Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-19 / 171. szám

4 Csütörtök. 1988. július 14. Kamatemelések közleménye A kormány 1988. július 14-i ülésén döntést hozott egyes lakossági hitel- és kamat.politíkai kérdésekben. Minthogy a lakossági hitel kiáramlása a tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben emelkedett, a pénzügyi egyensúly fenntartása érdekében intézkedések bevezetése vált szükségessé. Július 18-tól a lakásépítésre, -vásárlásra, emeletráépítésre és tetőtér-beépítésre, továbbá az egyéb építési munkákra (tatarozás, helyreállítás stb.) nyújtható kiegészítő jellegű és önálló bankkölcsön kamatmértéke — összeghatártól függetlenül — 1988. évben egységesen 15 százalék. A bankkölcsön lejárati ideje új lakásépítésnél, -vásárlásnál, valamint a pénzintézetek és egyéb gazdálkodó szervezetek által újraértékesített lakásvásárlásnál 15 évről 10 évre; az egyéb építési célú, továbbá a telek és a magánforgalmú lakásvásárlási kölcsönöknél 10 évről 5 évre rövidül. A fiatal házaspárok részére 1988. július 18-a után önálló bankkölcsönként megelőlegezett és gyermekszületéssel nem teljesített szociálpolitikai kedvezmény kamata mindenkor a bankkölcsön kamatának szabályához igazodik. A korábban kihelyezett hitelek visszaáramlásának gyorsítása érdekében az 1987. december 31-ig nyújtott, kedvezményes — 0,1, 2, 3, valamint 3,5 százalékos — kamatozású állami kölcsönök határidő előtti viszszafizetése és rendkívüli törlesztése esetén a kedvezmény 40 százalékról 45 százalékra emelkedik. Az áruvásárlási kölcsön éves kamata 13 százalékról 16 százalékra, a szolgáltatási hitelek kamata évi 13 százalékról 16 százalékra, a személyi kölcsönök kamata évi 15 százalékról 17 százalékra. illetve 17 százalékról 19 százalékra, a mezőgazdasági termelési kölcsönök kamata a korábbi, évi 12, 14 és 15 százalék helyett egységesen 15 százalékra, az egyéni és társasvállalkozások kölcsöneinek kamata 14, illetve 15 százalékról 17 százalékra növekszik. (MTI) Vegyes vállalatok A Pénzügyminisztérium eddig több mint 180 vegyes vállalat alapítására adott engedélyt, s ezek nagy része már megkezdte működését. Mint ismeretes, a kormányzat 1986-ban egyszerűsítette az ilyen vállalkozások alapításával kapcsolatos eljárást, jelentős adókedvezményt vezetett be működésük megkönnyítésére és lehetővé tette, hogy önálló külkereskedelmi jogot kapjanak, saját maguk intézzék külpiaci munkájukat. Mindez nagymértékben hozzájárult, hogy az elmúlt másfél év alatt több mint 110 új vegyes vállalat jött létre. Több olyan vegyes vállalat is alakult, amelynek alaptőkéje megközelíti, sőt, meghaladja a félmilliárd forintot. Ilyen az Agrofém magyar—japán Fermentációipari Rt., vagy az amerikai részvétellel létrehozott Float Üveggyár Orosházán. A vegyes vállalatok háromnegyede ma már termelőtevékenységet folytat. Szegedi nosztalgia Á Tisza haszna Évszázadok óta állandó téma, hogy a szeretett, kedves folyónk, a Tisza mennyi hasznot hajt környezetének. A legutóbb éppen \ a megyei tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott az agyonkoptatott témával. A tapasztalatok értékelésénél az időt visszapörgették egészen a 14. századig, amikor a szabad királyi városban négyezer halász élt, és a pecázás az itt élő embereknek a legfőbb foglalatosságai közé tartozott. Természetesen ma már a halgazdálkodás nagy része a mesterséges halastavakon nyert polgárjogot, de »azért sokan űzik kedvtelésből ezt a szabadidós elfoglaltságot. Ma a Tisza ilyen szempontból nem olyan tényező, mint hatszáz évvel ezelőtt