Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-20 / 172. szám

Csütörtök, 1988. július 14. 3 Fogadják is, meg nem is A gabonaváltó tapasztalatai Klasszikus aratóidő van, a gabona levágásánál azonban lényegesen több mostanában a kenyérnekvaló átvételéről; nevezetesen arról, hogy a felvásárlásnál a tételeknek mintegy feléért nem készpénzzel, hanem váltóval fizet a gabonaipar. A TOT-nál összesítették az első tapasztalatokat, ezekről Bálint Csaba főosztályvezető-helyettes tájékoztatta az MTI munkatársát. Nem teljes körű, ám viszonylag részletes elemzés után jutottak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsánál arra a következtetésre, hogy a kereskedelmi bankok általában leszámítolják a váltókat, ám ez az ügylet, amelynél tulajdonképpen pénzzé teszik ezt a fizetőeszközt, nem eléggé automatikus. Ezért eltérőek a tapasztalatok is. A megyék közül Fejérben például ' a bank hiteltörlesztésre, adózásra és a bérek kifizetésére is leszámítolja a váltót, egyéb esetekben viszont egyedi elbírálást alkalmaz, ilyenkor tehát lényegében a pénzintézettől függ, hogy mikor „forintosítja" ezt az értékpapírt. Szabolcs-Szatmár megyében viszont a pénzintézet csakis hiteltörlesztésre vesz át váltót, amely ily módon csak részlegesen tölti be feladatát Ugyanúgy Zala megyében, ahol a tsz-gazdálkodók sokkal erősebben fogalmaznak: szerintük a váltó alapjaiban ijem funkcionál, mivel hogy nem csak pénzzé tétele nehézkes, hanem számos partnerük — a szolgáltatások ellenértékeként — elzárkózik átvételétől. Így van ez például Baja térségében is, ahol az Afor, az áramszolgáltató vállalat és a MÁV nem veszi át a téeszektől az egyébként a gabona ellenértékeként kapott „papírokat". Ugyanúgy Hajdú-Bihar megyében sem lehet fizetni vele az Afornak, és az Agroker Vállalatnak sem. Holott a téeszek az aratás időszakában számos terméket szeretnének vásárolni, és ehhez a gabona után kapott pénzt akarják fölhasználni. Szabolcs-Szatmár megyében a Debreceni Tartósítóipari Kombinát szintén nem foglalkozik ezzel a fizetési eszközzel, több tsz szerint más szolgáltatók, szállítók is hasonlóképpen tesznek. A termelők sérelmezik, hogy amennyiben a nagy szállítók a váltót nem fogadják el, úgy a tsz-eknek késedelmi kamatot kell fizetniük, mivel készpénzük jelenleg nincs. A tapasztalatok összességében meglehetősen vegyesek, és arról tanúskodnak, hogy a váltó bevezetése korántsem ment zökkenőmentesen. Azért .sem — amire a TOT-ban is rámutattak —, mivel ezt az akciót a pénzintézetek részéről nem előzte meg kellő propaganda. És azért sem, mert a tsz-ek jelentős részének egyéb okok miatt pénzügyi nehézségei vannak, és ezt a termelői kört jelenleg többszörösen sújthatja a váltó elfogadásának kényszere. Volán és idegenforgalom A Tisza Volán eddig is bekapcsolódott az idegenforgalomba. Utazási irodája csak a tőkés országokba nem szervezhetett kiutazásokat. Az idei második félévtől új szervezeti formában foglalkoznak a vállalatnál az idegenforgalommal. Azonos irányítás alá került az utazás, az autókölcsönzés, az Ecsedi Gézáné Bodó Juliannára emlékezünk öj-« 1-- -I-ir.y <*/»<« Ma, július 20-án lenne 90 éves a Hódmezővásárhelyen 1898-ban született Bodó Julianna, aki később Ecsedi Gézához ment feleségül. Mindkettőjük életpályája Szegedhez is kötődik, elsősorban