Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-23 / 201. szám

8 1988. augusztus 5., szerda Kiállítás Szegeden Puskás Imre festőművész tizennyolc éves koráig Szegeden élt. Hogy mennyire meghatározóak a gyerekkori és ifjúkori élmények, azt festői pályája fényesen igazolja. A Képcsarnok Gulácsy-termében látható bemutatója ezt a témavilágot reprezentálja. Tisza-parti füzesek, elmagányosodott tanyák, alsóvárosi napsugaras házak, utcasorok jelennek meg alkotásain. Kötődésének bizonyítéka, hogy megvásárolt és rendbe hozatott egy alsóvárosi napsugaras házat, mely a bölcsőringató városban menedék, a feltöltődés, az elmélyült alkotómunka terepe. A szegedi bemutaló a hét végéig tekinthető meg iskolák és sikerek Szoborügyeink (t.) Mindenekelőtt néhány te máig rendezetlen, méltat- lítási szándéka, évezredes tényt szükséges leszögezni lan a műhöz. Elkészült Ló- történelmünk névtelen áldo1. Szegedet — sok más iel- ránt Zsuzsa Család című szí- zatainak mementóia. Azoké. | zője mellett — gyakran ne- nezett kőkompozíciója. mely akikhez mindannyiunknak vezik a szobrok városának, a városi tanács raktárában személyes közünk van. s feSzámadatait tekintve való- pihen, felállításának összege lelősségünk is ezen emlékban imponáló a köztereken is hiányzik a köz Dénztárrá- mű megvalósításáért. A tarlátható szoboranyag, szinvo- iából. Ugyancsak készen van tozás rovatba szükséges vésnalát. minőségét tekintve Mihály Gábor szobrászmű- nünk, hogy a két háború kómár nem ilyen egyértelmű a vész díszkútia. melv a mü- zötti ifjúság progresszív tökép. 2. A köztereken látható vész budapesti műtermében rekvéseit leglátványosabban műalkotások nem csupán szállításra. szerelésre, át- és legmélyebbre ásón kéoviönálló értékek, hanem cqy adásra vár. Lapis András selők csoportjának, a Szeépitészeti egység részei, me- Kalapos nője a bronzöntő- gedi Fiatalok Művészeti lyek információkat nordoz- ben van. a számla még k'- Kollégiumának nincs menak az alkotás modelljéről, egyenlítetlen. Ide terveztél: mentója a városban. Enrél a szoborállítás korának tár- Kotsis Nagy Margit Tisza- nemesebb és szebb feladatra sadalmi tudatáról. ízléséről ihlette, hínárral befont nő- aligha vállalkozhatna a szestb. 3. Az is figyelmet ér- alakját, ám valószínűleg Új- gedi egyetemi és főiskolai demlő tény. hogy a felszsba- szegedre kerül, a Tar István- hallgatóság, az if júsági mozdulás előtt Szeged szobrait féle Tisza-szobor helyére. galom. De a sor még m:ndig jórészt közadakozás emelte. Eredetileg máshová kén- folytatható. Radnótinak közEgyletek. testületek, egvesü- zelték Kamnfl József Tck- tereinken egy sikerületlen letek ós a lakossági anvagi nősbékás fiúját, de Szőregen domborműve látható esués szellemi védnökségével. nagyszerű környezetre és pan Az orvosegyetem névHa most Szeeed s-rhnr féltö-szeretö közösségre ta- felvételével napirendre keMa most Szeged sztbor- ' rült Szent-Györgyi Albert adossagait. zatonvra futott «eiyet Keresi egv ra.i . ... . meemintá7isa terveit folyamatban tevő tarban arvalkodo másik al- alfKlanaK megmintazasa is „II . y . , 7-., , kntás Pál Mihálu Pelikános elhelyezese a Dugonics tevallalkozasait es fol-iolszik- *olas- „ , . l.w ^euKanos c7pBphí N^m/eti rázó ötleteit veszem sorra. kút'a- Munkát es anyag, al- ren- A Szegedl Némzetl annak néhány aktualitása is dozatot is vállaló közösség akad. 1. Nemrégiben — beteljesíthetne sorsat. szinte visszhangtalanul — Az elmúlt években néhánv Szőregen. az iskola mel'etti művész részéről ígéretes ^mTmár eíkén^íé^'Vs "f'nrnarkban felavatták Kampfl felajánlások születtek Csak- S: i aSiku, kóJózsef vizmedencevel egybe- hogy — végiggondolva a komponált Teknősbékás fiú helyzetet — ezek sem hezcímű szobrát. 