Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
4 S/crda, 1988. július 6. Negyvenéves a vasutaskör Gyorsan változó korunkban. értékeink páíernoszterében különös kincs, s kellően nem értékelhető tény egy művészeti közösség négy évtizedes léte. Akkor, amikor csoportosulások szerveződnek és széthullanak: amikor divatok csapnak össze a fejünk felett; amikor kicsinyes érdekek igyekeznek megjelenni a közösségi eredmény álarcában, tiszteletet parancsoló minden időtálló érték, minden ízlésterrorral szembeszegülő vállalkozás, minden közösségteremtő és -megtartó próbálkozás. Nem voltak könnvü évek a felszabadulást követő esztendők. ám a friss társadalmi léghuzat, a nagy nekibuzdulások ereje hegveket mozgatott. városokat teremtett újjá. új gazdaságot alapozott, új társadalmat pátyolgatott. S nyílt terepe volt a művészeteknek. különösen az öntevékeny művészeti csoportoknak. a szabadiskoláknak, köröknek. együtteseknek. Ekkor alakult mcq néhány lelkes, művészetet s/eretö és azt művelő vasúti alkalmazott összefogásával és a vezetés támogatásával az a szabadiskola. mely máig Szeged egyik legrégebbi művészeti közössége. Szőke Győző festőművész több mint negyedszázadon át vezette a vasutas képzőművész körré alakult csoportot, ahol együtt dolgoztak hobbiból alkotók, műrészpályára készülő ós tehetséges amatörök. Lehet valami varázsa, nemes kohéziója ennek a körnek, ha túlélte negyven év minden hullámverését, ideológiai és művészetpolitika) ár-apályát. Azért állhatott meg és élhetett meg. mert demokratikus szellemű közösség volt. s ezt sosem r.dta fel: mert nem engedett se izlésanarchiat se stílusterrort: mert becsülte az alkotás tényét, embergazdagító. személyiségnemesítő voltát: mert mindig maradt ereje a megújulásra; mert vállalta nyitottságát: mert becsülte a hűséget, de gondoskodott az utánpótlásáról is. S olyan lelkes szervező egyéniségeket is kénes volt megtartani, mint az alapítás óta a titkári teendőke; fáradhatatlanul ellátó Szegfű János. A kört. Szőke Győző halálát követően 1987-ig Cs. Pata y Mihály festőművész vezette, majd azóta Pataj Miklós irányítja a csoport szakmai munkáját. Mindannyian tudiuk. a folyamatos munka, a rendszeres megújulás egyik záloga a siker. A vasutas képzőművész kör nem szűkölködik e téren sem. Rendszeres kiállításaik. országos bemutatóik, külföldi vendégszerepléseik, bizonyítják igényességüket, teremtő akaratukat, alkotásaik színvonalát. A müvek eljutottak Bécsbe. Párizsba, Münchenbe. Helsinkibe. Drezdába, büszkeséget és nemes patinát szerezve a magyar vasutasoknak, a szegedi kultúrának. A hosszú évek óta folyó színvonalas munka méltó elismerése áz 1931-ben elnyert Kiváló Együttes megtisztelő cím. A mostani, az. MTESZ székházában látható keresztmetszet-kiállítás kétszeresen is jubiláris, hiszen a centenáriumi ünnepségek része, s a kör megalakulásának négv évtizedét is reprezentálja. A bemutatott festmények, gra fikák. kisplasztikák talán jelzik. amiről beszéltem; jól megfér egymás mellett a fotonaturalista folyóparti táj. a kubista jegyeket mutató városkép. az impresszionisztikus tájábrázolás és a romantikus életkép, a dekoratív csendélet és a realista portrészobor. S bőséges a technikai választék is. hiszen olajképek. akvarellek, érmek, rajzok, kollázsok, famunkák. intarziák váltják egymást. A színvonal hullámzó, ám igen tanulságos. Érdemes figyelni Drégelyi József fehér izzáséi