Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

1988. augusztus 8., hétfő Grósz Károly nyomdászfiatalok között 3_ Vesszük-e a politikát ? Szombaton Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke a II. országos nyomdász ifjúsági találkozó alkalmából Békés­csabára látogatott. A ven­dég elsőként a Kner Nyom­dát kereste fel, ahol Há­romszéki Pál vezérigazgató tájékoztatta az évente mint­egy kétmilliárd forint érté­ket előállító vállalat munká­járól, s a tízmillió dollár értékú világbanki beruházás helyzetéről. Ezt követően az MSZMP főtitkára üzemláto­gatáson ismerkedett a Kner Nyomda új csomagolástech­nikai és könyvnyomtató gépsoraival, s elbeszélgetett a gépeket irányító nyomdá­szokkal. A nyomdabei i látogatást fórum követte a Békéscsabai Tanítóképzőben, az ország 35 nyomdájából, az ifjúsági ta­lálkozón részt vevő félezer fiatallal. Itt Szabó Imre, a Kner Nyomda KlSZ-bizott­ságának titkára köszöntötte a vendéget, majd Grósz Ká­roly beszédet mondott a fó­rum hallgatósága előtt. A világpolitikai és gazdasági helyzetről, a szocialista or­szágokban történő változá­sokról, és a hazai gaz­dasági és politikai megúju­lás halaszthatatlan felada­tairól szólt a nyomdászfiata­loknak a főtitkár-miniszter­elnök. A fórum résztvevői egyebek közt az átképzés és a családalapítás nehézségei­ről, valamint a -vidéki nyomdák nem könnyű hely­zetéről mondták el vélemé­nyüket. A fiatalok szót ej­tettek mindarról, ami a szombaton megtartott alága­zati ifjúsági parlamenten is foglalkoztatta őket. Hirosima emlékére Az Országos Béketanács kezdeményezésére szomba­ton — a Hirosima elleni atomtámadás évfordulóján — országszerte megemléke­zések, békemozgalmi ak­ciók hívták fel a figyelmet az atomfegyverkezés veszé­lyeire, a tömegpusztító fegy­verek felszámolásának fon­tosságára, az emberi jogok tiszteletben tartására. A margitszigeti úttörőstadion­ban egésznapos programot szerveztek ez alkalomból. A záróműsort, a délutáni Ha­lász Judit-koncertet több ezer gyermek hallgatta vé­gig. Hasonló megemlékezése­ket tartottak vidéken is, a többi között Csongrádon, Pécsett, Kunszentmárton­ban, Székesfehérváron, Mis­kolcon, Szekszárdon, Kősze­gen és Debrecenben. az iparban pusú ismeretek számítógép­hez illeszkedő leírásával és felhasználásával foglalkoz­nak a mesterséges intelli­gencia kutatói. A Műszer- és Méréstech­nika Tanszék szakemberei úgy oldották meg a felada­tot, hogy a számítógépes fel­ügyelőrendszer ne csak egy adott technológiára legyen alkalmazható. Olyan a prog­ram felépítése, hogy vi­szonylag gyorsan és rugal­masan használható speciális technológiai folyamatok el­lenőrzésére. A felügyelőrendszert ott gazdaságos alkalmazni, ahol bonyolult berendezések és műszerek működését kell fo­lyamatosan figyelemmel kí­sérni. Jelenleg a diszpécser­központokban ezt a felada­tot tehcnológusok látják el. Ahol azonban túl sok és bo­nyolult berendezés üzemelé­sét szükséges figyelemmel kísérni, a szakemberek már nem mindig képesek megfe­lelően áttekinteni a lejátszó­dó folyamatokat. A kutatók, ajánlják például a feljesz­tést egyebek között erőművi turbinák, villamos rendsze­rek és kórházi műtők mű­szereinek az ellenőrzésére. Viták. Vasárnapi ebéd mellett, baráti társaságban, a katedra előtt sorakozó pa­dokban éppúgy, mint újsá­gok hasábjain, közéleti fó­rumokon. Politizáló népünk­re napjainkban illik igazán a jelzó, hiszen sorra dőlnek a tabutémák, s a nyilvános­ság. mint fogalom is szép lassan lekászálódik az elér­hetetlen magasságból. Viták — de vajon meny­nyire megalapozottak? Hány gondolatot serkent a hevü­let, s mennyit a tájékozott­ságon, elméleti munkák is­meretén alapuló tudás? Hogy miért kérdezem? Mert nap mint nap látom, hogy a könyvesboltok polcain szinte óránként átrendezhetők a krimik, ugyanakkor a politi­kai könyvek nagy részét csak gondos bolti dolgozó menti ki a por alól. De ugyanakkor látok kígyózó so.okat is, ha régen várt titkokat kitáró gondolatot remélnek, vagy újabb rész­letekre kíváncsiak szomszé­dunk, netán saját pe­resztrojkánkból. Ellentmon­dás ez? Divat, netán kiadói gyakorlat? Egyáltalán: kell­e ma, rohanó világunkban a politikai irodalom? — tet­tem fel a kérdést Tóth Bé­lának, a Kossuth Kiadó Csongrád megyei kirendelt­sége vezetőjének. — A számok azt mutat­ják, hogy 1988-ban is elad­ható a politikai könyv. Ki­adóvállalatunk éves forgal­ma eléri a 200 millió forin­tot, és Csongrád megyében is közel 9 millió forint ér­tékű, e témakörben megje­lent könyv, kiadvány, folyó­irat talál gazdára. Ezek közt megtalálhatók a marxizmus klasszikusai éppúgy, mint mondjuk a német filozófu­sok, történelmi, munkásmoz­galom-történeti munkák, közgazdasági és társadalom­tudományi kiadványok. Gon­dozunk szépirodalmi műve­ket is, s nagyon népszerűek a családdal, otthonnal fog­lalkozó könyveink, folyóira­taink. — <Ha valaki ez utóbbia­kat átlapozza, aligha gon­dolná, hogy politikai kiadó müvét tartja a kezében. — A nyereségérdekeltség elve ránk is vonatkozik. Napjainkban ugyan még 60 millió forint állami támoga­tást Rap kiadónk, de várha­tóan ez az összeg a jövőben csökkenni fog. Ezért dön­tött úgy vállalatunk vezeté­se, hogy az úgynevezett „A" profil mellett (ide tartoznak politikai könyveink) kiala­kít egy „B" profilt, a Béta könyveket. Ezek jelentik majd a könnyebb, s na­gypbb haszonnal eladható irodalmat. Ide sorolnám „da­razsas" könyveinket (Árkus József, Farkasházy Tivadar, Nyerges András szatirikus írásai kerültek Ilyen • jel­zéssel a könyvpiacra) a na­gyobb rétegigényt kielégítő szakácskönyveket, a Nők Magazinja kiskönyvtársoro­zatba tartozó műveket. — A Kossuth Könyvkiadó tehát a napi piaci igények felé nyit, hiszen a haszon, mint tudjuk, nagy úr. De mégis, nem lenne helyesebb, ha a napjainkban oly nagy sikernek számító, úgyneve­zett „peresztrojka-könyvek­kel" foglalkozna, hiszen po­litikai témájuk miatt a ki­adó hagyományos profiljá­nak is megfelelne, ugyanak­kor néhány e témakörbe tar­tozó kötetet (például a Több fényt!) nehezebb ma besze­rezni, mint a leghátborzon­gatóbb krimit. — Valóban követtünk el hibát, amikor kiadónk lema­radt ezekről a kiadványok­ról, de a vállalat vezetésé­ben bekövetkezett személyi változások, a most kialaku­lóban levő új kiadói poli­tikánk, úgy érzem, garanci­át nyújtanak arra is, hogy erőteljesebben részt vegyünk a napjainkban kibontakozó kiadói harcban. Mert az is tény, hogy miközben az élet­színvonal csökkenése miatt kisebb a vásárlóképes ke­reslet, újabb és újabb ki­adók szeretnének vevők­höz jutni. Sikert csak ak­kor érhetünk el, ha gyor­san reagálunk az új igé­nyekre, többet törődünk propagandamunkánkkal, s közelebb kerülünk a vásár­lókhoz. Ügy érzem, a felso­rolt területeken már sike­rült előrelépnünk. A Szegedi Ipari Vásáron már standot állítottunk, s hamarosan pa­vilont ny'tunk Szeged köz­pontjában is. Sajtókapcso­lataink jók, s ha a helyi ki­rendeltségek valóban meg is kapják az ígért megnöve­kedett hatáskört, szélesebb skálán mozoghat majd ter­jesztői munkánk, a jövőben is sikereket érhetünk el a vevőkért folytatott harcban. Mert ma már a vevő igénye a legfontosabb ... B. Z. Mesterséges intelligencia A mesterséges intelligen­cia kifejlesztése a nemzet­közi tudományos életben je­lenleg még túlnyomórészt az alapkutatásokra korláto­zódik. Az eddig megszerzett ismereteket csak szórványo­san és kevés területen sike­rült bevezetni a gyakorlat­ba. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagi támogatásával a Budapesti Műszaki Egyetem Műszer­és Méréstechnika Tanszéké­nek fiatal kutatókból álló csoportja kifejlesztett egy olyan ipari technológiai fo­lyamatokat ellenőrző, fel­ügyelőrendszert, amely a mesterséges intelligencia alapkutatási eredményeit is felhasználja. A BME kutatói Papp Zol­tán adjunktus vezetésével olyan számítógépes felügye­lőrendszer kialakítását tűz­ték ki célul, amely önállóan ellenőriz egy-egy technoló­giai folyamatot, felhívja a figyelmet a berendezés hi­báira, kideríti azok okát, és javaslatot tesz megszünteté­sükre. A szakemberek olyan programot készítettek, amely matematikai képle­tekkel leírhatóan, tartalmaz­za az adott technológiára vonatkozó általános ismere­teket. Ezzel egyidejűleg olyan típusú ismeretanyagot is össze kellett állítani, amely egy tapasztalt techno­lógusnak vagy diszpécsernek csak a gyakorlatban meg­szerezhető tudására épül. A szakértők olyan megsejtése­it, szokásait kellett a számí­tógépbe táplálni, amelyeket korábban esetleg csak egy­szer alkalmaztak valamilyen üzemzavar elhárítására. Többek között, az ilyen tí­Magyar kutatók koiremukoaese Magyar gazdaságtörténészek is részt vesznek majd, s már most tevékenyen készülnek a Nemzetközi Gazdaság­történeti Társaság 10. kongresszusára, amelyet 1990-ben rendeznek Belgiumban — mondotta Pach Zsigmond Pál akadémikus, aki nemrég érkezett haza a belgiumi Leu­venból, a társaság vegrehajtó bizottságának üléséről. A társaság tiszteletbeli elnöke előzetesként jelezte: Csatú Tamás a szervezője annak a szekciónak, amely elemzi a kis- és középvállalatok struktúráját és stratégiáját az ipa­ri forradalomtól napjainkig. Berend T. Iván akadémikus Az oktatás és a gazdasági növekedés összefüggései a XIX —XX. századi Közép-Európában címmel tart előadást a konferencián. A gazdasági fejlődés problémáinak elemzé­séhez is hozzájárulnak a magyar kutatók. Endrei Walter a középkori textiltörténettel, Granasztói György ós Bács­kai Ve na a konai és újkori várostörténettel foglalkozó szekcióban vesz részt. Heckenast Gusztáv az egyik szer­vezője annak az ülésnek, amely a Habsburgok XVII— XVIII. századi gazdaságpolitikáját tárgyalja. Részt vesz­nek a magyar szakemberek abban a szekcióban is, amely­ben Amerika felfedezésének közelgő 500. évfordulója al­kalmából megvitatják e földrész felfedezésének gazdasá­gi hatásait. Pach Zsigmond Pál arról tart előadást, hogy Amerika felfedezése miként hatott a közép-kelet-európai régió gazdasági fejlődésére a XVI—XVIII. .században. A kongresszus szakmai előkészítését a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság magyar nemzeti bizottsága koordinálja. Nem konai mindezzel foglalkozni, hiszen mar a közeljövőben előadói üléseket rendeznek a szakma te­rületén végzett legújabb kutatások bemutatására és meg­vitatására. A gazdaságtörténeti diszciplína, amely szorosan kap­csolódik a társadalomtörténeti vizsgálódásokhoz, fontos impulzusokat adhat a jelenkor gazdasági problémáinak értelmezéséhez és kezeléséhez is — mondta Pach Zsig­mond Pál. — Ez a felismerés ma már Keleten és Nyuga­ton egyaránt teret hódít, s ennek jeleként, egyre gyak­rabban kérnek fel gazdaságtörténészeket is: vegyenek részt az időszerű gazdasági kérdésekkel foglalkozó szak­értői bizottságok munkájában. A gazdaságtörténet újabb fejlődési szakasz elé tekint Magyarországon is, és ismét vonzza a fiatal történész- és közgazdász szakembereket. A magyar gazdaságtörténészek 1960 óta tevékenyen közreműködnek a világ több mint 40 országának tudásait tömörítő társadalomtudományi szervezet tevékenységében. A Münchenben tartott 3. kongresszus óta a szervezet ve­zetésében is részt vesznek. Ez utóbbi annak elismerése is, hogy a Közgazdaság­tudományi Egyetemen létesített gazdaságtörténeti tanszék és m Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete körül kifejlődött o magyar gazdaságtörténeti is­kola. A felszabadulás után kibontakozó magyar marxista történetírás különböző ágai közjil az első évtizedekben éppen a gazdaságtörténet fejlődött a leglendületesebben, és már akkor nemzetközi érdeklődést váltott kl. Én már készülök. Ami bizony önmagában. még kevés. De szerencsére ugyanígy tesz több mint 160 ország ki tudja hány ezer sportolója, edzők, szakvezetők népes tábora, s egy egész város, több­milliós metropolis, amely „kapuinál" oly furcsa je­lek hirdetik a nevét: Szöul. Igen, az olimpiá­ról beszélek, ami akkor is az év legnagyobb sport­osak sport?) eseménye, ha a Magyar Televízió nap mint nap harsog tat­ja reklámjában a nagy üzlet reményében, hogy ezt a jogot a Hungraro­ring tartja fenn magának. En tehát készülök, s nincs nehéz dolgom, hi­szen mindössze a legké­nyelmesebb fotelt, a leg­több olimpiai közvetítést sugárzó adót kell kivá­lasztanom. S irigyelhetem honfitársaimat — mert bizony, én irigylem! —, akik a győzelem reményé­ben hajszolják nap mint nap önmagukat, akik fél életüket tették fel arra, hogy egyszer az ő tiszte­letükre játsszák el a győz­test jutalmazó nemzeti himnuszt. Hogy irigyelhetem má­sért is olimpikonjainkat? Aki látta a Képes Sport című hetilap legjutóbbi számát, már tudja, mire gondolok. Igen, az egyen­ruhákra, amelyben a szó legnemesebb értelmében pompázhatnak a fiúk, no meg a lányok Dél-Korea fővárosában. Politikusab­Ilyen szegények...? ban ezt így is fogalmaz­hatom: méltó módon kép­viselik az országot, hi­szen valóban a legújabb divat szerint tervezte egy nem éppen ismeretlen cég (Pierre Cardin) a for­maruhát, s ahogy a rek­lámszövegből megtanul­hattuk: ügyeltek a részle­tekre is. Ugye, egyetérte­nek velem: ez természe­tes. Hiszen több milliárd ember nézi végig a kép­ernyőn a világ legnagyobb divatbemutatóját, amit a hivatalos program olim­piai megnyitóként jegyez. (Néztem az ügyesen fo­tózott képeket, s néhány másodperc múlva örö­mömbe üröm vegyült. Mert a képek mellé rö­vidke magyarázatot is mellékelt a lap, amelyből megtudhatom, hogy egy komplett női öltözet (ci­pőtől a ballonig, táskával, övvel, meg ami csak kell) 21 ezer 349 forintba kerül, míg a férfiak készlete 19 ezer 32 forintot ér. „Ter­mészetesen eszmeileg" — tettem hozzá magamban, •hisz ilyen a boltokban nem vásárolható, míg akikre szabták (merthogy valamennyi „kellék" test­re, lábra szabott), aligha fizetnek érte. hiszen ezért sok év keserves munkájá­val, ki tudja, mennyi le­mondással már megdol­goztak. De a közlemény nem oly szűkszavú ám! Az árak mellé azt is leírták, hogy az olimpia után a korábbi tulajdonos igényt tarthat rá, vagyis megve­heti (!) Keresettel nem rendelkező sportoló (hát ilyen is van?!) 15, kereset­tel rendelkező 25, a hiva­talos kí6érő 50 százalékos •térítés ellenében vásárol­hatja meg ráöntött ruhá­ját, míg egyéb meghívot­tak, kísérők 80 százalékot kötelesek betenni az ál­lam kasszájába. „Hát ilyen szegények vagyunk?" — olvastam újra az árakat és feltéte­leket. „Vagy most indul a végtelenül nagy, és mindenre kiterjedő taka­rékossági program, csak kormányszóvivő-váltás idején nem volt, aki beje­lentse?" — próbáltam to­vábbgondolni a mai ma­gyar valóságot, amikor le­intett szakképzett kollé­gám: ugyan már, ez min­dig így volt! No, ezzel aligha vagyok meggyőzhető, hisz annyi minden volt már, s majd­nem ennyiről derül ki, hogy nem tudni — miért? De nem is erről akarok most írni. Buta kérdése­ket soroljak? Miszerint: ugyan kivel akarják meg­vetetni egy jóvágású, ne­hézsúlyú birkózó alig használt ingét, ha gazdá­ja bejelenti, nem tart igényt az ötkarikás holmi­ra? Vagy: mikor döntünk úgy — no, persze szigorú­an takarékossági okokból —. hogy a szöuli repülő­jegy, netán szállodaszám­lák 15 (25, 50, 80?) száza­lékát is térítsék küldötte­ink, ha menni akarnak? Dehogyis kérdezek, csupán egy rövidke megjegyzésem lenne. Ez a pitiónerfcedés (elnézést, de nem tudcik jobb szót) eszembe juttat újra egy kifejezést: érték­arányok. És még egyet: a teljesítmény megbecsü­lése. Az újságírói szoká­sok azt kívánnák, hogy ezt fejtsem ki bővebben is. Hogy mondjam el, sze­rintem évek óta mindig úgy, és mindig ott húzzuk meg látványosan azt a bizonyos nadrágszíjat, amikor és ahol tulajdon­képpen semmit sem spó­roltunk, le legalább úgy látszott. Hogy mindig a kiemelkedő teljesítmény elbírálásánál fanyalgott a közvélemény (vagy az a réteg, amely közvélemény­nek hitte magát), de szem­rebbenés nélkül napirend­re tért afölött, hogy ügyes­kedők, a hiány vizein la­vírozók kiépítsék hétköz­napi csodaországukat. Szóval kifejthetném ... De csak nézem a szép egyenruhákat, s a kérdés­ből fabrikálok egy alig indulatos kijelentő mon­datot: ilyen szegények azért nem lehetünk. Z.B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents