Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

Csütörtök, 1988. július 14. 3 Az MSZMP Központi Bizottságának ülése terheit csökkentő intézmé­nyes eszközrendszer, szo­ciálpolitikai koncepció ki­dolgozását, a bérreform elő­készítését, valamint a dol­gozók érdekeltségének növe­lését teljesítményük fokozá­sában. Mindezen intézkedé­sek lehetséges anyagi forrá­saként említette Nagy Sán­dor a beruházási költségek csökkentését, a vállalati tar­talékok kiaknázását, a költ­ségvetési kiadások mérsék­lését, a nem gazdaságos ter­melői és kereskedelmi kap­csolatok fokozatos leépítését. Fodorné Birgés Katalin úgy vélte, hogy a bérrendszer kötöttségeinek feloldásával és az infrastruktúra fejlesz­tésével lehetne csökkenteni a lakossági terheket. A központi Bizottság tag­jai nagy súllyal foglalkoztak a gazdasági tervek, refor­mok politikai, társadalmi, és ideológiai hatásával, kísérő­jelenségeivel is. Maróthy László kedvező feltételként említette, hogy az országos értekezlet után nőtt a párt döntésképessége, kedvezőtlen viszont, hogy nem alakult még ki a fordulatot segítő termeléspolitika, s nem eléggé érezhető ebben az irányban a piaci hatás sem. Szlamenicky István azt húzta alá, hogy a lakosság annál következetesebben áll majd ki a reális tervek, programok mellett, minél jobban ismeri a valóságot, minél jobban érti a jövőt érintő elképzeléseket. Ör­dög h Szilveszter is a politi­ka őszinteségét, a bizalom növelését, a szakismeret ter­jesztését, s mindezekkel együtt a dolgozó, alkotó, áldozatokat és terheket vál­laló ember megbecsülését tekintette fejlődésünk leg­gazdagabb forrásának. Maróthy László felszólalá­sában tájékoitatta a Köz­ponti Bizottságot a bős­nagymarosi erőmű építésé­nek jelentőségéről az ener­giagazdálkodás, a hajózás, az árvíz- és környezetvéde­lem szempontjából. Ezután az elnöklő Berecz János berekesztette a vitát, amelyben eddig huszon­egyen szólaltak fel. Ma folytatódik a tanácskozás A Magyar Szocialista Munkáspárt székházában szerda este befejezte első napi munkáját az MSZMP Központi Bizottsága A népgazdaság fejlődésének év eleji tapaszta­latairól készült előterjesztés, illetve a jövő évi fejlődés irányaira kidolgozott javaslat, valamint a szóbeli kiegé­szítés vitájában huszonegyen mondták el véleményüket. A tanácskozás csütörtökön újabb hozzászólásokkal foly­tatódik. Szóvivői tájékoztató A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága ülésének első na­pi vitáját követően Berecz János, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bi­zottság titkára tartott szó­vivői tájékoztatót. Elöljáróban hangsúlyozta: új eleme volt az ülésnek, hogy az első napirenddel kapcsolatos előadói beszédet követően kritikus és ellen­véleményeket is megfogal­mazó kérdéseket tettek fel a résztvevők. Főleg arról ér­deklődtek, hogy a támogatá­sokat miként lehet átcsopor­tosítani, illetve elvonni, s ez mennyiben érinti a vállala­tokat, a fogyasztókat. Ezután 23-an jelentkeztek hozzászólásra, s a tanácsko­zás közben még ketten kér­tek szót. A vitában eddig 21­en fejtették ki véleményü­ket, így négyen csütörtökön kapnak szót. Az első napÍ7 rend vitájának zárszava után dönt a testület, hogy a gazdaságfejlesztésnek — a Népszabadságban koráb­ban ismertetett — A és B változata közül melyiket tá­mogatja. 