Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

-5>Hétfő, 1988. június 13. Fa kuka és ricarosta A parasztembereknek a korok mindegyikében a munkára illett alapozniuk megélhetésüket. Eszükre, erejükre bízatott: mire jutnak a világgal! Tenyerük volt a kenyerük — summázhatjuk múltbeli elődeink leleménye, a maga keserűségének könnyítésére készített célszerű szerszámok láttán. De hogyan jutunk ilyen következtetésre? Meg nem erősített források szerint a Kiránduló a kopáncsi tanyamúzeum szélkerekes darálójánál (képünkön) még a mártélyi vízpart bódítását élte. Amikor is a folyóparti füzes húséból a sokszárnyú Pegazus emelkedett, s a Parnasszus kéklő orma bukkant elő. A képzelgés zsenge szellőt lebbentett a cédrusligetek kacér múzsái közé, kik hamvas keblet, bronzbarna popsit villantottak. Olyannyira, hogy a megszelídült Ijabok között a Kiránduló felfedezni vélte a nászát kínáló Aphroditét, miközben a szirének kórusa a délceg Apollónak hozsannázott. A végeláthatatlan kékségben a gyönyört kínáló llelén is bájosan közeledett, s talán még a zordon Odüszszeusz is előkerül bolyongásából, ha a tanyamúzeum valósága, és enyhe öregillata vissza nem zökkenti az utazót mitológiai tévelygéseiből. A bájittas fantázia ezzel a rozsdás ekék, szúrós boronák, szúette cséphadarók, bütykös kezű marokszedő fakukák közé landol. Az istenek sánta kovácsa, Sejben Lajos személyében még előkerül ugyan, de az öreg mester, mint a honi kocsikerék-ráfolás tanyai művésze, s nem pedig az irodalomórák szörnye kerül az emlékezetébe. Merthogy vessTökasos löcsös kocsi, köbetétes' földhenger, kiszolgált, kisebb-nagyobb fatengelyes vaseke található hamar Kovácsék kopáncsi tanyáján. A nézgelődök, tenyeres-talpas múltunk idézői számára. Az már a megerősített — a tanyagangra (bocsánat, tornácra) szögezett táblára írt — szöveg szerint értendő, hogy a Kopáncsi Tanyamúzeum eredetileg Kovács Sándor gorzsai gazda birtoka volt, és az 1887. évi gátszakadás utón építette Péter apa, Sándor fiának. A századelő jellegzetes épülete — a löcsöskocsi névtáblájáról olvasva — a vásárhelyi tanyavilág gorzsai területének 327-es számát viselte. (Mindezt — mármint a dobozoldalból alakított ősi rendszámot — nem tekinthetjük teljesen megbízható múzeumi adatnak, mert régebben gyakorta változtatta a hivatal a tanyaszámozást.) Annyi viszont biztosan igaz, hogy a hosszú itótóvályú, meg a széles etetőjászol egymás mellé került jószágtartó emlékeként a múltnak. Ugyanitt találjuk a kézzel hajtható ricarostát, a szebb napokat, látott parádés zöld szánkót, kévekötő padot, a mindenre használható facsikót, csizmalehúzó kiskutyát és még számtalan, tanyán nélkülözhetetlen, kelléket. A mitológiai képzelgéssel megáldott Kiránduló meg rrem tud szabadulni a már'télyi füzespurt röppentette látomástól és a tanyaudvar viharverte diófacsonkján szenvedő Krisztust vél elevenedni. Ekkor csíp hatalmasat magába, ébresztőnek: azonnal térjen a mába! Nehogy vallástörténeti tévelygésekbe is belekeveredjék, s majd a tanyafalakon nélkülözhetetlen „Házi Áldás" szövegét szője múzeumhírelö beszámolójába. Ehelyett a mai érdeklődő számára bizonyára fontosabb, hogy a kopáncsi tanyamúzeum délutánonként enged csak betekintést a falakon belüli világába, ahol is búboskemencét, vetett ágyat lelhet a t isztószobába látogató, és minden kamrai, konyhai eszközt a helyén. A tornác eresze alatt lóg néhány keményebb aratást átélt marokszedő kuka, amelyet a szegény emberek fiai időnek előtte képesek voltak megutálni, mint egyik leggyötrelmesebb eszközét a kenyérkeresetnek. A kaszával szépen kirakatott, a