Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

X98S. szeptember 20., kedd 3 Az őszi-téli menetrendről A személyszállító vona­tok őszi—téli menetrendjé­ről, az őszi forgalom vár­ható áruszállítási felada­tairól tartottak sajtótájé­koztatót hétfőn a MÁV ve­zetői. Ónozó György vezér­igazgató elmondta, Hogy a téli menetrend — a jól be­vált gyakorlatnak megfe­lelően — szeptember 25­én, a nyári időszámítás megszűnésének napján lép életbe. A változásokról a MÁV pótfüzetet ad díj­mentesen az utazóközönség­nek. A vezérigazgató elmond­ta, hogy az év első nyolc hónapjában a korábbi évek tendenciájának folytatása­ként a vonatok utasainak száma tovább csökkent, ugyanakkor növekedett a távolsági és a nemzetközi utazások száma. A MÁV arra törekszik, hogy az évi 220 millió utas utazási kö­rülményeit az eddigieknél erőteljesebben javítsa. Mi­vel új vasúti kocsik üzembe állítására a MÁV anyagi helyzete miatt egyelőre nincs lehetőség, a régiek felújítása és gondosabb karbantartása jelenti a megoldást. Negyvenmillió forintos költséggel most új • ráfestik a személyszállító vasúti kocsik tetejét, hogy megakadályozzák a tető­ről lefolyó rozsdás csapadék károsító és esztétikailag is erősen kifogásolható ha­tását. Az áruszállításról szólva a vezérigazgató arról tájé­koztatta a jelenlevőket, hogy az év első hét hónap­jában az áruszállítás irán­ti igények és a MÁV kocsi­parkja nem voltak mindig összhangban. A szállítta­tok nem egyenletesen küld­ték áruikat a partnereik­nek, ezt a MÁV nem tud­ta mindig követni. Centrum­bemutató A centrum áruházak 40 éves történetét, fejlődését bemutató kiállítás nyílt hét­főn a Divatcsarnok Lotz­termében. A tíz napig lát­ható kiállítás megnyitása alkalmából a vállalat ve­zetői sajtótájékoztatón is­mertették a Centrum-háló­zat kialakulásának törté­netét, a vállalat törekvése­it —, jövőbeni terveit. Kaszás Kálmán, a Cent­rum Áruházak Vállalat ve­zérigazgatója elmondotta, hogy az országban jelenleg 35 áruházuk működik, alap­területük mintegy 200 000 négyzetméter, s az utóbbi tíz évben több mint 1 mil­liárd forintot fordítottak a hálózat fejlesztésére. A for­galom az idén várhatóan 23 milliárd forint körül ala­kul, s az értékesített ter­mékek egy részét a Cent­rum saját üzemeiben állít­ják elő. Szakszövetkezeti tagok íja nyugd hogy a nyug­díjkorhatárig csak a húsz helyett 12 éve lesz meg, az részt különválasz­Gazdasági bajaink köze- de hát miért nem fizettek a idő, s látja, pette sokszor felmerül az kellő „rovatban"? igény, hogy a nyugdijak — A szakszövetkezeti ta valamelyest tartsanak lépést gok tarsadalombiztositásá- fizethesse be a húsz évre já­az inflációval, mert ellenke- nak rendezésekor, 1982-ben ró összeget 12 év 'alatt. A ző esetben az idősebb kor- nehany súlyos hibát elkö- nyugellátásra jogosító osztály önhibáján kívül fok- vettek a törvényalkotók, célszerű lenne ról fokra szegényebb sorba Annak is fizetni kell a TB- tani, s aki csak erre tart süllyed. A mezőgazdaságban, járulékot, akinek előrelátha- majd igényt, utólagos meg­a szakszövetkezeti körben tóan nincs esélye nyugdíjat váltásnál csak még a nyugellátás megszer- kapni. A korábban szintén kelljen lerónia, zése is gondokkal jár. Nagy kötelezően befizetett szak­Huszein Tibor, a Bordányi tzövetkezeti járulék ellené­Élőre Szakszövetkezet elnö- ben semmit sem kaptak, ke már többször, több fóru- Azonban 1982 és 1990 között mon elmondta ezzel kapcso- nem