'A szóvivő a továbbiakban kifejtette: ami az A és B variációt illeti, az ülésen élénk vita bontakozott ki, de a túlnyomó többség az A változatot támogatta. Amint az «.gyík felszólaló megfo­galmazta: ha a lassú halál, vagy az operáció között kell választanunk mai gazdasági helyzet megoldására, akkor ő az operációt ajánlja, tud­va, hogy abban is van koc­kázat, azaz társadalmi és szociális feszültségekkel jár­hat együtt. Az eszmecserében a fel­szólalók tulajdonképpen az eddigi tapasztalatokkal, az eddigi gyakorlattal vitatkoz­tak, kiemelve ezekből a ked­vező vonásokat, illetve a ne­gatívumokat. Az elmaraszta­lások zömmel a döntési rendszert érintették, felve­tették a hozzászólók, hogy nem volt lehetőség "több­féle variáció megvitatására, nyílt döntésre például a nagyberuházások esetében. A Magyar Rádió munka­társa Németh Miklós dél­előtti referátumában elhang­zottakra utalva arról érdek­lődött: milyen intézkedések­re van szükség még ebben a hónapban annak érdekében, hogy 10+12 milliárd forinttal csökkenjen a költségvetési hiány. 'A kérdésre válaszolva Be­recz János kiemelte: olyan intézkedésekről van szó, amelyek elsősorban a válla­latokat érintik. Ilyenek pél­dául a határozottabb ösztön­zés az export növelése vagy szinten tartása érdekében és a vállalati jövedelem növe­lése ott, ahol a teljesítmény alapján ezt kiérdemelték. Mindez súlyosan érinti a veszteséges vállalatokat, mert gyorsítani kell a tá­mogatás csökkentését, s ez azzal jár, hogy működésük lehetetlenné válik. Az adó­kedvezményeket is felülvizs­gálják, következetesen be­hajtják az adókat, illetve egyes támogatásokat tétele­sen is csökkentenek. Tulaj­donképpen ebből „áll össze" a 10-12 milliárd forint. Szó van arról, hogy a lakosságot érintő intézkedésekre is sor kerülhet, erről még nincs döntés, olyan lehetőségeket vizsgálnak, mint például a hitelkiáramlás fékezése, esetleg magasabb kamat megállapítása. <A Népszabadság munka­társa a vitában elhangzottak­ra utalva megkérdezte: mi a véleménye a szóvivőnek ar­ról, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetében a politika ismét a fordulat Kifejezést hasz­nálja és új programmal áll ki a már korábban elhatá­rozott stabilizációs és ki­bontakozási program után. 'Berecz János válaszában kifejtette: erről a kérdésről élénk vita bontakozott ki, s az előadó vitazárójában rész­letesen kitér majd erre a té­mára. Az azonban nem áll, hogy csak a politika hasz­nálja a fordulat kifejezést, hiszen gazdasági szakembe­rek, gazdaságtörténészek is úgy értékelték az ismertetett programot, hogy az fordula­tot jelent. Tehát nem csupán politikai szóhasználatról, hanem a gazdasági szakem­berek által megerősített kon­cepcióról van szó. i Többen vélekedtek úgy a vitában, hogy az A változat jobban kidolgozott, mint « B variáns — mondta a Népszabadság munkatársa, s megkérdezte: a Központi Bizottság miért nem azonos mélységben dolgozta ki a két változatot. A válaszból kiderült: most arra kér felhatalma­zást a szakembergárda, il­letve a kormány illetékes intézményrendszere, hogy melyik variációt dolgozzák ki alaposabban. Meggyőző­désem — mondta Bereca János —, hogy az A válto­zatot nagyobb erővel támo­gatják, emellett azonban a B variációt is figyelemmel kísérik. Idén még egyszer lehetősége lesz a Központi Bizottságnak, hogy áttekint­sen egy, már részleteiben is jobban kimunkált variációt. A^s MTI munkatársa ar­ról érdeklődött, hogy akad­tak-e olfhn felszólalók, akik egyik változattal sem értet­tek egyet, és valamilyen más elképzelést vázoltak fel; továbbá, arról tudako­zódott: a programok