Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

Szombat, 1988. június 4. 5 ® © ©. magazin Reform és politikai rendszer Macskás remények DM Minden politikai rendszer alap­vető feladata az adott gazdasági-tár­sadalmi rendszer fejlődésének, bőví­tett formában történő újratermelésé­nek biztosítása. A politikai rendszer ezt akkor tudja biztosítani, akkor működik hatékonyan, ha képes kife­jezni, tükrözni a gazdaságban és tár­sadalomban végbemenő folyamato­kat. Ellenkező esetben egyre inkább gátjává válik a társadalmi fejlődés­nek, a társadalom egyéb szférái meg­újulásának. stagnálásra kényszeríti, alkalmazkodásképtelenné teszi a rendszert. Egy ilyen politikai rend­szer állandó működési zavarokkal küzd, nem képes a felmerülő új je­lenségek. ellentmondások kezelé­sére, előbb-utóbb működésképte­lenné válik, veszélyezteti a társa­dalmi rendszer stabilitását. Ezt elke­rülendő. olyan politikai berendezke­désre volna szükségünk, amely ál­landóan alakul, változik, folyamatos megújuláson megy keresztül, mert cnélkül alapvető funkcióit nem tudja hatékonyan teljesíteni. A szocializmus eddigi történeti fejlődése során a politikai rendszer rendkívül csekély megújulási képes­ségről, reform készségről tett tanúsá­got, rugalmatlannak, nehézkesnek bizonyult, ellenállt a gazdasági-tár­sadalmi reformoknak. Ennek a ma­gatartásnak nagyon szerteágazó, komplex okai vannnak, történeti, társadalmi, tudati, ideológiai, struk­turális és egyéb tényezők játszanak szerepet benne. E bonyolult kérdés­kör egy összetevőjéről, egy vetületé­ről. a strukturális okökról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni, a polgári és szocialista politikai rend­szer fejlődésének néhány történelmi tapasztalatát figyelembe véve. Az elmúlt 15 — 20 évben történtek ugyanis egyértelműen azt bizonyít­ják, hogy — az ideológiával is össze­függésben levő — struktúrában rejlő okai vannak alapvetően a politikai rendszer reformokkal kapcsolatos magatartásának. A politikai rendszer általában konzervatív, ezért igyekszik a politi­kai döntés egész folyamatát elrejteni a társadalmi nyilvánosság elől. és csak azt veti alá nyilvános kontroll­nak, amit jónak lát, amit megenged. Strukturálisan úgy kell tehát fel­építeni a szocializmus adekvát politi­kai rendszerét, amely nem ilyen „megengedő nyilvánosságot" tesz csupán lehetővé, amely nemcsak ak­kor hajlandó reformra, amikor az már elodázhatatlan, az utolsó pilla­natban történő kényszerlcpés, aho­gyan ezt a polgári politikai rendszer tette, és ahogy mi tettük eddig, ha­nem magában hordozza a reformra, megújulásra való képességét. Ezt az is alátámasztja, hogy az elmúlt 15 — 20 év nemzetközi és hazai gaz­daság- és társadalomfejlődése alap­vetően kérdőjelezte meg politikai struktúránk, intézményrendszerünk hatékonyságát. A modern gazdaság nem engedheti meg azt a kiszámítha­tatlanságot. a politikai-szubjektív szféra általi oly mértékű veszélyez­tetettséget, amit a mi politikai rend­szerünk strukturálisan magában hor­doz. A túlságosan felülről vezérelt társadalom, az ellenőrzés nélküli ha­talomgyakorlás. a többfajta szerve­ződési elv hiánya az, ami rugalmat­lanná, a szükségesnél konzervatí­vabbá teszi politikai rendszerünket. Csak egy nyitottabb, társadalmilag ellenőrzött, a szocializmus belső