Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

1988. szeptember 24., szombat 5 Nemzeti ereklyénk a Szent Jobb Nemzeti ereklyénk, a Szent Jobh ma, szombaton és holnap, vasárnap látható városunkban. Lapunk szeptember 1 T-i számában Ábrahám István, a szegedi dóm prépost plébánosa részletes tájékoztatót adott szerkesztőségünknek. Az ereklye ma 11 órától holnap 13 óráig lesz a fogadalmi templomban. Vasárnap reggel a dőmbeli szentmise után az ünnepi szentmise délelőtt 10 órakor kezdődik a téren, amelyet Gvulay Endre megyés püspök celebrál. Á Szent Jobh búcsúztatása 12 óta 45kor kezdődik. Magyarország állami és egyházi vezetői közös megegyezéssel az 1988-as esztendőt az országszervező első magyar király halálának 950. évfordulója emlékére és tiszteletére „Szent István évnek " nyilvánították. E jubileum egyik kimagasló eseménye a király jobb kézfejének, vagyis a Szent Jobbnak körülhordozása az országban, és bemutatása minden székesegyházban, valamint a pannonhalmi bazilikában. Szent István király, miután a lelki szentség kenetét felvette, .. .lelkét az Úr megtestesülésének 1038. évében (augusztus 15-én) a Mindenkor Szűz s a szent angyalok kezébe letette..." — írja Szent Istvánról szóló életrajzában Hartvik győri püspök 1100 táján. Ismerteti a fehérvári temetést, majd beszámol arról, hogy az Úr csodák felvillanó sokaságával megdicsőítette az emberek szemében... (Sírjához) özönlött minden különb-különbféle kórban senyvedő, jámborságának orvosszerétől érintésre meggyógyultak. s akik a rontás nyavalyájában majdnem elsorvadtak, talpraállva tértek haza..." Tehát a király sírjánál csodás gyógyulások történtek. Bár I. István térítő, apostoli munkája nyomán az országlakosok felvették a keresztséget. fel-fellobbantak időnként az úgynevezett pogánylázadások. A Vata fia. János vezette utolsó ilyen megmozduláskor, 1061-ben István király nyugvóhelyének megszentségtelenítésétől félve a fehérvári bazilika papjai a szarkofágból kivették a mumifikálódott testet és a súlyos kőlappal fedett padlószint alatti sírba rejtették. Valószínűleg ez az a pillanat, amikor leválasztották a jobb kart a testről. talán mert a föld alatt bekövetkezhető enyészettől féltették azt a jobbot, amellyel a sok jót cselekedte. amellyel áldott, és utat mutatott. A jobb kart azután elrejtették a kincstárban, ahonnan Merkúr bihari nagyúr feltehetően ellopta, és saját birtokán őrizte egy e célra fából ácsolt kápolnában. A boldog emlékezetű király sírja körüli csodák arra indították I. László királyt (uralkodott 1077-tól 1095-ig), hogy VII. Gergely pápához forduljon István szentté avatása ügyében. A pápa hozzájárult, s így 1083. augusztus 20-án László király szentté avatta István királyt. Csakhogy, amikor felnyitották a sírt, hogy elvégezzék a „felemelés" szertartását, akkor derült ki, hogy hiányzik a jobb kéz és természetesen a gyűrű. Huszonkét év után már senki sem emlékezett rá, hova tűnt a székesegyház káptalani kincstárából. Vagy nem is akartak emlékezni... Amikor I. László király 1084-ben, országjárása során felkereste Merkúr családi monostorát, a nagyúr csodával magyarázta, hogyan jutott el hozzá a Szent Jobb: egy angyal adta át neki megőrzésre, „...és ha eljó az idö, felfedésre." A király hitte vagy sem, ki tudja. Mindenesetre Merkúrnak nem történt bántódása. László azután megbízta kiszemelt utódját. Álmos unokaöcscsét, hogy a fakápolna helyére kőtemplomot építtessen, ahol méltó körülmények között őrizhetik majd a Szent Jobbot a bencés szerzetesek. A kőtemplom, kömonostor felépült, a Berettyó mentén fekvő település rohamosan fejlődött. s csakhamar városi rangot nyert Szentjobb ncven. (A település ma Romániához tartozik, neve románul Saniob.) Hiteles hely lett, a péreskedó felek messze földről felkeresték, hogy a Szent Jobbra ünnepélyes esküt tegyenek, s a konvent, mint jogi szeAz ereklye ünnepélyes fogadása a bazilikában mely, erről hiteles levelet adott. 