Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-29 / 180. szám

V 1988. július 29., péntek 7 Füstfelhő a város felett „Segítettek a mentésben az elítéltek is!' Gyászközlemények A Volán-telepnek, a Po­zsonyi Ignác utca felőli ol­dalánál egy, feltehetően irodista fiatalasszony aggó­dik: hogy fog ő itt ma dol­gozni? A kórház fertőző­osztályának gazdasági bejá­ratánál néhány nővér resz­ket az idegességtől: egy ház, a 11-es számú — „s már repedezik a vakolata, a tető alatt hajlik befele egy fal­rész!" — választja el őket a méteres lángokkal égő kárpitosüzemtől. Aztán, ahogy újabb és újabb tűz­csapok nyittatnak ki, s a szegediek után megjönnek az algyői, vásárhelyi, makói és szentesi tűzoltóegységek is, ahogy kialakítják a biz­tonsági kordont, behúzód­nak, vissza, a betegeikhez. A börtön bútorgyárának ez a Pozsonyi Ignác utcai szárnya egyemeletes. Alul a gépműhely, fölül a kárpitos­üzem. Tele a szokásos kel­lékekkel: poliuretánhab-la­pokkal, ragasztókkal, szöve­tekkel, a kárpitozandó bú­tordarabokkal. Hozzáértők mondják, az ilyen természe­tű anyagok égésekor nem csak a magas hőmérséklet, hanem a keletkező mérgező gázok, a foszgén és a cián is nehezíti a mentést. A kárpitosüzemrészben 165-en dolgoztak tegnap délelőtt, s a hatalmas műhelyben tar­tózkodott nyolc felügyelő is. E sorok írásakor a tűz ere­dendő okát még nem álla­pították meg, egy biztos: a csarnoknyi üzemrész pilla­natok alatt lángokban állt. Az elítéltek munkahelyé­nek ablakai rácsosak, s ki­járatait (két lépcső vezet az emeletre) zárral ellátott aj­tók védik. Ezek elektromos szerkezettel nyitódnak — ha van áram. De a tűz kitöré­sekor nem működnek a szerkezetek: áramkimara­dás. A füst egyre nagyobb, a hőség is. Nyolcszáz fok­nál olvad az üveg: az ab­laktáblák folyóssá kezdenek válni. A bent rekedtek, elítéltek és felügyelők között meg­szűntek a hovatartozási kü­lönbségek : menekülni... akárhogyan... — Nem tört ki a pánik, sőt! Hihetetlen fegyelmezett­séggel, helytállással próbál­ták kitépni az ablaktáblá­kat. Volt, amelyiket kötéllel, vagy harminc ember húzott ki a helyéről. A bejárati rácsot lángvágóval nyitottuk ki kívülről. El kell monda­nom, és szeretném, ha meg­írná: az elítéltek példásan viselkedtek, mindvégig part­nerek voltak a mentésben, a füstben még bent reked­tek, s a már kijutottak is. Ilovszky Vladimír ezredes, a börtön parancsnoka rö­viddel a tűz elfojtása után, de még az átéltek hatása A kapuban A Cserzy Mihály utcán gyalogosan próbál­tuk megközelíteni a helyszínt. Az égés­termékek ide a szél hatására már olyan töménységben kerültek, hogy a „falon" lehetetlen volt átjutni. A Pulz utcán át sikerült a Pozsonyi Ignác utcáig jutnunk. A komor tömbből lángnyelvek csaptak ki, a nagy vastagságú üvegablakok egymás után robbantak. Már a helyszínen volt két tűzoltókocsi is. Valahogy mintha ke­vés lett volna a tűzoltó. Egyikük a töm­lők kihúzásához a környéken nézelődők segítségét kérte. A füst egyre vastagabb és nagyobb lett. Néhányan az épület sar­kán szolgálatban levő őr testi épségét fél­tették Fotóriporter kollégámmal a füst­oszlop alatt rohantunk át a Cserzy Mi­hály utcába. Közben láttuk, hogy a Po­zsonyi Ignác utca lakói a házuk előtt le­vő személygépkocsijukat vízzel locsolják. Joggal tartottak attól, hogy a sugárzó hő hatására ezek tűzveszélyes alkatrészei lángot fognak. (Végül is. öt kocsi rongá­lódott meg a nagy hőtől.) Az Alföldi Bútorgyár kapuja előtt már vagy hat mentőautó állt és sorra érkez­tek a tűzoltók is. Sorra hozták ki a vas­kapunál a bútorgyári dolgozókat, az el­ítélteket és a tűzoltókat. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon sokan szenvedtek ki­sebb-nagyobb füstmérgezést. Fél 11 előtt öt. nerccel hordágvon hozták ki a Cserzy Mihály utcára Szalay Árpád büntetés­végrehajtási törzszászlóst. A mentősök az életéért küzdöttek. Gyors mesterséges lé­legeztetés, infúziÓ6palack, injekció, me­chanikus lélegeztetés, szájfeszítés, két­ségbeesett próbálkozások, aztán vége a küzdelemnek. Az egyik mentő hátuljából előkerült a fekete nejlon. A mentők kettesével hármasával indul­nak a város kórházai és klinikái felé a sérültekkel. Kétségbeesett hozzátartozók gyülekeznek a kapuval szemben. Sírás, aggódás és remény Egy rövidnadrágos fiatalember a csoporttól elkülönülve sétál­gat. Egy perce kapta a hírt, hogy édesi­apja. Kovács Hegedűs Gábor büntetés­végrehajtási százados már élve nem jöhet ki a kapun. A mellettem álló főtörzsőrmester egy fél órával ezelőtt odabent volt a pokol­ban Megtudom tőle, hogy pillanatokon belül átterjedt a tűz a ragasztókra, kár­pitanyagokra, szivacsokra, fára és a gé­pekre. Negyven garnitúra bútor készül itt naponta. Ó vagy húsz métert tett meg tömény füstben. Aztán a lépcsőn hogyan jutott le? Talán gurult... Egyáltalán nem emlékszik. Még fél 12-kor is több füstmérgezettet visznek a mentők felé. Pár perccel dél előtt a tetőn szolgálatban levő fegyveres őrök jelentik, hogy a va­lamikori üzem legfelső födémje behajlott, alatta a tűz oltását végzők az esetleges omlás miatt veszélyben vannak. Délben már derékig ér az oltóhab az udvaron Apad a füst, csendesül a tűz. Bőle István alatt, különböző hatósági feladatai közben is, szakí­tott időt arra, hogy olvasó­inkat tájékoztathassuk. Kö­szönet érte. Délután kaptuk a hírt Udvari Andrástól, a men­tők szolgálatvezetőjétől, hogy egy életveszélyes sé­rültet ápolnak a bőrklinika Nagy László felvételei plasztikai osztályán, a töb­biek közül hárman súlyo­san, huszonhármán pedig könnyebben sérültek. — A sűrű füst is nehezí­tette a mentést. Többek kö­zött ennek is tudható be, hogy legtöbb sérültünket füstmérgezéssel, s persze égési sebekkel ápolják. És három halottunk van: Sza­lay Árpád büntetésvégre­hajtási zászlós, (45 éves, Kovács-Hegedűs Gábor, büntetésvégrehajtási száza­dos (51 éves), s egy elitélt, aki nyolc évi büntetéséből négyet már letöltött. (A sző­nyi születésű tatabányai la­kosról, a 23 éves Kolompár Jánosról van szó.) — Lábrakelt a városban a hír, s gyorsabban terjedt taláh a füstfelhőnél is, hogy a mentés közben elítéltek tűntek el. Remélem, olva­sóink a börtönparancsnok­nak elhiszik, hogy... — ... hiánytalanul meg­vannak! Azt is hallottuk — nem kóbor hírként —, hogy aka­dályozta a tűzoltók munká­ját a gyenge víznyomás, meg hogy volt olyan tűz­csap, amelyiket keresni kel­lett. A 16 tűzoltójármű sze­mélyzete vízzel, majd a vé­gül is eredményre vezető habbal vette fel a harcot a lángokkal. Küzdelmük jel­lemzésére hadd mondjam el, hogy délután három óra­kor, amikor kísérőimmel al­kalmam volt felmenni a ki­égett üzemrészbe, a lábam még meleg vízben gázolt, s óva intettek: vastárgyhoz ne érjek hozzá... A lát­vány pedig? Háborút nem ért eszemmel, így képzelem el egy épület totális tűzha­lálát. — Mekkora a kár? — adódik nyilván a kérdés, a válasz, tudom, nem köny­nyű. A börtönparancsnok és munkatársai mégis segíte­nek: körülbelül nyolcmillió forint értékű anyag veszett oda, hozzá a gépek, beren­dezések, a helyreállítás, a kieső termelés értéke... szóval, ötvenmillió körülire becsülik most. Az első eme­leti rész teljesen kiégett, a teteje megroppant, a tűzfa­lat lényegében a szomszéd ház tartja, s hogy a föld-, szinten mi ázott el, mi ol­vadt szét, azt még nem tud­ják. Meg a szomszéd ház persze... Mivel lehetne ezt a tudó­sítást lezárni? — gondolko­dom délután, a bútorgyár­ból kifele jövet, amikorra már lazább a rendőrkordon, s tekerik föl a fecskendőket a hazafelé készülő tűzoltók, de még itt is, ott is, kisebb csoportokban tárgyalják az eseményeket az utcai járó­kelők. Talán azzal, hogy szólni kellene nekik, akik még ezeket a részleteket csak híresztelésből tudják, s talán nem is egészen való­san, hogy várjuk meg, em­berek, a vizsgálat végét!... Pálfy Katalin Fájdalommal tudatják, hogy a szeretett leány, testvér és édes­anya, NAGY ERIKA életének 33. évében tragikus kö­rülmények között elhunyt. Te­metése augusztus l-jén 15 óra­kor lesz a református temető ravatalozójából. A gyászoló csa­lád. Fájó szívvel tudatjuk, hogy ID. FARAGÓ JÓZSEF hosszú betegség után életének T8. évében elhunyt Búcsúztatá­sa hamvasztás után lesz. A gyászoló család. •Köszönetet mondunk mind­azon rokonoknak, ismerősök­nek, az Ikarus Szegedi Leány­vállalat gazdasági vezetésének és dolgozóinak, valamint Sze­ged Állomás és Kendező pálya­udvar kocsiműszak dolgozóinak, akik édesanvánk, BODO JOZSEFNÉ elhunyta alkalmából virágaikkal, részvétükkel mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyá­szoló család. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik szeretett halottunk, ÖZV. LÖRINCZ ISTVANNÉ Dudás Rozália temetésén megjelentek és rész­vétükkel fájdalmunkat enyhí­tették. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mind­azoknak a rokonoknak. bará­toknak. ismerősöknek, akik fe­lejthetetlen szerettünk. ÖZV. HEGYES ANDRASNÉ Csorba Rozália kübokházi lakos temetésén részt vettek, utolsó útiára elkí­sérték. sírjára az emlékezés és kegyelet virágait elhelyezték. A gyászoló gyermekei unokái és dédunokája. Köszönetet mondunk mind­azoknak. akik KORSÓS ADAMNÉ Nagy Erzsébet temetésén megjelentek és fáj­dalmunkat enyhíteni igyekez­tek. Külön köszönetet mon­dunk az Idegsebészeti Klinika orvosainak, ápolóinak és körze­ti orvosának, akik élete meg­mentéséért fáradoztak. A gyá­szoló család. Köszönetet mondunk mind­azoknak a rokonoknak, isme­rősöknek. akik szerettünk, BITÓ JÓZSEFNÉ Kecskeméti Veronika temetésén megjelentek, részvé­tükkel és virágaikkal mély fáj­dalmunkat enyhíteni Igyekez­tek. Külön mondunk köszöne­tet a II. belgyógyászati klinika hematológiai osztály orvosainak és ápolóinak, akik élete meg­mentéséért fáradoztak. A gyá­szoló család, Balástya. Köszönetet mondunk a roko­noknak, ismerősöknek. bará­toknak. munkatársaknak, szom­szédoknak. akik szerettünk, DEKANY ISTVÁN temetésén megjelentek, együtt­érzésüket nyilvánították. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mind­azoknak a rokonoknak, szom­szédoknak, munkatársaknak és ismerősöknek, akik felejthetet­len szerettünk, ÖZV. KISS JANOSNÉ Kiss Erzsébet temetésén megjelentek, részvé­tükkel és virágaikkal fájdal­munkat enyhíteni igyekeztek. Külön köszönetet mondunk a kórház III. belgyógyászat orvo­sainak és ápolóinak áldozatos munkájukért. A gyászoló csa­lád. Köszönetet mondunk mind­azoknak. akik felejthetetlen halottunk. TÓTH JÖZSEFNE Sztolársik Margit temetésén megjelenték. nagy fájdalmunkban osztoztak. Dr. Vicsayék. Közlemények Dr. Szabó Éva bőrgyógyász magánrendelése augusztusban szünetel. József A. sgt. 24. Tele­fon: 15-543. Dr. Szekeres Lenke bőrgyó­gyászati magánrendelése 1988. aug. 2-től szept. lt-ig szünetel. 7 FOGÁSOS EBÉD SVÉDASZTALRÓL 120 Ft-érl, vasárnap 12—15 óráig a Kék Csillag étteremben. Alkalmi rendezvényekre is ajánljuk. Kiemelt kereseti lehetőséggel, új technológiák bevezetéséhez felvételre keresünk: KŐMŰVES és SEGÉDMUNKÁS — ASZTALOS KUBIKOS — BETONELEMGYÁRTÓ Elba-Mixer NEHÉZGÉPKEZELŐ szaktársakat. Betanítást biztosítunk. TISZA IPARI SZOLGÁLTATÓ KISSZÖVETKEZET, Szeged, Lenin körút 81. Telefon: 10-322. -d SZÁMÍTÓGEPEK eseti és átalánydíjas javítása és karbantartása Vállaljuk Commodore, Enterprise, Spectrum, TVC, HT és egyéb személyi számítógépek és tartozékaik (floppy, printer, interface, monitor­tv), valamint IBM PC/XT/AT és kompatibilis professzionális számítógépek és perifériák (floppy, printer stb.) javítását és karbantartását. Munkánkért garanciát vállalunk. • INFORMÁCIÓTECHNIKAI VÁLLALAT, SZEGED, Gyapjas Pál utca 2. Telefon: 53-595, 53-800. Értesítjük vevőinket, hogy a Tisza Fűszert szegedi raktárházánál (Fonógyári út 8.) Augusztus 29-étől szeptember 2-áig leltározást tartunk! Ezen időszak alatt az árukiadás és a göngyölegbegyűj­tés szünetel Élesztőt és citromot a leltáridőszak alatt is kiszolgálunk Makói súlyraktárunkban augusztus 29—30-án leltározunk. # MINDIG ÖNÉRT A TISZA FÜSZÉRT! \ A.

Next

/
Thumbnails
Contents