Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

24 Szombat, 1988. július 23. szegedi ünnepi hetek Szakcsi Lakatos Béla— Csemer Géza: A bestia. A rockopera előadása a Dóm téren, este fél 9-kor. Déry Tibor—Presser Gábor—Adamis Anna: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. A Veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka az újszegedi szabadtéri színpadon, vasárnap este fél 9-kor. A négy évszak. M. Kecskés András pantomimestje a tanácsháza udvarán, vasárnap este fél 9-kor. A 26. Szegedi Nyári Tárlat ünnepélyes megnyitása a Horváth Mihály utcai Képtárban, vasárnap délelőtt 11 órakor. Szegedi Ipari Vásár és kiállítás a Marx téren, július 31-ig. A szegedi ifjúsági napok rendezvényei a város különböző pontjain. Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28igPauli Anna textiltervező és Szemereki Teréz keramikus kiállítása a Képcsarnok Gulácsy Lajostermében, július 30-ig. A magyar cserkészet története. Kiállítás a Feketeházban (Somogyi u. 13.). A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Bécsi krt. 11.). A bestia 99 Ősbemutató a szabadtérin Megvallom őszintén, zavarban vagyok. Különb s különb okokból, ha tetszik, többrétegűén. Mivel némi didaktikusságot muszáj tartani, vegyük először — a dramaturgiai zavart. Új SZIN-t kevernek az ifik... „Aztán megjöttek-e már az ifik?" — kérdezte gyakornokként tollat markolászó koromban érdeklődő szerkesztőm, mikor az előzetes programok után napi feladattá váltak az ifjúsági napok. Én meg csak bólogattam, és próbáltam eltalálni a helyes számot — vajon tíz-, netán húszezer fiatalt fogad-e a város, ötven vagy hatvan program közül válogathatnak-e Szeged vendégei. Lassan elmúlnak már a nyolcvanas évek, s a többéves tudósítói tapasztalat alapján tegnap délelőtt könynyű volt felmérnem, hogy az idők változásával átalakulnak szokásaink is. Már ami az útra kelő fiatalok számát illeti. A parkokban, a tereken ugyan újra jelezték a pokrócok, hevenyészve leterített hátizsákok egy-egy kisebb közösség „közigazgatási határait", s az alkalmi nézőterek sem maradtak üresen. De az egykori nagy nyüzsgés mintha leszelídült volna. Ám találgatások helyett szóljon inkább az illetékes, Lénárd Béla, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei kirendeltségének vezetője, aki már a legelső ifjúsági napok idején is szervezte a programokat. — Ha a szervezett utasokat összeszámoljuk, nincs különösebb ok az aggodalomra, hiszen több mint 620-an jönnek az Expressz vendégeként, és közel 700 azok száma, akik kisebb-nagyobb csoportokban, KISZ-szervezetenként rendeltek szállást és jegyeket nálunk a különböző programokra. Örömhír még az is, hogy ezen felül legalább 400 szálláshelyet tudunk még biztosítani, tehát ágy hiánya miatt senki nem kényszerül a parkokban aludni. A vendéglátók mérsékletességének hála, hogy áraink a tavalyi szinten mozognak, ami ugyebár nem kis szó manapság — jegyezhettem fel a rövid tájékoztatót, majd azt is megtudtam, hogy a kevesebb vendég egy igencsak célzatos szervezési politika eredménye. A rendezők — követve a tavaly megjelölt új irányt — egyre inkább a minőségre törexszenek. Így olyan vendégkört szeretnének kialakítani, amely inkább szórakozni, mint sem a városlakók kedélyét borzolni érkeznek a Tisza partjára. Hogy ez a terv mennyire válik be, ma még nehéz megjósolni. Ami viszont már tény: az időjárás igazán mindent megtett azért — legalábbis a délutáni rajt időpontjában —, hogy rendben bonyolódjanak a meghirdetett