meg­valósításával együtt járó La-' kossági terheket hogyan mérlegelték véleményük megfogalmazásakor a hoz­zászólók. Olyan felszólaló, aki azt mondta, hogy egyik változat sem jó, nem volt — hang­zott a válasz. Ketten is amellett érveltek, hogy nem kellene szigorú határt húzni a két variáció között, mert elképzelhető, hogy ez A megvalósítása esetén a B­ből is fel kell néhány ele­met használni, különösen abban az esetben, ha erő­teljesebb szociális feszültsé­gek keletkeznek az intézke­dések nyomán. Csaknem minden felszó­laló sorra vette azokat a veszélyeket, amelyeket az A variáció megvalósítása hor­doz. Ügy fogalmaztak: ez együtt járhat társadalmi és szociális feszültségekkel, hi­szen nő az infláció, emel­kednek a megélhetési költ­ségek, számo]ni kell na­gyobb arányú munkanélkü­liséggel. Ideiglenesen bizo­nyos termelési visszaesés is bekövetkezhet, hiszen ága­zatokat kell leépíteni, meg­szüntetni, hogy ne alakul­hasson ki ráfizetéses terme­lés Egy munkás nő viszont annak a véleményének adott hangot: elég a haloga­tásból, 10 éven keresztül toltuk magunk előtt a prob­lémákat. Nézzünk szembe e helyzettel, a tényekkel, és tegyünk meg mindent an­nak érdekében, hogy átjus­sunk ezen a nehéz szaka­szon — mondta végezetül Berecz János. Felül az átlagon E szerint a 63 termelőszö­vetkezet közül az élvonalbe­li 15 a termelés közel egy­harmadát, az eredmény fe­lét mondhatja magáénak. A termőterületből és a lét­számból egyaránt 28 száza­lékkal részesednek. Ez a kör átlagban 100 forint költség után 18 forint 60 fillér ered­ményt produkált, míg a töb­bi téesz 6 forintot. Az, hogy öt kedvezőtlen termőhelyi adottságú, homo­ki nagyüzem — a Szatyma­zi Finn—Magyar Barátság, a Rúzsai Népszabadság, a For­ráskúti Haladás, a Puszta­szeri Hét Vezér és a Csen­gelei Aranyhomok Tsz — is e csoportban szerepel, bizo­nyítja, nincs feltétlenül szo­ros kapcsolat a föld arany­korona-értéke és az eredmé­nyes gazdálkodás között. A rossz minőségű földeken jól megválasztott termelési szerkezet, megfelelő árkiegé­szítési rendszerrel ötvözve biztosítja a versenyben ma­radást. Az is kiolvasható a számokból, hogy a 4—5 ezer hektáros átlagos termőterü­let volt ezekre a szövetke­zetekre jellemző, az ettől el­térő nagyságrend ritka. Az egy gazdaságra jutó létszám közel száz fővel, az eszkö­zök értéke 146 millió forint­tal magasabb a jó ered­ménnyel gazdálkodóknál. Mindebből azt a következte­tést vonhatjuk le, hogy a termelési tényezők megfele­lő koncentrációja szükséges ezek maximális kihasználá­sához. Az eltérő adottságokból adódóan olyannyira más a termelési szerkezet, hogy ezt a homoki és feketeföldi tée­szeknél célszerű volt külön­külön vizsgálni. Az öt homo­ki gazdaság termelésének 72, nyereségének 62 százaléka az alaptevékenységből szárma­zik úgy, hogy a növényter­mesztés és állattenyésztés közel azonos súllyal szerepel. Az eredményesség azonban a növénytermesztésben ked­vezőbb. A vetésszerkezetben magasabb a rozs, a napra­forgó, a burgonya és a lu­cerna, kisebb a kukorica részaránya. Ugyanakkor a zöldségféléké kétszeres a többi szövetkezethez képest. Itt található a megyei tée­szek szőlőterületének 35, és a gyümölcsösöknek 26 száza­léka. Az állattenyésztésben meghatározó a szarvasmar­ha és a baromfi. Az alapte­vékenységen kívüli tevé­kenység a termelésből 28, az eredményből viszont 38 szá­zalékkal részesedik. Ezen belül meghatározó a keres­kedelem, főleg Rúzsán, For­ráskúton