Délmagyarország, 1988. szeptember (78. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-19 / 224. szám

1988. szeptember 17., szombat Fesztiválra megy a balett Áz Isthar kapun át Irakból kapott meghívót a szegedi balettegyüttes: az idén másodszor rendezik meg a babiloni nemzetközi fesztivált, amely zenekai ok. operatársulatok, balett- és folklóregyüttesek „ sereg­szemléje. Bokor Rolandtól, a szegedi együttes vezetőiétől megtudtuk, hogy az idén há­rom balett-társulat szereoel Babilonban: a lyoni, a Le­ningrádi Modern Balett és a szegediek. A tavaly első ízben megtartott fesztiválra még több mint 60 országból hívtak művészeket Ir-íkba: az idén rövidebb ideig tart. s kevesebb résztvevővel bo­nyolódik a művészeti talál­kozó: 28 ország művészei lépnek fel a 4 ezer 500 nézőt befogadó, arénaszerű szín­házban. szeptember 22-tő! október 2-ig. A fesztivál alapítója, igaz­gatója. egyúttal az ország kulturális miniszterhelyette­se. s ráadásul maga is alko­tó művész — rendkívüli ér­deklődéssel fordul a ma­gyar művészethez, érthető­en: Budapesten tanult. Bar­tók tanítványaként. zene­szerzést. A magvar zene kö­veteként számontartott ze­neszerző és előadóművész. Munir Bashir kitűnően be­széli nyelvünket, és folya­matosan tájékozódik a ma­gyar művészeti életről. A mindössze egyesztendős sze­gedi együttes tavalyi bemu­tatkozásának sikerét vehette hírül, s nemcsak meghívót küldött. hanem művével eazdagította a balettegvütles repertoárját. Különleges hangszereket megszólaltató zenéiére Saad Munir Bashir. a fia — aki szintén Pesten tanul 4- készített koreográ­fiát. Az úi. Isthar című da­rabot az utazás előtt. teenaD este bemutatták a szegedi közönségnek is a nagyszín­házban. Babilonban »zzel egészül ki a tavalyi balett­est műsora. A fesztiválbe mutató (27-én lesz) után. szeptember 28-án a bagdadi operában is fellép a szege­di együttes. Szeptember 30­án érkeznek haza. s oktober 8-án már premier lesz a Kisszínházban: a Találkozá­sok című esten kamaramű­veket mutatnak be. Az úi szezonban hat úi taggal dolgozik tovább a szegedi balett: Éliás Zsuzsa a pécsi együttes szólistája volt. Kiss Stefánia a Staats Opertől. Kővári László a balettintézettől érkezett. Prepeliczay Annamária előbb a pécsi, maid a gvőri együttes tagja volt. Pataki András szintén a Gvőri Ba­lettből szerződött át. Szeged testvérvárosában. Odesszá­ban volt prímabalerina El­vira Karavajeva. négv éve balettmester: ebben a sze­zonban Szegeden dolgozik. S. E. Könnyű, finom, fényes A Budaprint Pamutnyo­móipari Vállalat a múlt hé­ten mutatta be divatajánla­tát 1989 tavaszára-nyarára. Az a tény, hogy — több nagy múltú vállalat össze­vonásával — éppen negyed­százada születiett meg a nagy múltú vállalat össze­különösebb hangsúlyt a di­vatbemutatón és az azt meg­előző sajtótájékoztatón. Annál inkább tájékoztat­tak a vállalatvezetők pia­caik helyzetéről. Termelésük fele jut el a hazai boltokba, illetve a továbbfeldolgozók­hoz. Így az országhatárokon belüli forgalommal kapcso­latosan a vállalat kereskedői is sokat emlegetik mostan­ság a fizetőképes kereslet csökkenését. Agyneműiket például bánom minőségi- és árkategóriába sorolják. Gyö­nyörűek, csodaszépek a sza­ténból készült garnitúrák.. De könnyű megjósolni, hogy magas áruk miatt nem egy­hamar keresik majd a tö­megek ezeket. A termelésük 50 százaléka kerül közvetlenül exportra. Évente 20 millió dollárt és 30 millió rubelt kasszíroz­nak. A piaci pozíciók tartá­sához (netán