Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

Péntek, 1988. július 15. 113 Biotechnológia '88 Tanácshozás és kiállítás A biotechnológia témakörében rendez tanácskozást és kiállítást Budapesten szeptember 12-től 16-ig a KISZ Központi Bizottságának Élelmiszeriparban Dolgozó Fiatalok Tanácsa. Azoknál a vállalatoknál és intézményeknél dolgozó fiataloknak a jelentkezését várják, akik áz új biotechnológiai módszerek fejlesztésében máris jelentós eredményeket értek el, és ezeket be kívánják mutatni. A tanácskozás kiemelt témakörei: a növényi sejt- és szövettenyésztés; az embrióátültetés; a monoklonális ellenanyagok, vakcinák, diagnosztikumok és ipari enzimek gyártása. Továbbá élelmiszeripari technológiák kialakítása; a környezetkímélő biotechnológiai módszerek bevezetése és a biotechnológiai háttéripar fejlesztéGobbi Hilda temetése A Művelődési Minisztérium, Budapest Főváros Tanácsa, a Katona József Színház, a Nemzeti Színház, a Magyar Szízházmúvészeti Szövetség és a Színházi Dolgozók Szakszervezete tudatja, hogy Gobbi Hilda temetése július 29-én, pénteken délután 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben. A kegyeletet délután 2 órától róhatják le tisztelői a ravatalnál. Kirándul az osztály (4.) Hódolat és hála Kőszegen most csak átszaladunk. Idegenvezetőt szeretnénk kérni délutánra. Világszép vadgesztenye-fasoron megyünk, és nem tudunk hová lenni az ámulattól. Az erdőgazdálkodás szakkifejezései itt nem csenghetnek idegenül, mégse tudtak még tarvágást csinálni ebben az utcában? Forog benne az idegen, és a század első felének hangulatával várja őket? Mi azért már megelőztük őket, idestova negyedszázada. Sajnos. Pedig itt az egy főre eső zöldövezet egyébként is „túlméretezett", a hegyei is erdőkkel tömve. A fazekasokról szólva említettem a szénakaszálást. Az idegenforgató hivatalban avval fogad bennünket a kis kirendeltségvezető, szívesen elvállalna akár ő is bennünket, de komoly gondok jöttek közbe. Eső esett az éjszaka, gombászni kell mennie. Fiatal, eszes, értelmes, intelligens, ós gombászni jár? Azt hiszem a fél város ezt teszi meleg esők után. Horvátzsidánynak csupa fenyő a főutcája, Völcsejé vadszilva és meggy. Hadd vigyék hírül az idegenek, vannak még falvaink és városaink, ahol nem a gaz tenyészik úton-útfélen. Ésó után azonban nemcsak a gombaszedők indulnak, de a kaszálók is. Energiatakarékos szempontok jönnek elő, a nedves füvet könnyebben vágja a kasza. Hogy az útszéli gyümölcsök és a füvek mennyi ólmot raktároznak el a füstből, azt persze, nem tudjuk, de talán nem is mérte még senki, pedig akár közvetlenül, akár tejjel és hússal biztosan bejut az emberi szervezetbe is. Most vágódik eszembe, azért is kaszálhatnak ennyien, mert most már bárki kaszálhat, június tizedikén szokták föloldani az árokparti tilalmakat. Az olcsó szénán jobban telel majd a Riska. Lövő után újkori nyárfasor szegélyezi az utat. Szép ez is, hogyne lenne szép, és attól se kell félnünk, hogy nekimennek az autók, annyira távolról követik az aszfaltot. Sopronról megint hallgatok. Sokan járnak ott, ha csak átutazóban is. talán többet is tudnak róla, mint amit mondhatnék. Áradatban özönlik a nép, és néhanéha magyar szót is hallani. Az üzletek így is állják a rohamot, sőt panaszkodó kereskedőt még nem is láttunk. Nekünk egyelőre az a jó, ha saját lábán megy ki az országból az az áru, amit a hivatalos kereskedelem csak ráfizetéssel tudna kivinni. A Deák étteremben kérünk ebédet. Hetvenhét előre bejelentett csoportjuk van már, de természetesen vállalnak minket is. Az egyik teremben van még egy asztalsor, ahová csak egy órára várják a táncosokat Hogy el ne felejtsem, néptáncfesztvál van éppen, és talán minden csoport ide hivatalos ebédre. Éppen elütötte a delet az óra, már itt is vagyunk, és lássatok csodát, már hozzák is a levest. A pincérek kedvesek, udvariasak és villámgyorsak. Igen, emlékszem rá, Ausztriában már találkoztam hasonlóval. Ennyit jelentene a határ közvetlen