Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

1988. augusztus 17., szerda 3 Ái adóbevallásról Ezzel kapcsolatban Sütő Dezső, az APEH elnöke elmondta: mielőtt véglegesítenék, s forgalomba hoznák a nyomtatványt, magánszemélyek önkéntes részvételével kipróbálják, hogy az menynyire érthető, miként kezelhető. A megyei igazgatóságok, adófelügyelőségek közreműködésével a napokban 5—7 ezer személyt kérnek fel arra, hogy várható bevételeik alapján — minden kötelezettség, ellenőrzési következmény nélkül — töltsék ki a nyomtatványt A tapasztalatokat, az adózók véleményét, javaslatait a nyomtatvány véglegesítésénél kívánják hasznosítani, annak érdekében, hogy az viszonylag könnyen kezel- ról származó jövedelmek ^r\me7oy\ a tényleg^ heto, ertelmezheto és egy- adózásának kiszámítására, szerűen kitölthető legyen. A Az adóbevalló ívekhez kiIdei jövedelmei alapján jövőre várhatóan 1,5-2 millió állampolgárnak kell adóbevallást készítenie. A személyi jövedelemadó bevallására szolgáló nyomtatvány tervezetét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban kedden, sajtótájékoztatón mutatták be az újságíróknak. Mint ismeretes,, azoknak a magánszemélyeknek, egyéni vállalkozóknak, akiknek több forrásból származik a bevételük, 1988. évi összesített jövedelmük után 1989. március 20-áig kell adóbevallást készíteniük, és befizetniük a személyi jövedelemadót. lattenyésztésből és állati ter- szeretnék a 30 napos határmékek értékesítéséből; ingó időt. sftéséWl^szállá^eíyek^z^ Határozott cél'uk' hogy sitésébm szálláshelyek hasz- azokban az esetekben, aminositássból; építményekbér- kor az állampolgár a'dóelő. be adásából; illetve külföld- ,egként több(ft 8fizetett be> próbakitöltésre vállalkozók töltési útmutatót is melléaz APEH fővárosi és megyei szerveitől megérdeklődhetik, hogy az előírásoknak megfelelően készítették-e el a feltételezett adóbevallásukat. A nyomtatványtervezet tartalmazza mindazokat a lehetséges eseteket, amelyek a törvény szerint a jövedelemadózás szempontjából előfordulhatnak. így különkülön táblázat szolgál az egyes szellemi tevékenységekből; a szerzői jogdíjból töUik ki majd "hibásan az es egyes tudományos, muéves adója lenne, az adóbevallás átvételétől számított 30 napon belül visszatérítsék a túlfizetést. Nem kell adóbevallást tenkelnek majd. A tervek szerint végleges formájában a nyomtatvány novemberben lesz kapható, addigra össze- niük azoknak a dolgozókgezik a mostani próbák ta- nak, akik csak a vállalatukpasztalatait s akkorra a Par- 1Ó1 jutnak jövedelemhez. Az lament is dont az adorend- , , ,, szer esetleges módosításáról. 6 betűkben az év végi adóAz APEH elnöke szólt ar- elszámolást a munkáltató ról is, hogy miként készül- készíti el január 31-ig, s ha nek fel az adóbevallások a dolg0zó február 20-ig nem elszámolására. Bár számíta- nyilatkozik úgy> hogy más nak arra, hogy az első időszakban viszonylag sokan szaki tevékenységekből; a növénytermesztésből, az álA MÉM koordinációs bi- döntés joga a mezőgazdasázottsága megtárgyalta a tar- gi üzem vezetőjéé. A tarló^"SLS az illetékes szerint a szalma elégetése k«i tűzvédelmi hatoságnak, tilos. A tarló fölperzselésére illetve a környezetvédelmi csakis növényvédelmi céllal hatóságnak legalább 24 óráés akkor kerülhet sor, ha a val korábban be kell jelenfertőzöttség más módon va- teni. A hatóságnak lehetőló megszüntetése az égetés- sége van arra, hogy felülnél is nagyobb környezetvé- vizsgálja és felülbírálja a delmi ártalmat okozna. A döntést. Esetek Kontra és re... Egyik közintézményünkben várom a soromat. Az ügyintézó telefonálgat (lehet, hogy közügyben). Elsó hívott fél a rókusi tüzép. A párbeszéd: — Fért gerendájuk van-e? — Szokott lenni, milyen