Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

2 1988. augusztus 4., csütörtök Tájékoztató Grósz Károly amerikai útjáról (Folytatás az 1. oldalról.) emigráció képviselőivel. Kezdeményeztük az összejövetelt, függetlenül attól, hogy a résztvevők milyen politikai magatartást tanúsítottak az elmúlt évtizedekben, illetve tanúsítanak ma. vagy melyik emigrációs hullámhoz tartoznak. Magatartásunkkal jelezni kívántuk, hogy erőteljesen szeretnénk tovább rendezni a viszonyt a hazánkból elszármazottakkal. Azt is a jelenlevők tudtára kívántuk adni, hogy politikailag elérkezettnek látjuk az időt annak a korszaknak a lezárására, amelyet különösen az ötvenhatos emigráció feszültségei terhelnek. Vállalva természetesen az ezzel együtt járó vita terheit is. A találkozókon felvetődő kérdéseket elemezve Grósz Károly kiemelte a demokrácia és az emberi jogok, a nemzetiségi — elsősorban a magyar—román — problémák témakörét. Az érdeklődés középpontjában mindenütt Magyarország és a szocialista közösség, mindenekelőtt hazánk és a Szovjetunió viszonya állt. Konkrétan nem kérdezték, azonban kiérződött az eszmecserékből az a kérdés: hogyan látja Mihail Gorbacsov a magyarországi útkeresést. Ugyancsak sokan voltak kíváncsiak arra: hogyan tudjuk reformvállalkozásunkat a klasszikus marxista felfogással összeegyeztetni. Nagy érdeklődést váltott ki a leszerelés, az erőegyensúly helyzete, a szovjet csapatok magyarországi jelenléte is. Elsősorban a magyar közösségekben vetődött fel 1956, s Nagy Imre szerepének megítélése. Az Egyesült Államok hivatalos körei részéről ezt a problémát senki nem érintette — fúzte hozzá a miniszterelnök. A tapasztalatok összegzéseként végül Grósz Károly arról szólt: útja során érezhető volt, hogy még mindig erősen uralkodik a négy évtized alatt beidegződött előítélet, a szocializmus világáról alkotott felfogás. Világrendszerünket zárt, egységes tömbnek tekintik, amelyben meghatározó, sőt egyeduralkodó az azonosság. Ezért — főleg az ott élőknek — nem tehetünk szemrehányást, hiszen az is nagy dolog, hogy egyáltalán tudnak Magyarországról — emelte ki, s felhívta a figyelmet: figyelmeztető számunkra, hogy propagandánkban sokszínűbben mutassuk be a szocializmust. Ezt a hiányosságot pótolni kell, s ebben a sajtó munkatársai sokat tehetnek. A miniszterelnök hangsúlyozta a továbbiakban, hogy a rendkívül eredményes út politikailag és gazdaságilag is csak lehetőségeket teremtett, s tőlünk függ. hogy mit tudunk kamatoztatni. Ha nem tudjuk aprópénzre váltani a politikai együttműködési szándékot, megfosztjuk az országot egy nagy lehetőségtől, amely politikai tekintélyét növelheti, nemzeti öntudatát gazdagíthatja, s gazdasági haszonnal is járhat. — Ügy tűnik, Amerika gazdaságának dinamizmusában kiemelkedő szerepe van a szellemi produkciónak, a kutatásnak és az elért tudományos felismerés konzekvens és határozott alkalmazásának a gyakorlatban. Ez példaértékű lehet számunkra is — hangsúlyozta, majd kijelentette: — Érzékelhető volt a különbség a magyar közgondolkodás és az egyesült államokbeli felfogás között a múlt megítélésében. Nem visszanéznek, hanem előre. Ezzel szemben Magyarországon erős a hajlam a tegnapi sebeinkbe való vájkálásra. Ez az állandó önvizsgálat gátat jelent a tettek idején. Ezután kérdések következtek, amelyek közül az első azzal foglalkozott, hogy a kormány elnöke szerint ennek az útnak a nyomán milyen gazdasági eredmények várhatók, milyen kapcsolódási pontjaink vannak, és a politikai jellegű tárgyalások milyen feltételeket teremtettek a gazdasági együttműködéshez. Grósz Károly válaszában rámutatott: partnereink nem szánnak túl sok időt az elmélkedésre, ők is úgy ítélik meg, hogy ha a politikai kontaktusok ilyen hőfokra emelkednek, akkor azokat azonnal ki kell használni a konkrét együttműködés érdekében. Ehhez kapcsolódóan példaként említette azt a szerdán érkezett telexet, amely egy kinti beszélgetés alapján 800 szobás szálloda felépítéséhez kért telekajánlatot máris. — Ügy tűnik — mondotta —, hogy az eddigi kezdeményezések partnereink részéről átfedik az egész struktúrát. az eddigi jelekből arra következtetelk. hogy az érdeklődést felkeltettük. és most megnézik, hogy miiven lehetőségek adódnak. A válaszadáshoz csatlakozva Tatai Ilona elmondta, hogy egy Los Angeles-i tárgyalófelük magvarországi partnert keresett, s az akkor ajánlott bankunkban már hétfőn megjelent, s lezajlott az első megbeszélés is. Az üzletember az Ipari Fejlesztési Bankkal hozna létre betéti társulást, 50—50 százalékos részesedéssel, amely a Magyarországon jelentkező új kezdeményezések, ötletek megvalósulását segítené elő. Ehhez egymillió dollár alaptőkét ajánlott. Mások céginformációkat, illetve terménykatalógusokat kérnek bizonyos cégektől. Elhangzott olyan kérdés, hogy van-e diplomáciai értelemben vett meghívása az amerikai elnöknek, vagy a jövőbeni amerikai elnöknek Magyarországra. Grósz Károly elmondta: Mindkét elnökjelölt elfogadta szóbeli meghívásunkat. Reagan urat, mint elnököt már nem hívhatjuk meg, ez részünkről már tapintatlanság lenne, de mint az Egyesült Államok nagy tekintélyű, köztiszteletben álló politikusát bármikor szívesen várjuk Magyarországon. Grósz Károly ugyanezeket mondta el Richárd Nixon és Henry Kissinger személyével kapcsolatban is, akik köszönettel és jó szívvel fogadták el a magyar kormány meghívását. A kibontakozási program gyorsabb változatainak lehetőségéről a mostani látogatás függvényében elhangzott kérdésre a Minisztertanács elnöke többek között elmondta: én úgy érzem, hogy ebből a kapcsolatrendszerből a magyar kibontakozási programhoz sok lehetőség használható fel. — Egy nyitottabb — elsősorban gazdaságilag nyitottabb — világhoz léptünk egyet előbbre. Ebből a szempontból példa értékűnek tartom az Orosházi Üveggyár megállapodását, amely ugyan tételben nem túl nagy — 115 millió dolláros beruházásról van szó. amelyben 35 millió dollár az amerikai tőkerészesedés — de ez önmagában mondjuk annyi — ha jól emlékszem —, amennyi különböző aprópénzekből összejött, vagy nem sokkal kevesebb. Tehát úgy tűnik, hogy ez jelentős lépés. Hozzátette: — Amerikában azt tapasztaltam, hogy a kis pénz és a nagy pénz egyformán fontos. Jó lenne néhány nagy üzletet csinálni, de nem hiszem, hogy a legnagyobb vállalatok lesznek azok, amelyek elsősorban velünk akarják gazdasági stratégiájukat kibontakoztatni. Tehát nekünk nagyon kell becsülnünk azokat a kis és közepes partnereket., akik érdeklődnek irántunk. Egy kisvállalat mindent el fog követni, hogy az üzlet sikerüljön, mert neki léte függ tőle. Tehát az érdekeltsége ahhoz, hoev eredményesen dolgozzunk velük, összehasonlíthatatlanul nagyobb. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem kell törekedni nagyobb üzletekre. Kérdésre válaszolva, Bartha Ferenc utalt arra, hogy az Egyesült Államokban a teljesítményt értékelik, si így a magyar gazdaság háromévi teljesítményét nagyön gyengének, reálteljesítményét gyengének minősítik. Kormányprogramunkat elfogadják és támogatják. Nagyon lényeges, hogy a reformot, a reformlépéseket szintén teljesítményoldalról közelítik. Amit nagyra értékelnek: a reform lépések kel olyan feltételrendszer alakul ki Magyarországon, ami számukra jól értelmezhető szabadabb gazdasági vállalkozási formát jelent Egy kérdésre, amely arról tudakozódott, hogy mi tenné Magyarországot valóban jó befektetésű tereppé, Grósz Károly egyebek között elmondta: — A mi országunk szellemileg nyitott, amely fogadókész, rugalmas, megvan persze a maga' baja, gondja, lassúsága, olykor bizonytalansága, de azért egészében nyitott és alkalmazkodni kész az igényekhez. * A sajtótájékoztatót követően bensőséges ünnepségre invitálta a résztvevőket Ráft Miklós. Grósz Károly a Minisztertanács nevében megköszönte a szóvivői tisztségből leköszönő Bányász Rezsőnek a kormányzatban végzett rendkívül fontos, hasznos közéleti tevékenységét. Mint hangsúlyozta: úi iskolát. stílust teremtett, amely által a kormányzati munkáról többet ismert meg a magyar közvélemény. Tevékenysége idején harmonikus viszony alakult ki a Minisztertanács és a sajtó munkatársai között. Meggyőződését fejezte ki, hogy úi munkaikörében — hazánk kanadai nagyköveteként — nemcsak a diplomácia területén. hanem a sajtóban szerzett tapasztalatait is kamatoztatja. Finnországban jártunk Nem akartam nyújtani ezt a sorozatot, nem is kapott hasmenést az írógépem, nehéz befejeznem mégis. Láttunk például olyan pipaszárembert, akihez mérve a hurkapálcából fabrikált változat állapotos manónak tűnne. Az egész fizimiskájára rá volt írva, hogy füvekkel bódítja magát. Ha csak alkalmi pocsolyában látná is meg tükörképét, kifutna a világból. Sportpályák tömege a szomszédunkban. Akkora területen, Tarján és Fölsőváros elférne rajta. Futballkapu legalább száz. Most üres mind, szabadságidő van. Üres a városi strand is, hárman-négyen úszkálnak csak benne. Szintén közel 'hozzánk, téglaburkolatú számítóközpont épül. Amikor ott jártam, az se épült, de hasznos tapasztalatokat szereztem azért. Építészeink figyelmébe ajánlom. A ház betonváza ugyanúgy előre elkészül, mint nálunk, talptól a tetőig. Legalul kezdik téglával berakni, vagy inkább kirakni a falakat. Belül áll a kőműves, és kifelé rakja a téglát. Hatalmas fakeretek jelzik a függőlegest, könnyen és biztonsággal dolgozhat tehát. A futósoros téglafal belsejébe kőzetgyapotot raknak, hogy a külső hidegtől jól szigeteljenek. Biztosan drágább így, mint nálunk, de, hogy mi az utcákat fűtjük, azt mindenki tudja. Ök szegényebbek annál, hogy ezt a luxust megengedhetnék. A szigetelőréteg után, változatlanul befelé haladva következik a betonfal, föltehetően helyszíni zsaluzással. Erős, és tartós tehát a ház, amennyire a betontól kitelik, de meleg is marad. Abban az országban, ahol szintén nem lopják a polgárok a pénzüket, egetrázóan fontos ez is. Megint összehasonlítok egy hazai gyakorlatot egy ottanival, és megint nem mi kerülünk ki győztesen. Amikor valutánkért mentem az OTP-be, pillanatok alatt kiállította összes papíromat a valutakiutaló hölgy, aztán odatette az ellenőrző hölgy asztalára. Várnom kellett, amíg elintéződött. Egyik barátom a BC-számlá járói akart lehívni valamennyit, mert külföldre készült ő is, teljes fél napja ment rá. Pedig a pénz az övé, és eddig kamat nélkül használhatta a magyar állam. Főnöke ugyanakkor betenni akart ugyancsak valutát, várhatták betegei, két órája neki is ráment. A játék 12. Skanzen és a többiek menete ugyanaz, mint nálunk. Kiállítják a papirosokat, átteszik az ellenőrzőasztalra, és az ellenőrző se gép, főleg, ha éppen nem is ül az asztal mellett, tehát várniok kell, amíg az időközben alattomosan fölhalmozódó nagy kupacban az övékhez ér, átnézi, kipipálja, aláírja, és kifizetésre el juttatja a pénztároshoz. Mivel NSZK-márkában vittük kicsike pénzünket — hiszen költenünk nem nagyon kellett, ezt előre tudtuk —, bementünk mi is a kismillió bank egyikébe Turkuban. Kellemes a terem, halk muzsika szól, és mosolyog a hölgy! Szinte csábít, hogy hozzá menjünk, ne a másikhoz! Szorongatjuk útlevelünket is, hogy összes adatunk kéznél legyen, de a hölgy tovább mosolyog, és egyáltalán nem tűnik kíváncsinak adatainkra. Kirakjuk elé összes valutánkat, belepittyegtet valamit a számítógépébe, az úgy tesz, mintha dolgozna néhány másodpercig, és máris kezünkben a finn márka, fillérre kiszámolva. Sehol egy pótasztal ellenőröknek, és ez a bank mégse megy tönkre. Semmivel több időt nem töltöttünk el a pultnál, mint amennyi idő alatt kedves olvasóim ennek a bekezdésnek ránk vonatkozó részét elolvasták. Es meg is köszönték hangos szóval, hogy hozzájuk fordultunk! Meg is fogadtam, majd ha egyszer sok pénzem lesz, s megint fölülök a repülőre, újra így váltom át vagyonomat. Ha sikerül túlélnem az itthoni tortúrát. Lenne még mit mondanom, legalább még egyszer ennyi, anélkül, hogy bármiben ismételnem kellene magamat, de abbahagyom már. Utolsónak azért a skanzenről most is kell szólnom. Azért, mert ékes bizonyítéka annak, hol tartott ez a dolgos és okos nép a háború éveiben — akkortájt halt ki az utolsó lakó a múzeumként őrzött faházakból —, és hová jutott. Nincsenek nosztalgiáim, de mintha itthon lennék. A göcseji vagy a pityerszeri falumúzeumban. Egész sor eszközt és bútort első látásra fölismerek, és észreveszek olyan apróságokat is, hogy a fából kivájt ereszcsatorna végébe ütött nyílegyenes faágon csorgott le az eső a tetőről. Az újszegedi láncos megoldás ugyanezen az elven működik. Ráismerek a fölfűzött kenyerek tartójára, a szabadkéményes tűzhely edényeire, a gyerekállóra, a laskasütőre, a parázsvivőre, a vödörhordó emberjáromra, ismerősek a bognárműhely szerszámai csakúgy, mint a műbútorasztaloséi, a lábi hajtású esztergapadot meg is forgathatom, nem szól rám senki, pedig népviseletes nők vagy férfiak mindig mindenre ügyelnek, némelyikbe talán inasnak is befogadnának. Mert itt majdnem minden házban csinálják is azt, amit mutatnak. A rokkán fonnak, a kosárkötő köti a kosarat, vagy ha éppen nincs is itt az illető, elvégre vasárnap van, úgy hagyott itt mindent, hogy bármikor folytathassa. Tizenegykor táncbemutató az egyik udvarban, a környező népek táncaiból. Hatalmas tömeg nézi és tapsolja őket nagy kíváncsisággal és szeretettel. Egy fénykép a színpadról, egy meg a nyírfa tövében ülő két népviseletes hölgyről, aztán megyünk tovább faházakat nézni. Kevés az időnk, de minél többet szeretnénk látni. A kisbográcsok alá font szalmakoszorúk mellett az egyik tűzhely füstterelő ién meglátom a magyar pásztorok kezemunká iából ismert kutyagerincet is. Ennyire közel sodort volna bennünket egymáshoz a szegénység? És mennyire eltávolított bennünket egymástól a fölemelkedés! Talán azért mert ez az ország nem akart a vas és acél országa lenni, a vasút felé se úgy fordult arccal, hogv maga mögé ne látott emelkedés! Talán azért, mert szüntetett meg. amire szüksége lehetett. Hétfőn korán kelünk, ottani idő szerint hatkor indul velünk a busz Helsinkibe. Négykor ébredünk, ami a mi óránkon mégcsak három. A nap már fönn van. és ott van a napi újság is. Reggeli négykor! Mikor nyomták? Mikor szállították? Mikor hordták ki? A rádió is alszik még. miért sietnek annyira? Elnézést kell kérnem, hogy ennyire szakmába vágó dologgal búcsúzom, de azt hiszem. nemcsak az én gondom ez. Azért sietnek vele. mert ha megszólal a rádió, már minden újságnak Szakálla van. Délben már senkit nem érdekel, mi van benne. A postásokat meghívnám példát nézni. Horváth Dezső Nyereményjegyzék az augusztus 2-án megtartott július havi lottó-jutalomsorsolásról, valamint a „Fortuna ráadás" jelmondattal meghirdetett akció keretében a július havi jutalomsorsoláson nyertes előfizetéses lottószelvények között megtartott rendkívüli sorsolásról. A jutalomsorsoláson a 27. heti szelvények vettek részt. FIGYELEM! A „Fortuna ráadás"-t — az egyszobás lakrészt a keszthelyi társasüdülőben, 100 000 forintos lakberendezési utalvánnyal — a 79 021 336 számú lottószelvény tulajdonosa nyerte. * Az alábbiakban ismertetjük a szegedi totó-lottó iroda területén vásárolt és nyereménnyel kisorsolt szelvények számát és a nyereményt. Loltótárgynyeremény-jegyzék 3 383 692 P 3 479 752 X 3 398 101 u 3 484 555 X 3 402 904 u 3 489 358 o 3 407 707 V 3 503 767 X 3 412 510 X 3 513 373 X 3 426 919 X 3 518 176 X 3 431 722 s 3 522 979 X 3 436 525 q 3 527 782 X 3 441 328 s 3 537 388 m 3 446131 3 542 191 o 3 446131 X 3 546 994 s 3 460 540 X 3 556 600 s 3 465 343 Q 3 561403 u 3 566 206 q 3 839 977 t 82 047 226 P 82 296 982 q 3 571 009 x 3 844 780 r 82 052 029 s 82 301 785 Q 3 580 615 x 3 849 583 r 82 061 635 X 82 306 588 t 3 592 221 x 3 854 386 t 82 066 438 r 82 311 391 V 3 595 024 e 3 859 189 t 82 071 241 V 82 316 194 V 3 623 842 t 3 863 992 n 82 090 453 X 82 320 997 X 3 628 645 q 3 878 401 X 82 095 256 X 82 325 800 0 3 633 448 x 3 888 007 m 82 100 059 X 82 330 603 x 3 638 251 s 3 897 613 s 82 104 862 V 82 335 406 m 3 644 054 x 3 902 416 t 82 109 665 m 82 340 209 X 3 647 857 x 3 907 219 t 82 119 271 n 82 345 012 v 3 652 660 r 3 912 022 u 82 138 483 m 82 349 815 X 3 657 463 r 3 945 643 q 82 152 892 n 82 354 618 X 3 667 069 t 3 955 249 s 82 157 695 X 82 359 421 V 3 671872 o 3 960 052 t 82 167 301 t 82 364 224 X 3 676 675 m 3 969 658 V 82 172104 P 82 388 239 m 3 681478 u 3 984 067 X 82 176 907 o 82 397 845 r 3 686 281 p 81 384 412 s 82 181 710 V 82 402 648 o 3 705 493 v 81 398 821 V 82 191 316 t 82 407 451 s 3 710 296 v 81 403 624 r 82 196 119 X 82 412 254 t 3 724 705 t 81 408 427 u 82 200 922 q 82 445 875 t 3 729 508 u 81 413 230 X 82 205 725 X 82 455 481 X 3 743 917 u 81 422 836 X 82 210 528 X 82 460 284 t 3 748 720 r 81 442 048 u 82 215 331 s 82 465 087 t 3 753 523 v 81 451 654 m 82 234 543 v 82 469 890 X 3 758 326 v 81 456 457 t 82 239 356 p 82 474 693 s 3 763 129 V 81 461 260 u 82 244 149 s 82 479 496 X 3 772 735 s 81 466 063 X 82 248 952 t 82 513 117 m 3 777 538 x 81 490 078 V 82 253 755 s 82 517 920 t 3 782 341 x 81 509 290 t 82 258 558 u 82 522 723 u 3 787 144 x 81 514 093 o 82 263 361 n 82 556 344 r 3 791 947 s 82 003 999 s 82 268 164 u 82 561 147 u 3 796 750 q 82 008 802 v 82 272 967 r 82 565 950 q 3 806 356 x 82 018 408 n 82 277 770 v 82 585 162 u 3 811 159 t 82 023 211 v 82 282 573 X 82 589 965 q 3 815 962 v 82 037 620 X 82 287 376 q 82 594 768 s 3 830 371 x 82 042 423 r 82 292 179 n 82 599 571 u A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk: e: Trabant Combi típusú személygépkocsira szóló utalvány; m: Zenesarokutalvány (20 000 Ft); n: Otthon lakberendezési utalvány (50 000 Ft); o: Hang-fény utavány (50 000 Ft); p: Szerencse utalvány (40 000 Ft): q: Iparcikkutalvány (25 000 Ft); r: Színestévé-utalvánv (30 000 Ft); s: Sanyó M9704 típusú sztereó rádiómagnó; t: Vásárlási utalvány (10 000 Ft); u: Vásárlási utalvány (7000 Ft); v: Vásárlási utalvány (5000 Ft); x: Vásárlási utalvány (4000 Ft). A nyertes szelvényeket 1988. augusztus 25-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy posta útján a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest, V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A hivatalos tár"vnyereménv jegyzék augusztus 8-tól megtekinthető az OTP-fiókokban, totó-lottó kirendeltségekben és a postahivatalokban.