közelsége? Pedig a termek rogyásig megtömve emberrel. Fél órával később már az asztalt is leszedték utánunk. Kvaterkázó atyafiakat nyilván megőrjítene ez a sietség. de a mindent látni akaró turistának ez a jó. Gondolom a téli hónapokban takarékra kapcsolják itt is magukat, de most az idő hozza a legnagyobb nyereséget. Sopronkőhida. Röpke gondolat a börtön előtt BajcsyZsilinszky és a többiek emlékének. Átkozott butaság! Még itt is gyilkolt a féleszű rendszer, pedig már az utolsó perceit élte. És micsoda fejeket pusztított! Fertörákós. Most nem a természetnek adózunk, hanem az emberi munkának. Még akkor is, ha tudjuk, rabszolgák kezdték művelni a kőbányát, és föltehetően a későbbiek is rabszolgasorban dolgoztak, mert a kőbányászat nálunk csak így képzelhető el. És ide telepitette be a hálás utókor A kékszakállú herceg várát! Jól tette, jobb helyet legföljebb Aggtelek adhat neki. Ellátunk a Fertő-tóra is. Harmadát szabadon nézhetjük, de akinek útlevele van, akár az egészet is. Végre kikiabálhatja magát a társaság a tizenöt millió évvel ezelőtti tenger megkövesedett üledéke között. Nagycenk. A hódolat és a hála hozott bennünket. A Széchényiek-Széchenyiek ősi fészke (Egy anyakönyvi tévedés elég, hogy az egyik így, a másik úgy írja a nevét.) Hatottak a tanok eddig is, volt idő, amikor sokkal jobban, mint napjainkban. de mintha megint meleg eső áztatta volna őket: újra teremnek. Kezünkbe adott magnetofon az idegenvezetőnk, hajszálpontos érzékkel kiszámítva idő és hatás. Lelketlenül daráló idegenvezetőket többször is megsétáltatnék vele. Ha nem kéne rohannunk a szöveg után, minden teremben mindent megnéznénk, de legnagyobb hajcsárunk az idő. Kőszeg. Kicsi ékszer a térképünkön. Nagy Demeter az idegenvezetőnk, az, aki reggel még gombászási remények miatt nem mert elvállalni bennünket Hadd tegyem oda nevét az iszkázi Szab» Artal és a pityerszeri Balogh Jánosné mellé. Első utunk a határra visz, a hét forráshoz, Almos, Előd, Kond, Ond, Tas. Huba és Töhötöm. Hogy kerülnek ezek ide? A vérszerződésre jéghideg vízzel emlékezzünk? Persze, persze, jött a millennium 1896-ban, akkor nevezték el hét nagy vezérünkről. Aki pedig a hét forrás vizéből iszik, szerelmes lesz estére. Van, aki kétszer is, többször is végigissza. Aki meg is mosakszik benne, szebb lesz, mint volt. Sokan akarnak szépülni. És aki jót iszik, okosabb is lesz. Na, annyit igyunk, hogy legalább az érettségiig tartson a hatása. Halljuk az idegenvezetőtől, közelben van az Irottkő, de mivel a határon van, nem látogatható. Aki mindenáron látni akarja, átmegy a szomszédba, és onnan nézi meg. Mi megvigasztalódunk, majd csak elérjük ebben is szomszédainkat, Állítólag a határzárat is föloldanánk, ha világútlevél van, nagy szerepe nem lehet, de — ezt is hallomás alapján mondom —. most az osztrákok kémek bennünket, hogy ne tegyük. Fizetni is hajlandók, hatalmas summákat, forog ki a szó, csak mi vigyázzunk továbbra is keUőnk határára. Idegenforgalmilag is kitűnő helyzetben van Kőszeg. Minden más látnivalója egy tömbben van. Sajnálni való szerencsétlenségünk, hogy az előbb már idézett utolsó napokban az ország fővárosa is volt. Ez akkor derül ki, amikor a városháza külső freskói előtt megkérdezzük, az ötvenes években nem volt-e baj abból, hogy szentek is vannak közöttük. Semmi baj nem volt, sőt! — hangzott a felelet. További magyarázatot kértünk, és meg is kaptuk: nemzetvesztő nemzetvezetőnk képét festették át. Századok kiabálnak át egyik oldalról a másikra. Külön története van anak is, hogy egymás mellett két katolikus templom áll, és föltehetően minden ház megélt már legalább két kötetre való regényt. Azt azonban még mindig nem tudtuk befogadni, hogy a vár védője, Jurisics Miklós nem finomkodta -ch-val a nevét. Szobrán is tévesen áll, és úti könyveinkben is. Pedig történelmi bizonyítékaink van nak rá. hogy tudunk mi ma gyarok maradni akkor is, ha szomszédunkban idegen tör vények szerint másként írják a dalmát szót. (Folytatjuk.) Horváth