Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-03 / 184. szám

1988. augusztus 109., szerda 3 Nemzetiségi törvény készül Kongresszusaikra készülődnek a hazánkban élő nemzetiségek. Az MSZMP Politikai Bizottsága ezért a közelmúltban áttekintette a nemzetiségekkel kapcsolatos politikai feladatokat. Helyeselte, hogy — egy közelmúltbeli képviselői indítványból eredő országgyűlési álláspontból adódóan — egységes és következetes rendszerbe foglaló jogszabály. törvény készüljön, amely szabályozza a nemzetiségi lét jogi feltételrendszerét. A politikai határozatból eredő feladatokról, a törvény szükségességéről Radics Katalin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője nyilatkozott Kun Erzsébetnek, az MTI főmunkatársának. Elöljáróban leszögezte: a testület arra számít, hogy a nemzetiségi szövetségek közeljövőben megtartandó •kongresszusaikon támogatják azokat a politikai elveket, amelyek megfogalmazódtak a Politikai Bizottság határozatában. — A Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikája elvi alapokon nyugszik — jelentette ki. — Nem változik annak függvényében, hogy miként alakul más országokban a magyar nemzetiségek sorsa; itt a viszonosságnak, kölcsönösségnek nincs helye, a nemzetiségek — mondjuk ki világosan — nem túszok. Számunkra a nemzetiségek léte. fennmaradása fontos, lényeges, hogy minden állampolgár megőrizhesse saját kulturális és nyelvi közösségéhez fűződő viszonyát, ápolhassa annak a közösségnek a hagyományait, amelynek a közösségébe tartozónak vallja magát, hiszen a közösségheznemzetiséghez való tartozásnak az alapja csakis a vál•lalás, az önkéntes választás lehet. Az államnak viszont kötelessége, hogy megteremtse a mindennapi életben, a sajtóban, az oktatásban ennek feltételeit. Bár a nemzetiségi lakosok azonos jogokat élveznek a magyar állampolgárokkal, a nemzetiségi jogok sajátos többJet jogok. — A hazánkban élő nemzetiségieknek a többségi nemzethez fűződő viszonya zavartalan. Kapcsolatot tarthatnak anyanemzetükkel, magyar részről biztosítjuk, hogy saját kultúrájukhoz hozzájuthassanak. A nemzetiségi állampolgárok elkötelezetten vesznek részt mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek a Magyar Népköztársaság állampolgáraira várnak. Elemzésünkből azonban az derült ki, hogy a megtett gyakorlati lépések több területen nem elegendőek ahhoz, hogy kellő mértékben segítsék a nemzetiség azonosságtudatának megőrzését, sőt, ahogy inkább kívánatos: megerősödését. Ezért nemzetiségi politikánkat aktívabbá kell tennünk. Elsőként ez azt jelenti, hogy nemzetiségi törvényt kell alkotni, amely rögzíti az állampolgárok jogait, tartalmazza a nemzeti sajátosságok érvényesülésének feltételeit, meghatarozza a központi és a helyi nemzetiségpolitikai feladatokat. Az alkotmányban és más törvényekben, rendeletekben ma is szerepelnek ilyen jogok. Szükséges azonban rendezésük és kiegészítésük. Az Országgyűlés már egyetértett azzal, hogy egy ilyen törvénytervezetet megvitat és elfogad. Erre feltehetőleg a jövő évben kerül sor, az előkészítő munka azonban már folyik a nemzetiségi szövetségek, az állami és tanácsi szervek hozzáértő képviselőinek bevonásával. Azt pedig magától értetődőnek tartjuk, hogy a törvény irányelveit meg kell vitatniuk a nemzetiségi szövetségeknek — erre jó alkalmat adnak a közelgő kongresszusok —, és a törvénytervezetet is széles körű vitára kell bocsátani a nemzetiségi lakosság és a különböző társadalmi szervek körében. — A nemzetiségi szövetségek fontos szerepet játszottak abban, hogy a nemzetiségpolitikai elvek megvalósuljanak, s hogy saját kultúrájukat gondozzák, ápolják, az anyanemzettel való kapcsolatukat fenntartsák — állapította meg Radics Katalin. — A szövetségeknek a magyar társadalom életében betöltött fontos szerepe miatt célszerűnek és kívánatosnak látszott, hogy a kormányzat