Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-07 / 135. szám

Kedd. 1988. június 7. 3 Megyei pártdelegáció utazott a Vajdaságba Tegnap, hétfőn délután megyei pártküldöttség utazott háromnapos látogatásra a jugoszláviai Vajdaságba, a testvérkapcsolatok keretében. A delegációt Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára vezeti; tagjai: Sebestyén István, a csongrádi pártbizottság első titkára és Lovász Lázár, a megyei pártbizottság tagja, a szegedi vasútigazgatóság vezetője. Ipari szövetkezetek számvetése Üj társadalmi elnök Csongrád meg>e 39 hagyományos és 48 kisszövetkezetének több mint száz küldötte közgyűlést tartott tegnap, hétfőn délelőtt Üjszcgedcn, a Csongrád Megyei Tanács oktatási központjában. A testület beszámolót hallgatott meg a szövetkezeti ipar 1987-es gazdasági eredményeiről, gondjairól és a közgazdasági szabályozás új rendszerének tapasztalatairól. A megye közel száz ipari szövetkezete tavaly 5 milliárd forint termelési értéket hozott létre. A kilencszázalékos növekedés azonban nem volt egyöntetű. A kisszövetkezetek az átlagnál dinamikusabban, gyorsabban tudtak reagálni a piac támasztotta követelményekre, s így a növekedés itt gyorsabb volt. Az idén is folytatódik az a tendencia, hogy a hagyományos szövetkezetek igyekeznek kisszövetkezetté átalakulni, mert ebben a formában, a magasabb hatékonysági követelmény ellenére is, jóval nagyobb a gazdálkodói szabadság, az ösztönzésre fordítható bér sem annyira kötött, mint a hagyományos formában. Egyebek között ez is oka annak, hogy az év elején tíz szövetkezet alakult át kisszövetkezetté. Sót a kisszervezetek száma továbbra is gyarapodik, hiszen a mostani küldöttgyűlésen is három ilyen szervezet jelentkezett a Kiszöv tagjainak sorába. Horváth János, az Ipari Szövetkezetek Csongrád Megyei Szövetségének elnöke szóbeli kiegészítőjében elmondta, hogy a szövetkezeti ipar országos 21 százalékos növekedése mellett Csongrád megye „csak" 8 százalékos növekedési ütemet tudhat maga mögött, de ez is jóval nagyobb, mint a népgazdasági átlag. Meghaladja viszont az átlagot a termelékenység 12 százalékos emelkedése. Kedvezően alakult tavaly az ipari szövetkezetek exportja is: 1 milliárd 100 millió forint értékű árut gyártottak külföldre, ennek több mint egyharmada tőkés országokba „utazott". Az export megélénkülésében fontos szerepet játszott a hazai kereslet csökkenése is. Jó hír, hogy tavaly a hagyományos szövetkezetek között nem volt veszteséges. Mindössze három kisszövetkezet — a Fémszelekt, a Metalcoop és a Tisza — zárta eredmény nélkül az évet, de mára már mindhárom helyen külső segítség nélkül is sikerült stabilizálni a gazdálkodást. Az év eleji szabályozóváltozások tapasztalatairól szólva elmondták, hogy a bérszabályozás és a merev árrendszer jelentős visszahúzóeröként érvényesül a szövetkezeti gazdálkodásban is. A szövetkezetek likviditása is kedvezőtlenül változott az év elején. A hitelszigorító intézkedéseket sok bírálat érte. Tovább romlott a fizetőképesség a szövetkezeti iparban is. Rékasi László, a Kiszöv osztályvezetője az export pályázati rendszerek, fontosságára hívta fel a figyelmet. Várható, hogy a közeljövőben az Ipari Minisztérium nemcsak export, hanem tőkés importkiváltó pályázati rendszert is kiír majd. A részleteket júniusban teszik közzé, s a pályázni kívánó szövetkezeteknek segítséget ajánlott fel a szövetség. Szabó István, az Okisz képviseletében