Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-03 / 184. szám

1988. augusztus 3., szerda 3 Termelési hitelek A termelőszövetkezetek jelentős része a nyári hetekben, hónapokban pénzszűkében van, nehezen jut a napi kiadások, az elvégzett munkák fedezésére elegendő forintokhoz. A Mezőbank az év első felében összesen kétmilliárd forint értékű, rövid lejáratú hiteltámogatást adott partnereinek; ennek az összegnek csak kisebb részét — mintegy 140 millió forint — tette ki a váltóforgalom. Ügyfeleik rendelkezésére állnak jelenleg is, mivel sikerült bankközi pénzforrásokhoz is jutniok, és a korábbi pénzkihelyezésekből visszajövő anyagiak is rendelkezésünkre állnak, lehetővé téve az ismételt kibocsátást. A Mezőbank az első félévben a legnagyobb hiteleket Csongrád megyében folyósította, az itteni gazdálkodók összesen mintegy 300 millió forintot kaptak. Az elmúlt hetek, hónapok fejleménye volt, hogy a bank pénzeszközeit a fejlesztési hitelek köréből fokozatosan a rövid lejáratú termelői hitelek irányába terelte, mivel itt mutatkoztak a legnagyobb feszültségek. Nemcsak a mezőgazdasági partnereket finanszírozták, hanem jelentős mértékben a felvásárló vállalatokat is, amelyek ebben az időszakban váltók kibocsátásával igyekeztek áthidalni készpénzfizetési nehézségeiket. A mezőgazdasági hitelek átrendeződésére jellemző, hogy a pénzintézet fejlesztési hitelállományának mintegy felét kellett átcsoportosítani a rövid lejáratú hitelek körébe. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelőknek alaposan meg kell gondolniuk, milyen célra folyamodnak fejlesztési hitelért. Modulból Raktár, üzem Számottevően felfuttatja az idén építőipari modultermelését a mélykúti Univerexpo Ipari Szövetkezet, e gyártmányból származó bevételét a tavalyi 40 millióról 70 millió forintra emeli. A szövetkezet piaci sikereit egy Olaszországból vásárolt licenccel alapozta meg. A 12x12 méteres lapokból kőgyapot béléssel készített, alumíniummal borított beton oldalfal, és a hasonlóan kiképzett tető, valamint álmennyezetelemekből készült építmények raktárnak, üzletnek, üzemcsarnoknak alakíthatók ki. Egy 1000 négyzetméter alapterületű fedett üzemet az előre elkészített betonalapra például hat munkás mindössze negyed év alatt épít fel a mélykúti elemekből. Van lakás és még sincs A magyarországi lakásállomány majdnem négymillió, alakítási program is. Am lényegében azonos a háztartások számával. Vagyis — ál- ennek inkább csak szenvedő líthatná a statisztikus — minden család saját lakásban él, alanyai lehetnek, mertama, ... ,, . , napsag jellemző lakáshelvtehat Magyarországon nincs - mennyisegi ertelemben Mt miatt _ g w tudja még vett — lakásprobléma. Ám a statisztikus ez esetben ha- meddig — a lakóhelyükhöz mis végkövetkeztetésre jutna, mert a jogszabályilag meg- kötötték őket. fogalmazott lakásdefiníció szerint gyakorlatilag egy mosókonyhaszerű tákolmány (ha például 6 négyzetméternél nagyobb, és 12 centiméternél vastagabb téglafalai vannak) már önálló lakásnak minősül. Elvileg Magyarországon tunk. hogy az összes lakás nincs mennyiségi lakásprob- alig 10 százaléka épül állaléma, gyakorlatilag azonban mi beruházásként, és ennél ez a gond soha nem volt is kevesebb az állami bérlaolyan súlyos, mint napjaink- kások aránya. Vagyis: legban. A városi tanácsok ösz szesen 160 ezer lakásigény lőt tartanak nyilván, közű lük 130 ezer a lakásnél küli és az utóbbiak majdEzért is — és miattuk is — központi téma a lakáshelyzet megoldatlansága, amellyel kapcsolatban a lakásszociológusok azt állítják, hogy „a