magasabb szinten, az államminiszter szintjén tartsa e társadalmi szervezetekkel a kapcsolatot. — A nemzetiségi lakosok többsége ma falvakban él. Ezért nagyon fontos, hogy a községekben — és persze a városokban is — ki tudják fejezni községpolitikai igényeiket. megfelelő képviseletük legyen, érvényesíteni tudják érdekeiket. Ezt pillanatnyilag — véleményem szerint — sok tekintetben akadályozza, hogy a nemzetiségi szövetségeknek egyelőre nem mindenütt vannak helyi szerveik, szervezeteik, ahol az szükséges lenne; a nemzetiségi szövetségeknek nincs tagságuk, tehát nem tudnak az egyes állampolgár közreműködésére, tevékenységére természetes módon támaszkodni. A nemzetiségi szövetségeknek kongresszusaikon kell dönteniük arról, hogy kívánatosnak látják-e, s milyen módszerekkel, eljárásokkal tartják időszerűnek szervezetük esetleges korszerűsítését. Ennek kereteit a leendő egyesületi törvény szabja meg. de a keretek rendkívül tágasak, s lehetőséget adnak a nemzetiségek számára nagyon előnyös szerveződési formák megvalósítására. — Vannak azonban olyan feladatok, amelyek elvégzésében a kormányzatnak, illetve a tanácsoknak vannak tennivalóik, sürgősen bepótlandó mulasztásaik — utalt rá az osztályvezető. — Közismert és természetes dolog, hogy a nemzetiségek azonosságtudatának fennmaradása, kultúrájuk megőrzése, ápolása érdekében az oktatás tehet a legtöbbet. A kormányzat részéről határozott ígéret hangzott el, hogy a nemzetiségi oktatás területén mutatkozó gondok, hiányosságok orvoslásában központi eszközöket vet latba, nagyobb lehetőségeket ad a nemzetiségeknek ahhoz, hogy gyermekeiket nemzetiségi tannyelvű általános iskolákban és gimnáziumokban taníttathassák. — A nemzetiségekhez fűződő viszony egy ország demokráciájának és politikai érettségének is fokmérője. Sajátos szerepet ró a többségi nemzeth3z tartozókra is, hogy a nemzetiségek fennmaradásával es kultúrájuk ápolásával kapcsolatos feladatok ellátásában együttműködjenek, azt támogassák. Ehhez a sajtónak is sok segítséget kell adnia — mondotta befejezésül Radics Katalin. Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28ieNémeth Ernő fotókiállí, tása a Sajtóház múvésztzeqedi ünnepi hetek klubjában, augusztus 20A ig. A magyar cserkészet története. Kiállítás a Feketeházban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: Móra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1/3.): Csongrád megyei parasztbútorok és cai képtárban, szeptember népviseletek; Lucs-képA 26. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály ut18-ig. gyűjtemény; Móra-emlékszoba; Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái; Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, jelene és jövője; Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Bécsi krt. 11.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Tápé, Vártó utca 4., naponta délután 2től este 7-ig. Sétahajók, lakóhajók... Zajlik az élet a nyári Tiszán, óránként indul a sétahaíó: az ötvenszemélyes, megtermett Odessza motoros, vagy a huszonhat személyt befogadó, légies Tiszavirág. — A járatok indulását — tájékoztatott Dóra József, a vízművek fürdő-főúzemvezetője — utazási irodánk, az Anna Tours szervezi. Az irodához érkeznek be a megrendelések, s a szabad időpontokat is az végzi. — Az egyórás hajóút útvonala a következő: lemegy a motoros a Boszorkányszigetig, ott szembefordul az árral, fölúszik a Marostorokhoz, onnan pedig viszszacsorog a kikötőbe — mondta a vízmüvek hajózási felelőse, Tóth Antal, akivel a Szőke Tisza fedélzetén beszélgettünk. — A szegedi oldalról a Szőke Tiszán lehet beszállni, ott van kikötve a hajó. Naponta kétszer-háromszor a partfürdőről indul. Előtte egy órával bemondja a hangosbeszélő az indulási időpontot, s össze is gyűlik az utaslétszám hibátlanul, fürdőruhában, szatyorral, kólával. Igazi a nyaralás-hangulat! — Nemcsak egyórás, de egynapos túrákra is mennek a hajók ... — A hosszabb kirándulásokat szintén az Anna Tours szervezi. A vállalatok, csoportok előre bejelentik igényeiket, a hajó pedig ott és akkor áll meg, ahol az utazók akarják. Ki lehet szállni a partra strandolni, bográcsost főzni, vendéglőbe menni... A nyugatnémetek évente négyszer-ötször kerékpártúrát szerveznek, melynek a mindszenti komp a végállomása. Odáig fölmegy értük a hajó, s visszahozza óket Szegedre. — Jó tíz évvel ezelőtt, emlékszem, vízibusz-közlekedés is volt a két part között. — Ma ez már megszűnt — mondta Dóra József. — A beszállás és a kiszállás ideje több időt vett igénybe, mint maga az átkelés. És mennyit adna a szegedi egy átkelésért? Legföljebb pár forintot, a várakozási időt — érthetően — nem lenne hajlandó kifizetni. — A Lat; óhaj ókon is zajlik az élet... — Tele vannak a kabinok — mondta Tóth Antal. — Főleg vidékiek veszik igénybe ezt a szolgáltatást, szegediek meghívott rokonai. A Szőke Tiszán hajnalig szól a zene, az emberek este lemennek a hajóbárba, kellemes órákat töltenek el, s hajnalban térnek aludni. A Lúdvár lakóhajó kabinjai szintén kibérelhetők. — Mennyi személyzetet igényelnek ezek a hajók? — Egy-egy matrózt, illetve' hajóvezetőt. Van aztán egy ruhatáros, s két kisegítő diák, aki a nyári vakáció idejére vállalt munkát Egymást váltva dolgoznak: reggel hattól délután egy óráig, illetve egytől este ityolcig. Van továbbá két recepciósunk is. — Télen mivel töltik idejüket a hajósok? — Miután bevontatták a hajót a téli kikötőbe — eddig a tápéiban teleltünk, az idén alighanem már az új medencés kikötőbe visznek minket — megkezdődik a hajók karbantartása. Ez aztán ki is tölti az egész telet, tavaszt. Aztán eljön a nyitás napja, május elseje; voltaképpen ekkor kezdődik a Tiszán a szegedi nyár. F. Ca. Kerényi, a kemény Az embernek az az érzése, Kerényi Imre gondosan ügyel arra, hogy senkivel «em öszszetéveszthető, önálló alkotónak mutatkozzék. Tartása, beszédmódja, tempója, munkabírása, szigorúsága — mind ezt sugallja. Hétfő este, azaz a keddbe hajló éjszaka, másfél miatyánknyi szünet adódott a kemény ritmusú próba közepette arra, hogy szót váltsunk. Kerényi fehérben, borostásan, keresztbe tett lábbal, cigarettával a kézben — minden rendben, minden a helyén. Azt mondta, elég régi már ez az előadás, így számára az az igazán inspiráló, hogy miként lehet elhelyezni ezt a „belőtt" produkciót a hatezer személyes arénában. Ez a szó, hogy aréna, azt sugallta számomra, hogy szorongást keltő a nagy tér, s nem kellett csalódnom: rekedtes hangján a rendező arról beszélt, hogy egy éve, mióta tudja, hogy Szegedre jönnek, együtt él ezzel a szorongással. Azóta gondolkozik azon, hogyan kell kiegyenlíteni, összhangba hozni a mű rétegeit, finom hatásait, iróniáját. Az éjszakai odatolakodót, azaz e sorok íróját, ekkor az irónia indította meg, s Kerényi válasza legalább olyan pontos volt, mint amilyen gonddal gyújtotta meg keddi első cigarettáját: „Mi már távol élünk attól az élettől, amelyben ez a misztériumjáték született, de az az élet még ismerős számunkra. Ha szólni akarunk erről, akkor szükségünk van az irónia távolságtartására." S mit is kell figyelni? A rendező szerint azt, hogy egy faluközösség „amatőrjei" hogyan játszanak el valamit több falu népének. Persze máshonnan is meg lehet közelíteni a dolgok velejét. Például onnan, hogy minden műalkotás az egyedi és az általános viszonyát igyekszik egyensúlyba hozni, s itt, mondta Kerényi, a hely egyediségét és a misztérium állandó igazságát kell összhangba hozni. De hogyan jönnek akkor ide a táblák, csúszott ki ekkor a számon, a budapesti fölvonulás és tiltakozás elemeire gondolva. Kerényi ekkor arról szólt, hogy az 1700-as években vetették papírra ezt a passiót — azaz annak egyes részeit —, de minden bizonnyal korábbi ez a misztériumjáték. A korabeli csíksomlyói menetben is vittek jelvényeket, zászlókat, egyházi „jeleket", s ebbe a (képzet) körbe illeszkednek a buldózerpolitika elleni fölszólamlás egyszerű, szomorú táblái. Mindehhez fontos hozzátenni, mélyítette tovább az értelmezés lehetőségeit a rendező, hogy a hagyományaikat, törzsi-nemzetségi múltjukat hosszú évszázadokig őrző erdélyi magyarok nemzetségi jeleiket a magasba emelve vonultak föl, ha valamely vallási ünnepen találkoztak a faluközösségek. Gyorsan teltek el a szünet percei: visszaérkeztek a színészek, a táncosok, a statiszták és a műszak emberei. Már csak arra maradt időm, hogy megkérdezzem a rendezőt, miféle személyesség „helyeztetik el" ebben az előadásban. Nincs ebben semmi személyes, válaszolta gyorsan Kerényi, talán csak olyanfajta, hogy nem felejthetem el, milyen közösséghez tartozom, s mely ország állampolgára vagyok. Elköszöntünk egymástól, Kerényire még két óra munka várt. Szorongásokkal teli, kemény rendezés. D. I. Tata a régi Nóvák Ferenc, solk sikeres színpadi produkció koreográfusa. minden színházak és színterek népszerű Tatáia — hogy egy alig-alig alkalmazott jelzJt használjak — a régi. Keményen és szeretettel dolgoztatja táncosaik mindenkihez van egy-két szava a díszletek körül, és megállás nélkül sürög-forog. mint egy eleven gyerek. — Mit kell tudnunk a koreográfus munkájáról? — Hatvan táncos kísérő mozgását kell irányítanom a megtágult tér lehetőségeivel élve. A rendezővel közösen munkáljuk ki. hogy mikor reagálnak és mikor nem a színészi játékra a táncosok. — Alrendezöként kell dolgoznia? — Szoros munkatársa vagyok a rendezőnek: mindig a közelében vagyok, mert bármikor nekem dobhatia a labdát. A színpadon történteikért természetesen a rendező az egyszemélyi felelős, de ez nem jelenti azt. hogy ne épülnének be az én koreográfiai ötleteim. — Nóvák Tata legelső jellemzője a hajnaltól éjszakáig tartó munkálkodás. Bírja még a szive? — Még igen. S mert így élek. komoly reményem van arra, hogy elalszok egy éjszaka. Bár adná az Isten! — Ügy érzi, a közelében él? — Igyekszem ott lenni. — Ez az érzés is munkál a koreográfusban .amikor egy vallásos tartalmú művet állit színpadra? — Igen. Mégpedig úgy. hogy szavak helyett gyertyafénnyel és szép csoportozatokkal mondom el az imámat. hogy a színpadról mindenkinek azt üzenhessem; soha nem feledkezem meg szegény magyarokról. S emellett azt kívánom, hogy a közönségnek olvan élményt nyújtsunk, mint bárhol amerre jártunk a világon. — A szegedi szabadtéri kitermeli a nem idetmlósi hazajárókat ... — ... én is közéjük tartozom. Tegnap éjszaka Tordv Gézával, Papadimitriu Athinával és másokkal, a barátaimmal sétáltunk a városban és teljesen úgy éreztem. hogy otthon vagyok. Ez az egyetlen vidéki város, amelv lámpaoltás után is él. Van hová beülni este is. lélegzik az egész város. Ráadásul nyaranta ideköltözik a szakma. — A Csiksomlyói vassió után mi következik? — Legalább három évre el vagyok látva munkával. Kicsit elszomorit. hogv mindenütt anyagi gondokkal küszködnek. de azt is tapasztalom. hogy a szúkülő lehetőségek között is van talaia a jó színháznak. — Mikor volt utoljára elkeseredett? — Azt kellett átélnem, hogy a saját unokatestvéremet, mint menekültet fogadtam be az otthonunkba. Én nyolcéves voltam amikor cseh menekültek kerültek hozzánk, s felnőtt ésszel úgy gondoltam, Európa ezen tájékán többé nem fordulhat ilyesmi elő. Tehát nem a művészet keserített el. hanem a megbolondult világ. — Van-e üzenete a szeaediek számára? — Tartsák fenn ezt a fesztivált minden áron! Az a város nem érdemli meg a színpadot. amelyik nem viseli el a kísérletezést, s nem vállalja föl a kísérletekkel együtt járó kockázatot. Gondoljanak erre is. És még.valami: örülnék, ha a magyar idegenforgalom több figvelmet szentelne erre a városra. I. D. L