Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-23 / 228. szám

4 10S8. szeptember 23., péntek Lehet-e gazdaságos a tiszai áruszállítás? Szakmai tanácskozás a medencés kikötőről Nagy László felvétele A kikötő látképe, szemben a rakodótér partfala. A medence belső területén (képünkön jobbra) hajókat teleltetnek már az idén A szegedi medencés kikötőnek ismerjük a múltját, s éljük a jelenét. Elérkezett az idő, hogy a jövőjét is fontolóra vegyük — lényegét tekintve így summázható annak a szakmai konzultációnak oka, s célja, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület és a Csongrád megyei tanács kezdeményezett. A tegnapi, helyszíni bejáráson, s utána a véleménycserén ott volt munkatársunk is. Kettős funkció A múltról, időrendben, távirati stílusban. 1958: országos raktárfejlesztési koncepció készül a világháborúban elpusztult közraktárak pótlására. (A tervezett tízből máig hét működik.) 1979: jóváhagyják a nyolcadik raktárbázis, a szegedi programtervét. (A kettós funkció már korábbnn megfogalmazódik: olyan közhasznú, bárki számára nyitott vízi, közúti, vasúti átrakó és raktárbázis épüljön, amely a Szeged térségében levő hajópark téli kikötője is legyen.) 1980: kezdik az építést. Tervezett befejezési határidő: 1984. A beruházás értéke — ami az egyik partnert, a Tartalékgazdálkodási Igazgatóságot érinti — 749 millió forint, s 160 millió, ami a vízügyet terheli. Ugyancsak 1980: döntés a beruházás szakaszos építéséről, 1987-ig együttesen 219 millió felhasználhatóságáról — a raktál bázis céljaira. 1985: további beruházási gondok miatt a raktárbázis építkezésének szüneteltetése. A vízügyi beruházás — a kikötőépítés — folytatódik. Olyannyira, hogy 1988. október 30-ára tűzik ki a műszaki átadást. A kikötő tehát szinte máris kész, november 15-től oda vonulhatnak be teleltetésre a hajók. A raktárbázis részelemei közül a darupálya alapjai, a rakodótér feltöltése, a százméteres, kikötés-átrakodást szolgáló partfal, a belső közművek egy része, s a vasúti töltés földmunkái készültek el — együttesen 192 millió forint értékben. E rövid „leltár" is jelzi talán: a két funkció közül egyelőre az egyik az „élő". Hogyan tovább? A Kereskedelmi Minisztérium álláspontja szerint az eddigi befektetett, közel kétszázmillió csak akkor térül meg, ha a raktárbázis is megépül. Tehát a beruházás folytatandó. De hogyan? Az Oiszágos Tervhivatal 1989 után lát lehetőséget a költségvetési támogatásra, de az építkezést csak „csökkentett műszaki tartalommal" lehetne akkor is folytatni. Ezalatt a következők értendők' iparvágány, közút, a rakodótér burkolata, háromezer négyzetméternyi raktárfelület, műhely és rakodógéptároló, a 120 méteres darupálya, a közművesítés befejezése — együttesen 356 millió forint értékben, négy évre elosztva. S ha a költségvetésből ennyi nem jutna, fel kell készülni az érdekelt szállító- és termelővállalatok pénzeszközeinek bevonására, akár társulásos formában. A kísérleti munkát azonban már jövőre megkezdi a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság: hajók beállítását tervezi, hogy rakodási próbákat végezhessen, s ezzel a piackutató munkát elindíthassa. Mert számos tanulmányterv készült ugyan arról, milyen áruféleségek szállítása terelhető át adélalföldi régióban vízi útra, ana is vannak számítások, mekkora árumennyiségről lehet szó, ám a becsült adatok eléggé különböznek. A számításba jöhető vállalatok pedig addig nem nyilatkoznak érdemben, amíg valamilyen szolgáltatási árkalkulációt nem kapnak. (A megyei tanács kezdeményezte próbaszállítás azt igazolta ugyanis: egyelőre a vasúti szállítás olcsóbb, mint a vízi. A szegedi partfal építéséhez még a vízügyi igazgatóság sem saját hajóival, hanem a MÁV-val szállíttatta a követ!) Tarifagondok A tegnapi tanácskozáson mindazonáltal többen érveltek amellett, hogy