Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-22 / 174. szám

Péntek, 1988. július 22. 13 Szakcsl Lakatos Béla— Csemer Géza: A bestia. A rockopera előadása a I)óm téren, este fél 9-kor. Szegcdi Ipari Vásár és kiállítás a Marx téren, július 31-ig. A szegedi ifjúsági napok rendezvényei a város különböző pontjain. A TIT 17. Művelődéselméleti Nyári Egyetemének előadásai a Szegcdi Biológiai Központban, délelőtt 9-től. Szervátiusz Tibor szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 28igPauli Anna textiltervező cs Szemereki Terez keramikus kiállítása a Képcsarnok Gulácsy Lajostermében, július 30-ig. A magyar cserkészet története. Kiállítás a Feketeházban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: Móra Ferenc Múzeum (Roosevelt tér 1/3.): Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-képgyűjtemeny; Móra-emlékszoba; Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái: Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, jelene cs jövője; Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának elete és harcai 1867—1945; Buda.v György élete és munkássága. Varga Mátyás színháztörténeti gyűjteménye (Becsi krt. 11.). Boszorkánybál a Tisza Szállóban, este 8 órától. A Kakastollas Komponistavallomás Hol nyugtalanul, hol fürkészve. hol mozdulatlan arccal üldögélt és figyelt a próbákon, hallgatván a rockoperát. Szakcsi Lakatos Béla. A bestia zeneszerzőie. amikor a müvei kapcsolatos zenei elképzeléseiről, zenei koncepciójáról kérdeztetik, így kezdi: — Tulajdonképpen nehéz helyzetben voltam: nem akartam magyaros muzsikát írni. nem volt szándékomban valamiféle történelmi darabillusztrációt komponálni. A kísértés viszont elég nagy volt: a XVII. század nagyon is magyaros. szép dallamait fölhasználni viszont. minden esetLees és látszólagos csillogás ellenére, igazából unalmasnak hatott volna. Így aztán körülbelül egy évig hagytam magamban érlelődni a dolgot, es mivel szövegre szoktam írni a zenét, szituációkhoz kötődve: Csemer Géza szövéskönyvéből végül is száz oldalt zenésítettein meg. — , Bizonyos motívumok, utánérzések sem találhatók, a kor miliőjét érzékeltetendő? — Vannak ilyesféle elemek. de meglehetősen kis számban. Igazából arra tórekedtem, hogy lehelőség szerint semmire sem hasonlító. vagyis teljességgel egyedi. egyéni muzsikát komponáljak. olyat. aini csakis és kizárólag az enyém, a szövegkönyvet mai módon és félreérthetetlenül az én stílusomban zenésítve meg — Dzsesszmuzsikusként ismert itthon és külföldön egyaránt. A dzsessz kísértésével nem kellett megküzdenie? — Első pillantásra úgv tűnhet: nem, viszont töredelmesen bevallom, nem egészen tudtam ettől a ténytől függetleníteni magam. Van a darabban egy sajátos dallamfüzér. egyetlen nagy motívum. ami végigvonul a teljes kompozíción, s elemei úgy kapcsolódnak eg/másba. hogy ez szakértőbb fülnek persze akár árulkodhat is. — Ügy lehetett észrevenni: váltakozó benyomásokkal figyelte a próbákat. Most. a produkció összeállvá'i, milyennek érzi a megvalósítást? — Zeneszerzőként a szereplők közül különösen tetszik Vikidül Gyula és Nagy Anikó, de Sasvári Sándor és Kaszás Attila is. Nem áll távol elképzeléseimtől a produkció több eleme, fantasztikusan jó a koreográfia, a dramaturg és a karmester munkájával is nagyon elégedett vagyok. Sajnos egyáltalán nem volt elég idő a próbákra. Az az igazság, hoev sokkal könnyebb egy külföldről. lemezről már jól ismert darabot színre vinni: új mű garantáltan nívós megvalósításához sokkal több időre van szükség. Szerencsére Makiári László karnagy elég sokat megmentett abból, ami ilyen helyzetben menthető ... Ugyanakkor a megfelelő hangtechnikára sem volt idő beállni: és bizony, lehet akármilyen jó is egv előadás, egyetlen százaléknyi hiba teljesen tönkreteheti. Már persze csak itthon: tipikusan magyar dolog ez ... A közönség pedig igazán nem azt veszi észre, ha ió — hanem ha még jobb a produkció. És hogv még jobb, azt csak mi tudjuk... — A dzsesszmuzsikus e szerint rockoperaszerzövé lépett elö? — Csak alkalmilag. Néhány nap múlva New Yorkba utazom, ahol lemezfelvételem készül: dzsesszmuzsikusként. Domonkos László — Kedves művész úr! Mondja meg, ha