Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-07 / 161. szám

VILAC^ÍTOLETARJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 161. szám 1988. július 7., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint \ II váltás idejében Z

suzsával az egyik szegedi bankban találkoztam ismét. Bevallom, korábbi találkozásainkra nem emlékeztem. Valamivel több mint fél évtizede ő ott ült abban a gimnáziumi osztályban, ahol egyetemi gyakorlótanításaimat elkövettem. Ha már ilyen „régi" az ismeretségünk, megkérdeztem: hogyan lett bankos a néhány évvel ezelőtti gimnazistából? Hát, nem volt egyenes az út. A kozmetikus szakmán át vezetett. De úgy tűnik az „olcsóbb években" jól fizető szakmának mostanában igencsak alkonyul. Nincs vendég a szalonokban, műhelyekben. A bőr szépítésére ma igen keveseknek futja. Belőlük megél Szegeden a szakma három nagymenője, a többiek pedig üldögélnek, olvasgatnak, rádióznak a munkaidejük nagyrészében és a saját létipinimumuk előteremtésére is képtelenek. Zsuzsának tetszik a bankos munka. Felvételire készül. A Pénzügyi Főiskolát szeretné elvégezni most már huszonévesen, a munka mellett. Azt hiszem, egy társadalom állapotának igen jó mérőműszere az, hogy ifjúságára milyen hatással van, mennyire tudja fiataljait aktivizálni, azok legjobb képességeit mozgósítani. Ez alapján a 70-es évek végét, a 80-as évek első felét nálunk mindenképpen a pangás korszakának kell nevezni. Ekkor vesztette el vonzerejét az igazán tehetséges tizenéveseink jórészének szemében a diploma. A legjobb valóságérzettel szemlélődő fiúk és lányok gyorsan felismerték, hogy biztosabb anyagi gyarapodást jelent számukra, ha a kisujjukból kirázott divatszakmát művelik. Bizonytalan a jövőjük, ha egy fél évtizedig tanulnak még azért, hogy valamikor a távoli eljövő években rosszul fizetett alkotó mérnökök, kísérletező biológusok, új technológiákat összeállító kémikusok, netán bizonytalan egzisztenciájú — hol megtűrt, hol mindenképpen mellőzendőnek vélt — alapkutatók legyenek. Azok pedig, akik képességeik alapján a kvalifikált szakmunkára voltak alkalmasak, lapátnyelet, talicskát, hordozó hevedert vettek a kezükbe, vállukra, mert a hórukk munkához csak izom kellett és mellőzhető volt még a három, négy évi tanulás is. Persze az egyetemi, főiskolai, középiskolai helyek száma — bár lassan — azért nőtt közben S a padok nem maradtak üresen. Olyanok ültek, ülnek bennük, akik kimaradtak volna, ha azok a legjobb valóságérzettel szemlélődő leányok és fiúk beadják jelentkezési lapjukat és elmennek a felvételire. Valamikor, ha elmaradottságra, felháborító tudatlanságra kerestünk divatos jelzőt, egyszerűen az utcai szlogennel ennyit mondtunk: „Hát, ez Ázsia". Ez a jelző nemcsak önmagát élte túl, hanem az igazságtartalmát is elvesztette. A valamikor elmaradott földrész nevének hallatán ma Japán, Kína után — lehet, hogy előtt? — először a „kis tigrisek", az új gazdasági nagyhatalmak jelennek meg szemünk előtt. S ezeknek az országoknak az ereje az idejében felismert változásban, a szellemi, szakmai műveltségi szint forradalmian gyors felemelésében van. A tudás megbecsülésében, amit idehaza — még az 1972-es politikai bizottsági bérarány határozat után is — szeretett a politika hangsúlyozni, de a gyakorlattól nagyon messzire