nagy távolságra szállítandó áruk esetében a vízi fuvarozás versenyképes lehet a vasútival, közútival. Ezért kerülhetett szóba a Tisza— Duna—tenger útvonal, mint a tengerentúli export egyik lehetséges iránya. (A Taurus és az Orosházi Üveggyár képviselői máris bejelentették: árajánlatot kérnek, mert ók benne volnának egy efféle üzletben.) Legföljebb az lehet ez ügyben gond, hogy a Mahart hajóparkja, ez idő szerint a Dunán jár, de mint a vállalat kereskedelmi igazgatója elmondta: ha a fuvaroztatókkal közösen találnak gazdaságosan szállítható áruféleségeket, a Mahart kész beszállni a boltba. Az effajta tájékozódás a beruházás megkezdése előtt lett volna időszerű — ez volt a Mahart egyetlen hazai, bajai székhelyű konkurrensének, a Magyar Hajófuvarozók Országos Szövetkezete képviselőjének véleménye. Ezt kontrázva kért szót a Szolnok megyei tanács munkatársa, mondván: ők felmérték az esetleges igényeket, s az eredmény — a versenyre nem alkalmas szállítási árak miatt — lehangoló. Ha csak a tarifákon nem változtatnak ... Hogy miként lehetséges ez, arra közvetett hatású ötletet adott a tengerhajózási szakember. Szerinte külföldi hajózási vállalatok tiszai megjelenését kellene ösztönözni. Ha van hajózható folyó, áru, és van kikötő, meg lesz átrakodási, raktározási lehetőség, már „csak" megfelelő tarifapolitikára van szükség, mely ezeket az adottságokat, elemeket öszszefűzi — így összegezhetőek a tegnapi tanácskozás megállapításai. Kérdés persze, hogy ezzel mennyivel jutott előrébb a szegedi medencés kikötő kereskedelmi hasznosításának ügye. Arra a kérdésre ugyanis ma még nincs válasz, lehet-e egyszer gazdaságos a tiszai áruszállítás. P. K. Zsák és foltja E

gy júliusi mezőgazdasági kereskedelmi tanácskozáson hangzott el az akadozva induló hagymaexport kapcsán, hogy hiába van a külkereskedelmi cégnek vevője, ha nincs elegendő zsák, s a szállítási ütemet a kamionhiány is csúsztatja. Emellett a Hungarofruct képviselője kifejtette, hogy rendkívül veszelyes precednst teremt a Raschel-zsákgyártó Hungarohemp azzal, hogy csak akkor szállít, ha a hagymaexportból elért devizabevételből a zsákra eső részt megkapja. Erről szó sem lehet, hisz akkor láncreakcióként az úgynevezett háttéripar minden termékéért követelhetne ilyen megosztást, a kartongyártó, a konzervesüveg, a címke, meg minden más kellék szállítója vérszemet kaphatna. Ehelyett, népgazdasági érdekből, mivel a hagymával töltött zsákért több a bevétel, mint az üresért, felsőbb szintről kötelezni kellene a Hungarohempet, hogy leszállítsa a külkereskedelmi vállalat igényét Már ekkor szóltak arról, hogy rendkívül nyomott hagymaárak alakultak ki a tőkés piacon, s ennek egyik oka a külkereskedelmi monopólium feloldása. Ugyanazt a vevőkört többen ostromolják, s előfordul köztük olyan, amely a többiek, alá kínál. Ezt azért teheti meg, mert mit itt veszít, olyan műszaki termék importjával ellensúlyozhatja, amiért a belföldi hiánypiacon annyit kér, amit nem szégyell. 3 ez addig folytatható, míg a liberalizálódó exporttal egy időben fennáll az importkorlátozás rendszere. A napokban megkerestem az üllési áfész elnökét, mivel a makói telepükön ők is vásárolnak fel hagymát. Nem közvetlen exportőrök, így ezt a devizamego6ztásos helyzetet nem érzik, tekintve, hogy a külkereskedő cég leküldi a szükséges zsákmennyiséget. A belföldi piacra szánt árut viszont csak úgy tudják átvenni a termelőtől, ha az zsákban hozza, ök nem tudnak adni, hisz sehol nem kapnak. A Zöldért is nagy gondban van a göngyöleghiány miatt, ök tavaly leadták az éves igénybejelentésüket, amire a gyártó negyedévenként igazol vissza tételeket. Július 10-én kaptak egy akadályközlö levelet, hogy a harmadik, s feltételezhetően a negyedik negyedévben sem kapnak zsákot, úgymond, a megnövekedett tőkésexport-igény miatt. Egyelőre még nincs