gazdaságban máris megmozdult a lassú kibontakozás, amelyhez szervesen hozzáilleszthető a lakásrendszer reformja. Ellenkező esetben (amennyiben a gazdasági stagnálás tovább folytatódik) nincs lehetősége a lakásprobléma megoldásának". És a zárókérdés: vajon az iménti megállapítást akceptálhatják-e mindazok, akik lehetetlen, elfogadhatatlan lakáskörülmények között kénytelenek élni ? Vagyis mindazok, akiknek teljesítőképességétől is függ az ország gazdasági — következésképpen társadalmi — stabilizációja, ám akik jórészt az évtizedek óta kielégítetlen lakásínségük miatt is, egyszerűen képtelenek a tőlük elvárható gazdasági teljesítményekre. Ördögi kör... s pillanatnyilag még nem tudni, hogy vajon hol és hogyan lehet V. Cs. alább 90 százalékban a magánépítkezés dominál. Csakhogy a bérből és fizetésből élők — különösen a tovább súlyosbodott lakásépítési hinem fele a fővárosban és telek miatt — reménytelen Miskolcon él. A lakás nélkü- helyzetbe kerülnek, ha éoítli családok száma egyébként kezésre szánják el magukat, csak a városokban 200 ezer Mértéktartó számítások szekörül van, egyharmaduk fia- rint egy átlagméretű lakás tal házas, illetve alacsony felépítésének költsége minijövedelmű, többgyermekes mum 12—13 évi átlagiövecsalád. delemmel egyenlő. (Nota beTúl vagyunk az első — a ne: ez esetben az évi átlagmennyiségi mutatókat jócs- jövedelem minden egyes fiikán túlteljesítő — 15 éves lére a lakásépítésre fordílakásépítósi programon, s tandó!) közeledünk a második 15 E pillanatban még nem éves program befejezéséhez tudni, hogy a második 15 is. Már az első program ter- éves lakásépítési program vezői és jóváhagyói is ab- befejeztével miféle újabb ban hittek, és azért is ígér- program szerint kísérli meg ték, hogy fölszámolják a a kormányzat a nyomasztó mennyiségi lakáshiányt. Nem lakáshiány enyhítését. Kér- kitörni belőle? sikerült — pedig a tervezett- dés- h°8V az eddigi negatív nél majdnem 200 ezerrel tapasztalatok után érdemes több lakás épült akkoriban. ~ egyáltalán szabad — a Az is valószínű, hogy a va- most már legalábbis másodlamikori célt, a mennyiségi elvetélt kormányzati hiány felszámolását 1990- Program naptári értelemben ig, a második 15 éves prog- vett lejáratához ragaszram zárásáig sem sikerül el- hodni? érni. Mi több: az 1981-ben miért hogy a kozelhatározott intézkedések ve'emény inkább csak a következtében — ezek lé- KISZ lakáskoncepcióiénak nyege, hogy a lakásnélkü- agyonegyszerűsített változatát ismeri, illetve az e koncepciót elméleti alapról támadó vitairatokat, de nemigen állnak elő a KISZ javaslataival pontról pontra szembeállítható konkrét elképzeléseikkel. A probléma nem szűkíthető le csakis a lakásnélküliek pillanatnyi gondjainak lehetséges enyhítésére. Ez a gond nem kizárólag a bevezetőben jelzett 200 ezer la hitel A hivatalos — a gazdaságirányítás különböző posztjain hangoztatott — vélemény szerint a magyar gazdaságban a szükségletet meghaladó pénzbőség van, ezért továbbra is a hitelek szűkítésére van szükség. Az érem másik oldala, hogy az ismétlődő hitelmegszorítás nemcsak egyes vállalatok, hanem gyakran egész ágazatok pénzügyi helyzetét, fizetőképességét rendíti meg. Ha sok a pénz és a hitel, miért tapasztalható szembetűnő — s korántsem csak a gazdálkodás kontójára írható — fennakadás a hitelezésben? Végül is, kiknek van igazuk? Írásunk azokra az összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyek a gazdaság egészének pi-izellátását, likviditását befolyásolják. Érdekes módon fen? és lentj egyaránt a bőséget >'s szűkítést a hitelhez