és Csengelén. Itt magas szintű háztáji integ­Nemcsak az embe­rek, hanem a gazdálko­dó egységek — így a termelőszövetkezetek —' teljesítménye is igen differenciált, s ebben is léteznek törvényszerü­iégek. Kürti Klára, a ;éeszszövetség munka­társa nemrégiben me­pyénk téeszeit vizsgál­a, s a hatékony gaz­lálkodás mutatójaként i száz forint költségre jutó szövetkezeti ered­nényt választotta. A rangsort az utóbbi há­rom év adatai alapján állította össze. rációval összekapcsolt zöld­ség-gyümölcs forgalmazás. A pusztaszeri téeszben a szárí­tóüzem hoz jelentős bevéte­leket, míg Rúzsán vegyi üzem és varroda működik. A tíz feketeföldi gazda­ságban a termelés 89, az eredmény 85 százalékát az alaptevékenység adja, s a növénytermesztés döntő súllyal szerepel. A hasonló adottságú téeszekhez ké­pest a szántóföldi zöldségte­rület kétszeres, s a megye szövetkezeti üvegházfelüle­tének 58, fóliájának 68 szá­zaléka található itt. A nye­reség zöme is innen szárma­zik. Az állattenyésztés a ter­melésből 25, az eredmény­ből 32 százalékot tesz ki. Feltűnő, hogy sertéstartással csak 3 üzem foglalkozik, eb­ből az a következtetés von­ható le, hogy érdemesebb a kukoricát értékesíteni, mint feletetni. A kiegészítő tevé­kenység a termelés negye­dét, az eredmény 15 száza­lékát jelenti. Az ipari tevé­kenység aránya elenyésző, oka: a föld itt még az átlag­nál jobb megélhetést bizto­sít. A kereskedelem aránya számottevő, s ebben a Korai Zöldségtermelési Rendszer­nek is szerepe van. Érdekes, egyben elgondolkodtató je­lenség, a társulásokba be­fektetett, valamint a kihe­lyezett pénzek nyeresége, kamata a legjobb ágazato­kéval egyenértékű, vagy azt meghaladó. Ez felvet egy dilemmát: érdemesebb a pénzt így forgatni, mint a termelés korszerűsítésére fordítani. Társadalmi mére­tekben ez egyáltalán nem örvendetes jelenség, de ha a gazdaság saját érdekeit nézi, úgy kell cselekednie. Ez egyben szabályozó és pénz­ügyi rendszerünk kézzel fog­ható kritikája is. összegezve megállapítha­tó, az adottságokkal, a ha­gyományokkal, az értékesí­tési lehetőségekkel össze­hangolt termelési szerkezet a siker fontos eleme. Azon­ban azt is látni kell, hogy a jó eredmények mögött az átlagnál magasabb színvo­nalú munka rejlik. A szer­vezettség és jó piaci munka hatását jelzi, hogy e terüle­teken nemcsak a „húzóága­zatok" produkálnak magas színvonalon, hanem a ter­melés többi része is. A ti­zenöt téesz eszközökkel a többieknél jobban ellátott, s az eltérés napjainkban is fo­kozódik. Az is látható, hogy a gyorsan változó közgazdasá­gi szabályozókhoz ott tud­nak jól alkalmazkodni, ahol az elemzések megfelelő mélységúek, s kellő infor­mációs rendszert hoztak lét­re. Az emberi tényezőkről sem szabad megfeledkezni, hisz a gondolkodás, az em­beri értelem, a felismert és anyagilag alátámasztott ér­dekeltség nélkül nincs előbbrejutás. Az érdekeltsé­gi rendszer legfőbb korlátja a szigorúan központilag be­határolt keresetnövelési le­hetőség, amely a hirtelen teljesítményjavulást nem tudja elismerni. Az adott le­hetőségeken belül azonban az önelszámoló egységek, a részesmúvelés, az ered­ményhez kötődő megítélés ösztönzőleg hatottak. A folyamatosság nagy előny, ezekben a gazdasá­gokban a munkaerőmozgás az átlagosnak a kétharma­dát sem éri el. A felsőfokú végzettségűek aránya is ma­gasabb. A tapasztalat az, hogy ahol jól mennek a dolgok, az elnök nyugdíjazá­sa sem jelent törést, megfe­lelő utód a saját