fennakadás, mert felárral, s elfekvő készleteket felkutatva, beszerezték a legszükségesebb mennyiséget. De hogy mi lesz később, amikor a betárolt hagyma- és burgonyakészleteket a kereskedelembe kiszállítanák, arról fogalmuk sincs. Ebben a helyzetben szerepe lehet a tavalyi észszerűsítési törekvéseknek is Korábban a zsákot a Göngyölegellátó Vállalattól vették, de mivel az üzem Szegeden van. az idén már közvetlen megrendelők lettek. Így most a GEV-töl sem kapnak, s a gyártótól sem. Lehet, hogy a bázisszemléleten alapuló elosztásnál épp az a hiba, hogy korábban nem volt Zöldért-igény külön jegyezve, így ha ezt nézte a Hungarohemp. az egész tételt plusz, vagyis teljesíthetetlen kérésnek tekinti. Szóval, mindenképp megy a huzavona. Egyelőre a Zöldker a szocialista import lehetőségét kutatja, hogy sikerrel-e, azt még nem lehet tudni. Az exportban emiatt nem volt elmaradás, mert az épp kiszállítandó tételhez a Hungarofruct „csepegtetett" egy kevéske göngyöleget. A hagyma-gt. tagjaként az alacsony exportárat itt is érzékelik, s ebben nem kis jelentőséget tulajdonítanak a kaotikus külkereskedelmi „versenynek". Egyelőre 5,50es árat számoltak el a termelőknek, de ezt abban az esetben kiegészítik, ha a teljes ciklusban, mondjuk, a jövő év első felében, feljebb mennének az árak, illetve, a feldolgozott termékért tisztességes pénzhez juthatnak. Szóval, ez is a végén dől el, addig manad a bizonytalanság. Kérdésemre a Hungarohemp illetékese, Török Tibor kereskedelmi főosztályvezető azt állítja, hogy belföldre a mai napig több zsákot adtak, mint tavaly. Előzetesen erre az évre se jött többletigény, így tőkés exportra kötötték le a kapacitást Nekik minden exporttételhez ragaszkodni kell, hisz az export;—import szaldó mechanizmusában a velük szemben támasztott követelmény, hogy a különbözetet évről évre csökkentsék. Ha van a hagymaexport miatt többletigény, akkor a devizamegosztással „kártalanítsák" a kiesett zsákexport mennyisogét. Ezt végül n Hungarofruct is (szorult helyzetében) telexen elfogadta, de a Kereskedelmi Minisztériumnál panaszt tett az eljárás miatt. K

íváncsi vagyok, mit tud a hatalmi szó kezdeni, két vállalat pénzben kifejezhető gazdasági érdekének összeegyeztetésében. Egyáltalán, ez-e a megoldás? A belföldi elosztásnál sem tiszta számomra a kép, ugyanis a gyárban azt állítják, hogy előre nem rendeltek a termelők, belföldi forgalmazók, azonnal, a „szögről leakasztva" akarnak zsákhoz jutni. De akkor miért nem kap a Zöldért, amely időben bejelentette igé-' nyét? Nem ártana ebben is megegyezni, nem kényszerítve, partnerként. Tóth Szeles István m •>T Szűrös Mátyás romániai látogatása Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szeptember 20—22-én látogatást tett Romániában. Kíséretében volt Szokai Imre, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Szűrös Mátyás megbeszélést folytatott a kétoldalú kapcsolatok legfontosabb kérdéseiről Ion Stoiannal, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjával, a Központi Bizottság titkárával. A magyar küldöttséget fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára. Mindkét fél hangsúlyozta a magyar—román együttműködés sokoldalú fejlesztésének, a konkrét együttműködési programok gyors egyeztetésének és a végrehajtás mielőbbi megkezdésének fontosságát. Az MSZMP KB titkára romániai tartózkodása alatt látogatást tett Kovászna megyében. Sepsiszentgyörgyön meglátogatott néhány ipari létesítményt, a volt székely Mikó kollégiumot, a sepsiszentgyörgyi színházat, és tájékoztatót hallgatott meg a magyar nemzetiség gazdasági és művelődési életéről. Nagyborosnyón a helyi tsz-társulást tekintette meg Nyílt ülés az szmt-n Köztünk (ne) maradjon ?! Hetek óta tart a vjta az alapszervezetekben a szakszervezeti munka megújulásáról. A Qsongrád megyei tapasztalatokat a tegnapi