Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

198S. augusztus 9., kedd 5 # 3fW Úthenger Óih, régi korok, emberek, amikor még kabarét lehetett csinálni a tévében, hat részben, hogy aszondja: Robog az úthenger. Ki gondolta volna akkor, jó tíz évvel ezelőtt, hogy ezt a népiesch hülyeséget még tíz év múlva is ismételni fogják? Akárcsak a Surdát? Ügy néz ki, a legteljesebben itt az uborkaszezon. Nézhető magyar produkciók nincsenek, szerte az egy egész és egy fél csatornán, de minek is, hiszen nyaralunk.' Vagy ha nem, hát mással foglalkozunk. De mivel? Például jegyzetet írunk a heti tévéműsorról. De minek? Hiszen semmi említésre méltó műsor nem volt a tévében. Viszont azért (is) kapjuk a fizetésünket, hogy jegyzetet írjunk a heti tévéműsorról. Nosza! Am csak röviden, mert újságnyomópapír-hiány is van, következésképpen a csökkenő lapfelületen nem illik elvenni a helyet az igazán fontos információktól. Fontos? Mi a fontos? A tévében — úgy néz ki — fontos, hogy mi is a köze valójában a frissen férjezett asszonykának Lambertier úrhoz. A keresztapja-e ténylegesen az úr, ahogyan ezt az asszonyka állítja, avagy más, a keresztség és más egyéb szentségéhez köz/? nincs kapocs van közöttük; amint erre a féltékeny férj keresztkérdéseiből következtetni lehet. Bár a férj kissé bogaras, mert ezt az egész Lambertier úr-ügyet csak az esküvő után kezdi firtatni. Holott az ilyesmit annak, előtte szokás. Az ember káderezzen, mielőtt házasodik. Ha csak nem az a fix ideája, hogy egyszer biz' megöli Lambertier urat. Mert akkor helyesen jár el, ha elveszi feleségül nevezett úr szeretőjét, ily módon közel férkőzik áldozatához. Ezután már csak egy-két féltékenységi jelenetet kell produkálnia, s amjnt megvan az indíték, már söpörhet is fenti úr lakására, gyilkolni. Ezek után nyugodtan veheti a felöltőjét, s irány a szerv: jelentem, tettem, mit tenni akartam. Imigyen szóla céltudatos férj a policájnak, de ezt már nem tudjuk biztosan, csak gondoljuk!, merthogy a játék ottani véget ér, hogy veszi a felöltőjét... Piros Ildikó és Lukács Sándor oly igyekezettel ad ták elő a történetet, mint kik tudatában vannak: e héten az a legfontosabb kérdésünk, miért is kellett meghalnia néhai jó Lambertier úrnak? A színészné és a színész azonban hiába tudák mindezeket, valami miatt nem hitték istenigazából. A kamera meg olyan ördöngös masina, hogy belelát a veséjébe — mind, ki annak elébe áll. S megmutatja, ami ottan van, meg azt is, ami nincs. Minek következtében a hét tévés kérdésének nem lett [meg az ő hitele. Viszontag mi — mindanynyian — folyamatosan hülyülünk, nézvést a tévét, és az úthengerek, agyon használt kópiákon, robognak, robognak... Sulyok Erzsébet Végzetes veszettségek Ha rajtam múlna, Vlagyimir Perszikov neve a világirodalomban odakerülne doktor Jekyll, Faust, vagy éppen Farkas Zénó profeszszor mellé. Mivel pedig fönti hősöknek a kísérletezés, az utópisztikusán vagy pszichologizálva értelmezett, héroszi szépségű tevékenység volt életük hivatása, Mihail Bulgakovnak, A Mester és Margarita ma már klasszikussá lett, zseniális szerzőjének eme figurája teljes mértékben, ám persze sajátságos változatként sorakozhatna föl melléjük. Már persze ha eddig ismerhettük volna Perszikov históriáját. Az a rádiós ősbemutató tehát, amely este a Kossuth adón hódolt a huszadik századi világirodalom nagyjának a Végzetes tojások című kisregényéből készült, elég furán dramatizált változattal: különleges eseménynek számított. Az életsugarat feltaláló tudós a húszas évek végén, vagyis a (relatív) liberalizmus szovjet—orosz korszakának végnapjaiban a szükségszerű — viszont annál találóbb — végzetet szenvedi el. Olyat, amit csak ekkor és csak itt szenvedhetett el hasonló tettet