festményére. Nyári József immár senki mással össze nem téveszthető színvilágára és táiinterpretációira. Mészáros Szilveszter analitikus, dekoratív geometrizációjára. Palotás Mária romantikus álmaira. Hajas Ferenc Fejér Csabát idéző monokrón tanyaudvaraira. Janovits Tibor különös nézőpontból jelképessé emelt tengerpart: párjára. Kerényi Mária precizitására, Sejben Lato* kalligrafikus lelki látleletére, Horváth Zoltán expresszív ielteremtésére. Szegfű János. Lakos Pál. Cs. Fodor József, Zólyom Lajos és társaik korrekt tá¡ábrázolásaira. Dönczi András igényes íamunkáira. T. L. Népművelők, szociológusok, főiskolások Falukutató tábor Királyhegyesen Igazán nem lehet okuk panaszra a királyhegyesieknek abból a szempontból, hogy mennyit foglalkoztak az utóbbi évtizedekben községükkel a különböző kutatók, kutatócsoportok. Erdei Ferenc 1930-ban írott tanulmánya óta készült már átfogó jellegű monográfia Királyhegyesről, e sok szempontból sajátos településről, s korábban feldolgozták a falu történetét is. Ez év június végén pedig a Csongrád Megyei Művelődési Központ szervezett egyhetes szociológiai tábort Királyhegyesen, ahol a környékbeli községek népművelői, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola népművelés szakos hallgatói végeztek vizsgálatokat — az itt élők életkörülményeinek, életmódjának, művelődési és ellátási lehetőségeinek és korlátainak, azok javítása feltételeinek feltárására. A tábort Nyilas György szociológus vezette. A Makótól közúton 14 kilométernyire, légvonalban azonban közelebb fekvő település viszonylagos zártsága, jój nyomon követhető társadalmi és gazdasági szerkezetváltozása és a tapasztalható súlyos ellentmondások joggal keltették fel a magyar lalvak, kistelepülések sorsa iránt érdeklődő — és természetesen: aggódó — gyakorló és leendő népművelők figyelmét. A jelenleg alig több mint 800 lelket számláló, klasszikusan alföldi kisközség infrastruktúrája viszonylag jónak mondható, elvégre utcáinak zöme szilárd burkolatú, s szinte 100 százalékos vezetékesivóvízhálózat-kiépitettséggel dicsekedhet, ami a hasonló nagyságrendű településeknél korántsem általános. Ennek ellenére 1946 óta — amikor lakossága még 1436 fő volt — népessége 42 szá'+ zalékkal csökkent; ráadásul e „hanyatlás" az utóbbi két és fél évtizedben gyorsult fel, hiszen a hatvanas évek legelejéhez képest most Királyhegyest 39 százalékkal kevesebben lakják. A szakemberek különböző adatok elemzésével, a lakosság egyes csoportjaival történt személyes beszélgetéssel, mélyinterjúk készítésével kerestek választ e kedvezőtlen jelenségek okaira. A viszonylagos földrajzi elszigeteltség — hiszen a községen vasútvonal nem vezet át, a Makóval közvetlenül összekötő út egy szakasza ma is földes, így csak egy bekötőÚton közelíthető meg, s a városból az utolsó autóbusz este nyolc óra körül érkezik ide — mellett nagy a szerepe ebben annak, hogy a helyi és a környékbeli munkalehetőségek igen korlátozottak, s a közeljövőben ennek javulására nincs esély. A népiesség természetes szaporulatának csökkenése nem kizárólagos oka a lakosság fogyásának; jelentős az elvándorlás is. Az 1965-ben a helyi általános iskolában végzett 25 nyolcadik osztályos tanuló közül már csak öten élnek jelenleg is Királyhegyesen, ugyanez az arány az 1970ben végzetteknél; s az 1975ben tanulmányait befejező 10 nyolcadikosból ma mindössze kettőnek állandó lakhelye Királyhegyes. A