programok, felléphessenek a Tisza-parton az amatőr rockegyüttesek, énekelhessen a Klauzál téren Csizmadia Sándor politikaidalénekes, felléphessen Újszegeden a Napóleon Bld. együttes, s megtarthassák az ifjúsági ház és a Délép-kíub programjait is. Az igazi nagyüzem azonban még csak ma indul be. Délelőtt sok zene és információ fogadja a Tisza-partra látogatókat, majd újra amatőr rockegyüttesek léphetnek színpadra, hogy őket a countryzenészek kövessék. Délután 5 órakor indul a karneváli menet, majd ezt követően újra rockzene, míg végül éjféltől utcabál lesz. A Klauzál téren előbb citeraművész, majd bűvész és politikaidalénekes adja elő műsorát, de vetélkedhetnek a BMX-biciklik legügyesebb tulajdonosai és a házaspárok is. Az Árpád téren vendégeket vár a népművészeti vásár, míg a Dugonics téri drogsátorban a lelki és jogi tanácsadás mellett narkomániáról szóló filmeket vetítenek. Ugyané témáról tartanak fórumot szakemberek részvételével. este 7 órától, majd kilenctől vitát rendeznek a kábítószerekről és a narkósokról. A Széchenyi térre inkább gyerekes szülők látogassanak, hiszen itt a legkisebbeknek szánt programok zajlanak majd. Ezzel egy időben sportolókat fogad az Ady tér, a Juhász Gyula Művelődési Központ, az újszegedi strand, a Klauzál tér és a Szabadság filmszínház. Aki még ezek után is bírja, az látogasson el az ipari vásárra, a szabadtérire, vagy vegyen részt a közéleti fórumokon. Itt beszélgethet helyi problémákról, a politikai élet várható változásairól, a hazai egészségnevelés helyzetéről vagy a természetvédelemről. B. Z. „...áldva: kétszeresen verve" (Éppen húsz esztendeje, az akkor igen népszerű Üj Írásban szokatlan és döbbenetes szobrokat mutatott be Juhász Ferenc ezen szavak •kíséretében: „Él Kolozsvárott két nagy művész, két elemi szobrász, lángoló ember, robbanó szív, örökös termékeny mámor és szenvedés, apa és fia, Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor. Elfojthatatlan teremtő daccal és virágzó termékeny mámorral, következetes konok akarattal dolgoznak és teremtenek, teremtenek és dolgoznak, mert tudják, hogy a teremtő munka és a teremtő szent akarat az egyetlen lehetséges létállapot, a fönnmaradás és a megmaradás egyetlen reménye és szerelme ...") — Erdélyben születtem, 1930-ban, kisebbségi sorban, a nagy gazdasági válság idején. Gyermekkoromat jórészt Erdélyt barangolva apám mellett töltöttem, aki szerintem a Kolozsvári testvérek óta Erdély első jelentós szobrásza ttolt. Bejártuk Máramarost, Gyergyót, Székelyföldet, rendkívül nagy hatással volt ránk az akkori szellemi élet vezető egyénisége, Deák Ferenc. Olyan források közelében éltünk, melyekből Bartók, Kodály, Ady Endre, Móricz Zsigmond is merített. Édesapám mellett már gyerekként faragtam székelykapukat, temetői kopjafákat, belémivódott az ősi népi kultúra, a szellem és a történelem. (Részlet Nagy László Sz.J.nek ajánlott, Ady Endre ardezitbói című verséből: Szegedi találkozás Szervátiusz Tiborral „... Hányszor az öldöklő angyal — nemcsak a képzeleti — / elszállt a halántékodnál míg te a vidia-csákányt / ütögetted a kőhöz! Évtizedig mennyi csapás, / s mennyi visszaütésed a sorsnak a vérrel jelölt / szemöldökfa alján! Nehéz volt? Ez is kevés volt / mert aki áldva: kétszeresen verve. Kétfelöl verve...") — Az igazi alkotói küzdelem a főiskola elvégzését követően kezdődött, amikor édesapámmal Kolozsvárott, a közösen épített ház műtermében együtt dolgoztunk. Tudtam, úgy lehetek leginkább hú hozzá, ha a magam útját keresem és járom. Mig