Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-12 / 192. szám

1988. augusztus 12., péntek Fesztyválság. Dinnyés József és Nagy Bandó András műsora az újszegedi szabadtéri színpadon este fél 9 és 11 órakor. A 26. szegedi nyári tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban, szeptember 18-áig. Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28áig. Kovács Éva kerámiái a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében. Németh Ernő fotókiállítása a sajtóház művészklubjában, augusztus 20áig. A magyar cserkészet története. Erzsébet királyné. Kiállítások a Fekete-házban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: Móra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1/3.): Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-képgyűjtemény; Móra-emlékszoba; Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái ; Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, jelene és jövője; Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Bécsi krt. 11.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Tápé, Vártó utca 4., naponta délután 2től este 7-ig. Fülöp király utazásai Ruszt Cariosa Ruszt József újra Don Carlost rendez. Hogy ebben mi a különös? Az, hogy ma már színháztörténeti jelentőségűnek mondható az 1974es, Gábor Miklós köré épített kecskeméti Don Carlos, Ruszt József sokat vitatott, és nagyra értékélt rendezése. Igaz, a tizennégy évvel ezelőtti produkció a prózai Carlos volt, azaz Schiller drámájának színpadra ültetése, a mai pedig Verdi operája, de a hasonlóság adott, hisz — Dürenmatt szavaival — a Don Carlos olyan opera-dramaturgia, amelyben az ember pusztán azért kerül a színre, hogy módja legyen a retorikus kitörésekre. Természetesen először arról érdeklődtem, mennyiben változott Ruszt Józsefnek a viszonya ehhez a műhöz az eltelt majd másfél évtized alatt. — Azóta nagyot fordult a történelem — mondta a rendező. Nagy lelepleződések történtek, s ötvenen túl már igazi Qijíény " számomra, hogy kiderülhetett mindaz Sztálinról, amire talán még gondolni sem mertünk. Tehát nem azok a fülöpi vonások kaptak hangsúlyt, amelyek a királyt a hatalom magányosának mutatják, hanem a hitleri vonásokat rajzolta meg erösebben a történelem. — A kritika a szemére vetette, hogy publicisztikát művelt a kecskeméti Don Carlosszal. — Akkor a lefedett történelmi tudat miatt ezt vállaltam, mert mindent felszínre kellett hozni, ami éppen kimondható volt. Egyébként Schillerben is van publicisztika, ilyen a mű. — Miért izgatja a Don Carlos? — A mártírium, az egyéni sors föláldozása örök téma. Lényegében mindenki föláldozza magát itt, még Fülöp is. Ez a díme Dinnyés József és Nagy Bandó András műsorának, amelyet ma, pénteken, és holnap, szombaton két-két időpontban, este fél 9 és 11 órai kezdettel adnak elő az újszegedi szabadtéri színpadon." A program első részében Dinnyés József „magánvéleményt" mond — nemzedékéről, kis országunkról, önmagáról, és tesz egy útlevél (A Don Carlos külföldi vendégművészei pénteken délután érkeztek meg Szegedre. és elkezdtek próbálni. Közülük az olasz basszista. Francesco Ellero D'Artegna egy nap múlva — eltűnt. Kedden délután 5-re volt kiírva a próba a szegedi szimfonikusok Festő utcai termében. Háromnegyedkor gyülekeztek a zenekar és a kórus tagjai, a szólisták, hat perccel 5 óra előtt megérkezett Oberfrank Géza. Elhelyezkedtek, pontban 5-kor megkezdődött a próba. Negyed 6-kor Fülöp király szólama következett, ám Fülöp, azaz F. E. D'Artegna művész úr — sehol. A hirtelen beállt csöndet egyszercsak megtöltötte egy jól ismert hang; magyarul énekelte Fülöp király szólamát. A teremben derültség, taps. Hát persze, Gregor ... Végszavára csapódott egy autó ajtaja: a hőségben kimelegedve, kissé csapzottan, de ruaanyos futólépésben átvágott a folyosón az olasz művész, elismerően biccentett Gregor József felé. bocsánatkérően a karmesternek, leült és énekelni kezdett...) — Tisztelt művész úr! Megmondaná, merre járt? — Veronában voltam. Francesco Ellero D'Artegna — második megérkezésének pillanatában — A három nagy emberi igény — szeretet, szabadság, és a hatalom — közül melyik érdekli jobban? — Ezt a hármat ma úgy mondanák, hogy komplex emberi jog. Mindhárom alapvető, ráadásul összeegyeztethető. A Don Carlosban eltolódnak a pozíciók: akié a hatalom, az szeretetéhes, aki szeret, annak nincs hatalma. Akár akarom, akár nem, engem Fülöp érdekel leginkább, mert tiszteletre méltónak érzem a hatalom magá nyosságá t. — Nem gondolja, hogy a hatalmak legitimációs törekvéseiben ilyen nárcisztikus vonások is rejlenek? — Dehogynem. Borisz Godunov vagy Rettegett Iván iszonyatos szeretetéhséggel szereti önmagát. Valószínűleg az sem véletlen, hogy ezek súlyos basszus szerepek. — Jelent-e különösebb nehézséget külföldiekkel dolgozni? — Egy-két nap alatt, pláne olasz nyelven, nem lehet a dikciókat beállítani, de mindenki tudja a szerepét, ezért a munkának a színpadi része nagyon szép. Biztos Fesztyválság nélküli utazást, magyar nyelvterületen. Saját szövegei — és persze zenéi — után az illyési ötágú síp, az egyetemes magyar irodalom összehangolhatatlan szólamaiból válogat: Kovács Vilmos (Kárpátalja), Magyari Lajos (Erdély), Kontra Ferenc (Vajdaság), Kibédy Eboli? Meglehetős aggodalmak és izgalmak kísérik a Don Carlos próbáit: megbetegedett Corina Circa, a kanadai énekesnő, a szabadtéri produkció Eboli hercegnője. Éppen most és éppen itt érte utol szegényt a rémség, amitől az érzékenyebb alkatú énekesek folyvást rettegnek: bevérzett a hangszála. Az orvosok szigorú nyugalmat rendeltek; a művésznőnek napok óta megszólalnia sem szabad, nemhogy énekelni... Ezért — mindmostanáig — Varsányi Mária próbál az együttessel, és intenziven tanul, merthogy Eboli szólamát eddig magyarul tudta, a bemutató pedig olasz nyelvű ... Corina Circa állapota sokat javult a héten. A végleges döntést arról, hogy melyikük legyen a bemutató előadáson Eboli hercegnő, csak a premier napján hozzák meg — az erre illetskesek. vagyok abban, hogy a szólisták nem fognak csalódást okozni. A külföldi vendégénekesek fiatalok, így külön színt jelent majd az egységes hangzás. — Ilyenkor szinte két rendező dolgozik: ön és a zenei munkát irányító Oberfrank Géza. Megértik egymást? — Ügy érzem, közös nyelven beszélünk és gondolkozunk. — Láttam a próbákon, hogy gyakran fölmegy a színpadra. Ugyanakkor ez a nagyopera alkalmat ad arra is, hogy nagy tablókat is formálhasson a sok-sok szereplővel. — Ez az, ami igazán élvezetes és egyben fárasztó is. Hasonlót éreztem már, amikor azt mondtam, hogy ezután csak monodrámát rendezek. Aztán persze, miután össze voltam zárva egy hónapig egy emberrel. Az ember tragédiáját szerettem volna rendezni. Ez bennem mindig így hullámzik. Most az az izgalmas, hogy a nagy és kis formák milyen finoman vannak szőve ebben az operában. Dlusztus Imre Varga Aron (Hollandia), Tőzsér Árpád (Szlovákia) és Juhász Ferenc verseit énekli, gitárkísérettel. Egyébiránt — mikor nem lép fel különféle színpadokon — a Szegedről elszármazott „daltulajdonos" rendhagyó irodalomórák anyagát szerkeszti. Eötvös-ösztöndíjat nyert el, A diaszpóra dalai címmel az élő magyar irodalmat dolgozza fel; kazettáit — remélhetően hamarosan — a vállalkozó kedvű pedagógusok hasznáthatják az iskolákban. £s még egy jó hír: a Múzsák kiadónál most jelent meg Sebők János könyve, a címe: A daltulajdonos. A Szegedről 1967-ben elkerült Dinnyés József pályájának két évtizedét tekinti át interjúkkal, kritikák, újságcikkek, más dokumentumok segítségével és a költőbarátok nyilatkozataival. Talán a Fesztyválság kezdési idejére megérkezik Szegedre is a könyv, s ez esetben lehet kérni dedikációt. Az újszegedi program második része a másik „szögedi emböré". Nagy Bandó Andrásé. Hogy mit kezd vele — meglátjuk. — Énekeltem. Rendkívüli, nagyszabású zenei ünnepség színhelye volt hétfőn este a Veronai Aréna: Jósé Carrerast, a világhírű tenort. Olaszországba és a színpadra való visszatérése alkalmából köszöntöttük egy nem mindennapi koncerttel. Tudja — hála Istennek — felgyógyult a betegségéből, és alapítványt tett abból a célból. hogy segítse a leukémiában szenvedők gyógyítását. Az alapítvány javára rendezték a hétfői koncertet. amelyen a világ igen neves művészei léptek fel, öszszesen 26-an. — Mondjon kérem néhány nevet! — Placido Domingo. Montserrat Caballé. Ruggiero Raimondi. Marton Éva. Giacomo AragaL Buday Lívia... Fantasztikus este volt, az aréna zsúfolásig megtelt... Szóval — ezért kellett Szegedről elutaznom. Remélem, a távollétem nem okozott gondot a Don Carlos együttesének és alkotóinak: mostantól csakis Fülöpre koncentrálok ... — Sokszor énekelte? — A szegedi lesz a negyedik Don Carlos-rendezés, amiben fellépek. Párizsban. Bonnban, sok neves énekessel. sokszor voltam már Fülöp király. A mostani szereposztás tetszik nekem, és észrevettem, hogy a rendező. Ruszt József, vérbeli színházi ember, alighanem színpadra állította már Schiller Don Carlosát... — A pályájáról szeretném kérdezni. Megfelel a való-, ságnak az az információm, hogy ön popénekes volt fiatalabb korában? — Mindenfélével foglalkoztam. klarinétozni tanultam. és a popzene felelt meg az ízlésemnek, mint általában minden ifjú embernek a mai világban... Mi tagadás. nem szerettem az operát. Rossz ízlésű emberek hóbortiának tartottam. Csak azt láttam meg belőle, hogy kerekded formájú, duzzadt énekesek ácsorognak a színpadon. egyik kezük folyton a szivükön, a másik magasan fönt a levegőben, mintha mindig esküdöznének ... Ismeri a hagyományos, statikus operajátszásnak ezeket a pózait! Meglehetősen nevetségesnek találtam. — Mikor változott mea az ízlése? — Nem hiszem, hogv elég helye van ezt a történetet leírni. hosszú. És nem is hiszi el mindenki. — Talán csoda történt? — Olyasmi. Huszonhárom éves koromban megnősültem és elhatároztam, hogy egészen megváltoztatom az életemet. A feleségém matematika tanárnő volt. komoly nő. Rájöttem, hogy nékem is diplomát kell szereznem. Igen, de milyet? Ügy döntöttem. zenetanár leszek. Csakhogy túl hosszúnak tűnt az út. amíg én a klarinéttudásomat addig feilesztem. hogy taníthatok. Ezért inkább a rövidebb enekkurzusra iratkoztam be. kizárólag diplomaszerzés céliából, és nem azért, hogv énekművész legyek. Ám két esztendő múlva igen híres tanárhoz kerültem, és egv szép napon arra ébredtem, hogv operaénekes vagyok. A Nabuccóban debütáltam. Veronában. A Scalába 1985-ben jutottam el, szintén Nabucco-előadásban énekeltem. Pavarotti-versenyt nyertem, így szerepelhettem együtt vele, méghozzá Kínában, a Bohéméletben. Közös lemezünk is készült. — És elkészült a Bohémélet filmváltozata is ... — Valóban. Luigi Comencini rendezte, francia—olasz koprodukció, a két országban már forgalmazzák, örülnék. ha a szegediek megnéznének benne, amikor az itteni mozikba kerül. — Ahogy ezt Nyuri^on mondják a miénknél — Szabadúszó — kissé tiszteletteljesebb kifejezéssel: ön független alkotó művész. Járja a világot. Hány évre előre van szerződése? — 1992-ig pontosan tudom, mikor. hol. mit énekelek. Az egyik legfontosabb fellépésem a következő szezonban lesz, Párizsban, a Carmenben. Escamillo. Jövőre Tokióban a Don Carlos és a Don Jüan vár. aztán Bonnban és a Metropolitanben: Simoné Boccanegra. (Francesco Ellero D'Arteana keddi, második megérkezése után, egyetlen éjszakán — ahogy mondta — tökéletesen kipihente magát, és a szálloda éttermében ..ismerős étekvadászatra" indult. Ugyanis Triesztben született, ahol ..sok jó maayar étterem működik". Reméljük, sikerült ..hazai" ízeket találnia ...) Sulyok Erzsébet Teljes díszben Schmidt Andrea telvótele A szabadtéri operabemutatójának díszlettervét ugyanaz a Csányi Árpád készítette, aki a nevezetes kecskeméti Rusztrendezés, a Schiller-Don Carlos színpadképét tervezte. A korhű kosztümök Márk Tivadar munkáját dicsérik — és a szabadtéri kivitelezőműhelyében dolgozókat. Ezúttal ugyanis az opera-előadás ruhái: „saját produkciók". Képünk az első kosztümös próbán késsült. a Dám téren » ) "V