szolgáltatások, a szórakozás korlátai elsősorban a fiatalok körében csökkenti az itt maradás, a tartós letelepedés esélyeit. A felmérések szerint jelenleg körülbelül 30 embernek nincs munkahelye, pedig szeretné, ha lenne. Többen végzettségüknél, szakképesítésüknél alacsonyabb munkakörbe kényszerülnek, vagy máshol kell állást keresniük. Sokan úgy érzik, hogy az 1975ben lezajlott tsz-egyesítés nem vált minden szempontból a község hasznára. (Azóta a falu határában levő földeken a Makói Lenin Tsz gazdálkodik, s a lakosság jelentős része is ott talál munkát.) A vizsgálat kiterjedt a közigazgatásilag Királyhe gyeshez tartozó, korábban sokkal népesebb, ma azonban már száznál is kevesebb lélekszámú Csikós pusztára is. ahol lényegesen ijesztőbb népességfogyást, s az infrastruktúra és az ellátás területén egy nagyon régi szinten kon zerválódott állapotot talál tak. Ügy tűnik, hogy valamikor a közelmúltban, vagy a kissé távolabbi múltban a fejlesztés halogatásával, illetőleg a tudatos nem fejlesztéssel a kistelepülést sorsára hagyták, talán hallgatólagosan halálra is Ítélték. A tábor egy hete alatt végzett széles körű vizsgálat eredményeit — más, korábbi, ugyancsak Királyhegyesről készült anyagokkal egy kötetben — a jövő év elején kívánják megjelentetni, s az érdeklődők számára hozzáférhetővé tenni. Takács Andrea, Tégla Mária és Valter Csilla főiskolai hallgatók, a tábor résztvevői szerint a községbeliek szívesen és kíváncsian fogadták őket a beszélgetések. az interjúk készítése során, ezen alkalmat jó lehetőségnek tekintették a kitárulkozásra, a további sorsuk, életkörülményeik, s a jövőbeni kilátásaik feletti eltöprengésre. A táborlakó népművelők körében mindenesetre meghallgatásra találtak. Sandj István Pártértekezlet után Vitatkozó alapszervezeteket! Lépésváltás után, új lendületet kapott a Dégáz pártala pszervezeteinek munkája. Pártvezetőségből pártbizottsággá alakult nemrégiben a mozgalom helyi szervezete. — Mit jelent ez? — kérdeztük Farkas Zoltántól, a pártbizottság titkárától. — Mindenekelőtt jóval nagyobb önállóságot! És ez a legfontosabb eleme a változásnak. Korábban 7 tagú vezetőség irányította a vállalatnál a pártmunkát, de tagfelvételi és fegyelmi jogkör nélkül dolgoztunk. — Tehát nemcsak a név változott, hanem a tartalom is? — Igen. Az alapszervezetek szerepe jelentősen megnőtt. És ez nagyon jó dolog. Szélesebb a döntési lehetőség, de nagyobb a felelősségünk is. — Hogyan alakult a tagkönyvcsere után a párttagság létszáma? — Huszonegyen adták vissza a tagkönyvüket, s így most 116-an végeznek mozgalmi munkát. — Sok ez, vagy kevés? — Nos, én azt sem, bántam volna, ha csak nyolcvanan maradunk. Meggyőződésem, hogy még mindig maradtak köztünk olyanok, akiknek nem sok kötődésük! van a mozgalomhoz, de valamilyen okból nem mertek, vagy nem akartak kilépni. Tudja, volt olyan idő, amikor statisztikai szempontok alapján kellett felvenni a tagokat. Az értelmiségi fiatalok évekig állhattak sorba, míg három-négy munkás után végre bejuthattak. Akkor sok emberli igyekeztünk rábeszélni, hogy lépjen be, végül így fel tudtuk venni azt is, aki szive-lelke szerint jött közánk ... — És a kilépők? Miért döntöttek többen igy? — Szerteágazóak az okok. A legtöbbjüknek a mozgalommal semmi baja nem volt... csak akadt, aki kiábrándult, elfásult. Beszéltünk csak sokáig a megújulásról, de nemigen cselekedtünk. Ez elszomorított néhány