Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-29 / 180. szám

1988. július 29., péntek 3 Közlekedés, idegenforgalom, kereskedelem Tegnap, csütörtökön sajtó­tájékoztatóval egybekötött információs napot tartott a Tisza Szállóban, a városi ta­nács támogatásával, tíz köz­lekedési, idegenforgalmi és kereskedelmi vállalat, s az angol British Airways légi­társaság. A téma: miként lehet hasznossá tenni Sze­ged testvérvárosi kapcsola­tait a közlekedés, az ide­genforgalom és a kereske­delem számára. Tudnivaló — hangsúlyozta Benedek Tibor, a Tisza Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vál­lalat igazgatója, a városi tanács termeltetési és ellá­tási bizottságának elnöke —, hogy a testvérvárosi kap­csolatoknak sokáig csak po­litikai és kulturális jelentő­sége volt. Ezen a gyakorla­ton változtatni kell, hogy a kapcsolatok ne csak elvi. [ Testvérvárosi kapcsolatok kamatoztatása hanem gyakorlati síkon is hasznosuljanak — amibe az idegenforgalom éppúgy be­letartozik, mint az azt le­hetővé tevő, s a lakosságot is szolgáló kereskedelem és közlekedés. A Szegedi Ünne­pi Hetek kétévente vissza­térő, rangos eseménye, az ipari vásár, nagyon is jó al­kalom arra, hogy Szeged és a testvérvárosok — Odesz­sza, Lódz, Szabadka, Nizza, Turku, Cambridge, s mos! már Parma is — küldöttei a megbeszéléseken túl. konkrét gazdasági tárgyalá­sokat folytassanak. A városi tanács elnöke, Papp Gyula, mindenekelőtt a közös vállalatok létesítésé­nek fontosságáról szólt; ami után a résztvevők megtekin­tették a Caola kozmetikai és háztartás-vegyipari áru­és kozmetikai kiállítását. Bízni lehet benne, hogy a rendezők — a városi tanács a British Airways, a Malév, a MAV Szegedi Igazgatósá­ga, a Tisza Volán, a Szeged Tourist, a Szegedi Közleke­dési Vállalat, a Hungaro­coop, a Hungarotex és a Konsumex külkereskedelmi vállalatok, a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat, illetve a Tisza Élelmiszer- és Vegyi­áru Kereskedelmi Vállalat — nem haszon nélkül szer­vezték meg az információs napot, s esetleg konkrét, kölcsönösen előnyös egyez­mények születnek a testvér­városok között. F. Cs. Vásári hétköznapok Megszokott hétköznapjait éli a lassan vége felé kö­zeledő Szegedi Ipari Vásár. A látogatók sokasága mel­lett üzletemberek, kereske­dők mustrálják egymás por­tékáját. S ha most, itt Sze­geden nem is lesz egy csa­pásra üzlet a nézelődésből, azért ki tudja, minek, mi­kor látni majd a hasznát. A vásárlók utcáján egy pillanatra sem ül el a for­gatag. Változatlanul nem csak nézelődni, hanem vásá­rolni is jönnek az érdek­lődők. Sokan keresik fel a Videoton gyár standját, hi­szen a híradástechnikai cik­keket gyártó vállalat is új­donsággal rukkolt ki az idei vásáron. Első alkalom­mal láthatja a közönség a Thomson licence alapján gyártott színes televíziót. A TF. 7254 PSK modell való­ban minden igényt kielégít. Sztereó minőségben, szuper­lapos képcsővel kelleti ma­gát, igaz, 69 ezer 800 fo­rintért. A vásárlátogató azon is eltöprenghet, vajon mi­ért ilyen drágán kínálják legújabb terméküket a vi­deotonosok. Abonyi László kiállításve­zető elmondta, hogy a Thomson televízió monó­változatával már a negyedik negyedévben találkozhatnak az