Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

Hűtfő, 198S. június 13. r Építők napja Bogrács,forgó, teniszverseny — Ügy felengedtétek e/.t a pörköltet, hogy gulyásnak is jó lenne! — Nem gyalulták simára a7. asztalosok a tűzifát, az a baja, meg aztán nekem min­dig az asszony fűz otthon — évődött a zsűrivel az egyik „főszakács". Nem igazi ver­seny volt ez, csak amolyan játékos, vidám tréfálkozás. A bográcsosok vetélkedésé­ben természetesen az számí­tott igazi győztesnek, aki a „húsosfazék" mellé kerülhe­tett, mikor elkészült azétel. Szombaton a Délép Szőregi úti sporttelepén megrende­zett építők napi juniálisl egyébként is a vidámság, a jókedv, a szórakozás jel­lemezte. Kicsit szerényebbre sikerült az idei ünnep az előző éveknél, de sebaj, a hangulat legalább családia­sabb, barátságosabb volt. . . Igencsak korán kezdtek a horgászverseny résztvevői, itt sem a győzelem volt a legfontosabb.- Tiz órakor már minden készen állt arra, hogy az autóbuszokkal, gép­kocsikkal érkező építők va­lóban jól érezhessék magu­kat. A sportcsarnok mellet­ti placcon forgók, játékok, rögtönzött vidám park vár­ta a legkisebbeket. A bazár­soron pedig szinte mindent kapni lehetett, ami szem­szájnak ingere: a lufitól a törökmézig, az anyósnyelv­tól a hajas babáig volt vá­laszték bőven. Aki vásárfiá­val szerette volna emléke­zetessé tenni az idei építők ünnepéi, könnyen megtehet­te. Nemcsak a hangulatról, de enni-inni valóról is gon­doskodtak a szervezők. S amennyire tilos az .állvány tetején munka közben sör­rel enyhíteni a porzó vesék kínjait, itt annyira „kötele­ző" egy-egy korsó hangulat­fokozó itóka. A sport szerelmesei sem maradtak kedvenc szórako­zásuk nélkül. Már kora dél­előtt megkezdődött a tehisz­verseny, egyéni és páros viadalokon mérték össze az építők ügyességüket, álló­képességüket, technikai tu­dásukat. A sok szórakozást és vi­dámságot biztosító program mellett kicsit komolyabb színfoltja volt a szombat délelőttnek a sportcsarnok­ban rendezett ünnepség, ahol Major Gyula szervezési és Gyenes Kálmán felvételei személyzeti igazgató és Bárdos Ferenc ipari főmér­nök vezetésével ünnepi munkásgyűlésre került sor. Az ünnepi beszédben töb­bek között az ipari főmér­nökség (az egykori házgyár) gondjairól, és a továbblépés lehetőségeiről hallhattak a résztvevők. Az eddigi rutin­nal már nem lehet megol­dani a mai féladatokat, új utakat, hatékonyabb megol­dásokat kell keresnünk — hangsúlyozta a főmérnök. Ezután az üzemegység és vállalat központi dolgozói vehettek át kitüntetéseket, jutalmakat. Nagy sikere volt a Délép Napsugár Táncegyüttes ün­nepi műsorának is. A felnőtt csoport Körök és vonzások című műsorával nyitotta meg az előadást, majd bi­hari, román és székely tán­cokat láthatott a közönség. A legnagyobb sikert a gyer­mekcsoport apróságai arat­ták kalocsai táncukkal. Az ebéd mellé a Szinkron zene­kar muzsikált, majd a kubai dolgozók látványos műsorá­nak tapsolhatott a közön­ség. Az ünneplést a délutáni zápor sem tudta megzavar­ni, a hangulat mit sem ve­szített forróságából. Csongrád megye több vá­rosában — Hódmezővásár­helyen, Makón, Mártélyon — is vidám juniálissal köszön­tötték szombaton az építők ünnepét. Reformok tükrében (még inkább) együtt Szabadka—Szeged Mint arról már beszámol­tunk, jugoszláv pártdelegá­ció tartózkodott a napokban a városban. Az efféle láto­gatások alkalmával szoká­sos ,.illendöség"-természetü érdeklődésen túl különleges helyzetek különleges konk­lúziói késztettek most ben­nünket arra, hogy beszélge­tősre kérjük a szabadkai küldöttség vezetőjét, Bosko Kovacevicet, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Szabadka Községi Elnöksé­gének