arról szólt, hogy milyen elképzelések vannak „asztalon" az országos szövetségnél. A bérreform tervezettel kapcsolatban elmondta, nem értenek egyet azzal, hogy a szövetkezeti iparban is érvényesüljön a „béralku". Azt szeretnék elérni, hogy a szövetkezeti mozgalom egészében szűnjön meg a keresetszabályozás úgy, ahogyan ez ma a kisszövetkezeteknél már jól funkcionál. Kritikával fogadták az Okiszban a társasági törvény tervezetét is. Az ő elképzelésük az, hogy a szövetkezetek válasszanak: társaságként, vagy hagyományos formában kívánna'k-e majd tovább dolgozni? Természetesen minden szövetkezet szabadon alakíthat társaságokat, vagy léphet be ilyenbe. Gál Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese további vállalkozó kedvre, rugalmas alkalmazkodó kézségre biztatta a szövetkezeteket. Elmondta, jó, hogy a szövetkezetek nem felülről várják a segítséget, hanem önállóan igyekeznek megoldani gondjaikat. Sajnos, nemigen élnek az önálló külkereskedelmi jogukkal. Keresni kell itt is az új formákat, mint ahogy az egész szövetkezeti mozgalomban, ami megyénkben is megújulásra vár. A korszerűsítés első lépéseként tegnap új alapszabályt fogadott el a közgyűlés, amelynek leglényegesebb pontja, hogy a jövöben társadalmi elnök és elnökhelyettes irányítja majd a szövetség munkáját. Az elnökség pedig függetlenített titkárt választ. Újdonság az is, hogy ezentúl csak két ciklusra választhatók a szövetkezeti vezetők, ezután mandátumuk nem lesz meghosszabbítható. Arról is ha tározott a testület, hogy a jövőben csökkentik a küldöttgyűlés létszámát. A nyolcvan tagnál többel rendelkező szövekezetek két küldöttet, a többiek egyet delegálhatnak majd a testületbe. Megválasztották a Kiszöv új vezetőit is. Horváth Jánost nyugdíjba vonulása miatt a közgyűlés szeptember 30-iki hatállyal felmentette tisztségéből. Társadalmi elnöknek megválasztották Pálmai Antalt, a Medikémia Kisszövetkezet elnökét, helyettesének pedig Csordás Józsefet, a hódmezövásarhe lyi Elektrofém Ipari Szövetkezet elnökét. A testület három új elnökségi tagot is választott. A szövetség függetlenített titkárát a soron következő elnökségi ülésen nevezi majd ki a testület. R.G. Reform - szükségszerűség Véletlenül, vagy sem, tegnap délután „összejöttek'' Szegeden a tudós-politikusok: kétórás időkülönbségekkel sokak érdeklődésére számot tartó előadásokat tartottak a város három intézményében. Pozsgay Imre, az MSZMF Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront főtitkára — az MSZMP Csongrád megyei oktatási igazgatósága és a megyei TIT által szervezett — „Korunk kérdései" elnevezésű társadalomtudományi fórum előadója volt, a Somogyi Könyvtárban; Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának könyvpremierje (Útkeresés — reformok) volt a Bartók művelődési központban; Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese szintén az oktatási igazgatóság vendége volt, a tudományos élet vezető képviselőinek szervezett kerekasztalbeszélgetés-sorozat előadója. Pozsgay Imre: Korszakváltás és megújulás — Nagy vizsga előtt áll az szabadság biztosításával új politikai vezetés—mond- akarja a vezetés kifizetni a ta bevezetőjében Pozsgay népet. A gyanúna egy kőimre —: képesek lesznek-e rábfn politikai gyakorlat kitartani politikai nézeteik szolgáltat alapot, a mai vemellett? Azért tehető fel így a kérdés, mert a vezetés megújítása úgy történt, hogy véleményük megtartásával, s nem föladásával