Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

Kedd, 1988. június 7. 5 Kalandozó magyarok Hallgattam a tudósokat a Gondolkodóban, és azon gondolkodtam: vajon helyesen van-e ez így? Mármint az, hogy a nagytudású, szakmájukban igen tekintélyes emberek ennyire fegyelmezett korrektséggel tesznek egymás mellé cáfolhatatlan tényeket, jelenségeket, s adnak érzelemmentes, pontos diagnózist a magyar tudományos élet jelenlegi állapotáról. Azon gondolkodtam, érthető-e mindenkinek, akinek értenie kellene, hogy kórképről beszélnek, sürgős beavatkozást igénylő betegségekről; tudja-e a feszes mondatokból mindenki, akinek tudnia kellene, hogy életröl-halálról van szó? Vajon nem lenne most hasznosabb; emberibb — inkább fékevesztetten kiabálni? Túlozni netán, a veszélyt a valóságosnál is nagyobbnak láttatni, azért, hogy történjen végre valami? Nem lenne jobb — mondtam magamban végül, mert az ember bizakodó, és arra gondol, a fuldokló akkor is kimentödik, ha csak egyetlen ember van a parton, és csapkodhat, segítségezhet, fölemésztve utolsó erejét, ha lélek sincs, aki meglátnámeghallaná. Végtére tudatos lényeknek magyaróznak itten, ezzel a vaslogikával, ezek az okos, tényeket tisztelő, kissé fanyar, személyes érzeményeiket gyakorlottan visszaszorító emberek. Mint a jó diagnoszták, akiket nem bénít meg a rádöbbenés, hogy istenem, ez még csak negyvenéves és már gyógyíthatatlan, hanem inkább csak minden előfeltételt megadnak a terapeutanak. És hát kell-e több annál, értelmes-e bővebb magyarázat, mint ha azt halljuk: Magyarországon (és — nem mellesleg — egész Európában) mindenki azt hitte, a torta csak növekedni fog, folyamatosan, s a tudomány egyre nagyobb szeletekhez jut belőle. (Ugye tudjuk, hogy a pénzről van szó, a tortaszelet meg a kutatások finanszírozására szolgáló összeget jelenti.) Pedig csak egy-két mignon van — mondta a vasárnap esti műsorban Tamás Pál szociológus, az egyetlen a beszélgetők között, aki a komoly témához fura, életes hasonlatokat engedett meg magának. Egy másik képe szerint: cseppek vannak, mármint különféle, kutatást támogató pénzalapok. Apró pénzek. Cseppek, tenger helyett, de ez még mindig jobb, mint a tócsa ... Pip-show — rukkolt ki a legmerészebb képtársítással ; úgy vagyunk, mint a kelet-európai turista, aki kiszabadulván, erotikus kalandra vágyik, ám ahhoz nem bizonyul elégnek a turistaellátmány; a nagy, valódi, vágyott kaland helyett tehát: kukkol. Lehet gondolkodni azon is, hogy mennyire sántít ez a hasonlat, csak úgy, mint a többi, vagy valamivel jobban, hogy a pénzhiány hatása a tudományos életre olyanféle-e, mint a kukkolóé az ő erotikus magatartására, vagy hogy az édesszájúra miként hat a tortaszelet-helyett-mignon effektus ... De minek? örüljünk, hogy nem veszett még ki a tényés képérzékenységünk, és hagyjuk, is abba a sok beszédet, a képeset, meg a száraz tényeset. Szó, szó — volt elég. Vessük bele magunkat, feleim, egy nagy, erotikus kalandba, lagalább próbáljuk ki a képességeinket, míg nem késő, míg oly korba nem érünk hogy végzetesen és véglegesen a vágyak birodalmában marad, ami pedig életünk természetes része lehetett volna. S. E. , tőlük, with lőve Önöknek ott. Keleten nagyon tekintélyelvi társadalmaik vannak — mondja Jőrgensen úr, és ki meri állítani, hogy nem csakis szemérmesbeleegyező helyesléssel fogadható ez a mondat? Hát