Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-13 / 166. szám

Csütörtök, 1988. július 14. 3 Moszkovszkije Novoszlyi magyarul Csütörtökön kerül az újságárusokhoz a Pallas Lapés Könyvkiadó gondozásában magyar nyelven is megjelenő Moszkovszkije Novosztyi című szovjet politikai hetilap, a peresztrojka és a glasznoszty, az átalakítás és áz új gondolkodás leghatásosabb, s külföldön is az egyik legismertebb sajtóorgánuma. A magyar kiadással együtt 0 10P immár 140 országban, 7 nyelven jelenik meg, több. mint 1 millió 200 ezer példányban. A Moszkovszkije Novosztyi magyar nyelvű kiadása — 15 ezres példányszámban — júliusban, augusztusban és szeptemberben, havonta egyszer jelentkezik, októbertől hetenként a moszkvai kiadással egy időben, és azonos tartalommal jelenik meg, \J6 újságoldalon 1989. január 1jétől. A lap előfizethető lesz korlátozott példányszámban. (MTI) Szent István emléktúra A Magyar Természetbarát Szövetség július 16-án, szombaton déli 12 órakor rendezi meg Dobogókőn a Szent István-emléktúra záróünnepségét; itt találkozik az emléktúra két nyugatról és keletről, a Nagy-Milicről, illetve az írottkőről indult csapata. A „bakancsosok" több mint 500 kilométer megtétele után érkeznek Dobogókőre. Kirándul az osztály (2.) Két Csögle, Egeralja, Adorjánháza. Külsövat! Nyolc kilométerrel arrébb születtem, és soha nem jártam benne. Történelmi sorsunk, hogy mindig központ felé törekedtünk. A járási székhely, a megyei, és a főváros mind keletre esett, miért is mentem volna én nyugatra? Térképről sokat rágódtam már rajta, de mindig abban maradtam, elírták a térképcsinálók. Ha Külsövat Vat, akkor hogyan lehet a szomszéd falu Mersevát? Az egyik összement, a másik meg nem? És másként nézve is van vele bajom. Jóval nyugatabbra esik az igazi Vat, minden toldalék nélkül. Onnan nézve az 1 ország belseje felé esik emez, tfhát igazándiból Belsővatnak kellene lennie. Biztosan így is lenne, ha a nyelv logikája a hétköznapi logika törvényei szerint lenne. Minden faluban jó lenne megállni". Mit jelenthet az, hogy Csögle? Hát Tokorcs? Sitke? Bődre? Zanat? Melyiknek a neve készülhetett idegen kaptafa méretei szerint, és melyik az első honfoglalás divatjával? Százával megyünk át hasonlóan megérthetetlen nevű falukon — Kemestaródfa? — azt hiszem, itt vizsgáznak legnagyobbat névmagyarázóink. Most ne rágódjunk ezeken, már meg is érkeztünk Szombathelyre, örüljünk inkább, mert hosszas bonyodalmak ellenére mégis van szállásunk. Holnap reggel úgyis szívhatjuk a fogunkat, mert úgy ránkpirítanak, mint a taknyos kölökre. Kiálltunk reggel a kollégium elé, mert a gondnokkal mindenképpen beszélnünk kell. Jött is egy hölgy, fejedelmi tartással. Biciklijét a lépcső legközepén hagyta, ugrott is azonnal egy fiú, hogy fölvigye. Gondoltuk, a naposi regula íratlan pontja lehet észrevenni a hölgyet, és fölvinni a kerékpárt. Kitaláltuk, ő az, akit vártunk, mentünk is utána azonnal. Perceken belülü megkaptuk a magunkét. Miért mentünk mi egyszer az idegenforgalmihoz, egyszer meg hozzájuk, amikor így csak összegabalyítottuk a dolgokat. Elmondtuk, először ide fordultunk, rokoni kapcsolatokat is latba vetve, de a három éjszaka közül csak kettőt vállaltak. Ekkor mentünk a turistákat elhelyező céghez, a szép nevű Kingához. Semmit nem ígért, de hamarosan kopogta a telex: van hely, de egy másik kollégiumban. Nem baj, az is jó lesz. Eltelik egy hét, vagy több is, újra jön a telex: mégse abba menjünk, hanem ebbe. — Az nem igaz! — pattogta a fejedelemasszony. — Bocsánat, mi nem azért tettünk meg ekkora utat, hogy hazudjunk! — És szedtük elő dossziénkat. Az okozta a gondot, hogy két megrendelés érkezett a közgazdasági szakközépiskolából, és nem tudták