méret kell? — Hatvanas és negyvennyolcas. — Olyan méret nincs. Mondja uram, sóder van-e önöknél? — Szokott lenni, de most nincs. —« Azt már meg sem kérdezem, hogy betonacél van-e. — Kérdezze. — Van? — Nincs. — A viszontlátásra! — Alászolgája ! A férfi a nyugodtság szobra is lehetne. Üjra tárcsáz. A következő párbeszéd: — Algyői tüzép? — Igen. — Van-e fért gerendájuk? — Olyan nem forrásból is lenne jövedelme, ami miatt külön adóbevallást kell készítenie, akadóbevallásukat, az adó-visz- kor a befizetett adóelőlegek szatérítések esetében tartani és a tényieges add különbözetét akár már a következő márciusi fizetésnél is elszámolhatják részére. Sütő Dezső az adórendszerrel összefüggésben más kérdésekről is tájékoztatta az újságírókat. Elmondta: a gazdálkodó szervezetek első féléves mérlegbeszámolói alapján megállapítható, hogy jelentősen nótt a konvertibilis elszámolású export, a múlt év hasonló időszakához képest most 18 százalékkal volt magasabb. Nem bizonyultak helytállónak azok a híresztelések, amelyek szerint a szabályozók változásának hatására igen nagymértékben, akár 60 százalékkal is csökken a gazdálkodó szervezetek nyeresége. A félévi mérlegbeszámolók összesített adatai szerint népgazdasági szinten — mezőgazdaság nélkül számítva — átlagban 12,7 százalékkal kevesebb nyereséget könyvelhettek most el a gazdálkodók, mint egy évvel korábban. Az átlagnál jobban, 30—35 százalékkal csökkent a termelőszféra nyeresége, míg a pénzintézetek, a bankok nyeresége jelentősen nőtt. A félévi mérlegbeszámolók arról is tanúskodnak, hogy nem javult a gazdálkodók költségérzékenysége. A támogatások összege kevesebb volt az év első felében,. mint tavaly ilyenkor, de még mindig igen magas. Elmondta továbbá, hogy erre az évre 58 milliárd forint személyi jövedelemadó befizetésével számoltak, ma már azonban látható, hogy ez a számítás túlzott, valójában a személyi jövedelemadó idei összege 50—51 milliárd forint lesz. (MTI) szokott lenni. — Sóder? — Az sem szokott nálunk lenni. — Cement? — Az szokott lenni, de most nincsen. — Ezek építési anyagok, hol kérdezősködjek anyagok után, ha nem a szakterület üzletében?. Vagy forduljak a virágboltoshoz? — Vicces embernek tetszik lenni. — Születési rendellenesség nálam, — s lecsapja a kagylót. Most következünk mi. S ani is érdeklődünk ügyeink intézése felől. Megismétlödik-e az előbbi párbeszéd? Kontrát mondanak-e, s mi tudunk-e rekontrázni? Hát ez itt a kérdés. Különben a virágboltban nem mondták azt, hogy náluk nincsen szegfű, sőt ha kérünk, még mimózát is adnak. Lék a dinnyén Egyszer már szóvá tettem, hogy a férfiak milyen nagy balekok a dinnyeárusnál, pláne ha lékeltetnek is. Magam nem is szeretek dinnyét venni. De legutóbb mégis rákényszerültem. Apa és kicsiny fia az eladó. Választok egyet a csíkos héjűak közül. Az eladói asztalon ott a speciális lékelő. Olyan, mint egy palánta zó, duggatófa, csak fémből és üres a közepe. Megforgatják a dinnyében, és előtűnik a gyönyörű kúp alakú lék. Öröm az ilyen munkát a gyermeknek végezni. Szorgalmas, igyekvő hízelgő. Repes az arca, amikor sikerül a léket fölmutatni és győzedelmesen jelenti: — Tessék nézni, milyen 6zép a béle, és édes mint a méz. Most mondja valaki, hogy ellent állhat a mosolygó, örvendő gyermeki kijelentésnek. Hazavittem a dinnyéi, és otthon a kukába tettein, mielőtt a feleségem észrevette volqa vásárlásomat. G. L Vegyipari üzem Több mint ötezer magyar szakember munkája nyomán épül a kőolaj- és földgáztisztító üzem a szovjetunióbeli Tengizben. A nyugati licenc alapján készülő, két technológiai sort tartalmazó rendszer felépítésével — államközi szerződés értelmében — a jamburgi gázvezeték építésében vállalt kötelezettséget váltjuk meg. A Vegyépszer koordinálásában részt vevő több mint 60 alvállalkozó az idei év végén, illetve a jövő év elején adja át a technológiai sort. Kosarak és minimumok H