erősítéséhez) elengedhetetlen a magasabb műszaki színvonalú gépek beszerzése. Ezért fogott a vállalat a milliárd forintnál is nagyobb összeget kívánó fejlesztésbe. Az újonnan vá­sárolt gépeknek a döntő ré­sze éppen a legnagyobb gyárba, a Szegedi Textil­művekbe kerül. Az olasz ra­gadókaros, nagy vetületszé­lességű szövőgépek egyfajta garanciát jelentenek a ter­mékek piacképességére. A vállalat dollárbevételeit szinte teljes egészében a fej­lett országokból gyűjti. Már évekkel ezelőtt kiesett ha­gyományos vevőköréből a háborúzó Irak és Irán. Más afrikai országok fizetőképes kereslete is eltűnt az utóbbi években a Budaprint ügynö­keinek a szeme elől. Érde­kes, hogy új vásárlóikként jegyzik az USA, Kanada, Japán és Ausztrália keres­kedőit. Legtöbb kelméjüket most is Ausztriában, Angliá­ban, a Skandináv országok­ban, az NSZK-ban és Fran­ciaországban veszik meg. A jövedelmezőség szem*­pontjából a konvertibilis va­lutával fizető vásárlókkal szemben érzik magukat na­gyobb biztonságban. A KGST merev árrendszere, a rubelszorzók és kereskede­lempolitikai támogatások bonyolult rendszere és egyre Budaprint-divat csökkenő mértéke miatti bi­zonytalanság itt sem húzó­erő a gazdálkodásban. Egyébként a vállalat pénz­ügyi helyzete sem igazán stabil, az utóbbi hónapok­ban náluk is előfordult a tartozásaik miatti sorban ál­lás. Hagyjuk most a közgaz­dasági fejtegetéseket és es­sen néhány szó a jövő év divatjáról. A lágy esésű, könnyű, finom tapintású, fényes felületű anyagok kor­szaka lesz 1989 melegebb időszaka. A krepp anyago­kat a hagyományos henger­nyomás helyett saját szaba­dalmú rotációs technológiá­val színezték, így új színek és mintázatok kerülhetnek hölgyeink ruhatárába. To­vábbra is kedveltek lesznek a gyűrt felületek, ahogy a kereskedelmi igazgató fogai mázott: „a mintha megázott volna"-ruhák. A virágos, nagy mintájú szövetek is .sok vevőre számíthatnak. A leggyakrabban emlegetett Budaprint szövetek pedig valószínűleg a következők lesznek a boltokban: Casa­blanca (elegáns színek és diszkrét minták), India-Su­mátra (sötétzöld az uralkodó árnyalat és a dzsungelvilág növényformái) és Las Vegas (élénk, rikító színek, mérta­ni ábrák). j A Budaprint — 2 év után — ismét részt vesz az e hét péntekén nyitó őszi Buda­pesti Nemzetközi Vásáron. Bólé István Kelmeválaszték a sajtótájékoztatón Sahmldt Andrea felvételei Modellek, „Szahara"-vonalakkal A költő szerelme Shumann csodálatos dal. ciklusának (Dichterliede) címét kölcsönözni az évad első szegedi operapremier­jéról szóló beszámolóhoz, belátom, merész dolog. De nem merészebb, mint színre vinni a Hoffmann meséit, az irodalom egyik legnépsze­rűbb darabját, éppen kö­zönségcsalogató elöadásbe­li hagyományai nélkül — márpedig Nagy Viktor ren­dező és alkotótársai (Bene­dek Mária díszlet-, és Hop­pál Judit jelmeztervező) ezt tették. Offenbach-bemu tató­jukon a Luther apó kocs­májában mulatozó diákok­ból hiányzott a harsány derű, Spalanzani estélyéről a nagyvilági csillogás, a velencei képből az erotika bűvös illata; a három ven­dégművész nem a nagyro­mantika mesevilágát idézte fel, hanem egy fekete-fehér sorsdráma állomásait raj­zolta meg. E drámában a hős tragédiája abban rej­lik, hogy ő költő, tehát más, mint a többi ember. A te­hetség bélyegét hordja ma­gán, mint valami átkot, s ezért nem tud elvegyülni a tömegben, ezért rí ki min­dig, mindenféle környezet­ből, és lesz kényelmes cél­tábla. Képtelen védekezni, mert nincsenek rejtő színei. Es