Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

Csütörtök, 1988. július 14. 3 Kinevelve és elcsábítva A Csongrád Megyei Ven­déglátóipari Vállalat nincs könnyű helyzetben; idejét­múlt hasonlattal élve két­frontos harcra kényszerül. A lecsökkent vendégforgalom „kívülről" készteti találé­konyságra,. a szakember­utánpótlás nehézségei pedig „belülről" emésztik. Ez utób­bi témánál maradva meg­kértük Szuhainé Szabó Máriát, a vállalat illetékes előadóját: ismertesse a gon­dokat, s mondja el, milyen lehetőséget lát leküzdésük­re. Az . utóbbi években — mondta —, a vendéglátós szakmák iránti érdeklődés megélénkült A probléma, hogy fölvételkor kizárólag a tanulók általános iskolai bi­zonyítványa a mérvadó. Te­hát nem a kellő rátermett­ség, melynek pedig e szak­mában nagyon nagy a je­lentősége. Gondot okoz az is, hogy kénytelenek gyakran olyan tanulókat is elfogad­ni, akikről eleve tudják: dolgozóként aligha a válla­latnál helyezkednek majd el. A szakácsok, pontosabban a mesterségüket nagy szak­értelemmel, magas fokon űző szakácsok száma elég kevés a vállalatnál. Ennek oka: a különféle munkál­tatók — vendéglátó egysé­get nyitva — nem vesződ­nek költséget tanulóképzés­sel. Hiszen még mindig ol­csobb nagyobb keresetbizto­sítással „elesábitani" a kép­zett munkaerőt, mint éve­kig tartó munkával „kine­velni" azt. Az utóbbi idők­ben például hatvankilenc szakácsot iskolázott be a vállalat, közülük szakmun­kásvizsgát hatvanhétén tet­tek; s jelenleg hányan dol­goznak a kinevelésükre időt s pénzt fordító cégnél? Hu­szonheten. Különösen a gyárak, termelőszövetkeze­tek, egyéb vállalatok üzemi konyháinak van hagy elszí­vóhatása; e helyeken na­gyon kecsegtető a szabad­szombat és vasárnap. Megfontolandó lenne ép­pen ezért — mondja vé­gül Szuhainé Szabó Mária — a nevelési költségek át­hárítása a foglalkoztató vál­lalatra. (Nem új gondolat ez, a sportegyesületeknél pél­dául pnár régen elfogadott gyakorlat.) Elég korrekt megoldásnak tűnne, ha az éttermet, konyhát, egyebet nyitó cégek maguk gondos­kodnának vendéglátósaik ki­taníttatásáról. F. Cs. Vasutasok ünnepe Vasutas tiszteket avattak szombaton, a Nyugati pálya­udvar melletti téren a 38. vasutasnap központi ünnep­ségének keretében. Az ünnepi eseményen részt vett Fejti György, az MSZMP KB titkára és Med­gyessy Péter minisztérel­nök-helyettes is. Urbán Lajos közlekedési miniszter köszöntőjében egyebek között szólt arról, hogy a népgazdaság jelenle­gi helyzetében fontos dönté­sek előtt áll a közlekedés, és ezen belül a vasút. Hangsú­lyozta: a társadalom joggal várja el a vasutasoktól, hogy megfelelő színvonalon elégítsék ki a személy- és áruszállítási igényeket, ha­tékonyan, gazdaságosan használják fel a rendelke­zésre álló anyagi és műsza­ki eszközöket. A vasút leg­fontosabb feladata most, hogy " feltárja ! a technikai­eszközökben, az emberek ésszerű foglalkoztatásában, a munkaszervezési lehetősé­gekben rejlő tartalékokat, és ezek kihasználásával erősít­se pozícióit az egyre élesedő fuvarpiacon. Az óriási anya­gi értéket képviselő vasúti szállítási kapacitások le­hető legnagyobb mértékű kiaknázása érdekében kö­rültekintőbb munkára, fo­kozottabb vállalkozási kedv­re van szükség. Az anyagi eszközök szűkössége és a vasúti technika színvonalá­ban tapasztalható romlási folyamat megállítása, a fel­zárkózásra való felkészülés az egyik legnagyobb gondja