Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
5 Hétfő, 1988. július 4. Carlos-nyár Győrben „Utazás" - a Zene SZárityán... Hogy milyen a győri nyár? Amilyen ezekben a napokban az összes többi: fülledt, emberpróbáló, meleg. S milyen a győri Nyár, vagyis a kulturális szolgáltatásodé? Amit az utcai plakátok elárulnak róla: zenés, táncos alkalmak laza füzére jobbadán. Eseménye a szép színházpalotához, tehát nem szabadtéri játékhelyhez kötődik, s ugyanaz a Verdi-opusz, a Don Carlos, melyet itt, Szegeden, 1967 után másodízben készülünk fölvonultatni a Dóm térre. A hasonlítás ingere nemcsak attól birizgál, hogy a győri kőszínházi nagyszínpad csupán valamivel szolidabb méretű a mi szabadtérinknél. Akad más csalogató is. Tenyérnyi hazánkban aligha találni operai vállalkozást „szegedi komponensek" nélkül, s eme jellegzetességeit tekintve Győr listavezető akár. A Carlost például Bor József rendezte, Csala Benedek dirigálta, címszereplője az operettvilágból már jó pár esztendeje eredményesen átránduló Rózsa Sándor — és hát, első számú basszistája, ásza Gregor József, kinek új státusában ez a beköszönője. (S ha még hozzávesszük Tas Ildikót, ki momentán nézőtérről figyelője az eseményeknek: -•gyütt a legendás „Vaszyistálló" ...) Gregor II. Fülöpjét csodaszép lírai magánymonoPárizs gyermekei jövőre a szegedi szabadtérin lógját évekkel ezelőtt a szegedi publikum is hallhatta. Bevallóim, magam speciel ezt a szerepét (leszámítva persze a „Majd alszom én"-t) nem éreztem kivételes klasszisához igazán méltónak, abban is maradtunk, a szegedi szabadtéri nemzetközi osztásában Károly császár lesz. Már ő ajánlotta föl, hogy szíves-örömest beszáll a flandriai küldöttek közé is (Gurbán János, Szakály Péter, Andrejcsik István, Egri László, Allorjay és Busa Tamás nem hétköznapinak ígérkező csapatához) — amit pusztán azért hoznék szóba mert a győri premiert követő banketten próbastílusáról, az egész társaságot frappírozó munkamoráljáról hasonképpen áradozott a dirigens, Csala Benedek. Mindazonáltal a győri operajátszás — ezekben a nehéz, művészetszaggató gazdasági időkben — vele sem juthat sokkal messzebb, legalábbis egyelőre. A jövő évadra ugyanis — hiába szeretnék fölújítani, műsoron tartani a Carment, Bo. héméletet — még csak minimális repertoár kiállítására sem futja: mindössze a Don Carlost tudják eljátszani hússzor. Csökkentette árait a Mecsek-Tourist Július elsején — éppen a főidény kezdetén — számottevően csökkentette szálláshelyeinek árát a MecsekTourist Idegenforgalmi Hivatal. A Pécs székhelyű idegenforgalmi hivatal jól megfontolt üzletpolitikai célból cselekedett így: több kispénzű embert akar megnyerni Baranya vendégének, köztük olyanokat, akik a magas szállodai árak miatt esetleg lemondtak az idei nyaralásról. Az olcsóbbá vált szálláshelyek arra késztethetik őket is, hogy kimozduljanak otthonukból. A legnagyobb mértékű árcsökkentés Baranya legnépszerűbb. leglátogatottabb üdülőterületén történt: Harkányban és Siklóson. A híres harkányi gyógyvíz főleg az időseket vonzza, mig a romantikus siklósi vár inkább a gyerekek kedvence. A harkányi Dráva Szállóban átlagosan 25 százalékkal, a kempingszállodában pedig 16 százalékkal lehet olcsóbban aludni. A siklósi várban működő Tenkes Szálloda árai 15 százalékkal lettek alacsonyabbak. A megye más üdülőhelyein 5—10 százalékkal mérséklődött a Mecsek-Tourist szálláshelyeinek ára. A darabot jó párszor láttam, az utóbbi hónapokban is — „sajnos". Sajnos, mert hogy tavaly november óta. hogy nyilvánosságra hoztuk szegedi szabadtéri bemutatóját, „csak" az Operaház, Debrecen, és most Győr vette elő, az ország öt operatársulata közül három. (Nem utolsósorban ezért is létjogosult éppen itt, az ország legnagyobb