Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

1988. augusztus 2„ kedd 5 Q Képernyő Már a régi Nyitott könyv idejében is, meg most, az Új nyitott könyv indulása óta is, szóval örökösen vitatéma, hogy valamely kötetnek használ-e vagy éppen hogy árt, ahogyan a tévében bemutatják. Amikor semmilyen Nyitott könyv-sorozat nem volt a tévében, az intézmény azért ostoroztatott, hogy miért nem szentel figyelmet a jelenkor irodalmának. Most, hogy megindult a sorozat, ismét nevet egyik szemünk, a másik meg sír. Hát lehet nekünk a kedvünkre tenni? Pénteken a Befejezetlen mondat című, Szilágyi Akos szerkesztette sikerkönyvet (már a második kiadást is elkapkodták) mutatta be az Üj nyitott könyv, a műsor forgatókönyvét maga a kötetszerkesztő írta, a sorozatszerkesztő Czetö Bernát Lászlóval. Azt találták ki, hogy a kötetben föllelhető irodalmi alkotások, dokumentumok, cikkek, interjúk „tévésített" részletei között maga a tudós könyvszerkesztő, Szilágyi, mintegy narrátorként, a stáb tagjainak mondja el e részletek összeBefejezetlen forradalom, gyertyafényben függéseit és a történelmi hátteret megvilágító magyarázatait. Akik ismerik a Befejezetlen forradalom című könyvet, meg — ráadásul — egyebet is olvastak a Szovjetunió korabeli történetéről, mindazt a hirtelen ránk zúdult, minálunk is szenzációként ható irodalmat meg dokumentumanyagot, amit a legutóbbi hónapokban publikálnak a Szovjetunióban és Magyarországon — nos, nekik talán fölösleges volt ez a kissé didaktikus megoldás. Ám ha a — valószínűleg jóval népesebb — másik táborra gondolok, a tévénézőknek arra a csoportjára, akik a sztálinista rémuralom természetéről és történéseiről még mostanában sem mondhatók tájékozottnak, akkor helyeselnem kell: szükség volt az eligazító szavakra. Hiszen szinte lehetetlen vállalkozásnak tetszik valamilyen hagyományos formában „tévésiteni", mondjuk dramatizálni a kötetben foglaltakat, minthogy részletekről, töredékekrőJ van szó, s nincs dramaturgiai kapocs közöttük. A szerkesztő narrátori szerepeltetése — bár egy kicsit erőltetett — hasznos; de ez az egy ötlet talán elég is lett volna. Ám a műsort Koltay Gábor rendezte, vagyis eleve sejthettük, valami dekoratívat akkor is mutat nekünk, ha erre nincs szükségünk. Nos, bejött: Lenin, Sztálin írásai, Buharin utolsó levele, Satrov-dráma, Ahmatova-vers, Gorhacsov-írás — egyszóval minden mögött, előtt, között: égtek a gyertyák. Hogy mi végre? Talán sok az elfekvő gyertya a kelléktárban. Ha pedig van, a gyertya arra való, hogy meggyújtsuk, hadd lobogjon. Mint a zászló ... Hogy e gyertyalobogtatós látványossággal sokat vesztett — korrektséget, komolyságot — a Befejezetlen forradalom című könyv tévés ismertetése — persze, ez sem biztos. ízlések, mint tudjuk ... Az is lehet, hogy mindegy hogyan, csak beszéljünk végre minél szélesebb körben a múltakról? Sulyok Erzsébet A 26. szegedi nyári tárlat a Horváth Mihály utcai Képtárban, szeptember 18-áig. Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28-áig. A magyar cserkészet története. Kiállítás a Feketeházban (Somogyi utca 13.). , Németh Ernő fotókiállítása a sajtóház művészklubjászeqedi ünnepi hetek ban, augusztus 20-áig. A ^ Állandó kiállítások a Móra Ferenc Múzeumban. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Bécsi körút 11.). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. Tápé, Vártó utca 4., naponta délután 2-tól este 7-ig. Régi lószerszám van Rádió Vasárnap este hatrészes sorozat kezdődött a Petőfi adón: Handabanda címmel ezúttal hetente régi magyar élclapokat mutat be a Szilágyi János által összeállított tallózó, első alkalommal Az üstökös nevű néhai humoros sajtótermék került terítékre. Érdekes tud ám lenni egv ilyen vasárnap. A rádióújság a címoldalon is bemutatta az egykori élclapok borítóit: ott díszeleg a Kakas Márton, a Borsszem Jankó, a Bolond Istók, meg persze Az üstökös is. A beharangozóban többek között olvasható. hogy ..a múlt jobb ismeretére, s a nevetésre és a mosolyra kétszeresen szükség van olvan nehezebb korban, mint a mostani. S talán elgondolkodik a ma embere azon is. hocvan kellene úgy élni. hogv a száz év előtti hibákat ne ismételjük meg, s hogy száz esztendő múlva már kevesebbet derüljenek az emberek — rajtunk." Száz év. uramisten — ne menjünk olyan messzire. Nem kell. A valamikori élclap bemutatásának napján, vagyis ugyanezen a vasárnapon. ugyanezen az adón a Rendezte: Marton Frigyessorozatban leforgattak néhány régebbi rádiókabarés számot. Jegyezzünk most föl a sorból csak kettőt: a bizonyításhoz épp eleget mondanak. Ha jól emlékszem, talán 1964-ből való a Komlós János által írott. Miből lesz a lószerszám? című ieles opusz. Bizonyára sokan emlékeznek még rá. akiknek nem rémlik, csupán emlékeztetőül a kiinduló alaphelyzet: az ősmagyarok várják vissza a kalandozásokból a többieket, az augsburgi döntő vereség után. A másik szám mindössze tízéves. Bárdy György adta elő. s ha van mentsége, csupán az. hogy eleddig csupán egyetlenegyszer adatott elő. közölték is velünk: ez a mostani volt a legelső ismétlése. Farkasházy Tivadar A nagyapa hálósipkája című szerzeménye Szent István koronájának 1978 januárjában történő hazaérkezésére reflektált hogy nagyon-naevon finoman fejezzem ki magam: meglehetősen sajátos módon. Ami a két számban közös: a belőlük áradó szemlélet Az a most már hál' istennek egyre rikítóbban feltűnő attitűd. szellemiség (vagv minek is nevezhető) aminek az ízléstelensége egv időben alig. leglényege meg egyáltalán nem volt támadható. (Mit támadható: még viszonylag finoman bírálható sem.) Ez az a szemléletmód, amely ..humorba", élcelődésbe pácoltan kívánná tömegfogyasztásra szállítani az alapállást, amelyről Illyés Gyula annak idején úgv mondott ítéletet hogy ..nem szereti a magyar népet." Ezek voltak azok a kabarétréfák. viccek, históriai szellemeskedésök. amelyek azt az álláspontot. minősítést igyekeztek szuggerálni, mélyíteni. képviselni, hogv mi. magyarok szerencsétlen, balek. semmire se való. ..úgv kell neki"-népség vagyunk, nevessünk hát egv jót az ezer esztendő jelképét nagvapai hálósipkává lealacsonyító Szent Korona kulturális és társadalmi életünk jelenlevő nagyjai által joggal megkönnyezett hazatérésén — vagy a magyarság európai tekintélyét, ha történelmileg már helytelen-anakronisztikusan is. de mégiscsak elsők között megalapozó kalandozásokon, meg egyáltalán: ezen az egész ostoba. kisstílű és balek magvar történelmen, ugyebár. Hogy az elhülyítést szolgáló sanda, manipulatív sugallat. a cinizmus és a nemzetgyalázás határait súroló, bárgyú ízléstelenség közül mikor melyik érvényesült: tulajdonképpen mindegy. Hogy a régi lószerszámviccek és a biza nem is oly régi hálósipka-párhuzamok. no meg a száz év előtti magvar élclapok tanulságai közül melyiket fogadjuk meg jobban. persze nézőpont kérdése. ráadásul a Petőfi adón vasárnap este indult, színvonalas. érdekes és szórakoztató vicclaDtörténet nem is tartozik közvetlenül a déleiotti eletműsorozatból kiragadott példákhoz. Csak éppen: réges-régi viccek segítségével a beharangozó ..jobb múlt ismeretére" bizony szükség van. Mert — régi