Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

1988. június 9., csütörtök 219. Shakespeare Bizottság vándorgyűlése A Modern Filológiai Tár­saság szekciója, a Magyar Shakespeare Bizottság 1987 februárjában alakult azzal a céllal, hogy közös fórumot •teremtsen a Shakespeare­rel foglalkozó irodalomtör­ténészek és színházi szak­emberek számára. A Shakespeare-kultusznak ha­zánkban nemes hagyomá­nyai vannak, a Kisfaludy Társaság keretében alakult meg az első Shakespeare (Bi­zottság 1860-ban Arany Já­nos elnökletével, a második Shakespeare-kultusznak ha­dig 1907-ben jött létre. Szá­zadunkban számos nemzeti Shakespeare-társaság szer­veződött Kínától Dél-Afri­káig. . . A „harmadik" Shakes­peare Bizottság havonként tart összejöveteleket Buda­pesten. Idén tavasszal ven­dégei között köszönthette a lengyel származású hires esszéistát, Jan Kottot. A havi összejövetelek mellett a bizottság évenkén­ti vándorgyűléseket is szervez. A második vándor­gyűlés színhelye a tavalyi­hoz hasonlóan ismét Szeged, várhatóan ötven résztvevő­vel. A kétnapos konferenci­át a Bölcsészettudományi Kar angol tanszékén rende­zik meg június 10—11-én. Pénteken és szombaton, mintegy 20 előadás hangzik el irodalomtörténészek, ren­dezők, egyetemi hallgatók részéről. Megvitatják Bodo­lay Géza Hamlet-rendezését is — videovetítés alapján. Várják szegedi középiskolai tanárok és hallgatók részvé­telét. A konferencia anyagának nagy részét az Üj Magyar Shakespeare Tár című kiad­vány második kötetében te­szik közzé. Bartók Béla­lemezek Bartók Béla hamvainak hazahozatala alkalmából két lemezt jelentet meg a Hun­garoton Magyar Hanglemez­gyártó Vállalat. 'Az elsőn maga Bartók játszik részleteket a Mikro­kozmoszból. A felvételek 1937-ben Londonban, illet­ve 1940-ben New Yorkban készültek, a Columbia le­meztársaság stúdióiban. E felvételek megjelentek már magyar hanglemezen is, a Hungaroton 1981-es, nyolc lemezből álló, Bartók zongo­rázik című sorozatában. „Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalfeldolgozá­sai" a címe a másik lemez­nek. Ezen részletek hallha­tók Bartók Béla—Kodály Zoltán: Húsz magyar népdal Bartók: Húsz magyar népdal és Kodály Magyar népzene című sorozataiból. A leme­zen Csabay László énekel és Kozma Tibor zongorázik. A felvételt Bartók Péter ké­szítette, s az általa alapított Bartók Records cégnél je­lentette meg 1952-ben. Tudományos kollokvium A magyar irodalom hatá­rai címmel tudományos kol­lokviumot tartottak szerdán az Országos Széchényi Könyvtárban. Az alig 3 év­vel ezelőtt alakult Magyar­ságkutató Csoport az MTA Irodalomtudományi Intéze­tével együtt rendezett ülé­sén irodalomtudósok, taná­rok, történészek, kritikusok vettek részt, Előadások hangzottak el a csehszlovákiai, kárpát-uk­rajnai, a romániai, a jugo­szláviai, valamint a nyugat­európai és a tengerentúli magyar irodalom jellegéről, önállóságáról, kialakulásá­nak történelmi, társadalmi viszonyairól. A szakemberek kifejtették véleményüket a magyarországi és a határa­inkon túli magyar irodalom kötődéséről, az egyetemes magyar irodalom fogalmá­ról, arról, hogy meddig ter­jednek ki a magyar iroda­lom határai. Olasz lap Szegedről „Magyarország dühös fia­taljai között" címmel terje­delmes cikket szentel az Olasz Kommunista Párt na­pilapja, az Unita annak a költészeti fesztiválnak, amely ez év április 12. és 14. között Szegeden, majd az ezt követő két napban Bu­dapesten zajlott. A Poltip­honix 