Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

2 1988. augusztus 4., csütörtök Tájékoztató Grósz Károly amerikai útjáról (Folytatás az 1. oldalról.) emigráció képviselőivel. Kezdeményeztük az összejö­vetelt, függetlenül attól, hogy a résztvevők milyen po­litikai magatartást tanúsítot­tak az elmúlt évtizedekben, illetve tanúsítanak ma. vagy melyik emigrációs hullám­hoz tartoznak. Magatartá­sunkkal jelezni kívántuk, hogy erőteljesen szeretnénk tovább rendezni a viszonyt a hazánkból elszármazottak­kal. Azt is a jelenlevők tud­tára kívántuk adni, hogy politikailag elérkezettnek látjuk az időt annak a kor­szaknak a lezárására, ame­lyet különösen az ötvenha­tos emigráció feszültségei terhelnek. Vállalva termé­szetesen az ezzel együtt já­ró vita terheit is. A találkozókon felvetődő kérdéseket elemezve Grósz Károly kiemelte a demokrá­cia és az emberi jogok, a nemzetiségi — elsősorban a magyar—román — problé­mák témakörét. Az érdeklő­dés középpontjában minde­nütt Magyarország és a szo­cialista közösség, mindenek­előtt hazánk és a Szovjet­unió viszonya állt. Konkré­tan nem kérdezték, azonban kiérződött az eszmecserék­ből az a kérdés: hogyan lát­ja Mihail Gorbacsov a ma­gyarországi útkeresést. Ugyancsak sokan voltak kí­váncsiak arra: hogyan tud­juk reformvállalkozásunkat a klasszikus marxista felfo­gással összeegyeztetni. Nagy érdeklődést váltott ki a le­szerelés, az erőegyensúly helyzete, a szovjet csapatok magyarországi jelenléte is. Elsősorban a magyar közös­ségekben vetődött fel 1956, s Nagy Imre szerepének meg­ítélése. Az Egyesült Államok hivatalos körei részéről ezt a problémát senki nem érin­tette — fúzte hozzá a mi­niszterelnök. A tapasztalatok összegzé­seként végül Grósz Károly arról szólt: útja során érez­hető volt, hogy még mindig erősen uralkodik a négy év­tized alatt beidegződött elő­ítélet, a szocializmus világá­ról alkotott felfogás. Világ­rendszerünket zárt, egységes tömbnek tekintik, amelyben meghatározó, sőt egyedural­kodó az azonosság. Ezért — főleg az ott élőknek — nem tehetünk szemrehányást, hi­szen az is nagy dolog, hogy egyáltalán tudnak Magyar­országról — emelte ki, s fel­hívta a figyelmet: figyel­meztető számunkra, hogy propagandánkban sokszí­nűbben mutassuk be a szo­cializmust. Ezt a hiányossá­got pótolni kell, s ebben a sajtó munkatársai sokat te­hetnek. A miniszterelnök hangsúlyozta a továbbiak­ban, hogy a rendkívül ered­ményes út politikailag és gazdaságilag is csak lehető­ségeket teremtett, s tőlünk függ. hogy mit tudunk ka­matoztatni. Ha nem tudjuk aprópénzre váltani a politikai együttmű­ködési szándékot, megfoszt­juk az országot egy nagy le­hetőségtől, amely politikai tekintélyét növelheti, nem­zeti öntudatát gazdagíthatja, s gazdasági haszonnal is jár­hat. — Ügy tűnik, Amerika gazdaságának dinamizmusá­ban kiemelkedő szerepe van a szellemi produkciónak, a kutatásnak és az elért tudo­mányos felismerés konzek­vens és határozott alkalma­zásának a gyakorlatban. Ez példaértékű lehet számunk­ra is — hangsúlyozta, majd kijelentette: — Érzékelhető volt a különbség a magyar közgondolkodás és az egye­sült államokbeli felfogás kö­zött a múlt megítélésében. Nem visszanéznek, hanem előre. Ezzel szemben Ma­gyarországon erős a hajlam a tegnapi sebeinkbe való vájkálásra. Ez az állandó ön­vizsgálat gátat jelent a tet­tek idején. Ezután kérdések követ­keztek, amelyek közül az el­ső azzal foglalkozott, hogy a kormány elnöke szerint en­nek az útnak a nyomán mi­lyen gazdasági eredmények várhatók, milyen kapcsoló­dási pontjaink vannak, és a politikai jellegű tárgyalások milyen feltételeket teremtet­tek a gazdasági együttműkö­déshez. Grósz Károly vála­szában rámutatott: partne­reink nem szánnak túl sok időt az elmélkedésre, ők is úgy ítélik meg, hogy ha a politikai kontaktusok ilyen hőfokra emelkednek, ak­kor azokat azonnal ki kell használni a konk­rét együttműködés ér­dekében. Ehhez kapcsoló­dóan példaként említette azt a szerdán érkezett telexet, amely egy kinti beszélgetés alapján 800 szobás szálloda felépítéséhez kért telekaján­latot máris. — Ügy tűnik — mondotta —, hogy az eddigi kezdemé­nyezések partnereink részé­ről átfedik az egész struktú­rát. az eddigi jelekből arra következtetelk. hogy az ér­deklődést felkeltettük. és most megnézik, hogy miiven lehetőségek adódnak. A válaszadáshoz csatla­kozva Tatai Ilona elmondta, hogy egy Los Angeles-i tár­gyalófelük magvarországi partnert keresett, s az akkor ajánlott bankunkban már hétfőn megjelent, s lezajlott az első megbeszélés is. Az üzletember az Ipari Fejlesz­tési Bankkal hozna létre be­téti társulást, 50—50 száza­lékos részesedéssel, amely a Magyarországon jelentkező új kezdeményezések, ötletek megvalósulását segítené elő. Ehhez egymillió dollár alap­tőkét ajánlott. Mások cégin­formációkat, illetve ter­ménykatalógusokat kérnek bizonyos cégektől. Elhangzott olyan kérdés, hogy van-e diplomáciai ér­telemben vett meghívása az amerikai elnöknek, vagy a jövőbeni amerikai elnöknek Magyarországra. Grósz Ká­roly elmondta: Mindkét el­nökjelölt elfogadta szóbeli meghívásunkat. Reagan urat, mint elnököt már nem hívhatjuk meg, ez részünk­ről már tapintatlanság len­ne, de mint az Egyesült Ál­lamok nagy tekintélyű, köz­tiszteletben álló politikusát bármikor szívesen várjuk Magyarországon. Grósz Károly ugyanezeket mondta el Richárd Nixon és Henry Kissinger személyé­vel kapcsolatban is, akik kö­szönettel és jó szívvel fogad­ták el a magyar kormány meghívását. A kibontakozási program gyorsabb változatainak le­hetőségéről a mostani láto­gatás függvényében elhang­zott kérdésre a Miniszterta­nács elnöke többek között elmondta: én úgy érzem, hogy ebből a kapcsolatrend­szerből a magyar kibontako­zási programhoz sok lehető­ség használható fel. — Egy nyitottabb — első­sorban gazdaságilag nyitot­tabb — világhoz léptünk egyet előbbre. Ebből a szempontból példa értékű­nek tartom az Orosházi Üveggyár megállapodását, amely ugyan tételben nem túl nagy — 115 millió dol­láros beruházásról van szó. amelyben 35 millió dollár az amerikai tőkerészesedés — de ez önmagában mondjuk annyi — ha jól emlékszem —, amennyi különböző apró­pénzekből összejött, vagy nem sokkal kevesebb. Tehát úgy tűnik, hogy ez jelentős lépés. Hozzátette: — Amerikában azt ta­pasztaltam, hogy a kis pénz és a nagy pénz egyformán fontos. Jó lenne néhány nagy üzletet csinálni, de nem hiszem, hogy a legna­gyobb vállalatok lesznek azok, amelyek elsősorban velünk akarják gazdasági stratégiájukat kibontakoztat­ni. Tehát nekünk nagyon kell becsülnünk azokat a kis és közepes partnereket., akik érdeklődnek irántunk. Egy kisvállalat mindent el fog követni, hogy az üzlet sikerüljön, mert neki léte függ tőle. Tehát az érdekelt­sége ahhoz, hoev eredmé­nyesen dolgozzunk velük, összehasonlíthatatlanul na­gyobb. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem kell tö­rekedni nagyobb üzletekre. Kérdésre válaszolva, Bartha Ferenc utalt arra, hogy az Egyesült Államok­ban a teljesítményt értéke­lik, si így a magyar gazda­ság háromévi teljesítményét nagyön gyengének, reáltelje­sítményét gyengének minő­sítik. Kormányprogramunkat elfogadják és támogatják. Nagyon lényeges, hogy a reformot, a reformlépéseket szintén teljesítményoldalról közelítik. Amit nagyra érté­kelnek: a reform lépések kel olyan feltételrendszer ala­kul ki Magyarországon, ami számukra jól értelmezhető szabadabb gazdasági vállal­kozási formát jelent Egy kérdésre, amely arról tudakozódott, hogy mi tenné Magyarországot valóban jó befektetésű tereppé, Grósz Károly egyebek között el­mondta: — A mi országunk szelle­mileg nyitott, amely fogadó­kész, rugalmas, megvan per­sze a maga' baja, gondja, lassúsága, olykor bizonyta­lansága, de azért egészében nyitott és alkalmazkodni kész az igényekhez. * A sajtótájékoztatót köve­tően bensőséges ünnepségre invitálta a résztvevőket Ráft Miklós. Grósz Károly a Mi­nisztertanács nevében meg­köszönte a szóvivői tisztség­ből leköszönő Bányász Re­zsőnek a kormányzatban végzett rendkívül fontos, hasznos közéleti tevékenysé­gét. Mint hangsúlyozta: úi iskolát. stílust teremtett, amely által a kormányzati munkáról többet ismert meg a magyar közvélemény. Te­vékenysége idején harmoni­kus viszony alakult ki a Mi­nisztertanács és a sajtó mun­katársai között. Meggyőző­dését fejezte ki, hogy úi munkaikörében — hazánk kanadai nagyköveteként — nemcsak a diplomácia terü­letén. hanem a sajtóban szerzett tapasztalatait is ka­matoztatja. Finnországban jártunk Nem akartam nyújtani ezt a sorozatot, nem is kapott hasmenést az írógépem, ne­héz befejeznem mégis. Lát­tunk például olyan pipa­szárembert, akihez mérve a hurkapálcából fabrikált vál­tozat állapotos manónak tűnne. Az egész fizimiská­jára rá volt írva, hogy fü­vekkel bódítja magát. Ha csak alkalmi pocsolyában látná is meg tükörképét, ki­futna a világból. Sportpályák tömege a szomszédunkban. Akkora területen, Tarján és Fölső­város elférne rajta. Futball­kapu legalább száz. Most üres mind, szabadságidő van. Üres a városi strand is, hárman-négyen úszkál­nak csak benne. Szintén közel 'hozzánk, téglaburkolatú számítóköz­pont épül. Amikor ott jár­tam, az se épült, de hasz­nos tapasztalatokat szerez­tem azért. Építészeink fi­gyelmébe ajánlom. A ház betonváza ugyanúgy előre elkészül, mint nálunk, talp­tól a tetőig. Legalul kezdik téglával berakni, vagy in­kább kirakni a falakat. Be­lül áll a kőműves, és ki­felé rakja a téglát. Hatal­mas fakeretek jelzik a füg­gőlegest, könnyen és bizton­sággal dolgozhat tehát. A futósoros téglafal belsejébe kőzetgyapotot raknak, hogy a külső hidegtől jól szigetel­jenek. Biztosan drágább így, mint nálunk, de, hogy mi az utcákat fűtjük, azt mindenki tudja. Ök szegé­nyebbek annál, hogy ezt a luxust megengedhetnék. A szigetelőréteg után, válto­zatlanul befelé haladva kö­vetkezik a betonfal, fölte­hetően helyszíni zsaluzással. Erős, és tartós tehát a ház, amennyire a betontól kite­lik, de meleg is marad. Ab­ban az országban, ahol szintén nem lopják a polgá­rok a pénzüket, egetrázóan fontos ez is. Megint összehasonlítok egy hazai gyakorlatot egy ottanival, és megint nem mi kerülünk ki győztesen. Ami­kor valutánkért mentem az OTP-be, pillanatok alatt ki­állította összes papíromat a valutakiutaló hölgy, aztán odatette az ellenőrző hölgy asztalára. Várnom kellett, amíg elintéződött. Egyik ba­rátom a BC-számlá járói akart lehívni valamennyit, mert külföldre készült ő is, teljes fél napja ment rá. Pedig a pénz az övé, és ed­dig kamat nélkül használ­hatta a magyar állam. Főnö­ke ugyanakkor betenni akart ugyancsak valutát, várhatták betegei, két órája neki is ráment. A játék 12. Skanzen és a többiek menete ugyanaz, mint ná­lunk. Kiállítják a papiroso­kat, átteszik az ellenőrző­asztalra, és az ellenőrző se gép, főleg, ha éppen nem is ül az asztal mellett, tehát várniok kell, amíg az idő­közben alattomosan fölhal­mozódó nagy kupacban az övékhez ér, átnézi, kipipál­ja, aláírja, és kifizetésre el juttatja a pénztároshoz. Mivel NSZK-márkában vittük kicsike pénzünket — hiszen költenünk nem na­gyon kellett, ezt előre tud­tuk —, bementünk mi is a kismillió bank egyikébe Turkuban. Kellemes a te­rem, halk muzsika szól, és mosolyog a hölgy! Szinte csábít, hogy hozzá menjünk, ne a másikhoz! Szorongat­juk útlevelünket is, hogy összes adatunk kéznél le­gyen, de a hölgy tovább mosolyog, és egyáltalán nem tűnik kíváncsinak adataink­ra. Kirakjuk elé összes va­lutánkat, belepittyegtet va­lamit a számítógépébe, az úgy tesz, mintha dolgozna néhány másodpercig, és máris kezünkben a finn márka, fillérre kiszámolva. Sehol egy pótasztal ellen­őröknek, és ez a bank még­se megy tönkre. Semmivel több időt nem töltöttünk el a pultnál, mint amennyi idő alatt kedves olvasóim en­nek a bekezdésnek ránk vonatkozó részét elolvasták. Es meg is köszönték hangos szóval, hogy hozzájuk for­dultunk! Meg is fogadtam, majd ha egyszer sok pén­zem lesz, s megint fölülök a repülőre, újra így váltom át vagyonomat. Ha sikerül túlélnem az itthoni tortú­rát. Lenne még mit monda­nom, legalább még egyszer ennyi, anélkül, hogy bármi­ben ismételnem kellene ma­gamat, de abbahagyom már. Utolsónak azért a skanzen­ről most is kell szólnom. Azért, mert ékes bizonyítéka annak, hol tartott ez a dol­gos és okos nép a háború éveiben — akkortájt halt ki az utolsó lakó a múze­umként őrzött faházakból —, és hová jutott. Nincse­nek nosztalgiáim, de mint­ha itthon lennék. A göcseji vagy a pityerszeri falu­múzeumban. Egész sor esz­közt és bútort első látásra fölismerek, és észreveszek olyan apróságokat is, hogy a fából kivájt ereszcsatorna végébe ütött nyílegyenes fa­ágon csorgott le az eső a tetőről. Az újszegedi láncos megoldás ugyanezen az el­ven működik. Ráismerek a fölfűzött kenyerek tartójára, a szabadkéményes tűzhely edényeire, a gyerekállóra, a laskasütőre, a parázsvivőre, a vödörhordó emberjárom­ra, ismerősek a bognármű­hely szerszámai csakúgy, mint a műbútorasztaloséi, a lábi hajtású esztergapadot meg is forgathatom, nem szól rám senki, pedig népvisele­tes nők vagy férfiak min­dig mindenre ügyelnek, né­melyikbe talán inasnak is befogadnának. Mert itt majdnem minden házban csinálják is azt, amit mu­tatnak. A rokkán fonnak, a kosárkötő köti a kosarat, vagy ha éppen nincs is itt az illető, elvégre vasárnap van, úgy hagyott itt min­dent, hogy bármikor foly­tathassa. Tizenegykor táncbemutató az egyik udvarban, a kör­nyező népek táncaiból. Ha­talmas tömeg nézi és tapsol­ja őket nagy kíváncsisággal és szeretettel. Egy fénykép a színpadról, egy meg a nyír­fa tövében ülő két népvise­letes hölgyről, aztán me­gyünk tovább faházakat nézni. Kevés az időnk, de minél többet szeretnénk lát­ni. A kisbográcsok alá font szalmakoszorúk mellett az egyik tűzhely füstterelő ién meglátom a magyar pászto­rok kezemunká iából ismert kutyagerincet is. Ennyire közel sodort volna bennün­ket egymáshoz a szegénység? És mennyire eltávolított bennünket egymástól a föl­emelkedés! Talán azért mert ez az ország nem akart a vas és acél országa lenni, a vas­út felé se úgy fordult arccal, hogv maga mögé ne látott emelkedés! Talán azért, mert szüntetett meg. amire szük­sége lehetett. Hétfőn korán kelünk, ot­tani idő szerint hatkor in­dul velünk a busz Helsinki­be. Négykor ébredünk, ami a mi óránkon mégcsak há­rom. A nap már fönn van. és ott van a napi újság is. Reggeli négykor! Mikor nyomták? Mikor szállítot­ták? Mikor hordták ki? A rádió is alszik még. miért si­etnek annyira? Elnézést kell kérnem, hogy ennyire szakmába vágó do­loggal búcsúzom, de azt hi­szem. nemcsak az én gon­dom ez. Azért sietnek vele. mert ha megszólal a rádió, már minden újságnak Sza­kálla van. Délben már sen­kit nem érdekel, mi van benne. A postásokat meghívnám példát nézni. Horváth Dezső Nyereményjegyzék az au­gusztus 2-án megtartott jú­lius havi lottó-jutalomsorso­lásról, valamint a „Fortuna ráadás" jelmondattal meg­hirdetett akció keretében a július havi jutalomsorsolá­son nyertes előfizetéses lot­tószelvények között megtar­tott rendkívüli sorsolásról. A jutalomsorsoláson a 27. heti szelvények vettek részt. FIGYELEM! A „Fortuna ráadás"-t — az egyszobás lakrészt a keszthelyi társasüdülőben, 100 000 forintos lakberende­zési utalvánnyal — a 79 021 336 számú lottószel­vény tulajdonosa nyerte. * Az alábbiakban ismertet­jük a szegedi totó-lottó iro­da területén vásárolt és nye­reménnyel kisorsolt szelvé­nyek számát és a nyere­ményt. Loltótárgynyeremény-jegyzék 3 383 692 P 3 479 752 X 3 398 101 u 3 484 555 X 3 402 904 u 3 489 358 o 3 407 707 V 3 503 767 X 3 412 510 X 3 513 373 X 3 426 919 X 3 518 176 X 3 431 722 s 3 522 979 X 3 436 525 q 3 527 782 X 3 441 328 s 3 537 388 m 3 446131 3 542 191 o 3 446131 X 3 546 994 s 3 460 540 X 3 556 600 s 3 465 343 Q 3 561403 u 3 566 206 q 3 839 977 t 82 047 226 P 82 296 982 q 3 571 009 x 3 844 780 r 82 052 029 s 82 301 785 Q 3 580 615 x 3 849 583 r 82 061 635 X 82 306 588 t 3 592 221 x 3 854 386 t 82 066 438 r 82 311 391 V 3 595 024 e 3 859 189 t 82 071 241 V 82 316 194 V 3 623 842 t 3 863 992 n 82 090 453 X 82 320 997 X 3 628 645 q 3 878 401 X 82 095 256 X 82 325 800 0 3 633 448 x 3 888 007 m 82 100 059 X 82 330 603 x 3 638 251 s 3 897 613 s 82 104 862 V 82 335 406 m 3 644 054 x 3 902 416 t 82 109 665 m 82 340 209 X 3 647 857 x 3 907 219 t 82 119 271 n 82 345 012 v 3 652 660 r 3 912 022 u 82 138 483 m 82 349 815 X 3 657 463 r 3 945 643 q 82 152 892 n 82 354 618 X 3 667 069 t 3 955 249 s 82 157 695 X 82 359 421 V 3 671872 o 3 960 052 t 82 167 301 t 82 364 224 X 3 676 675 m 3 969 658 V 82 172104 P 82 388 239 m 3 681478 u 3 984 067 X 82 176 907 o 82 397 845 r 3 686 281 p 81 384 412 s 82 181 710 V 82 402 648 o 3 705 493 v 81 398 821 V 82 191 316 t 82 407 451 s 3 710 296 v 81 403 624 r 82 196 119 X 82 412 254 t 3 724 705 t 81 408 427 u 82 200 922 q 82 445 875 t 3 729 508 u 81 413 230 X 82 205 725 X 82 455 481 X 3 743 917 u 81 422 836 X 82 210 528 X 82 460 284 t 3 748 720 r 81 442 048 u 82 215 331 s 82 465 087 t 3 753 523 v 81 451 654 m 82 234 543 v 82 469 890 X 3 758 326 v 81 456 457 t 82 239 356 p 82 474 693 s 3 763 129 V 81 461 260 u 82 244 149 s 82 479 496 X 3 772 735 s 81 466 063 X 82 248 952 t 82 513 117 m 3 777 538 x 81 490 078 V 82 253 755 s 82 517 920 t 3 782 341 x 81 509 290 t 82 258 558 u 82 522 723 u 3 787 144 x 81 514 093 o 82 263 361 n 82 556 344 r 3 791 947 s 82 003 999 s 82 268 164 u 82 561 147 u 3 796 750 q 82 008 802 v 82 272 967 r 82 565 950 q 3 806 356 x 82 018 408 n 82 277 770 v 82 585 162 u 3 811 159 t 82 023 211 v 82 282 573 X 82 589 965 q 3 815 962 v 82 037 620 X 82 287 376 q 82 594 768 s 3 830 371 x 82 042 423 r 82 292 179 n 82 599 571 u A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket hasz­náltuk: e: Trabant Combi tí­pusú személygépkocsira szó­ló utalvány; m: Zenesarok­utalvány (20 000 Ft); n: Ott­hon lakberendezési utalvány (50 000 Ft); o: Hang-fény utavány (50 000 Ft); p: Sze­rencse utalvány (40 000 Ft): q: Iparcikkutalvány (25 000 Ft); r: Színestévé-utalvánv (30 000 Ft); s: Sanyó M9704 tí­pusú sztereó rádiómagnó; t: Vásárlási utalvány (10 000 Ft); u: Vásárlási utalvány (7000 Ft); v: Vásárlási utal­vány (5000 Ft); x: Vásárlási utalvány (4000 Ft). A nyertes szelvényeket 1988. augusztus 25-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy posta út­ján a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest, V., Münnich Fe­renc u. 15.) eljuttatni. A hi­vatalos tár"vnyereménv jegy­zék augusztus 8-tól megte­kinthető az OTP-fiókokban, totó-lottó kirendeltségekben és a postahivatalokban.

Next

/
Thumbnails
Contents