üzletekben a vásárlók. Ez minden bizonnyal jóval ol­csóbb lesz, mint sztereó test­vére. A hagyományos ter­mékek néhány új, elsősor­ban esztétikailag szebb vál­tozatával is találkozhat a látogató. Lemezjátszókból es magnetofonokból azonban gyengébb a kínálat. A magya­rázat? Az eddig Akai kooperá­A hajrájához közeledik az idei Szegedi Ipari Vásár. Ma véget érnek a szakmai na­pok, a tárgyalások sikerét már tegnap üzletkötések is jelezték. Most olvasóinknak talán két legnagyobb értékű megállapodásról szeretnénk beszámolni. Igazán korszerű normál­papiros másológép a Canon PC—25. Vele a feketén kí­vül négy kísérő szín papír­ra nyomtatásara is lehető­ség van. Különféle mére­teket tud produkálni a név­jegy nagyságtól egészen a B4-ig. Bármely gazdálkodó­egység azonnal hozzájuthat, készpénz hiányában esetleg lízingeléssel is. A szegedi vásárban elsősorban mező­gazdasági szövetkezetek ér­deklődlek iránta. Kezelése egyszerű, a festékje patron­rendszerben tölthető be. A forgalmazó a Pirometál Ipari és Szolgáltató Kis­szövetkezet, amelynek köz­pontja Budapesten van ugyan, de még a vásár ide­jén. Szegeden is kielégíti a másológép iránti igényeket. Szervizelését és garanciát is A Szegedi Ruhagyár nagydija* síruhái cióban készült cikkek gyár­tásával leállt a vállalat, mert a bérmunkához nin­csenek meg a kellő anyagi feltételei. * A járműipar is kínál új­donságokat a szegedi vásá­ron. A csillogó-villogó nyu­gati autócsodák mellett a hazai, sőt a szegedi jármű­gyártás is képviselteti ma­gát a seregszemlén. Az Au­tofer standján is találkozha­tunk újdonsággal. A legtöbb érdeklődőt a Pelikán Midi névre hallgató emelőkosaras utánfutó vonzza. Hogy mit tud az ötletes konstrukció? — Kilenc méter magassá­gig teszi lehetővé a szere­lést — mondja Jenei Ká­roly üzletkötő. — Ezzel sok esetben megkíméli az épí­tőipari vállalkozókat a fel­Milliós üzletek vállal. Tegnap a 16,5 millió forint értékű szerződést az Interspeciál Számítástechni­kai és Szolgáltató Kisszö­vetkezettel írtak alá újabb Canon PC—25 berendezések szállításáról. Előszerződést irt alá a ju­goszláv Sever cég és a Haj­tóművek és Festőberendezé­sek Gyára. A két vállalat közötti régebbi szakmai és baráti kapcsolat most üz­leti megállapodással bővült. A dokumentum kooperáció előkészítéséről és magyar li­cenc vásárlásáról szól. A állványozástól, de hasznos szolgálatot tehet az üzem­épületek karbantartásánál is. S ami a Legvonzóbb, az eddig kétmillióért kapható hasonló társával szemben mindössze 450 ezer forintba kerül. Egy-egy vásár nemcsak a kiállított újdonságokkal mérhető, hanem azzal is, hogy milyen megállapodá­sok köttetnek. Nos, az auto­fereseknek erre sem lehet panaszuk. Holland keres­kedőkkel tárgyaltak a vá­sár ideje alatt, akiket igen­csak érdekel a Pelikán. Vár­ható az is, hogy Nissan al­vázra áruszállító felépít­ményt rendelnek próbaként a szegedi vállalattól. A to­vábbi siker minden bi­zonnyal a referenciától függ majd. R. G. termelési együttműködésben a nagyságrend öt év múlva akár a 2—2,5 millió dollárt is elérheti. A Hafe fejlett technikai színvonalat kép­viselő szellemi terméket is átvesz, amellyel 8-10 év ha­zai fejlesztési lemaradását sikerül behozni, és lehetőség