lo­gikájából következő reformokat végrehajtó politikai rendszer lehet innovatív. Külön kell szólni a pluralizmus kérdéséről, ami még közvetlenül a pártértekezlet előtt is „vörös posztó volt", a szegedi szocializmuskonfe­rencián még elutasításra talált. A pártértekezlet viszont politikai do­kumentumban először teszi elfoga­dottá a szocialista politikai pluraliz­must. E fogalom körül azonban to­vábbra sem tisztult az elméleti zűrza­var, az elvet összekeverik különböző politikai, intézményi megjelenési formáival, legtöbbször a polgári többpártrendszerrel. Emiatt egye­sek élesen elutasítják, mások viszont csodaszernek tartják. Mindkét állás­pont a fogalom helytelen értelmezé­sén alapszik. A pluralizmus a mo­dern társadalomfejlődésben kiala­kult társadalomszerződési elv. a ta­golt társadalom egyik lehetséges, mások mellett létező formája a hata­lom és a civil társadalom kapcsolatá­A pártértekezlet után a ko­rábbinál erőteljesebben vető­dik fel a kérdés: milyen esélyei vannak politikai rendszerünk radikális, strukturális átalaku­lásának? Megújulhat-e ez az ideológiailag rendkívül érzé­keny terület, és hol húzódnak a szocializmus politikai rend­szere reformjának határai? nak, amelyet a polgári rendszer a polgári többpártrendszer alakjában a maga képére formált, de amely korántsem jelenti ott sem a pluraliz­mus tényleges meglétét, és amely egy érdektagolt szocialista rendszer­ben is egyik formája lehet a társada­lom politikai szerveződésének. Ez ugyanis az egyik biztosítéka annak, hogy a társadalom ténylegesen ré­szévé váljon a döntéshozatalnak. Pluralizmus nélkül csak egy homo­gén társadalom létezhet, az pedig ma már axióma, hogy a szocializmus éppen a társadalmi tulajdon külön­böző formáin, a társadalmi csopor­tok heterogenitásán alapuló, és nem homogén egységet valósít meg. En­nek megfelelően a politikai rendszer reformjának alapvető feladata a mo­nopolisztikus hatalomgyakorlás át­alakítása hegemonisztikussá. A szocialista országokban e prob­léma megoldása még sehol sem tör­tént meg. Első történeti példáját ad­hatjuk a monopolisztikus hatalom teljes lebontásának, egy hegemón hatalom intézményrendszere kiépí­tésének. Ehhez egy pluralista struk­túrát, intézményrendszert kell kiépí­teni, mert a jelenlegi struktúrában tényleges pluralizmust nem lehet megvalósítani, az csak egy pluralisz­tikus formában megvalósuló monolit hatalomgyakorlás lenne. A pluralizmus lényege, hogy ver­sengő politikai rendszert nem a hata­lomért való harc, hanem a szocializ­muson belüli alternatívák versen­gése értelmében — kell alkotmá­nyos, intézményes formában jelente­nie. A pluralizmus ilyen formában csak akkor jelenhet meg. amikor már nem veszélyezteti az adott társa­dalmi rendszer fenntartását. A plu­ralizmus nem feltétlenül többpárt­rendszert jelent, lényege, hogy a tár­sadalomban lévó különböző érdekek intézményesített formában, párton belül, és szervezetek, intézmények, érdekképviseleti szervek, társadalmi szervezetek, ifjúsági szervezetek sokszínűsége formájában jelenjen meg. többpólusú hatalmi rendszer alakuljon ki, az érdekek, alternatí­vák egyenlő eséllyel vegyenek részt a politikai döntéshozatalban. Téves az a megállapodás, hogy a szocialista pluralizmus nálunk csakis egypárt­rendszer keretében képzelhető el, mert