Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-26 / 230. szám

<\tfH(>o A VILÁG 'PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mimimmm 78. évfolyam, 230. szám 1988. szeptember 26., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Pártértekezlet a SZOTE-n Hi utópiától a megvalósításig Szombaton a SZOTE pártértekezletén több felszólalás után dübörgött fel a taps. Nincs ebben csodálnivaló, hi. szent a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen köztudomásúan új és friss politikai, közéleti «elek fújdogálnak. Ennek szem- és fültanúja lehetett hatvankilenc küldött és az a több tucat meghívott, akik között helyet foglalt Petényi János, az MSZMP KB tagja, Medve László szociális és egészségügyi államtitkár, Harsányi László, az. MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára, Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára, Anderle Ádám, a JATE pártbizottságának titkára és Bujdosná Lengyel Eszter, a városi pártbizottság egészségügyi ágazati bizottságának titkára. Természetesen a SZOTEpártbizottság beszámolója került a tanácskozás középpontjába. Kása Péter, a pártbizottság titkára bírálatként talán legtöbbször azt hallotta, hogy kevéssé koncentrált a kritikai mozzanatokra, fellelhetők még ré^i beidegződések is, néhol kísértenek az általánosságok. Elsősorban az utópiák fogalmazódnak meg a feladattervben. Kása Péter elmondta, valóban régi séma szerint született a beszámoló, többek között a küldöttértekezlet feladata lehet, hogy felvázolják a megvalósulás lehetőségeit. Ez meg is történt a közel ötórás vitában. A küldöttértekezlet elnöke, Szekeres László, mindvégig időmederben tartotta a hozzászólásokat. Először Tráser László szavait követte taps. ö többek között azt fejtegette, hogy több kritikára, önkritikára volna szükség. Arra is fel kell készülnünk, hogy a fiatalok esetleg más tipusú ifjúsági szervezetet akarnak, mint amilyet mi tartunk követendőnek. Nagy kérdés, hogy a párt miként készül fel ezen ifjúsági szervezetek kezdeményezéseire. Azt is megfogalmazta, a párttagok elidegenedtek a megyei pártvezetéstől, hiszen erkölcsileg elmarasztalható helyzetbe hozta magát több funkcionárius. Arra is felhívta a figyelmet, hogy pártéletünk régi jegyeket is magán visel, mit lehet például akkor tenni, ha a párttagok nem járnak a taggyűlésekre és passzívan vesznek részt a közéletben? Kenderessy Szabó Anna felszólalása szintén nagy visszhangra talált. Elmondta, hogy többször kidolgozták a klinikák felújításának ütemtervét, de kérdés, minek? Még mindig nincs esélyük arra, hogy a közeljövőben elkezdik a munkálatokat. Véleménye szerint az egyetemen túlduzzasztott az adminisztratív „állomány", mégis akadozik időnként a munka, rossz a tajékoztatas. A kutatók „exportálásáról" is szólt, nem tudni, az-e a jó megoldás, ha korlátozó határozatokat hozunk? Derültséget keltett Olasz Tibor aktualizált közmondása, miszerint okos enged, és az okos szenved. Bölcs határozatokat hozunk, a rendeletek és pénztelenség azonban meghiúsítják a legnagyszerűbb elképzeléseket is. Enény-e a mozgalmi tapasztalat, tette fel a kérdést. Mondogatjuk, X vagy Z jóban. rosszban kitartott valami mellett. Megtanulta, hogyan kell túlélni, megmaradni. Csak annyira lépett oldalra, amennyi a talponmaradáshoz kellett. Érték ez? Janka Zoltán hozzászólását még annak ellenére is dübörgő taps követte, hogy kissé hosszabbra sikeredett a mondandója. Kertelés nélkül elmondta, jelenleg nincsenek meg az egyetemen a gyógyítás, a kutatás feltételei. Hiányoznak az emberi, a gazdasági tartalékok. Nincs sansza a minőségileg korszerű, közmegelégedést kiváltó egészségügyi ellátásnak. Még mindig nem természetes az, hogy a gazdaság az erőseket, a szociálpolitika a