lesz sok tízmillió forint ér­tékű tőkés import kiváltá­sára is. A Sever és a Hafe szerződésének életbe lépésé­hez a két állam illetékes hatáságainak jóváhagyására még szükség van. B. I. A százezredik Az idei Szegedi Ipari Vá­sár százezredik látogatóját köszöntötték tegnap, ünne­pélyes külsőségek között a vásárigazgatóságon. Fischer György, szegedi lakos vál­totta meg ezt a kerek sor­számú belépőjegyet. Felesé­gével és kisfiával indultak nézelődni a pavilonokba. Eddig kevés idejük és a ká­nikulai forróság miatt nem vállalkoztak a vásári sétára. Ügy érezték, a tegnapi, megenyhült időben, hogy most itt az alkalom az új­donságokkal való ismerke­désre. A szerencsés vásárlátoga­tó a Vídia Kereskedőház ajándékaként, a cég vásári díjjal kitüntetett fúróeéDét vehette át. Fischer György elmondta, hogy a nyere­ménynek egészen biztosan jó hasznát veszi majd pa­nellakásában, a csavarok falba illesztésénél Ketyeg az óra•.• S zobrozok a gyárkapunál. Addig nem mehetek be, míg nem akad kísé­rőm. Eltelt fél óna, közben ecsetel­getem a portásnak, hogy mi járatban va­gyok. Nem más, csupán az üzemi koszt érdekelne. Megkérdeznék néhány dolgo­zót, elégedettek-e? Mondta, csak a testén keresztül. Esetleg, ha ő elmondaná a vé­leményét. Hogy képzelem, felháborodva hárította el magától a kérdést. És termé­szetesen a munkatársainak (az alportás­nak és a telefonközpontosnak) js megtil­totta a válaszadást Kutya rossz lehet itt a kaja, ha ennyire vigyáznak, ki ne szivárogjon semmi. A gyár előtt szondázom a dolgozókat. A portás dühös, odaküld egy rendészt hall­gatózni. Kiderül (az ilyesmi is ritka), hogy az üzem, koszt jó. A választék is tűrhető. Közben megérkezik a kísérőm. Elvezet az igazgatóhoz. Hiába mondom, nem érdekel a direktor véleménye, mégis a titkárságon kötünk ki. Az igazgató uta­sít — a rendészen keresztül —, menjek a főelőadóhoz. Üjra, kapálózom, a főelőadó koncepciójára sem vagyok kíváncsi. Hiá­ba. Ülök az irodában... Ha odaengedné­nek egv kétkezi melóshoz! Mintha meg se hallanák. Talán, ha bekuccsanthatnék a konyhába ... Megrökönyödve néznek rám. Mit mondhatnék, kitűnően működik a gépezet. Történhet akármi, befolyásolha­tatlan a hierarchia. Mindezek kísérője pe­dig a mellébeszélés, az egymáshoz való szigorú igazodás, az egyeztetés, ami ter­mészetesen megáll félúton. Vagyis, nem jut le ahhoz a dolgozóhoz, aki el tudta volna mondani, hogy igen. az üzemi koszt, elviselhetetlenül rossz, kettő, után hideg, csak a maradék. jut... Ezért évek óta délben inkább a tarisznyából eszik. Ter­mészetesen. a véleményét inkább elhall­gatja. Attól fél, hogy letorkollják? A leváltástól biztos nem kell tartania! Nem így a főelőadóknak, osztályvezetőknek! At­tól félek, sose tudom meg. milyen abban a gyárban a közétkeztetés. Üjabb hétköznapi történet. Velem szem­ben az üdültetési felelős. Kérdezi, el­mondhatja-e, hogy nem akarnak szakszer­vezeti beutalót az emberek. Nézek rá eszelősen. Miért ne mondhatná el? Mert a gyár évente kétszázezret költ üdültetés­re, és a bérleti díjakat akkor is ki kell fizetni, ha üresek a szobák. Az idén pe­dig elég üresek. Lasszóval sem sikerült jelentkezőket fogni. És ez, sajnos, pénzki­dobás. Értetlenkedem, ezt nem