teheti, ki a Kakastollas? — Tényleg nehéz szavakkel megfogalmazni, miféle figura a Kakastollas lovag. Bár a darab nem pályázik a történeti hitelességre, bevallottan fikció, a szereplők legtöbbje mégis valódi, létező korabeli személyiség volt, a nevük ot( van a történelmünk lapján — kivéve a Kakastollast. Azt mondják róla: a Sátán jött el, lovag képében. De én másképpen ismerem, illetve először félreismertem .. . ( Az öltözőben ülünk Kaszás Attilával, az öltözők tudvalévően sokszemélyesek, a többiek jönnek-mennek, bekukkant a maszkmester, mindjárt kezdődik a főpróba. A Vígszínház fiatal művésze elneveti magát, olyan mozdulatot tesz, mint aki bánja a szavát; nem akart ilyesmit mondani, elszólás, bocsánat...) — Meséljen! — Eleinte egy reneszánsz embert akartam eljátszani egy középkori színdarabban, olyasvalakit, aki európai szelet hoz a távoli Keletre. Mondjuk olasz, vagy spanyol ... De hát nem játszszuk itt el a középkort. Úgyhogy a Kakastollas: maga a felelőtlen játékosság. Gonosznak is mondják, de ez nem fedi pontosan. Amolyan vajákos ember inkább. Jött valahonnan ... Idegenként, kívülről és fülölről gyorsan áttekinti a helyzetet, és megérkezése pillanatától ő irányítja a történendőket. Minden szál az ő kezében fut össze, egyedül ő ismeri a teljes igazságot. Megrendez egy színjátékot, fölmarkolja érte a pénzt, veszi a kakastollas kalapját, és odébbáll — talán holnap egy másik darabban találkozunk vele. — Kedveli? — Ö, hogyne! Titokzatos, érdekes, fura figura. Amolyan hedonista művész. Nagy konspirátor. (A színész fölnéz a szekrény tetejére, ott a kakastollas kalap. Lila és hatalmas. Látom, legszívesebben érte nyúlna, de győz a fegyelem, csak az öltözöasztalnak támasztott kardot veszi föl, igazgat valamit a markolaton — igazából már a Kakastollassal beszélgetek, csak úgy csinál, mintha ö lenne Kaszás Attila.) — Hol tanult énekelni és táncolni? — Nem foglalkoztam külön sem a tánccal, sem az énekléssel — csak a főiskolán tanultam. — Ez a harmadik vOckszínházi produkció, amiben fontos szerepet kapott. Hogyan fedezték föl? — Megnéztek a Vígszínházban, aztán meghívtak. Három éve. Ügy emlékszem. A Hairbe. Aztán jött, tavaly, a Nyomorultak ... (Ugyebár emlékeznek még Enjorlas-ra, a francia forradalmárra? Akire az idén sem kell már sokáig várni a Dóm téri közönségnek. A közbeeső szezónban Kaszás Attila volt a viharos-viszontagságos-vitás körülmények között bemutatott új magyar musical, a Padlás főszereplője. Színészünk mindössze öt évvel ezelőtt végzett a főiskolán. Nagy konspirátor.. . Vajákos ember... Vagy egyszerűen „csak" — tehetséges.) Sulyok Erzsébet A Prédikátor — Az a tény, hogy A bestiaban a Prédikátort Hantos Balázs alakítja, félig-meddig beugrásnak minősíthető: Gregor József betegsége miatt kapta ezt a szerepet a rockoperában. Mennyire érzi „beugrasszerünek" a feladatot? — Egyfelől feltétlen öröm, hogy részt vehetek a szabadtérin, s egyben a nyitány ősbemutatóján, másfelől sajnálkozás van bennem: nem igy kellene ... Gregor Jóskát igen kedvelem, nagyon jó kolléga, jó barátom, aggódom, ne bizonyuljon komolynak betegsége. Ami a figurát illeti: nem számít a szó igazi értelmében beugrásnak, hiszen legalább három hete tudom, hogy én fogom alakítani a Prédikátort. — Miként itéli meg ezt a szerepet. — Kifejezetten operaénekesi teljesítményt kiván. Az az igazság, hogy Gregorra íródott... Basszista vagyok, tehát igazi zavart a feladat nem okozhat, a hangvétel, az énekelnivaló meglehetősen egyértelmű — egy prédikátornak meg, mint színpadi figurának, természetszerűen eleve ki kell emelkednie a tömegből. Hát ez nekem, a kétméteres termetemmel, azt hiszem, nem lesz nehéz ... — Mennyivel más szabadtéren és rockoperában énekelni? — A mikroport zavar. Es nemcsak a rám szerelt „minimikrofon" szokatlan, sok minden más is. Ugyanakkor tulajdonképpen egy operaszerepet kell eljátszanom, és elénekelnem, nem könnyebbet, és nem is nehezebbet, amely nem exponált főszerep, de a darab második felében dramaturgiailag meghatározó súlyú. Mivel alapvető „töltést" ad a darabnak, természetes operai feladataimnak megfelelően tudom „venni" a prédikátort. — Partnerek? — Évek óta