véghezvivő elme. A végkifejlet egyáltalán nem csak az utópiák természetrajzának több-kevesebb ismeretében sejthető: a találmány felső parancsra illetéktelenek kezébe kerül, olyanokéba, akiknek hozza nem értésénél Magyar-svájci megállapodás A jövő év elejétől a svájci Nestlé cég licence alapján Magyarországon is gyártják a Nesquick-kakaóport — erről állapodott meg a Budapesti Édesipari Vállalat (BÉV) az ismert külföldi élelmiszergyártóval. A svájciakkal tíz évre szóló szerződést kötöttek a nálunk igen keresett, gyorsan oldódó kakaópor előállítására. A Nestlé átadta a termék receptúráját, és gyártási utasítását, kizárólagos jogot biztosított a magyar partnernek a Nesquick márkanév használatára. Ezen felül teljes gépsort szállít a termék gyártásához. Megállapodtak abban is, hogy a Nestlé folyamatosan tájékoztatást ad a termék gyártmány-fejlesztésével kapcsolatos új kutatási eredményeiről. Mindezekért a gyártott kakaópor mennyisége arányában fizet díjat a hazai vállalat. Naksol helyett limonádé Mit ne mondjak, igazi nemzeti büszkeség töltött el a minap, amikor is a magyar gyógyszerek nyugati országokbéli sikeréről olvastam. Hisz nemcsak azért örvendetes ez a tény, mert kemény, és sok valutát hoz nekünk, hanem azért is, mert újfent bizonyítja — a közelmúltban oly sokszor elhangzott, tengerentúlról kiáltott üzenetet — a magyarok itehetséges emberek, legyen bárhol is hazájuk. A sikeres gyógyszerekről szóló tudósítás olyannyira konkrét, hogy rendre felsorolja, miből mennyit, és mely országokba exportál a magyar ipar dinamikusan fejlődő ágazata. A magam egyszerű logikájával így gondolkodom: ha van külföldre való Famotibin, a gyomorfekély ellen, s ha jut a tengerentúlra Enalapril vérnyomáscsökkentő, no, meg a göröngyös utat bejárt Naksol, akkor magától értetődő, itthoni forgalmazása is. Mint sikertelen gyógyszertári utam bizonyította, a dolog mégsem oly magától értetődő, mert se fentnevezett vérnyomáscsökkentő, se égést gyógyító, se fekélyt gátló szer nincs. No, sebaj, van viszont enni-inni való, s az élelmiszerben már szerencsével járok. Kapok, .amit akarok. Zavar csak a pénztárnál keletkezik, mert az eladóknak röpke negyedórára van szükségük ahhoz, hogy az állandóan változó árjegyzékből kiderítsék, ma — azaz tegnap — éppen mennyivel lett drágább a kosaramban lapuló Scweppes limonádé és a mélyhűtött baromfibelsőség. A boltból kilépve, ismét a gyógyszertár felé veszem lépteim. Ügy tűnik, mégis csak kéne valamilyen vérnyomáscsökkentő, a közeli jövőre egy kis fekélygyógyító, no, meg ha megégünk, akkor Naksol is. K. K. csak ügybuzgalmuk, ostoba szervilitásuk és elvakult kegyetlenségük nagyobb. A sztálini terrorrezsim kezdeti (1928-ban nyilván még dsak a Bulgakov-féle élmék számára körvonalazható, nekik felsejlő) rém-alakja egy eddig magyarul nem elérhető műben szemlélve: nem mindennapi élmény. Mily kár hát, ha éppen egy ilyen, rendkívüli jelentőségű mű rádiós adaptációja öltözik olyan formaruhába,,,- amely eredendő hatásfokából legalább - Ötvenszázaléknyit kapásból „levon" a hallgatónak: az ^ „drámai bohóctréfa" ugyanis, amiben a Végzetes tojások prezentáltatott, minden volt, csak a kisregény egyszerre vérfagyasztó és fölényes ironikus hangulatát-szemléletét kellőképpen érzékeltetni, visszaadni képes egy óra nem. Így lett hát végzetesen elhibázott az első hazai Végzetes tojások. Aki kívánja, tekintse az aktust akár jelképi értékűnek ... Az a negyven perc viszont, ami csütörtökön délután a Petőfi adón kollégánk, Polner Zoltán legújabb néprajzi gyűjtéséről számolt be — Veszett Nagy Sándor nyomában — egészen másfajta, végzetességet reprezentált: a Dél-Alföldi népi legendáriumának különleges varázsú keletkezési folyamatat. A folytonosságot és az egyediséget, amely ezúttal a szentesi „veszettorvos" alakjában megtestesülve egyaránt reprezentálja a magyarság népéletének fantáziagazdagságát és tényleg „végzetszerű" mítoszteremtő hajlamát. Mert higgyük el, istenigazából most sem az volt érdekes: a valóságban mennyire „csak" az átlagosnál tájékozottabb és nyilván különlegesebb adottságokkal rendelkező ember „veszettségeiről" számoltak be az adatközlök Polner Zoltánnak és a vele dolgozó Várkonyi Balázsnak, — a lényeg most is, mint mindig: a magyar fátum különféle megjelenési formáinak ténye volt. A jelenség, hogy nálunk garabonciások, veszettorvosok, rejtélyes csontkovácsok, vajákos emberek, jövendőmondó jósok és halottlátó aszszonyságok adják egymásnak a magyar lélek-kuckók kilincsét. Hogy egyfajta végzetes sors kényszeríti ezt a népet mindig arra, hogy ördöngösöket teremtsen. Pótcselekvésként és költészetből, védekező reflexként és tálentumos megnyilatkozásul. Domonkos László szegedi ünnepi hetek A cincinnati május fcszvál kórusának hangversenye a dómban, este 7 órakor. A 26. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban, szeptember 18-ig. Szcrvátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28igKovács Éva kerámiái a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében. Németh Ernő fotókiállítása a Sajtóház művészklubjában, augusztus 20ig. A magyar cserkészet története. Kiállítás a Feketeházban (Somogyi u. 13.). A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Bécsi krt. 11.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Tápé, Vártó utca 4., naponta délután 2től este 7-ig. Eboli: Corina Circa Az. idei Don Carlos nemzetközi szereposztásában Ebolit, a spanyol hercegnőt egy Kanadában élő, román származású énekesnő alakítja: COrina Circát Gregor József ajánlotta a szerepre, ugyanis együtt léptek föl egy montreali Borisz Godunov-elöadáson. Corina Marinát énekelte, Gregor pedig Varlamot. A fiatal énekesnő a Kolozsvári Zeneakadémiát végezte el 1977ben. Ekkor az ottani román opera szerződtette. 1981-ben pedig a Bukaresti Operaház tagja lett, ahol 1985-ig énekelt. Azóta Montrealban él, és csak szerepekre szerződik. Ez a mostani előadás kettős debütálás lesz számára, hiszen először énekel Magyarországon, s először lesz Eboli is. Amikor telefonon érdeklődtem, milyen nyelven beszél, azt felelte: természetesen magyarul! Találkozásunk után így folytatta: — Anyanyelvemen, a románion kívül beszélek még olaszul, angolul, németül, franciául és magyarul. Erdélyből származom, így természetes, hogy az önök nyelvét is ismerem. A szerepeimet is mindig eredeti nyelven énekelem. Eddigi pályámon meghatározóak voltak az énekversenyek. Már 23 éves koromban részt vettem a budapesti Erkel énekversenyen, többek között a Dózsa György című operából énekeltem a jóslatot — természetesen magyarul. A következő évben Szófia következett, ahol A sevillai borbély Rosinájával második lettem, az első díjat nem adták ki. Ugyanezzel a szereppel diplomáztam 1977-ben, s utána a Kolozsvári Operában is énekeltem, ami egyfajta debütálásnak számít, mert Rolmániában addig még nem énekelték az eredeti mezzoszoprán változatot. Toulouse-ban második letMontreal után a szegedi szabadtérin lépnek fel, együtt: Corina Circa és Gregor József tem. egy belgiumi versenyen harmadik, 1981-ben pedig bejutottam a Pavarotti verseny döntőjébe. Akkor volt győztes Komlósí Ildikó, Gulyás Dénes és Polgár László. — A Pavarotti verseny egyik dija) hogy a győztesek felléphetnek egy este Pavarotiival. ön is énekelt vele? — Nem, a mester sajnos a Bohéméletet választotta, abban pedig nincs mezzoszoprán szerep. — Milyen operák szerepelnek a repertoárjában? — Énekeltem Gluck Orfeuszának címszerepét, és sok „középszerepet": Maddalenát a Rigolettóból. Szuzukit a Pillangókisasszonyból, Olgát az Anyeginből. A kolozsvári tanárnőm mindig azt mondta, hogy a nagy szerepekre meg kell érni, nem szabad elsietni. Azt hiszem, most már elértem odáig, hogy nagyobb feladatokra is vállalkozhatok. — ön olyan fiatal, hogy azt hiszem, nem illetlenség megkérdezni: hány éves? — Harmincöt leszek a héten. — Hogyan ünnepel? — Nemigen lesz lehetőségem ünnepelni, próbálni fogunk. — Ismer valakit a mostani partnerei közül? — , Nem, csak Gregor mestert ismerem, akivel együtt énekeltünk \ Montrealban. Abból az előadásból egyébként hanglemez is készül. — Mik a tervei Szeged után? — Októberben rádiófelvételem lesz Montrealban a Sámson és Delilából adunk elő részleteket, és szeretnék elmenni még egy versenyre: a' bussetói Verdiversenyre. Ügy gondolom, ez az utolsó verseny, ahová az énekesnek el kell mennie. Ide már kész művészek jelentkeznek, nem kezdők. — Sok sikert terveihez és a Carloshoz! M.T. Dixie-parádé Vasárnap este az űiszegedi színpadon telt ház előtt muzsikált a Molnár Dixieland, meghívott vendégei, a Debrecen Dixieland Jazz Band és a Blaskó Dixieland társaságában. Az együttes vezetőivel a koncert előtt beszélgettem Molnár Gyula még farmernadrágban ült le mellém. az elegáns fehér öltönyt és kalapot csak később, színpadra lépés előtt öltötte fel. — A diximuzsika hallgatása közben intim hangulatú helyiség képe rémlik föl. gomolygó füstfelhőben, pohár mellett ülö emberekkel. Milyen érzés szabadtéri színvadon, ezer embernek játszani? — Kétségtelenül más a hangulata a koncert iellegű muzsikának, de mi külföldi szerepléseink során hozzászoktunk a nyolc-kilencszáz főt befogadó termekhez. Itt most hazai közönségnek játszunk. ami eleve megalapozza a jó hangulatot. Az elmúlt évben már volt itt egv nagyon jól sikerült koncertünk. Papp Györgynének. a városi tanács munkatársának jutott eszébe hogv a fesztivál időszakában dixieland estet rendezzünk a kis színpadon, a szabadtéri iátékok igazgatósága pedig örömmel adott helvet a programnak. Sajnos, a műsorban meghirdetett holland együttes szervezési és anyagi gondok miatt nem tudott .eljönni. A külföldi együttesek meghívása Magvarországra szinte lehetetlen, a szervezés labirintusában, a valutáris gondok bugyraiban elakad a legiobb szándék. ötlet is. Talán, ha a Magyar Rádió vagy az Interkoncert besegítene, tudnánk meghívni néhány neves külföldi vendégegy úttest. De szerencsére vannak jó magyar muzsikusok is. ilyenek a debreceni és a hódmezővásárhelyi kollégák is. akiket ma este hallani fogunk. — Gyarmati Zoltán, a Debrecen Dixieland Jazz Band vezetője, úgy tudom, maidnem két évtizede részt vesz a Debreceni Jazz Fesztivál szervezésében... — A. fesztivált a Kölcsev Művelődési Központ munkatársai szervezik, mi. az együttes tágjai csak besegítünk a munkába, s a házi gazda szerepét vállaljuk. Nem panaszkodhatunk. a művelődési központ mellett még egy állandó, helyünk van. a Régi Posta Étterem hangulatos helyiségében rendszeresen fellépünk. Nemrég jártunk az NDKban, előtte Dániában vendégszerepeltünk. Itt ezen a szabadtéri színpadon még nem muzsikáltunk, örömmel jöttünk, régi. jó kapcsolat fűz bennünket Molnárékhoz. — Blaskovics László nemcsak a Molnár Dixieland tagja, hanem a Blaskó Dixieland vezetője is Hódmezővásárhelyen. Mi a különbség a két város, mint menedzser között? — Mindkét helven a városi művelődési központhoz tartozunk. Sajnos tudjuk, milyen rosszul állnak ma anyagilag ezek az intézmények. A legnagyobb gond az. hogy egy dixizenekar hétnyolc tagú. ennyi embernek lassan már sehol sem tudják a gázsiját kifizetni, eevre ritkábban hívnak, bennünket szerepelni. Pedig Magyarországon kevés dixiegyüttes működik... P E.