került a szép eszme. Ugye ismerős a felirat? „Kiss János gépészmérnök lakatosmühelye." Igen, sokan vannak azok is, akik nagy tudásuk birtokában elvonultak díszkerítéseket hegeszteni. Igaz, nekik nem volt vágyuk a falusi jólét — hosszú ideig legfontosabb — szimbólumát birtokolni, de fizetésükből nem látták biztosítottnak ké: gyermekük szellemi és anyagi útravalóval való ellátását. Vissza tudja-e őket csalogatni egy gyökeres váltás az alkotó, igaz; képességükhöz és képzettségükhöz mért munkához? Ha a gyakorlat is demonstrált jeleit adja a legfelsőbb politikai elhatározásoknak, akkor igen. Erről a minap érvelt nekem Szeged egyik legjobban fizető kisszövetkezetének elnöke. A valamikor számítástechnikai rendszereket tervező, még mindig fiatal matematikus, most primitív nyilvántartási programokat eszkábál téeszeknek és vállalatoknak mikroszámítógépekre Amikor huszadik századi mértékkel húsz évet haladt előre a világ élvonala a legutóbbi két évtizedben, akkor mi — úgy érzem — talán hármat-négyet araszoltunk. S aztán ott volt még a korábbi történelmi lemaradásunk. A nyitott országhatárokon át a hibát többszázezren éreztélc. Piacgazdaságban élünk. Az egyén keresleti-kínálati'körülmények között szerzi meg saját anyagi javait. így az ország előbbrejutása csak az egyéneknek, kisebb-nagyobb csoportoknak a világ értéktendenciáihoz igazodó anyagi ösztönzésén keresztül valósulhat meg. T

alán már elkezdődött az igazodásunk ehhez. Zsuzsához hasonló elhatározásra jutó fiatalok és idősebbek nincsenek ma még sokan, de talán már nincs is egyedül az én ismerősöm. S talán napról napra továbbra is szaporodhatnál a jelek, amik az optimizmusunkat táplálhatják. Forró és sorsdöntő politikai nyarunk lesz. Nagyjelentőségű ülést tartott pártunk központi bizottsága, megtartották a moszkvai pártértekezletet, túl vagyunk az országgyűlésen. De növekszik a helyi politikai fórumok jelentősége és felelőssége is. A tiszta, világos vezetői beszéd pedig megkönnyíti az egyének eligazodását. Zsuzsa, gratulálok a döntésedhez. Nem szabad, hogy valaha is megbánd ezt az elhatározást. Bólé István Vízi veszélyek a Tiszán Helyzetkép a rendőrcsónakból Hétágra sütött, szikrázott a délelőtti nap. mikor Frák László rendőr törzsőrmesterrel beültünk a Volvo-moioros rendőrcsónakba, s elindultunk fölfelé a Tiszán. Pezsgett a tiszai vízi élet: kilbótok és szandolinok. kenuk és kajakok hasították a hűs habot. Tisza-átúszók éppen nem hasították. Dedig Savanya Imre' rendőr főhadnagy — akivel előzőleg beszélgettünk a vízi baleseteKről — azt mondta, hogy máig sem csökkent a számúit. Általában közvetlenül a Maros-torok alatt szokták a folyót átúszni, éppen ott, ahol a legveszélyesebb. Egyébként úszás közben nagyon szépen érzékelhető, hol különül el egymástól a Két folyó vize: a Tisza szinte álló. majdnem langyos az örvényes. iramló vizű Marothoz képest. Most csak a Sárga előtt lubickolt vagy kétszáz ember, mely fürdőhely népszerű és tilos. Hogy miért népszerű? Nos, a környék tele van víkendházakkal. s a nyaralók a végső kiszáradás ellen olykor a Tiszába menekülnek. És. hogy miért tilos? Mert tőszomszédságában ott van a tápéi téli kikötő, s a szabályok szerint kikötőben fürödni ellenjavallt. E két tényező egymástól teljesen külön életet él. ezért aztán a nyaralók