Bodó Juliannáé. Személyében a munkásmozgalomnak és a szocialista nőmozgalomnak egyik nevezetes alakjáról emlékezünk meg. Bodó Julianna hat testvérével igen szerény körülmények között nőtt fel Vásárhelyen, ahol az apa városi altiszt volt, de a szűkös kereset az anyát is munkára kényszerítette; napszamba járt más, hasonló sorsú aszszonyokkal. Julianna női szabónak tanult ki. ésaszabászati tanfolyamot már Szegeden végezte el 1916ban. A háború végefelé az események politikai indítékait a már felnőtt számba vehető leány megértette. Ez tűnik ki abból, hogy Szegeden szervezett munkás lett. „Daltárs" is, így mondották azokról, akik á munkáskórusban énekeltek. Vásárhelyen a szerveződő Vörös Hadsereg egységei között összekötői, hírvivői feladatokat is rábíztak. A bukás után, tartva a megtorlástól, Budapestre költözött, ahol bátyjánál, a volt vöröskatonánál élt. Pesten varrodákban dolgozott bekapcsolódott a szervezett munkások csoportjába, a szabók szakszervezetébe. Csoportjában rövidesen kivívta a bizalmat és elnökké választották. Ez 1921-ben történt. Munkáskerületekben lakva módjában állt kapcsolatot találni a szervezőkhöz. Ezenközben ismerkedett meg Hajdók Ferenccel, aki a Kommunisták Pártja magyarországi megbízásából Bécsből tért haza illegális munkára. Ebbe kapcsolódott be Julianna is. Hajdók felesége is lett, akinek 1932ben bekövetkezett halála után a csoport vezetésével is őt bízták meg. A csoport (Pohl Sándor és társai) 1937-ben árulás folytán lebukott. özvegy Hajdókné is a vádlottak közé került, három hónapi börtönbüntetést szabtak ki rá, letöltése után a szervezőmunkát folytatta. Férjhez ment a csoport egyik tagjához, Ecsedi Gézához. Ezután életük új fejezete kezdődött. 1938-ban a házaspár politikai munkaterületének Szegedet jelölték ki. Itt Ecsedi Gézáné a szociáldemokrata pártban a nőbizottság elnöke lett, és mint illegális kommunista is teljesített feladatokat. A felszabadulás után Ecsedi Gézáné a Magyar Kommunista Pártba lépett. Különböző vállalatoknál dolgozott. A pártban a nőbizottság tagjaként és a Nemzeti Segély aktivistájaként tette nevét emlékezetessé. 1956ban, az ellenforradalmi támadás időszakában párttaghoz méltóan tevékenykedett: szervezőmunkát végzett az MSZMP érdekében a városban, instruktori feladatokat látott el, 1959-től a városi pártbizottságnak is tagja lett és beválasztották a revizori bizottságba. A nők közötti agitációs munkából kivette a részét. Jóllehet 1956-ban ment nyugdíjba a városi kertészettől. 1981. szeptember 2-án Szegeden bekövetkezett haláláig tevékeny és hűséges tagja volt a pártnak. Munkásmozgalmi tevékenységét 1919-től, párttagságát 1921-től ismerték el. Megkapta a Magyar Tanácsköztársaság Emlékérmet és a Szocialista Hazáért Érdemrendet. O. F. * Ecsedi Gézáné Bodó Julianna születésének 90. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága és Szeged Megyei Város Tanácsa koszorúzási ünnepséget rendez július 21-én, csütörtökön délután 3 órakor a Belvárosi temetőben lévő díszurnafalnál. autóbuszok bérletbe adása és a taxi is. Az új egység saját szállóban szobákat is ad ki. Erre a célra a Tisza Volán valamikori munkásszállóját alakították át a központi telephelye mellett. Itt a kétágyas szobákban egy személy részére egy éjszaka 150 forintba kerül. Szerveznek bel- és külföldi turistautakat, üdüléseket is. Váltanak valutát, és rendezvényeket is előkészítenek, illetve levezetnek. Felvesznek ügynöki megrendeléseket, árusítanak különböző értékcikkeket valutás boltnak is üzemeltetői lesznek. Az új formában az idegenforgalmi tevékenységek jobban összehangolhatóak, előnyt jelenthet a piacon a komplex szolgáltatással való fellépés, a belső érdekeltségi rendszer is egyszerűbb és ösztönzőbb lett. S nem utolsósorban javulhat jelentős mértékben a szolgáltatásminősége is. A Tisza Volán Alföld Tours idegenforgalmi üzemegységénél mintegy nyolcvanan dolgoznak. Irodáik még a régi helyen, a Bajcsy-Zsilinszky utca 28. szám alatt dolgoznak, de hamarosan a költözés következik. Várhatóan már szeptember elejétől a Jókai utcai szolgáltatóházban nyitnak új üzlethelyiséget. Ennek a szomszédságában várja majd vevőit a konvertibilis valutáért árusító üzletük is. Biztató D

rámai erejű, szorongató tartalmú levelet kaptam Szabó Józsefné olvasónktól. Nyugdíjas, havi háromezer forintját kell beosztania önmegtartóztató szigorúsággal. És akkor jön a kort súlyosbító betegség ..., beutaló a szemészeti klinikára ... Nem boldog tőle, pedig látásának javulását ígéri a kezelés. Nem boldog, mert környezetétől úgy tudja: anyagi helyzete végképpen megrendül. Szó szerint így fogalmazza meg félelmeit: „Vajon mennyi pénzt várnak el tőlem, hiszen állandó gondozásra szorul a szemem a jövőben. Ha nem kapom meg a gondos kezelést; csak úgy vesznek, akitől nem lehet pénzt várni — talán meg is vakulok, és akkor hiába bánom, miért nem adtam el az utolsó rongyom is, és adtam az orvosoknak, de már késő lesz. Ha meg odaadom a pénzem, mit eszek ebben a mai méregdrága világban?..." Idézhetném tovább a tömény keserűséget, de inkább az utolsó bekezdéshez kanyarodok, amelyben Szabó néni reménye halványan mégis megcsillan: „Kérem, írjon nekem a kórházi ágyhoz, hogy csak bizalom, fognak velem törődni, ha nincs is pénzem, és nem hagynak megvakulni ..." Semmi közvetlen közöm sincs a magyar egészségügyhöz, de őszinte meggyőződéssel üzenem Szabó Józsefnének: bizalom! A szemészeti klinikán mindent meg fognak tenni érte, ami a hazai egészségügy színvonalán lehetséges, és lelkiismeretes orvosi kezelésben, gondozásban részesül. Nincsenek ugyan közvetlen tapasztalataim n gyógyintézeti munkáról, de tudok egyet, s mást az orvosi lelkiismeretről éppúgy, mint társadalmunk humanizmusáról, és a szegedi klinikák gyógyító és tudományos színvonaláról. Sryibó néni egészségéért a legnagyobb „hálapénz" a gyógyuló szemében megjelenő mosoly lesz orvosaínak, efelől ne legyen kétsége, és ne röstelkedjen, ne lapuljon meg azért, mert nem tud borítékokkai hálálkodni! A kisember félelmét azért mégsem merem ennyivel elintézni. Mert tudom én, hogy a társadalmi gyakorlat maga szüli őket, s azután a szóbeszédben megkelnek egyedi esetek, s az általánosság rangjára emelkednek. Manapság tényleg a legkisebbeket üti legerősebben az élet, olykor a kétségbeesésig is. De azért — bízvást hiszem — társadalmunk is irántuk tanúsít legtöbb figyelmességet. A szocialista humanizmus nem üresedhet kí nehezebb időkben sem. Szeretet, gondoskodás, megértés, türelem — ezek nem anyagi kategóriák. S milyen szép türelemmel írja Szabó néni is: arra kérem... írjon nekem a lapjában pár sort, és írja meg: adnánk mi, csak volna miből. Tudom, útban vagyunk, betegen, öregen. Csak az orvosság tart életben (Az is sok pénzt visz el.) De még szeretnénk élni egy kicsit, elviselhető körülmények között. Hiszen olyan sok rosszat éltünk át... Kell, hogy legyenek emberszerető orvosok!" I

