Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

78. évfolyam, 163. szám 1988. július 9., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 2.20 forint Munkacsúcs a mezőgazdaságban Kombájnok a búzatáblán — diákok a meggyesben A hat kombájn mellett gyorsan megtelnek búzaszemmel a pusztaszeri téesz szállító­járművei Mire magtárba kerül a gabona, igen sok idegeske­déssel jár, az elkeserítő és kedvező kilátások váltakoz­nak, az időjárástól függően. Az ősszel a száraz talajvi­szonyok akadályozták a jó minőségű magágy elkészíté­sét, kevés volt az eső, emiatt későn és vontatottan indult a kelés. Aztán az enyhe és csapadékos tél után igen magas tőszámú és jól bok­rosodott vetések alakultak ki. Az április fordított a ké­pen, a szárazság miatt főleg a rossz vizgadálkodású ho­moktalajokon az őszi ga­bonák jelentős része meg­sült. Itt már későn érkez­tek a május, júniusi igen szétszórt területi eloszlású esők. A kötött talajokon szerencsére regenerálódtak a növények. Ezért megalapo­zottnak tűnik az a becslés, hogy összességében me­gyénkben rekord-, vagy ah­hoz közel eső hozamok vár­hatók. Az őszi árpa betaka­rításának vége felé járnak az üzemek, s az eredmé­nyek alátámasztják az opti­mista megítélést, reméljük a búzánál és rozsnál sem lesz ez másként. A Pusztaszeri Hét Vezér Téeszben egy hete fejezték be az őszi árpa aratását, s kedden a búzatáblákba is beálltak a kombájnok. Az árpa 60 kilogramm híján 4 tonnát adott hektáronként. A szárazság főként a búza, és a rozs terméskilátásait rontja. Ez a pár százalékos veszteség 1100 hektáron je­lentős téléit jelent. Az árpaszalma már kazlakban van, s a helyét is föltár­csázták, másodvetésként kö­les kerül a helyébe. A szá­raz homokban azonban csak akkor tud kikelni, ha az eddigiektől eltérően ezt a csengelei és kisteleki határ egy részével „Száhel övezet­nek" titulált térséget sem kerüli el az eső. Volna mit bepótolnia, hisz az első fél­évben az időjárás a tavalyi fukarságát is felülmúlta, az akkori értékből 160 milli­méter hiányzik. Szinte hihe­tetlen, hogy a vízhiány jele­it még a határ egy része mutatja csak, másutt még jól bírják a növények. A kérdés az, meddig. Vonatko­zik ez a háztájiban termelt paprikára, hagymára és a burgonyára is. A félezer hektárnyi siló és szemes kukorica egyelőre ígéretes képet mutat, legjobban a kísérletként vetett „sivata­gi" fajta tartja magát. A betakarított búza ned­vességtartalma megfelel az átvételi szabványnak, már e hét végén szárítás nélkül kezdhetik a szállítást a Ga­bonaforgalmi Vállalat mag­tárába. A szalmabálázást Schmldt Andrea felvételei Fürge kés és szorgalom: ez a meggyszedés és -válogatás ábécéje Kisteleken is éjszaka végzik, mert nappal törekesebb, sok a veszteség. A Kisteleki Magyar— Szovjet Barátság Téeszben a múlt heti viharos szél sok gabonát megdöntött, szeren­csére a magas tőállomány megakadályozta, hogy egé­szen a földre hajoljanak a kalászok. Így bíznak benne, hogy a kombájnok meg tud­nak vele birkózni. Itt a ké­sőbbi vetés és az eltérő ta­lajadottságok miatt csak a hétvége felé kezTl: a búza aratását, amint az árpáét befejezik. A búzára szerződ­tek a GMV-vel, zavartalan átvételre számítanak, sőt re­ménykednek, hogy. mielőbb pénzt is látnak érte. A szövetkezetben igen je­lentós a cseresznyés- és meggyesterület. A termést fajtánként eltérően, de je­lentősen csökkentette a ta­vaszi fagy. Az újfehértói fürtös meggy nézett ki leg­jobban, csakhogy ezt; mi­vel most érik, a múlt heti vihar, s ebben a sávban a jégverés is károsította. Emi­att külön kell válogatni a léminőségút az iparitól és az étkezésitől. A leszedett termést folyamatosan szállít­ják a Kiskunfélegyházi