12 alternatív költé­szeti eseménysorozatról, amelyről a Délmagyarország is tudósított, Stefano Casi ír, aki itt. Szegeden végig srem­és fülUtnúja volt a nem ép­pen szokványos események­nek. Kiemeli a József Atti­la Tudományegyetem > Sza­badidőközpontja által gon­dozott rendezvény úttörő jellegét, azt, hogy ez volt az első alkalom, hogy a Polyn­honix nem nyugat-európai városban — hanem éppen a mienkben — tartotta éves szemléjét. . A cikkíró benyomásait át­fogó képbe rendezi, s ehhez Diplomás örömlány Színes, szinkronizált an­gol film. Paul Thcroux regénye nyomán írta: Bob Swain cs EdWard Behr. Fényképezte: Petei Han­nan. Zene: Richárd Har­vey. Rendezte: Bob Swain. Főbb szereplök: Sigourncy Weaver, Michael Caine, Patrick Kavaugh, Keith Buchley. Lám-lám, nincsenek hiá­bavaló percek ebben az életben. Nincs igaza azok­nak, akik időpocsékolásnak tartják, ha az ember lek­túrt, vagy uram bocsá' kri­mit olvas. Teleregényt néz — vagy éppen a szóban forgó filmre adja a fejét. Min­dig és mindenkitől tudvale­vően tanulni lehet, Közép­Európában, pedig hol a hagyományos nyavalygó ér­telmiség önhite szerint kö­zépponti szerepet játszik, pláne. Régiónk fenti rétege a társadalmi munkameg­osztásban elfoglalt helye szerint a tökéletes balek meg a félig már agyon­nyomott pária között imbo­lyog: eme összefüggésekben különösen tanulságos lehet Bob Swain filmje. (Már a címe önmagáért beszél, nem?) Azt mondják, sok rendes nő félig-meddig önkéntele­nül is kacérkodik a gondo­lattal: mi lenne, ha... A prostituált, lélektani ala­pokon miért ne lenne hi­hető, tudatalatti irigykedés, általában ama bizonyos til­tottgyümölcs-piszchózis ti­tokzatos tárgya is — és ugyan miért ne akadna hölgy, aki (proletár nyugati kutatóintézeti fizetéssel) meg is teszi a dolgot, azaz lép a nagy üzlet felé...? Szóban forgó hősnő, bizo­nyos doktor Slaughter sze­xisnek ugyan csak megle­hetős jóindulattal nevezhető, mindazonáltal egy zavaros, a vége felé enyhén krimibe forduló melodrámával rep­rezentálja a diplomával ren­delkező örömlányokat. És hát... a fene tudja. Ha va­laki diplomával lön a Jáz­min elnevezésű, minden bi­zonnyal kedves közvetítő iroda munkatársnője, elvár­ható volna, hogy világossá váljék: heti 150, tehát havi 600 font kereset miért és mennyire számít akkora nyomorúságnak Albion föld­jén, hogy még egy ennyire erőteljes állú, hogy úgy mondjam, már kebelben sem túlzottan nőies és egyébként is jobb sorsra érdemes tu­dományos dolgozó nő is... Persze, ö nem léphet be a Tudományos Dolgozók De­mokratikus Szakszervezeté­be. Hogy a közalkalmazotta­kéról már ne is beszéljünk. Domonkos László a programsorozat művészeti producerét, Szkárosi End­rét (aki egyébként a JATE Olasz Tanszékének adjunk­tusa) hívja segítségül. Be­szélgetésükben egyrészt a külföldi, másrészt a hazai művészek produkcióit ele­mezve fogalmazzák meg az alternatívnak nevezett köl­tészet és művészet jellegze­tességeit. kirajzolódó válto­zatait. Jó érzékkel figyel fel az újságíró arra a történel­mi súlyra is, amelyet — robbanékony energiákkal és sajátos esztétikai formákban — a szokatlannak tűnő. avantgárd produkciók ma­gukban hordanak. Idézik a Polyphonix alapítójának. Jean-Jacques Lehelnek a megnyitón elhangzott szava­it is; amelyek többek között „a nacionalizmus, a rasz­szizmus. a nukleáris őrület valamint a művészet elin­dusztrializálása és elbürok­ratizálása" elleni küzdelem­re szólítanak, és így végződ­nek: „Csoda ez a fesztivál itt. Magyarországon, Szege­den és Budapesten, mint ahogy csoda lenne egy ilyen kezdeményezés minden vá­rosban és minden időbm." Á főreál meg a Baross(1.) Szegednek két középisko­lája is volt, amely joggal ül­hette volna már meg jubile­umait, ha szektás és érzé­ketlet bürokraták az ötvenes évek elején nem ítélik őket halálra. A kegyes oskola, a piaristák vezette városi gim­názium, amely 1922-től Du­gonics András nevét viselte, egy évvel még előbb kezdte nevelőmunkáját, mint a vá­sárhelyi református gimná­zium, a nevét máig is büsz­kén viselő Bethlen; a szege­di mintagimnázium, az egy­kori főreáliskola, az 1950­ben megszüntetett Baross Gábor Gyakorlógimnázium pedig rég túl a centenáriu­mán, e napokban már 137. tanévét zárhatna. Az iskolá­nak értékes, ritkaságokat is tartalmazó könyvtára volt (Juhász Gyula 1918—19-ben onnan kölcsönzött; a köl­csönző lapot megőrizta a So­mogyi-könyvtár Kilényi­gyűjteménye); Czógler Kál­mán szenvedélyes hivatás­szeretetéből páratlan termé­szetrajzi szertára; a fizikai szertár pedig őrizte még Homor István röntgenképeit is ... Mindez ebek harmin­cadjára került, amikor az iskolát meggondolatlanul megszüntették. De hogy mennyire oktalan és elha­markodott volt a nagy törté­nelmi múltú gimnázium föl­számolása, megmutatta, hogy néhány év múlva új gyakorlót kellett nyitni, a Ságvári Endre Gimnáziumot. Kerek évfordulója nincs tehát az iskolának, de idő­szerűvé teszi fölidézését a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pedagógiai tanszé­kén most elkészült hat szak­dolgozat, amely e gazdag hagyományú iskola történe­tét különböző nézőpontból veszi szemügyre. Ezeket a szakdolgozati témákat Gá­cser József, a főiskola peda­gógiai tanszékének tanára annak az egyetemtörténeti kutatásnak részeként adta ki tanítványainak, amely Ágos­ton György professzornak, a József Attila Tudomány­egyetem tanszéki csoportve­zetőjének irányításával fo­lyik, s az egyetemnek, a hozzátartozó intézmények­nek, ezek elődeinek múltját tárja föl. Czibolya Kálmán az iskola általános történetét dolgozta föl 1928. és 1945 kö­zött. Csókási Zoltánná a gyakorlóiskola létrejöttét, Katona Imréné a tanárjelöl­tek gyakorlati és elméleti Szomorúság, söt keserűség tölt el, valahányszor nagy múltú gimnáziumok jubileumáról olvasok. A Vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium 1722-töl szá­mítja történetét, a budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Ságvári Endre gyakorlóiskolája idén április végén az egykori mintagimnázium történetet földolgozó kiadvánnyal és kétnapos tudományos ülés­szakon ünnepelte századik évfordulóját. képzését vázolta föl; Gulyás­né Szabó Klára a tanárok névjegyzékét, Pálinkásné Kordás Ágnes a híressé vált tanítványok arcképcsarnokát állította össze, Ráczné Kür­tösi Mariann pedig az iskola sportkörének, cserkészcsapa­tának, önképzőkörének és kulturális tevékenységének történetét foglalta össze. Az iskola gyökerei a sza­badságharc előtti évbe nyúl­nak vissza. 1847 őszén kezd­te meg működését a Nemze­ti iskola; ez azonban az ön­kényuralomban már a neve miatt sem maradhatott fönn. így — két év megszakítás után — 1851 őszén városi alreáltanodaként kezdte újra munkáját. Ennek első osztá­lyát tartotta bölcsőjének a későbbi Baross gimnázium. Ennek lett volna századik évfordulója 1951-ben, ha egy évvel előbbi!) bűnös érzé­ketlenséggel el nem törlik. 