lószerszámok vannak ám szép számmal. Kiárusítást lehetne rendezni belőlük. Hátha a vásár és az árverés azt is megmutatná — mennyi részük is lehetett nekik abban, hogy a múlt heti rádióúiság jámbor Handabanda-beharangozója úgy fogalmazhatott: „olyan nehezebb korban, mint a mostani." Domonkos László „Az igazi művész: ^ // a nep A Szegeden vendégszereplő Zsák együttes vezetőit és szólistáit a megyei tanács székházában látták vendégül tegnap Csongrád megye és Szeged vezetői. A fogadáson — amelyen ott volt Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága első titkára is — Lehmann István, a megyei tanács általános elnökhelyettese köszöntötte a moldáviai vendégeket és tájékoztatta őket a megye és a város művészeti életéről. * Az alkalmat fölhasználva, Vlagyimir Kurbet művészeti vezetőt és koreográfust arra kértük, foglalja össze alkotói elveit. — A legfőbb elv, ami napi munkámat is meghatározza, az. hogy amig létezik a folklór, amíg a falvakban eredeti formában föllelhető a népművészet, addig — minél gyorsabban és teljesebben — kötelességünk ezt összegyűjteni — mondta Vlagyimir Kurbet. — De nemcsak megtalálni kell a gyémántot; ki kell fényesíteni, hogy ragyogjon, csillogjon. Hogy megmutathassuk a világnak, milyen gazdag a mi népünk. A kollégáim és én csak összegyűjtjük, és színpadi életre, a továbbélésre, a világnak megmutatásra alkalmassá csiszolgatjuk a nép által alkotott műveket. Ugyanez a helyzet a zenében. Vagyis magam azt tartom, hogy az igazi művész: a nép. A Zsok együttes műsora Igazán el vagyunk kényeztetve: nemrégiben a Mojszejev együttes vendégszerepelt a szegedi színházban, most pedig — akárcsak Moiszejevék; budapesti műsorok után — a kisinyovi Zsok együttes lép fel az újszegedi Liget színpadán. Anélkül, hogv összehasonlítanék, engedtessék meg kifejezni: szovjetunióbeli hivatásos — és nem hivatásos — együttes produkcióiban alighanem az ielenti nekünk, improvizatív táncokhoz szokott temperamentumúaknak a kuriozitást, az érdekességet, hogv milyen szigorúan kötött fegyelmű, együttes munkára, kifogástalan technikára alapozó színpadi képeket láthatunk. A magyarázatnak csak egyik fele, hogy e vendégegyüttesek, a Zsok alkotói gárdája is — a mi néptáncművészetünk eredeti anyagot tisztelő alkotóival ellentétben — elsősorban a színpadi látványosságra koncentrálva használják fel. e célból alakítja át a folklór elemeit, zenét és táncot egyaránt. A lefegyverző tánctudás, a maguk nemében hibátlan előadói teljesítmények „titka" azonban nem lehet más. mint a tenger gyakorlás, az állóképességet kifejlesztő sok kemény próba, a föltétlen fegyelem. a szigorú válogatás lehetősége a tehetségesek és a még tehetségesebbek között. Mindazonáltal Vlagyimir Kurbet, a mondáviai Állami Akadémiai Néptáncegvüttes művészeti vezetője és koreográfusa ez utóbbi minőségében — a bemutató tanúsága szerint — mintha a szokványosnál jobban vonzódna az eredeti néptáncanyaghoz. Az újszegedi esteken előadott kétrészes program egyes számaiban, a színpad követelményei szerint tervezett koreográfiák közül jó néhányban a ráismerés örömével fedezhettünk föl jellegzetes, archaikus. a román horákhoz hasonló. alig stilizált lánctáncokat. Szerepeltek természetesen dramatizált népszokások. például az aratáshoz, az esküvőhöz kapcsolódó ünnepi rítusok, dallamok és táncok feldolgozásai. Voltak kellemes, évődő páros táncok. A műsorközlő a legnépszerűbb számuknak mondta a Moldovenvaszka című. a program második részét nyitó számot: a tüzes, dinamikus tánc méltán hozott elismerést az együttesnek. A vendégek verbunkkal tisztelték meg a magvar közönséget. ami — ha meggondoljuk — igencsak bátor vállalkozás: Falvay Károly koreográfus betanítása nvomán roppant fegyelmezettre és pontosra sikerült az előadás. A stílust, a megfelelő előadói modort persze nem könnyű eltanulni, de a gesztus még annak is méltánylandó. aki most látott először ennyire díszes magyarban verbunkot verni ... Kitűnő, ha jól számoltam. 