gyengéket támogatja. Katasztrofális kihatása lehet annak, hogy a tanultság, a kulturáltság leértékelődése tovább tart. A felülről hozott intézkedések, pótcselekvések veszélyeztethetik a demokratizmus kiszélesedését. A demokratizmus nem tűrheti a sértődötlséget. Janka Zoltán véleménye szerint a morálisan kifogásolható tettek adott körülmények, bizonyos konstellációk közepette jöttek létre. Eközben azonban sajnos, nem működött az önkorrekciós, az önszabályozó rendszer. Elengedhetetlenül szükség lenne arra is, hogy az egypártrendszer mellett létrejöjjenek a pluralizmus jogilag is garantált feltételei. Turi Sándor szerint, meg kell szüntetni a kettős, hármas bizottságokat Ezek a testületek egymásnak gyártják a különböző jelentéseket. A pártbizottság gyorsan és határozottan döntsön egy-egy vezető kiválasztásánál, ne tartson évekig a hezitálás. A különböző tanácskozó testületek tagjai ötévenként cserélődjenek. A párt eredményeivel a fiatalabbak elégedetlenek, az ideológiai alapkérdéseket újra kell fogalmazni, a változásokra a pártnak is illik felkészülnie. Az értelmiségiműhelyek ebben a folyamatban erjesztőek lehetnek. Bujdosná Lengyel Eszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a Csongrád megyei egészségügyi intézménymodellt újra kell gondolni. Az egyetem magára vállalta a kórházi feladatokat, a kórház képtelen megfelelni a városi kórházi követelményeknek. A városi, megyei pártszervek kezdeményezzék a megyei kórház felépítését. Csernay László azt javasolta, hogy meg kell fogalmazni az egyetem stratégiai céljait. Célszerű azokra a területekre koncentrálni, ahol eredmény is várható. Egyetempolitikai kérdésekben a jövőben jobban informálni kell a tagságot. Szilárd János többek között azt forgalmazta meg, milyen legyen majd az új egyetemi pártbizottság. Szakítson azokkal a módszerekkel, melyeknek nincs hitele. Elvi és kritikus legyen, ne akarjon árnyékkormány, lenni! Ne kerüljön parciális érdekek uszályába! Feudális beidegződéseknek nincs helye! Szabó Sándor az észrevételekre reagálva elmondta, hogy a megyei pártbizottság nem védelmezi azokat a vezetőket, akik etikai vétséget követtek el. A párt kezdeményezi a vizsgálatokat. Azt is megtudtuk, hogy a megyei pártbizottság mindig érzékeny volt az orvosegyetem gondjai iránt, és a segítséget mindig megadta. Székely Sándor kapott utoljára szót, aki megfogalmazta: a sziporkázó vitában a városi és a megyei pártértekezlet küldöttei kellő muníciót kaptak ahhoz, hogy jól képviseljék az orvosegyetemet, A városi első titkár azt is megfogalmazta, azok, akik etikai botlásokat követtek el, hozzájárultak az etikai válság kialakulásához. Ennek ellenszere az önkontroll, a demokratikus légkör és a nyilvánosság. (A tudósítói hitelességhez tartozik, hogy megjegyezzük, a SZűTE-pártértekezleten huszonötén kértek szót.) Szombaton új egyetemi pártbizottságot is választottak, melynek titkára ismét Kása Péter. B. E. „Milyen KISZ-t akarunk? Tanácskozott az ifjúsági szövetség megyei küldöttértekezlete 99 Szavaznak a tanácskozás küldő tei A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága szombaton megtartotta megyei küldöttgyűlését. A tanácskozást Német i István elnök nyitotta meg. Köszöntötte a küldötteket a meghívottakon kívül megjelent vendégeket. Az elnökségben foglalt helyet Germánná Vastagh György., a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Tanácsának főtitkára. Domonkos László. a KISZ KB titkára. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, valamint Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese. Először a küldöttgyűlés résztvevői a tanácskozás ügyrendiét hagytak ¡óvá egy kiegészítéssel. Csárivi Zoltán kérte. fogalmazzon meg a fórum egv olyan dokumentumot is. amely az elhangzó javaslatokat és kéréseket tartalmazza. Kérie a megyei pártértekezletet, határozza meg. .mit kíván tenni a megyében élő- fiatalokért. továbbá egy nárton belüli ifjúsági tagozat létrehozásáról döntsön. Az írásos beszámolóhoz szóbeli kiegészítést Molnár Attila, a megyei KISZ-bizottság ügyvezető titkára fűzött. Szólt arról, hogy az ifjúsági szövetség helyzetei, amelyet egyfajta létbizonytalanság jellemez, kihívásként. lehetőségként kell kezelni. Lehetőség, mert míg a KISZ megalakulásakor a fiatalok megkérdezése nélkül egy bürokratikus centralista modellt, szervezeti felépítést kapott, most ők dönthetik el. hogyan tovább milyen legyen az űi KISZ. Ezidáig senki sem tudia és nem is akarja megmondani a (Folytatás a 2. oldalon.) magyarok „aranyos »» Borkai Zéöft Nagyszerűbben nem is zárulhatott volna a magyar sportolóknak a hét vége Szöulban, a nyári játékokon, mint történt, háromszor csendült fel ismét himnuszunk, és egy ezüstéremmel is gyarapodott a gyüj. temény. Borkai Zsolt (lólengés), Egerszegi Krisztina (200 méteres hátúszás), Darnyi Tamás (200 méteres vegyes úszás) a dobogó legmagasabb fokára állhatott, míg Messzi István (súlyemelés) ezüstérmet vehetett át. A férfitorna szerertkénti döntőiben két magyar volt érdekelve, Borkai Zsolt és Guczoghy György. Előbbi az aranyérmet, utóbbi a tisztes helyezés elérését célozta meg. A talajgyakorlatok után kezdte meg a nyolcas mezőny a lólengést. A versenyben négyen holtversenyben álltak az élen: a szovjet Bilozercsev, a bolgár Geraskov, a japán Mizusima ós Barnai, közülük Bilozercsev került először sorra. Tökéletes gyákorlatot mutatott be, amelyért megérdemelten kapott tízes osztályzatot. Ez azt jelentette, hogy Borkainak az aranyéremért ugyancsak tízes pontszámot érő gyakorlatra van szüksége! A magyar versenyző negyedikként ment, avagy in. kabb sántított a szerhez. Bakaszalag-sérülése, amelyet itt, Szöulban szenvedett, még nem jött rendbe, fájt számára minden lábmozdulat, de fel sem merült benne, hogy feladja. Így fejezte be a csapatversenyt, és töretlen elszántsággal folytatta az egyéni viadalt. „Egy világbajnoki győzelem után az ember már nem adja alább. Azzal a céllal jöttem ki Szöulba. hogy itt is nyerek. Ügy voltam, mint Komáromi: nekem az ezüstérem kifejezetten csalódást jelentett volna. A sérülésem természetesen zavart, de amikor elkezdtem a gyakorlatom, el is feledkeztem róla" — mesélte később, a csarnok sajtóiközpontja előtt. Amikor a vándort elkezdte, már felcsattant a taps, amely rész. ben talán nagy elődjének, Magyar Zoltánnak is szólt. Ahogy folytatta a gyakorlatát, ügy erősödött az ünnep, lés, egyre inkább bizonyossá vált, hogy hiba, rontás nélkül képes, minden elemet végigcsinálni. Meggyőző és látványos volt mindvégig, a bírók is így látták, amelynek eredménye: számára is tízes és olimpiai bajnoki cím! „A gyakorlat első és utolsó részétől tartottam leginkább. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült..." — mondta fülig érő szájjal, miután nemcsak a gyakorlaton, a ceremónián, hanem a doppingvizsgálaton is túl volt. Magyar szempontból Ls volt csattanója a szöuli úszóversenyek zárónapjának. A két magyar reménység közül először Dur. nyi Tamás lépett rajtköre a 200 méteres férfi vegyes úszásban, s ugyanolyan biztonsággal nyerte ezt a számot, mint néhány nappal korábban a ¡400 vegyest. Hogy a párhuzam folytatódjék, a világcsúcs most is sikerült. Ezzel már a harmadik magyar úszó aranyérmet szerezte az olimpián, s valószínű lett, hogy a sportág éremtáblázatán Magyarország', az NDK és az Egyesült Államok mögött a rendkívül előkelő harmadik helyen végez. A 200 férfi vegyes nyitotta a programot. Mivel Darnyi délelőtt a legjobb időt (Folytatás az 5 oldalon.)