kerültek pozícióba. E vezetés számára az a döntő kérdés, hogy megtalálják-e azt a lendítőerőt, amely alkalmassá tesz arra, hogy a hosszú stagnálás irányzata megváltozzék, Magyarország ismét a felzárkózó nemzetek sorába kerüljön. A szocializmus megreformálása akkor sikerülhet, ha nem azokat a képzeteket értjük e formációra, amiket eddig képzeltünk. Az előadó idézte Dobrinyinnak, az SZKP KB titkárának egy idevágó gondolatát: A szocializmus eddigi megvalósulásaiban nem hozott létre olyan változatot, amely igazán vonzó lenne az emberiség számára, problémái megoldásában. Ennek egyenes következménye a baloldal sorozatos veresége szerte a világban. Politikai-ideológiai gyakorlatunk egyik tartós eleme volt, hogy a vonzó formákat deklaráltuk, majd a megvalósulást a voluntarizmus eszközeivel erőszakoltuk rá a valóságra. Sietve kimondtuk — hangsúlyozta a HNF OT főtitkára —i a kelet-európai társadalmak szocialista jellegét, holott e keretek között nyers kommunizmust és csupán politikailag föltételezett szocializmust láthatott az, aki marxista alapon vizsgálta a folyamatokat. Kiindulni ma abból kell — javasolta az előadó —, hogy az a korszak, amiben ma élünk, még a tőke kora, így kezdeményezéseink a tőke korában jelentkező nyers kommunista kísérletek, melyeknek középpontjában az elosztás igazgató erejét, mint közösségteremtő erőt éltük meg. A politika mindenhatóságának jegyében — az osztályharc éleződésének elméletével — előbb az ellenfél-ellenség likvidálása, majd a konfliktus kiiktatása, a béke megvásárlása következett. Az 1956 utáni humanizációs programnak most fizetjük meg az árát: a politika megvásárolta a társadalmi békét, ugyanakkor a stagnálást hordozó elemeket nem lehetett megvilágítani. Az a 17-18 milliárd dolláros adósság, amit nyögünk, gyakorlatilag nem az innovációt, hanem a szerkezet megóvását szolgálta. Az új politika ezt a múltat és ezt a helyzetet örökölte. Be kell látni, hogy a stabilizációs program idején személyes áldozatvállalásra is szükség van, de azzal a tudattal, hogy a nehézségek vállalói számára megvalósítható ígéretet tegyen a vezetés a felemelkedés lehetőségére. Fontos tudni, hogy a nép akkor tartja meg vállán ezeket a terheket, ha látja, hogy az állami felhasználás és fogyasztás is racionálissá válik. 'Sokan gondolják azt — nem minden alap nélkül —, hogy a nagyobb politikai zetéssel kapcsolatos tapasztalatok nincsenek benne. Az új vezetés célja, hogy a pártmunkát, különösen abban az esetben, ha megmarad az egypártrendszer, megtisztítsa attól a megbéklyózó hagyománytól, hogy a politika rítus, a pártegység pedig rutin. Szükség van a kisebbség védelmére, az ellentétes vélemények nyílt összecsapásának biztosítására, új szervezeti szabály kimunkálására. Nem szabad azonban a nyitást és a kezdeményezést most csakis a politikai életre koncentrálni. Egymagában ugyanis elszigetelődik a politikai reform, ha azt nem kíséri a gazdasági élet reformja. Ha nem történik meg egyszerre a két oldal megújítása, akkor tovább folyik az a képtelenség, hogy az állami voluntarizmus gyakorlata átkerül a politikai voluntarizmus gyakorlatába, és viszont. A polgári jogok deklarációjához autonóm állampolgárok is kellenek. Közös a feladat, mert a cél is az. A döntésekben való részvétel tehát ne legyen többé azonos az egzisztenciális kockázat vállalásával, csakis a napi politizálás természetességével. Ez a tulajdonviszonyok változatlanul hagyása