képtelen alkalmazkodni, mlsrt saját belső világa gyökeresen különbözik at­tól, amiben él. Kétségbe­esetten keresi a kettő kö­zötti hidat, azaz a megvál­tó szerelmet, hiszen a költő is csak ember, aki társ nél­kül magányos és boldogta­lan; mit ér, hogy Ové a mindenség, ha senkije sincs, akivel megoszthatná? (Egész életműve nem más — mondja Heine Hoffmann­ról —, mint egy rémült si­koly, 20 kötetben.") Offenbach egyetlen ope­rájának címszereplője nem egyszerűen regényes álmo­dozó, aki ábrándokat ker­get, és rendre csalódik, in­kább valamiféle gladiátor, aki a sorssal vív tóbbmene­tes harcot, mégpedig életre­halálra — és persze, alul­marad. Csakhogy mindezt kellemesebb csupán sejte­ni, mintsem könyörtelenül szembesülni az elkerülhe­tetlennel; ebben a darab­ban ahhoz vagyunk szokva, hogy a kiállítás dekorativi­tásába, a gazdagon ragyogó zenei szövetbe és a fordu­latos színpadi cselekmény­be burkolva, cseppenként adagolják számunkra a tragédiát Most azonban nem számíthatunk tapintat­ra, nem andaloghatunk és érzeleghetünk — ennek az előadásnak merőben más az alaphangja. Az első jelenet sivár ut­carészlete felett hidegen fénylik a telihold, mégis komor és sötét az éjszaka. Hirtelen kivágódik a közé­pütt magasló épület ajtaja, és egy tehetetlen részeget löknek ki rajta úgv, hogy végiggurul a lépcsőn és el­terül a földön. Emblemati­kus mozzanat: világosan jelzi, hogy a vesztesek er­refelé milyen sorsra jut­nak. A kocsmakép is nyo­masztó: az elforduló hom­lokzat mögött feltáruló há­romszintes, átlósan futó lépcsőkkel behatárolt játék­tér valahogy börtönre em­lékeztet, amit az ivócimbo­rák egyöntetű fekete-szürke öltözéke még kamorabbá tesz. Ugyanez a jellegzetes Hoffmann meséi a Szegedi Nemzeti Színházban Rcti Csaba (Hoffmann) és Szonda Eva (Miklós-Múzsa) konstrukció szolgál később Spalanzani, majd Crespel tanácsos házaként is, meg­lehetősen bonyolult, de igen frappáns játéklehetősége­ket teremtve a szereplők­nek (kivált az igen jól fel­épített, valóban mágikus hatást keltő Antónia—Mira­kel epizódban, ami szerin­tem az egész produkció művészi csúcsteljesítmé­nye), ám a velencei képben kiábrándítóan kulisszasze­rűvé válik, elveszti korábbi karakterességét, és elérdek­telenedik. Különös módon a kasztümtervezőnek sem si­került igazán megoldania ezt a jelenetet: Giulietta köntöse — tetszetős anyaga ellenére — jobbára otthon­ka, ahelyett, hogy a figura lényegéhez illő, dekoratív és kihívó toalett lenne (hol­ott a manökenalakú ás -mozgású Bajtay Horváth Ágotát nem gond öltöztet­ni!). Antónia üde jelmeze viszont kitűnő (csak a sző­ke paróka színe és formája előnytélen Vámossy Évá­nak), ami pedig Olympia ezüstharang-ruhaköltemé­nyét illeti, az maga a tö­kély (és az arckikészítés is piáratlanul szép!). Ráadásul Iván Ildikó káprázatos mozgáskultúrával, baleriná­hoz méltó adottságokkal •lepte meg hálás közönsé­gét — éneklésében azonban a biztos magasságok és a perfekt muzikalitás mellett elkelno még szemernyivel több könnyedség és elegan­cia. Nagy Viktor friss dipUx. más operarendező, de régi, nagy tapasztalatú gyakorló muzsikus, ami partitúraér­telmezésén és színészveze­tésén egyaránt érzik. Jelen­tős egyéniség, aki már főis­kolai vizsgarendezéseivel is megkülönböztetett figyel­met keltett — engem a Bajazzókkal egyenesen meg­rendített, La Mancha lo­vagjával meg elbűvölt. Hoffmannja, bevallom, nem Epílészeli hetek Újszegeden A Dél-magyarországi Ter­vező Vállalat terveiből, a megvalósult