Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

135 Hétfő, 1988. július 11. Esőverte Andrássy út Rubányi Ervin miniszté­riumi sajtóosztály-vezetőt, a kommunista újságírót várat­lanul letartóztatják az ávó­sok, majd hosszú hónapokon át pofonnal és talpveréssel, majd kaláccsal és - holland kakaóval egy nagy per fon­tos résztvevőjévé idomítják. Rubányi korábbi életműve és minden reakciója a nor­málistól eltérő értelmezést kap, azaz ez így túl finom: cikkei trockista színezetű váladéknak, fölháborodásai polgári szubjektivizmusnak, külföldön készített sajtófo­tói a hájas osztályárulással történt összekacsintásnak minősíttetnek. Rubányi előbb megtörni látszik, majd a perben kiönti a szívét és a lelkét, de kiderül, hogy elsiette a színvallást, mert csak egy próbaper próba­díszletei közé vetették. Ami­kor utolsó útjára viszik, cellatársa utána szól: „Ve­gyél jó mély levegőket és mondogassad: frász a pofá­tokba! Kibabráltam veletek! Haragudj ..." Gosztonyi János Andrássy út 60. című drámájának utolsó sorai ezek. Hogy mi­ként néz vissza a halálba vánszorgó Rubányi. nem tu­dom, mert péntek este a gyulai Várszínház bemutató­ját szó szerint elmosta az eső. Mit tehet ilyenkor az újságíró, kritikára hegye­zett pennával a zsebében? Először is vár, hisz a meg­adott másfél órát a legsö­tétebb fellegek sem kurtít­hatják vagy hosszabbíthat­ják meg. — Várunk — mondta so­kadszor Havasi István, a Várszínház igazgatója —, ez így sportszerű. — A bemutatóéhoz ha­sonló volt az érdeklődés a Csurka-darab iránt? — kér­deztem, hisz a huszonötéves játékok csúcspontjának szán­ták a Megmaradni-1. — Végig telt házzal ad­tuk. Pontban a várakozási idő leteltével a pulthoz lépett Nemcsák Károly, s két deci száraz vöröset kért. A da­rabban ő formálja Rubá­nyi t. Ha már egy eresz alá sodort bennünket a sors, el­beszélgettünk. — Gosztonyival többször átíratták ezt a drámát, leg­inkább jó barátja, Darvas Iván javaslatára. Végül si­került valahol a fanyar iró­nia és a tragédia között megtalálni azt a hangot, amellyel ma szólni lehet er­ről a kórról. — Neked, ugye nem le­hetnek élményeid az „ötve­nes évekről"? — Nem, mert 57-ben szü­lettem. De a félelem éveiről sokat hallottam. — Szegedről távozva egy ideig közös volt az utad Ruszt Józseffel. Mit szólsz ahhoz, hogy ő visszatért? — Nagyra becsülöm Jós­kát, de ezt a lépését nem értem. — Te visszajönnél-e Sze­gedre? — Nem. Most nem. — Gondolom, sokan kér­dezik: mit jelent számodra a Szomszédok? — Valóban sokan kérde­zik, s nehezen hiszik el. hogy ez is a színészi mun­kához tartozik. Mint a tu­dósítás az újságírói tevé­kenységhez. Egyébként jól, örömmel és gyorsan dolgo­zunk. Horváth Adám, a ren­.dező, a legjobb profik közül való. — Gondoltál már arra, hogy kilépsz a teleregény­böl? — Persze. Kulka Jancsi­val épp a napokban beszél­tünk erről. De a szerepe­met nem veheti át senki más, így nekem vagy disszi­dálni kell vagy meghalni. Az igazság az, untam már, hogy túl jó vagyok. Aztán alaposan berúgtam és ezzel kezd helyre állni az egyen­súlyom. Erre ittunk. Körülöttünk egyre kavargott a várakozók színháza. De ekkor már az­zal a tudattal, hogy ma, hétfőn bepótoljuk az elma­rad takat. Dlusztus Imre 99 „Legyen talán háromezer... Jócskán vége a tanévnek, ilyenkor járnak munkahely után az egyetemre, főiskolára föl nem vett középiskolások — meg persze mindazok, akik számára ez éppen aktuális. Lehetőségeikről kérdeztük Kovács Lászlónét, a tanács terv- munkaügyi osztályának főelőadóját, aki tevékenysé­gének egy részét a Munkaügyi ós Szolgáltató Irodában végzi. Kovács Lászlóné elmondta, hogy a továbbtanulni aka­rók ilyenkor még jórészt csak érdeklődő jelleggel keresik föl az irodát. Az előttük álló nyári hónapokat, érthető módon, pihenésre