eldönteni, az a kettő ugyanaz. Ebből aztán „egyenesen" következett, hogy első éjszakai szállásunkról két emelettel lejjebb kellett költöznünk azonnal. Hiába mondtuk, akik a mi helyünkre mennek, jöhetnének azok az alsóbb régiókba, nem és nem. Rendnek muszáj lenni. Magyarázat természetesen semmi. Jól is néznénk ki, ha az egyik szakmabeli elmondana a másik szakmabelinek belső titkokat! Amit tőle nem tudhattunk meg, a menekülésszerű átköltözés alatt megtudhattunk a takarítóktól. Beütött az anyagi érdekeltség, és az alsóbb traktusán dolgozóknak kellett jobban járniuk velünk. Akik a helyünkre vonszolták föl magukat — idősek voltak, néhánnyal kevesebben érkeztek, tehát az utánuk járó kollégiumi haszon is, és a t^Jtarítói részesedés is kevesebb. Hogy egy éjszaka után ki kellett mosni a fönti ágyneműnket, az nem számít, az úgyis az állami költségvetést terheli. Ják. Ennek is a nevén rágódom útközben, és romtemplomra számítok. Az öszszes jelzőtábla is templomromot mutat. Dehogy rom! Szép, és működik. Jó ieruie még ezer évet adnunk o működéséhez, annyira jó állapotban van. A boltozatos bejáratnál mindjárt meglepetés fogad bennünket. A két kőoroszlán fizimiskája hajszálra olyan, mint a szegedi dómé. Nem lehet igaz, nézzük meg jobban. Pedig ez ugyanannak a kéznek a munkája, akkor is, ha a két templom születése messzire esik egymástól. Hogyne lenne ugyanolyan, amikor ugyanaz a Schulek Frigyes tervezte a szegedit is, aki a jáki fölújítását! Talán ugyanabban a koponyában született meg az a gondolat is, hogy a dorozsmai kőbárányt tegyék föl a Dömötör-torony bejárata fölé, aki a jáki különálló kápolna ajtaja fölé is kőbárányt rakatott. Odabent megcsodálhattunk mindent, a sziámi sárkányt is a bal oldali hátsó oszlopfőn. Mi neveztük el sziáminak, mert a két sárkány a fejénél volt összenőve. Szegény ördög, ha ez a rémalak se kerget ki a templomból, akkor ott van még segítőnek a sztereógalamb — sas az inkább, vagy talán karvaly? — a jobb oldali hátsón, és segítségnek még az első oszlopon is egy dupla lény, de annak már állatfeje van. Hogy tudtak ennyire különböző szobrokat kifaragni? Hasonló sincs kettő, nemhogy egyforma lenne. Kívül is, a szentély végén, a fejetlen szentek fölötti két szörnyeteg! Az egyik vicsorít a körmei között levő jámbor emberfej mögött, a másik mintha a fényképezőgépet figyelné lefelé pislantó szájtátiságával. Le is vontuk a következtetést: az alkotó elme minek alkotna két egyformát, elée, ha c művészet pusztítói egyfoi mán dolgoznak. Mert elvitatni azt se lehet, hogy finom munkát végeztek a törökök is, amikor leoperálták a szentek fejét, vagy csak elormótlanították őket a felismerhetetlenségig. Vesebeteg ökör jelölhette ki a továbbmenő utat, anynyi a kanyar benne. Az erdők azonban buszból néz-' ve is lenyügözőek. Fölüdítő illatuk jön csak be, hitelesíteni a látványt. Hej, ha még időnk is lenne bócorogni bennük! öriszentpéleren ebédet kérnénk, de beütött a gazdasági nehézség. Már öt csoportjuk van, és csak négy a személyzet. Hiábá mondjuk a főnöknek, ne szalassza el az alkalmat, meglehet, száz évig nem jönnek ide szegedi diákok, nem enyhül meg. Menjünk át Bajánsenyére, ott egy sincsen. Hat kilométer csak, át is megyünk, meg is rendeljük. Dödöllét is természetesen, ha csak fél adagot is. Amíg elkészül, addig megjárjuk Velemért. Érdemes is tovább szaladnunk, mert szép a templomuk nekik is, bár ez már használaton kívül van. Mintha itthagyta volna egyházát a falu, legföljebb temetkezni jön még föl. Tömzsi oszlopokból vannak a régi fejfák. írás biztosan volt rajtuk valaha, de már leette őket a korhadás. Szakáll Lídiáé olvasható még, élt 63 évet évet, M. H. 1936. VIII. H. 17. Áldás havaira. Szegény Lidi