Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

2 1U88. augusztus 6., szombat Az ifjúság helyzetéről Országgyűlési bizottság ülése A Minisztertanács elé ter­jesztendő ifjúságpolitikai feladattervet vitatta meg pénteki ülésén az Ország­gyűlés Ifjúsági és Sportbi­zottsága. Géczi István, a bi­zottság elnöke megnyitójá­ban kiemelte: a rendkívüli ülés olyan témát tűzött na­pirendjére, amely jelzi, hogy az ifjúság helyzetének vizs­gálata társadalmi ügy, ala­kulása létfontosságú a jövő építése szempontjából. Ezt követően Pongrádfe Antal, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést az előterjesztéshez. Emlékezte­tett arra, hogy a kormány és a KISZ KB képviselőinek 1987. decemberi találkozóján megállapodás született, hogy a stabilizációs időszak cél­jaival összhangban újra kell rendezni az ifjúságpolitika hangsúlyait, prioritásait. Akkor határozták el, hogy a Minisztertanács — a KISZ KB közreműködésével — if­júságpolitikai feladattervet készít. E dokumentum meg­születésének fontosságát ele­mezve kiemelte: a társadal­mi, gazdasági folyamatokban bekövetkezett kedvezőtlen változások miatt kiéleződtek a fiatalok életkörülményei­ben már korábban is meglé­vő feszültségek. Az utóbbi két évben gyorsuló ütemben romlott azoknak a fiatalok­nak a helyzete, akik mögött nincs anyagi biztonságot nyújtó családi háttér. Az if­júság életét meghatározó legfontosabb körülmények — az oktatás, a foglalkozta­tás, a lakáshoz jutás, a gyer­meknevelés, az ifjúság csa­ládi és közösségi szocializá­ciója — területén súlyos problémák halmozódtak fel. Halaszthatatlan tehát a rom­ló tendenciák fékezése, egy­idejűleg a hosszabb távon kedvező változást hozó in­tézkedések megalapozása. Az előterjesztés az oktatá­si rendszert vizsgálva meg­állapítja, hogy bár a felléte­lek javítása érdekében a kormányzat a korábbi, idő­szakban is tett erőfeszítése­ket — jelentősen növekedett az általános iskolai osztály­termek és a pedagógusok, il­letve a közép- és felsőfokú oktatási intézmények hall­gatóinak és oktatóinak szá­ma — a mennyiségi fejlődés ellenére az iskolarendszer nem tudott megfelelni a tár­sadalmi szükségletnek. Az új oktatási törvény és az egyes területeken jelentkező kedvező változások ellenére a felsőoktatás egésze egyre inkább elmarad a kor kö­vetelményeitől. Nem halad elég gyorsan az oktatás tar­talmi korszerűsítése, nincs kellő ösztönzés az önáló ta­nulásra, túl specializált a képzés, s magasak a kötele­ző óraszámok. . Alapvető feladat tehát az oktatás és a társadalmi, gazdasági igény megbomlott összhangjának helyreállítása. Az ifjúságpolitikai feladat­tervben a hangsúly a gyere­kek alapkészségének kifej­lesztésére, az egyéni ké­pességek gyarapítására, a személyiség többoldalú fej­lesztésének előtérbe helye­zésére kerül. Az elnökhe­lyettes felhívta a figyelmet arra, hogy a számítástech­nikai és informatikai szak­mák képzési rendszere nél­kül nincs modern hírközlés, szolgáltatás, nincs XXI. szá­zad Magyarország számára. Ezért is szükség van új kép­zési formákra, nyitott egye­temre, távoktatásos Ismeret­szerzési fórumra. Az eddigi­nél nagyobb súlyt kell he­lyezni a nyelvtanulás ösz­tönzésére, hiszen nyitott gazdaságunkban kulcsszerep­hez jut a nyelvtudás. A foglalkoztatáspolitiká­val kapcsolatosan az elóadó emlékeztetett arra, hogy a mai eszközrendszer elsősor­ban a munka nélkül mara­dói' újbóli elhelyezkedésé­nek megkönnyítését teszi le­hetővé, elhelyezkedési és át­képzési támogatással, köz­hasznú foglalkoztatással, munkahelyteremtő beruhá­zások megvalósításával, a munkaerő-szolgáltató irodák hálózatának kialakításával. Gondolkodnak az AlSH-ban az átképzési rendszer to­vábbfejlesztésén, hiszen új és új szakmák jelennek meg, igényelnek megfelelő szakembereket. Az elnök­helyettes hangsúlyozta: már ma fel kell készülni a nagy­létszámú