Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-07 / 161. szám

Csütörtök, 1988. július 7. 5 TÖMÖRKÉNY ISTVÁN SZOBRÁNAK AVATÁSÁN, 1943. május 23-án készítette a felvételt Szüts Miklós fény­képészmester es fotóriporter a közművelődési palota előt­ti parkban. A képet Hajdú Imre kisteleki gyógyszerész, Tömörkény patikuséletének kutatója küldte el abból a szomorú alkalomból, hogy nemrégiben hunyt el Tömör­kény Erzsébet, Szeged kiváló írójának és egykori múze­umigazgatójának lánya, a Tömörkény család utolsó tag­ja. Tömörkény szobránál, Tápai Antal alkotásánál az ün­neplő közönség P. Gülácsy Irén avatóbeszédét hallgatja. A korabeli lapok arról is beszámolnak, hogy a kultúrpa­lotában ugyanakkor megnyíló Tömörkény-kiállítást Sik Sándor egyetemi tanár nyitotta meg. E régi felvétel köz­lésével is adózni szeretnénk Tömörkény Istvánnak és lá­nyának. Kőszegi Dénesné Tömörkény Erzsébetnek, aki a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemnek és a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközép­iskolának jelentós alapítványt tett. C7orog énekkar koncertje A nagy meleg ellenére is telt ház volt a polijiroszi munkáskórus műsorán, a Ju hász Gyula Művelődési Köz­pont dísztermében, kedden. A polijiroszi vegyes kar tag­jai amatőr énekesek, a kórus 1978-ban alakult. Vezetőjük Korponai Nóra magyar szár­mazású, a közelmúltban vet­te át a kórust, s a tagokkal nagyon jó munka és baráti kapcsolatot alakított ki. A vendégek vegyesen szó­laltattak meg klasszikus mű­veket és görög népi dallamo­kat. főleg Mikis Theodorakis műveit, illetve Polijirosz vá­ros és a Haldiki-félsziget népdalfeldolgozásait. A műsor nagy sikert ara­tott. a koncert után kellemes hangulatú baráti találkozóra került sor a Szakszervezetek Szegedi Altalános Munkás­kórusának tagjaival, akiket 1989-ben lát vendégül a po­lijiroszi kórus. K. u. K. szökevények Színes lengyel—ma­gyar filmvígjáték. Ka­zimierz Sejdy regénye alapján a forgatóköny­vet irta: Pavel Hejny és Janusz Majewski. Kép: Witold Adamek, zene: Selmeczi György, rendezte: Janusz Ma­jewski. Szereplők: Ma­rék Kondrat, Bezcrédy Zoltán, Wiktor Zbo­rowski, Koltai Róbert, Jacek Sas-Uhrinowski. A. cím alapján gondolhat­nánk éles történetre is, élesre, mint egy lövészet. A császári és királyi had­seregből megszökni — még a monarchia végnapjaiban is — közvetlen halálveszélyt jelenthetett, a lebukás pedig bitót, vagy jobb esetben sor­tüzet. De az akasztófának csak egy girbe-gurba árnyé­ka vetődik ide, hisz Beze­rédyék inkább egy jóízűt marháskodnak, mint hogy elmerengjenek a némely történészek szerint „integ­rációs modellként" fölfog­ható egykori birodalom széthullásának tragikus pil­lanatai fölött. Történik, hogy egy határ menti garnizonban sok-sok egyenruhába bújtatott civil, pontosabban csirkefogó vár­ja az első nagy háború vé­gét, s a mindennapok szür­ke unalmát e kiválóságok a régi mesterségek űzésé­vel vegyítik: isznak, kár­tyáznak, lopnak, hazudnak, és gyakran látogatják a vá­roska piros lámpás házát. A helység egyébként ugyan­úgy lehetne Baja vagy Ma­kó, mint Arad vagy Wroc­law, a monarchia díszletei mindenütt egyformák, tud­juk ezt Hasektól és Bródy Sándortól, meg a többi, ezerszer áldott, csokornyak­kendős, szalmakalapos úr­tól. Ne higgyük persze azt, hogy a mese szálai befon­ják a literatúra szép ívű oromdiszeit, hisz a boldog­ságos végkifejletig, tehát tartósan, irodalom alatti a „szövétnek". Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy ne lehetne jót szórakozni e filmen, hisz ahol Koltai megjelenik, ott szék nem marad szárazon. Hogy tényszerű is legyek: a történet egészéhez, ugye, bonyodalom is kell, nem elég, hogy vidám vagányok végigbliccelik a háborút. Nos, a fordulatot Nogay fő­hadnagy hozza, egy szadis­ta, alkoholista kockaember, aki elhatározza, hogy ren­det rak. Ez a szilárd, ordi­bálásokkal és fenyítésekkel megerősített elhatározás csak növeli a század ellen­állását. Kania (Marék Kond­rat élvezetes előadásában) szökést szervez. Ehhez per­sze iratokra és pénzre van szükség. A papirosokat el­intézik házon belül, élvégre egy ilyen kis csapatban törvényszerűen kell lennie egy tisztességes hamisítónak is, a pénzt meg gyanútlan, bordélyból hazatérő család­apák megsarcolásával te­remtik elő. Megszöknek, s bejárják a monarchia il­lusztris kocsmáit és kuple­rájait, de nem folytatom az öt katona kalandos törté­netét, aki kikapcsolódásra vágyik, nézze meg! A műről, mint alkotásról nem érdemes sok szót szól­ni. Olyan ez, mint nagy nyári hőségben egy kitűnő korsó sör, ami után nem iz­zad még jobban az ember. Sót: felüdül. Dlusztus Imre Pedagógiai nyári egyetem A jubiláns jövője ? Horizont - hiteles kép hazánkról A lapgazda. Balázs Ferenc joggal büszke Horizont cí­mű magazinjának legfris­sebb számára, nem csupán azért, mert címlapján — Grósz Károly és Friedrich­Wilhelm KxeK Fe Ubach fő­polgármestere után — Be­recz János arcképe látható. Az elegáns lapban exklu­zív interjú olvasható, mely­ben az MSZMP Központi Bizottságának titkára ma­gyarországi reformfolya­matdkról szól. A szám szak­mai értékét emeli, és nép­szerűségét növeli a Szűrös Mátyással, Horn Gyulával Németh Miklóssal készített beszélgetés. A tíz éve Köln­ben alapított, pompás nyom­datechnikával és igényesen szerkesztett lap elsősorban nemzetközi gazdasági kap­csolatok erősítésére vállal­kozott, írásai, interjúi, rek­lám- és propagandaanyagai mindenekelőtt a magyar és nyugatnémet vállalatok, üze­mek, kereskedelmi intéz­mények, idegenforgalmi cé­gek közeledését szolgálják. Fontos feladatuknak tart­ják, hogy az NSZK-ban, Svájcban és Ausztriában terjesztett német nyelvű újság hiteles és széles hori­zontú képet nyújtson ha­zánkról, felvillantsa az együttműködés lehetőségét, segítsen a partnerkapcsola­tok kialakításában, felmu­tassa, hogy Magyarország nem csupán a csikós-, gu­lyás- és pusztaromantika országa, hanem igazi gaz­dasági, történelmi',' idegen­forgalmi, kulturális értékek őrzője és teremtője. A Horizont eddig is több különszámot jelentetett meg, melyekben hazánk egy-egy tájegységének bősé­gesebb és részletesebb be­mutatására vállalkozott. A kiadó-főszerkesztő, Balázs Ferenc ezúttal szegedi — majd egy későbbi időpont­ban Csongrád megyei — különszám megjelentetését tervezi. Ebből az alkalom­ból kedden este fogadast adott a Hungária Szálló különtermében a szegedi gyárak, üzemek, vállalatok, intézmények vezetőinek. A találkozón Papp Gyula, a városi tanács elnöke kö­szöntötte a megjelenteket. Szólt arról a nemes szán­dékról. melyet a Horizont szerkesztősége vállalt Sze­ged nyugat-európai népsze­rűsítése érdekében. Emlé­keztetett arra, hogy napja­ink politikai és gazdasági környezete inspirálja az ilyen és hasonló vállalko­zásokat. Az NSZK hazánk legjelentősebb nyugat-euró­pai gazdasági partnere, több szegedi vállalatnak épültek már ki termelési és keres­kedelmi kapcsolatai nyu­gatnémet cégekkel. Ám a lehetőségek még korántsem kiaknázottak. A Horizont szegedi különszáma minden bizonnyal elősegíti, hogy a külföldi partnerek jobban