színpadterepén, a különlegességet garantáló nemzetközi szereposztás!) Ez a győri premier látványban imponáló; szcenikai elrendezettségét tekintve sok hasonlóságot ígér a leendő szegedi szabadtérivel. Már annyiban föltétlenül, hogy ugyanúgy hatalmas kereszt egyszerre valóságos és jelképes jelenlétéből építkezik (Vata Emil mv. kompozíciója). Magyarán szólva: az inkvizíció, a kegyetlen egyház hatalmáról szól (már egyebek között persze, hisz a remekművek sokszólamú zenéjét egyetlen húrra profanizálni — dőre esztétikai rebetli lenne). Bor József következetesen vezeti le az egyéni és kollektív érzelmeket ellehetetlenítő ideológia magatartásformáit, Csala Benedek pedig értőokos társául szegődik a zenei kivitelezés, az orkesztirális és szinpadi hangzásarányok irányításában. * A Don Carlos remekmű, s ez kiderül megint (irjuk a győriek javára). Elvégre hasonló cél leend vele a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. Ami pedig a szomszédolást illeti még', puszta információ gyanánt: megkötöttük a szerződést Markó Ivánnal. Eszerint az immár joggal világhírű Győri Balett szeptemberben esedékes — a nagy francia forradalom közelgő kétszáz éves évfordulójának eseménysorozatára készülő — párizsi produkciójából mi tartjuk a magyarországi bemutatót. Párizs gyermekei címmel, a szegedi szabadtérin. 1989-ben. És éppen július 14-én. Nikolényi István Újsághír: Jugoszláviában, Újvidéken rendezték meg az EBU—ÚER Public dzsesszkoncertet, melyen 16 ország — köztük Magyarország — egy-egy szólistája állt össze tíznapos „örömzenére". A nemzetközi bigbend magyar „szereplője" Mucsi Árpád, a Molnár Dixieland Band alapító tagja, a Szegedi Szimfonikus Zenekar harsonása volt... Hazaérkezése után alig győzi sorolni a felejthetetlen emlékeke^ — A nemzetközi dzsesszkoncertet Európa rádióállomásai pozanosok között pedig Nagy Iván és Friedrich Károly mögött harmadik helyre Mucsi Árpád, akkor is szerényen elháfinanszírozzák. Először 1986- rította magáról á sikert. Ha ban Franciaországban. 1987- a zenéről került fel a szó. ben Opatijában. most pedig egyszeriben megváltozott. Novi Sadon találkoztak földrészünk zenészei és egy nagy „bandát" alakítva (4 trombita, 4 harsona, 5 szaxofon, dob + koríga, bőgő,' zongora + fender zongora, gitár) a közönség és egymás örömére zenélhettek. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezúttal én képviselhettem a nagy „találkozón" Magyarországot. * Mucsi Árpád soha nem tartozott a harsány nyilatszemei elkezdtek kacagni, a szája mosolyra húzódott. De nézzük, hogyan kezdődött pályafutása? — Hatéves koromban a szüleim egy hegedűt nyomtak a kezembe. Édesanyám kedvéért aztán 12 évig „nyúttem" a vonót. Hogy adatra őszinte legyek nem rajongtam a „szárazfáért". Már a kezdet kezdetén a dixi izgatott. Gimnáziumban aztán „átnyergeltem" a harsonára. kozók, a mindig szerepelni Szerencsémre olyan osztályvágyók táborába. Nem jelentek meg róla újságcikkek, fényképeken is csak a „bandával" szerepelt. 1983-ban, amikor a népszerűségi listán toronymagasan első helyre került a Molnár-dixi, a társaim voltak, mint Csanádi Lajos és Molnár Gyula, akik már zenekarban játszottak. Ezután beiratkoztam a zenekonzervatóriumba. majd elvégeztem a tanárképzőt is harsona szakon. 1962-ben aztán, amikor Ács Gyurkáék harsonást kerestek a Ki mit tud?