volt. A folyami halászatot napjainkban jobban nem lehet felfuttatni« és csak néhány embernek ad biztos megélhetést. Évszázadokkal ezelőtt a vízi közlekedés jelentős szerepet játszott az Alföld kereskedelmében. Valamikor Szeged volt a só- és gabonakereskedelem központja. Napjainkban ez azért sem kivitelezhető, mert a Tisza csak Csongrádig hajózható. Ha megépül a vízlépcső, akkor az év jelentős részében az egész magyarországi szakaszon közlekedhetnek az 1000-1500 tonnás uszályok. De ez még a jövő zenéje, hiszen néhány esztendővel ezelőtt anyagi okok miatt a vízlépcső építését levették a napirendről. A nagy tervből egyelőre ennyi maradt: néhány utat megépítettek Csongrádon, az elképzelt vízlépcső helyéhez. Valószínű, hogy az ezredfordulóig ez a kérdés komolyan elő sem kerül, hiszen a 70-es évek árfolyamán csak kétmilliárd forintba került volna a kivitelezés, jelenleg biztos a duplája lenne ez a költség. Jó híreket adhatunk a szegedi medencés kikötő építéséről. Ez biztosítja, hogy , Szeged egykori folyami kereskedelmi központjából, tehát abból a rangból, amit a Dél-Aföldön elfoglalt, valamit visszanyerjen. A Boszorkány-sziget mellett még ebben az esztendőben elkészül az objektum. Használhatóságát azonban nagymértékben korlátozza, hogy a darupályák, raktárak, iparvágányok és a csatlakozó közút nem lesz meg. Nincs beruházó, sem pénz a befejezésre. Ez a kikötő alapja lehet a tiszai hajózás újkori fellendítésének, és Szeged bekapcsolódhat a nemzetközi teherforgalomba. A legtöbb városlakó előtt nem titok, hogy a szőke folyó vízminősége nem megfelelő, sőt, a Maros-torkolattól lefelé a szőkesége sem a régi, a Tisza ezen a szakaszon a kanálisok sárga, szennyezett víztömegére emlékeztet. A bakterológiai vizsgálatok alapján a víz harmad- és negyedosztályú, és ezért fürdőzésre nem javasolják. öntözésre, halgazdálkodásra a Sárga fölötti szakasza alkalmas, mert sokkal jobb a víz minősége. A végrehajtó bizottság azonban felhívta a figyelmet arra — és az különböző intézmények, szervezetek támogatását kéri —, hogy a Tisza vízgyűjtő területén csökkentsék, illetve szüntessék meg a szennyvizek bevezetését. Ez kulcskérdés, enélkül nem tudjuk jobban kihasználni szeretett folyónkat. A szomszédos megyékkel is fokozzák ezért az együttműködést. A Tisza vízkészletét jelenleg és a jövőben is öntözésre használják. A megye homoki területeinek locsolását is erre alapozzák. Az öntözött terület nagyságát a jelenlegi 20 ezer hektárról 80 ezer hektárra szeretnék növelni. Megközelíti a folyó megyei szakasza a 100 kilométert, és köztudott az is, hogy szélsőséges vízingadozású. Két jellemző szélső érték a 20. századból: 1946-ban volt a legkisebb vízhozam, 95 köbméteres, míg a legnagyobbat 1970ben mérték: 4100 köbmétert. Az ehhez tartozó vízállásérték Szegednél miniusz250 centiméter, illetve plusz 960 centiméter, tehát a különbség meghaladja a 12 métert. A vízhozam stabilitása csak a csatornázással és a Tiszavölgyi többcélú gazdálkodási rendszer megvalósításával képzelhető el. Természetesen ez is a jövő zenéje, hiszen fantasztikus költségeket igényelne a teljes csatornázás megépítése. Húsz-harminc évvel ezelőtt a folyóból még inni lehetett. Sokan bográccsal belőle merítették a vizet a halászlé főzéséhez. Ma már ez senkinek nem jut eszébe, és az sem, hogy az ivóvizet a Tiszából nyerjük. Az ivóvíz bázisaként távlatban is a mélységi rétegvizekkel számolnak a szakemberek. A víz ipari felhasználásához azonban fel lehet fedezni a folyót. Élővilágát a Tiszakutató bizottság 1957 óta intézményesen