Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

1988. július 27., szerda 5 Egy kifejtett lehetőség (Nicolas) Müller Miklós kiállítása Vásárhelyen Orosházán született, Szegeden és Vásárhelyen tanult, Pesten lett ügyvédjelölt — s mégis ízig-vérig fotóssá lett az a Müller Miklós, aki most a spanyolországi Asturiában él, s akinek szombaton nyitották meg kiállítását a vásárhelyi múzeumban. Igaz, ügyvédjelölt lett a harmincas évek Magyarországán, de mindig is a fotó érdekelte, s az a valóság, amelyről akkor (?) nemigen illett tudomást venni. Vásárhelyi kiállításának javát korai képei adják. Amely képi világot, megközelítési metódust generálisan meghatároz a kor lényegében „ellenzéki" szociofotóiskolája, azaz a valóságfeltárás kemény igénye. De azzal a mérhető és mindenképpen észrevehető különbséggel, hogy a harmincas évekbeli Müller Miklós nem csupán „dühös fiatal", hanem elhivatott, igényes fotográfus is volt, s ezért biz' kiemelkedő tagja a kor bátor, szociofotós nemzedekének. Aligha véletlen, hogy szoros barátságba került Ortutay Gyulával, aki társszerzőként választotta Parasztságunk élete című könyvéhez, s aligha véletlenek Kassák és Bálint György elismerő kritikái a harmincas évek végén Müller Miklósról. Mígnem Müller Miklós a fasizálódó Magyarországról nem volt kénytelen Párizsba emigrálni, ahonnan a német megszállás elől Afrikába, Tangerbe kényszerült tovább, hogy azután, már a háborút követően — egy madridi kiállításának köszönhetően — spanyolországi lakos és művész legyen, immár Nicolas Miillerként. Vásárhelyi kiállításának másik fele ezekről az évekről vall. S arról is, hogy innen, Magyarországról magával vitte emberi-művészi felelősségérzetét, társadalompolitikai érzékenységét, s azt a fotográfusi-szakmai alapot, amely csak bővült, fejlődött az eltelt évek alatt. Szakmai és magánemberkénti érdeklődésem jegyében csak sajnálni tudom, hogy a vásárhelyi kiállítás nem mutatja be Müller Miklós későbbi fotóit is. Hisz e korai képek a maguk módján csalnak is. Mert sokmindenről vallanak ugyan — tehetségről, emberi-társadalmi érzékenységről stb. —, de nem adhatnak számot a folytatásról. Az utóbbi három évtizedről. És Így — sajnos — hiányérzetem van. Hisz lehet, hegy egy általunk nem ismert, de nagyon is értékes magyar művész él Asturiában. őszintén szólva, nagyon szeretném látni Nicolas Müller utóbbi harminc évben született képeit is. — És ha csalódjék? — kérdezhetnék teljes joggal... Nos, olykor csalódások vezetnek az igazsághoz. Sz. I. Szeged rr f . f ## I művészétéről A Hazafias Népfront városi elnökségének tegnapi ülésén Müller Józsefné előterjesztését követően Szeged művészeti életének helyzetéről. a művészek közérzetéről folytattak eszmecserét. A nehezen megközelíthető téma legjobb jellemzői a ráérhető adatok. A szubjektivizmus elkerülése érdekében a tanács elnökhelyettese 26 oldalas mellékletben foglalta össze a legutóbbi évek művészeti életének történéseit. Ebben a kimutatásban szerepel, hogy a város felkérésére 1979 óta 23 zenemű született. hogy a nyolcvanas években Szeged — ha szabad ígv fogalmazni — egy Kossuthdíjast (Varga Mátyás), három kiváló művészt, kilenc érdemes művészt. egy^Ericeldí.jast (Vántus István), hét József Attila-díjast. tizenegy Liszt-díjast és négv Munkácsy-díjast tudhat szívében. Az összefoglalásból kitűnik, hogy a városnak nem csupán zenei, képzőművészeti és irodalmi világa sorolható a magvar kultúra leggazdagabb centrumai közé. hanem az építőművészek teljesítménye is. Ybl. Hild, Alpár és Munkácsy nevét viselő dijak sora bizonyítja ezt. A tegnapi elnökségi ülés második napirendi pontjaként Matusik Sándornak, a tanács művelődési osztálya vezetőjének Az anyagi jellegű' gondok hatása a tartalmi munkára a város közművelődési intézményeiben című előadását vitatták meg. Környezetünk és az olajipar Nemrégiben az olajipar környezeti hatásairól tartottak tanácskozást Szegeden. A-dél-alföldi szénhidrogénmezők feltárása, működése és hatásai címmel Nemcsók János kandidátus, a JATE Biokémiai Tanszékének vezetője tartott előadást a térség élővizeit érintő környezetvédelmi kérdésekről. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat — nemzetközi összehasonlítást is bátran kiálló — környezetvédelmi erőfeszítései példamutatóak. A tiszai szennyeződések forrásai nagyrészt régión kívüli területek. Az előadó tanszékének a témához szorosabban kapcsolódó vizsgálatai azon a felismerésen alapulnak, hogy az élővizekben előforduló szennyeződések a halakban olyan mértékben feldúsulnak, hogy a koncentrációból, illetve annak változásából következtetni lehet a vízminőségre. A halaktól levett minimális vérmennyiség biológiai paramétereiből megállapítható a testidegen anyagok szövetkárosító hatása, az idegrendszer elváltozása. Sikeres akváriumi kísérleteket követően a gyakorlat is igazolta módszerüket, melynek segítségével többek között sikerült meghatározni a nagy balatoni angolnapusztulás kiváltó okait. Az úgynevezett „biomonitoring" rendszerrel a Tisza—Maros szög térségében végeztek nagyszabású kísérleteket. A folyóba merülő óriás ketrecekben élő halaktól egy éven keresztül hetente vettek vérmintát, és a vizsgálatok eredményeit öszszehasonlították a helyszíni vízminőség-vizsgálatokkal. 1987 folyamán az olajszenynyezés miatt megnövekedett fenoltartalom kilenc alkalommal haladta meg a kritikus értéket. A tanszékvezető közel tízévi környezetvédelmi munka után sem tartja magát elvakult „zöldnek", hitvallása, hogy a csúcstechnológiát az A környezetvédő, a közgazdász és a statisztikus szemével emberiség szolgálatába kell állítani. Az az elv, miszerint legfőbb érték az ember, sok esetben inkább csak divatos szólam, mint valóság. A közvélemény gyakran túlbiztosítottnak tartja a környezetvédelmi beruházásokat, hiszen használatuk esélye bizonyos esetben millió az egyhez, de a tervező és kivitelező szakemberek is innen „csípnek" le először. Az előzőek figyelembevételével nem lehet csodálkozni azon, hogy nálunk a fejlett államokhoz hasonlítva — az általános forrásszűkülésen túlmenően — alacsony a környezetvédelmi hányad. Fekete Istvánná az ipari termelés és értékesítés alakulását foglalta össze 1965-től napjainkig. A 60-as évek közepén a dél-alföldi térségben meginduló sikeres feltárásokat követően felgyorsultak a kutatások, s ezzel egyidejűleg a kitermelés is. A magyar szénhidrogén-bányászat jelenlegi létszáma megközelíti a 4 ezer föt, melynek kétharmada Csongrád megyében dolgozik. A kitermelés két jól elkülönülő időbeli szakaszra osztható: a 80-as évek elejéig dinamikusan bővült, majd ezt követően valamelyest csökkent, és ezen a szinten stabilizálódott is a termelés. Az elmúlt években már ez a körzet adta az országosan kibányászott kőolaj mennyiségének négyötödét, a földgázénak több mint kétharmadát. A hazai energiaszükséglet kielégítésén túli többlettermelés exportra kerül, a szegedi üzem jelentős menynyiségű propán-bután gázkeveréket szállít külföldre. Országos jelentősége ellenére sem Bács-Kiskun, sem Csongrád megyében nincs önálló vállalat, a Kőolaj- és Gázipari Tröszt három — két szolnoki és egy nagykanizsai központú — vállalatának vannak üzemegységei a térségben. Ez a tény hátrányosan érintheti a termelés műműszaki és infrastrukturális fejlődését, megakadályozhatja a környezetvédelem iránti fokozottabb felelősségérzet kialakulását, de oka lehet a térségben folytatott termelés túlhajszolásának is. Kovács Tibor, a KSH főosztályvezető-helyettese javasolta az olajipar arculatformáló hatásának részletesebb elemzését, így többek között kiemelte annak településformáló hatását, a népességmegtartó-képesség növekedését, a lakossági kommunális ellátás fejlődését, a vállalati energiaszerkezet átalakulását, a nem elhanyagolható szellemi potenciált, valamint az itt élő népesség mindennapjait érintő közvetett hatásokat. Pozsgai János, az NKFV mérnöke elmondta, hogy az új fúrású szegedi ivóvízkutakat nem fenyegeti olajszenynyeződés, a jelentős környezeti károkat okozó csővezeték-kilyukadások száma csökken. Biztosította a jelenlevőket a térség több évtizedet átfogó kitermelési távlatairól. Ezután meghívta Nemcsók Jánost az „olajosokhoz" egy környezetvédelmi előadás megtartására, majd együttműködését ajánlotta fel a statisztikusoknak a további munkához. Az előbb ismertetett állásponton kívül természetesen sokkal szélesebb az érintettek köre, s közülük is elsősorban valószínűleg a mezőgazdászok véleménye különbözne jelentősen a fentiektől, hiszen a térség nagyüzemi mezőgazdaságának korántsem problémamentes együttélése az olajiparral. Kovács András szegedi ünnepi hetek A 26. Szegedi Nyári Tárlat a Horváth Mihály utcai képtárban, szeptember 18-ig. Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28ig. Pauli Anna textiltervező és Szemereki Teréz keramikus kiállítása a Képcsarnok Gulácsy Lajostermében, július 30-ig. A magyar cserkészet története. Kiállítás a Feketeházban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: Móra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1/3.): Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-képgyűjtemény; Móra-emlékszoba; Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái; Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, jelene és jövője; Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Bécsi krt. 11.). Szegedi Ipari Vásár és kiállítás a Marx téren, július 31-ig. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye. Tápé, Várté utca 4„ naponta délután 2től este 7-ig. Romantikaváltozatok ROMANTIKUS ALAPÁLLÁST TÜKRÖZ két festőtestvér, illetve testvér festő közös kiállítása az ifjúsági ház Mini Galériájában. Romanticizmusuk abban rejlik, hogy azt gondolják, ha egy anya szülte őket, alkotói világukban is stigmaként van jelen a genetikus jegy. Csakhogy, két merőben más festővilág jelzései vezetik a látogatót, s még ez a néhány alkotás is elegendő bizonyíték arra, hogy véletlenül se keverjük össze se a testvéreket, se a festőművészeket. Pataki János mesélő kedvű alkotó, ráadásul nem ódzkodik a groteszk, a torz, a nevetséges, a kifigurázó effektusoktól. Ám, sohasem bántó, belső tartása megvédi az olcsó megoldásoktól, meséinek etikai érvényt szerez emberi szuverenitása, és gyermekien tiszta kifejezésmódja. Szellemes címadásai (Virágszép, Marci vitéz huszár, Hóhér kutyája, Hóbiárt basa, Ezüstróka, Mária Terézia, Kukkori és Bibbike stb.) ezt bővítik. Az ösztönös és tiszta vágy, a nyelvöltés, a játékos humor és festési öröm egyszerre hitelesítik Pataki János festészetét, a gyermekkor múló romantikáját. Pataki Ferenc távolságtartóbb művész. Mintha valami szellemi magaslatról szemlélné a művészetet, spiritulista távolságtartással él. Ismerve alkotói pályaívét, különösebb változást nem fedezhetünk fel, hacsak nem a biblikus és művelődéstörténeti témák szaporodását (Rembrandt, Kopernikusz, János evangélista, a megfeszített Jézus jelenik meg képein). Egy pophatásokat a szellem éterien tiszta magasságába emelő, tündöklő aranyakkal vibráló, fólialapocskákból komponált, raszterrácsaival szellemi rendet sugalló A mennyei kapu című művét mindenképpen ki kell emelnünk, mint a világmegváltás romantikus illúzióját. A TÁJAK ROMANTIKÁJÁRA mindig is érzékeny volt Lázár Pál, akinek most festett leporellóját a Paletta Galériában láthatják az érdeklődők. Lapozgatom a vendégkönyvet, s a sok szeretetteljes és elismerő bejegyzés mellett, akadt egy, melynek soraira, minden szimpátia ellenére oda kellett figyelnem. így fogalmazott F. B.: „Sajnos, a legtöbb kép nem adott többet számomra egy jól sikerült profi naptárfotónál. Ez már majdnem akadémizmus. Az ön képei nem kavarnak föl, nem dobogtatják meg a szívemet, a tájjal ön nem küzdött meg, csak lefestette őket, semmi több." Méltatlan lenne a művészhez, ha ezeket a sorokat úgy vernénk vissza, hogy egy jól sikerült profi munka igencsak hiánycikk kortárs művészetünkben; hogy az akadémizmúsnak — bár erről manapság alig illik beszélni — akadtak értékei; s napi borzalmaink között nem föltétlenül szükséges, hogy a műalkotások mindegyike fölkavarjon, megdöbbentsen; s bizony, nem kis művészi feladat a tájat csak lefesteni. Azt el kell ismerni, hogy ez a kiállítás nem fedi fel Lázár Pál teljes festői programját. Ügy éreztem, ezek a korrekt és hangulatos tájképek a mesterség karbantartó ujjgyakorlatai, rutinfeladatok. Ám még ezeken is megcsillan kivételes hangulati érzékenysége, a természet iránti vonzalma, az orosz tájképfestő iskolán nevelkedett, beleérző és felmutató készsége, a felhők és vizek festői visszaadásának sajátos képessége. Különösen a Vízparti fák