vígan úszkálnak a Sárgán fel-alá. Egyébként a folyamkotró vállalat volt rakodótere előtt szintén elég sokan fürdenek, bár ott is tilos. A mélyben ugyanis a szögesdróttól a vasmacskáig, az ilyen-olvan rozsdás vasakig minden megtalálható. A folyamkotrók azonban nyolcvan-száz köbméter homokot halmoztak fel a parton, társadalmi munkában — kifejezetten a környék kellemesebbé tétele céljából A nyaralókat tehát hívogató homokdombok fogadják a parton, valamint szögesdiótok a víz mélyén. (Ez utóbbiak eltávolítása egyébként, amennyiben a nagyközönség nem ragaszkodik hozzáiuk. nem is annyira a pénzen múlna, mint inkább a kellő szándékon.) Fölmentünk a Maroson is. néhány kilométert. A torkolat kőszórásán éppen iókora halat fárasztott egy horgász. Frák László lelassított, hogy láthassuk a végeredményt, s a fotóriporter tudjon exponálni. Végül is egy jó három kiló körüli harcsát mutatott föl a biztos kezű halfogó. Mi pedig már fordultunk is vissza, mert sekély és gidres-gödrös. szakadékos e gyors vizű folyó. Nem tanácsos benne navigálni. A törzsőrmester egyébként elmondta: a szegedi nudizmus innen, a Maros-tájékról indult ki. a környék elhagyatottsága miatt, K terjedt el más helyen is. Fölhívta egyébként a figyelmet: különböző vizisportok céliaira igen alkalmas lenne ez a folyó! Hajók nem járnak-kelnek rajta, a motorcsónak is ritka, eszményi gyakorlótér lehetne a kajakosok-kenusok számára. Még szörfözni is lehet rajta — a Tiszán a hajózás miatt tilos (MegjegyzcnA halál elkerülhetetlen, de elodázható, látni végzetes betegség lenne, ami ellen Vízbe fulladni — pláne nyaralás közben nincs mit tenni Pedig dehogy nincs... — korántsem kötelező, mégis, sokan meg- . . , ., .. ...... ... ,, , teszik. Folyóinkban, tavainkban annyi Ami kikuszobolendo: a vigyazatlansag, feember veszti évente életét, mintha ez va- lelötlenség, s még néhány hozzávaló. dő: a Maros ilyentájt egyáltalán nem szennyezett, sőt tisztább, mint a Tisza. Jelen pillanatban még nem indult be az aradi bőrgyár, ammónium-ionos. csersavas vize nem ejti kétségbe a halakat.) Ellátogattunk a Szeged alatti Tisza-szakaszra is. Egy varsás halász láttán vezetőnk megjegyezte: még ma is előfordul, hogy valakik sorra fölszedik a halászok varsáit, összeszabdaliák azokat. a halakat pedig elvisz'k. S ha egy ilyen embert elkapnak a halászok, az aztán megnézheti magát, mert a varsa drága, beszerezhetetlen külföldi anyagból készül, elvesztése pedig nagyon súlvos veszteség a halásznak. (Saját pénzéből, saját magának kell szerszámait kijavítania) S végül bekanyarodtunk a rocssóval az úi medencés téli kikötőbe is. Siváran szikrázott a kiépített táj a fényben. A betonfalba épit-'tt lépcsőzeten gyerekek pecáztak, alattuk a tízméteres víz. Hogy miért, pont ide iöttek — rejtelmes. Jelképesnek éreztem. hogy bár környes körül szebbnél szebb a tái. ők mégis e sivár kikötő betonblokkiát választották ki... Ügy tűnik, nekik már a beton a megszokott elemük, ezt keresik odakünn, a természetben is. Kár értük. Farkas Csaba Lakásstatisztika A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a KSH új kiadványa az állami építőipari vállalatok és az építőipari szövetkezetek lakásépítési tevékenységéről. Ebből egyebek között kitűnik, hogy az állami építőipar a 70-es évek második felében