Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-12 / 192. szám

„ , I JTIA „ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 78. évfolyam, 192. szám 1988. augusztus 12., péntek A MAGYAR SZOCIAIJSTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Hungária-krónika Ahogy az emlékeimben él... A bontáshoz is, az átépítéshez is kell a daru Az ember kiteszi a lábát emlékeztet: amikor anno — járata felől a járdát időnként nem ártana lesöpörni... Amíg a szemközti ház homlokzatfelújitása 'be nem fejeződik, a gyalogosok a szálloda oldalán kénytelenek járni — igaz rövidesen faácsolat védelmében. De addig is megérné azt a napi negyedórát rászánni az utcafront föltakarítására ...) Bent a szállodában a bontással egy időben vallatják is az épületet: vizsgálják az alapokat, a főfalak stabilitását. Olyanfajta feltáró gödröket kell most kerülgetni, amilyeneket régészeti ásatásokon lát az ember. Fontos információkhoz juthatnak így a tervezők, akik az építők munkájához folyamatosan szolgáltatják a „silabuszt", azaz a terveket. Az építészek, statikusok, gépészék, .közműtervezők a Déltervnél és a két budapesti kisszövetkezetnél a régi Hungária átépítésének módját dolgozzák ki, a Csomitervnél pedig az Arany János—Dózsa utca sarki üres mikor visszajön, a munkahelyére is alig oda! Ilyenféleképpen zsörtölődtem, amikor a szabadságom utáni első munkanap csak a főfalakba reggelén — rutinból kanya- ugyanilyen volt a terveit készítik. Ez utóbbi alapozását még ebben az évben megkezdik, s már szerveződik a majdani bérlők köre is: bankok, kül- és belkereskedelmi cégek jelentüzletközpont megvalósításában. (Olvasóink emlékezhetnek rá korábbi híradásunkból: az új épület és a szálloda funkciói kiegészítik majd egymást, s közös üzemeltetésűek lesznek.) Ennek az újszerű vállalkozásnak, s magának az átépítésnek a menetét is nyo a városból néhány hétre, s jesszusom, mikor tó volt az? üzletház *"<"• -> sajat — Darvas Tamas, a színtalál házfelújítás építésvezetője a földszinten állva fölfelé terelte a tekintetemet, s az ütközött, látvány. rodva a Dózsa utcából az A hasonlatosságot erősíti — , , . ... , _ . Arany János utcába a Saj- s ez szolgáljón az érdeklő- keztek eddf h°gy partne' •tóház felé — csaknem neki- dők megnyugtatására! —, r. ¡€nneneK ®fy; .res': mentem a kis Hungi előtt hogy a szállodarekonstruk- t^J^l' lezárt útszakasz keritesé- ció építésvezetője ugyanaz nek. Hoppá! Itt valami tör- a Darvas Tamás. Szóval testént... Átfutva a távolié- sék bizakodni, lesznek még temben megjelent újságo- a Hungiban is vadiúj födékat, egyetlen rövidke hírre mek! leltem csupán a Régi Hun- De komolyra fordítva a gária Rt.-vel kapcsolatban: szót; _ s ezt már Vastagh kinevezték az ügyvezető Attilától tudom — legutóbigazgatót. Aztán megtud- bi híradásunk óta megszütam, Darányi István helyet- letett ^ Országos Műemlétesét is: Vastagh Attilát, ki Felügyelőség állásfogla- mon követhetik majd olvaakivel lapunk olvasói két .lása- támogatják a Délterv sóink ~ s nem is csupán évvel korábban még a sza- —Möbius—Marcetcoop kop- tudósításainkból. A reszbadtéri műszaki vezetője- rodukcióban készülő terv vénytársaságnál ugyanis azt ként „találkozhattak" e ha- koncepcióját. Ez pedig fon- tervezik: ha már biztonságosábokon. öt kértük kalau- tos előfeltétele az építési san látogatható állapotba zul, amikor ismét feltettük engedélynek Egyelőre per- kerül a szállodaépület, az az átépítés kezdete óta sae ¿pítés helyett bontásról érdeklődőknek is megmutattöbbször megfogalmazott ke]1 lrlkább