épületek fotói­ból nyílik kiállítás holnap, kedden este 6 órakor a No­vember 7. Művelődési Ház­ban. A kiállítást Takács Máté, a Délterv igazgatója ajánlja az érdeklődők fi­gyelmebe, majd „Mi lesz ve­led kertvárosunk?" címmel Újszeged jelenéről és jövő­jéről rendeznek fórumot, amelynek vendégei a terve­ző vállalat igazgatója, és Kiss Lajos városi főépítész. A kiállítás október 3-áig te­kinthető meg munkanapo­kon 10-től este 6 óráig, szer­dán és csütörtökön délután 4 óráig. ragadott meg az előbbiek­hez fogható elementáris erővel, jóllehet a tehetség és az önálló gondolkodás bátorsága ezen is átsüt, de valamelyest visszafogottabb a ilendület, a mondandó szuggesztivitása. Például, ahogy Miklóst állítja 'be Múzsának, érdekes vállal­kozás — ám csak érdekes, és nem több. Pedig szíve­sen mondanám, hogy meg­győző, ha az lenne. De saj­nos, legalábbis számoimra, nem az. Még nem. Talán tovább kellene gondolni, el­végre a sajtóbemutató, amit én láttam, a produkció nyil­vánosságának első pillanata — és a szegedi Hoffmann remélhetőleg hosszú életű les::... Oberfrank Géza magabiz­tosan és sok fantáziával irányította az ápolt hang­zású, telt színekkel játszó zenekart; a kórus egyetlen apró tempóingadozása, gon­dolom, a premierláz szám­lájára írható (az együttes új karigazgatója Gyüdi Sán­dor). Az énekes szólisták közül elsősorban Szonda Éva zeneileg és színészileg egyaránt remek "Miklósa tűnt fel — ez az alakítás csupa közvetlenség, finom báj és elevenség. Iván Ildi­kó légkört teremtő egyéni ség. Vámossy Éva Karcsú hangjához Antónia szólama néhol túlságosan súlyos és. megerőltető, de a művész­nő bensőséges lírája, kivé­teles érzékenysége ismét az est maradandó élményének bizonyult Bajtay Horváth Ágota szép és vibrálóan iz­galmas Giulietta, előadásá­nak drámai feszültsége van — kár, hogy hangi diszpo­zíciója a sajtóbemutatón nem tűnt kifogástalannak, bár ezt lélekjelenlétével si­került áthidalnia. A címsze­replő Réti Csaba a tragikus hoffmanni sors megjelení­tésében mondhatni új mi­nőséget hozott, s ez annál is értékesebb teljesítmény, mivel a hangszine és haj­lékonysága helyenként már nem vág egybe a szólam követelményeivel. Andrej­csifc István viszont a kívá­natosnál egyelőre még si­mább és lágyabb a négy sá­táni figura megformálásá­ban, de jól teszi, ha a söté­tebb színek beérését az idő­re bízza. (Így, a maga ter­mészetesen fiatal hangjá­val és megjelenésével való­ban vetélytársnak minősü­lő Lindorf és Dapertutto — Coppeliusnak és Mirakelnek pedig nem is biztos, hogy aggastyánnak kell lennie.) Az epizodisták élére Bárdi Sándor neve kívánkozik — négy sajátos, összetéveszt­hetetlenül ..bárdis" karak­terfigurát köszönhetünk ne­ki. Erdélyi Erzsébet szép hangú Anya, Fekete Imre iól mozgó, kellően egzaltált Spalanzani (Nathaniel szó­lamában azonban a mű­vésznek vannak problé­mái). Kenesey Gábor Cres­pel szerépében többet tu­dott önmagából megmutat­ni, mint kocsmárosként, Szakály Péter viszont Her­mannként jobb, mintSchle­mil köntösében. Szokatlan, elgondolkod­tató előadás az új szegedi Hoffmann. Nem ígér köny­nyed szórakozást, felhőtlen kikapcsolódást. A költő há­rom szerelme ezúttal igazán nem gáláns kaland, hanem egy ember becsapásának, megrablásának és kijátszá­sának története. Szikár drá­ma, kihámozva a mese kön­töséből. Az idő majd el­dönti, hogy melyik a mara­dandóbb Offenbach színpa­dán: ez a megfogalmazás — vagy mégis a mese...? Herényi Mária

Next

/
Thumbnails
Contents