Zöl­dértnek és a Szegedi Hútő GT-nek. Akinek csak egy fája van az is tudja, milyen időigé­nyes munka a meggyszedés, hát még 63 hektáron. A ter­més zömét kölcsönbe vett rázógép segítségével, s azt kiszolgáló helyi dolgozókkal takarítják be. Azonban ez sem elég, a diákok munká­jára is szükség van. Az idén is megszervezték a kéthetes építőtábort, 120-an jöttek a barcsi és nagyatádi középis­kolákból. A gyerekek elis­merően szóltak a munkafel­tételekről, a kollégiumi szállásról, az ellátásról és szabadidős programokról. A munkakedv fokozása volt a .gél, amikor a kilónként meghatározott díjtételen fe­lül, a legjobbaknak tárgy­és pénzjutalmakat tűztek ki, s aki harmadszor tért ide vissza, húségpénzt kap. A téesz emblémájával díszített ajándékpólót is kedves gesz­tusként értékelték. T. Sz. I. Július 13-ára Összehívták az MSZMP Központi Bizottságát A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának ülését július 13­ra összehívták. A Politikai Bizottság javasolja a Köz­ponti Bizottságnak, hogy vi­tassa meg a népgazdaság fejlődésének év eleji ta­pasztalatairól szóló jelentést, illetve az 1989. évi fejlő­dés fő irányaira tett javas­latot, Németh Miklósnak, a KB titkárának előadásában. A Politikai Bizottság szükségesnek tartja, hogy a Központi Bizottság a terve­zettnél korábban tájékozód­jon az idei év gazdasági helyzetéről, mivel a terve­zett célok elérésének telje­sítése a stabilizációs és ki­bontakozási program ered­ményes végrehajtása szem­pontjából kulcsfontosságú, s így még időben megfogal­mazhatók az 1988. évi gaz­dasági folyamatok érdemi befolyásolásához szükséges politikai elképzelések. A kö­vetkező évek gazdaságpoliti­kai fordulatának eléréséhez szükséges annak fő irányai­val foglalkozni. A jelentés tartalmazza a jövő évi gaz­daságpolitikai elgondolások két változatát is. Az első a gyorsabb, a radikálisabb változtatások szükségessé­gét és lehetőségét fogal­mazza meg, a második vi­szont a fokozatosabb, ke­vesebb társadalmi feszült­séggel járó átalakítást céloz meg, kockáztatva ezzel, hogy a kibontakozás elhú­zódhat. A Politikai Bizottság ja­vasolja, hogy a Központi Bizottság Fejti Györgynek, a KB titkárának előterjeszté­sében vitassa meg a gyüle­kezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire tett javaslatot. A téma tár­gyalásának fontosságát alá­támasztja az a tény, hogy az utóbbi időben felélénkült a közéleti tevékenység, meg­szaporodtak az állampolgá­rok gyülekezési, egyesülési törekvései. Jogrendszerünk­ből viszont hiányzik a gyü­lekezési, valamint az egye­sülési jog részletes törvényi szabályozása. Ezért fontos, hogy a szocialista demokrá­cia érvényesítésének bizto­sítása, valamint az alkot­mányos rend védelme ér­dekében az Országgyűlés megfelelő törvényt alkosson e témakörben is. A Központi Bizottság elé kerül még a saját, vala­mint a Politikai Bizottság káderhatásköri listája. Lu­kács János KB-titkár elő­adásában. Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának elő­adásában személyi kérdése­ket terjesztenek a testület elé. Vasutasnap: kitüntetések, jutalmak Harmincnyolcadik alka­lommal köszöntötték teg­nap, pénteken délután a vasút dolgozóit Szegeden, a Tisza Szállóban megrende­zett ünnepség keretében. Ambrus András, a MAV vezérigazgató-helyettese ün­nepi beszédében felidézte a magyar vasút elmúlt másfél évszázadát, szólt arról, hogy Szegeden is nagy hagyomá­nyokkal rendelkezik ez a mesterség. Az 1888+ban Sza­badkáról Szegedre települt vasútigazgatóság a száz esz­tendő során sok szállal kap­csolódott a város történeté­hez. Tisztelettel emlékezett a vasutas elődökre, akik példamutatással, alkotó munkával szolgálták a ma­gyarországi