az ö balladisztikus műveiben az epikus mesélőkedv dominált, én igyekeztem elvonatkoztatni a hétköznapi valóság történéseitől, és általánosabb összefüggések drámai jelképeit megteremteni. S mivel Erdélyben születtem, s magyar vagyok, szobrászatom anyanyelve is úgy magyar, hogy közben egyetemesen emberi és huszadik századi is igyekszik lenni. — Tizenegy éve, hogy más választás híjján áttelepültem Magyarországra. Tudathasadásos vállalkozás. Megmaradásunk, létünk forgott kockán, állandó bizonytalanság őrölt. Félelmek és kétségbeesések után következett el életem legszomorúbb pillanata, amikor utoljára fordítottam el a kulcsot kolozsvári otthonom zárjában. Itt mindent újra kellett kezdenem, hiszen szobraim ottmaradtak. Élményeimet, tapasztalataimat, érzéseimet azonban nem vehették el tőlem. Nem idegenbe szakadkadtam, hanem erdélyiségem Magyarországon megőrzése végett az anyaországomba költöztem. Vannak tartalékaim, barátaim, személyes kap'csolataim, belső békém — még akkor is, ha elkerülnek az állami megbízások, a hivatalos elismerések. Ezekre én nem is vágyom. Ez a mai nem újkeletú veszedelem, Trianon óta a tragédia Demoklesz-kardja ott fenyegetett a fejünk felett. A megalázott életforma szorongató pszichózisa egyre őrölte a kisebbséget, mindenekelőtt a hatalom struccpolitika ja miatt. Attelepülésemmel segíteni is szerettem volna, meghúzni a vészharangot. Csakhogy akkor nem hittek nekem. Ma egyetlen reményünk; mindenki egy kicsit többet kell hogy tegyen ezért az ügyért. A művész mit tehet? Dolgozik. S ezáltal bizalmat, erőt, reményt adhat a megmaradáshoz. Nemrégiben készült el, és került a miskolci emlékházba Kós Károly kompozícióm, melyen a varjúvári architektúra, a Kós-portré és az erdélyi temetők kopjafaerdeje került egységbe. T.L. Miről szól az új magyar rockopera? Eredeti bemutatóról lévén szó. a kérdés megkerülhetetlen, és A bestia megtekintése után — nehezen megválaszolható. A magyar história sárgult és még meg sem sárgult lapjairól visszaköszönő koncepciós perek egyik korhű mintája mutattatik itten? Pikáns áthallásokkal? Merthogy a koholt pereknek csak a kuliszszái meg a szereplői változnak. de a minta érvényes, a dramaturgia mindig ugyanaz. S ami a vád tárgya, az érdekes a legkevésbé, mert mindig egyformán, a valóságból kapirgálnak a perhez ürügyet. Méghozzá a mindenkori hatalmasok, akiknek a hatalma sok. de sohasem elég. Viszont övék a júdáserkölcs, az eszközfilozófia (a cél szentesít!), a jelző nélküli erkölccsel meg mi dolgunk, hiszen a megfelelő agytorna után csak annyit kell kimondanunk: o bűn — az bún. A tantológia használati joga is az övék. a korabeli politikusoké. S aztán ott van az egészet megszenvedő korabeli tömeg, amúgv mellesleg, merthogy mindig a beavatottak felsőbb berkeiben formálódnak a történelmi kutyakomédiák, s a tömeg, szegény, csak sejti: „Emberszemú a bún virága", miként azt jó Bornemissza Péter — és Csemer Géza megmondta. Tekintsünk most el áthallásügyben attól, hogy úiabbkori koholt pereinkben az áldozatok vallottak, mint a parancsolat, soha el nem követett bűneiket sorolták, de Báthory Erzsébet: nem és nem. Fogadjuk az ötletet is. mint kesernyés fintort, hogy nagyon is ismerősen mai szagú, amint a ceremóniamester Kakastollas, a vádszállító szerencselovag rendés érdemjeleket osztogat az asszisztenciának, az eszközembereknek. kik is katonás rendben és vörös zászló alatt vonulnak... Ott a baj. hogy a koholt per természetrajza című témát elhomályosítja — valami más. Nem a