^rásha adom. Kedves Szabó Néni: Vannak! Sokan vannak! Emberszerető orvosok, tanárok, munkások, fiatalok, politikusok, közéleti emberek! Bízza rájuk magát. S viselje méltósággal, hogy nem tudja hálájának jelét bankóval kifejezni, ön sokkal többet ad, ha bizalmával, szeretetével, érzelmi hálájával tiszteli meg azokat, akik egészségéért fáradoznak. Sok-sok orvost ismerek. Soksok Szabó néni dajkálta föl őket, s kalauzolgatta a diplomáig. Gyógyuljon meg Szabó Nénj is az ő segítségükkel, s írja majd meg nekem, hogy biztatómban igazat szóltam-e! Sz Simon István Svájci magyarok adománya a menekülteknek Szombaton éjszaka a felsővárosi római katolikus plébánia elé „visszáruként" hozott, értékes szállitmánynyal megérkezett a miskolci volán kamionja. Rakterén a luzerni magyarok 6záz köbméternyi adománya a Szegeden élő erdélyi menekültek számára: felső- és alsóruházat, cipő, egyéb ruházati cikk, ágynemű. A luzerni magyar egyesületek középsvájci menekültügyi bizottságának gyűjtésében szinte felsorolhatatlanul sok szervezet adományozott, többek között a római katolikus egyház, a magyar nyelvű protestáns gyülekezet, a magyar asszonyok klubja, az asztalitenisz klub, a Luzern körüli kisebb helységek különböző felekezetű közösségei, elsősorban Rether esperes úr és von Rohr plébános Középkori kolostor feltárása Üj szakaszába jutott a középkori domonkos kolostor és templom feltárása Pécsett: a régészek megkezdjék a föld alá süllyesztett kripták kibontását és átvizsgálását. Eddig huszonnégy sírkamrát találtak. Akadt olyan, amelyikbe tíznél több halottat temettek. Mint kiderült: nemcsak szerzetesek nyugosznak a kolostor temetőjében, hanem más egyházi és világi személyek is, köztük sok nő és gyerek. Eltemetlek Demeter Jánost A magyar politikai, társadalmi és tudományos élet vezető képviselői, a tisztelők, barátok, a család tagjai mély részvéttel kísérték kedden utolsó útiára a Farkasréti temetőben Demeter János jogtudóst, a magyar tudományos élet kiemelkedő egyéniségét, neves közéleti személyiséget. A ravatalozóban megtartott gyászszertartáson Huszár István, a HNF OT főtitkára méltatta Demeter János példamutató életútját, a romániai magyarság egyenjogúsítása' érdekében kifejtett áldozatkész tevékenységét. Samu Mihály egyetemi tanár a jogtudós tudományos tevékenységéről. » nemzetiségi-kisebbséei sors kutatása terén végzett munkásságának jelentőségétől emlékezett meg. Csőgör Lajos, a kolozsvári volt Bolyai Tudományegyetem első rektorának beszéde a pálya- és harcostársak nevében idézte fel a nagvívű életpálya főbb állomásait, a Kolozsvárott közösen végzett munka időszakát. A szertartáson betegsége miatt személyesen részt venni nem tudó Csőgör Lajos búcsúztatóját Rajhona Ádám. a Katdna József Színház művésze olvasta fel. A sírhantot a kegyelet virágaival borította el a gyászolók sokasága. (MTI) úr igyekvő közreműködésével. Az információkat a Szegeden tartózkodó Marton Rudolftól kaptam, ki a menekültügyi bizottság vezetőjeként