a valaki manapság nálunk a társadalmi megujulás problémáival, s köztük a> életkörülmények, az életmód alakulásával foglalkozik, egyre sűrűbben és keményebben ütközik abba a korlátba, amit röviden s kiöznapian úgy emlegetünk: az anyagiak. Mint a folyamatokat, az életvitelt, a gondolkodásmódot mind erősebben meghatározó tényezők. Amikről, éppen ezért, az eddiginél jobban fel- és elismerve determináló szerepüket, sokkal nyíltabban kell beszélnünk. Mert a romló kereseti viszonyokkal párhuzamosan csökkenő életszínvonalat társadalmunk tagjainak döntő többsége saját bórén érzi, saját jövedelmén és kiadásain keresztül számolja . A családi költségvetések, a „konyhagazdaság" számaiban egyre kíméletlenebbül csinál negatív egyenlegeket, hiányokat, „erre-arra már nem telik" helyzeteket a növekvő infláció, a hitelforrások szűkülése, a kamatlábak emelkedése, a többletteljesítményekból származó pluszkeresetek elmaradásáért hibáztatható adórendszer. S a hiányokat lefaragni próbáló családgazdaságok vezetői egyre gyakrabban tapasztalják, hogy az ő számításaik eltérnek a központi számításoktól. A tervezettektől, a statisztikákban regisztráltaktól. S kérdezi az állampolgár: miért? Tényleg: miért is? S lehet-e tervezni, jövedelem- és szociálpolitikát úgy megújítani, hogy többféle a számítás, hogy nem fedi egymást az elképzelt és a valós? Aligha. Mert bevásárlókosarát a fogyasztó tölti meg, s a számlakészítéskor azonnal érzékeli az áremelkedéseket, a kúszó inflációt, ami, ha az ő kosarába belopakodott, nyilván kerülgeti azt a bizonyos országos fogyasztói kosarat) is. Jogosan kéri hát — mint például minap az egyik: szakszervezeti fórumon egy felszólaló —, hogy legyen végre egységesebb az eddig kétfélének tűnő kosarazási. Azazhogy, méressék fel végre a realitások alapján, hogy mi kerül a fogyasztói kosárba, minek kell beleférnie a megélhetésbe. Hogy mit is tartalmazzon például ama bizonyos társadalmi minimum, illetve létminimum. Amiről a közelmúltban közzétették a KSH jelentését, s vele egy csomó kérdőjelet Melyeik közül a legágaskodóbb az, hogy miként lehetséges ma nálunk úgy kalkulálni megélhetésiküszöb-értéknket, hogy azok nem tartalmazzák a lakás megszerzéséhez szükséges jövedelemösszeget?! Azt a summát ami hovatövább szinte minden magyar családot lehetetlen teherként nyom évtizedekig — nemzedékről nemzedékre —, egyre gyérül óbb állami támogatással, mondhatnánk, „magánerősen". Azt ami arra kellene, ami igen erősen meghatározza az emberi életminőséget: a lakásra. Ami körül nálunk mostanság egyre ÍOL kazódik a mizéria, s félő, hogy a nemzeti sorskérdések egyik negatív hatótényezőjévé válik. Mert a mostani helyzetben az „otthonoík" többsége nem teszi lehetővé az ember regenerálódását sem, nemhogy a megújuláshoz kalkulált és szükséges ideális állapotot miben az ember bővített újratermelése valósulhatna meg. S még az ilyen lakások fámának gyarapítása is erősen veszélyeztetett, hiszen az állami lakásépítés, lakáshoz juttatás egyre csökken, a magánlakás-építés tartalékai pedig jórészt kimerülőben vannak. (A KSH Csongrád Megyei Igazgatóságának friss statisztikái szerint 1988 első félévében összesen 475 új lakást1 adtak használatba, 245-tel kevesebbet mint egy évvel ezelőtt (A 34 százalékos visszaesés annak ellenére következett be, hogy több, tavaly már előrehaladott építési stádiumban levő lakás befejezése csúszott át idénre.) A lakásoknak alig 10 százaléka épült állami forrásból. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, összesen 217 lakással kevesebb épült magánerőből. Tovább nőttek a lakásárak, és csökkent a fizetőképes kereslet (amire további kedvezőtlen hatással lesz a bankkölcsön-kamatláb emelése). Ha mindehhez hozzáadjuk annak igazságát mit a közelmúltban a megyei neb vizsgálata is feltárt hogy tudniillik, a lakásgazdálkodás jelenlegi rendszere kedvezőtlenül differenciálja a rászorulók lakáshoz jutási esélyeit, akkor még erőteljesebbé válik ama' kérdés, hogy miként lehetséges nem kalkulálni a létminimumba a lakhatás feltételeit?! Nem kérdöjelezi-e meg ez a „figyelmetlenség" a számítások, a statisztikák többi adatának hitelességét is? Nem sugallja-e azt a kérdést hogy ha ilyen fontos életfeltétel elsikkadt vajh', mi minden {ml józan ész ós korábbi igényeink szerint természetes lehetne) maradt még ki a minimumbecslésnél tavaly? S ugyan mi számít bele a tervezett idei minimumokba? S mit is jelent valójában az a két kategória, amiről a tájékoztató közlemény úgy fogalmaz, hogy: „A társadalmi minimum olyan összegű jövedelem, amely a konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésén felül — racionális gazdálkodás mellett — lehetőséget nyújt a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlettség adott szintjén már tömegigénnyé vált javak és szolgáltatások szerény, de társadalmilag még elfogadható mértékű és színvonalú fogyasztására, önálló lakás meglétét feltételezve. A létminimum ennél kisebb összegű jövedelem, amely csak a folyamatos életvitellel kapcsolatos^ igen szerény, általánosan elfoga. dottan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésére nyújt lehetőséget" (?) Találgathatunk. Előragadhatunk: papírt, ceruzát, pénztári blokkokat, OTP-sz^mlá. kat, előfizetésidíj-szelvényeket, si miegyebet; az „ügyesebbeknek" biztos kijön, hogy miből állt ötsze 1987-ben nálunk az aktív keresővel rendelkező családok egy főre eső társadalmi minimumaként a 3 ezer 480 forint, illetve létminimumaként egy főre 2 ezer 850 forint Csak az idénre ne kalkuláljunk ezzel, mert holt biztos, hogy elszámítjuk magunkat! (Pedig már tavaly is az összlakosság' 18 százaié, ka, majdnem kétmillió magyar élt a társadalmi minimum szintje alatt és 6 százalékának, azaz körülbelül 660 ezer embernek volt a létminimumnál kevesebb jövedelme.) A

z idén más árakon s másként rakjuk fogyasztói kosarainkat, költünk a megélhetésünkre: jelentősen romlott a lakossági pénzjövedelmek reálértéke. A KSH megyei adatai szerint az idei első félévben az ágazati nettó' havi átlagkeresetek 5 ezer 500 és 7 ezer 100 forint között alakultak, a fogyasztói árak pedig 17,2 százalékkal emelkedtek Ha egy kétgyermekesi „átlagcsalád" felnőtt, tagjai havonta összesen hazavisznek 13 ezret akkor az egy főre 3 ezer 250; 17 százalékos inflációval az körülbelül 2 ezer 700 forint fejenként a havi megélhetésre. (Amire már tavaly is 3 ezer 10 forintot számított a statisztika, létminimumként a kétgyermekes városi házaspároknál ...) „Jövedelemkiegészítés, plusz pénzkereset meg egy csomó, eddig megszak'itt dologról való lemondás) nélkül lehetetlen helyzetbe kerülök" — summázta minap számításainkat egy kétgyerekes munkásember. Aki hajt a havi jövedelempluszért S mint mondja, egyre kevésbé hisz a terveknék, a statisztikáknak. Mert ugv véli, mások, mint a valóságos helyzet, ö pedig abban él; ez egyre több pénzbe kerülő fogyasztói kosara cipelése által mindjobban torzuló, deformálódó életmódot. S minimum azt szeretné, ha a saját és a központi fogyasztói kosár közelítő, világosabb képeit láthatná végre. Hogy felmérhesse, reá mennyi jut a cipelésből, s hogyan tud a terhekkel legcélszerűbben megbirkózni. Szabó Magdolna imy. •-Tv % % m ¿fii mf»* É-'áÉIÜl i M ' „s ; ; ' jt í\ ' : . • í-íííi», • ' ' '