embert. Sokan alapvetően a gazdasági gondokkal nem értettek egyet, s a kilépéssel „tüntettek" ez ellen. Sok fiatal azért lépett ki, mert soha sem kötődött igazán a mozgalomhoz. Aztán akadt olyan is, aki így akart „fizetésemelést" csinálni magának, mert ezután megmarad neki a tagdíj. — Mi lett a kilépőkkel? — Ha arra gondol, hogy ezért bárkit is hátrány érhetett, téved. Akj nem akarja csinálni, ne csinálja, de mondja meg nyíltan, becsülettel, hogy nem vállalja ezt a munkát. Az itt maradt 116 ember jelenleg négy alapszervezetben tevékenykedik — két csoporti a központban, egy a szegedi üzemegységben, egy pedig Algyőn végez pártmunkát. Százharminc ember irányítása, munkájának szervezése nem kis feladat. Farkas Zoltán azonban nemcsak a pártbizottság titkára, hanem főosztályvezetőként, a vállalat egyik irányítója is. — Soha nem gondolt arra, hogy függetlenítteti magát? — Nem. Hiszen mások is társadalmi munkában végzik a pártfeladatokat. Nem lenne tisztességes, ha én függetlenített állásból követelnék azoktól, akik munkaidő után végzik ezt a feladatot. No, meg a szakmámat is szeretem. — Jut a megvalósításra elég idő, energia? — Arra, ami valóban az alapszervezetek feladata — igen. Sokáig, sok helyen olyan munkát is felvállaltak a pártbizottságok, ami nem is az ö feladatuk lett volna. — Ezt hogy érti? — Ügy, hogy a párt olyan dolgokba is beleszólt, amibe nem kellett volna! Egy vállalat gazdasági életének irányítása nem az alapszervezetek vezetőségének feladata. Erre vannak szakemberek, akiknek az a dolguk. — Mi a helyzet a Dégázn ál? — Szerencsére, a gazdasági ós politikai vezetők, testületek egymás önállóságát nem csorbítani, hanem erősíteni igyekeznek. — Hogyan tudja szétválasztani a párttitkár és a gazdasági vezető munkáját? — Azt hiszem, nagyon is jól. Legalábbis erre törekszem. — Ha konfliktusba kerül saját magával, melyikük győz? — Esete válogatja. A vgmk-ák felszámolásakor nehéz volt a döntés. Mint főosztályvezető, amellett voksoltam volna szivem szerint, hogy maradjanak. Mint párttitkár, a vállalat hosszabb távú érdekeit vettem figyelembe. Ez győzött. — Az önállóságról már volt szó. Mennyire kezelik felnőttként a vállalati pártbizottságot a felsőbb szervek? — Egyre inkább. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert csak az alapelveket határozzák meg, a konkrét döntést, a napi feladatokat nekünk kell megoldani. Ez megtisztelő feladat, de nagy felelősség' is. Ha tanácsot kérünk, azt mindig kapunk, de hagyományos „utasítást" szinte soha. — A pártértekezlet menynyire elégítette ki a tagság várakozásait? — Én azt hiszem, hogy messze meghaladta az elvárásokat. Üjabb lendületet adott a pártmunkának. A nyílt, őszinte, problémafeltáró hangvétel mindenkit bátorságra ösztönzött. Ügy tűnik, egyre kevesebb lesz a formalitás, a statisztikai szemlélet a mozgalomban, egyre inkább a tartalomra, az érdemi dolgokra terelődik át a hangsúly. És ez a fontos. Politizáló, vitatkozó alapszervezeteket szeretnénk. Taggyűlést is csak akkor tartunk, ha van mondanivalónk egymásnak. Optimisták vagyunk. A párttagok támogatják a vezetés munkáját. Fontosnak tartják az értekezleten, vitákban született állásfoglalást, de azt is látják, hogy ez csak; akkor ér valamit, ha lesznek, akik ezt a gyakorlatban, a mindennapokban felvállalják. — Mit tart most a legfontosabb feladatnak? — A vállalatnál működő mind a négy alapszervezet