vertikális és horizontális játéka, a Start fölröppenő madara, a Ketten hajnali derengésbe ágyazott egymásra utaltsága, a Kálváriadomb szimbolikus színkompozíqója és a Velenceitó magasles-perspektívája figyelemre méltó. De az igazi Lázár Pál mélyebben lakozik. A HANGULATOK ROMANTIKÁJA ragadja meg Szabó Pált, s akvarellképein — melyeket a Technika Házának előcsarnokában mutat be —, meggyőz bennünket arról, milyen kivételesen szerencsés találkozás lehetett az alkotó és a vízfestés egymásra találása. Ez a műfaj feltételezi az egyszerűséget, nem tűri a mellébeszélést, a túlmagyarázkodást; feltételezi a frissességet, mert lényéből következően ellenáll a piszmogásnak, a sokszori nekigyűrkőzésnek, távol tartja magától az izzadtságszagot; feltételezi a színek kavalkádját a tiszta és kevert színek, az egynemű foltok, a finom tónusok, a márványfelületek és összemosott árnyalatok egy lapon belüli ötvöződését; feltételezi az őszinteséget, mely megóv a nagyotmondástól, kiköveteli az egyszerű szót, a természetes lelkületet, a tiszta emberséget; meghatározza - a tematikát, legfőképpen a természethez, mint ősforráshoz nyúl, fákat, vizeket, felhőket, változó évszakokat, múló hangulatokat őriz meg. Mindezek megtalálhatók Szabó Pál akvarellkiállításán. Jellemzői: a hangulati empátia, a disztingvált színvilág, a mesterségbeli felkészültség, az erős belső kontroll, a megközelítések és megoldások széles skálája. Ezért hiteles és értékes szelete a város művészeti életének. T. L. Nyomorultak után — Nyomorultak előtt Győztes csapaton ne változtass! Tavaly még ez szerepelt neve előtt a színlapon: a rendező munkatársa. Idén. Szinetár Miklós távollétében. Timár Béla gyakorlatilag egymagában rendezi a reprizként a Dóm térre visszatért Nyomorultak előadásait. — A múlt évi szegedi premier óta közel hetvenszer ment a musical a Vígszínházban. de úgy tudom, ott forgószínpadon és három részben. Itt 1987-ben nyolcszor láthatta a közönség, ám forgószínpad nélkül és két részben. Egy esztendő nyilván sok mindent hozott a mű életének alakulásában is: milyen változások lesznek a szabadtérire most visszatérő produkcióban? — Egyetlen célunk lehet csupán: minél változatlanabbul reprodukálni a művet. Mint rendező ebben a feladatban nem játszhatok semminemű kezdeményező szerepet: részint a tavalyi szegedi Nyomorultakat igazolta az idő. hiszen sikenszériában volt műsoron a fővárosban is. részint pedig isten ments, hogy éppen én és éppen most a rendelkezésre álló másfél napban bármiféTimár Béla a változatlanság reprodukálásáról le változtatásokkal is próbálkozzak. A Rockszínház fennállásától mostanáig „kitermelt" olyan jelentős előadóegyéniségeket, akikkel utánozhatatlanul eredeti légkört tud teremteni. Ez a csapat, mint együttes is lendületes, mostanra a legszebb értelemben professzionistává lett. — A vígszinházi előadások másmilyen szcenikai körülményeket feltételeztek. Mennyit változott időközben a Nyomorultak? — Sokat érett az előadás, ami ..belső életét" illeti. Az is igaz viszont, hogv a víg• nházi beidegződések, reflexek erősen befolyásolják a társaságot: ez minden ehhez hasonló helyzetben, mindig így van. ezzel szembe kell nézni, és meg kell küzdeni. — A szerzők a tavalyi bemutató után bizonyos változtatásokat kértek, melyeket a budapesti előadásokon végre is hajtottak. Lesz ezeknek valamiféle jól észrevehető „látszatja" — most újra Szegeden? — Más színházi konstrukció alapján dolgoznak Nyugaton. s ez a tény ebben az összefüggésben is sok mindent meghatároz. Am mindez nem jelenti, hogy az itteni Nyomorultak ellen a szerzőknek akármiféle alapvető kifogásuk lett volna. Meggyőződésem. hogy egy előadás akkor jó. ha önálló élete van, úgy, mint egy növénynek: egyféle belső mozgással. Ez állandó alakulást, csiszolódást jelent s ezt kell folytatni a változatlan reprodukálás folyamatában is. Ráadásul a „fő vonalat" tekintve az alapszabály a fociból kölcsönözhető: győztes csapaton ne változtass. A „Nyomorultak után és Nyomorultak -'*tt"-alaphelvzetben most a színpadi méretek és a színpadtechnika ..fókuszába" kell át-, pontosabban visszamentenünk a térre egv. az előző esztendőben szenzációszámba menő produkciót. Domonkos Lásxló