1851-től megszakítatlanul nevelte évről évre a szegedi és a dél-magyarországi ifjú­ság nemzedékeit, majdnem egy évszázadon át. Eleinte a kegyes oskolában kapott he­lyet, 1860-tól pedig a Palánk eltűnt Szegfű utcájában, Kolb Ádám magánházát bé­relték ki céljára. A város az 1870. január 11-én Szegeden időző Eötvös József vallás­és közoktatásügyi minisz­terrel megállapodott, hogy az ősztől állami föreáltano­daként működő (az eddigi négy helyett hatosztályos) iskolának modern épületet emel. A főreáltanoda 22 tanára, és 569 tanulója 1873. október 6-án költözhetett a Skal­niczky Antal tervei szerint Arleth Ferenc irányításával megépült Dugonics téri „pa­lotába", a mai központi egyetem épületébe. 1875-től főreáliskola lett: nyolc osz­tállyal, s a végén érettségi bizonyítványt nyújtó joggal. 1876. júniusában, húszan tettek először érettségi vizs­gát. A Vízkor (1879) a főre­áliskola a menekültek egyik menedékhelye lett: több mint kétezer hajléktalant helyeztek el benne. Az épü­letnek az újjáépítés éveiben (1879—1883) a királyi biztos­ság hivatalai számára, 1882. nyarától pedig a Somogyi Károly esztergomi kanonok adományából létesült városi könyvtár — a mai Somogyi­könyvtár — számára is ott­hont kellett adnia. 1883. ok­tóber 16-án az épület föld­szintjén nyílt meg a könyv­tár. A mellete levő Kereszt utcát és a Nádor utca torko­latától Mészáros utcának ne­vezett utcát a hálás város már előbb az alapítóról So­mogyi utcának nevezte el. Érdekes történelmi fordulat volt, amikor 1984-ben — csaknem száz év után — a Somogyi-könyvtár visszaköl­tözött az alapítóról elneve­zett utcába, a Dóm tér sar­kán emelt űj palotájába, a megnyitásakor kapott helyé­től alig kétszáz méterre. A város 1893-ban elhatá­rozta, hogy az 1891-ben lé­tesült királyi ítélőtáblának adja a Dugonics téri épüle­tet, a főreáliskolának pedig újat épít. Egy év alatt Meix­ner Károly és Ney Béla ter­vei szerint, és irányításával a Deák Ferenc és a Horváth Mihály utca sarkán föl is épült az új főreáliskola. Né­hány hét késedelemmel, 1894. szeptember 24-én már itt kezdődött a tanév. Ma ez az épület a Vedres István Építőipari Szakközépiskolá­nak ad otthont. A legtöbb középiskola 1922-ben választott magának nevet. A főreáliskola a vas­miniszternek, a korszerű vasüti közlekedés és a ke­reskedelmet ösztönző vitel­díjrendszer megteremtőjé­nek Baross Gábornak a ne­vét vette föl. Az iskolatípus további változásainak megfelelően a Baross Gábor főreáliskola 1934-ben reálgimnáziummá, 1935-től gimnáziummá ala­kult. E sorok írója ennek az első gimnáziumi osztálynak volt — egy életre hálás — diákja. Péter László Következik: „Mintagimnázium" Bizony,"az én „könyvtá­ram" nagy túlzással ne­vezhető így, azért is az idézőjel. Sok fontos ás sok jó könyv hiányzik — nem annyira a polcokról (ve­gyük tekintetbe egy panel­lakás méreteit). inkább csak nekem. Magánügy? Meglehet. Amiért kitere­getem: tegnap reggel a szegedi rádióban hallgat­tam a friss tapasztalatokat a könyvhétről. Nagy Ká­roly, a Müveit Nép bolt­csoportjának vezetője (ez a hálózat a legkiterjed­tebb e déli végeken) és Sisák Gizella, a Kárász utcai Móra bolt vezetője a sikerkönyveket sorolta; hegyeztem a fülem: pont ezek a kötetek kaptak hi­ányjelet idei, gondosan el­készített könyvheti listá­mon. Akár az elégedettség is elönthetne: jól akartam választani, naná. ha any­nyi más ember is úgy ítél­te, ezeket a könyveket meg kell venni — hiába a pénztárca hó eleji, ijesz­tően