Dezső Kinevezések és megbízások a szegedi egyetemeken A közelmúltban docensi kinevezéseket és az intézményi állami vezetés különböző posztjaira történő megbízásokat nyújtottak át Szeged egyetemein. A József Attila Tudományegyetem új docensei: Békésiné Fejes Katalin (Magyar Nyelvészeti Tanszék), Csapó Benő és Kékes-Szabó Mihály (Neveléstudományi Tanszék), Martonyi Éva (Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszék), Ötvös Péter (I. Számú Magyar Irodalomtörténeti Tanszék), Szigeti Lajos (II. Számú Magyar Irodalomtörténeti Tanszék), Szörényi László, mint mellékfoglalkozású (összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék), Valaczkai László (Nyelvi Laboratórium), Benedict Mihály (Elméleti Fizika. Tanszék), Dombi András és Galbács Zoltán (Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék), Halász János (Alkalmazott Kémiai Tanszék), Kluk'ovits Lajos és Bálintné Szendrei Mária (Algebra és Számelmélet Tanszék), L ehoczky Endréné (Biokémiai Tanszék), Csákiné Tombácz Etelka (Kollodkémiai Tanszék) és Kissné Nóvák Éva (Filozófiai Tanszék). A JATE rektora, Csákány Béla — az ügyrendi szokásokat tekintve első ízben — átnyújtotta Bodnár László rektorhelyettesnek a további három évre szóló megbízást. A távozó Kocsondi András helyett Balázs Mihály docens látja el a nevelési rektorhelyettesi teendőket. Az Állam- és Jogtudományi Kar új dékánja Vastagh Pál docens lett a leköszönő Papp Ignác professzort követően. A Bölcsészettudományi Karon Makk Ferenc dékánhelyettesi székét Rozsnyai Bálint docens örökölte. Váltottak a Természettudományi Karon is: Szederkényi Tibor egyetemi tanár három év leteltével átadta dékánhelyettesi teendőit Mészáros Rezső docensnek. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen a docensi kinevezésekről szóló okiratokat Szilárd János rektor a kővetkezőknek adta át: Falkay György (Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika), Herczegné Várkonyi Ágnes (Gyermekgyógyászati Klinika), Jancsó Gábor (Élettani Intézet), Kocsisné Nagy Erzsébet (Klinikai Központi Mikrobiológiai Laboratórium), Pintyéné Hódi Klára (Gyógyszertechnológiai Intézet) és Sándor László (Idegsebészeti Klinika). A Tiszában t ig nincs... Hír: holnap július 16-án három magyar zeneművész egy hónapos tanulmányútra utazik Chicagóba. A világhírű karmester, Solti György és a magyar kultúra szinten külföldön élő mecénása. Soros György közös pályázatának három nyertese négy hétig játszik a chicagói szimfonikusokkal, hazatérésükkor pedig mindhárman új hangszert kapnak, amelyet addig használhatnak, amíg magyar zenekarokban dolgoznak. A nyertes pályázók egyike Nagy Zsolt tubaművész, a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagja. — Meséljen a pályázatról. Miért nevezett? Mi vonzotta inkább: egy hónap a világ legjobbnak mondott rézfúvós zenekari egységében, avagy az új tuba ígérete? — Vonzott? Kényszerhelyzetben voltam. Dühömben ós tehetetlenségemben jelentkeztem. — Megbocsásson, egyáltalán nem vall tehetetlenségre, hanem tehetségre, hogy nyolcadik helyezett lett az NDK-ban egy nemzetközi versenyen — emlékszem, tudósítottam erről a zenekar évadzárásakor. Most pedig 18 pályázó közül választotta ki a chicagói szimfonikusok vezető karmestere ... — Tessék figyelni! 1984ben, az akadémia elvégzése után rögtön Szegedre kerültem. Kaptam egy hangszert. amelynek korát azóta sem sikerült pontosan meghatároznunk. pedig 25 évre visszamenőleg néztük át a papírokat... A tuba az idővel elhasználódik, nem olvan mint a hegedű, ami annál jobb. minél régebbi. A zenekar már jóval az idekerülésem előtt igényelt hangszert, de hát egy jó tuba ára félmillió és egymillió forint között mozog. Négy éve folyamatosan próbálkozunk, hogy a meglevővel azonos típusú. NDK-gyártmánvú. tehát nem valutaigényes hangszert vásárolhassunk: a pénz talán már összegyűlt Ifjúsági találkozó A szocialista országok fővárosai XIV. ifjúsági találkozójának az idén Varsó ad otthont július 19. és 23. között. A