szakember­gárdából kerül ki. Látható, a jó eredmények mögött nincsenek csodasze­rek, „csak" a termelés ösz­szes tényezőinek harmoni­kus összhangja. Aki most akar hirtelen erre a szintre eljutni, nincs könnyű dolga, hisz a legtöbb jövedelmező tevékenység már „foglalt", s még a sikerrel kecsegtető beruházásokra is nehé_z hi­teleket, támogatást szerezni. T. Sz. I. Mórahalmon nem lesz pártértekezlet Testületünk párttagsága az elmúlt másfél évben aktí­van vett részt az útkeresés­ben. .. olvasható abban a dokumentumban, amelyet tegnap vitattak meg az MSZMP Mórahalom Városi Jogú Nagyközségi Bizottsá­gának ülésén. A javaslat — melynek elő­adója Szűcs Istvánné titkár volt — az országos pártér­tekezlet állásfoglalása alap­ján összegzi a mórahalmi pártbizottság feladatait. Szól a szervezeti élet legfonto­sabb tennivalóiról — így többek közt a pártdemokrá­cia erősítéséről, a káderpo­litikai elvek megvalósításá­ról, a testületi tagok válasz­tásának elveiről, a pártbi­zottság munkamódszerének, munkastílusának megújítá­sáról, a döntéseket követő szervező, ellenőrző munkáról, s külön említi a pártappa­rátusra háruló új feladato­kat A dokumentum máso­dik fejezetében az agitációs és propaganda munkával foglalkozik. Kiemelésre ér­elemes gondolat: „az appará­tus munkájában fő szem­pont a meggyőzés, az egysé­ges politikai szemlélet és cselekvési egység kialakítá­sa és állandó továbbfejlesz­tésére való törekvés legyen." Szó van még e fejezetben a politikai vitakultúra fejlesz­téséről, a pártoktatás tartal­mi, formai alakításáról, az információs rendszer műkö­désének javításáról a közok­tatás, közművelődés és egészségügy szerepéről is. majd a dokumentum a gaz­daságpolitikai munka fóbb feladatainak összegzésével zárul. A javaslat vitájában fel­szólalt Tanács István, Varga Tibor, Dobó József, Molnár János, Bencsik János, Szon­di Sándor és Fülöp László (Mórahalom). Demus László (Asotthalom), Horváth Jó­zsef (Zákányszék), Gyuris Mária (Pusztamérges—öttö­mös) és Végh Gyula a me­gyei pártbizottság osztályve­zető-helyettese. A testület a feladattervet elfogadta és úgy dönött, hogy nem tartja szükségesnek Mórahalmon pártértekezlet összehívását Jó ütemben aratnak Száraz az időjárás, ország­szerte dolgoznak a határban a kombájnok; július dere­kán jó ütemben halad a be­takarítás. A mezőgazdasági nagyüze­mekben az őszi árpát or­szágszerte levágták, a ter­méssel elégedettek a szak­emberek. Ezekben a napok­ban a gépeket mindenek­előtt a tavaszi árpatáblák­ban járatják, és nagy erővel dolgoznak a borsó betakarí­tásán is. Mivel mindkét nö­vény érése ezúttal szinte egybeesett, nincsen lehető­ség betakarításuk halogatá­sára. Ezen a héten, ameny­nyiben az időjárás nem szól közbe, a gépiek mindenütt vegeznek a munkával. Ezután, egy-két napos ki­sebb időeltolódással a bú­zába összpontosítják a csak­nem teljes kombájnparkot, ami azt jelenti, hogy lesz­nek olyan napok, amikor 80 -100 ezer hektárról hozzák le a termést. A búzának ed­dig 10-15 százalékát vágták el és csépelték el, ami az elmúlt évek átlagához' ké­piest megfelelő eredménynek számít. A búza a homokos talajokon több helyen meg­szorult, a szemek a nagy hőség hatására szinte bele­sültek a kalászba, és ez kiesést okozhat az ilyen ter­mőtájakon. A kapás növények most már nagyon várnák a csa­padékot, hiszen az utóbbi időszakban nemcsak hogy meleg volt, hanem a szél is alaposan felszárította a föl­deket.

Next

/
Thumbnails
Contents