2. Folynak két zák. hanem viszik a Dénzt. emlékmű megvalósításának Hiába mond le a művész a munkálatai Tápén és Szőre- tiszteletdíjról, adja ingven a gen. 3. A közelmúltban két terveket, az anyagárak a szoborállitási ötlet is megje- csillagokig emelkednek, filent a város nyilvánossága zetni kell az öntést, faraelőtt e lap hasábjain. A Ha- gást. a tereprendezést, parzafias Népfront városi bi- kositást sem bízhatják kizázottsága Szent István szege- rólag társadalmi munká.sokdi szobra mellett voksolt, ra. Így aztán Mészáros De- "fiának. Peter Laszlo augusztus 6-án zso szobrászművész biaba Báljnt Sándornak Ez megjelent cikkében az alsó- ajánlotta szülővárosának a töbfa js mint terv Szathmárv városi templom 15 év múlva Tisza—Maros osszefolvasara Gyöngyi és Kalmár Már'on esedékes jubileumára Dózsa és a szikrázó napfényre szobrászművészek ősszel beGyörgy szobrában remény- "telő. vallomáserteku hatal- mutatják elképzeléseiket. (A kedik ™S koielet- a. varos. m,eg a befejező részt lapunk ho'.nakivitelezesi es iarulekos Kezdjük az elején, ha nem költségeket sem vállalhatta, is Ádámnál—Évánál. Ügv A világhírű, Párizsban elő másfél évtizede a város első. szobrászművész. Pierre Széléptékében is városnvi lakó- kely két évvel ezelőtti szegetelepének emberszabásúbbá di látogatására ügv érkezett, tétele érdekében szoborpá- hogy hozta megajánlott szolyázatot hirdettek. A lariáni bortervét, mely az emlékeakcióra jelentős számú éi"té- zetes. ifj. Horváth István kes munka érkezett, óm a rendezte Hamlet-előadás ihdíjazottákból is csak kettő letésére. a tragikus sorsú valósult meg. Szathmárv fiatalok emlékének szelleGyöngyi olajbányászatnak mében született. A két márszentelt nonfiguratív plasz- ványjel Hamletet és Oíéliát tikája és Szöllössy Enikó idézné fekete, fehér és araszintén ielszerű. a Tiszát nyozott kövekből. Csakhogy idéző hullámmotívuma, melv az Alföldtől messzi a külhomára. az időközben sudárrá ni márványbányák, borsos a nőtt fák lombiai között sze- szállítási költség, viszi a rencsétlenkedik. Egy akkori pénzt a tervek kivitelezése díjnyertes műnek úi helvet és sorolhatnám. Csak bizhataláltak. Mihály Árpád Bi- tom abban, hogv az elképzekája Rókuson. a Vértó mel- lés nincs még teljesen veszletti domb szabadidÖDarkiá* ve. díszíti - majd. Szólnunk kell a város laNéhány éve újabb akció kosságának régi igényeiről kezdődött, a Tisza-parti szo- is. melyeket hol politikai róborsétány kialakítása. Az vidlátás. hol pénzhiány hol árvízi emlékműtől a Roose- koncepciótlanság, hol szakveit térig 4—5 szobor, dísz- mai féltékenység futtatott kút. térplasztika kerül a vakvágányra. Bizonyára ma parktükörbe. Tóth Valéria is él a városlakókban — faNővérek című kétfigurás Ián mélyebben és feszitőbbronzszobra majd három ben. mint eddig — a magyar esztendeje álL ám környeze- hősök emlékművének IcJál kútja. Munkát és anyagi ál- £ei? , . , ... Színház rekonstrukció iának befejeztével megszépült a környék is. A színház és a Szabadság mozi közötti díszmédiásfigura méltón utalhatna a város színi hagyományaira. de újabb decentruma. karakteres találkahelye is lehetne a Belvárosnak. A Szegedi Városszéoítö Egyesület elképzeléseiben szerepel egy Kovács Istvánbüszt. az átalakulóban levő alsóvárosi Mátyás téren pedig szobrot emelnek a ..szőpi számában olvashatlak.) Tandi Lajos Tegnap délelőtt a JATE Bolyai Intézete nemzetközi tudományos konferenciájának megnyitóján, mely a differenciálegyenletek kvalitatív elméletéről szóló előadás- és konzultációsorozatot nyitotta meg, Szökefalvi-Nagy Béla nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár elnökölt. E sorok írója megfigyelhette, hogy milyen megkülönböztetett tisztelet övezi változatlanul az idős matematikust, aki nem csupán egyetemének, hanem Szeged városának és a magyar tudományos életnek is nagy elismerést szerzett világszerte. Fölsorolni is képtelenség díjait, kitüntetéseit, eredményeit, oktatómunkájának sikereit. Leindler László professzor, az Akadémia tagja bevezető előadásában kísérletet tett erre, összefoglalván