rohamos csappanása. Igen ám, csakhogy a hi­ányjelek a könyvhét leg­első napján kerültek az én — ezúttal szokatlanul hosszúra sikeredett — lis­támra, mikor is éppen a Móra könyvesboltban tet­tem pipát e lista többi könyvéhez, amiket az elő­zékeny eladók a felajzot­tan vásárló tömegben is segítettek megtalálni, mi­kor is „még nem jött Pipa meg "-sajnálkozásukra iz­galommentes hiányjelek kerültek ama másikak után. majd megjönnek, gondoltam, s majd csak kifizetem azokat is vala­miből. néztem a kosárba gyűlt könyvhalomri. s amíg soron kívül tmert ebben a szegedi boltban, ki tudja, a vállalat gáláns gesztusaként, avagy vala­melyik érdekvédelmi szer­vünk harcának eredmé­nyeként az újságírók 10 százalékos kedvezményt élveznek, s erről én csak az idén értesültem, és örömömben mindjárt 240 forint lett a kedvezmé­nyem. egy jobb könyv ara, gondoltam eufóriában), szóval amíg soron kívül kétszer is átszámolták, és biztossá vált, hogv kétezer valamennyit kell fizet­nem, és volt időm nekem is kalkulálni, hogy talán elég lesz ősszel megven­nem a gyerek melegítőiét, ha már ennyi a jó könyv, egyszóval addig eszembe sem jutott hogy több pénzügyi manőverre ezen a könyvhéten már nem lesz szükségem. Merthogy a hét folya­mán már nem volt időm elmenni a boltba, érdek­lődni a hiányjelek után. tegnapelőtt viszont meg­tettem, s az udvarias, bár már agyonfáradt eladók „már nincs" sajnálkozá­sára a hiányjeleket nem válthatták föl a pipák. Mégis pipás lennék? — tettem föl a kérdést ma­gamnak tegnap reggel, hallván a rádióban, hogv Nagy Károly szinte szó szerint ugyanazt mondja rádiós kollégám kérdésé­re, miként jó néhány év­vel ezelőtt az enyémre, mikor is a terjesztés tit­kait firtatva azt tudakol­tam, tényleg helyénvaló dolog-e, hogy mindenhova juttatni kell mindenféle könyvből, mert hogy jól ideologizálható, az Dizios. esélyegyenlőséget, demok­ráciát lehet emlegetni, és a legkisebb falu vegyes­boltjától a nagyüzem könyvterjesztőjéig min­denkinek kell osztani mindenből, Szeged értel­misége meg várja ki nyu­godtan, amíg — az aktuá­lis rohamok után — a bolthálózat minden zugá­ból begyűjtik Szegedre az ott eladhatatlan. Szegeden meg igen-igen keresett köteteket, lesse ki, mikor realizálódik a begyűjtési folyamat, melyik szegedi boltokban lesz az újrat-e­rítés — aztán pipálhat. Akkor azt mondtam Nagy Károlynak: mégsincs ez így jól. Már-már rábólm­tott. de félúton abbahagy­ta. ebből tudtam, ő nem sokat tehet ez ügyben, az elosztás rendjét valahol fönt. valakik. valamikor megállapították, és lehet bár Szeged egyetemi vá­ros. szellemi központ, és a többi, ami jelzőkre amúgy oly büszkék vagyunk, az értelmiség olvasmányai akkor is a vegyesbaltok­ban fognak porosodni, esetleg kisvárosi könyv­árudákban, vagy Pesten, a peremkerületi ABC-kben. Persze az is lehet, én vagyok az ügyetlen. Tény. hogy évenkénti hiányjele­im még soha, egyetlen év­ben sem változtak pipák­ra. és az én „könyvtáram­ból" bizony a munkámhoz legszükségesebb kötetek is hiányoznak. Pedig a melegítőn kívül az évzá­róra — jutalomként tit­kon — tervezett új cipőről is lemondtam, helyette könyvet kap a gyerek, me­gint. és azt is eldöntöttem, hogy az én mindkét ta­valyelőtti nyári ruhám igenis divatos még coben a szezonban. Hát így néz ki. kérem, egy kedvezményezett könyvvásárló, pipák nél­kül — pipával. Viszont a könyvterjesztés — az de­mokratikus. S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents