Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

Szombat, 1988. július 16. If magazin |DM „Nekem példa és megváltás" — mondja Nagy László döbbentően időszerű, verstömörségű és -őszinteségű írásában (Bartók és a ragadozók), amelyet összeállítá­sunkban is közlünk. Az „...öntörvényű konok csillag" itthon van, itthoni nyughelye zarándokutaink célpontja lesz, gondolatban vagy valóságosan elérhető; Csoóri Sándor zaklatottságával („Nem vagyunk már a te fiaid. / Ha ajtó nyílik, mintha kések. IS ha szólunk, /félrebeszé­lünk, mint a hamistanúk."), vagy Illyés Gyula vigasz­taló távlatosságával („Ki muzsikád ujjaival / tapintva lelkünk, mind oda tapintasz, I ahol a baj Is beh különös, beh üdvös írt adsz azzal, hogy a jaj / siralmát, ami fakadna belőlünk, / de nem fakadhat, mi helyettünk / — kik szívnémaságra születtünk — / kizenged ideged húrjaival!") —, de van hova — kihez — elzarándokol­nunk. Talán tudunk aztán — élni. Negyvennyolc esztendei távollét után hazatért végre századunk ma­gyar zenekultúrájának legnagyobb mestere, korunk egyetemes zenemű­vészetének óriása. Mennyire készült rá a háború után; alig három hónap­pal a halála előtt írta, 1945. július 1­jén: „én is szeretnék hazamenni, de végleg". Erre az útra készült tehát, nem ama végzetes nagy utazásra, pe­dig riasztó híreket kapott a rombadőlt országról, a háborús pusztulásról. Hamvai előtt tiszteleg az ország, tiszteleg egész Európa, amerre csak elhaladt a gyászmenet, amely egy­szersmind a géniusz diadalmenete. Nagyságát, művészi jelentőségét ma már csorbítatlanul ismeri el az egész világ. Rég felülemelkedett életműve a konzervatív ízlés diktálta elutasítá­son, s a negyvenes, ötvenes évek vitáin, amelyek hol a korszerűséget, hol pedig a népiséget kérték számon zenéjén, vagy egyik-másik alkotó­korszakán. Szellemi hagyatékának immár végleges helye van századunk zené­jének panteonjában. Megkülönböz­tetett hely ez, hisz a bartóki életmű páratlan jelenség a maga szerteágazó és összefoglaló mivoltában. Korunk­ban — illetve az ó korában, a század elsó felében — nincs zeneszerző rajta kívül, aki saját nyelvébe-stílusába olvasztott volna minden újító törek­vést, egyszersmind az európai zene múltjának megannyi értékes hagyo­mányát. Megkülönbözteti kortársai­tól egyedülálló tudományos, népze­negyűjtő és -rendszerező munkás­sága. Igaz, nem az egyetlen zene­szerzó-folklorista ó — társa volt eb­ben Kodály Zoltán, Lajtha László —, de az egyetlen, aki a magyar népzenén kívül éppoly intenzíven foglalkozott a szomszéd népek dalai­val, sót arab és török gyűjtésre is vállalkozott. S a népek általa feltárt és megismert parasztdalai inspirá­lóan hatottak zeneszerzői műhe­lyére, ekként vált ama sokat emlege­tett tiszta forrássá a különbözó né­pek évszázados kultúrája által te­remtett zenei kincs, alkotó és kutató munka szüntelen kölcsönhatásában. Páratlan jelensége századunknak a zongoraművész Bartók is. Nem csupán előadásmódjának varázslatos szuggesztivitása okán, hanem ó az egyetlen századunk zeneszerzői kö­zül, aki előadóként nem szorítkozott csak a saját műveinek és a hozzá közel álló kortársak zenéjének tol­mácsolására. Ó Bachtól — sót a Bach elótti mesterektói — kezdve megszólaltatta az európai zene nagy vonulatát, a barokk, a bécsi klasz­szika, a romantika nagy mestereinek alkotásait, játszott Schönberget, Stravinskyt és más kortársakat is. A zongora mellett éppoly egyetemes művész volt, mint a kottapapír fölé hajolva, vagy éppen az általa s mások által feljegyzett népdalok rendszere­zése közben. A bartóki szintézis jelenti a zenei alkotás, kutatás, előadás és tanítás egymással szüntelen kölcsönha­tásban álló magasrendű egységét. Je­lenti másfelől