néni, te is sajtóhibával érkeztél föl Szent Péterhez! Nincs eső, nincs gomba, panaszolja Horváth Ferenc a kulcsos házban. Ami neki sajnos, az azonban jó a gerencséreknek. Mind otthagyta a korongját, és elment szénát kaszálni. Varga Zoltán portáján találtunk így is néhány eladható díszt, de az is csak a. piac ártalmára utal. Most ezt veszik — mondta a hölgy, aki árulta okét. Mi lesz mivelünk, ha most kezdünk áttérni a piacgazdálkodásra? Ezt is legelőször a veretes népi iparművészetünkön kell kipróbálnunk? Egy tejesköcsög, vagy az a csöcsös korsó — bugyiga —, amelyik a cégtáblán fityeg, hatszor annyit érne. Horváth Dezső // Tablá a há zfa/on... // Nem csalás, nem ámítás, s nem is a nyomda ördöge, csupán e cikk írója próbálgatta a papíron, vajon kinyomtatva szörnyűbb-e a magyar helyesírás szabályaira mit sem adó, elírt, torz szöveg, vagy falra, cégtáblára, kirakat üvegére ragasztva. Válaszadásra természetesen csak az olvasó illetékes. Attól pedig aligha kell tartania, hogy szándékosan elírt címünket nincs mivel összevetnie Két díszpéldányt — LEECUPER, valamint ECSENYESÜTÖ és tartozékai — fotóriporterünk, Schmidt Andrea lencsevégre kapott. De legfeljebb fél órát kellene sétálnia városunkban ahhoz, hogy megtöltse magazinunkat egy olyan képriporttal, amely nemcsak morózus nyelvészek, angolul is értők idegeit borzolja fel. A látvány persze sorakoztatja a kérdéseket. Az első: vajon egykoron is enynyi magyartalan, netán meglepően magyarosított angol, félre siklott és elírt fogalom pompázott a bolti táblákon? A második:, milyen iskolákat végeztek azok a dekoratőrök, akik szemrebbenés nélkül hagynak maguk után ilyen műveket. S hol kapták az érettséget bizonygató papírt azok a boltvezetők, akik végül szentesítik 0 műveket. A harmadik: milyen lelkj alkatú újbarbárnak okoz kielégülést a címbetűk tépkedése, a táblák öszszefirkálása. A negyedik: vajon mennyi pénzt takarít meg az a boltot nyitó maszek zöldséges, virágárus, aki megspórolja ugyan a címfestőnek szánt költséget, de közönségcsalogatónak aligha nevezhető mázolmányokon hirdeti portékáját. Mert bizony, ilyenekből is fotózhattunk volna jó néhányat. Az ötödik: miközben elismerem, hogy az útjainkat szegélyező, ki tudja hány kupac szemét bántja leginkább a városunkba látogató szemét (hogy belopjak én is egy idétlen szóviccet nyelvőrködésembe), az sem ártana. ha közterület-felügyelőink (ki mást is javasolhatnék?) táblaügyekben is előkapnák büntetésre jogosító csekkfüzetüket. Hogy ez sem — vagy nem igazán — megoldás? Hogy az általános' (és egyéb) iskola nyelvoktatás, meg a szülők ráhatása? Ja, kérem — e téma elemzése már aligha férne el egy táblán, s aligha lenne elég legnagyobb házfalunk . B. Z. Orgonaest a Dómban Lehotka Gábor adott orgonaestet hétfőn a zsúfolásig megtelt Dómban. Nemcsak a művész kitűnő játékát élvezhettük, de ugyanúgy gyönyörködtetett a színes műsorválasztás, s nem utolsósorban nagy élvezetet nyújtott a Dóm — financiális okok miatt ugyan csak részleteiben, de már húsz éve folyamatos felújítás alatt álló — orgonájának ezúttal szinte kifogástalan (egy kis beszorult hang kivételével) szépségű és pazar változatosságú hangzása, Lehotka úgy élt a hangszer adta lehetőségekkel (10180 síp,* és 139 regiszter), hogy annak minden előnyös tulajdonságát felmutassa. J. S. Bach-művekkel, az e-moll preludium és fúgával (BWV 548), s egy Korai előjátékkal (BWV 599) indította műsorát. Lehotka Bach-játéka nem a transzcendens mélységekből, avagy magasságokból töltekezik, Zenei naptár idegen tôle minden misztifikáció. Az ő olvasata Bach kompozícióinak szikla szilárd harmonikus építkezését, józan, biztonságos arányosságát, a kreatív alkotó elme, zsenialitását, felsőbbrendő