kapcsolják, pedig a pénzkiáramlásnak nem ez az egyetlen csatornája. Csak elvétve esik szó arról, hogy a költségvetés bevételeinek egyre növekvő hányadát a folyó terrpelés támogatására fordítja. Az elmúlt évben például az anyagi termelés ágazatai több mint 110 milliárd forint támogatásban részesedtek, s a fogyasztói árkiegészítéssel együtt 181,5 milliárd forint áramlott a költségvetésből a termelő-értékesítő vállalatokhoz. A költségvetés azonban nemcsak a folyó termelést támogatja, finanszírozza, a felhalmozási kiadások viseléséből is részt vállal. Mindez együtt jóval több mint 200 milliárd, s akár támogatás — adó-visszatérítés, árkiegészítés — címén folyósítják — mindenképpen vásárlóerő, amelyet azonnal felhasználnak, elköltenek, amelyet az adott gazdasági esztendőben már nem lehet visszakapni, mint például a folyamatosan igénybe vehető rövid lejáratú hitelt. A bőkezű költségvetés azonban nemcsak támogat, finanszíroz; újabban maga is támogatásra szorul. A költségvetés hiánya az utóbbi években megnőtt: 1986ban mintegy 45, 1987-ben 35 milliárd forintra, s a hiányt a jegybanknak, amely nemcsak a bankok, egyúttal a kormány bankja, meg kellett finanszíroznia. De nemcsak a hiányt, hanem az egyéb, rendkívüli kiadásoHa sok — miért kevés? kat is, például a kétszintű bankrendszer kialakításakor az új bankokat alaptőkével kellett ellátni, 20,5 milliárdba került néhány vállalat — LKM, OKU, MAT, Tungsram, Hajdúsági Cukorgyár, Ganz-MAVAG — adósságainak átvállalása és a hitelező bankoknak való visszafizetése. Mindez meghatározó része annak a pénzügyi környezetnek, amelyben a bankok működnek, hiteleket bocsátanak a gazdálkodószervezetek rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés és a vállalatok pénzgazdálkodása szorosan öszszefügg egymással: ha az egyik szektor túlköltekezik, a másiknál szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, mégpedig annak érdekében, hogy népgazdasági szinten ne következzék be túlköltekezés, ami nemcsak a belső egyensúlyi helyzetet rontja, hanem az ország eladósodását is növeli. Kétségtelen, hogy volt realitásmagja a bankok egymásra mutogatásának. Ezek azonban részigazságok, amelyek elvonják a figyelmet az alapvető ok-okozati kapcsolatról, arról, hogy az úgynevezett monetáris szabályozás csak a hitel-pénzkibocsátására tud hatni, a monetáris restrikció valóban képes a hitelkiáramlást szűkíteni, hitelt visszaszívni, de a költségvetésen keresztül a gazdaságba juttatott vásárlóerőt nem tudja befolyásolni. Az idei évben a pénz- és hitelpolitika a stabilizációs program megalapozását kívánja elősegíteni. Népgazdasági szinten a teljes pénzmennyiség alig-alig —mindössze 3-4 százalékkal — növelhető, ám ezen belül a kereskedelmi bankok hitelezési „kapacitását" befolyásoló refinanszírozási hitel aránya csökken. S itt kapcsolódunk viszsza a már említett részigazsághoz, a hitelnyújtás szelektivitásához. A kétszintű bankrendszerre való áttérés egyik feltételezése, elvárása volt, hogy az üzleti alapon működő kereskedelmi bankok rövid idő alatt átalakítják a hitelállomány struktúráját, kiszűrik abból a kétes kinnlevőségeket, a rossz adósokat, s a felszabaduló hitelforrásokat a szelektivitás jegyében hasznosítják. Az elmúlt másfél évben nem következett be ilyen jellegű változás, s úgy tűnik, hogy ennek elmaradásáért nem hibáztathatók a kereskedelmi bankok. Azért sem, mert a kétes kinnlevőségek milliárdos állománya esztendők hosszú során át, s a régi bankrendszerben jött létre, illúzió lenne annak gyors felszámolását az új bankrendszertől