beszélni lát- íák- A "F'11 napokon aztán kérdést: „mi újság a régi hatják is az arra járók, ki"ki hieggyőződhet róla: Hungáriában?" mennyi a sitt, a törmelék, nem csak Í8éret volt, hogy a Találkozónkat a szálloda- pinc^ a padlásig ki- régi Hungi olyan lesz épp, épület sarkán beszéltük bordanak a Délép munká- mint ahogy az emlékeinkben meg, alkalmam volt hát ^ (Közbevetőleg, ós így, zónapörkölttel, egy piklátni. hogyan próbál néhány zárójelben azért "kikívánko^ koló világossal, billiárdaszmarkos legény egy rossz he- a megjegyzés- az épület fallal, rózsaszín teremmel... lyen, sőt, szabálytalanul korábbl. Dózsa utCai főbe- P.K. parkoló Volkswagent odább tenni. Nehezen birkóztak vele, a járgány még „'békebeli", ebben még van anyag!... . Tulajdonosában pedig nagy adag hetykeség: mit érdekelték őt a megállást tiltó táblák, mit a tény, hogy hatalmas darut fektettek a délépesek az úttestre, aztán meg is kezdték a felállítását előkészítő műveleteket! Mit neki Hungária-felújítás. a szokott csigatempótól eltérő lendület!... No, mindegy, autó elvonszolva, daruzás folyamatban — mire ezek a sorok megjelennek, már emeli is •le a tetőről a kibontott elemeket Szabályos sínpálya epuüt a darunak a Stefánia és az épület között, azon átbukdácsolva jutunk be a földszintre. Ez persze csak hozzávetőleges helymeghatározás, hiszen emelet és földszint most egy tér: a födémet már kibontották, csak a keresztgerendák kötik össze a függőleges falakat Ez a kép kísértetiesen A nyílt napokon az érdeklődők is láthatják m .. , i .... ••I^íl p:ví: i 1 i Új nagykövet Kanadában Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Stadinger István, az Országgyűlés elnöke fogadta Bányász Rezsőt, hazánk Kanadába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. Ölést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülésén jóváhagyólag tudomásul vette Grósz Károly beszámolóját az Amerikai Egyesült Álamokban és Kanadában tett látogatásáról. A kormány az érintett államigazgatási szervek részére meghatározta az alkotmány felülvizsgálatával kapcsolatos tennivalókat, és kialakította a munka szervezeti kereteit. A kormány jóváhagyta Budapest általános rendezési tervének programját. (Folytatás a 2. oldalon.) Pál Lénárd látogatása Pál Lénárd szalámigyári látogatásakor megtekintette a húsüzemet Tegnap délelőtt kétnapos Csongrád megyei látogatásra érkezett szűkebb pátriánkba Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A vendég a megyei pártszékházban megbeszélést folytatott Szabó Sándorral, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága első titkárával; Papdi Józseffel, a. megyei tanács elnökével és Horváth Károlynéval, a megyei pártbizottság titkárával, akik tájékoztatták Csongrád megye társadalmi, politikai és gazdasági helyzetéről, a kibontakozási folyamat helyi aktuális kérdéseiről. Ezt követően, a Központú Bizottság titkára a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát munkájával ismerkedett. Bálint László, a vállalat vezérigazgatója részletes tájékoztatójában szólt a vállalat történetéről, a termelés alakulásáról, a kereskedelmi és marketingmunkáról, az exporttörekvésekről, a fejlesztésekről és beruházásokról, a melléktermékek hasznosításáról, azokról a törekvésekről, amelyekkel a szalámigyár a környezetszennyezés mérséklését szeretné elérni. A vállalatnál folyó politikai munkáról, a pártszervezetek termelést segítő tevékenységéről Nagy Sándor, a húskombinát pártbizottságának titkára beszélt. A megbeszélésen részt