kutatja, védelmét szervezi. Sajátos az erdősége és a vadállománya. A folyóhoz kapcsolódnak a megye kiemelten kezelt természetvédelmi területei is. A folyó nincs felfedezve a vízi sport, turizmus és a strandolás céljaira igazán a 20. század emberének. Ebben közrejátszik a folyó szennyezettsége és az üzleti fantázia hiánya. Az idegenforgalmi és turisztikai vonzerőt tovább lehetne fejleszteni, hiszen a jövő egyik húzóágazata a vendégjárás. Ebben még segítségünkre lehetne a jugoszláv—magyar határ menti példás együttműködés is. H. M. Novosztyi N

em fura, hogy olykor elszíntelenült, gunyorassá laposodott kifejezések is ragyogóvá fényesedhetnek? A szólás, hogy „történelmi időket élünk", bizony a legközvetlenebbül érzékelhető bizonyítékok egész sorozatával kap manapság tényleges értelmet. Vibrálnak a mondatok: „a vérszomját oltó Sztálin (Fazil Iszkander egyenest vámpírnak nevezi)"; „a perekkel kapcsolatos igazság most szertefoszlatja a mítoszt, melynek kábulatában nemzedékek sora élte le az életét"; „Sztálin állítólag egyszer meg is jegyezte: szívesebben veszi, ha nem meggyőződésből, hanem félelemből állnak mellette, elvégre a meggyőződés változhat. Vajon, tudatában volt-e annak, hogy Caligula császárnak, enne!«/ az őrült) szadistának a mondását ismétli: „ám gyűlöljenek, csak féljenek?" És ha most rögvest kijelentem, hogy a fenti idézetek, rengeteg hasonló társaságában, szovjet újságíró tollából származnak, s annak rendje-módja szerint, a lapban kinyomtatva, magas példányszámban meg is jelentek — talán már többen elhiszik, mint mondjuk úgy fél évvel korábban, de gyanítom: még most is jó adag hitetlenkedés, óvatoskodó kétely vagy csönd kísérheti mindezt. Mármint akkor, ha sietve hozzáteszem: ezek a mondatok bizony egy mai és néhány napja immáron magyarul is olvasható szovjet sajtóorgánum hasábjain láttak napvilágot. Hgen: a hazai újságosstandokra került a glasznoszty vezérlapja, a Moszkovszkije Novosztyi. Lapozgatom az első, 16 oldalas júliusi válogatást, és felváltva, hullámokban önt el az ujjongó öröm és a gyomrot összerántó szorongás. A Novosztyi, vagyis a Hírek eme reakcióegyüttese, rögtön látni fogjuk, nagyon is érthetően ilyen. Mert legelőször eszembe jut a régesrégi, 48—49-ből származó, és Jókainak köszönhető történelmi mondat: éljen a szabadság, harsan föl egyfelől — de a Kárpátok bércei ezt a visszhangot verik vissza: a cár mindenható... Ofszettechnika, kitűnő tördelés — mindez csupán szakmai kérdés, nosza, félre vele. összhatás, első pillantásra: mintha a legjobb formájában lévő ÉS, HVG és Magyar Nemzet sajátságosan orosz kombinációját látnánk. És a címek és a cikktémák: adják vissza Szaharov akadémikus kitüntetéseit; miért érdekelt Amerika a peresztrojkában (írta: Gerry Hart); beszámoló a litvániai autóbuszsofőrök nagy sztrájkjáról; Anatolij Ribakov készülő, új regényéről, a cikk címc: Méltósággal váljunk meg múltunktól; a nagy perek áldozatainak rehabilitálásáról; az Arbat a peresztrojka lázában; a szépségverseny után; egy falusi pap bemutatása; hogyan tartóztatták le az üzbég minisztert —, és még mielőtt holmi tartalomjegyzék-ismertetéssel burkolt reklámot csapnék a Novosztyinak, engedtessék meg inkább egy kérés: röpke önvizsgálatra szólítanék föl minden honi újságíró kollégát Lapozza át a Novasztyit és ki-ki nézzen szembe saját eddigi szakmai ténykedésével — ami ezen a pályán mindig erkölcsi természetű kérdések sorozatát veti föl. Ezek szerves következményeként pedig a bátorságot és a felelősséget a kockázatvállalással szövetségre lépett eszmei-elvi szilárdságot és az igazi következetességet. A sorok közötti üzenetek és a ki mond hatóvá váló igazságok közötti, oly könnyen fölfedezhető összefüggéseket. A szemléletmód egyénekre szabottan is világosan fölismerhető kohézióját az állandóság és a félreérthetetlen, manipulációktól-érdekektől mentes őszinteség bizonyos időrendben — akár nyolc-tíz-tizenöt év relációjában is — jól regisztrálható meglétét vagy hiányát Kollégáim persze azonnal nekem esnének, ki-ki önnön mundérját, vagy a szakma becsületét (értsd most: kényszerek szorította alaphelyzetét) védve. És lenne is némi igazuk. Azt mondanák: és ők? Hiszen mi csak... És ha nem is menthető föl senki az önvizsgálat erkölcsi kényszere alól — legföljebb csak (a Novosztyi láttán) önmagunkon kezdhetjük —, ^annyit mindenképpen be kell látni: merrefelé is kell még figyelni. Hát lássuk. Elképzelem, hányan is lesznek fél év, egy év múltán a hazai glasznoszty és peresztrojka bajnokai. (Már mostanság szépecskén szaporodnak.) Egy csöppet sem izgatja őket a Novosztyi mondata, mármint, hogy „lehetetlen elképzelni azt. hogy valaki némaként fekszik le este, és reggel közlékeny emberként ébred.". Nem: ők hirtelen nagyon is közlékenyek lesznek. Ösi, ismerős képlet: én mindig is..., én már akkor is..., én voltam: éppen az, aki... S mindezek mögött a szintén a Novosztyiból származó, de akár jelképesnek is tekinthető, „törvényerejű" megállapítás, hogy „az a sztálinizmus idején kialakult szokás, hogy az első legorombításra (még ha ez ma már nem is olyan rettenetes) engedelmesen meg kell hajolni, vérré vált.". A

Moszkvai Hírek, vagyis a Novosztyi frissessége, a bátorsíig és a tisztesség mélyen átélt valóságából kővetkező, hiteles hangvétele tematikaiszemléleti nyitottsága és legfökent: mindent elsöprő morális ereje éppen velük szemben, ekképpen példázza az igazán követésre érdemes és méltó tetteket Manapság, amikor végre természetessé válik, hogy végveszélybe jutott szomszéd beli testvérért üvöltsön az ember, és legyen végre egy több ezer éve kitalált politológiai fogalom legalább megközelítőleg az, amit szemantikailag jelent — amikor felismeréssé kezd válni, hogy mennyivel szivesebben látott vendégek egy idegen ország polgárai fényképezőgéppel érkező turistaként, mint egyenruhában és harckocsival — ma, amikor a történelem szele nem süvíteni, hanem talán bíztatóan dúdolni hallatszik itt közvetlenül a fülünk mellett: a nagy betűssé izmosodni kezdó Remény országlásának kezdetét jelezhetik a Hírek. Még egy-két éve se hitte volna senki: kezünkben egy eredetileg cirillbetűkkel írott, kincsként keresett-hajkurászott újság magyar kiadásával állunk a szélben, és próbálunk mosolyogni. D. L. 1898. július 20-án. Szegeden született. Ötödik gyermek volt az elkövetkező években (kilenctagúvá lett családban. Édesapja korai halálával kilátástalanná sokasodtak a család megélhetési gondjai. Rövid időre menhelyre kerültek a gyerekek. de az édesanya erőfeszítései nyomán ismét együtt volt a család. A család segítésére a testvérek még gyermekként kezdték el dolgozni. Hárman az építőiparban tanultak szakmát, közülük Illés tetőfedő-cserepező lett. A szülői ház légköre, az élettanasztalat és a szervezett munkatársak közössége kapcsolta a 17 éves fiút a munkásmozgalomba. az MSZDP ifjúsági tagozatába. Ifjúkorának éveit az első világháború kurtította meg. 1916-ban kapta meg a behívóját. s a haditengerészethez került a véletlen folytán azon a cirkálón szolgált, azon a hajón élte át a cattarói matrózfelkelést amelynek Horthy Miklós