igen kérem, nekünk itt. Keleten tényleg meglehetősen tekintélyelvi társadalmaink vannak. És milyen szerencse, replikázhatnánk, hogy legalább önök ott. Nyugaton ily egyöntetű biztonsággal jelzik ezt vissza nekünk. Ez utóbbi kitételt, gyanúsan biztos vagyok benne, pár évvel ezelőtt még legföljebb csak ha szigorúan ironikus összefüggésben hagyta vclna kinyomtatni a szerkesztő. Mostanra viszont a leghatározottabban kell kijelentenem, hogy igenis, tényleg óriási szerencse, hogy vannak Nyugaton igencsak felkészült Kelet-Európa-kutatók, akik a szó szoros értelmében jóformán minden lényegeset tudnak rólunk, méghozzá többnyire az objektivitás kötelezően viselendő köntösének szükségszerűen jobbára bíráló célzatú „mintázataival". (Mindez még akkor is tény, ha nekünk — minek tagadjuk — a teljesen elterjedt, „összrégiós jellegű" Kelet-Európa elnevezés helyett az igazi, a Közép-Európa sokkal jobban tetszik.) Amit ilyeténképpen rólunk, a nyugati „Keletesek" közölni tudnak, legalábbis hát jócskán megszívlelendő. Hermán József, aki a dániai Esbjergben egy kerekasztalbeszélgetést folytatott a (hivatalos nevén) Kelet—Nyugati Kapcsolatok Kutatóközpontjában Andreas Jörgensen igazgatóval és Jens Jórgen-Jensen igazgatóhelyettessel — ráadásul térségünk reformjairól szólt. Arról lehát: miként minősítenek hát eme összefüggésekben bennünket, milyen a megítélés e téren rólunk, tőlük? Es méghozzá éppen a legaktuálisabb ügyekben. A Kossuth adón csütörtökön este sugárzott (és a héten szerdán megismétlendö!) program kezdetén hallhattuk. a dániai intézetben a falon található Gorbacsou-plakátot kommentálva: nem divatról van szó. ama plakát — nyilván egyféle sűrített metaforaként — az elmúlt három évtized legfontosabb feladatait is jelzi, jelképezi. (Hadd tegyem hozzá gyorsan: elsősorban nem is ott1) Még ennél is figyelemre méltóbbak voltak a válaszok arra a kérdésre, hogy vajon miként hatottak az utóbbi egy-másfél év változásai a „Keletkutatók" munkáiára? A megállapítások és a j> tanácsok pedig, melyek e kérdés kapcsán tőlük érkeztek, mondjuk a nemzeti hagyományok messzemenő, a mostaninál is számottevőbb figyelembevételéről. az autonóm, független szakszervezetek éppenséggel közép-európai (szocialista, szociáldemokrata jellegű) hagyományairól. vagy éppen a tervezés bizonyos fokig éppenhogy Nyugaton is nélkülözhetetlen módszertanáról — mindenféle továbbképző szemináriumon melegen ajánlhatom alkalmazásukat. Amikor Jörgensen és Jensen urat a kelet-európai reformok esélyeiről kérdezte Hermán József, és meghallottam a már-már a mi vezetőinket idéző, több mint diplomatikus választ („ez nagyon-nagyon politikai kérdés") — bevallom, megijedtem. Csak nem? Csak nem épp e legfontosabb kérjés kapcsán hagy most alább a jóindulat, és közli velünk a bennünket oly jól ismerő, hogy:.. Ám rövidésen megnyugtattak. Nem lehet viszszatérni a brezsnyevizmus módszereihez, mondták. És a reformpolitikát kombinálni kell a szociálpolitikával. És meg kell szerezni az ipari munkásság tényleges támogatását. És ... és még mielőtt vád érne, hogy holmi sanda mészárosként az utóbbi hónapok hazai dokumentumait idézgetem, büntetőjogi felelősségem tudatában gyorsan bejelentem: ezt is mind ők mondták. Pontosabban: ők üzenték. Rólunk, nekünk. tőlük, jóindulattal, sót. szeretettel, mondhatni. \v;th love. Biztosan tudják is, miért. Domonkos László Merre lépnek? Szegedre is elérkezett a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének felhívása. Az is tény, hogy a pedagógusok különböző rétegei — felsőoktatásban dolgozok, óvónők, középiákolai tanárok szakoktatók — elégedetlenek. Apropó tehát bőven kívánkozik ahhoz, hogy megújuljon a Pedagógusok Szakszervezete. Az átalakulásról Fabula Andrásnét, a megyei bizottság titkárát kérdeztük. — Ügy tudom, szövetséggé alakulnak. — Jelenleg az alapszervezetekben viták folynak. Ez is egy lehetőség. A tagság dönti el, mit akar. Abban van ráció, hogy jöjjön létre az önálló felsőoktatási tanács, mellette működjék az alsó- és középfokú érdekvédelmi szerv, és a kettő szövetségben álljon egymással. Sajnos, jelenleg a rétegigények nemigen tudnak megfogalmazódni. — Gondolom, a változás nem képzelhető el szervezeti átalakulás nélkül. — A szakmai csoportoknak, tagozatoknak szeretnénk teret nyitni. Ehhez természetesen szükségük lenne kezdeményezési jogra és egyéb jogosultságokra is. Az igényekhez kell idomulnia a megyei bizottságnak is. — Ügy érzem, a szakszervezeti munkában is elhatalmasodott a bizoítsagosdi. Mi erről a véleménye? — Nekünk szinte naponta, hetente kell új feladatokkal szembenéznünk. Bérkérdések, bruttósítási nehézségek, alacsony óradíjak ... Ezért jo_bb volna feladatokhoz szerveződnünk. Lehetőséget látok az ad hoc-bizottsagokban. Káros lenne viszont felszámolni a nyugdíjasés az ifjúsági tagozatokat. Ezek ugyanis fontos rétegérdekeket képviselnek. A szorosan vett bizottsági munka átalakul, így egy fékkel kevesebb lesz. — Mennyire szervezik át a felső vezetést? — Nem illik nekem azt mondani, hogy a központi vezetőségünkben sokan vannak olyanok, akik csak hivatalból, formálisán vesznek részt a testület életében. Gondolom, nemsokáig. Sokszor én is űgv érzem, nem tudom a rám bízott tizenkétezer dolgozó érdekét minden esőiben képviselni. A felsőbb ezervekben is a differenciáltabb érdekvédelmet kell megvalósítani. — Igen ám, de fájdalmas és presztízsveszteséget okozhat, ha valaki hivatalból nem kerül be egy vezető testületbe. — Az ügy érdekében ehhez mégiscsak ragaszkodnunk kell. Nincs szükség az örökös tagságra. — Milyen jogosultságokat szeretnének kivívni maguknak? — Az egyes rétegeknek teljes jogosultság kell. — Mi a véleménye a sztrájkjogról? — Egy munkahelyen lehetnek olyan igények, melyek csak úgy elégíthetők ki, ha a kollektíva a munkáltatót lépésre kényszeríti. Mondok egy példát. Agyrémként hat, de igaz. Az egyik intézmény vezetője elhatározta, hogy júliusban és augusztusban nem fizeti ki az osztályfőnöki pótlékot. A dolgozók természetesen fellázadtak. A döntést megvétózták. Sorsukról majd a felsőbb szervek döntenek. Az igazgatói önkény ellen tehát időnként gyors és hatásos lehetne egy kollektíva sztrájkja. — Hogyan ítélik meg a béralkut? — A feladatokhoz igazodó bérezésre lenne szükség. Jelenleg negyvenöt forintos óradiiak vannak. Sajnos ez nem alku tárgya, ez tény. — Komoly kihívást jelent a TDDSZ. Milyen a visszhangja a szegedi felsőoktatásban az új szakszervezetnek? — Szerintem a szegedi felsőoktatás egyszerre rebellis és józan. Kivárják, mit ígér, mit nyújt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. Aztán lépnek, vagy maradnak. B. i:. A színház jövő évi műsorterve Az évadzáró társulati ülésről szóló (szombati számunkban