közlekedés ro­hamosan fejlődő ágazatát, a vasutat. Az ünnep alkalmat adott arra is, hogy számba vegyék a közelmúlt eredmé­nyeit, gondjait. Az ország szűkös gazdasági és pénz­ügyi helyzete kihatással van a vasútra is. Az elmúlt időben a vállalatok szállítá­si igénye csökkent, s így a vasút teljesítményei is el­maradtak a megszokottól. Romlottak a MAV-nál is a gazdálkodás feltételei, saj­nos, a kilátások sem kedve­zők. A szorító vállalati kör­nyezetben is elismerésre méltóan dolgoztak a szegedi vasutasok az elmúlt évek­ben. Ezt jelezték azok a kitün­tetések, jutalmak, amelye­ket tegnap vehettek át a munkában élenjáró vasuta­sok. Miniszteri Dicséretben részesült Balogh Mihály vo­natkezelő, Berényi Józsefné személyzeti csoportvezető, Zékány 1 slvánné személy­zeti ügyintéző. Kiváló Újító kitüntetés bronz fokozatát vehette át Borsi István ügyintéző. Az igazgatóság területén Kivá­ló Dolgozó kitüntetésben 238-an, a vasútnál eltöltött évek után járó törzsgárda­elismerésben 1529-en. a Szolgálati Emlékérem kü­lönböző fokozatait 254-en kapták meg. ötvennégyen Kiváló Ifjú Szakember ki­tüntetést vehettek át A vasutasünnep program­jai ma, szombaton folyta­tódnak. A szegedi igazgató­ság dolgozói közül többen Budapesten vehetik át ki­tüntetéseiket. Szegeden az SZVSE-pályán pedig egész napos kultúr- és sportprog­rammal várják a vasutaso­kat. Holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor térzene lesz a Széchenyi téren. Sínen van! — tartja a mondás arról az emberről, akinek élete. munkája rendben van, kiegyensú­lyozott A biztonság, /a megbízhatóság jelképe lett a távolba vezető vaspálya. Vasutasok, ha eszünkbe jutnak, egyből hozzágon­doljuk azt is, hogy sínen dolgoznak, hogy életük nagy részét itt töltik el. De vajon nekik sínen van-e az életük? Szép és megtisztelő hagyomány, hogy évről évre egy alka­lommal megkülönböztetett figyelemmel fordulunk a vasutasok felé. Tudjuk, hogy egyetlen nap nem elég arra, hogy minden gondjukat, bajukat meg­oldhassuk. hogy elég jus­son nekik a közösség gon­doskodásából. Adósak va­gyunk nekik: erkölcsileg és anyagilag kevéssé meg­becsült pálya lett mára az ő mesterségük, pedig egy­kor biztos megélhetést, eg­zisztenciát, nyugdíjas ál­lást jelentett vasutasnak A sínek világa... lenni. A régi mesterség fé­nye mára kicsit megko­pott. A sínek világában helyt­állni pedig csak hatalmas szorgalommal, fegyelem­mel és alázattal lehet. Amikor felülünk a vonat­ra, hogy messzi városokba utazzunk, amikor útra ke­lünk, hogy szétnézzünk a világban, aligha gondolunk azokra, akik ezt a hatal­mas gépezetet mozgatják, akikre rábízzuk az életün­ket is. Megbízunk bennük, mert tudjuk, hogy bizton­ságban elérhetjük úticé­lunkat, hogy a vagonokba rakott búza, csapágy, vas­monstrum időben odaér, ahová kell. Többet, szeb­bet aligha kaphatnának vasutasaink, mint egy egész ország bizalmát. Legtöbbször észre sem vesszük őket, mert a vo­nat időben elindul, s oda­ér, ahová kell. Legföljebb csak akkor figyelünk rá­juk. ha egy porszem kerül a jól olajozott gépezetbe. Igazságtalanok vagyunk velük? Talán, de ez is mesterségükkel jár. A százesztendős szegedi vas­útigazgatóság történetében családok, nemzedékek vál­tották egymást a szolgá­latban, apáról fiúra szállt a mesterség, s az intelem is, hogy a sínek között, csak talpig becsületes, a vasutasok családjához hű­séges, áldozatkész embe­rek maradnak meg. Ünnepelünk. Mi. utasok ünnepeljük a vasút dolgo­zóit, hiszen sokan közülük most sem érnek rá meg­pihenni. Saját ünneplé­sükről is lekésnek mert mozdonyt vezetnek, jegyet kezelnek, árut rakodnak, ellátják a szolgálatot —az ünnepen is. R. G.

Next

/
Thumbnails
Contents