mellett elképzelhetetlen. Az államj tulajdon mindenhatóságának képtelensége beigazolódott. A tulajdonviszo. nyokhan a tőke természetes helyváltoztatása, működésének törvénye lehet az állami beavatkozás minőségeinek a mértéke. Nehéz változtatások előtt állunk — mondotta befejezésül Pozsgay Imre —, hiszen lelkünk egyik fele a korábbi korszakhoz tartozik. D.I. Nyers Rezső: A nyilvánosság, norma Amikor Király Zoltán rögtön a kezdet kezdetén a magyar gazdasági reform atyjának aposztrofálta, aprócska korrigálás következett: annak a bizonyos hatvannyolcas reformnak több atyja is volt. Hogy mégis miért Nyers Rezsőt — néhány hete ismét az MSZMP Politikai Bizottságának tagját — tartja első számú reformernek a köztudat, arra a tegnap esti könyvpremieren igen meggyőző választ kaphattak mindazok, akik nem sajnálták az időt, sőt, nem is kímélték magukat, s ott szorongtak a fülledt forróságban a Bartók Béla Művelődési Központ zsúfolásig megtelt nagytermében. Igen, mert a Nyers Rezsővel folytatott beszélgetés — Esemény volt, a szó legteljesebb, és úgy gondolom, legszebb értelmében. „A nyilvánosság előtti politikának, magának a nyilvánosságnak normává kell lennie a magyar politikában." — mondotta az Útkeresés—reformok c. könyvheti kötet szerzője már az elején. S eme — egyféle új munkastílust oly ékesen jelző — kijelentés jegyében azután zuhogtak-záporoztak is a kérdések, a szegedi tévéstúdió riporterének és a közönségnek jóvoltából egyaránt. Sűrűn előkerült a „visszarendeződés" fogalma, vagyis a reformot ellenzők „visszacsapásának" veszélye éppúgy, mint a magyar reform húsz év alatti születésének, tetszhalálának és föltámadásának élesen szakaszolt, igen részletes története is. önmagáért beszélő mondatok sora. „A magyar reform megtorpanása 1968. augusztus 21-én indult el Csehszlovákiából és 1972ben ért ide." „Mondhatnánk, hogy azért virradt fel a reformok napja, mert az elmék megvilágosodtak, de úgysem hinnék el. A helyzetünk megváltozott, kicsit okosodtunk. Kifogyott az államkasszából a pénz, nem lehet tovább finanszírozni a régit." „1974-ben kezdett növekedni az adósságállomány. Nyilvánossá félig-meddig ts csak 1986-ban, teljesen azzá csak tavaly szeptemberben vált." „Nagy Imre 1953-as programjának jó részét már .megvalósítottuk." Hosszasan lehetne még folytatni az idézeteket, ám inkább siessünk kijelenteni: a sok egyéb mellett szó volt még például a prularizmusról éppúgy, mint a Bős— Nagymarosi problémáról, a Magyar Demokrata Fórumról, a FIDESZ-röl és az erdélyi falvak lerombolása elleni teendők lehetőségeiről is. Nyers Rezső higgadt volt, és bölcs, jó humorú, és elemzésekre kész, és ami talán a legdöntőbb: minden kérdés kapcsán — hiszen mindnyájan tudtuk, hogy könyve csak ürügy a beszélgetésre — példásan szókimondó és nyílt. A nyilvánosság zamatos italából ez az újabb alapos korty ízletes volt és üdítő a művelődési központ többértelműen is forró nagytermében. S. hogy mit tehet hozzá mindehhez a tudósító? Hogy különösen jó volt tudósítania erről az estéről. D.L. Kulcsár Kálmán: A reform értelme, az értelem reformja A reformverbalizmus korában hálátlan dolog újra ós újra csak beszélni a reformról — vezette be Ku'csár Kálmán az előadását. Mégis szükséges, mert a szóözón ellenére még mindig nem tisztázott, hogy mi a szó pontos jelentése és értelme — most, itt. Ha a társadalom mindennapos. folyamatos alkalmazkodása a változó viszonyokhoz, a látványos