20 tagú zenekara van a Zsoknak. benne a Szovjetunió népművésze, a pánsípvirtuóz Borisz Rugyenko. A Zsok színvonalas táncés zenei programját ma. kedden este még megnézhetik az érdeklődök az újszegedi színpadon. S. E. Hogyan kalapálnak az ördögök} ? Két szép hölgy tanakodik az egyes villamoson melyik az állomás előtti utolsó megálló. Kubik Anna és Csömör Csilla a Csiksom lyói passió próbájára igyekszik, vasárnap délután. — A délelőtti próbára kocsival jöttünk, így még nem találjuk föl magunkat. — És hogy állnak? — Este akár előadás is lehetne, a táncosok mindent tudnak, kitűnő a hangulat. A táncosok a próba előtti utolsó perceket a Topolya sori sportcsarnokban eléggé erős iramú és meglehetőst magas színvonalú focizással töltik: sok a háromszögelés, tisztességes a labdakezelés. Az átállás is gyors: Kerényi Imre rendező szavára elindul a tömegeket mozgató próba. Elkel azért a színészpedagógia is, hisz a táncosoknak más rugóra jár az elméjük: — Az érvényes végszó után nincs gondolkozási szünet, mindenki szalad a helyére — magyarázza Kerényi. És a népi táncosok tizedszer is futnak, térdre esnek, ahogy kívántatik, Jézus, azaz Ivánka Csaba előtt. És jajonganak, örvendenek, és gúnyosak, mert — úgy tűnik — itt egyedül Jézus urunk szenved igazán, környezetét pedig nem tragédiával, hanem iróniával bélelték ki. Kalapálnak az ördögök, Krisztus a keresztfán. Kerényinek nem tetszik a produkció: — Ez a Várszínházban tűrhető, a szegedi szabadtérin tűrhetetlen. Nektek számot kell csinálni, mindanynyian mutassátok, milyen jó ördögök vagytok! Lássa a nép. meg a főnökötök, hogy jól végzitek a dolgotok! És a mozdulatok szélesebbek, jellemző erejűek lesznek: örül a nép, elismer Luciper. Nóvák Ferenc, a koreográfus mégsem elégedett. Mutatja, hogyan kellene igazán, csupa szívvel örvendezni azon, hogy a testbe hatolt a szög: fölugrik Tata, ökölbe szorított kézzel a levegőbe csap, akár egy túlsúlyos gólszerző. Folyik tovább minden a próbák kissé zátonyos medrében. Kerényi lába előtt a színpad, a dóm díszleteinek alaprajza. Előtte viszont félkörben elhelyezett padok, és középütt egy kézilabdakapu. Jézus a hálóba kapaszkodva jelzi keresztjét. A szenvedéstörténetről van szó. A Csíksomlyón fönnmaradt nagypenteki misztériumjáték mai előadása alkalmas arra, hogy az örök passió szigorú jelenlétét a figyelmeztetés erejével mutassa föl. Ahogy látom, nem a szereplők drámaisága hordozza majd itt a „mondandót", hanem a tömegek mozgása, és az a viszony, ami a nép és a Megváltó között alakul ki. A bemutató előtt engem az izgat legjobban, sikerül-e megtalálni a helyes arányokat a hely (Csíksomlyó) és az örök idő (passió) között, összhangba kerül-e a több évszázados népi játék és a jelen idejű üzenet, képes-e Jézus súlyos ellenpontja lenni a megváltottságáról mit sem tudó tömegnek? És persze kérdés az is: belakja-e a hatalmas teret ez a lelkesen játszó csapat? Hírlik, újra szerepet kap a fogadalmi templom. Azt is hallhattuk, az előadásba Kerényi becsempészi a buldózerpolitika elleni budapesti tüntetés tiltakozó tábláit, mozzanatait. Ezek a várakozó kíváncsiság pillanatai. Bemutató csütörtökön. Dluszius Imre V