megismerjék Szeged iparát, gazdasági sajátosságait, ide­genforgalmi kínálatát, kul­turális értékeit. Remény le­het arra is, hogy a kölcsö­nös tájékozódás nyomán Szegednek NSZK-beli test­vérvárosa lesz, a kölcsönös érdekek alapján vegyes vállalatok alakulhatnak, szélesedhetnek az export— import kapcsolatok. Balázs Ferenc • pohárkoszöntőjében lapjának célkitűzéseiről be­szélt. arról a jelentős infor­máló, eligazító és népszerű­sítő munkáról, amelyet ha­zánk jobb megismertetése céljából német nyelvterüle­ten végez. A baráti hangu­latú összejövetelen ott volt Oláh Miklós, a városi párt­bizottság titkára és Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese is A 25 esztendő alatt kétség­telenül értéket „termelt" ez a fórum, méghozzá — ahogv mondani szokás — kézzel is foghatót, hiszen immár köte­tek sorában adták ki az egves kurzusok élőadásait, és meg­jelentette a TIT a nyári egyetemek repertóriumát 's. Mégis talán nagyobb az az érték, ami nem megfogható: évente átlagosan 300 gyakor­ló pedagógus és az oktatás­ügy egyéb helyein dolgozok hallgatták a szakma tekinté­lyeit Szegeden, s vitték haza élményeiket — az ország minden részébe. Ágoston professzor jogos büszkeség­gel szokta volt mondogatni: minden évben sikerült meg­találni az éppen aktuális té­mát. azt. ami a közoktatás­ban pont akkor a legtöbbe­ket foglalkoztatta. A nváii egyetem szintén előszeretet­tel emlegetett „országos ki­sugárzó hatása" bizonyát a ebből a folytonos aktualitás­igényből is fakadt. Az eddi­gi kurzusok közül többnek a vonzerejét fokozta, hogv a az előadói gárdában valóban országosan ismert és elés­mert szakértők neve is fül­fölbukkant. Ráadásnak — vagy lehet, hogy éppen első számú vonzó tényezőként — itt volt (van) maga a város, fesztiváljával, művészeti es szórakoztató kínálatával. A nagy múltú nyári egye­tem szellemi gyarapodást. A szegedi nyár tudo­mányos rendezvénjei között hagyományosan a legtekintélyesebbek a TIT nyári egyetemei. Az „idősebbik", a peda­gógiai az idén 25 eves. Szeged tudományegyete­mének (már nyugalma­zott) neves professzora, Ágoston György ne­gyedszázada mindenese — igazgatója, témavá­lasztója, előadó-toborzó­ja — a pedagógusok or­szágos továbbképző fó­rumaként elfogadott nyári egyetemnek. üdítő változatosságot, töite­kezést, pihenést egyaránt szolgáló programjai termé­szetesen nem csak úgv. ma­guktól álltak elő; sok szerve­zés és pénz árán. A részvéte­li díjakat — talán egészen a tavalyi esztendőig — azok az intézmények fizették be. ahonnan a hallgatók jöttek. A továbbképzésnek ez a for­mája azonban — minden szakmában — lassan, de biz­tosan elhal. A nyári egyetem hallgatóinak a saját pénztár­cájukból kell befizetni a részvételi dijat, mert... Mi­nek soroljuk? Hol van ma Magyarországon oktatási in­tézmény. amelynek annyi fo­rintja lenne, mint tavaly. vagy tavalyelőtt? De (és) hol van olyan pedagógus? Egy szó, mint száz, az idei, jubileumi. 12-én nyitó nyá­ri egyetemre jelentkezők szá­ma jóval kevesebb, mint bármikor eddig. Csak a oénz­hiány az oka? Vagy: érdek­telenség? Nem sikerült — éppen most — az időszerű­ség követelményét érvényesí­teni a témaválasztásban (A pedagógusképzés és a neve­léstudomány helyzete ha­zánkban címmel foglalhatók össze az előadások témái)? Fogalmazhatnánk még né­hány kérdést, ám végtére in­kább tiszte ez a szervezők­nek. Meg a választok) meg­találása is. aztán pedig elő­áll a változtatás kényszere. Nincs szándékunk ünneoet rontani; a jubileum évében a tények késztetnek beszélni a nyári egyetem jövőjéről. Merthogy jó lenne, ha lehet­ne jövője. hiszen, mint mondtuk: érték. Természete­sen mind a föntiekkel tisz­tában vannak a szervezők, a TIT munkatársai is. Tőlük tudjuk: ha a pedagógusok posztgraduális képzési rend­.szerébe lenne illeszthető a nyári kurzus, sokféle gond oldódna. Addig is. amíg erről csak feltételes módban be­szélhetünk. a TIT-ben a szo­kásos körültekintéssel szer­vezik a megcsappant létszá­mú hallgatóság nyolc szegedi napját. fc. E. Veteránrali Szegeden Az év elején már lapunk­ban beszámoltunk arról, au­tómatuzsálemek versenyét rendezi meg az Autofer Vál­lalat Szegeden. A második veteránralit július végén, 30-án és 31-én tartják. Ki­tűnően sikerült a tavalyi ta­lálkozó, és már kijelenthet­jük, hogy a mostani is nagy­szerű lesz. A szervezők közel 200 meghívót küldtek szét Eu­rópába, s úgy kérték a je­lentkezéseket, hogy a részt­vevőknek színes fotókat kel­lett küldeniük az élő, a négykeréken járó autócso­dákról, a mozgó közlekedé­si múzeumokról. A jelentke­zés feltétele volt, hogy csak az 1940 előtt készült gé­pekkel lehet indulni. Ahogy mondják, mint mindenütt, úgy ezúttal is egy kivétel lesz, éspedig a Pente 500, amelyet 1946-ban gyártottak Magyarországon. Az autó alkotója a ma is élő Pente­lényi János professzor, a műegyetem volt tanára. A gépkocsi motorja és alváza az l-es sorozatszámot vise­li. A gépet Makón újítják fel a rali kezdetére. A Pente 500-ast a Közlekedési Múzeum kölcsönözte. Visszatérve a nevezésekre: összesen 41 matuzsálemet ta­láltak alkalmasnak arra, hogy indulhasson a verse­nyen. Minden bizonnyal egy Wartburg lesz a sláger, ame­lyet 1898-ban építettek. Az autók tisztelőinek ismerős lesz az 1904-es kiadású Ma­ner Union, amely Kisapáti István tulajdona. Álljon még itt néhány márka: Opel (1912), FIAT (1924), Amilkar (1925), Prága Piccoló (1930), BMW (1935), Adler Junior (1937). A magyarországi személy­autó-gyártás történetét be­mutató kiállítást is meg­tekinthetnek az érdeklődök. [ Wartburg 1S98-ból Ez július 30-án nyílik a me­gyei tanács halljában. A sze­mélykocsi-építésnek hazánk­ban csak múltja van. An­nak utolsó állomása a Pen­te. A kiállítás mellett kü­lönböző előadásokat is szer­veznek a rendezők. Ezek szakmai viták is lesznek, de hallhatunk az újbóli autó­építés elvi lehetőségeiről is. A ralit 30-án rendezik Bartók-emlékkönyv Bartók Béla hamvainak hazahozatala alkalmából em­lékkönyvet jelentetett meg a „Láng" Kiadói, Idegenforgal­mi és Marketing. Kft. A kötetet Keresztury Dezső két Írá­sa vezeti be. Az első e kötet számára készült, a másik az irodalomtörténész 1945-ben, Bartók halálakor, az Ope­raházban elmondott búcsúbeszédének szövege. Az emlék­könyvben a nagy zeneköltőnek hódoló költemények mel­lett dokumentumok, kották, levelek, feljegyzések hason­másai kaptak helyet meg 94 kilométeres távon. Az útvonal titkos, azt a ver­senyzők csak a rajt előtt tudhatják meg egy itinerből. Másnap, 31-én, a Tisza rak­partján rendezik meg az ügyességi versenyt. A lát­ványos bemutató után kü­lönböző díjakat ítélnek oda, de a közönség sem „tétlen­kedik" majd, ugyanis a né­zők választhatják ki a leg­szebb autót. Az autóklub és az Autó­fer hagyományt akar te­remteni a veterán autók be­mutatójából Szegeden. A legjobb helyet választották, hiszen innen származik Csonka János, a porlasztó megalkotója; Makóról pedig Galamb József, akit 1905­töl Henry Ford vett föl gyá­rába, ahol a legendás „T" Ford konstruálásában jelen­tós érdemeket szerzett. A cs. S. Sándor V

Next

/
Thumbnails
Contents