lehet megmon­dani az igazgatónak? Az asszonyság nem meri Neki itt nyugis ihelye van, ő innen akar nyugdíjba menni, nem mondhat el­lent. Minek vitatkozzon, minek haragítsa magára az igazgatót? Hogy kevesebb szo­bát is lehetne bérelni? Az visszalépés a szociálpolitikában! Fő a nyugalom, az összhang, az egyetértés, a békesség? No, és a felelősi állás Az irodában leg­feljebb a legyek döngicsélnek, nincs han­goskodás, vita, veszekedés. Hát nem idil­li?! Hát, istenem, közben kidobunk az ab­lakon legalább nyolcvanezret... Persze, úev viselkedünk, ahogy elvárják tőlünk. Ebből még soha nem volt baj. Emiatt senkire nem mondták, hogy alkalmatlan, tehetségtelen, használhatatlan. Elképzelhető, hogy a jövőben beleke­rülnek ilyen felelősok is a „szórásba"? Az igazgató csak olyanokkal akar majd együtt dolgozni, akiknek van véleménye, akik kiállnak az igazuk mellett, akiket nem lehet hatalmi szóval elhallgattatni, leinteni? Olyanokkal, akik nem simuléko­nyak, nem talpsimogatók, nem jól fésül­tek? Talán! Lesznek ilyenek is. Sőt ismerek egy igazgatót, akik az osz­tályvezetőjét lefokozta, mert úgy érezte, a kolléga alkalmatlan a rábízott feladatok megoldására. Az osztályvezető csoportve­zető lett. És maradt a cégnél. Micsoda önrevízió kellett ahhoz, hogy belássa, más területen — kisebb fizetéssel, lejjebb a ranglétrán — hasznosabb lehet) Kíváncsi lettem volna, ezt a helyzetet hogyan élte át és túl. A személyzetisnél tapogatóztam. Elmondta, nem szívesen nyi­latkozna a kollégája. Évek után is érzé­keny ez a pontja. De mégis van abban valami, ha egy ember önvizsgálatot tart, és az észrevételeket, a kritikai megjegy­zéseket nem fordítja a visszájára, nem másokat okol, hanem ugyanott elkezd másként dolgozni. És mint kiderült, cso­portvezetőként kitűnő. Ennek bizonyítéka­ként, hamarosan megkapta a Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést. Hol van arna példa, hogy egy leváltott ember nem ibu­kott ember? Talán egyszer az ilyesféle reflexeink is elkezdenek majd másként működni? Elképzelem magamról, hogy funkcioná­rius vagyok. Szó. ami szó, elég nehéz. Úgy fikcióból mondom, elé^ jó a fizeté­sem, és ezért nem is kell különösebben törnöm magam. Rólam mintázták a stabi­litást. Szépen elevickélhetek a nyugdíjig. Megvannak a paneljaim, betanultam a közhelyeket, a semmit mondás iskoláját lehetne nálam megnyitni, se hideg, se me­leg, se igen, se nem... Szóval, roppant jól érzem magam. Aztán hirtelen megérint a peresztrojka szele. Mit csinálok, ha megköszönik a közreműködésem? Ha menet közben elvé­geztették velem (estin, levelezőn) a főis­kolát, az egyetemet, rendben, van egy diplomám. De mit ér az? Értek én va­lamihez? N o, és ha már deresedik a fejem, nyugdii előtt állok, mi a csodát kezdhetnék? Be tudok én még va­lahová illeszkedni? Vagy már azt szoktam meg, hogy csak hozzám idomulnak? Hol kapnám meg ezt a funkcionáriusi fizetést? Nemrég jártam egy tanácskozáson. Az egyik hozzászóló arra hívta fel a figyel­met, vigyázzon az egyetem, mert megro­hamozzák az állás nélkül maradt funkcio­náriusok, és ne létesítsenek alibiállásokat! Elég volt a képzelgésből! Nem tudom, mit lehet ilyenkor tenni. Illetve, a józan paraszti ész olyasmit