a hetvenöt esztendős tudós öt évtizedes kutatói, oktatói és tudományszervezői munkásságát. Ezt követően 35 hazai matematikus és 80 külföldi szakember a konferencia fő szervezőjének, a Szőkefalvi-tanítvány Hatvani Lászlónak a nagy tanáregyéniséget is méltató gondolatait hallgathatta meg. Az ünnepség után a professzor dolgozószobájába tartva arra gondoltam, félreteszem előre megfontolt kérdéseimet, és a sikerről, az elismertségről igyekszem beszélgetést kezdeményezni. A szoba berendezése erősen emlékeztetett Tandori professzor munkahelyének bútorzatára. — Ne lepődjön meg ezen — mondta Szőkefalvi professzor —, ez az épület korábban a piarista gimnáziumnak adott otthont, és a tantermeket egymásra hasonlító dolgozószobákká alakították át. Én ugyan a reálgimnáziumba jártam, miután családunk áttelepült. Igaz Kolozsváron 1929-ig a piaristák oktattak, de az ottani oktatási rendszerhez jobban hasonlított a szegedi reálgimnázium. Beszélgetés Stőkefalvi-Nagy Bélával — Professzor úr, önt egész életében elkísérték a sikerek. Talán már az iskolákban is? — Nyilvánvaló, hogy az iskolában kezdődött minden. Nem mondom, hogy nagyon .megdolgoztam érte, de mindig jeles voltam. A nyelveket például egész könnyen tanultam. Tízéves koromtól foglalkoztam a románnal, a francia, német és latin nyelvvel, mint kötelező tantárgyakkal. — Itt a konferencián angolul tartott bevezetőt. Mikor ismerkedett meg az angollal? — Biz érdekes történet, mert tizennégy éves koromban két hónapig tartó betegségem alatt, az ágyhoz kötve forgattam egy angol könyvet. Az alapokkal így ismerkedtem meg. Azután az egyetemen Hetzel Gézához jártam, aki nagyon jó lektor volt. Igaz, nem vettem föl az indexbe az angolt, de mindenképp jól jött később, hisz a második világháború után az angol foglalta el a francia és a német helyét a tudományos életben. Természetesen az oroszt sem iskolában tanultam, de a matematika révén legalább a szakcikkeket megértem. — Mit jelent önnek a siker? — Talán egy pszichológus se lenne képes arra, hogy zsebből vegyen ki egy választ ilyen kérdésre. Az biztos, hogy kevésbé vagyok boldog egy sikeresnek nevezhető mozzanat után, mint amennyire bosszant, ha valamit nem sikerül úgy elvégeznem, ahogy sikerülhetett volna ennek a problémának a megoldása. — Mennyire segítette az alkalmankénti kudarc az előrehaladást? — Volt egy lényegesnek mondható dolgozatsorozatunk egy Amerikában letelepedett román professzorral. Egyik közleményünk korrektúráját javítva egy kis változtatást láttunk célravezetőnek, ám a megjelenés után 'kiderült, hogy az eredeti volt a jó. Borzasztóan bosszantott, hogy téves változatot írtunk be, s még akkor is erős kudarcélményt éreztem, amikor módomban állt a folyóirat következő számában kijavítani a hibánkat. Magyarán szólva: blamáltuk magunkat. Ebből a kudarcból aztán egy könyv született, mert mindenáron körbe akartam járni a kérdést. Ezért mondom, hogy biztos vagyok abban: a sikerbe ágyazott kudarc sokat segíthet. — Hogyan sikerült megőriznie a mértéktartását? — Én a sikereimben sohasem voltam igazán boldog. A természetes jó érzés mellett valami mindig elégedetlenné tett. Persze nem a siker foka, mert azt többnyire teljesnek mondhattam. Viszont az elért siker új mérőeszköze lett a helyzetnek, a lehetőségeimnek. — Most is érzi ezt az elégedetlenséget? — Ezek a megtiszteltetések. amelyekben igazán nem szűkölködöm, egészen más jellegűek, mint az egy-egy probléma megoldásakor születő sikerérzés. Így az elégedetlenség is átalakult, hisz az ember életkorának gyarapodásával a munkatempó is átalakul. — Professzor úr, miből táplálkozik a lelki egyensúlya? — Talán abból, hogv sohasem voltam eufórikus hangulatban. Mindig igyekeztem megtalálni, még a legnehezebb helyzetben is azt a momentumot, ami biztatást adott a folytatásra. Ebben talán a hagyományos székely találékonyság is benne