-ra, hozzájuk kerültem. A tévés középdöntőig jutottunk el. Szóval, igy kezdődött . . . — Molnár Dixieland alapitó tagja vagy. Az együttes 1964-ben indult el a csúcs felé. Közben volt komoly zenei kitérőd is. — A dixi mellett borzasztóan érdekel a komolv zene. Ezért egy évig az NDK-ban. a greiswaldi színházban opera-szimfónikus zenét játszottam. Ez a szerelem azóta is megmaradt, hiszen a mai napig a Szegedi Szimfonikus Zenekar harsonása vagyok. — Majdnem húsz évnek kellett eltelnie, hogy a Molnár Dixieland igazán a csúcsra érjen. Ettől kezdve azonban egymást érték a tévé-, rádiófelvételek, a külföldi meghívások. Mit jelent számodra a dixieland? — Véremmé vált. Kirándulást. felszabadult örömöt jelent számomra, hiszen a hivatásom a komoly zenéé, ami az energiám túlnyomó többségét felemészti! Eddigi dixis pályafutásom Chris Barber játéka befolyásolta. — Mi volt a legnagyobb élményed Jugoszláviában, az EBÚ—ÚER Publik dzsesszkoncertjén? — Életemben most játszottam először bigbandben. Felejthetetlen élményt jelentett a forró hangulat, a virtuóz zenészek, az éjszakai jam-session-ok. Élményszámba ment a dán és jugoszláv harsonás. Ture Larsen és Alojz Krajncan játéka, a norvég trombitás. Nils Fetter Molvaer és a jugoszláv szaxofonista. Andrej Arnol virtuozitása. Mucsi Árpád most néhány napos pihenő után újabb felkészül. hiszen július 15—16—17-én Stockholmban lép pódiumra a Molnár Dixieland! Tehát folytatódik az „utazás", ráadásul a zer.-z szárnyán! Bagaméry László Ha az ember tojást venni megy a boltba, piacra, • semmi különöset nem észlel. Van belőle bőven, s az ára sem különös, 1,80—2 forintért megkaphatja az első osztályút. S ráadásul még különbséget is alig tapasztal a bolt előtti flaszteren, az ABC-ben, a magánkereskedőnél vett tojás árában. Persze a felületes szemlélő nagyobb eltérésre is rálelhet, például a Marx téren, ahol az egyforintos tojásért ugyanolyan hosszú sor áll, mint a 2,50-esért. Csakhogy, az egyik apró, jércetojás, a másik lúdtojáshoz hasonló nagyságú, kétszikű, vagyis kélsárgájú. Szóval, itt nem érvényes a mondás: olyan egyforma, mint két tojás. Közben az ember nézi a tévét, s hallja, panasidtodik a termelő, ráfizetéses a bolt, nem tudja eladni az összes portékát. Az első reagálás, nem ismerik ezek a piacot, olcsóbban kellene adni, s akkor az övét vennék meg. A Magyar Mezőgazdaság című lap június 22-iki számában a statisztika, a számok egyszeregye alapján közelítik meg a kérdést. Eszerint az egy főre jutó fogyasztás hosszú évek átlagában nzonos, 315 darab. A termelés sem hullámzó a 80-as években, 4,2—4,4 milliárd. Ha a 3,3 milliárdos Lakossági fogyasztást, a Tojástánc keltetők 700 milliós igényét, s a 100 milliónál alig nagyobb exportot, s az ipari felhasználást összeadjuk, jó közelítéssel ki is kerekedik a végösszeg. Az idei év azonban egészen mást mutat. A felhasználás és export nagyjából azonos, mint máskor, viszont a termelés ,.spontán" felfutott. Hogy ennek mi lehet az oka. Sok az öszszetevő. Először is az enyhe tél miatt hamarabb „kapcsoltak" nagyobb teljesítményre a tyúkok. A háztájiban is fajtaváltás történt, a nagyüzemihez hasonló intenzív, fehérjében dús táptakarmányt kívánó, és ezért tojással bőven fizető fajták, hibridek terjedtek el. Hogy ez mekkora tétel, arról már hiányosak az információk. Az is egy plusz mennyiség, hogy a nagyüzemek tervszerűen, a csúcsteljesítményt adó életszakasz után lecserélik az állományt, s az így selejttyúkoknak titulált jószágokat olcsó áron megvehetik a kistermelők. A háztájiban ezek még hónapokig tojással hálálják meg, hogy nem azonnal kerültek a vágóhídra. S ehhez jött még a 400 millió darabos tojásimport, amely a mennyiséget tekintve ugyan nem egy óriási tétel, de arra alkalmas, hogy borzolja a termelők kedélyét. Az idén a szokásosnál hamarabb, már februárra kialakult a fogyasztó számára kedvező 2,20—2,40-es ár. Ennek ellenére ugyanannyi fogyott belőle, mint más évek hasonló időszakában. Ügy tűnik, hat az egészséges táplálkozás propagandája. Ha ez így van: növelni kell az exportot, persze, csak, ha az önköltséget elismerik az árakban. Ez sem megy, környékünkön csaknem minden ország önellátó ebből