magyarság és európai­ság legmagasabb művészi fokon kife­jezett egységét is. így, az internacio­nalizmus szellemében váltotta valóra ifjúkori fogadalmát: „Én részemről egész életemben minden téren, min­denkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát." Ezt tette a századelő progresszív mozgalmaihoz, a Nyugat folyóirat­hoz, a Nyolcak művészcsoportjához, majd Kassákhoz kapcsolódván; ezt amikor részt vállalt 1918—19 magyar forradalmaiban, s a húszas, harmin­cas években is, perben-vitában az öt támadó magyar és nem magyar na­cionalizmussal. Szóban-írásban, de kiváltképp zenéjében tiltakozott a reakció, elnyomás, az embertelen­ség, az erósödó fasizmus ellen. Ami­kor pedig nem látott többé reményt Európa megmentésére, a tulajdon emberi-művészi integritásának meg­őrzésére itthon, több évnyi tépelő­dés után, 1940. október 12-én elin­dult ama hosszú útra, honnét majd' öt évtizedbe telt a visszatérés. Ám művészete, szelleme közöt­tünk maradt. A II. világháború esz­tendeinek hatalmasra nótt hazai Bartók-kultusza az antifasiszta ellen­állást erósbítette a mélyben, a szak­szervezetek irodalmi-kulturális mű­sorain s a magas zenekultúrában egy­aránt. A halála óta eltelt 43 évben pedig, jóllehet volt egy múló, de nem feled­hető periódus, amikor Bartók, akár Derkovits vagy József Attila, gya­nússá vált, amikor reásütötték a nép­tói elszakadt formalista zeneszerző — utókorára szégyenletes — bélye­gét; nos, halála óta, miként elpusztít­hatatlan hóse. a csodálatos manda­rin, Bartók Béla példája és életműve erőteljesebben hat zenei és művé­szeti közéletünkben, mint valaha is küzdelmes élete folyamán. Művei otthonosak az ország hangverseny­termeiben, opera- és balettszínpa­dain, a zeneiskolások mindennapi kenyerévé váltak, s az amatőr zenei mozgalmak becses kincseivé. Muzsi­kusaink az ó műveivel járják a vilá­got. Életének és munkásságának do­kumentumait, a hatalmas életmű elemzését magyar kutatók könyvtár­nyi publikációja tárja elénk. Száza­dunk zeneszerzőinek művei közül a maguk teljességében, összkiadás­ként Bartóké jelentek meg elóször hanglemezen. Kodály Zoltán mondotta 1946­ban, Bartók Béla, az ember című előadásában: „Az ittmaradottak dolga, hogy megnyissák az utat mű­vei elótt; hadd jussanak ezek a mű­vek oda, ahová szánva voltak: az emberek szívébe." Most, amikor végleg hazatért, hogy a szülőföldben pihenjen meg, fejet hajtva a ravatal elótt, elmondhatjuk, ezen munkál­kodunk. BREUER JÁNOS NAGY LÁSZLÓ Bartók és a ragadozók Nem az erdő, nem a levegő meg a víz remek királyai nem ezek a vadak ólálkodnak és őrjöngnek a szívünk körül. Hajunkat oroszldnsörénnyel elkeverni veszély­telenebb, mint megértően pillantanunk az emberségé­ből kivetkőzött lényre. A század éghajlatában ez a legnagyobb ragadozó ijesztően elszaporodott, szapo­rítva a fondorlatos intézményeket, megfosztva hiva­tásuktól a tündöklő találmányokat. A traverz-erdők, a kábel-dzsungelek, a műanyag-habok felett sugárzik ez a szégyentelen fajta, s míg önmagát reklámozza mint morált, mint elérhető üdvösséget: új ragadozó­kat toboroz, új áldozatokat kaparint magának. Mert századunk emberét a képmutató ragadozók bűvölik. E fordított orfeuszi helyzetben az édes muzsika csak azt jelentené, hogy velük parolázol. Mára fiatal Bartók azt mondja: Nem! Se álerkölcs, se álművé­szet. A szívdöglesztő álarcokat zenéje acélujjai­val tépi le. Mert emberi fenség: eleve idegen tőle a marakodás. Új ritmikájú Sárkányölő — mondanám, de ez a szimbólum föltételezi a programos harcot. Bartók öntörvényű konok csillag. Nem készül semmi­féle leszámolásra, nem keresi a gátló és gonosz ha­talmakat, de találkozik velük, de gyémántfejjel be­léjük ütközik mindig. így süvít a