volt a parancsnoka. A felkelő matróztársak követelései mélyen emlékezetébe vésődtek, csakúgy mint internacionalista összefogásuk. Hazafelé vezető útjának részleteiről keveset tudunk. Nem alaptalan azonban a feltételezés, hogy a forradalmak cselekvő részese volt. A családi viszszaemlékezés szerint — e tekintetben is pontosítva az 1987-es életrajzi lexikon Komócsin Illésre emlékezve adatait — a Tanácsköztársaság idején Nagykanizsán a Belügyi Népbiztossághoz tartozva tevékenykedett fegyverrel védte a tanácshatalmat. Az ellenforradalmi rendszer hatalomra jutását követően hosszú időre internáltaik. majd azután is megfigyelés alatt tartották. Feketelistára került, s emiatt Szegedet többször is elhagyva Miskolcon, Debrecenben. Nyíregyházán keresett munkalehetőséget. Kapcsolata a munkásmozgalommal ekkor sem szakadt meg. Visszatérve Szegedre, a húszas évek végén a baloldali szociáldemokraták és az illegális kommunisták hatókört bővítő, a kerületi pártszervezeti életet újjáélesztő munkájában vett részt. Másrészt a baloldali vezetésű MÉMOSZ-mozgalomba tért vissza. Az 1930-as májusi letartóztatások után Gvólai Istvánnal, Mihálv testvérével és más elvtársakkal együtt a Ladvánszkv József és társai által megkezdett politikai tevékenységnek volt a folytatója. Neve ott szerepelt a kommunista párt által kezdeményezett 1933-as tiltakozó memorandum aláírói között. A 234 aláírást tartalmazó levél négy német kommunista kivégzése ellen tiltakozott, és szabadon bocsátásukat követelte. 1944 márciusában a MÉMOSZ szegedi csoportjának elnökévé választották. Ugyanez év április 3-án a rendszerre legveszélyesebbnek ítélt munkásmozgalmi vezetők között — Mihálv és Antal testvérével együtt — tartóztatták le. Az április 22ig őrizetbe vett 159 személyt azután Budapestről különböző internálótáborokba és a frontra szállították. A testvérek a ricsei internálótáborba kerültek, ahonnan annak szeptemberi feloszlatása után tértek haza. A szétesett, elmenekült hatalom nyomában keletkezett vákuumban kezdeményezőleg léptek fel a helvi baloldali. kommunista erők. Még a város felszabadulása előtt, október 9—10-én — Fodor Imre és Komócsin Illés szervezésében létrehozták a polgárőrséget. Komócsin Illés rövidesen a polgárőrség helyettes parancsnoka, egyben a közrendészeti és a politikai osztály vezetője fett E tisztségében és mint az MKP tagja, egyben a Városházi Kommunista Frakció tagja is volt. 1945 decemberében a belügyminiszter. az ekkor már alezredes Komócsin Illést szolgálati érdekből, a Tolna megyei főkapitánysághoz. Szekszárdra vezetőhelvettesként a politikai osztály élére áthelyezte. A Délmagyarország. a Szegedi Népszava és a Délvidéki Hírlap ekkori számaiban egyaránt úgy méltatták, hogy ..a legnehezebb időkben igen eredményesen töltötte be fontos hivatását". A Délmagyarország kiemelte: ..Nagy része van benne, hogy a szegedi politikai osztály erős. megbízható szervezetté vált és Ikiváló fegyvere lett a demokráciának a reakció elleni harcban." Szekszárdot követően Szeged. Budapest. Kiszombor. majd 1949 júliusától Hódmezővásárhely volt a szolgálati helye. Itt a rendőrkapitányság vezetőjeként dolgozott. 1953-ban a Belügyminisztériumból ment nyugdíjba. Áldozatos és eredményes munkáiét több kitüntetéssel ismerték el. Küzdelmes élete 1956. január 20-án zárult le. Kormányos András p Komócsin Illés születésének 90. évfordulója alkalmából 1988. július 20-án (szerdán) 15 órakor u MSZMP Szeged Városi Bizottsága és a Szeged Megyei Városi Tanács koszorúzási ünnepséget rendez a Belvárosi temeteben levő