remélni. (A támogatási gyakorlat is ez ellen hat.) A kereskedelmi bankok cselekvő- és kezdeményezőképességének egyébként más korlátai is vannak. Az üzleti alapon való hitelezésből és a nyereségérdekeltségből az következnék, hogy a rossz adósoktól megszabaduljanak, ha kell, kezdeményezzék a csődeljárást. Ám ugyanezek az érdekeltségek más irányban is hatnak: a szanálás, a felszámolás a banknak is veszteséget okoz, amit viszont a részvényesek — ezek jórészt vállalatok — aligha fogadnak egyetértéssel, miután a hitelveszteség a tartalékalapjukat, az pedig az adózott nyereséget terheli. A refinanszírozási hitelek negyedévről negyedévre bekövetkező szűkítését elvben valamelyest enyhíthetné a bankközi pénzpiac. Ez azon alapszik, hogy amikor az egyik banknak már nincs pénze hitelnyújtásra, de a bankrendszer más intézményei rendelkeznek szabad forrásokkal, amelyekből kölcsön nyújtható a másik banknak az így kielégítheti a nála jelentkező hiteligényt. Ez a szép, s önmagában logikus elképzelés a kamatinfláció közepette nem bizonyult éle^ képesnek, mint ahogy a több bank összefogásával történő konzorciális hitelnyújtás sem honosodott meg. Jelenleg a kereskedelmi bankok együttműködésük lehetséges módjait sem hasznosítják, holott azokkal az év második felében mar fokozatosan érvényesülő hitelszűkítés, a hiteligények szezonalitása okozta feszültségek és a reálfolyamatokban fellépő zavarok enyhíthetők lennének. G.I. liek egyre kevésbé számíthatnak az államilag finanszírozott bérlakásépítésre — az önálló lakáshoz jutási esélyek minden korábbinál drasztikusabban romlottak. Manapság ez a gond nemcsak szociális, s nemcsak társadalompolitikai feszültségeket okozó probléma, de a gazdaság teljesítőképességét közvetlenül és negatívan befolyásoló tényező is. ^ nélkü„ család d A szerkezetátalakítási prog- hanem azoké is akjk tóme_ ---rtrt.V, gével kényszerültek a lakótelepi panelházakba. ramot a ány és krónikus az „elmeszesedett' nem lakásgazdálkodás önmagá- ¿eitétlenül,'" s'nem "kizárótog ban is veszélyezteti. a iakásDomika, hanem az Végtére is hogyan és ho- egész gazdaságpolitika által vá mozduljon az a borsodi is vezérelt településfejlesztékohász, vagy a szabolcsi se- si és település-elsorvasztási gédmunkás. ha csak azt tud- gyakorlat miatt, ja. hogy Dunaújvárosban. £s sajnos, ők jóval többen vagy a fővárosban, vagy vannak, mint 200 ezren. Lamondjuk Baranyában tárt kásmobilitási reményeik halkarokkal várják, ám szó se ványak. lehetőségeik a miesik az áttelepüléshez nél- nimumnál is kevesebbet jekulozhetetlen lakásprobléma ientő véletlenre zsugorodvalami módon intézménye- tak. ök lennének újabb sitett megoldásáról. százezrével — vagy éppen Kormánytisztviselők éspo- milliónyian? — a potenciálitikusok váltig állítják: az lis lakásigénylők. Ugyanakállam nem vonul ki a lakás- kor jórészt őket fenyegeti építkezésekből. Ugyanakkor a most már könyörtelenül a valóságban már ott tar- végrehajtandó szerkezeté tSosem gondoltam, hogy bált rendezni bonyolult dolog, mivel sohasem rendeztem. A 17 éves kübekházi Molnár Róbert sem mulatság a bálban lévő önkéntes seérezte át a helyzet ko- gítóitól kapta — indokolatmolyságát, amikor elhatá- lannak tartotta az időtúllérozta felpezsdíti az évek óta álmos falusi közéletet. „Jutalma" egy szabálysértési elmarasztalás. Mivel pést, mivel a szórakozás az ő szavaival élve „mulatozássá fajult". De hát miért szólt az a fiatalkorú pénzbírság nél- bizonyos rendezési engekül megúszta, csak a ta- dély csak két óráig, aminács gyámügyi előadója, kor eredetileg is négyig