megjelent) tudósításunkban — hely hiányában — nem tudtuk közölni az új műsortervet és az űj tagok névsorát. Íme: augusztus l-jétől hat frissen végzett színész lesz a Szegedi Nemzeti Színház tagja: Bede Fazekas Annamária, Hegedűs Zoltán, Juhász Károly, Lipicz Zsolt, Olasz Ágnes és Szervét Tibor, Ide szerződött Zalaegerszegről — követve a szegedi színház művészeti vezetőjét, Ruszt Józsefet — Barta Mária és Szakács Eszter. Mindkét művészt jól ismeri a szegedi publikum, hiszen Barta Mária hosszabb, Szakács Eszter rövidebb ideig R Évadzáró a szimfonikusoknál Tavaly szeptember elsején kezdődött és tegnap zárult az évad a Szegedi Szimfonikus Zenekarnál; a tegnapi évadzárón Szelezsán István zenekari titkár számolt be arról, hogy bár sok munkával teli, nehéz évadot zártak, a zenekar egyik tagja nem érte el a maximálisan lehetséges évi szolgálatszámot. A legzsúfoltabb három hónap az október, a november és a március volt; öszszesen 89 operában és balettben működött közre a zenekar (tizenegy külföldi előadáson), huszonhat filharmóniai hangversenyük volt. Az évad legnagyobb gondja: rövid idő alatt hat hegedűs vált ki az együttesből (bárha többségük örömteli okok miatt — gyermekgondozási szabadságra mentek), s vonós létszám ilyen mértékű megcsappanását akár a világ legjobb zenekarai is megéreznék. Egyébként is szinte kilátástalan a zenészek utánpótlásának folyamatos biztosítása: a főiskolán végzettek inkább választják a tanári pályát, érthetően, i'iszen míg a zeneiskolában 5200 forint a kezdőfizetésülfc a zenekarnál — ugyanazzal a diplomával — csak 4400-at kaphatnak. A zenekari titkár a megoldatlanságok közé sorolta a hangszerek beszerzésének gondját is; a Triál úgy fogad el megrendelést, ha megvan hozzá a valuta. Viszont a cégnek is, a tanácsnak is köztudomásúan igen korlátozott a valutakerete. Az örvendetesebb eseményekről szólva a titkár elmondta, hogy Nagy Zsolt tubaművész az NDK-ban rendezett nemzetközi versenyen az előkelő nyolcadik helyezést érte el. Három új tagja lett a zenekarnak: Komáromi István brácsás, Kőrösy Györgyi csellista és Kálmán János, akinek a vadászkürt a hangszere. A szezon említésre érdemes eseménye volt a szakszervezeti vezetőség újjáválasztása, hiszen Bódi Béla, a volt szakszervezeti titkár zenekari felügyelő lett; az új szakszervezeti elnök Szöllősy József koncertmester, a titkár pedig Lajos István. Oberfrank Géza főzeneigazgató, a szimfonikus zenekar művészeti vezetője nagyon hasznosnak minősítette az évadot, és megköszönte a zenekar tagjainak a helytállást, és a színvonalas szakmai munkát. Beszélt a következő szezon programjairól: a színházi elfoglaltságok mellett nagyszerű feladatai lesznek a szimfonikus zenekarnak a filharmóniai koncerteken, amelyek egyikén együtt lépnek fel a Weiner Kamarazenekarral. A tervek szerint 1989 őszén önálló hangversenytudnéja lesz a szegedi együttesnek — Nyugat-Európában. A művészeti vezető hat zenekari tagnak adott át jutalmakat. A zenészek nyáron sem pihennek. Fellépnek a Belvedere nemzetközi énekverseny Budapesten tartandó gálaműsorában, amelyet július 31-én közvetít a tévé; Pál Tamás vezényel. Oberfrank Géza vezényli a Don Carlos szabadtéri előadásait augusztusban — amely hónap 29-én már az űj évad kezdődik. Az évadzáró ülésen a hagyományok szerint szavazással döntöttek a zenekari tagok arról, hogy az idén ki