ugrások nélküli, állandó fejlődés — a hétköznapi értelemben vett reform — nem valósul meg, akkor másik fajta reformprogrammal kell szembenézni: amelyik a forradalmat segit elkerülni. Hiszen a mozdulatlan, visszafogott társadalom olyan erőket épít. amelyek széttörik az adott társadalmi rendszert. A mi reformunknak megvan ez a két eleme — az alkalmazkodás és a „robbanásveszély" elhárításának szüksége —. de van a magyar reformnak harmadik, sőt negyedik eleme is. Történelmi szükség kényszerít a változtatásra, hiszen eleddig még egyetlen reformtörekvésünk sem hozott olyan eredményt, hogy a modernizáció ne lenne még mindig aktuális programunk. Végül: a szocialista társadalmi rend reformját jelenti a mostani, s mint ilyen, magába foglalja az eddig emlegetett három elemet is. Marx egy mostanáig szinte sohasem citált passzusban (Német ideológia) lehetségesnek tartotta a szocialista forradalmat elmaradott országokban is. de hozzátette, ennek bekövetkezte a történelem mellékútját jelenti A sajátos oroszországi viszonyok között lezajlott forradalom és társadalmi átalakulás — e történelmi mellékút — lett aztán „a" szocialista fejlődés, elmélete „a" marxizmus. és az ott kialakult gazdasági modell „a" szocialista gazdasági modell; s az ismert módon és következményekkel a harmincas években a Szovjetunióban kialakult állapotok szerint merevedett meg a szocialista világ, benne a mi társadalmunk. Az ilyenfajta reformértelmezésnek persze sokan vannak az ellenzői. A jelenlegi restrikciós szükségletek és a hozzájuk kapcsolódó ideológiai elemek meghatározott, ismert helyzetből következnek nálunk, s ezt a helyzetet sokan megpróbálják a reform ellen fordítani. Létezik aztán a strukturális szembenállás is, hiszen a gazdasági, politikai és egyéb struktúrák mindaddig ellenzői a maguk megváltoztatására irányuló lépéseknek, amíg olyan helyzetbe nem kerülnek, hogy a maguk megmentése érdekében kényszerülnek változtatni. Történelmi utunk terméke egy másik fajta szembenállás, abból a helyzetből fakad, hogy nálunk a szaktudás és a pozíció. az „uralmi szakismeret" meg a „tárgyi szakismeret" egymás ellentétjei. Mindazonáltal bármi]a;ia szembenállás a reformmal: érdekössze függésekből ered: a szemléleti is, amely sokszor az érdekek köntöseként jelenik meg. Az értelem reformja — mondta az előadó — többféle okból akut problémánk. Bebizonyosodott hogy illúziókat tápláltunk a ráció lehetőségeiről és társadalmi diszfunkciók lettek a következményei annak, hogy hittük és csináltuk: a szocialista — tudományosan szervezhető társadalom. Mivel azt hittük, ismerjük e társadalom törvényszerűségeit nem hagytunk teret a spontán erők mozgásának. A racionalitást történelmi gondolkodással kell párosítani, s ennek gyakorlati következményeként ki kell fejleszteni a kompromisszumokra való készséget, a rendszerizerű gondolkodást. Számos más gyakorlatias eleme van az értelem reformjának, a többi közt az egyik legfontosabb: tudomásul venni, hogy az egységes világrendszertől egyetlen társadalom sem függetlenedhet, s hogy e globális világ közepén nem a szocialista társadalmak vannak. A gondolkodást pirsze szintén nem pusztán a szavakkal lehet reformálni; a gyakorlat alakítja leghatásosabban. Ezért lényeges, hogy az új módon gondolkodók csapata elérte-e azt a „kritikus tömeget", amely életünk minden szférájában képes a gyakorlat átalakítására — zárta gondolatmenetét Kulcsár Kálmán. E. S. * 4