építette a legtöbb lakást, évente 40-44 ezer új otthont. A legnagyobb, átlagosan 57 négyben érte el 43 985 lakás átadásával. Ezek az 52 négyzetméteres otthonok átlagosan 8,9 nap alatt készültek el, a lakásterület négyzetméterenkénti nettó építési költsége pedig 6072 forint volt. Azóta évről évre kevesebb új otthont adott át az állami építőipar; 1986ban mindössze 21 970 lakást épített, de a korábbinál nagyobb, átlagosan 57 négyzetméteres alapterülettel. A kivitelezésre fordított idő majdnem másfélszeresére, a négyzetméterenkénti nettó építési költség pedig több mint kétszeresére — átlagosan 12 914 forintra — növekedett. Az állami építőipar kivitelezésében 1981. és 1986. között épített lakásokat kevés kivételtől eltekintve beépített konyhabútorral és — ruhatárolóval együtt adták át. Ebben az időszakban lényegesen csökkent — 28 ezerről 11 ezerre — az évente épített távfűtéses lakások száma, s jelentősen növekedett a tömbfűtéses épületeké. Ebben az is közrejátszott, hogy kevesebb lakótelepi lakás épült, arányuk 95,5-ről 90 százalékra csökkent. Ugyanakkor a magas házakból is kevesebb épült, például az évente átadott 10 emeleteseké az 1981. évi 170-ről 1986-ban 65-re mérséklődött. így felvonóból is kevesébbre volt szükség, az 1983. és 1986. között évente átadott épületek közül a felvonóval ellátott házak száma évi 140-ről 105re csökkent. Ezekben az években elenyészően kevés, évente mindössze 26-45 olyan ház épült, amelynek minden lakása rendelkezik garázzsal, s az évente létesített összes lakóháznak majdnem a fele még részben sincs ellátva ilyen gépkocsitartási lehetőséggel. Az építőipari szövetkezetek munkájáról 1980 óta vezet részletes statisztikát a KSH. Ezekből az adatokból kiderül, hogy 1980. és 1986. között a szövetkezeti építőipar is csökkenő számban létesített lakásokat, az évente átadott új otthonok menynyisége 3233-ról 121 l-re csökkent. Ugyanakkor a lakások négyzetméterenkénti nettó építési költsége átlagosan 7772-ről 12 753 forintra emelkedett, a lakások alapterülete viszont lényegében nem változott, az átlagos 60 négyzetméter közelében maradt (MTI) Népfronttanácskozás Az állami költségvetés reformjával kapcsolatos elképzeléseket vitatta meg a HNF terv- és költségvetési szakbizottsága szerdán a népfront országos tanácsának székházában tartott ülésén. Vitaindító előadásában Békési László pénzügyminiszter-helyettes hangsúlyozta: a szakmai műhelyek kidolgozta koncepció még nem tekinthető: véglegesnek, sok a tisztázatlan kérdés. Az azonban bizonyos: nem lehet egyszerű technikai módosítással a magyar költségvetés, az államháztartás gondjait megoldani. Ezen a területen is gyökeres reformra van szükség. A megoldás módjával kap-' csolatban kiemelte: amenynyiben a jelenlegi költségvetési rendszer kisebb-nagyobb korrekciókkal működik tovább. az államháztartási költségvetés egy-két éven belül összeomlik. Sürgető feladat az állami költségvetésben a magas jövedelemcentralizáció megszüntetése, mert az tartósan konzerválja a gazdaság rossz szerkezetét és gátolja a kibontakozást. A továbbiakban kifejtette: világossá kell tenni, hogy milyen szerepet tud vállalni a költségvetés a szerkezetátalakításban. Arra kell törekedni, hogy a szerepe csökkenjen, s nagyobb hangsúlyt kapjon a monetáris eszközrendszer 1