komótosan rendre vágott gabona majdhogynem szálanként! összeszedésére szolgált valaha az egyes osztályzathoz hasonlatos kis faszerszám. Gyakori használata közben a hajnalok hajnalán fölköltött és kasza mögé kényszeritett kisfiú, vagy éppen kisleány huzamosabb ideig töprenghetett, miért kell a gyereknek dolgoznia? Miután ilyen fölösleges kérdésre csak felnőtten kaphatott választ, a deszkagóré oldalára, a tornác cserepe alá aggatott fakukák megmaradnak a tenyeres-talpas múltunk emlékidézőjének, mezei múzeumok becses darabjának. Mert mára tökéletesen mindegy, kellett-e küzdenie régebben a gyerekeknek, vagy sem, oda jutottunk, ahol vagyunk. (Keveset járunk múzeumba, drágák a könyvek, habkönnyű a szórakozás, lassan húsz órát dolgozunk a huszonnégyből stb.) Mást nem tehetünk, minthogy sorba rakjuk a fakukákat, s jegyet adunk vele múltunknak. Majoros Tibor Piros folyosó, zöld folyosó Szeri kalandozások Hangos volt az elmúlt héten az ópusztaszeri történeti emlékpark. Makótól Sopronig, Pécstől Veszprémig mindenhonnan jöttek az autóbuszok. Igazi tanév végi programnak számit ez a kirándulás. A pedagógusok szívesen hozzák el az apróságokat, hiszen nemcsak jó kikapcsolódás ez a program, hanem hasznos kalandozás is nemzeti múltunk, történelmünk emlékei között. Az egykori tanyai iskola falai között igencsak elcsodálkoznak a mai nebulók. A palatáblát a legtöbbjük ma már hírből sem ismeri. A terem sarkába állított fagolyós számológép sem hasonlít mai digitális utódjára. Azért akadnak örökérvényű igazságok. A katedra mögött díszelgő felirat, miszerint „Ne kínozd az állatokat", ma is érvényes. De az olajos padló, a dicsőségkönyv már hiányzik a mai diákok életéből. — Milyen jó lehetett tégen diáknak lenni — ujjong az egyik szőke kislány, végigolvasva a tanrendet. 1910-ben ugyanis reggel 7-től délelőtt 11 óráig tartott a tanítás Legföljebb azt nem tudja a kislány, hogy utána sem játék következett, hanem otthon a ház körül lehetett segíteni, mert akadt tennivaló bőven a tanyán. Az egykori falusi tanácsháza most csendes. Pedig akad hogy esküvöt is tartanak benne, vöfélylyel, lakodalmi csujjugatóval esküsznek itt örök hűséget egymásnak a romantikára vágyó fiatalok. Nincs új a nap alatt, hiszen a ház kapuján ott díszeleg az egykori felirat: magyar királyi adóhivatal Legföljebb a név változott — állapítja meg magában az ember. Adót fizetni régen is kellett, ma is muszáj. Ha nem ... Nos, éppen most építik a tanácsház mellett az egykori kisbíró lakását. — Ez volt fogda — magyarázza az egyik kőműves, amint simítja az ablak nélküi helyiség vakolatát. Na jobb, ha gyorsan odébállunk. Akad érdekesség bőven az egykori szatócsbolt kirakatában is. Megtudjuk például azt, hogy az „Aszszonydicséret" pótolja a ruhák gyepen való fehérítését. Fodor Dávidné egykori boltjában fiókok, polcok, mérlegek, dobozok sorakoznak. Ki tudná ma már megmondani, mi mindent lehetett itt kapni? Néhány méterrel arrébb épül a szélmalom. Most még állványerdő veszi körül, de úgy hírlik, az idén már átadják. Nem úgy a Feszty-körkép otthonát, ami úgy épül, mint a luca széke ... A hatalmas terület mindenütt tiszta, gondozott. Az ember egy szál gyufát, egy csikket sem dob el — szégyellné. Kifelé sétálva azon töprengtünk, milyen kár, hogy sokan csak augusztus 20-án látogatnak ki ide. Pedig akad látnivaló év közben is ... G. R. Néhányszor átléptem már a határt Röszkénél. s azokat a táblákat is sokszor láttam már, amik visszafelé jövet a magyar oldalon íz átkelőepület tetejére vannak feltéve. Hogy ezeknek különösebb jelentősége lehet, arra viszont csak nemrégiben