volt... Dlusztus Imre Stephanus Rex Megszámoltam: az elmúlt héten éppen tíz adás foglalkozott a Magyar Rádióban Szent István királyunkkal. (Plusz az ismétlések.) Zömük persze az országalapító nagy király napján volt hallható (egyebek között ekkor hangzott el az István, a király is), de volt „vázlat egy keresztény uralkodóról", István király emlékezete címmel lemezbemutató, beszélgetés Szent István törvényeiről és Kós Károly nagyszerű regényének, Az országépítönek éppen soros rádiójátékfolytatása is. Miután joggal és erőteljesen citálható az ünnepi In memóriám: Orolva Valamennyi újság, a Délmagyarország is közölte 17-i, szerdai számában, hogy az elkezdődött romániai falurombolás során Ditró, Csengellér és Orotva lakosságát a Ditrón épülő „agráripari központba" telepítik. Mit írt csaknem százhúsz éve Orbán Balázs A Székelyföld leírása című nagyszabású országismertető művének második kötetében (1869) erről az utóbb említett, kicsiny gyergyói faluról? Íme: „E hegyek alján húzódik el az Orotva völgye; a virgonc patak hullámait szintén munkára szorítja az ember hatalma, amenynyiben a partjain épített fűrészgépek zsilipjeibe szorítva, deszkát metszet általuk. Ezek körül vannak szétszórva az Orotva telep szerény házikói, hol oly emberek laknak, kik valójában véres verejtékkel keresik kenyerüket; de azért ők mégis ragaszkodnak e kopáron rideg bércekhez, mert az szülőföldjük; mert ahhoz a honszeretet és múlt emlékei csatolják, miért annyira kedves előttök, hogy a kínálkozó jólétért sem hagynák oda." Mennyire időszerű sorok! S ma oda kell hagyniuk, nem „a kínálkozó jólétért", hanem a bizonytalan jövőért cserébe. Meg kell tanulnunk, honfitársaim, Erdély földrajzát. P.L. Magyar Nemzetből a megállapítás, vagyishogy nevezzük csak nyugodtan újra augusztus huszadikát az egyetemes, tizenöt milliós magyarság Szent István napjának, mivelhogy akármiképpen hívtuk is eddig, úgyis az övé volt — elgondolkoztatott a rádióműsorok nagy és örömteli megszaporodása kapcsán valami. Az, hogy lettlégyen bármily üdvözlendő az idők ilyetén irányba fordulása, a tény, hogy végre ezeket az újdonságokat is megértjük: vajon mi minden veszett el eddig? Készített, s készít-e valaki felmérést a mondjuk 1966ban, 1978-ban vagy akár 1982ben érettségizett magyar fiatalok körében arról — mit tudhatnak, mennyit szívhattak magukba a Szent István-i örökségből, az országépítő személyéből, tetteiből egyáltalán: mennyit tudhatnak róla, mi lehet ismert abból a szellemi hagyományból — amelyről most már léptennyomon hallani, mennyire időszerű? Pillantsunk csak hátra egy kicsit az időben. Elbutított, a történelemtől elfordított generációk, és a mindebből következő összes társadalmi konzekvencia az egyik oldalon — s a mostani, szinte robbanásszerűen előtérbe került, kitüntetett Szent István-kép a másikon. Ki tudna itt kiokosodni, kérdezhetné Átlag Jenő 30 éves magyar állampolgár. De gyanítom, aligha kérdezi, inkább lakodalmas rockot hallgat Bécsből hozott hatalmas rádiómagnón, és nem érdekli az sem, hogy egyáltalán nem őrá kell haragudni az ügyben. Stephanus Rex, azaz István királyunk, úgy képzelem, egyfelől nyilván kicsit elégedettebben tekint alá újabban magyarjaira — másfelől viszont... Akárha Mátyás királyt (Mathias Rex) képzelném maga elé, aki szülőházán kellene észrevegye mennybéli tekintetével az idegen nyelvű feliratot. Hát kérem, ilyen a helyzet. Még akkor is. ha Szent István legújabb kori országlásának ugyanúgy, s ugyanannyira örvendezni lehet, mint egynémely másik rendkívüli fontosságú változásnak az elmúlt másfél esztendőben a Duna—Tisza táján. Domonkos László Két nyelven oktatnak Az oktatási intézményhez Megtörtént a műszaki átadása Balatonalmádiban annak a gimnáziumnak, amely- még pedagóguslakás is épül, ben két nyelven — magyar és jövőre a kollégiumot és angol nyelven — tanítanak az idén szeptembertől átadják. is