elnökét. — Három nap tárgyalásai után most itt, a Tiszán dél felé hajózva, tehát mintegy jelképesen is az összekötő „elemek" irányaba tartva tehető föl a kérdés: hogyan, miként összegezheti a sze­gedi megbeszélések eredmé­nyeit? — Régi jó barátok között is előfordul, hogy új és meg újabb részleteket ismernek meg általuk egyébként tu­dottnak vélt dolgok sokasá­gáról. Ügy érzem, most sze­gedi tárgyalásaink idején kölcsönösen és különöskép­pen törekedtünk arra, hogy az előbbiek tükrében min­den eddiginél jobban gon­doljunk a jövőre is. A lehe­tőségekre éppúgy koncent­rálva. mint az eddigi tapasz­talatokra. A magasabb szín­vonalú, még gazdagabb együttműködés érdekében öt nagy területen terjesztettünk elö javaslatokat: a közös környezetvédelmi rendszer­rel kapcsolatosan, tehát öko­lógiai téren; a turistaforga­lom kimondottan radikális mérvű, egymás lehetőségeit kölcsönösen kiegészítő vál­toztatásait illetően, elsősor­ban annak érdekében, hogy együtt állítsuk meg vidéke­ink „átmenöforgalmi" jelle­gét: a meglevők mellett úi. elsősorban a közös végter­mékekre összpontosító gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­sét, vegyes vállalatok, újabb kooperációk létrehozását: úi megoldásokat a kereskede­lem és a szállítás területén: továbbá hasonlókat mind a tudományban, mind a tudo­mányos gyakorlatban. Azt hiszem. a legfontosabb, mindkét oldalról megfogal­mazott igény és cél az volt: maradandó, együttes mun­kálkodásunkat a iövendö nemzedékeinek is megőrző legyen mindaz, amit alkot­tunk és alkotni fogpnk. — Ha már a jövö igy. „emelkcdettebben" is szóba került, nem hallgatható cl valami, ami a legutóbbi. ió fél évvel ezelőtt lezajlott szabadkai beszélgetésünk óta legfontosabb közös esemé­nyünkből következik: a ma­gyarországi pártértekezlet utón alig egy héttel zajlott le a JKSZ országos értekez­lete is. Az újvidéki tévé jó­voltából igyekeztem figye­lemmel kísérni az önök ta­nácskozását. és mit ne mondjak: többször kísérte­ties élményben volt részem. Nemhogy egyes mondatok. de szinte szóról szóra azo­nos megfogalmazások hang­zottak el időről időre. az egybeesés rendkívül feltűnő volt. Eles hangnem, a párt­vezetés felelőssége a válság elmélyülésében, a politikai intézményrendszer megvál­toztatása, pluralizmus, a ki­bontakozás esélyei, és m ig folytathatnánk. Mi a véle­ménye erről a kettősségről? — Közös kényszerítő fel­tételek szorításában élünk. Ezek csakis arra kötelezhet­nek bennünket, hogy kizáró­lag reformokat lehet és kell folytatnunk. Sőt: ki is ter­jeszteni azokat gazdasági re­lációkban épDúgv mint a nálunk is égető fontosságú­vá vált politikai intézménv­rendszer-területeken. Ez cz egybeesés, úgy vélem a ma­gyar—jugoszláv barátság és nagyfokú politikai együtt­működés. ezen belül pedig Szeged és Szabadka testvér­városi kapcsolataiban min­den korábbinál erőteljeseb­ben arra is kötelez bennün­ket. hogy a reformok tükré­ben legyünk még inkább együtt egyfajta közös erő. s az úi idők követelményeit, az úi helyzet adottságait messzemenően figyelempe véve gazdagítsuk, alakítsuk tovább a két város szerte­ágazó kapcsolatrendszerét. A két pártértekezleten el­hangzottak számomra ép­penséggel konkrét bizonyí­tékokként szolgálnak mind­ehhez. Domonkos László Kultusz vagy intézmény? Lidérces mivoltában is fe­ledhetetlen az emlék: egy teljes féléven át William Shakespeare Macbethjét ta­nultuk az egyetemen. Elem­zések keresztül-kasul, a bo­szorkányok és a főhős jel­lemfejlödése és a struktúra, és minden; hétről-hétre, két teljes óra szemináriumán. A dologból mai ésszel két je­lentós következtetés minden­esetre levonható: hogy szó­ban forgó művet, a feledés nagy hatású fékjei