szükségesnek tartja, hogy városi és megyei pártértekezletet tartsanak a közeljövőben. Szükség van a helyi feladatok újrafogalmazására. és a tisztségviselők újraválasztására. Az országos értekezlet munkáját minden bizonnyal csak akkor tekinthetjük befejezettnek, ha helyben is elvégezzük a tennivalókat. A Központi Bizottságtól az alapszervezetekig, új munkastílusra van szükség. A feladatmeghatározásban olyan példát adottí az országos értekezlet, amit minden munkahelyen, minden városban és megyében követni kell, követni érdemes ... Rafai Gábor Hazatért a Pedagógus Női Kar Észak-Wesztfália városaiban tett koncertkörútjáról a napokban tért haza a szegedi pedagógushölgyekböl szervezett kórus. Gondolom, sokak számára nem is a külföldi út ténye jelenti az információt, hanem az, hogy egyáltalán létezik ez a kórus. A város nagy hagyományokkal biró kórusai mellé egy éve állt és nőtt föl a Mihálka György vezette női kar. Rövid idő alatt elérték a Fesztivál fokozatot, s céljuk az, hogy az országos minősítőn meg is védjék ezt az eredményt. Hidrogén-előállítás A hidrogén előállítására használt eddigi költséges elektrokémiai módszereket válthatja fel egy Olaszországban kidolgozott új eljárás. Az olasz kutatók bebizonyították, hogy a titánoxid erős fényhatással kombinálva alkotóelemeire, hidrogénre és oxigénre bonthatja fel a vizet. Hasonló módon működik a növényi szervezet is, amely klorofill segítségével nagy értékű vegyületekké épiti át a hidrogént. A hidrogén a jövő eszményi tüzelőanyaga lehet, mert a környezetet nem szennyezve, újra vizzé ée el A hazaérkezés után baráti összejövetelen, egy négyórás videóösszeállítás megtekintésével, jó nyugatnémet sörökkel, frissen sütött édes és sós süteményekkel egymást megvendégelve elevenítették föl az utazás szép pillanatait a kórustagok. Azaz nem csupán a 45 hölgy volt jelen ezen a „zárthelyi pikniken", hisz a férjek is leültek a tévé képernyője elé, s legalább olyan jó hangulatban nézték végig, a szemmel láthatóan vidám út részleteit, mint maguk a résztvevők. S míg a közeli érdekeltek Sibalin Endre operatőri munkásságát értékelték, én a Tömörkény Gimnázium tantermének egyik sarkába húzódva nyugatnémet lapokat nézegettem. A Münsterische Zeitung Maczelka Noémi zongoraszólóját méltatja, s arról ir, hogy Kelet és Nyugat barátságának jeleként értékelhető a szegediek koncertje. A kórusról készült kép alatt ez olvasható: Mesteri kórusmuzsikát hallhattak a Mária-templom látogatói. Az Emsdettener Volkszeitung a magyar egyetemi város. Szeged magas kvalitású énekkarának nevezi a pedagóguskórust. A dicséretet a kritika címe megelőlegezi: Finom, halk szólamok, a leghalkabban. Ez a lap egy másik számában, fényképes cikkel számol be arról, hogy a város polgármester asszonya fogadta a szegedi vendégeket. Életre keltek a régi klaszszikusok címmel ír a Grevener Anzeiger. A képes tudósítás arról is szól, hogy a labdarúgó Európa-bajnokság ellenére is nagy érdeklődés kísérte a koncertet, melyen többek között Mozart-, Kodály-, és Bárdos-művek hangzottak el. A lapokkal végeztem, a videó természetesen pergett tovább. Mihálka György annyit tett hozzá a látottakhoz-olvasottak hoz, hogy Emsdetten és Szeged között több kórus erősítgette a baráti szálakat, s nagyon fontos, hogy az NSZK-beli vá+ rosból már félezren jártak nálunk. Legtöbben saját költségen, őszinte érdeklődéssel Magyarország és Szeged iránt. D.L