dolgozom a rockszinházasokkal, jól ismerem őket: a Pestre vitt szabadtéri Rockszínház-produkciókban tulajdonképpen Gregor „másodembere" vagyok, illetve voltam. Például a Szupersztárban fölváltva énekeltük Xajufást. — Várakozások? — Kicsit szűkre szabott volt a próbaidő... A zenei anyagot jónak tartom, ha sikerül az időbeli gondokat valahogyan áthidalni és megfelelően koncentrálni, a produkció jelentős szabadtéri siker lehet. L. D. Műsorfüzet A Rockszínház szép kiállítású műsorfüzetet jelentetett meg A bestia bemutatója alkalmából, amelyben tartalomismertetö van, bemutatják a szerzőket, a szereplőket, szemelvényeket közölnek korabeli dokumentumokból és Csemer Géza szövegkönyvéből. Az alkotók és a főbb szereplök portréfotói mellett a darab leglátványosabb jeleneteinek fényképei, valamint korabeli festmények és metszetek másolatai kaptak helyet. Vasak és jogok Mit jelent új magyar darabot bemutatni a szegedi szabadtérin? Ezt a kérdést megválaszolni sokan lennének „illetékesek" és nem is lenne érdektelen akár mindannyiunkat meghallgatni. De hát — lehet? Kétféle, sajátos helyzetben megfogalmazott választ adunk most közre: Szücsborus Jánosét, aki a szabadtéri műszaki vezetője, és Makiári Lászlóét, aki a Fővárosi Operettszínház zenei vezetője, A bestia karmestere. Miért pont őket kérdeztük? Erre is sokféle válasz lehetne... Mondjuk, mert úgy ismerjük őket, mint akik nem szeretnek mellébeszélni. * Szücsborus János: Több próbát jelent. Több időt, több pénzt, nagyobb rizikót. A társulatnak, az alkotói gárdának jogos igénye volt, hogy hónapokkal a bemutató előtt, a budapesti próbákon ott legyenek a szegedi színpadkép bizonyos elemei. A bestia színpadát tehát úgy kellett megcsinálni, hogy viszonylag könnyen bontható legyen. Ezért körülbelül négyszer annyi vasat voltunk kénytelenek beépíteni, mint kellett volna abban az esetben, ha csakis Szegeden használjuk a diszletet. Tizenöt tonnányi zárt szelvény van az építményben. Ez nyilvánvalóan megdrágította, viszont Varga Mátyás úgy tervezte meg, hogy az alapelemeit tárolhassuk és a jövőben felhasználhassuk. * Makiári László: Természetesen merészség, vállalkozókedv és sokféle szakértelem kell egy új, mai darab bemutatásához. Nagy a kockázat, amit különösen a mai pénzszűkében csak akkor lehet vállalni, ha a pártoló igyekezet felelősségtudattal, hozzáértéssel párosul. Minthogy színház nem létezik anyagi támogatás nélkül, s a mai viszonyaink között félő, hogy a pénzügyi szakemberek úgy csinálnak, mintha ezt nem tudnák, nagyon fontos, hogy állandóan bizonyíthassuk: a színház megéri a pénzt, a befektetés megtérül. Nem szabad okot adni arra, hogy bárki azt mondhassa: ha ez a kultúra — nem támogatom. Idetartozónak érzem színházi életünknek egyik jogi .megoldatlanságát, nevezetesen hogy nálunk nincsenek kellően meghatározva, és egymástól elkülönítve a szerző és az alkotói jogok. Mármost ha a szerző nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy művének színpadra állítót nem azzal a céllal dolgoznak, hogy megbuktassák, hanem ellenkezőleg, akkor méltatlan viták kerekednek. Nyugaton erre egyszerűen nincs mód, mert attól a pillanattól kezdve, hogy a producer kifizette a szerzőt, az övé a teljes erkölcsi és anyagi felelősség, és a szerzőnek eszébe sem jut beleszólni abba, hogy miként kerül bemutatásra az alkotása. Nekem ez a „kapitalista" módszer azért rokonszenves, mert azt is tudom, hogy ahol ez dívik, megvannak a feltételek a sikeres színre vitelhez. Ügy hogy: talán mégsem kizárólag a jogi rendezettségen múlnak a dolgok, viszont biztosan nem árt, ha a jogviszonyok nálunk is tisztábbak. S.E. A nádor hite szerint úgy cselekszik, hogy a célja menti eszközét...", Vikidál Gyula, mint gróf Thurzó György, persze cljátssza-eiénckli kételyét: kaphat-e felmentést?. miféle cél az, amely érdekében vétlcnt (Báthory Erzsébetet) vádolni kell? S csak hiszi, hogy eszköze a gonosz játékra kész Kakastollas lovag (Kaszás Attila). A bestia két főszereplőjét fényképeztük le — eg'y fontos pillanatban: a kocka cl van vetve, a Kakastollas megbízatása a bűnről való bizonyítékok megszerzésére szól; a csejtbei várúrnő sorsa megpecsételtetett. I