műfaj bevett elemeire, dalra. táncra. miegyébre gondolok én. hiszen azok eszközök, mint tudjuk, a cselekménybeli fővonal kifejtéséhez és megerősítéséhez. Hanem éppenséggel azt nem tudom, melyik ez a fő vonal. Megmondom, történjen aminek történni kell. az a képzetem. hogy ebben az egyben (A bestia) — több darab van. Hiszen menet közben a Báthory Erzsébet ügyével egyenrangú lesz, mi több. túlsúlyossá válik a Zsorka nevű színészlány ügye. Akiről nemcsak az derül ki. hogy komplett őrült és valószínűleg epilepsziás, hanem: társadalmi közege is van. merthogy nem ilyennek született a szerencsétlen, hanem ilyenné lett. és megint a hatalmasok a bűnösök és „Emberszemú a bún virága"... A Báthory Erzsébet-hasonmás Zsorka úgy lesz főszereplője egy (másik!) romantikával és szentimentalizmussal fűszerezett horrordarabnak. hogy a per, mint olyan, az eredeti téma (A bestiáé) — elvész. Átalakul. A dramaturgiai billenésveszély ráadásul máskor is fenyeget, hiszen a Kakastollas lovag figuráia és viselt dolga is oly horderejűvé válik, hogy önmagában megérne egy misét: nem beszélve a nádor áldilemmájának (tudom, hogy bűn. de meg kell tennem a Célunkért. s mosom kezeimet) lehetséges izgalmasságáról; s már végképp nem a szerelmespár. Akáciusz lovag és Dorica melankolikus esetéről... öt darabtéma. ha iól számolom, s a dolog kísérteties. mert — szintén csak akkor. ha jól számolok — ez az egy (A bestia) éppen ötiször fejeződik be. Ügy értem, amikorra be bír fejeződni. a bemutató nézőközönsége éppen ötödször gondolhatja teljes joggal, hogy na. itt a vége. De nem. finálé után finálé következik. és megint, úgy ismétlődnek — persze több síkon, ahogy ez már rockoperában illendő — az újabb és újabb mümagyarázatok, mint... a koncepciós perek a történelmünkben. Vagy a szólásokközmondások és egvéb laposságok a szövegkönyvben ... Pedig a minta megvan. Arra gondolok, hogy a rockoperának. mint műfajnak, vannak bevált mintái, a magyar rockoperának is. nyugati importból. Föl nem fogható. miért kell azt hinni, hogy a licencia alapján gyártott termék nem lesz — eredeti. Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza művében — hol is a jó kifejezés — túl sok az érték. A zenével tudniillik ugyanaz a helyzet, mint amit föntebb igyekeztünk éreztetni tartalmi-dramaturgiai oldalról. Túl sűrű. A virtuóz dzsesszpianista fantasztikus mennyiségű zenei értéket halmozott fel. az ötletbőség, a stílusok reinkarnációja kápráztató — és nagyon hiányzik a színpadi művekhez elengedhetetlen szelektív szigor, aszkétafegyelmű szerkesztés, arányokra kényes egyensúlytartás, nézői-hallgatói befogadókészségre figyelmes, szelíd didaktikusság. A bestia muzsikája olyan zenei elegy, amelyben legalább öt zenés műfajú színielőadás szükséges anyaga foglaltatik. Sejteni lehet, hogy Makiári László karmester sziszifuszi munkával sokat tett ama bizonyos színházi kohézió megteremtéséért. De hát Sisyphus is profi volt a maga szakmájában, mégis mi lett mindig a vége... . Mint ahogy profi volt itt a bemutató minden közreműködője. a főszereplő énekesszínészektől a tűznyelő úrig és az erotikus leányokig bezárólag. Egytől egyik mindenki ió színvonalú teljesítményt produkált, talán csak Nagy Anikó Zsorka-szerepjátszása sikerült szerepjátszósabbra (mesterkéltebbre) a kelleténél, ám ha nézzük a terhet (kettős — vagy négyes? — szerep), tiszteljük a vállalás és akarás nagyságát, szavunk is eláll. Igen lendületes és már-már hibátlan volt Kaszás Attila, a Rockszínházban vendégeskedő