szmt-ülésen Horváth Károly szmt-titkár összegezte. A terjedelmes előterjesztés többek között kitért arra, hogy a szakszervezetek kapjanak olyan önállóságot, mint amilyennel a partner gazdasági szervezetek rendelkeznek. Erősödjék fel az érdekvédelmi funkció, továbbá szükség van a tisztségviselők munkajogi védelmére. A szakszervezeteknek legyen önálló gazdaságpolitikai, lakás-, oktatás- és egészségügyi koncepciója. Legyen a mozgalomnak szakértőstábja, akiket megbízhat a tagság különböző feladatokkal. A felsőbb vezetés ne vessen gátat a szakszervezeti szerveződéseknek Talán, a SZOT számára is újdonság lesz az, amit a Csongrád megyeiek megfogalmaznak, nevezetesen, az apparátusok a választott testületek irányítása alatt dolgozzanak, létszámukat az határozza meg, hogy milyen feladatokat látnak el. Az apparátusoktól a tagság a felkészültséget, az igényességet és a szolgálatot várja el. Ez utóbbi gondolat, azt hiszem, megérdemli a figyelmet. Természetesen, a jövőben a szakszervezetek nem nézhetik tétlenül az áremelkedéseket, sürgetniük kell az adórendszer módosítását és a bérreformot. Felvetődött az is, hogy a szakszervezetek — még saját tőkével is — vegyenek részt az új munkahelyek megteremtésében. A munkanélkülieket segíteni kell. oktatásukat, képzésüket ideje támogatni. Talán a frappáns előterjesztés miatt terelődött a vita időnként a programtervezettől kissé távoleső területekre. A SZOT-hoz továbbítandó vélemények közé aligha kerülhetnek be az ágazati megjegyzések. A megyebizottságok ugyanis közvetlenül küldik el észrevételeiket az ágazati szakszervezetekhez. Ilyesmit fogalmazott meg Kiss Ferenc is, amikor a vitát az „elgondolások" irányába próbálta terelni. (Most, a fenti okok miatt, nem. térünk ki az ágazatok véleményére, jogos, méltánylandó kritikai megjegyzéseire.) Juhász József nem helyeselte a párt-, az állami és a szakszervezeti szervek öszszefonódását. Dudás Józsefné szerint már tarthatatlan a szakszervezeti lépéshátrány László István azt mondta el, hogy fokozni kell a mozgalom naprakészségét, és az sem haj, ha valamit először a szakszervezet mond ki. Fel kell arra készülni, hogy hamarosan várható a gyógyszerek térítési díjának 82 százalékos emelése. Fabula Andrásné a jelenlegi szakszervezeti törekvések mellett sem látja azt. hogy az értelmes, alkotó munka méltó helyet kap az értékrendünkben. Kovács Lajos hiányolta az önálló szakszervezeti koncepciókat, és kényes kérdésként felvetette az szmt-k majdani lehetőségeit. Talán ágazati szövetségek jönnek létre? Jószai Sándorné a tagság azon véleményét tolmácsolta, miszerint a SZOT most a tehetetlensége miatt kérdez. Sebők Istvánnak az a véleménye, hogy a szakszervezeti tisztségviselőknek is vállalkozniuk kell, politikai bátorságukra nagy szükség van. Horváth András azt javasolta, hogy a szakszervezetek is jelöljenek önállóan képviselőket, tanácstagokat. Harangozó József szerint az utasítgató módszer ma már a szakszervezetekben sem hozhat) eredményt Géczi József elmondta, hogy egy-egy döntés kiélezheti a rétegek közötti ellentéteket, és a szakszervezetek ne nézzék kényelmesen (másodlagos pozíciójukból) a körülöttük aajló történéseket. Az ülésen egyedül Ágoston György szavai után hangzott föl a taps, aki sürgette a határozott szakszervezeti gazdaságpolitika kidolgozását, a költségvetés alapos vizsgálatát. Az szmt-ülés végén az október 22-ére összehívott szakszervezeti küldöttértekezlettel kapcsolatos feladatokról beszélt Ágo6ton József vezető titkár. Miről' Erről, sajnos, nem tudósíthatjuk a kedves olvasót. A testület ugyan megszavazta, hogy a fenti kérdésről nyílt ülésen beszél, a vezető titkár mégis azzal kezdte mondandóját, hogy ami e. következőkben történik, az közöttünk marad. Mit tehet erre a tudósító? Tudomásul veszi, hogy nálunk olykor a nyílt is zárt. Sajnce1 B. E.