korosztályok foga­dására a gazdasági életben. Fejleszteni kell a pályavá­lasztási tanácsadást, munka­erőhiányt csökkentő intézke­déseket kell kidolgozni az oktatás, a foglalkoztatás, a szociálpolitika területén, s fejleszteni szükséges a rész­munkaidős és bedolgozói foglalkoztatás rendszerét. Romlott a fiatalok lakás­hoz jutási esélye — állapítja meg az előterjesztés. Ehhez kapcsolódva Pongrácz Antal kifejtette, hogy a lakásgaz­dálkodás jelenlegi rendsze­rének további fenntartása a fiatalok tömegei számára ki­látástalanná tenné a Lakás­szerzést, emelett konzervál­ná a mai szociális igazság­talanságokat is. Az ifjúság­politikai hangsúlyok megje­lölésénél elsőrendű szempont tehát az e területen folya­matosan romló tendencia megfékezése. Az AlSH ja­vasolja a kormánynak a sze­mélyi jövedelemadó lakás­célú kedvezményeinek kiter­jesztését. Jelentős lépés len­ne ezen a területen az első lakáshoz jutás lehetőségének megteremtése, az ezzel kap­csolatos kritériumok kidol­gozása. Az AlSH elnökhelyettese felhívta a figyelmet arra az előrejelzésre, amelv szerint várhatóan 2020-ra 800 ezer fővel csökken hazánk népes­sége. Ezután hozzászólások kö­vetkeztek. A bizottság vége­zetül elfogadta az AlSH elő­terjesztését. (~1 Rádiótelex BAKER LEMONDOTT Nem hivatalos közlések szerint pénteken lemondott tisztéről James Baker ame­rikai pénzügyminiszter, hogy a Republikánus Párt tíz nap múlva kezdődő elnökjelölő tanácskozása idejére már átvehesse George Bush vá­lasztási apparátusának irá­nyítását. POKOLGÉP Pokolgép robbanása ráz­ta meg pénteken, az NSZK­ban állomásozó brit had­sereg Düsseldorf északi ré­szén álló laktanyáját. Há­rom katona és a laktanya egyik polgári alkalmazottja könnyebben megsérült — közölte egy katonai szó­vivő. A merénylet időben egybeesik azzal, hogy az IRA, az ír köztársasági had­sereg nevű észak-ír szélső­séges katolikus csoport had­járatot hirdetett brit kato­nai létesítmények, szemé­lyek ellen. IRÁNI KOMMUNISTÁK KIVÉGZÉSE Négy Iráni kommunista vezetőt július 20-án Tehe­ránban kivégeztek — jelen­tette be az iráni kommunis­ták szervezete, az Iráni Néppárt (Tude) pénteken Párizsban. JUGOSZLÁVIA — UJABB DRÁGULÁSI HULLÁM Jugoszláviában a júniusi 21,1 és a júliusi 11,2 száza­lékos infláció után az au­gusztus hónap újabb ár­emelkedésekkel folytatódik. Csütörtöktől 40 százalékkal megdrágult a benzin. így most a normál üzemanyag literje 1300, a szuperé 1400, a dízelolajé pedig 1150 di­nárba kerül. (Hivatalos ár­folyamon jelenleg 1 USA­dollár 2730 dinárt ér). A villanyáram árát országos átlagban szintén 40 száza­lékkal emelték. Bejelentet­ték, hogy a vasúti viteldíj augusztus l-jétől 40—70 szá­zalékkal lesz magasabb. A legutóbbi napokban ismét drágább lett a liszt és a barnakenyér. Döntés a Győrt elkerülő autópálya ügyében Az Ml-es autópálya Győrti elkerülő, illetve országhatá­rig terjedő szakaszának épí­tésével foglalkozó ankétot rendezett pénteken Győrött a Hazafias Népfront megyei bizottsága az összes érdekel­tek részvételével. Jelen volt Urbán Lajos közlekedési miniszter, továbbá Lakatos László, a megyei pártbizott­ság első titkára és Szabó Mihály, a megyei tanács el­nöke is. A közlekedési kormányzat, a térségben élőkkel együtt, nagyon fontosnak tartja, hogy a magyar és az oszt­rák főváros között a kor színvonalán álló, biztonságos és kényelmes közúti össze­köttetés legyen. Az e célt szolgáló Ml-es autópályának Budapest és Tatabánya kö­zött már mind a 4 sávja használható, a Tatabánya és Győr közötti szakaszon pe­dig a félautópálya készült el. A legnagyobb közlekedé­si gondot jelenleg a győri átkelés jelenti. A szakemberek több va­riációt dolgoztak ki az au­tópálya Győrt elkerülő, és utána az országhatárig ve­zető nyomvonalára. Az an­kéton azt ítélték a legcélra­vezetőbbnek, hogy a terve­zett autópálya délről