rendezvényre 19 szocialista, illetve szocialista orientációjú ország fővárosa küldi el fiataljait. A résztvevők véleményt cserélnek majd a fiatal nemzedék szerepéről a szocialista országok társadalmi-gazdasági és tudományos-technikai fejlesztésében a reformok véghezvitelében, s várhatóan elfogadnak egy békedeklarációt is. A lengyel televízióban a küldöttségek képviselői stúdióbeszélgetésen vesznek részt. A magyar küldöttséget Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára vezeti. (MTI) volna, de a gyár nem teliesíti a szocialista országokba a szállításait, nyilván, mert az NDK-ban is jobban kell a kemény pénz. A hangszereiket eladják Nyugatra. Mármost egy nemzetközi verseny nem tréfadolog: egész évben készültem, gyakoroltam minden időmben, bár pont kifogtam, hogy a zenekar különösen leterhelt volt, ráadásul tanítok a konziban és a főiskolán, mert 5 ezer 200 forintból, a fizetésemből, nem tud megélni a négytagú család. A versenyeken általában 10 százalékot vesz le az ember teljesítményéből a drukk, ez eddig rendben. De roppant idegesítő, ha tudván tudom, hogy a hangszerem állapota. »alkalmatlansága miatt képtelen vagyok azt produkálni, amire pedig képes lennék. Hiába a roppant munka, az időt. energiát emésztő befektetés, ha minimum 20 százalékkal csökkenti a teljesítményem értékét — a hangszerem. Itthon azt mondtam, most már tényleg csinálni kell valamit. ígéretet kaptunk, állítólag gyűlt a pénz a hangszerre, még valuta is került volna ... így azonban, hogy sikerült a pályázat, minden leegyszerűsödött. — Solti György július 6-án hallgatta meg a selejtező után „talpon maradt" nyolc zenészt. Vajon észrevette, hogy maga a hangszere ellenére ... — ... persze, hogy észrevette. Minlenkitől megkérdezte. hol játszik, mióta, hány éves — ilyesmiket. Kötelező volt egy versenvmúvet bemutatni, de Solti karnagy urat inkább a zenekari állások érdekelték. Egy-egy mű kényesebb zenekari szólóit kérte, és azt figyelte, hogy ki tud a legrugalmasabban eleget tenni az ő pillanatnyi instrukcióinak. Egy kürtös és egy trombitás kollégával megyünk Chicagóba, ők viszik a hangszerüket. Nekem azt mondta Solti György: „Ezt a hangszert nem hozhatja ki. Ha hazautazik Szegedre, menjen le á partra és finoman e.essze bele a Tiszába." — Megtette? — Nem. Min gyakorolnék most? Chicagóban kapok majd kölcsön hangszert... — Állítólag Solti azért visz ki rézfúvósokat, mert oá ezt az egységet találta leggyengébbnek egy itthoni fellépésekor. — Így igaz. Nálunk elérhetetlen álomnak tetszik, hogy négy egyforma tudású ember üljön egy-egy szólamban. pedig a képzés majdnem tökéletes, és tehetségek is vannak. Rólam sem kell azt hinni, mert megnyertem ezt a pályázatot, hogy én lennék a legiobb a hangszeremen. Legalább hárman biztos, hogy iobbak nálam. Mindegyikünk különböző zenekaroknál dolgozik. Egyszerűen nincs akkora tömegű jó muzsikus, hogv egészséges kiválasztódással első osztályú. minősééi együtteseket lehetne kiállítani. .— Vagy mégis. De akkor egészen másképpen kellene szerveződni és dolgozni a zenekaroknak, nem? — Lehetséges. Nyugaton az iskolák elvégzése után kezd igazán tanulni a zenész. Egy-egy zenekar tagjai évenként szigorúan megméretnek, próbát játszanak a saját pultjukért a saját együttesükben. Harmincéves korukra érett, kiforrott muzsikusok lesznek. Nálunk az akadémia után rohangál az ember egyik együttesből a másikba, egyik mellékállást a másik után kénytelen vállalni. Én az utolsó két évemben akadémistaként az Operaház zenekarában játszottam. kitűnő hangszerem volt El kellett jönnöm Szegedre, mert a 4 ezer 200 forintos ottani kezdő fizetésem a pesti albérletre lett volna elég. A rohangálás, pénzkeresés közepette nem is lehet de ha nincs személves igénye az embernek, nem is kell egyre többet és jobbat produkálni. Megy a szekér, valahogy, nyugdíjig... — Melyik magyar zenekarban játszik majd az új tubán? — Azt kérdezi, elmegyek-e Szegedről, miután hazajöttem Chicagóból? Nem. Sulyok Ernőket