telik el 10 év, s 1990 latos véleményét, sőt a hely- után már 20 év szolgálati nem szabadna sokáig halo­zet ismeretében a megoldás- idő kell a nyugdíjhoz. Az gatni, 1990-re meg kellene ra is vannak elképzelései, egyéni gazdálkodó megvált- oldani. Vagyis addig befi­Tudom az ezzel kapcsolatos hatja a hiányzó éveket, a zetni annyi év nyugdíjfede­döntések országos szintűek, szakszövetkezeti tag ezt nem zeti részét, amit már 1991­de nem árt egy-egy adalék- tehette. Amikor öt év késés- tői nem tud megszerezni a kai a helyes irányba terelni, sel mégis lehetővé tették, nyugdíjkorhatárig. Ezzel a Persze az egész akkor ér va- magasabb összegért és csak járadékosok újratermelődése lamit, ha a döntéshozók va- nz 1971 előtti éveket „veheti is megszűnhetne, s a társa lódi megoldásra töreksze- meg nek, s segítségnek veszik az — Egyre ezt a részt — Ezzel már meg is te­remtődne az esélyegyenlő­ség? — Majdnem, csakhogy ezt dalombiztosítás egyszeri, je­bonyolultabb lentős bevételhez juthatna. — A tag házastársa mi­ként juthat anyagi támasz­A mostani gyakorlat az, hogy a feleségek 62 éves efféle eszmefuttatásokat. matematikusa, de biztos van Kezdjük a jelenlegi hely- valami ésszerű magyarázata. zettel! — Valóban, azóta létezett hoz? — A szakszövetkezetek a növelt összegű Járulék, _ idős tagjainak járadéka egy amit utólag nyugdíjszerző­megoldatlan állapot látszat- nek'ismertek el. De ezt csak kukban" bVhTpneiT a szo­es felmegoldasa. A földet 1982 ota tudhatjuk s kulon- vetkezetbe> H3 év járulek­„társadalmasították", így ben is csak havi 80 forint a fjzetés utón 65 évesen gyerekeiknek nem, vagy különbség. Ma sem keso csak korlátozottan tudják ezen változtatni, hogy a ezt a létalapot átadni. Ezért szakszövetkezeti járulék is — bármennyire is emberte- jogszerző legyen. A méltá­lenül hangzik — elveszítet- nyosságot indokolná, hogy ez kap­hatnak járadékot. Ezek. az asszonyok nem azt érdem­lik, hogy az úgynevezett háztartásbeli kategóriában egy kalap alá kerülnek a ték. amiből gyerekeik gon- a korosztály már nem tart nem doigozókkal> ^ a ke_ doskodhatnának róluk, igényt családi pótlékra, szü­Ugyanakkor a társadalom tósi és anyasági segélyre, sem gondoskodik róluk, de a mégis ezeket az ellátásokat szövetkezet sem tud segíte- egységesítették. Az 1982-es ^ ni, mert afölött is az állam változtatás szerint csak azok fe^nak'"" lenni rendelkezik. Látszatigazság, hogy a nyugellátás járulék­fizetéssel szerzett jog. Álla­mosított társadalombiztosí­tásunk hosszú időn keresz­tül az állami költségvetés­ben feloldotta ezt a biztosí­tást. Ennek bizonyítéka, szerezhetnék teljes értékű jogosultságot, akik akkor még nem töltötték be a 35. illetve 40. életévüket. Zö­mük azonban ennél idősebb volt. — Szóval havi 80 forinton múlik minden, ha jól értem züket és a hátukat kell megnézni ... az életüket dol­gozták ki magukból. Egy­szer kellene velük „gaval­tíz évnek megfelelő járulék ellenében 58 éves korukban mehesse­nek nyugdíjba, hisz ha bele­gondolunk megdolgoztak ér­te. T. Sz. I. hogy az évenkénti szabályo- ezen áll, vagy bukik a zó alkuban a járulék a töb- nyugdíj joga. Nem lehetne bi adóval együtt alku tár- ezt a különbözetet utólag gya, hogy a társadalombiz- kifizetni annak, aki akarja? tosítás évi tervezési tétel, — Ezt kellene tenni, ter­holott hosszú távú biztosi- mészetesen a törvényes ka­tásnak kellene lennie. matokat felszámolva. Ezek az emberek mindig — Hogyan nézne ez ki? is befizetők voltak, ha nem — Tíz év szakszövetkezeti is a kellő rovatban, de hát járulék esetén a 9 ezer 600 az előbbiek szerint nem a forint „tartozót" a kama­rovat a döntő kérdés. Adót t°s kamattal <^yütt körülbe­fizettek, s az is a népességet lül 22 ezer forinttal lehetne súlytotta, hogy a társadal- m°st kiegyenlíteni, s ezzel el milag indokoltnál alacso- is ismerhetnénk azt a tíz nyabb mezőgazdasági árak évet. Akkor már a nyugdíj­évente 18-20 milliárd forint- szerző járulékkal együtt nyi „közteherviselésként" meglenne a kellő nyugdíjév, jelentkeztek, s ebből nekik De ne higgyük, hogy ezzel is részük volt. A szövetkezet minden a helyére került, által befizetett legkülönfé- ugyanis hiba volt a járulék­lébb adók előteremtéséről iizetést bevételhatárhoz köt­sem maradtak ki. A járulék- ni- Az állampolgárra kellene fizetéssel szerzett jog han- a döntést Lízni, hogy esélyt goztatásával ezért nem lehet 'át-e a nyugdíjjogosultság néhány ezer, biztosan nem elérésére, illletve jövedelme henyélő állampolgárt kizár- alapján ki bírja-e fizetni ni a nyugellátásból. a magasabb összegű járulé­— Laikus talán a kérdés, kot. Ha valakit szorít az II gondolkozás próbája A bibliai történet szerint Ábrahám éppen százesztendős volt, amikor felesége, Sára, fiúgyermekkel aján­dékozta meg. Gyermekét apa úgy nem szerette, mint Ábrahám Izsákot, lélekszo­rongató volt hát Isten parancsa, hogy ál­dozza föl a fiút. S mert Ábrahám erősen hitt, elindult teljesíteni' ura akaratát. Már a késért nyúlt, amikor Isten megállította a kezét, és visszavonva parancsát, az élet-' nek ajándékozta Izsákot. A hittudomány megközelítése szerint Isten ezzel a próbatétellel avatta be vég­telen titkaiba Ábrahámot, és az áldozat lehetőségének bemutatásával, mintegy megelőlegezte Krisztus vérének kiontását. Teológiai szempontból tehát az erős hit jutalma Izsák — édesapja es nemzetsége számára. Létezhet másik megközelítés. Erkölcsi szempontból ugyanis ez az Ábrahám ne­vű férfi egyszerűen gyermekgyilkos, ezért ha bárki követné, súlyos, égbe kiáltó bűnt venne magára. Látható: kétféle érvrendszer alkalma­zásával, egymásnak ellentmondó követ­keztetéseket vonhatunk le ugyanarról a történésről. Miért írom ezt? Mert több levelet, telefont és személyes megjegyzést kaptam két múlt heti cikkemért, melyek­ben. egy konkrét dolog eltérő érvrendsze­rű megközelítéséről írtam. A bős—nagymarosi vízlépcsőről van szó. Egy hete, keddi lapszámunkban, a szegedi tiltakozó megmozdulásról írt je­lentésemben megszólaltattam egy kiemel­kedő tudású vízügyi szakembert is, majd szerdai vezércikkemben igyekeztem nap mint nap változó politikai életünkben el­helyezni ezt a nagyon fontos jelenséget. Jelenséget írok, mert — véleményem sze­rint — sem a tiltakozók, sem a vízügyi szakma, sem pedig a kormányzat pilla­natnyi magatartása nem érinti a lényegi kérdéseket, nem is érintheti, mert a so­rozatos kormányzati hibák következtében a felszínen taktikai, a mélyben pedig ko­moly politikai harc folyik. Vegyük sorra az érintettek történetét! Nyolc-tíz éve, mikor hazánkban is megjelentek a zöldek első csoportjai, rö­vid idö alatt kiderült, hogy minden más ellenzéki magatartást tanúsító csoportosu­lással szemben éppen a környezetvédő mozgalom élvezheti a legtágasabb politi­kai tűréshatárokat. A civilizált Európá­ban mindenütt villámgyorsan átpolitizá­lódott és nyíltan kormányellenes lett a