nyilvánvalóan a folyamat elve­zethet pártszervezódésig is, ezt nem lehet kizárni. Elvileg egy szocializ­mussal szembeni alternatíva is meg­fogalmazódhat, de ezek egy szocia­lista pluralizmus, egy nyitott, de­mokratikus. társadalmilag ellenőr­zött politikai rendszer esetében a periférián maradnak, nem jelenthet­nek reális veszélyt a szocializmusra. A pluralizmus, mint eszköz bizto­síthatja azt, hogy az ellentmondáso­kat a politikai rendszer kezelni tudja, hogy a kisebbségi vélemények meg­felelő pályára kerülhessenek, hogy a politikát menet közben korrigálni lehessen, anélkül, hogy a kritika el­lenzékinek minősülne. Hozzájárul­hat ahhoz, hogy létrejöjjön egy új társadalmi közmegegyezés a szocia­lista társadalom építésében külön­böző módon érdekelt, arról esetleg eltérően vélekedő csoportok között. A szocializmus modernizált formája, egy a fentebb leírt módon működő politikai rendszer még inkább képes lehet egy ilyen konszenzus megte­remtésére, mint a polgári politikai rendszer, amely pedig soha nem lá­tott mértékben tudta integrálni, vagy legalábbis veszélytelenné tenni az össztőke érdekében az osztályjellegú mozgalmakat, reformképességével, az osztálykötöttségektói való bizo­nyos mértékű elszakadással. A szocialista politikai pluralizmus, mint eszköz, strukturális-intézményi oldalról járulhat hozzá ahhoz, hogy az eddig múködó érdekbeszámító politikai mechanizmus helyett egy alulról felfelé kiépülő, egyenlő ér­dekérvényesítő eséllyel bíró szervek közötti érdekegyeztetési mechaniz­mus valósuljon meg. Ezzel szűnhet meg az a helyzet, hogy a közérdek, a társadalmi érdek nem a társadalom fejlődését legjobban szolgáló részér­dekeken keresztül érvényesül, ha­nem a legerősebb hatalmi pozíciók­kal rendelkező, ideológiailag, politi­kailag magát a legjobban alátá­masztó részérdek jelenik meg közér­dek formájában, vagy az. amelyik a legjobban tudja részérdekét társa­dalmi érdekként elfogadni. A plura­lista berendezkedés biztosítaná, hogy azok a társadalmi csoportérde­kek domináljanak, amelyek a társa­dalom fejlődését, teljesítőképessé­gének növelését szolgálják, és a párt vezető szerepe ennek biztosításában érvényesülne. Ez a civil társadalmat hatékonyan bekapcsolná a szocializ­mus építésébe. A pluralizmus emlí­tett hatásaiban óriási innovációs le­hetőségek rejlenek a politikai rend­szert illetően is. Az elmondottakból adódik a vá­lasz a bevezetőben feltett kérdé­sekre. A pártértekezlet után meg­nőtt az esélye — ha buktatókkal teli, nehéz úton is — a politikai rendszer reformjának. Kivételes, ritkán bekö­vetkező történelmi pillanat adódott a radikális strukturális reform előtt, amelyet késlekedés és kapkodás nél­kül ki kell használni. A társadalom­ban és a pártban kibontakozó folya­matok és a politikai vezetésben be­következett változások lehetővé te­szik a konzervatívnak, a fejlődést nem eléggé elősegítőnek bizonyult politikai struktúra társadalmi robba­nás nélküli átalakítását. A nemzetközi körülmények sem kedveztek még soha ilyen mérték­ben ennek, lehetőség van egy szov­jet—kínai—magyar rcformtengely kialakítására, amely egy jól működő, rugalmas szocialista modell megte­remtéséhez vezethet. A felgyorsult világban nincs annyi időnk, mint a polgári politikai rendszernek volt. hogy kialakíthassa a tőkés