illetve feladata a vasútnak. Az eddigieknél is határozot­tabb fejlesztési programok­ra; és a-fejlesztési célok ész­szerű rangsorolására van szükség. * Szegeden az SZVSE-pá­lyán kora délelőtt kezdődött a vidám, egésznapos sport­és kulturális programsoro­zat. A vidám, zepés műsort ugyan átmenetileg megza­varta a nyári zápor, de a hangulat mit sem veszített forróságából. Elismerésre méltó munkát végeztek a (vas)utasel látósok is, hiszen akadt' bőven enni-, innivaló. S, aki úgy érzi, hogy az ebéddé néhány felesleges kilót is magára szedett, az délután a sportversenyek, vetélkedők során le is ad­hatta. A vasutasok, család­tagjaik és a társvállalatok dolgozói késő délutánig él­vezhették az ünnepet. * Ugyancsak a hét végén, szombaton vehették át töb­ben Budapesten a MAV Bevételellenörzési Igazga­tóság konferenciatermében kitüntetéseiket. A szegedi igazgatóság munkatársai kö­zül a vasútüzem érdekében végzett kiemelkedő szakmai munkájuk és közéleti tevé­kenységük elismeréseként Kiváló Vasutas kitüntetés­ben részesültek; Zelei József mozdonyvezető, Gardács András előmunkás, Kiss Antal vonatvezető, Udvari Sándor pályafenntartási fő­nök, Danis László váltóke­zelő, Asztalos Sándor állo­másfőnök. Kiváló Munkáért kitüntetést vehetett át llos­vay György osztályvezető­helyettes, Bank János jár­művillamossági szerelő. Nagy János csoportvezető, Bakk Imre, kocsirendező, Ikládi Imre balesetvizsgáló, és Józsa Tibor kocsivizsgáló. A kábeltelevízió hitele Völgyi János, a Gelka fejlesztési főmérnöke az el­múlt héten küldött levelet szerkesztőségünkbe. Ebben reagált a szegedi kábeltele­víziós rendszer totális fejre­állása idején, június 20-án és 21-én megjelent cikkeink­re. A hangvétellel nem ért egyet — gondolom, 200 kilo­méter távolságból elképzel­ni is nehéz 40 ezer szegedi lakos vasárnapesti dühét (az átlag magyar hetente 15 órát ül a doboz előtt, ennek az időnek a többségét a hétvégeken pergeti le) —, de a tényeket cáfolni ő sem tudja. Felsorolja, mivel mentegetőzhetne, de végül ezt sem teszi. Közben a rendszer az elmúlt héten megint csodákra csodákat halmozott. Jómagam például szerdán este egyszerre fi­gyelhettem Bartók hazaér­kezésének krónikáját és a zágrábi kettesen sugárzott kosárlabdameccset. A lakók egyöntetű véleménye, hogy a kábelrendszer által a la­kásokba szállított kép és hang az átadás óta fokoza­tosan — és talán egyre gyorsabb ütemben — rom­lik. Az üzemeltetés feladatait június 22-én átvette a Gel­kától a Szelka. Sajnos, ez az esemény sem jelentett gyökeres fordulatot. Egy hónapig, július 22-éig kor­látozott az új üzemeltető beavatkozási lehetősége, hi­szen addig a hiánypótláso­kat végzi az építő, a Gelka. Közben már ügyeletet tart a Magyar Televízió teljes adásidejében a Szelka. De az itt készenlétben álló szakemberek csak a fejállo­más és a törzshálózat hi­báit javítják. Vagyis azt ga­rantálják, hogy — maxi­mum kétórás kimaradással — a jel eljut a valamikori központi antennákig. Ugyancsak az átmeneti egy hónap alatt szükséges tisztázni, hogy a volt nagy­közösségi antennáktól a ház­erősítőkig tartó szakaszt ki­nek a költségén hozzák rendbe. Az egyes vételi zavarokról Lakos András, a kábeltele­vízió műszaki vezetője a kö­vetkezőket mondta: a ma­gyar l-es és 2-es program kifogástalan vételét más csa­Telefon — vezeték nélkül Vegyes vállalatot hoz lét­re az egyesült államokbeli VSI (Vision