zöldek szövetsége, s ez még nyilvánvalób­ban következett be Magyarországon, ahol a másként gondolkodók a kevésbé tiltott — értsd: a környezetvédőknek engedélye­zett — politikai térségeken vonultak fel. Tehát, a kisebb ellenállás felé haladva, néhány év alatt sikerült szemmel látható repedéseket okozni a Sztálin utáni hata­lom épületén. Ma, amikor az MDF, az Üj Márciusi Front, vagy a FIDESZ is hallathatja a hangját, a korábbi években szélesebb szájnyitáshoz szokott környezet­védő mozgalom egyelőre hangosabbnak tűnik a többinél. Mint politikai csoporto­sulás, erős tényező, egy helytelen politi­kai gyakorlat jelentőssé vált ellenfele. Természetes módon egészen más érv­rendszer szerint gondolkodik a vízügyi szakma, mely nem politizál, hanem szak­mai gyakorlatot folytat. Még ha minősít­jük is — mondván, hogy számos környe­zetvédelmi szempontot nem vett figyelem­be a tervezőkollektíva —, akkor sem lehet a politikai érvrendszerrel operáló, kor­mányzati munkát bíráló zöldek ellenfele. Ebben a nagy, nyilvánossá váló és olykor tragikusnak mondható vitában mindkét politikai fél bűnbakja vagy áldozati bá­ránya a vizes szakma — kinek melyik bibliai szimbólum a kedvesebb. Hangsú­lyozni szeretném: minősíthető a vízlépcső szakmai terve és a megépülő beruházás, de már régen nem erről van szó. Politi­kai ellenfelek állnak egymással szemben, amelyek politikai nézeteiket a szakma közvetítőként való felhasználásával erő­sítik fel. A legnehezebb helyzetben a kormány van. Örökölt egy rossz döntést — a víz­lépcső titkos kivitelezését — és egy inger­lő gyakorlatot, mely szerint az alacsony hatékonyságú tájékoztatást nem demokrá­ciával, hanem politikai presszióval egé­szítik ki. A nyilvános közgondolkozás li­beralizálása egyelőre sikertelen, sőt ku­darcokkal küszködik. Mindkét fél elkövet hibákat, de a profik, a kormányzat bal­lépései szembetűnőbbek. Nyilvánvaló hi­ba, hogy követelésekkel lépnek be a til­takozók a népköztársaság elnökéhez, hisz rossz helyen és főleg rosszul kopog­tatnak. De ezt a mozzanatot könnyen fe­ledjük. Azt viszont nehezen, hogy a kor­mány szóvivője a nép tájékozatlanságával indokolja a népszavazással szembeni, ha­talmi álláspontot. Nem mintha okunk lenne a sértődésre e minősítés miatt, el­végre, a tény tény marad: valóhan tájé­kozatlanok vagyunk. De a kormány miatt! És ezen a ponton kell visszatérnünk Ábrahám történetéhez. Részben azért, mert egy napilap munkatársa sohasem írhat annyit, amennyit szeretne (de több­nyire úgy, ahogy tud), másrészt a bibliai történetet egy újabb szempont kijelölésé­vei is modellként állíthatjuk ide. Ábra­hám három napig szótlanul vonul fiával Mória hegye felé, s ez a némaság tele van szorongással. Ha ezt a szorongó bi­zonytalanságot vizsgáljuk, akkor sem az etikai, sem a teológiai gondolkozás nem mond el annyi igazságot, mint a létezés filozófiájának'érvrendszere. Valahol ép­pen az erkölcsi gond — vállaljam-e a tet­tet? — és a hit súlyos problémája — ko­molyan gondolja ezt uz Ur? — között szorong Ábrahám. Ha össze akarnám foglalni, hogy miért alakultak igy az események, akkor egy hasonló lélektani helyzetre irányítanám a figyelmet. Aki ugyanis ebben az ügyben nyilvánosan megszólal, csak hibázhat. Egyik levélírónk szerint egy „diszkreditált hatalom „szócsöveként működtem közre, egy másik ítélet szerint viszont a párt lapja nem engedhetné meg magának ezt a tárgyszerűséget. Ami tehát „jobbról" dezinformálás, az „halról" tárgyszerűség. Ami innen nézve gyilkosság, az onnan vizsgálva hitetlenség. E kettő között szo­rongok. E- s hasonló kettősségek spiráljában szorong ma mindenki, akinek va­lamilyen viszonya van ehhez a víz­lépcsőhöz. Az újságíró — váltig állítom — ebben a helyzetben a lehető legtárgyi­Lagosabb szakmai álláspontot foglalhatja el: visszaadja a környezetvédők leglénye­gesebb gondolatait, és megszólaltatja a vízügyi szakma jeles képviselőjét. Többet nem tehet Végezetül egv személyes megjegyzés: a legjobban, az fájt, hogy az egyik írásos üzenet szerint — mintegy semmivé zúzva eddigi munkámat — nem lenne szabad ezek után tollat fognom a kezembe. Vá­laszom a következő: a tüntetésről beszá­moló jelentésem megjelenését egy gyors telefon kísérte. Ökrö6 Tamás, a szegedi tiltakozó megmozdulás főszervezője meg­köszönte tárgyszerűségemet. Dlusztus Imre Igazi versenyhelyzet az ¡roda negyedéve Január 6-án nyitott irodát Szegeden a Mikszáth Kál­mán utcában az Idegenfor­galmi Propaganda Vállalat. Az öt fős kis egység lakos­sági és közületi szolgálta­tásra is vállalkozik. Aki ide az utcáról betér kérhet és kap gyors fény­másolást, névjegynyomta­tást. Meghívók elkészítésére is feladható itt megrende­lés. Készítenek bélyegzőt és különböző nyelvekről, ma­gyarra fordítanak leveleket, iratokat. Persze, magyarról idegen nyelvekre való át­írásra is van lehetőség. A fordító-tolmács hálózatukat még szervezik. Aki jól be­szél egyes ritkább idegen nyelveket, jó eséllyel keres­het itt alkalmi munkát is Az utóbbi szolgáltatás ter­mészetesen a vállalatok, in­tézmények számára is igény­be vehető. Az iroda árbevé­telének nagyobb részét a közületi megrendelések el­lenértékei teszik ki. Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megye gazdálkodói számára ajánlanak komplex oropa­gandaszolgáltatást. Ebben, a kiadói, nyomdai, filmkészí­tési tevékenység is benne van. De szerveznek kiállítá­sokat, termékbemutatókat, és terveznek „arculatot". Az idei évre eddig 3 és fél mil­liós megrendelésre kötöttek szerződést és ugyancsak mil­liós nagyságrendű munkák­ról folytatnak tárgyaláso­kat. Előrehaladott állapot­ban van együttműködési szerződésük előkészítése a televízió körzeti stúdiójával lós Imre és a szegedi rádióstúdióval is. azt fogalmazta meg, hogy igyekeznek a tér­ségben már hosszabb ideje jelenlevő, hasonló tevé­kenységi körrel dolgozó más tője elégedett az eddig elért intézményekkel jól együtt­Hollós Imre az iroda veze­forgalmukkal. Az köztudo­mású, hogy a vállalatok többsége már az év elején elkölti reklámra és propa­müködni, s elsősorban szol­gáltatásuk komplexitásá­nak előnyeire alapozzák sa­ját reklámjukat. Ehhez az ganda munkára tervezett újságíró hozzáteszi: igazi keretét. Ennek ellenére a tulajdonképpen csak a má­sodik félévben munkába álló iroda elegendő meny­nyiségű munkához tudott gét és a vállalatoknak hozzájutni. Előzetes tárgya- árak összehasonlítására lásaik alapján az 1989-es évre is jók a kilátások. Az IPV lesz a kiadója a Szege­di Városi Tanács néhány hét múlva először megjele­nő lapjának is. Az új iroda céljaként Hol­versenyhelyzet is kialakult az IPV szegedi megjelenésé­vel. Ez talán javítja a rek­lám és propaganda minósé­az is lehetőséget teremt. Az iroda végleges helyére — a Kígyó utca 1. szám alá — várható­an 1990 közepén, az épület felújításának befejezése után költözik. B.L 4

Next

/
Thumbnails
Contents