fenségességét csodáitatja meg hallgatóival. Az orgonaművész — aki Szervánszky Endrét vallhatta a zeneszerzés professzorának — Couperin, a francia barokk mester példájára héttételes szvitet komponált Suite Française címmel. A mintegy 15 perces mű végig érdekfeszítő élmény volt, változatos karakterű, formás tételeivel, színes regisztrálásával, jól megválasztott tempóival, melyekben a figurációk ugyanolyan jól érvényesültek, mint a gazdag, Halló! Miért foglalt? ..., hogy miért foglalt állandóan a MAV Szeged állomási információs telefonvonala? Darvas Tibor állomásfőnök elmondotta, hogy a 10-906-os számú információs telefonvonal hívási nehézségeiről ök is tudnak. Ez a vonal annyira leterhelt, olyan sok hívás fut be rajta, hogy szinte állandóan foglaltat jelez; és csak hoszszű percek múlva kap szabad vonalat az érdeklődő utas. (Erről mi is meggyőződtünk a helyszínen.) Sajnos, a foglaltságba az utasok is jócskán besegítenek. A vonatok érkezésére, indulására vonatkozó kérdések mellett mind gyakrabban — különösen most, a nyári szabadságolások, utazások idején — érdeklödnek országjáró útvonalak, nemzetközi utazások felől, nem egyszer az úttal összefüggő díjszabási kérdésekre várnak feleletet. (Így például, hány kilométer az útvonal, mibe kerül a menetjegy, hogyan lehet eljutni az úticélhoz.) E kérdések megválaszolása pedig néha hoszszú perces várakozással jár, s addig viszont foglaltat jelez a szám. A várakozási idő csökkentése, az információadás gyorsítása érdekében egy másik telefonvonalat. is üzembe állítottak A 10-136os telefonon is lehet információt kérni. Jelenleg tehát két telefonszámon (a 10-906-os és a 10-136-os számon) nappal és éjjel, folyamatosan adnak információt a vonatok közlekedéséről és az utazással kapcsolatos kérdésekre. Az állomásfőnök elmondotta azt is, hogy aki személyesen szeretne az utazással kapcsolatos menetrendi felvilágosítást kérni, az információn kívül, a pályaudvaron lévő kapusnál, ügyeletes tisztnél, vagy a forgalmi szolgálattevőnél is érdeklődhet. Mindenüti készséggel állnak az utasok rendelkezésére. A nyári időszakban pedig idegen nyelven is beszélő mozgóinformációs szolgálatot is szerveznek. — G. J. meglepő, ízes, finom, avagy dús harmóniák, hangszínek. C. V. J. Vderne francia zeneszerző munkássága javát a század első felében fejtette ki, kiváló . orgonaművész, improvizátor, és zeneszerző volt. A Dómban bemutatott kompozíciója is erről győzött meg. A Carillon amellett, hogy ízig-vérig francia leíkületű muzsika, témájában a londoni Westminster Big Ben harangjáté-, kához kötődik. Annak dallamára készült ötletes, gyönyörködtető feldolgozás. Az ismert melódia kezdetben egészen magas regiszterben csilingelt. Számomra mintha üde, lebegő hajnali párában, friss harmatesőbe burkolta volna a szellemes, kedves zenei textúra. A téma azután egyre mélyebb regiszterekben jelenik meg, más-más zenei köntösben. Mintha végigszárnyalna a város felett az ébredező reggelben. Hullámzó dús füvű mezőkön, patakok zuhogása felett, madártrilláktól díszítetten, míg az egyre .fényesebben, erőteljesebben harsogó arany napzuhatagban felolvadna. A jó kompozíció remek dinamikai fokozása, az egyes részek arányos felépítése, s minden szépsége maradéktalanul érvényre jutott a nagyszerű előadásban. A műsor a továbbiakban is francia szellemű muzsikával folytatódott. Nem hiába birtokolja Lehotka Gábor 1987. óta a Francia Művészetek Rendjének Lovagja kitüntető címet, melyet a nemzet műveinek kiváló előadásáért s terjesztéséért kapott a franciáktól. J. Alain Litanies s Cesár Franc Asz-dúr Andantinó, s Finale című kompozícióinak előadásával is bebizonyította, hogy mennyire otthon él e művek világában. Serényi Bogit»