1486-ig volt Szentjobb hiteles hely. bár az ereklyét már valamikor 1433 körül Zsigmond király (uralkodott 1387 és 1437 között) visszavitette Fehérvárra. „Fejérvárosban elhelyezett Jobbot, amely egykor az irgalmasság cselekedeteivel teljes volt, az egész nép jámbor buzgósággal tiszteli..." — mondotta Laskai Osvát ferencesrendű szónok a XV. század vegén, ezzel igazolva, hogy nem a tatárjárás előtt menekítették a Szent Jobbot a dalmáciai Ragúzába. hanem Fehérvár török kézre kerülése körül, mégpedig vagy az őrzésével megbízott fcrencesck. vagy török kereskedők. Tény hogy 1590-től Ragúzában a dominikánus szerzetesek őrizték templomukban, mint különleges beccsel bíró ereklyét. A magyarság ezután két évszázadra elesett a félezer esztendőn át folytatott, gyakorolt Szent Jobb tiszteletétől. Az ereklye vallási fogalom. a szentek testi maradványait fedi. Ebből ered világi jelentése, azaz régi. nevezetes eseménnyel vagy híres emberrel kapcsolatos, megbecsült tárgy. A Szent Jobb esetében a két fogalom magyar ember számára szétválaszthatatlanul összefonódik. mint a nagy király hittérítő és országalapító müve. Egy XIII. századi ismeretlen magyar szerző írta Szent Istvánról szóló verses zsolozsmájában: Evilági fegyverekkel Isten katonája volt." Másutt: ..Ha c nemzet mesterének Mást is bírna vallani. Tetszett volna Istenének Más apostolt küldeni. Ám e nyakas, délceg fajta. Kardos markú nemzetet. Nem más, csak egy magamfajta Harcos téríthette meg." A Szent Jobbot Mária Terézia királynő szerezte vissza 1771-ben Raguzától. Július 20-án érkezett Budára. ahol a királyi palota Szent Zsigmond kápolnájában az Angolkisaszszonyok női szerzetesrend őrizte 1777-ig. Ezután a prágai csillagkeresztes (vöröscsillagos) lovagrend vállalta a gondozást 1882-ig. Akkor a király által kinevezett budai királyi palotai plébános vette át a Szent Jobb őrzését. A magyar püspöki kar 1862ben Lippert József tervei szerint új. a ma is látható ereklyetartót készítette. A Szent Jobbot minden augusztus 20án. körmenetben mutatták be a nemzetnek. amely ismét kifejezhette hódolatát. Szent István halálának 900. évfordulóján. amikor Budapesten tartották az Eucharisztikus Világkongresszust. a Szent Jobb az úgynevezett aranyvonaton országjárásra indult. 1944-ben a nyilasok erőszakkal nyugatra vitték, ahonnan 1945. augusztus 20-án került vissza, de a nagy ereklyetartó nélkül. Ez utóbbit L'Hullier Imre kelenföldi áldozópap találta meg a Várpalota mellett, árokba dobva. Ettől kezdve 1950-ig a Váci utcai Angolkisasszonyok templomában őrizték, majd a budapesti Szent István Bazilikába került, s ott van azóta is. A Szent Jobb 1988. évi országjárása során a következő helyek székesegyházaiban tekinthető meg. bemutatásának időrendjében: Esztergom. Veszprém. Eger, Kalocsa. Pannonhalma, Szombathely. Vác, Székesfehérvár. Győr, Szeged, Nyíregyháza, és végül — október 29 - 30 - Pécs. CSONKARÉTI KÁROLY FENYVESI FÉLIX LAJOS Levél egy ifjú költőhöz naponta egyre nehezebb örökös készenlét készülődés a legelső szavakra éveken át minden megaláztatást kibírni bár nyelved csupa parázsló seb és írni hu a holtak kezed megfogják szíved rugdalva megszületni akar az Ének az igaz vers vádirat és minden újabb cselek vés egy lépés a vérpad felé ezt tanítja Mesterünk mondd és mondd bár senki nem figyel rád kiáltsd önmagadnak suttogd a szónak ahogy kó a kőnek József Attila Micsoda versek. Úristen, megszenvedett sorok, rímek. Halálban is a legnagyobb: vonatkerekek-szétszaggatta teste Napot kioltó fölfreccsenó vére. És mégis hány iszonyat azóta, önkéntes pusztulás Szárszón, nemzet-halál a nagyvilágban! A remény Kis háborúk, fájdalmak között egy gyerekhang tiltakozása volt a csoda. Fogoly a világ: naponta kínozzák. De tavasz lett megint, zöldell a fű. Élni kell. Emberek vagyunk. Szen védésünk tisztára formál. A remény kitéphetetlen szívünkből. Szakérettségi; 1948-1955 A napjainkban oly sokat idézett ötvenes években egy dél-dunántúli kis településen éltem, kisgyermekként. Családunk egyik kedves ifjú ismerőse. B. Sándor a városba került tanulni, szakérettségit tesz, orvos lesz — mondták róla a szüleim. 