használják; a konkrét munkába állás csak nyár végén válik sürgetővé. Kik találnak munkát legnehezebben? Az érettségizett fiúk. Jószerével csak betanított vagy segédmunka áll ren­delkezésükre. Kitaníttatná őket a cipőgyár, kendergyár, kábelgyár... ök azonban felsőfokú tanintézetben szeret­nének általában továbbtanulni, s így csak néhány hónapi­ra, ew évre, fél évre vállalnak munkát. E szándékukat egyébként nem tanácsos különösebben hangoztatniuk; a vállalatok nem szeretik az „átmeneti" embereket. Legkönnyebben tehát fizikai munkát lehet találni; de adminisztrátor jellegű munkakörökben sem nehéz elhelyez­kedni gimnáziumi érettségivel. Ilyenek például a bérel­számolói, adatrögzítői, laboránsi, általános adminisztrátori, könyvelői állások. Ez tehát a munkáltatói igény, ezeket sorolta föl Ko­vács Lászlóné; egv munkahelydilemma előtt álló, bölcsész­karra fél pont híján föl nem vett ifjú embernek — két­ségtelenül — kellemetlen végigolvasni. Igaz, csak egy év­ről van szó esetükben, s „ezt játszva ki lehet bírni!! — mondják, de a valóság bonyolultabb. Számtalan végleges és visszavonhatatlan lemorzsolódás, föladás, elzüllés, pá­lyatévesztés, személyiségből, emberségből való kivetkezés; számtalan, életre szóló zsákutca forrása lehet a kezdetben oly ártalmatlannak, oly átmenetinek mutatkozó — „első munkahely!" „Gellert kap" az ember — úgymond. Kovács Lászlóné. aki egyébként nagy jó indulattal, gyakorlattal és türelemmel segíti a munkába állók gond­jainak megoldását (nem csoda: tizennégy éves rutinnal rendelkezik) — azt mondta: munkahelyi lehetőségek te­kintetében nem is olyan rossz ez az idei év. Mintha kicsivel jobb is lenne a tavalyinál. Persze, ő is tudja, hogy a volt gimnazistáknak jobbak lennének a tovább­tanulást inkább lehetővé tevő munkahelyek — de hát ez van. Egyébként részmunkaidós tevékenységek közt is le­het választani — tette hozzá —, ilyenek például a gép­írás, a könyvelés, meg a fizikai munkák egy része. S hogv a dolog anyagi fele mennyire érdekli a volt gimnazistákat? Nem túlzottan. Elképesztően tájékozatla­nok ... Nagy gyakori és jellemző például az az érettségi­zett, aki. ha megkérdezik tőle, mennyi fizetést kér, így szól. — Legven talán háromezer... Vagy az már sok? x F. Cs. nsqeái ünnepi hetek A TIT 25. pedagógiai nyári egyetemének elő­adásai a Szegedi Biológiai Központban délelőtt fél 9­től. A magyar cserkészet tör­ténete. Kiállítás a Fekete­házban (Somogyi u. 13.). Állandó kiállítások: Mó­ra Ferenc Múzeum (Roose­velt tér 1/3.): Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Lucs-kép­gyűjtemény; Móra-emlék­szoba; Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafi­kái; Vármúzeum (Móra park): Szeged múltja, je­lene és jövője; Fekete-ház: Vihart aratva — Csongrád megye munkásságának éle­te és harcai 1867—1945; Buday György élete és munkássága. Varga Mátyás színház­történeti gyűjteménye (Bé­csi krt. 11.). „Ez Drakula országa Sík Ferenc Transsylvania bestiájáról J J Horror előtt Leginkább talán az autó­versenyzők sapkájára ' ha­sonlít Szakcsi Lakatos Bé­láé; ül a zongoránál, élve­zettel játszik, készségesen megáll, vár, ahogy a próba­rend kívánja. A zeneszerző zongorajátékából kevéssé avatott füllel is kihallani: az új magyar rockopera, A bestia zenéje — biztos nye­rő. Szakcsi Lakatos nem autóversenyző, de a For­ma—1 mindenkori győztesé­nek kijáró pezsgőt már most nyugodtan megvehetnénk neki. A Varga Mátyás hatal­mas kulisszáival beépített színpadon már szerdán este teljes volt a létszám, vala­mennyi fő- és mellékszerep­lő munkára-harcra kész. Amíg a statiszták csetlés-bot­lását megszüntetendő Sík Ferenc rendező igazgatja so­raikat, Nagy Anikónak fon­tos megbeszélése volt. A té­ma: mikor melyik ruhája hol legyen és hány másod­perc van, hogy átöltözzön. Merthogy nemcsak Báthory Erzsébet kosztümjeit kell számba vennie, hiszen Zsor­kát a csepűrágó lányt is ő formázza. Akinek el kell játszania, mintha ő lenne Báthory Erzsébet. A dolog ennél még sokkal bonyolul­tabb, mindenesetre, a Rock­színház sztárjától rendkívüli színészi teljesítményt igé­nyel Csemer Géza darabja, amellett, hogy — egyáltalán nem mellesleg — több órán át kell énekelnie. Az első szabadtéri bemu­tatót megelőző Dóm téri sürgés-forgásnak természe­tesen megvannak a nehézsé­gei — de a varázsa is. Ez a hangulat évente visszatérő, mégis egyszeri, a későbbi hetekben már nem tapasz­talható. Mikorra az első elő­adások „lemennek", a ku­lisszák mögött, a tárakban, az öltözőkben, a büfék tá­ján — valahogy minden be­járatódik, sínre kerül — és veszít az izgalmasságából. A kezdés hangulatának elma­radhatatlan eleme: a vita a kapunál. A „rend" eddig szinte évente változott, ap­rókat, alig észrevehetőket, de így szezon elején mindig jókat lehetett vitatkozni „őreivel" — mindenféléről, Hogy bemehetünk, de le nem ülhetünk, hogy hát óra van, vagy csak öt perc múl­va lesz, hogy közreműkö­dünk valóban, vagy csak a barátnőnk nagynénikéjének a sógora statisztál itt, és va­jon megváltoztathatjuk-e he­lyünket az előadás köz­ben ... Nos, az idén minden másképp van — csak a vita maradt. A szabadtéri igaz­gatóság tudniillik úgy dön­tött, hogy el kell adni a je­gyeket, ezért aztán meg­szüntették az ilyen, olyan, mi több, az amolyan belépő­ket is, sőt a nyilvános fő­próba intézményét is. Már­most a szegedi polgárok, akik hosszú évek során meg­szokták, hogy ha az előadá­sokat nem is, a darabokat azért mindig megnézhetik ingyen, természetszerűen meglepettek. Vitatkoznak egy kicsit a kapunál. Ám sajnos, mindhiába; a szo­katlan szigort a nem ke­véssé szigorú financiális okokkal indokolják az igaz­gatóságon, s az okfeités, meg kell hagyni, ésszerűnek tűnik. Alighanem legalább 50 forintba kerül az ősla­kos, ős-szabadtéri-látogátó szegedieknek is — minden előadás, Nincs más hátra, irány a jegyiroda (szomba­ton és vasárnap a Korzón is működik árus), vannak még olcsó belépők, különösen a pénteki és a hétfői előadá­sokra S onnan magasan föntről, tessék majd megta­pasztalni, onnan a legjobb nézni... S. E. A Nemzeti Színház rende­zője az idén nyáron átiött Szegedre Gyuláról, a Vár­színházból a „dómszínház­ba". hogv pályája során elő­ször rockoperát rendezzen. Ámbátor sem a színhely, sem a zenés múfai nem ide­gen tőle. klasszikus operák­tól az operetteken, zenés víg­játékokon. daljátékokon át a musicalig színpadra tett már mindenfélét, ami ebbe a ska­tulyába gyömöszölhető. Még­is. valahogy furán hangzik: Sík Ferenc rockoperát ren­dez ... — Végül is nem mondha­tom. hogy nem volt semmi közöm az úgynevezett ú ¡ma­gyar musicalhez, hiszen an­nak idején Miklós Tiborral csináltuk az Operettszínház­ban Az ellopott futárt, meg a Rongybabát... Rockoperá­val tényleg nem volt még dolgom, de jólesőei\ lepett meg, hogy A bestia zenéie nagyon is — miként is fo­galmazzam .. . szívem sze­rint való. Szakcsi-Lakatos muzsikája a darab legna­gyobb értéke. Egészen elké­pesztett. hogy a legkülönfé­lébb műfajokból és stílusok­ból pont azt elegyíti ez az anyag, amit én mindig is kedveltem. Nagyon szeretem a dzsesszt, a magyar nép- és múzenét. a cigányfolklórt; érzelmileg egyedül a rockze­néhez van kevés közöm, ta­lárt az életkorom miatt, de lehet, hogy ha most lennék húszéves, a rock hangossága akkor is idegen lenne tőlem. 