pályán végzetesen, de mint művész, diadallal. Élete volt keserű is, csömörös is. Menekült volna a grönlandi cethalak­hoz, a Tűzföld ércein bőgő vadak közé. Mégis azt mondja: Nem! Az ember nem adhatja meg magát. Se a hatalmas bánatnak, se bármilyen „dögvész-országnak". Az ember szerelmével s férfias haraggal ment a ha­lálba. A ragadozók pedig a sírig követték. Elhen­gerített kövénél megsebezve a zenétől vinnyognak és átkozódnak ma is, és nem bírnak szabadul­ni tőle soha. Nekik Bartók az elkerülhetetlen sorscsa­pás. Nekem példa és megváltás, mint a legfényesebb árvák: Ady és József Attila. Ót látom a magasban, fehéren izzó haját, a sztratoszférát legyőző sze­meit. Tenyerében óra: méri és ellenőrzi a Minden­ség zenéjét. Bartók-lemezek a Hungarotonnál Ritkán, de adódnak oly nagy horderejű események, amelyek egy egész ország, annak minden egyes honpolgára számára — még ha személy szerint nem is tudatoso­dik mindenkiben — lényegi jelen­tőségűek. Ilyen lényegi, az egész nemzetet reprezentáló ünnep ré­szesei lehetünk most, amikor Bar­tók Béla hamvait immár itthon, végsó-végleges helyére kísérhet­jük. S mint ilyenkor illik, e rendkí­vüli esemény kapcsán ki-ki megte­szi a maga emlékezó-tisztelgő „gesztusát". így a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat is, amelynek képviseletében Rákosy Péter kereskedelmi igazgató be­szélt a már elkészült két ünnepi Bartók-kiadványról, s a további tervekről. — A magyar népdalok Bartók Béla és Kodály Zoltán feldolgozá­sában című nagylemez valódi ku­riózum — mondta. — Egyrészt ilyen csoportosításban ezek a nép­dalok most jelentek meg először a magyar hanglemezpiacon, de a két előadó, az 1907-ben született, ma­gyar származású tenorista, Csaba László (Leslie Chabay) és az ugyancsak külföldön élő Kozma Tibor zongoraművész személye is az! — Az a tény, hogy a Hungaroton kiadásában ez a lemez megjelenhe­tett, úgy tudom, szintén érdekesség. — Köztudott, hogy a zeneszerző kisebbik fia, az Amerikában élő Bartók Péter hanglemezvállalatot alapított, elsősorban azzal a céllal, hogy édesapja zenei hagyatékát rögzítse az utókor számára. így az ötvenes években sok jelentós felvé­tel készült, többek közt ez a bizo­nyos lemez is. Ám Bartók Péter hosszú ideig minden magyaror­szági kapcsolattól elzárkózott. Ez az „idegenség" pár éve végre felol­dódott, azóta több tárgyalást is folytattunk, s megállapodás szüle­tett arról, hogy az ötvenes években a vállalat által rögzített különlege­sen érdekes lemezeket a Hungaro­ton is folyamatosan kiadja. Másik ünnepi lemezünk a Mik­rokozmosz-sorozatból hat-hat da­rab, a zeneszerző előadásában, ugyancsak méltó tisztelgés. Már csak azért is, mert Bartók, ha esz­tétikai szempontból fenntartások­kal is élt a „gramofonfelvételek­kel" szemben, pedagógiai és tudo­mányos területen, főként mint hi­teles forrásanyagot, hasznosnak tartotta. — S mik a Hungaroton további tervei a Bartók-kiadással kapcsolat­ban? — A legnagyobb vállalkozásnak minden bizonnyal az az új Bartók­sorozat, amit a legkorszerűbb léze­res technikával működő, úgyneve­zett kompaktlemezre rögzítünk. Egyelőre az összkiadás legsikerül­tebb darabjait játsszuk át, így töb­bek közt a Hegedűversenyt Kovács Dénessel és Lukács Ervin karmes­terrel, a 3. zongoraversenyt pedig Ránki Dezsővel, Ferencsik János­sal. A magyar hanglemezgyártás mindig nagy becsben tartotta és gondozta a magyar zene nagyjai­nak munkásságát. Amikor a mik­rolemezes gyártás Magyarorszá­gon megindult, a két elsó lemez, amivel „kijöttek" a piacra, Erkel Bánk bánja és Bartók Béla Concer­tója volt. S. HORVÁTH KLÁRA Bartók Béla hamvainál Feleségével, Pásztory Dittával Bartók .írja Amerikába*

Next

/
Thumbnails
Contents