dacára, a mai napig jóformán a zsige­reimben hordozom. Továb­bá: igencsak nem lehet akárki még a nagy alkotók között sem az, akinek egyet­len munkáját Bódis Klári egy álló szemeszteren át nyúzatja velünk. Tovább kellene hát gondolni Shakes­peare Vilmos úr végle­ges(ebb)nek minősithetö helyét — a most jobb alka­lom keresve sem kínálkoz­hatna erre, mint a tavaly alakult Magyar Shakespeare Szegedi Ipari Vásár Kiállítók a városból Már csak néhány hét, és július 22-én megnyílik az 1988-as Szegedi Ipari Vásár. A legtöbb kiállító már ki­választotta a bemutatóra kerülő termékeit. Jó néhány vállalatnál, szövetkezetnél szurkolnak azért, hogy egy-egy üjdonságt valóban ott lehessen a standon, a hátralevő rö­vid idő alatt legalább a mintadarabok elkészüljenek, le­gyen új csomagolóanyag, netán megérkezzen a gyártási engedély. Most néhány szegedi kiállító vásári előrejelzé­seiben tallózunk. A Szegedi Konzervgyár kiállítási területén a tömeg­termékek mellett ott lesz­nek munkaigényes cikkeik is. Tavaly óta folyamatosan szállítanak tépőzáras étel­konzerveket exportra. Már a sikertermékeik kózé tartoz­nak a tubusos húskonzervek és ételízesítők. Ezekből már tízfélét szállítanak a boltok­ba. Most tervezik, hogy ez­zel a termékcsaláddal kül­földi piacokon is megjelen­nek. Remélik: a Marx téri bemutatón is találkoznak új vevőkkel. A Csongrád Megyei Gabo­nalörgalmi és Malomipari Vállalat természetesen itt is bemutatja az Unikorn ter­mékcsalád teljes választé­kát. Ugyancsak a bemuta­tópolcokra kerülnek búza-, rozs- és durumlisztjeik. Többféle keverék takarmá­nyukat is ajánlják. A Rheo­pan sütőipari adalékanyag. Hatására nagyobb térfoga­túak, lazább bélzetüek lesz­nek a sütőipari termékek. Ez a termékskála szélesedett most. A Rheopan EM az 1 kilónál nagyobb kenyerek adalékanyaga lesz. A kéziszerszámgyárnak 5 gyáregysége és Szegeden le­ányvállalata van. Néhány olyan termék a kínálatuk­ból, amely először szerepel ezen a bemutatón: a szüre­telésnél, szőlőfürtök tisztí­tásánál, virágok vágásánál használható újfajta metsző­olló, különféle gyaluvasak, önzáró fogócsalád, láncos csőfogó, ötdarabos szigetelt fogócsalád és szerelt l'ém­fürészkeret. A Tabdi Tüzelés és Hő­technikai Üzem szegedi egy­sége mini ioncserélő beren­dezéssel, asztali ioncserélő­vel és vízlágyító berende­zéssel szerepel. Elsősorban a gabonater­mesztő szakemberek ér­deklődésére számithat az 5 éve alakult Agrotricia Gaz­dasági Társaság standja. A tárgyaióban valószínűleg majd a kővetkező növényne­vek hangzanak el a leggyak­rabban: csicseri borsó, szó­jabab, száraz bab, naprafor­gó, lóbab és természetesen durumbúza. A Szegedi Vízmüvek és Fürdők nyomás alatti szennyvízcsatornázási rend­szert, szivattyút és speciá­lis villamos csatlakozó auto­matikai ajánl a szakmai kö­zönség figyelmébe. A Pannónia Szőrmekiké­szítő Konfekcionáló és Ke­reskedelmi Vállalat juh-, bárány-, nemes és félnemes szőrméket, valamint irha­kesztyüket tesz a kirakatba. Ezek természetesen a leg­frissebb divatirányzatnak megfelelően készülnek és felhasználják a legújabb szőrmefeldolgozási mód­szereket is. A Szegedi Ruhagyár leg­nagyobb részt a kereskedel­mi forgalomban már kapha­tó termékeit vonultatja fel. Öltönyeik többsége tőkés ex­portra készül. Női szabad­időruháik a szocialista or­szágokban és belföldön ta­lálnak általában vevőre. Di­vatosak és praktikusak az iskolaköpenyeik. Belső nehézségei ellenére a Minőségi Cipőgyár is je­lentkezett a vásárra. Mo­delljeikkel egészen bizonyo­san sok hölgylátogató tet­szését elnyerik majd. A krízist egyre inkább maga mögött tudó Délep 17 negyzetmeteres betongara­zsát, PVC-ablakait, erkély­ajtóit és szakipari