vett Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára és Papp Gyula, a városi tanács elnöke is. Nagy Sándor elmondta: a beszélgetések) során egyértelművé vált, hogy a vállalat kommunistái egy. ségesen támogatják az országos pártértekezleten hozott határozatok végrehajtását A helyi feladatokrój szólva elhangzott: a pártbizottság támogatja a vállalat önállósodási törekvéseit, az exportnövelésre vonatkozó terveket, és azokat a beruházásokat amelyek a termékek minőségének javítását a jobb eladhatóságot céloz, zák. A megújulási folyamatról folytatott eszmecsere után szóltak arról is a gyár vezetői, hogy a párttagság lkárosnak tartja azt hogy számos bürokratikus, a termelést akadályozó tényezőtől nehezen tudunk megszar badulni, s gyorsabb váltásra lenne szükség a kitűzött célok elérése érdekében. Napi gondot okoz az adó. rendszer teljesítményt viszszafogó hatása is — hangzott el a beszélgetésen. Pál Lénárd Csongrád megyei programja délután Hódmezővásárhelyen folytatódott. Találkozott a város párt- és állami vezetőivel, ellátogatott az Alföldi Galériába, az Alföldi Porcelán, gyár bemutatótermébe és a Dózsa Termelőszövetkezetbe. A Központi Bizottság titkára ma részt vesz a megyei párt-végrehajtóbizottság ülésén. Dolgozni kéne... Egyre több helyről hallom manapság azt, a különben még szimpatikusnak is vehető megállapítást: — Dolgozni kéne már elvtársak, nem tanácskozni... Dolgozni kéne... — mondják, s ezzel szívem szerint magam is egyetértek. Illetve egyetértenék, teljes egészében, ha nem éreznék némi értetlenséget, sokszor pedig jó adag hamisságot eme kijelentés mögött. Hogy miért is? Például azért, mert szerintem eddig is dolgoztunk, mint ahogyan ezután is fogunk. És nem is keveset, sót, szerintemt — és a statisztikák szerint — jóval többet is dolgoztunk, mint Európa bármely országában, s mégsem jutottunk ötről a hatra, legföljebb a négy és félre. Mert dolgoztunk ugyan, de sokszor úgy, hogy végképp nem gondoltuk át a munka környékét, az azt ésszerűvé és valóban hasznossá tevő játékszabályokat. így aztán például az a munkás, aki többet dolgozik nálunk esetleg, mint egy NSZKbeli üzemben, kénytelen tizedévei-hatodával beérni az ottani munkabérnek. Mert hát valóban csak annyit ér a produkciója, Szóval, dolgozni kéne, igen. De egyszer végre azt is érdemes lenne valóban átgondolni, hogyan és miért? S aki ezen kérdések elöl ki akarna térni a tetszetős és obligát „dolgozni kéne!" felszólítással, igencsak sokat árt ennek az országnak, jó esetben csak értetlenként. De egyre inkább úgy érzem, sokan nemcsak értetlenül takaróznak az „érdemi munkára való" felszólítással, hanem álságosán is. Azokra gondolok, akiknek pillanatnyi érdekei amellett szólnak, hogy a dolgok lehetőleg ne változzanak, mert ők egy avítt és igencsak kevéssé hatékony társadalmi-gazdasági szervezetbe szervülve tarthatják meg javadalmaikat, hatalmukat, — a változatlanság jegyében. Nos, a magam részéről egyaránt félek az értetlenektől és az álságosoktól — ha az utóbbiaktól jobban is. £s csak azt tudom mondani ezen újabban divatossá vált és fölöttébb veszélyes jelszóra, hogy igenis, gondolkozzunk és dolgozzunk; hogy dolgozzunk és gondolkozzunk és tanácskozzunk — folyamatosan és egyszerre. Mert túlságosan is sokat ér a nemzet verítéke, agya, tehetsége. Messze többet annál, hogy felelőtlenül elkótyavetyéljük, a „dolgozni kéne végre" álságos együgyűségével. Túlságosan is sok energiát, verítéket, gondolatot és munkát adtunk már úgyis — semmi fejében. És a gondolkodás ideje — végre — elérkezett. Sz.1. , *