hétfő délután a felsővárosi plébánián ökumenikus találkozón, megbeszélésen vett részt. — Örömmel, Isten parancsa által, felebaráti szeretettel vettünk részt a gyűjtésben — mondta az emmeni mérnök —, azok részére, akik egy diktatúrából menekültek, nemzeti elnyomatásuk miatt, a haza iránti ragaszkodással. A szülőhazát úgy nem feledik, mint mi, akik ugyanilyen körülmények között, 1956-ban Svájcba érkeztünk. Itt minket hasonló szeretettel fogadtak a szükségben, és szorongattatásban, mint a hazai magyarok a menekülteket. Ezúton is köszönjük, hogy a Parlamentben Gál Zoltán miniszterhelyettessel, Albrecht Lászlóval és Farkas Ottóval folytatott megbeszéléseink értelmében vámmentesen hozhattuk be szülőhazánkba az adományokat. Külön köszönjük Alföldi Árpádnak, a Vöröskereszt elnökének a segítségét, hogy költségmentesen hozzájuthattunk a Volán-kamionhoz. — Ügy tudjuk, a svájci magyarok nem csupán Luzern környékén szerveztek gyűjtést. — A genfi magyarok ugyancsak száz köbméternyi adományát a Hungarocamion szállította. A lausanne-i magyarok egy rendelőintézet berendezését adományozták. A zürichiek egy .nagy teherautó ajándékot küldtek, Aarau polgárai pénzbeni segítséget nyújtottak. Winterthur, Sehaflhausen, Montreux, Vevey és több más város magyarjai is gyűjtöttek, adományoztak, — nem is kis értéket. Értesültünk arról, hogy nagyobb szükség volna pénzadományokra, háztartási gépekre, egyéb kisegítő kis szerszámokra, így ennek megfelelően folytatjuk a gyűjtést. Már folyik a varrógép-gyűjtési akció, közel ezer darabra számítunk. — A magyar külképviselet hogyan vett részt az akcióban? — A berni magyar köveL, ségen Szabó Endre minden segítséget megadott, információkkal látta el a jelentkezőket, érdeklődőket. Nagy élmény számomra, hogy a hivatalos magyar szervek képviselőivel milyen jó összhangban tudtunk dolgozni a közös ügy érdekében. A beszélgetésen jelen lévő Gyulay Endre, Szeged—Csanád püspöke, mindezekhez a következőket tette hozzá: — Szeretném hangsúlyozni, hogy Albrecht László valóban kitűnően szervezi, intézi ezeket az ügyeket. Örömteli, hogy a menekültekkel ökumenikus szemlélettel foglalkozunk. Erre utalva várjuk őket a felsővárosi plébániára. Az adományok szétosztásában, mint megtudtam, sokat vállal magára Szegeden a református, a nazarénus, cs az evangélikus egyház is. A föntebb már megemlített vámmentességről, és a menekültügyről — jó sorsom úgy hozta —, még ezen a napon beszélhettem Balogh György ezredessel, a Vámés Pénzügyőrség országos parancsnokának első helyettesével. — Tagja vagyok a menekültügyi bizottságnak — mondta —, belülről látom, hogy rendezett és kulturált a fogadókészség. De tapasztaljuk azt is, hogy a társadalom nagyon érzékeny, így a háromszáz milliós alap szélosztásakor különös figyelemmel kell dolgoznunk. A külföldi segélyszervezetek rengeteget segítenek, így természtes, hogy vámmentességet kap minden olyan szállítmány, amely a menekültek számára érkezik hazánkba. — Az egyházak ökumenikus szemlélete hat esetleg a világi hivatalokra is? — Kétségtelen, hogy az egyházak rendkívül aktívak, és konstruktívak. Közös a lelkesedésünk és a szorgalmunk, hogy valahogy segíthessünk a nemzeti és családi tragédiát átélő menekülteken. Azt éljük át nap mint nap, hogy a közös tett, még nagyobb tett. D.I.