az élelmiszerből. A kör bezárult: az értékesítésti lehetőség szintjére kell a termelést leszorítani. Csakhogy, erre a „műtétre" nálunk a túlhaladott szabadversenyes kapitalizmus receptjei élnek még, s ezt nevezzük piaci mechanizmusnak. Mindenki a saját érdekei szerint cselekszik. Gulyás Győző, a szegedi Tisza—Maros Szög Tsz elnökhelyettese szerint az idén a termelési rendszerek 800 ezerrel több naposcsibét bocsátottak ki, mint amire szükség lenne. S amikor már „helyzet" van, akkor kezdődik a kapkodás. Nálunk 70 ezer tojótyúk van, 1 forint 95 filléres önköltséggel állítanak elő egy tojást. A tisztességes, s a termelés folyamatosságát biztosító ár a termelő szerint az, ha a kockázatra, nyereségre 10 fillér megmarad. A gazdaság szerencséje, hogy a biztos, előre lekötött áras szerződések alapján, s boltjaikban a tojás 80 százaléka elkelt. Á tévében látott, s hallott minisztériumi és külkeres illetékes válaszához, megoldási javaslatához, olcsóbban, 1,10- \ ért exportálják a felesleget, csak ennyi a véleménye: „Szívesen felvenném őket a baromfitelepre, s itt megmutathatnák, hogy miként tudnak ennyiért tojást előállítani. Ha sikerül nekik, szobrot is állítanék tiszteletükre." öt-hat éve már lejátszódott egy kísértetiesen hasonló helyzet, s akkor, kis idő múlva a hiány lépett elő, s az ezzel együttjáró drága tojás. Kinek jó ez? Nem lenne egyszerűbb a fejlettebb prszágokban funkcionáló szabályozott piac ismérvei szerint cselekedni? S ez magában foglalja a termelők érdekvédelmét is, ami végső soron a fogyasztóknak a stabilitást jelenti. Mert, ha nem túl sok a tyúk, a tojás nem terem magától. T. Sz. I. A Magyar Élettani Társaság vándorgyűlése Szombaton Szegeden megkezdődött a Magyar Élettani Társaság 53. vándorgyűlése. A négynapos tudományos tanácskozáson 450-en vesznek részt, 170-en tartanak előadást, 120-an pedig posteren mutatják be kutatásaik legújabb eredményeit. A megnyitó, plenáris ülésen Guba Ferenc professzor, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetének igazgatója, az idei vándorgyűlés elnöke az izmok működését befolyásoló biokémiai kutatásairól tartott előadást. A vándorgyűlés vasárnap három szekcióban folytatódott. Guba Ferenc elmondotta, hogy társaságuk 1931 óta minden évben megrendezi a tudományos tapasztalatok legújabb eredményeit ismertető vándorgyűlését. Ez a sorozat csak a II. világháború időszakában szünetelt néhány évre. Mindig jó fóruma volt a fiatal élettanászok bemutatkozásának. A referátumok az élettan szinte minden ágát érintik az idén is. A szokásosnál azonban nagyobb nyilvánosságot kap ez évben a sportolással és a munkavégzéssel kapcsolatos élettani kutatások ismertetése. A tervek szerint a mostani szegedi vándorgyűlésen létrehozzák a társaság sport- és munkaélettani szakosztályait. Az elméleti kutatások ugyanis segíthetik a sportolók teljesítményének növelését, meghatározhatják a munkaintenzitás ésszerű határait, feltárhatják az étkezés és az emberi teljesítmény közötti összefüggéseket, és sok más kérdés kibontásához nyújtanak elméleti alapot. Egyszerűsödik a váltóviszontleszámítolás A Magyar Nemzeti Bank a váltó gyorsabb terjedésének, a fizetési forgalom zökkenőmentességének elősegítése érdekében egyszerűsíti a viszontleszámítolást. Az MNB a jövőben a viszontleszámitolási kamatlábak meghatározásánál nem veszi figyelembe a váltók értékét, csak a viszontleszámítolás és a váltó esedékessége között eltelt időt. Ezek szerint július l-jétől, ha a viszontleszámítolás és a váltó esedékessége közötti idő 60 napnál rövidebb, úgy évi 10,5 százalék, 60 és 90 nap között évi 11 százalék, 90 és 180 nap között évi 12 százalék, ha pedig ez az idő 180 napnál hosszabb, akkor 13,5 százalék a viszontleszámítolási kamatláb.