társada­lom működésének adekvát, kor­szerű, rugalmas formáit, amely a kapitalizmusnak egyes régióiban hi­hetetlen vitalitást biztosított. Ha nem tudjuk hatékonyabbá tenni po­litikai rendszerünket és ezzel gazda­sági-társadalmi teljesítőképességün­ket növelni, akkor megkérdőjelező­dik, hogy egyáltalán lehetséges-e ha­tékony posztkapitalista alternatíva megvalósítása. FÁBIÁN GYÖRGY egyetemi adjunktus Olvasom, hogy ismét felfedezik Mikszáth Kálmánt, persze módjá­val. de mégis megjelenik némely bölcsesség. Mondotta pedig egykor: egy embert nagy fáradsággal, hosz­szú idő után lehetséges megtanítani az egérfogás mesterségére, amely tudományt valamely nyolchetes ci­cus létezése okán gyakorol. Javas­lom, ne akadjunk fenn a részletek kicsinyes hálóján, higgyük el az író Úrnak, hogy bizony ama két hóna­pos macskakölyök egerész(het). Legalábbis tehetsége van hozzá, ami kevéssé mondható kétlábú kollégá­járól, kivéve, ha muszáj! Mert ugye senki nem tagadhatja, hogy adódott már kicsinyke hazánk viharos törté­netében oly időszak, amikor meg kellett tanulni többeknek, mi több. olykor a többségnek (!) egeret fogni. Nekem csak irodalmi élmé­nyeim vannak ama daliás felnótt­idókröl. amikor megbízhatósági szempontoktól vezérelve valaki kályhást a dunántúli lankákról ide a mi homokos vidékünkre vezényel­tek — állami gazdaságot igazgatni. Netán az a botcsinálta építészeti föbrigadéros sém lehetett híjával az önbizalomnak, akinek előéletét ho­mály fedte, de elvállalta a vezérke­dést, s ezért joggal rontott az alapo­zókra, mondván: földbe rejtik az állami téglákat! Tudom én, hogy nem akadály az a fránya ismeret manapság sem. hi­szen ugye akár megszerezhető is lenne, ha Főnök kartárs igazán törné magát, ám mint tapasztalható, e kicsinyke hiány — áthidalható. Olyan ez, mint a vizsgáztatás: ha annyit tudnék, mint a hallgató, unal­mas lenne üldögélni, így meg min­den felelet hozhat meglepetést. De komolyra fordítva kérdezem, nem magunk állítjuk-e tudatlan akarno­kokból a legnagyobb akadályt érvé­nyesülésünk elé? Lehet, most magyarázkodni ille­nék. hogy nem úgy értem, emígy sem, szóval nem vagyok vezetóelle­nes, nem kergetek délibábot óhajtá­sommal. csak majd mindjárt a szá­zad nyolcvanas évtizedének végére érve — remélek. Eddigi utunkat tekintve nem túlzott bizakodással, de mégis remélek. Afelől táplálok hitet, ami pedig becses jószág ma­napság. hogy megbecsüli rendünk a hozzáértést, s nem alkalmatlant állít példának. Szóval a macskának drukkolok. Mert nagy dolog lehet kézzel egeret fogni, de négy lábbal alkalmasabb. Mondjuk, adva van egy intézmény igazgatója, remek jó ember, megbízható is. derék is. csak hát éppen nem jön ki a rábízott szellemhaddal. Mostan mit csinál­junk? Nehéz kérdés, mert könnyen lehet, hogy már egész ügyesen kap­kodja az egerek farkát, csak ugye azok meg szapora fajta, szóval va­lami igazi macskafélétól tartanának. Tehát akkor változást? Na de ki tegye meg a kezdő lépést, hiszen ez a mi macska-pótlék bajnokunk sem kezdó már. sokakkal összebarátko­zott, fogásokat lesett el. ismeri a dörgést, nem lenne könnyű kimoz­dítani... Marad a földindulás, feje­men egy nagy koppanás? Minden­esetre nyugi, csigavér. elemzés, pi­paszó. Egcrészés kézzel. Egyes elvetemültek szerint va­lami átok ül rajtunk, azért vagyunk