1 — 2 év leteltével B. Sándor visszakerült a pusztára, s az éppen akkoriban szerveződő állami gazdaság egyik bérelszámolója lett. Nem sikerült az orvosi pálya — hallottam ismét a minősítést. Később már olvasva is a szakérettségisekről ez az egyedi példa gyakran jutott eszembe. Most. a Népszava által kiadott dokumentum-jellegú kötetet lapozva. (Diószegi Csipetist György — Koncz Endre: Volt egyszer egy szakérettségi, 1987.) teljesebb képet nyerhettem a szakérettségis tanfolyamok lényegéről, történelmi szerepéről is. SASS ERVIN A fa PAPP GYÖRGY METSZETE tizenöt méterre az ablakodtól égre vetődő torony óriás árnyék a múltból tizenöt méterre tőled még él és zöldbe öltözött áprilisban tizenöt méterre az ablakodtól nem is sejti hogy jön majd egy úr és felméri vihogva holnap kivágjuk túl magas túl szép túlságosan sokat látott éjszaka vágjuk ki amikor nem lesz csak a hold és a posztromantikus örültek fedél alatt álntodnak'a nyárról Miféle béke miféle mágnes vonz hozzád múlhatatlan miféle szavak és hangsúlyok zizegnek körülötted és miféle tekintet az amelyben a neved virága nyílik és miféle olthatatlan a kívánság bárha csillagidőkig a karod és miféle béke az amelyben fák kertek és ittak jelzik az időt a végtelentől a vételenig miféle hozsannák uralkodnak szavaimon hogy kimondjam a titkoknak titkát az elérhetetlen elérhetót szép nyugalmaid tündérperceit A kötet egyes részleteiből megtanulhatjuk. hogy a szovjet munkásfakultások mintájára nálunk 1948 őszén szerveztek először szakérettségis tanfolyamokat. Az első tanévben 19 osztályból 18 Budapesten. 1 Szegeden indult, majd az 195l/52-es tanévben már 15 város 26 kollégiumában tanulhattuk a munkásfiatalok. Ezek a lehetőségek a korábbi korszak diszkriminációit. s a háborús iskolázási nehézségeket enyhítették. Az összesen beiskolázott 20.000 fiatalból (17-32 éves korig) 14-15.000 tett 1, majd később 2 év feszített ütemú tanfolyam után érettségi vizsgát, s 8—10.000 megszerezte a diplomát is. Került ki közülük mérnök, orvos, katonatiszt, agronómus, pedagógus, sőt színész is. Mai visszaemlékezéseikben (főleg ebból áll a kötet) azt vallják, hogy nem szerették a gyorstalpalós gúnynevet, hogy szinte nem volt ifjúságuk, hogy ördögi versenyfutásban voltak önmagukkal, hogy lépéshátrányban voltak még a pályakezdéskor is. Ügyanakkor egyéni életűtjaikkal igazolják, hogy nem volt előjoguk, csak lehetőségük a tanulásra, a nagyobb tudásra, az értelmiségivé válásra. Őszinte elismeréssel szólnak a tanfolyamon tanító igényes tanárokról (akiket mellesleg ezért kiemelten fizettek), a kollégiumi közösségekről, a politikai viták lelkes hangulatáról. Néhányan emlegetik a VIT budapesti rendezvényeit, a Dunapentelén (később Sztálinváros, ma Dunaújváros) végzett fizikai társadalmi munkát, a felsőéves egyetemista társak segítőkészségét. s szinte mindenki szól a máig tartó közösségi elkötelezettségéről, aktivitásról. Az első színház- és moziélményt, az első verselemzéseket, a kulturálódás új lehetőségeit ma is őrzik. A tanárok munkáját elismerve név szerint is számosat említenek, úgymint pl. Kalocsai Dezső, Ágoston György. Karácsonyi Béla. Csetri Lajos, Hanák Péter akkori fiatal tanárok nevét. Talán érdemes elgondolkoni a viszszaemlékezók sorain is: „az utánunk jövő generációkban is lesz-e annyi ambíció és hit, mint amennyi bennünk volt?" „úgy érzem megérte, jó alapot kaptunk az élethez." „Nem lettem gépészmérnök. A gyerekkori álom nem teljesült." Magam mindenesetre úgy emlékszem, hogy B. Sándor pontos munkatárs, népszerű ember volt. Márcsak ezért is ajánlom a kötetet mindazoknak kézbevenni, akik még nem is hallottak a szakérettségiről. Megéri. MICHELLER MAGDOLNA