Systems) cég a magyar Technika Külkeres­kedelmi Vállalattal, vala­mint a Coopinvesttel, veze­ték nélküli, mikrohullámú rendszerű telefonhálózat magyarországi honosítására. A vegyes vállalat alapításá­ra a partnerek előszerződést írtak alá. A tervek szerint a vállalkozást 10 millió forin­tos alaptökével még az idén létrehozzák. Az amerikai vállalat a közelmúltban mu­tatta be az érdekelt magyar szakembereknek az általa kifejlesztett, vezeték nélküli mikrohullámú telefonháló­zati rendszert. Jelenleg a vi­lág különböző országaiban már 300 ilyen rendszer mű­ködik, ezekből 180-at a VSI tervezett. Előnye, hogy mi­vel nem kell kiépíteni az igen költséges kábeles tele­fonhálózatot, így segítségé­vel viszonylag kis befekte­téssel gyorsan növelhető a telefonellátottság. A termeléssel magyar vállalatokat kívánnak meg­bízni. Az amerikai szakem­berek felkeresték a BHG Híradástechnikai Vállalatot és a Távközlési Kutatóinté­zetet, s technikai felszerelt­ségüket alkalmasnak talál­ták a fontosabb műszerek gyártására. Értelmező Kábeltelevízió: egy •központi egységből kü­lönböző hazai központi és helyi, valamint kül­honi földi és műholdas televíziós és rádiós je­lek továbbítására alkal­mas vezetékes rendsze­rű műszaki rendszer. Hibái a 23-999-es tele­fonszámon jelenthetők be Szegeden. (Az ügye­letes csak ezen az egy számon tudja fogadni a hívásokat.) Városi televízió: mű­sorkészítő szervezet. Sa­ját összeállítással álta­lában hetenként egy­szer (eddig főként hét­főn) jelentkezett. Első­sorban a műsor tartal­mára vonatkozó észre­vételekkel hívható nap­közben és adásidőben a 13-870-es telefonszá­mon. tornákon lehet garantálni, ugyanis jelenleg Déldául a 2-es program olyan csator­nán van, amelyen a közeli adó képét a vevőkészülékek zöme akkor is fogja, ha az antennacsatlakozó nincs be­dugva. A városi televízió rossz jelminősége talán egy új modulátor felszerelésével megváltoztatható. Ugyancsak — már a kö­zeli hónapokban — realitás lehet a Sky Channel és a Super Channel műholdas programok vétele. Ezekhez a megfelelő berendezéseket a városi tanács megrendel­te. Július 22-étől a szelkások hétfőnként, adásszünetben, méréseket végeznek és ezek befejezése után a lakosságot előzetesen tájékoztatva vál­toztatják meg a csatornabe­osztást. Az adók újabb meg­kereséséhez azok a lakók, akik kérik, díjmentesen se­gítséget kaphatnak a városi televízió és a Szelka műsza­ki szakembereitől. Nem tisz­tázott, hogy miként terem­tik meg a pénzt a házerő­sítök és a házak kábelháló­zatának rendbetételéhez. Ez lakásonként 100 forintnál nem nagyon kerülne többe. A lakosság ekkora összeg kifizetése ellen is tiltakozik, mivel ezekben a hetekben nem látják biztosítottnak, hogy egy ilyen generáljavi­tás után jó minőségű kép érkezhet a lakásokba. Ed­dig a költségeket az IKV vállalta. Ezek a berendezé­sek általában sorba kap­csoltak, tehát akkor is ja­víttatott az IKV, ha a ta­nácsi lakások előtt egy OTP­ház berendezése romlott el. Sajnos, a jövőben már erre sincs pénz. A szelkások ma a kábel­rendszer egy részén ügyele­tet tartanak. Ebben a pil­lanatban még a volt köz­ponti antennák utáni hibák elhárítását külön megbízás és külön díj megfizetése nélkül nem tudják vállalni. Az ügyeletükért sem kap­nak térítést külső gazdál­kodó egységektől. A Szelka jelenlegi gazdasági helyzeté­ben — fogyatkoznak a meg­rendelések az elektromos