képtelenek díjazni a hozzáértést. Nem a kétkezi munkásnál, ö ha akar, sem csalhat sokáig, hiszen os­tobasága lelepleződik, kontársága felszínre tör. De ki veszi észre az alamuszi kóklert, aki ott osztogatja a tanácsot, és hinti az igét tüzünk körül? Megengedem, észrevesszük, de utána mi történik? Végül is elő­jön a jó szív-szánalom és a ha már eddig csinálta elve szerint döcög a szekér tovább, legfeljebb több ter­het visz a többi. Ráadásul mifelénk, ha már kclló magasságba emelke­dett valaki, szóval úgy köznapi hul­lámverés fölé néhány arasszal, ak­kor ha lehetetlenül is. valami egé­szen parlagi dolog okozza vesztét. Tehát például lop. Nem tudom, megfigyelték-e. de odafönn nem az egerészési tudományuk gyengesége okozza vesztüket (ami pedig normá­lis lenne), hanem valami banális apróság. Neves Szakértő könyvek tucatját ontotta magából és fejte ki névtelen munkatársaiból, ami pedig nem csekélység, ebben a mai pénz­telen világban — s ez lett a veszte. Sajna, sót fájdalom, de olykor még a Neves Szakértők is botlanak, s ilyenkor azután beüt a vizsgálat, rágalmak képződnek, hercehurca. Nem azért, mert uram bocsá fölösle­ges marhaságok tömegével árasztot­tuk el a jobb sorsra érdemes érdek­lődőket. mert áltudományos blódli­vel etettük a nagyérdeműt, nem. " ezek szóba sem jöttek. Bukást az a szóra sem érdemes apróság okozott, ott a rongyos fillérek körül. Ráadá­sul akkor, amikor már úgy ment ez a kézi vezérlésű egerészés, hogy töb­ben igazi macskára gyanakodtak benne. Méltatlan sors! Na de félreértések se támadjanak, mert az se jó ám. ha valaki igazi hozzáértéssel dolgozik — helyettes­ként. A helyettes ne akarjon oko­sabb, pláne népszerűbb lenni a Fő­nöknél. Megfigyeléseim szerint ak­kor hosszú életű a helyettesi szék­ben, ha önállótlansága, felelősség­irtózása közmondásos a cégnél. Jó, ha munkatársai inkább menekülnek elóle. mint vele akarjanak valamit. Egyáltalán, hasznos tulajdonsága, ha hozzá nem értése nyílt mulatsá­gok tárgya, hiszen ezáltal magaso­dik a Fónök. Akik meg alattuk van­nak. azok ellen azonos székvéde­lemtől vezérelve, vállvetve harcol­hatnak. A helyettes tehát úgy kap­kodjon az egér után. hogy közben fél szemével a Gazdát lesse. ha az kettőből egyet hibázik, ó egyből kettőt! Némely figyelemre sem méltó népbutítók most persze jönnének a szöveggel, hogy minden posztra hozzáértőket, ez a jövő Lehetséges, hogy vannak ily helyei a világnak, ám eme nézet nem veszi figyelembe a sok macskatudomány-elsajátító eddigi erőfeszítését, olykorszépelő­rchaladásukat, átmeneti falba-veró­désüket. Mennyi munkás igyekezet, most mind vesszen kárba? Ezért hát fontoljuk meg jól, s csak ott enged­jük át a terepet a macskának, ahol jut egérke a miákoló kétlábúnak is. TRÁSER LÁSZLÓ HORVÁTH ZOLTÁN RAJZA VECSERNYÉS IMRE Sodrás Ezt a vonzódást is alámossa majd a szesz, akár horgadó löszfalat a sodrás. Elég egyetlen pillanat végül s a hatalmas tömb zuhanva felejti múltját. A tűnődő halak rebbenve érzik a hullámok alatt, hogyan telnek meg ragaszkodással a távolban a moccanatlan tavak. Nem tudnak erről semmit a szárnyasok. Megmutatják a vizek tükrének röptük ívét a szenvtelen angyalok, míg hangtalanná őrlődik az ének a hordalékban. Iszom és hallgatok. Poharamban bíbor máglyák égnek.

Next

/
Thumbnails
Contents