'A bestia zenéje mindezekből merített, és valami olyan fantasztikus vegyület állt elő. ami biztosan megismé­telhetetlen. egyedülálló a vi­lágon, s mint ilyen, a múfai egyik csúcsteljesítménye. A zenés színház megújulása — szerencsére — művek során érzékelhető. Emlékezetem szerint a Képzelt riportban még egyáltalán nem volt semmi magyaros ... Pécsett Eck Imrével mi is abban az időben kísérleteztünk, a ba­lettet is bevonva a zenés színházi megújulásba. A sok­féle bátor és bátortalan kí­sérlet után megizmosodott és létjogot nyert a színházak­ban a rockopera műfaja, s én tudom, hogy a rock még­iscsak a kor kifejezője. — Az alcím szerint A bes­tia: rockopera két részben. Báthory Erzsébet véres le­gendájáról. Ősbemutatóról lévén szó, azon kívül, amit a zenéről most elmondott — ez az összes tudásunk a darab­ról. Vajon horror kerül a templom elé? — Igen. A színpadon év­százados. elnyűtt faépítmé­nyek, gerendák jelzik, hogy ez itt egy középkori városka, nem akárhol, hanem Drakula hazájában, ahol a sötétség, a fertőzet. a gyilkosság, a pal­losjog uralkodik, és ahol egy politikai perhez közönséges bűncselekményeket kell ki­találni ... Báthory Erzsébet útban van. szükség van a birtokaira, pénzére, és arra. hogy politikai befolyását megszüntessék. Az Erdélyhez húzó, törökkel praktikáié, ön­állóságát megtartani igyekvő Erzsébet — gyanús; a három részre szakadt országban a Habsburg fennhatóságú Ma­gyarország nádora úgy tudja, neki minden áron az ország érdekeit kell képviselnie; a bún produkálva lesz. egy szélhámos segítségével színé­szeket. csepűrágókat hasz­nálnak fel. akik közül Zsor­ka megtévesztően hasonlít Báthory Erzsébetre. Örült happeningjeik híre elteried. kész a vád. ez a nő lányok vérében fürdik és iszerelme­zés közben kínozza szolgáit. Ha nincs az a szerencséie. hogy a világtól elzárt Trans­sylvaniában él — akkor ma báthoryzmusnak nevezik a szadizmust. A nádor számá­ra közben kiderül, hogv ez az ügy nem tiszta. ám mossa kezeit: a szélhámost. aki tudja az igazat, megölik. — Kísérteties. Ez itt akkor egy koncepciós per ugyebár, s ha jól értem, a nádor fi­gurája és dilemmája „örök­zöld". — Szó sincs direkt aktua­lizálásról. Sajnos a történe­lem, a mi történelmünk lát­szik a darab kérdése alá: hol a biztosíték, hogv az a ió cél. ami ma deklaráltatik? És a cél szentesíti az anti­humánus eszközöket? — Es hogy Transsylvaniá­ban semmi sem változott? — Divatos helyszín. Dra­kula favorizált figurája volt és maradt Európa művésze­tének. de Báthory Erzsébet is fölzárkózóban. rengeteg filmet csinálnak róla. Mert tényleg: Transsylvaniában semmi sem változott: ez Drakula országa. — A szegedi „rockhorror" előtt csak napokkal teljesen direkten aktuális színdarabot rendezett Gyulán, Csurka Istvánnak az erdélyi magya­rok mai sorsával foglalkozó drámáját. amely színmű olyan friss, hogy még kifor­ratlan — mondják a kritiku­sok. Miért vállalta? — Biztos, hogv a Lear ki­rály jobb darab, mint a Megmaradni című Csurka­dráma. Az is igaz. hogv ami­kor a műsortervet készítet­tük. még nem tudtuk ponto­san, miről fog szólni, csak azt, hogy Erdélyről, és váro­si színházi kollégáimmal ak­koriban ennyivel is az állá­sunkat kockáztattuk... De tudom. hogy a közönséget manapság vagy a tingli­tangli vonzza a színházba, vagy a tabuk, az aktuális közéleti témák. Mindig is a közéleti színházat szerettem, ezért rendeztem meg a Sütő András-darabo/kat. a Velen­cei kalmárt, amely az úi iá­születő antiszemitizmus el­len szól. sőt a Hárvt. mint­hogy azt tartom, hogy a ha­zudozás. az önámítás a rák­fenéje a mi életünknek. Tu­dom csinálni a költői, pszi­chologizáló színházat. de csinálni emezt szeretem. Azt tartom, hogy a színházban is kell tenni az erdélyi magya­rokért. azért rendeztem a Csurka-drámát Gyulán. ÉS ha előre tudom, hogy ilyen lesz. amilyen, áttételek nél­kül szókimondó, a vissz­hangja meg ellentmondásos — százszor inkább vállaltam volna. Sulyok Erzsébet / t

Next

/
Thumbnails
Contents