vígszínházi művész — mint Kakastollas. Eleven, gazdag figurát csinált a talányos lovagból, amellett, hogy végigénekelt vagy két és fél órát... Nagyszerű a még főiskolás Malek Andrea és Sasvári Sándor kettőse: Malek Andrea meghívása a Dorica-szerepbe telitalálat: pont azt énekli, amit máris nagyon tud. érzelmes, hajlékony lírai dallamot, ami slágergyanús, pláne, ha azt tekintjük. milyen divatos most a 20 évvel ezelőtt is dívott táncdalstíl. Ugyancsak jó Csuha Lajos, mint bolond (egyébiránt, ha nem estünk volna fentebb az ötös számmisztikába. mondanánk, övé a hatodik színjáték), megint légköre van Szombathy Gyulának és Nagy Zoltánnak, Soproni Ágnes vajákos némbere is szíven üti az embert. Vikidál Gyula teszi a dolgát, a statikus szerepben. Profi a tánc- (miként a zene-)kar. Imre Zoltán koreográfus (miként Makiári) az alkotói együttes egyik legnagyobb terhet vállaló és fölényes szakmai biztonsággal működő „oszlopa". És Scháffer Judit jelmeztervező, aki dús fantáziával kreált ruhákat. És Varga Mátyás díszlettervező. akinek nem szívesen rója az ember a számlájára, hogy végül is nem döntetett el, mennyire naturális és mennyire elvont itt ez a játék. És Sik Ferenc rendező, akinek nem szívesen rója az ember a számlájára — mit is? A hatás valószínűleg változatlan maradt volna ennél több. úgynevezett . szabadtérin-szükséges-látvány£lemmel is; a több rendezői ötlet sorsa nyilván hasonlított volna a megvalósultakéhoz. hogy tudniillik vonakodtak szervesülni, összekapaszkodni; a Vontatottság. a fölös ismétlések veszedelme mindig fenyeget szigorú szerkezeti alapképlet hiián, s ugyanez az oka. ha nincs átütő hatása az önmagukban pedig mívesen kimunkált, megkomponált jeleneteknek sem. Hiszen úgy néz ki. roppant munka és akarás feszül A bestia bemutatójában. Ki-ki a helyén tehetségesen tette, amit csak tehetett, a részletekben mégis elveszett az egész. Attól lehet tartani, hogy a színi játékok törvényeitől egyetlen szerző sem függetlenítheti magát büntetlenül. Ha zsufi van a szövegkönyvben, a partitúrában, a rend hiányának érzete a legtiszteletreméltóbb alkotói erőfeszítés ellenére is leszivárog a színpadról a nézőtérre. Olyasmi élményünk volt. mintha kristályszerkezetet mutató, mesterien megmunkált ékszer helyett egv halom nemesfémtöredéket kaptunk volna. A részecskék izgalmasan vibrálnak, csábosán meg-megcsillannak. de ez — nem ugyanaz... Sulyok Erzsébet Alig kezdődött el — máris újabb a helyszín: a szabadtéri játékok programjában holnap, vasárnap, és holnapután, hétfőn este fél 9 órai kezdettel az újszegedi szabadtéri színpadon Déry Tibor—Presser Gábor—Adamis Anna Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című, ma már klasszikusnak is nevezhető musicaljét láthatja a közönség. A Veszprémi Petőfi Színház vendégjátékaként sorra kerülő bemutató a hetvenes Képzelt riport Újszegeden évek elején hatalmas országos sikert aratott mű egyféle mai értelmezéseinterpretációja, német vendégalkotókkal — Ulf Reiher a rendező, Otokar Schindler a díszlet- és jelmeztervező. A darabot színpadra alkalmazta Pós Sándor, koreográfus Krámer György. A musical főbb szerep>eit Tarján Györgyi, Mészáros Károly, Pásztor Edina, Kolos István, Palásthy Béla és Vándorfi László alakítja, s zenei tanácsadóként a közreműködők között található a színpadon az a Presser Gábor is, akinek musicalje másfél évtizeddel ezelőtt oly sokak által kedvelt slágerzenévé vált. A képzelt riportot már csak e tényezők miatt is jó lesz (újra) élvezni most Újszegeden...