mond, hogy minden­ki azt csinálja, amihez legjobban ért. Ha semmihez, ne kapjon katedrát, kinevezést, megbízást, kegyelemkenyeret a ranglét­rán. Tudom, nem hagyjuk mi egymást „lecsúszni". Körbenézek, hallom, ott van a leve­gőben, hogy változnunk, változtatnunk kellene. Tényleg komolyan gondoljuk? Stopper nem indul, nem lesz rajt. Most, jelenleg, egyelőre, ugye, egymásra vá­runk? Bodzsár Erzsébet Küldöttértekezlet szeptember 24-én Fiatalok tanácskoztak Tegnap, csütörtökön megtartotta soros ülését a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága. Először Molnár Attila és Szűcs Gábor titkárok beszámoltak a két testületi ülés között végzett munkáról. Ezután azt a javaslatot vitatták meg, amely az 1989-90-es tanácstagi és országgyűlési kép­viselőválasztásokra való felkészülés feladatait határozza meg szervezeteik, az ifjúsági szövetség számára. A legközelebbi országos és helyhatósági választások a korábbihoz képest nehe­zebb, ellentmondásosabb bel­politikai helyzetben kerül­nek megrendezésre. A tár­sadalmi-gazdasági kibonta­kozási programból adódó társadalompolitikai kihatá­sok, negatív kísérőjelenségek miatt életszínvonalunk nem ígér számottevő javulást, ez­zel együtt az aktív politi­zálás szereplőinek száma várhatóan növekszik majd. Már ma is érezhető a meg­levő hagyományos formák, keretek feszítése, a tradicio­nális érdekképviseleti szer­vezetek belső megújulása, útkeresése. Erőteljesen nö­vekszik a népképviseleti ön­kormányzatok önállósága és szerepe, ezért tehát nem ér­dektelen, hogy a KISZ az amúgy is megosztott, de még nem kifejezetten tagolt ifjúsági rétegekben a vá­lasztási küzdelmek során ho­gyan tudja pozícióit erősíte­ni, képes-e politikai befo­lyását növelni. A konkrét tennivalóik reális megfogal­mazásához feltétlenül szük­séges volt áttekinteni az el­múlt választások tapasztala­tait. A fiatal jelöltek sze­replése utólag bebizonyította, hogy jóval többet és tuda­tosabban kellett volna fel­készítésükkel, közéleti sze­replésükkel foglalkozni, ön­álló programjuk kialakítá­sához segítséget nyújtani. Beszédes számadat, hogy a választási eredmények a fia­tal tanácstagok esetében rosszabbnak bizonyultak az 1985-ös évben, hisz 1980­hoz viszonyítva a fiatalok 13,2 százaléka töltött be ilyen funkciót, míg az országgyű­lési képviselőknél ez az arány 12,5 százalék volt. A választások előkészítésé­re munkabizottság alakul. Feladattervet és választási programot dolgoz ki, és föl­készíti a képviseletre alkal­mas fiatalokat. Természete­sen bekapcsolódnak a szep­tember—októberben társa­dalmi vitára bocsátandó vá­lasztási törvényjavaslat meg­fogalmazásába. A tanácskozás résztvevői döntöttek megyei küldött­gyűlésük időpontjáról, an­nak főbb tartalmi kérdései­ről is. Ezek szerint szep­tember 24-én közel 200 me­gyei küldött fog vitázni az ifjúsági szövetség megyei feladatairól. A tanácskozás zárt ülés­sel fejeződött be, amelyen a testület Germánné Vastag Györgyit, a KISZ Csongrád Megyei Bizottság első titká­rát a Magyar Úttörők Or­szágos Szövetsége főtitkárá­vá történt megválasztása miatt felmentette eddigi tisztségéből. iA megyei bi­zottság ügyvezető titkára Molnár Attila lett. Cz. J.

Next

/
Thumbnails
Contents