kerül­je meg a várost, és utána a Hanság keleti peremén szin­te nyílegyenes vonalban ha­ladva Hegyeshalomnál ér­je el a határt. Az ankét után a miniszter és a megye vezetői újabb megbeszélést tartottak, ezen véglegesnek fogadták el az ankéton kiválasztott terv­variációt, s elhatározták, hogy megbízást adnak a részletes tervek kidolgozásá­ra. Mint Urbán Lajos ez al­kalommal elmondta, ha meg­valósul a Budapest—Bécs vi­lágkiállítás, akkor előbb, ha nem, akkor csak körülbelül az ezredfordulóra fejeződik be a jelenlegi árakkal szá­molva is jóval több mint 10 milliárd forintos beru­házás. A munkálatok során ugyanis összesen 70 kilo­méternyi autópályát kell építeni, csaknem tucatnyi közúti és vasúti felüljáró­val, és két folyami híddal együtt. Az egyéb időszerű közle­kedésfejlesztési teendőkről szólva a miniszter a legfon­tosabb feladatok közé so­rolta a Budapestet elkerü­lő autópálya-körgyűrű ki­építését, a Szolnokot elke­rülő útvonal kialakítását, amelynek költségeit tete­mesen megnöveli, hogy e program keretében új Ti­sza-hidat is kell építenünk. Megoldásra vár a Sopront elkerülő út létrehozása, és ugyanott egy új határ­átkelő megnyitása. A következő években, han­goztatta végül a miniszter, az anyagi lehetőségek függ­vényében folytatódik a vas­útvonalak és a járműpark rekonstrukciója, valamint a légi közlekedés fejlesztése. Az úthálózat jelenlegi szintjének fenntartása mel­lett, a szűkösebb anyagi le­hetőségek közepette és elle­nére is a tárca módot talál kiemelt és nagy összegeket igénylő közlekedési feilesz­tések megvalósítására is. Értelmezés vagy alkalmazás? „A jelenlegi helyzetben különös jelentő­sége van az emberi jogok megtartásának és érvényesítésének" — olvashattuk a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének legutóbbi üléséről kiadott köz­leményben. A megfogalmazás szokatlan, és kétségkívül nagy jelentőségű tényéből ki­indulva beszélgetünk az emberi jogokról Földest Tamás jogász professzorral, az EL­TE Állam- és Jogtudományi Karának dé­kánjával. — Örömmel üdvözöljük ezt a részletet, mert valóban új, és jelzi, hogy az emberi jogok értékelésében fordulat mutatkozik. Eddig ugyanis az emberi, illetve az állam­polgári jogok problémáit a közép-kelet­iuropai országokban lényegében alárendel­jék annak a kapitalista—szocialista, keleti —nyugati ellentétnek, amelyet a legutóbbi dókig elsődlegesen a szembenállási jellem­zett. Nyugati részről következetesen kifogá­solták, hogy a szembenálló fél országaiban rendszeresen megsértik az emberi jogokat. Hivatalosan erre sokáig úgy reagáltak, hogy ez csupán, ürügy a belügyekbe való beavatkozásra, a támadást pedig vissza kell verni. Ez a szellem lényegében a nyolcva­nas évek közepéig hatott. Ami pedig a tá­madás visszaverését illeti, a szocialista or­szágokban az a vélemény alakult ki, hogy a nyugati vádakkal érdemileg egyáltalán nem kell foglalkozni, még úgy sem, hogy tartalmaznak-e valamiféle igazságot, vagy sem. Az álláspont tehát egyértelműen el­utasító volt, s — kissé ironikusan — így foglalható Ö6sze: nálunk az emberi jogok kellőképpen érvényesülnek, ahogy az al­kotmány is biztosítja, „nálatok pedig verik a négereket" ... — Az emberi jogokról szóló könyvének nemrég publikált előszavában ön ezt írta: „Az emberi, állampolgári jogok sorsa szo­rosan összefüggött a kelet-európai országok politikai rendszereinek változó történeti igényeivel." Ebben az értelemben fel kell tenni a kérdést, ha az emberi jogok min­denkori értékét a változó politikai gyakor­lat határozza meg, akkor most hol tart ez a folyamat? ' A RENDELLENESSÉGEK EGYIK FORRÁIFTV — Én igen fontosnak tartom azt a fel­ismerést, amely Gorbacsov politikájában öltött testet. Ennek egyik fontos eleme, hogy az emberi jogok alapvető értékei a közép-kelet-európai társadalmaknak. Nyomdában levő könyvemben