figyelmeztette hogy a jövő- kérte a rendező KlSZ-szerben a szabálysértési cselekményektől tartózkodjon. Nemes cél, érdemes megszívlelni. Ez több módon vezet? Azért, mert a Robi kijavította két órára, amikor a rendőr erre megkérte, holott az engedélyező elérhető, ha ezután veszteg szakigazgatási szerv nem marad, nincs több gondja, emelt kifogást a hajnalig de esetleg a „formaságok" tartó bál ellen. A rendőr, betartása sem rossz útja az ha ebben valamilyen veönvédelemnek. Majd el- szélyt látott volna, ezt a dönti melyiket választja. láttamozásikor az indoklásTörtént ugyanis egypár sal együtt beírhatta volna, „elszúrás" a júniusi arató- S akkor a tanácsnál mérlebállal kapcsolatban. Igaz, gelni kellett volna azt, s ebből az ott hajnali négyig esetleg módosítani az enszórakozó száznál több em- gedélyt A rendőrnek ber semmit sem vett észre. Szólt a zene, táncolni, iszogatni, beszélgetni, ismerkedni lehetett, pofon csattant, késpenge nem villant Egy hiba volt: a rendezési engedély csak 2 nem volt joga átírni az időpontot, nem is tette, így nem is lépte túl a hatáskörét, nem Bennem csak az a kérdés motoszkál, miért állt el ez a gyerek olyan könnyen az eredeti szándékától. Talán óráig szólt, s ennek ellené- nem az érvek, hanem az re nem hagyták abba a egyenruha (túlzott?) tisztemulatozást. A mulatozás >ete tett rá ilyen hatást, szót nem véletlenül hasz- Ez az ügy nem ügy, fanálom, a szabálysértési fel- lun belüli „tyúkper". Csakjelentésben, a körzeti hogy ezeken a mi szabárendór — aki információit lyainkon mintha túllépett volna az idő, mert ha nem, akikor mi a csodának kell az Országgyűlésnek az egyesülési és gyülekezési jogokkal épp a közeljövőben foglalkozni. Lelkiekben, a magunk portáján tényleg elég érettek vagyunk erre, nem lehetne már az új törvény életbe lépése előtt könnyíteni az átállást a nagyobb szabadságra? Belátással, érdekegyeztetéssel, egyenrangú emberi kontaktussal. Évek múlva (remélem) éppúgy megmosolyoghatjuk ezt az egész kis közjátékot, mint ahogy én az apám elmondása szerinti ötvenes éveket. Nősülni akart, a templomban már kihirdették, a birkák már várták a „végítélet" napját, de majdnem amnesztiát kaptak. A helyi tanácsnak kimerült a kerete, nem adott vágási engedélyt. Apám, ki tudja miért — nem rebellis alkatnak ismerem —, valahogy nem tudta belátni, hogy ilyen esetben ne lehetne kivételt tenni. Három ^ig védte a nép államát a határon, s most amikor ő kért érte valamit cserébe, ezt kapta. Az esküvő előtti nap bejött a városba, s csodák csodája, a „magasabb döntési szint" már hajlott a kompromisszumra. Még egy kis levélkét is kapott az engedély mellé, amit a tanácselnöknek kellett átadnia, a tartalmát csak gyanítom: több toleranciát! Az ügyek úgy ahogy azóta is elintéződnek, de nehezebben a kelleténél. Mi magunk nehezítjük a dolgainkat — Robi még csak most tanulja a közéletet teli ambícióval rendezvényeket szervez, asszonykórust verbuvált össze. Egy valamit vetnek csak a szemére, nem érzi fontosnak, hogy kezdeményezéseit legalizálja. A tanácselnök panaszkodik, hogy az a látszata, a község hivatalos vezetése akadályozza e tettrekész fiatalember ténykedéseit, pedig csak azt szeretnék, hogy minden szabályos legyen, semmilyen hatóság ne köthessen bele. A keretek adottak; KISZ, művelődési ház és a többi. Robi többször elmondta, belepusztulna, ha nem „nyüzsöghetne". Hát nem ilyenek kellenének, hogy azokat az üres formákat kitöltsék? Ilyen bonyolult lenne a közösség vitorlájába fogni az olykor „sután" kezdeményezők erőfeszítéseit? Tóth Szeles István < J