készülékek javítására — hosszú távon, ebben a konst­rukcióban, egészen bizonyo­san nem tud vállalkozni a kábelrendszer üzemeltetésé­re. Díjfizetésről — a hasz­nálók részéről — legfeljebb akkor lehet majd szó, ami­kor a törzshálózat biztonsá­gosan működik. A legutóbbi napokban az igen meleg időjárás okozott nehezen el­hárítható bonyodalmakat. Úgy tűnik, a szegedi ká­beltelevízió ügye hosszú hó­napok óta ördögi (?) körben forog, a kitörés esélyei igen­csak távolinak tűnnek. Völ­gyi János bevezetőben emii­tett levelének egyik megál­lapítását az olvasók és az illetékesek figyelmébe aján­lom, A főmérnök szerint a lakások rendszerre kapcso­lását csak a központi anten­nák tövében elvégzett, meg­nyugtató eredményéket szol­gáltató mérések után lehe­tett volna engedélyezni. A fővárosból érkezett levél ho­mályosan utal arra. hogy valakik erőltették — a hó­napok óta egyre halasztódó — átadást. Ügy tűnik, a kudarcért a kivitelező és a nem körültekintő beruházó egyaránt felelős, a kárval­lott pedig az a televízió­előfizető, akinek lakásába betört „a csúcstechnológia". Bőié István Több ismerős egyenlet Átlagh Dezső fütyörészni kezdett. A rádiót hallgatta, így tudta meg az örömteli hírt. A kormány, a párt, a különböző társadalmi és tömegszervezetek javaslata alapján fontos kérdésben döntött. A gyermekes csa­ládok aggodalmát és egyre vékonyodó pénztárcájuk­ból» adódó feszültségeket megértve, gyermekenként száz forinttal felemeli a családi pótlék összegét. A gyermekholmikra is kive­tett áfától ugyan nem tud eltekinteni, de az említett összeg folyósításával kom­penzálni kívánja azt. Az a bizonyos optimista derű terült el keskeny ar­cán. Már-már hurrát kiál­tott, amikor kedves felesé­ge, Atlagh Dezsőné csak annyit mondott: nono. És mint sokszor, most is iga­za lett. Nem oly sokára ismét fontos hírt jelentett be a Kossuth, Petőfi, Bartók Rádió Budapest; hogy az állam a családi pótlékok, és egyéb szociális juttatá­sok összegét biztosítani tudja, az így keletkezett költségvetési hiányt kom­penzálva felemeli egyes nem közszükségleti cikkek — értsd: élvezetiek — árát. Átlagosan 10-15 szá­zalékkal. Az asszony ekkor azt mondta Dezsőnek; no ugye! Eltelt egy het. Atlagh Dezső a menekülő folyosó­hoz hasonlóan keskeny, de annál persze jóval rövi­debb konyhában az asztal­hoz ült, és számolni kez­dett. Én, Atlagh Dezső, és nagyra becsült feleségem átlagosan egy-egy doboz cigarettát szívunk, el na­ponta. Átlagosan a hónap négy szombatját és vasár­napiát számítva hat-hat üveg sört iszunk meg. Ez átlagosan 60 doboz cigaret­tát és 24 üveg sört jelent. Átlagosan két-két forinttal emelték a füstölnivalót, és a barátok által föltalált pohárba önthetó, vagy csa­polható kenyérféleség árát. Ez annyi, mint annyi: négy hét alatt 168 forint plusz kiadás. Átlagosan egy gyermekünkre, a kis Dezsire eső, száz forintot levonva már csak 68 fo­rint. Ekkor a már minden adatában ismerős egyenlet majdnem összekuszálódott Atlagh Dezső agyában. Ezért újabb kockás papirt vett elő, és ismét számolni kezdett. Még egy gyerek, az plusz száz forint Ez esetben már ismét támogat az állam bennünket, száz mínusz 68, azaz 32 forint­tal, Későre járt. Vigyázva, hogy kis Dezsi fel ne éb­redjen, bement a szobába, behúzta a sötétítő füg­gönyt, az asszony mellé bújt, és nagy tervét hal­kan, seppegve a fülébe súgta. Cultó János

Next

/
Thumbnails
Contents