kapja „az év zenésze" megtisztelő címet. A szavazás eredményeként majd október elsején, a zenei világnapon adják át a dijat Szöllősy József koncertmesternek. — volt már vezető színésze színházunknak. Aron László a József Attila Színházból szerződött Szegedre, Dálnoky Erzsébet pedig a szatmáriból. Telihay Péter dramaturg most végzett a főiskolán. Kiss Domokos magánénekes is romániai társulattól, a kolozsvári operától jött. Koczka Ferenc karmester eddig is sok szállal kötődött a szegedi operatársulathoz, immár szerződés is köti. Az új karigazgató Gyüdi Sándor, akit Szeged kóruséletének kiséiöi már jól ismernek. Egyelőre három magán tán cos, Éliás Zsuzsa, Kiss Stefánia, Prepiliczay Annamária erősíti a balettegyüttest. Nagy László igazgató a társulati ülésen elmondta, hogy az új évad első prózai és operabemutatójának már megkezdődtek a próbái: Kapás Dezső rendező irányításával a Kisszínházba tervezett Ödön von Hortxííh-darab, a Huza-vona színpadra állításának előkészületei folynak. A prózai tagozat négy bemutatóját tervezik a nagyszínházba: Shakespeare Lear királyát — vagy egy magyar bemutatót, A kőszívű ember fiai című Jókai-regény adaptációját, Komis Mihály Büntetések című darabját (stúdióelőadásként), és a nagyoperettet, Lehár Vig özvegyét. Mivel a korábban megszokottnál több vendégművész szegedi szereplésére számíthatunk az új szezonban, egyelőre szigorúan a tervekről beszélhetünk: ezek szerint Esztergályos Károly, az elsősorban tévémüveiből ismert rendező „jegyzi" az operettet, Korcsmáros György a Jókai-adaptációt,. és Ruszt József a másik két bemutatót. A Kisszínházban a már emlegetett Ödön von Horváthpremier mellett a musicalterv: az Olivér, Lionel Bart műve; aztán egy mai könyvszenzációnak, Alekszej Ribakov: Az Arbat meséi című, a sztálinizmus természetrajzát dokumentáló regényének színpadi változata — Ruszt József rendezésében; végül: vagy Janus Glowacki Csótányvad ászata, vagy Bohumil Hrabal— Vaclav Nyvlt: Szigorúan ellenőrzött vonatokja kerül a kisszinházi színpadra. Az opera — mint már többször közöltük — Offenbach: Hoffmann meséivel nyit, ezzel megy a társulat jövőre a nyugat-európai turnéra. A tavaszi bemutató: Mozart: Don Giovanni — Kerényi Miklós Gábor rendezésében. A tervezett felújítások: Donizetti: Szerelmi bájital; Mozart: Cosi fan tutte; Wagner: A bolygó hollandi; Verdi: Álarcosbál, Otelló; Erkel: Bánk bán és valószínűleg Szokolay Sándor operája, a Vérnász. Az idén alakult balettegyüttes nagyra törő tervei között nemcsak egy kamara mű vekből összeállított bemutató szerepel (benne Imre Zoltán, Csarnóy Katalin, Móger Ildikó, Krámer György és Seregi László koreográfiái), hanem Csajkovszkij Diótörőjének Reinthaller Éva által tervezett változata. Könyvheti programok Ismét lesz Könyvről könyvért fejtorőjáték ma, kedden délután 2 órakor az idegennyelvű könyvesboltban. Délután 3 órakor a Móra Ferenc Múzeum Lucs-termében Csizmazia György mutatja be Richter Ilona grafikusművészt és a könyvhétre megjelent, Egy cseppben a tenger című könyvét, amely a rendezvény idején a múzeumban megvásárolható — a művésznő pedig a könyvpremier után dedikál. Este 7 órai kezdettel a November 7. Művelődési Házban A sárkányrepülő szívverései címmel Fenyvesi Félix Lajos költői estjét rendezik meg, közreműködik a szerző, valamint Beslin Anita, Kiss Ernő, és Tegzes Miklós. \