ezt úgy igyekeztem elméletileg megalapozni, hogy az emberi jogok ugyan a polgári tár­sadalmak fejlődése során születtek, lénye­gük azonban nemcsak, s főleg nem elsődle­gesen polgári, hanem olyan általános erköl­csi-politikai, emberi értékcsoport, amelyre minden modern és humánus, demokratikus társadalomnak, szüksége van. Amikor a közép-kelet-európai országok elutasították az imént említett kritikát, ezt abban a tu­datban isi tették, hogy az úgynevezett „szocialista emberi jogok." magasabbren­dűek. Nos, a valóságban az történt, hogy a ,.szocialista modell" bizonyos alapvető po­litikai szabadságjogok korlátozásához veze­tett Mégpedig abból a feltételezésből, hogy a szocializmus építésének csak egyetlen he­lyes irányvonala van, és aki ettől eltér, az konzervatív, visszahúzó erő, ezért a szo­cializmus érdekében gyakorlatilag korlátoz­ni kell politikai, emberi jogait Hozzátet­ték, hogy ez nem gyengesége a rendszer­nek, hanem éppen értéke, mert szabad utat biztosit a szocialista erőknek. Ez a fel­fogás aztán oda vezetett, hogy nemcsak a személyi kultusz idején, hanem a későbbi fejlődós során sem volt lehetőség olyan alternatívák kibontakozására, amelyek idő­ben jelezhették volna az elképzelések gyen­géit Ügy vélem, hogy a szocializmus ed­digi rendellenességeinek egyik meghatáro­zó forrása volt az emberi jogok egyoldalú kezelése és a klasszikus polgári emberi jogok korlátozása. A történelmi ok ismert: a kedvezőtlen feltételek között létrejövő rendet meg kellett védeni, körülbástyázták tehát s az intézményesült kényszer súlyos hibákhoz vezetett A kibontakozást én nem tudom másként elképzelni, mint az emberi jogok következetes szélesítésével. — Az a tény, hogy Varsóban a legmaga­sabb politikai szinten foglalkoztak az em­beri jogok kérdésével, a szándék azonossá­gát jelzi. Ugyanakkor a gyakorlat az ön által is vázolt korábbi helyzetképet mutat­ja. Mit takar ez az ellentmondás? JOGÁLLAM ÉS A SZOCIALIZMUS FEJLŐDÉSE — Kétségtelenül nehezen szakadunk el attól a felfogástól, miszerint a Varsói Szer­ződés tagországai nem bírálják egymás helyzetét, mondván, hogy ezzel csak az el­lenségnek használnak. Az igazságról írt könyvemben kimutatom ennek a felfogás­nak a gyengéit most csak annyit hogy ez a magyarázata az Erdéllyal kapcsolatos so­káig indokolatlan hallgatásunknak is. Ami a jelent illeti, úgy látom, egyre több kö­zép-kelet-európai ország ismeri fel, hogy az előrehaladáshoz, a demokratizáláshoz — ahhoz, amit Gorbacsov a szocializmus utolsó esélyének nevez a versenyképesség biztosítása terén — az emberi jogokat kö­vetkezetesen érvényesíteni kell. Ügy gondolom, hogy néhány országban eltérő ütemű, de erőteljes folyamat indult meg — a szovjet pártértekezlet megfogal­mazását használva — annak a felismerés­nek az alapján, hogy a jogállamiság alap­feltétele a szocializmus fejlődésének. — Mit jelent ez közelebbről? — A jogállam fogalmát a nyolcvanas évek elejéig, mint burzsoá koncepciót, el­utasították. Jóllehet, a fogalom — többek között — éppen azt fejezi ki, hogy az em­beri jogokat nemcsak formálisan biztosítja az alkotmány, hanem azok alanyi jogai minden állampolgárnak, akik sérelmük ese­tén az alkotmánybírósághoz fordulhatnak. Mondok egy példát A szilencium — a pub­likálástól való eltiltás — érvényesítése az­zal járt, hogy azokat dicsérték meg; akik betartották; a szólásszabadságot korlátozó intézkedeseket. Sokkal helyesebb az a gya­korlat, ahol a szólásszabadság elemi jog, az eltérő véleményeket pedig vitákban tisz­tázzák. A megújulási folyamat lényeges elemének tekintem, hogy az embereknek legyen joguk felelős állampolgárként véle­ményt mondani. És ezzel összefüggésben a felelős vezető legyen köteles reagálni mik­rofon, vagy tévékamera előtt. Esi ha erre nem alkalmas, akkor a konzekvenciát le kell vonni. — ön számos nemzetközi konferencián részt vett, ilyen irányú tapasztalata alapján is kérdezem: volt-e érdemi párbeszéd a szocialista országokban az emberi jogok azonos felfogásáról és főleg értelmezéséről? — A kérdésre nagyon nehéz válaszolni, hiszen régebben a tárgyalásokról kiadott közlemények — bármilyen problematikusak voltaki is a viszonyok — mindig a teljes nézetazonosságot hangsúlyozták. Am, hogy milyen viták zajlottak, arra következtetni lehet abból, hogy például a magyar gaz­dasági reformra szinte mindenhonnan ne­gatív válaszok jöttek. Szerintem a közép­kelet-európai országok közösségére kiható leglényegesebb problémákat együttesen is meg kellene beszélni. Ebből a megfontolás­ból nem értek egyet azzal, hogy az erdé­lyi helyzet csupán két országra tartozik. Ez esetben többről van szó, hiszen az egyik országban nem csupán az emberi jogokat sértik meg, hanem ezzel lejáratjákl azt a politikai szövetségi rendszert, amelyhez tartoznak, és amely ettől nem határolja el magát. — Az egyik román újság, a Lumea nem­rég az emberi jogokat a nyugati körök olyan irányzatának minősítette, „amely mi­nimalizálja a nemzeti tényező szerepét." A valóság sajnos arról győz meg minket, hogy a szóban forgó országben a nemzetiség kapja a minimális esélyt. Tulajdonképpen hogyan hozható kapcsolatba a nemzeti té­nyező és az emberi jog? — Az emberi jogok marxi megközelítés­ben az ember nembeli lényegének kibonta­kozásához adnak lehetőséget. Az ember­nembeli lényegének része a nemzeti hova­tartozása is. Az emberi jogok úgynevezett harmadik generációja — az elsőt a fran­cia forradalomtól származtatjuk — tartal­maz néhány speciális csoportjogot. Bizo­nyos emberi jogok azért illetik meg a-e egyént, mert meghatározott csoporthoz tar­tozik. A nemzetiség esetében az emberi jog tehát azt jelenti, hogy az adott nép­csoport a saját számára is igényelheti az oktatáshoz, az anyanyelvi művelődéshez, a kultúrához való jogot, s hogy ne érje hát­rány a többséggel szemben. Éppen ezért a nemzetiségi jog igen lényeges emberi jog. Ügy vélem, hogy a következő évtizedben, az ezredfordulóra, a nemzetiségi jog az emberi jogok integráns részét alkotja majd. — Az emberi jogokról szólva gyakran halljuk azt a kifejezést, hogy egyetemes. Mint ahogy azt js tudjuk, hogy beavatko­zással vádolnak bennünket, mert hivatalo­san is szót emelünk a magyarokat ért jog­talanságok ellen, ön szerint meddig ter­jedhet a jogvédelem, és hol kezdődik a be­avatkozás? JOGVÉDELEM VAGY BEAVATKOZÁS — Két lényeges dologra hívnám fel a fi­gyelmet Az első: marxista alapon is he­lyesnek és szükségesnek tartom, hogy vé­leményt nyilvánítunk a világ egyes része­in történő igazságtalanságokról. Márpedig ha állást foglalunk a dél-afrikai, az észak­írországi és egyéb eseményekkel kapcsolat­ban, miért ne foglalhatnánk állást, ha egy szomszédos országban történnek jogsérté­sek. A második: az emberi jogokról szóló 1948-as, 1960-08 ENSZ-dokumentumot, va­lamint a helsinki záróokmányt az öss/es kelet-európai ország becikkelyezte, vagyis saját törvényévé tette. Márpedig ha egv ENSZ-tagállam elfogadta a világszervezet dokumentumát, természetes, hogy alávetette magát a közösség értékítéletének. Vagyis, ha megsérti a dokumentumot az már nem­csak nemzeti, hanem nemzetközi ügy is. A nemzeti szuverenitásnak ez a fajta értelmezése, hogy minden, ami a határo­kon belül történik belügy, és senkinek semmi köze hozzá, nem más, mint a szu­verenitás antihumánus, elavult, középkori szemlélete. Ez összeegyeztethetetlen a kor­szerű elvekkel. Politikai tapasztalataim ar­ról győztek meg, hogy a belügyekbe való beavatkozást rendszerint akkor szokták hangoztatni, ha a belügyeket, az országot valóban súlyos, sürgősen megoldandó prob­lémák terhelik, és ezekről el akarják terel­ni a figyelmet Király Eipó

Next

/
Thumbnails
Contents