók általi bejelentését, az Üj Márciusi Front felhívásának közzétételét, az alternatív környezetvédő, ifjúsági és egyéb mozgalmak tevékenységét és a sztrájkok ügyét. Van olyan vélemény, hogy ezekkel kapcsolatban a párton és annak vezetésén belül tanácstalanság tapasztalható. Mi abból indulunk ki, hogy először is a dolgok alaposabb ismeretére van szükség, s arra, hogy a mi magatartásunk kialakítása serán figyelembe vehessük az alternatív mozgalmak belső vitáit, nézeteik, álláspontjuk bizonyos letisztulását. Ez átmenetileg okozhat bizcnytalanságot, mégis célravezetőbbnek tűnik, mint a megalapozatlan, elsietett állásfoglalás. Az Üj Márciusi Front felhívásának közzétételéről a Politikai Bizottságot a kezdeményezők előzetesen tájékoztatták. A Politikai Bizottság méltányolta, begy — bár álláspontjuk több lényeges kérdésben eltér a miénktől — a szocializmus érdekében kívánnak tevékenykedni, bizalmukat és együttműködési szándékukat fejezték ki a part megújult vezető testületei iránt. Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság fejezze ki érdeklődését a Front munkája iránt, és kövesse azt figyelemmel. Tagságunk várja, hogy megvitassuk a többi kérdést is, és kollektív állásfoglalásunkkal orientáljuk a törvényhozásban, az állami szervekben, a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunistákat, a párt szervezeteit és tagjait. A Politikai Bizottság a vitához és az állásponthoz a következő kiindulási alapot kívánja nyújtani: Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság erősítse meg: támogatja, hogy az állampolgárok az alkotmány és a törvények keretei között élhessenek politikai jogaikkal. Célszerű lenne ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy az alkotmányosság lényegi kritériumai közé tartozik többek között a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmi berendezkedésének, valamint az MSZMP vezető szerepének elismerése, a szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása. Az MSZMP viszonyát az egyes szellemi irányzatokhoz, tömörülésekhez és szervezetekhez elsősorban a tettek, a cselekedetek fogják meghatározni. Az MSZMP a lehetséges együttműködési területek felkutatására törekszik. Figyelmünket ugyanakkor nem kerülheti el, hogy a különböző mozgalmakon belül munkálnak olyan erők is, akik a párbeszéd meghiúsítására, a feszültség élezésére törekednek. Egyelőre ez az irányzat hallatja elsősorban a hangját a Fiatal Demokraták Szövetségében. Az MSZMP a maga részéről elutasítja az agresszív fellépést, támogatja a kormányt, az állami szerveket a törvényesség védelmében tett erőfeszítéseiben. A Központi Bizottság szorgalmazza a szakszervezeti törvény kidolgozásának meggyorsítását; a munkavállalók kollektív érdekképviseleti jogainak, valamint a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusainak — köztük a sztrájk — pontos, törvényi szabályozását. Az lenne célravezető, ha ennek a munkának a során építenénk a nemzetközi tapasztalatokra. A munkabeszüntetések ma ¡Magyarországon sem helyi, sem országos problémák tartós megoldását nem viszik előbbre. Az elmúlt hónapokban a párton belül is jelentős változások indutak meg. Megváltozott a párt központi, területi és helyi szerveinek munkakapcsolata. Megkezdődött az áttérés a helyi és a területi szervek önállóságát tiszteletben tartó irányításra. A Központi Bizottság ezúttal is kifejez', hogy támogatja és segíti a kezdeményező, a part munkáját — saját tevékenységüket — jobbítani szándékozó párttagokat és pártszervezeteket. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a pártértekezlet állásfoglalásának megfelelően joguk és kötelességük véleményt nyilvánítani az irányító pártszervek és tisztségviselőik munkájáról is. Felhívja a figyelmet egyben arra, hogy mégoly nemes célok sem szentesíthetnek nemtelen eszközöket; a párton belüli vitákban nem tűrhető meg a kölcsönös fenyegetőzés, a rágalmazás, a személyeskedés, az elemi emberi, erkölcsi és politikai normák megsértése. A megújulás ütemkülönbségei mögött gyakran a vezető egyéniségek léte, vagy éppen hiánya húzódik meg. Másképpen szólva: a káderkiválasztás mechanizmusát és módszereit még nem sikerült a párt jövőbeni igényeinek megfelelően korszerűsíteni. Ajánljuk, hogy a Központi Bizottság bátorítsa a tagságot, a testületek tagjait igazi, szuverén egyéniségek, vezetővé választására, akik képesek közösségek elismert vezetőjeként, önálló arculattal megjeleníteni és érvényesíteni a párt fő céljait, alapvető törekvéseit. A továbbiakban a készülő törvények jelentőségét mél- • tatta. Végezetül arról szólt, hogy mind a politikai helyzet, mind a változó irányítási stílus új és igen tág lehetőséget nyitott az önállóbb politizálásnak. Nincs olyan országos vagy területi politikai kérdés, amelyben egy pártszervezet, vagy alapszervezet ne lenne illetékes, és véleménye ne számítana. Nincs olyan közéleti fórum, olyan társadalmi vita, amelyben ne lenne kívánatos a kommunisták bátrabb és nyíltabb fellépése. Nincs olyan kérdés a párt belső átalakítása terén, amelynek megvitatásában nélkülözhető lenne a kommunista közösségek tapasztalata, állásfoglalása és kezdeményezése. Élénk vita Az előadói beszéd feletti vitában a felszólalók majd mindegyike a májusi országos pártértekezlet óta eltelt idő belpolitikai értékeléséhez fűzött megjegyzéseket. A témakörrel foglalkozó beszámolóval egyetértve, hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az értékelésnek nem sikerült teljességében feltárnia a közvéleményben mutatkozó feszültségek okait. Ezért többen egyetértettek a Politikai Bizottság javaslatával, hogy a Központi Bizottság novemberi ülésén adjanak tisztább képet, tartalmas és mélyreható elemzést a belpolitikai helyzetről, amelynek analízise legyen állandó napirendje e testület üléseinek. Több hozzászóló kifogásolta, hogy ma nem elegendő csupán szélesíteni a politikai vitalehetőség kereteit, a pártnak egységes álláspontot képviselve kell felvennie a harcot a káros. nem egyszer jobboldali nézetekkel szemben. Ehhez jelenleg nincsenek meg a határozott állásfoglalások, így hiába a jó szándékú, a szocializmus ügye iránt elkötelezett aktivisták serege, nem tudnak kapcsolódni a markánsan megfogalmazott, a távlatokat is kijelölő elhatározásokhoz. A vita elején Berecz János — soros elnökként — felolvasta az MSZMP XIV/10-es körzeti szervezetének levelét, amely üdvözölte, hogy a Központi Bizottság napirendjére tűzte a belpolitikáról, a párt helyzetéről szóló jelentés megtárgyalását A levél rámutatott, hogy a párttagságot rendkívüli módon aggasztja a jelenlegi belpolitikai helyzet. írói hitet teltek a májusi pártértekezleten megfogalmazott elvek megvalósítása mellett, s igényelték, hogy a párt vezetősége következetesen álljon ki meghirdetett céljainkért, s mozgósítsa a kommunista tömegeket. Borbély Sándor és Tőkei Ferenc is felvetette, hogy az emberek gondolataiban támadó zűrzavarhoz nagymértékben hozzájárulnak a felelős párt- és állami tisztséget viselő emberek, olykor egymásnak ellentmondó nyilatkozatai. Olyan állítások hangzanak el az ország nyilvánossága előtt, amelyek bizonytalanságot keltenek, s ezekkel — a sokszor rögtönzött — nézetekkel nem veszi fel senki a harcot a közvélemény előtt. Ügy tűnik: csökken a felelősségvállalás, helyenként megbomlott az elemi rend és a fegyelem. Mindennek igazságát meghagyva. Katona Béla helytelenítette, hogy bárki is szembeállítsa a rendet a demokráciával, mert a rendnek az anarchia az ellentéte. Berend T. Iván ugyancsak! óvott attól, hogy a fenyegető gondok hatására az elvek tisztázása nélkül, a „sorok rendezésével", a mindenáron való rendcsinálással. egy olyan egység kialakításával reagáljon a párt, amelynek nincsenek meg a feltételei. Azokhoz csatlakozott, akik szerint az elvi, eszmei kérdések tisztázása nélkül lehetetlen progresszív egység megteremtésével előrehaladni. Ugyanakkor hangsúlyozta, nincs idő megvárni az elvi kérdések tisztázásával a következő pártkongresszust, az ezzel kancsolatos munkát meg' kell gyorsítani. Aczél György a többi között kifejtette: az országos pártértekezlet, amelyn/ek politikai állásfoglalását nem csak a párttagság, hanem az ország közvéleménye is nagyon jól fogadta, tulajdonképpen feledésbe merült. Rámutatott, hogy tisztázni szükséges viszonyunkat az elmúlt 43 évhez. Kritikus vizsgálódást igényelt, ugyanakkor felszólított az elért eredmények elismerésére is. Nézete szerint erre múlhatatlanul szükség van azért is. mert manapság sokan és sek mindent vitássá tesznek. Mindez akkor kerül a helyére, ha szót kapnak azok is, akiknek ma is az a véleményük, hogy a szocializmusnak értékei vannak. Mindezek hangsúlyozása nélkül nem lehet elvárni a fiataloktól, de az idősebb nemzedéktől sem, hogy eligazodjanak a múlt és a jelen dolgaiban. A vizsgálódást történelmi összefüggésekbe ágyazva kell elvégezni. A pártról szólva rámutatott, hogy a magyar nemzetnek szüksége van a megújuló Magyar Szocialista Munkáspártra, amelynek vezető szerepe ne jelszavakban, hanem a tettekben fejeződjék ki. Társadalmi kérdéseket érintve rámutatott, hogy a megszerzett szabadság továbbfejlesztésének kritériuma a felelősség, amelynek egyik eleme, hogy a reformretorikát váltsa fel a reformcselekvés. Ezt igényli Magyarország nagy nemzetközi felelőssége is azért, hogy sikerre vigye a reformot a szocializmusban.. A reformprogram melletti szilárd kiállást hangsúlyozta Berecz János is. mondván: egy ilyen program megvalósításához társadalmi stabilitás kell. Ez elképzelhetetlen egy aktív párt nélkül, amelynek meg kell tanulnia politikai harcot folytatni. Katona Béla azt javasolta, hogy alapításának 70. évfordulóján a párt nagy tömeggel demonstrálja jelenlétét a politikai életben, s az ünnep kapcsán a főtitkár vázolja fel az MSZMP egyértelműen megfogalmazott — legalább — rövid távú programját. Az elhangzott véleményekből — többek között Pónya Józseféből is — kiviláglott, hogy politikai stabilitás nélkül nem képzelhető el a gazdasági sem. Kerülni kell minden olyan akciót, megnyilvánulást, amely megzavarja a gazdaságot. a termelést. Ezt erősítette meg Jókay Endre is. aki azt hangsúlyozta, hogy gazdasági céljainkat csak akkor tudjuk elérni, ha érvényt szerzünk politikai elhatározásainknak is. Az ideológiai munka hiányosságairól is többen ejtettek szót. Megfogalmazták — többek között Tóthné Kiss Mária —, hogy olyan szélsőséges nézetek is teret kapnak. miszerint ma nincs ideológiája a pártnak. Ezeket a megnyilvánulásokat azonban nem szabadna szó nélkül hagyni, bár — s erre többen is utaltak, így például Boros László — az ideológiáról az országos pártértekezlet előtt és után is kevés szó esett. Boros László javasolta, hogy a Központi Bizottság foglaljon állást a legfontosabb ideológiai kérdésekben, s ezt követően hozzon létre munkabizottságot, amely átfogó vitaanyagot terjeszt majd a testület elé. Egyszerűen nem tehetjük meg, nincs jogunk ahhoz — mondotta —, hogy a legfontosabb ideológiai kérdéseket ne tárgyaljuk meg, mert ha nem tesszük meg mi, megteszi helyettünk más