hívták föl a figyelmemet. Mi is látható a táblákon? Bal oldalon, pirossal keretezve a tiltott. illetve vámköteles áruk ra jza szerepel. Középen, zöld mezőben az engedélyezett, behozható termékek. A jobb oldali sáv fölött pedig a kishatárral, hivatalos nevén határátlépési engedéllyel Jugoszláviában jártakra vonatkozó rendelkezések. Ügy hírlik, ezeknek a tábláknak a jövőben fokozottabb jelentőségük lehet: a repülőtereken szokásos piros folyosó — zöld folyosó rendszerhez hasonlóan itt is azzal ad majd eleve ..vámáru-nyilatkozatot" az utas, hogy melyik táblával jelzett sávba áll be. — Várható ezen új rendelkezések bevezetése? — kérdeztem a röszkei vámőrség parancsnokát. Dömötör István őrnagyot. — Nem tudok erről érdemben nyilatkozni. Crak arról van tudomásom, hogy Hegyeshalomnál kísérletképpen bevezetik a közeljövőben. — Akkor a Röszkén látható tábláknak nincs különösebb jelentőségük? — Azok a táblák tájékoztató jellegűek, és már évek óta kinn vannak. Annyiban segítenek, hogyha nálunk is be kellene vezetni a piros folyosó — zöld folyosó rendszert. felkészültek lennénk. — Egyébként mi lenne az új módszer lényege? — A most szokásos rend szerint az utas szóban ad vámáru-nyilatkozatot. A másik módszer esetén pedig az úgynevezett ráutaló magatartással „nyilatkozna". Erintik-e Rösikét a „nyugati szelek"? tehát, hogy melyik sávba áll. Ennek azonban még nincs meg a jogszabályi háttere. — Ahogy beszélgetésünk közben az átkelő utasokat nézem, az jut eszembe: mostanában mindenütt zsúfoltságról beszélnek a határon, itt nyoma sincs ennek. Hogy alakult idén a forgalmuk? — A határsávforgalom magyar részről 48,8 százalékkal nőtt, a jugoszláv 7 százalékkal csökkent, összesen, minden utazót számítva 39,7 százalék a magyar. 9 százalék a jugoszláv forgalomnövekedés. Minden adatot összegezve az év első öt hónapjában 16.4 százalékkal nőtt az utasforgalmunk, ami számszerűleg azt jelenti. hogy 63 ezerrel többen lépték át Röszkénél a határt. — A látogató útlevél, amivel sokan utaztak Jugoszláviába. megszűnt... — Helyette azonban sokan mennek Törökországba, ami így összességében több utast jelent. — A tengerparti utasok rohama még ezután jön. Mire számítanak? — Információim szerint fölmentek az árak a jugoszláv tengerparton. tehát várhatóan kisebb lesz az érdeklődés a korábbiaknál. Ezzel együtt augusztusra várjuk a csúcsforgalmat, ami egy hónap alatt jelent annyi utast, amennyi eddig öt hónap alatt megfordult nálunk. Ez sem okozhat azonban gondot. torlódást. Ennél nagyobb forgalmat is zavartalanul le tudunk bonyolítani. — Ha gyorsan dolgoznak, az egyúttal azt is jelenti, nincs sok problémájuk az utasokkal? — Nézze, a csúcsforgalom idején többnyire a nyaralók, az igazi turisták iönnok. azokkal pedig nincs gond. — Kivel, kikkel van? — Különösebben senkivel. A kis útlevélre váltható háromszáz forintnyi valutáé/t olyan kevés dolgot lehet vásárolni, aminek a túlléoéJe feltűnő, tehát ritkán próbálkoznak vele. — Mesélne egy-két kirvtó esetet? — Szerencsére nem nagyon tudok. Két napja egy jugoszláv állampolgár autójában találtunk több kiló kvarcórát. amit elrejtve akart átvinni. 200 ezer forint körül van az értéke. — Ezek szerint az új útlevél- és vámrendelkezések a röszkei átkelőnél nem hoztak túl sok változást, a „nyugati szelek" itt nem érződnek. — Kevés utas hoz a nyugati határon jellemző, nagy értékű műszaki cikket. Ettől függetlenül a néhány napja bevezetett rendelkezés. miszerint a 25 ezer forintnál nagyobb értékű műszaki cikkek elvámolását is az újfajta „devizaérték-nvilatkozat" alapján a vámőrség végezheti — nálunk is érvényes. És még egy dolgot fontosnak tartok megemlíteni. A világútlevél bevezetése óta kék útlevéllel Jugoszláviába is csak 3000 forinlnyi. hivatalos eredetű valutáról szóló engedéllyel szabad utazni. Jó. ha erről senki nem feledkezik meg. — Milyen hátrányos következménnyel járhat, ha valaki enélkül kísérli meg az utazást? — öt évig terjedő idö-J kizárható az utazásból. Már eddig 138 ilyen esetünk volt. ami figyelmeztető. B. T. Mártély csendes. Lustán nyújtózkodik a patkó alakú Holt-Tisza, a lelakatolt csónakok a tóról álmodnak, a parton még csak itt-ott heverésznek néhányan. A parkgondozók szorgalmasan szórják a homokot, a iák törzsén még ott a megáradt víz jele: igazi előszezoni hangulat fogadja a kíváncsiskodót az iskolaszünet első hét végéjén Mártélyon. Festik, takarítják az üdülőket. söprik az udvarokat. Lángos már van, üdítő csak néhány nap múlva lesz. A halászcsárda asztalai megterítve, de ebéd előtt még itt sem nagy a forgatag. Csend, nyugalom, békesség telepszik a tájra. Futballozni tilos! — olvassuk az egyik fára kiakasztott táblát. Valaki tréfásan megjegyzi: — ... és még csodálkozunk. hogy itt tart a magyar labdarúgás... A töltés oldalában toppleszben napozó lányok persze ügyet sem vetnek a feliratra. Rájuk annál inkább a kocsival érkező férfivendégek! A bejárat előtt némi forgalmi dugó jelzi: nem igazán természetes még nálunk ez a látvány. A fák is fekszenek: a napon, megsárgult lombbal, térdre kényszerített szomorúsággal. Az erdő ritkul, mert kell a telek üdülőnek, büfének. — Látja, hogy teszik tönkre a tájat? — sopánkodik egy bennszülött. — Egyre többen akarnak ide építkezni. Minél többen jönnek, anJUKIB ———«É«« í ^ Ü nál kevésbé lesz érdemes idejárni. Mártély elveszti lassan varázsát, a nyüzsgés, a kopár üdülöutcák azt veszik el éppen, amiért idejönnek ma még az emberek ... Nincs idő hosszabb meditációra. Akad még látnivaló bőven a parton. Elindulunk a mártélyi múvésztelepre ... vízibiciklisek, csónakázó fiatalok kisérnek az úton. A tábor gyerekzsivaitól hangos. Éppen szegedi iskolások töltik itt a tanév utolsó napjait: — Két ötödik osztály van most itt a tarjáni négves iskolából — mondja Horváth Tibor, a tábor gondnoka. — Milyen táborokkal várják az idén a fiatalokat? — Június 13-án. hétfőn nyitunk. Tíznapos turnusokban, az ország minden tájáról jönnek majd kisdobosok, úttörők. Százhárom helyünk van a faházakban, a sátrak sajnos tönkrementek. Lesz olvasótábor, rádiós szaktábor és a hagyományos ifjúsági képzőművészeti tábort is megrendezzük. A nyár végén a KISZ-é a telep. Éves felkészítőt tartanuk, majd az orvos eszperantisták élvezik a mártélyi csendet. A 20—25 forintos napi mártélyi kvártély igazán olcsónak számit, még az úttörők zsebének is. Nem sokkal drágább a közeli kemping sem. A jurtákat. a sátrakat most iskolások népesítik be. Egy helyet a faházban 104 forintért kínálnak, a nyolcszemélyes jurtákban 72 forintért alha« meg az. ember ... — Külföldiek is jönnek szép számmal. Nyugatnémetek. bolgárok, lengyelek írtak be eddig a vendégkönyvbe — mondja Szappanos Ernöné, vezetöhelvettes. S hogy mit kínálnak envnyiért? Hírlapárus, büfé. tekepálya. pingpongasztal várja a vendégeket, s helyben ebédelhetnek is. olcsón. Itt is szegediekkel futunk össze. A makkosházi általános iskolások is itt fejezik be a tanévet: — Három nap kijön kétszáz forintból — mondja Magyarné Hradek Judit tanárnő. — Sok gyerek itt látott először denevért, baglyot ... sok a béka. fogtunk már vízisiklót is. Nehezen indul vissza az ember a városba a mártélvi csendből. Visszahúzza a szive a vízhez... K. G.