falait mu­tatja be, és természetesen ezekre megrendeléseket is gyűjt majd a standján. B. I. Bizottságnak a hét végén Szegeden megrendezett, két­napos vándorgyűlése, ame­lyet — mint arról lapunkban is hírt adtunk — a JATE bölcsészkarán persze, hogy az angol tanszék bábáskodá­sával rendeztek meg. Vándorgyűlés, előadások sorozata, publikációk: ám vajon mit tudunk kezdeni igazából ma, 1988-ban Vil­mossal, a távoli Albion Stratford nevű városkájának fiával Magyarországon, Kö­zép-Európában, a XX. szá­zad végén, (többnyire) nem éppen Erzsébet-kori viszo­nyok közepette? Fabinyi Tiborral, az angol tanszék oktatójával, a ván­dorgyűlés egyik szervezőjé­vel Dávidházi Péternek Kul­tusz és intézmény cimü, az lHliO-ban Arany János el­nökletével megalakult elsö társaságot követő, 1907-es második magyar Shakes­peare-társaságról s«óló elő­adása előtt beszélgetünk: ki­kerülhetetlen a rövidesen kezdődő előadásra utalni, a kérdés maga magától kínál­kozik: kultusz-e hát ma már Shakespeare, vagy pedig — bizottságban, másként — ne­tán intézmény? Az a tény, hogy ma eny­nyire sokféle ember ennyifé­leképpen foglalkozik a Shakespeare-i életművel, gimnazistáktól színházakig, amatőröktől egyetemi pro­fesszorokig, magában hor­dozza a lényegi konklúziót: Shakespeare nem kisajátít­ható. S mivel kultuszának nemcsak Nyugaton, de Ma­gyarországon is igen jelentős hagyományai vannak, min­denképpen szükség volt a bizottsági keretekre, hogy ne elszigetelten, egymástól tá­vol éljenek és dolgozzanak a Vilmos úr és műve iránt ér­deklődők. A mai közvetlen aktualitásokat illetően pedig légyen szabad Fabinyi Tibor megállapítását különös nyo­matékkal fölidézni: Shakes­peare olyannyira kortársunk, például királydrámái annyi­ra a XX. század problémáit tükrözik, hogy bizony kije­lenthető — itt Közép-Euró­pában mi még a nyugatnál sokkal jobban is képesek vagyunk érzékelni, mennyire élők és elevenek e müvek kérdéskörei. Shakespeare te­hát mind a színház, mind az esszé műfajának nyelvén aktualizálható: és aktualizá­landó — süt, megkockáztat­ható a kijelentés: a mai emberhez nemcsak közel le­het hozni, de az említett műfajok rendszeresen újjá is teremtik tulajdonképpen Vilmosunk gondolatvilágát. A magyar tudományosság 1945 óta hosszú éveken át elég izolált volt ezen a te­rületen is, komoly ideológiai nyomás alatt állván — ép­pen ideje hát föloldani az elszigetel'tséget, és egy plu­ralista sokféleség nyitásának adni teret Shakespeare mai érvényesíthetőségével kap­csolatosan is. És egészen bi­zonyos, hogy mindehhez nem elegendő az utóbbi években örvendetesen meg­szaporodott kiadások soroza­ta sem. Arra a kérdésre, miként is helyezhető hát el Vilmos a mai müveit köztudatban, persze nehezen adható vá­lasz. A Shakespeare-mitosz és -ellenmítosz, a kultusz külföldi és hazai építői és rombolói meglehetősen nagy hatásfokkal tevékenykednek. Tagadhatatlan azonban, hogy — egy kiemelkedő szellem halhatatlan bizonyí­tékaként — igenis egyetlen ember írta azt a bizonyos harminchét drámát, s ez a tény szükségszerűen, jócskán elnyomja a Shakespeare­kortársak életművének több fontos elemét is. Shakespeare — primus in­ter pares, vagy csak „team­leader"? Így szólt az egyik szegcdi előadás címe. Vagy­is: Shakespeare elsö-é az egyenlők között, vagy csak egy „csapatvezető" a rene­szánszkori angol drámairo­dalomban? Nos: jogosan il­leti meg a „primus" címe, mondja a szakember is. Sőt, az sem biztos, hogy a többi: „pares", vagyis egyenlő — de semmiképpen sem hihető, hogy zsenialitása csupán va­lami romantikus kategória lenne. Deheroizálni pontosan ugyanúgy nem lehet, mint sokakat — akiket már meg­próbáltak. D.L.

Next

/
Thumbnails
Contents