Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-24 / 150. szám

Csütörtök, 1988. június 23. 5 Erdély kövei A Magyar Építőművészek Szövetsége csütörtökön, a szövetség székházában megnyitotta Erdély kövei című grafikai kiállítását. A tárlaton neves építészek grafikáit is kiállították, s öszszesen 120 képet mutatnak be erdélyi templomokról, falvakról, díszes lakóházakról, kopjafákról, régi temetőkről, festői tájakról. A legjobb negyven alkotásról készített sokszorosított példányokat a kiállítás látogatói a helyszínen megvásárolhatják, darabonként 50 forintért, s ezt a pénzt a szövetség az erdélyi áttelepülők segélyezésére nyitott számlára utalja át. A kiállítást június 29-ig tekinthetik meg az érdeklődők, naponta délelőtt 9 órától délután 4 óráig, a szövetség (Budapest, VIII., Dienes László u. 2.) székházában. A tárlat anyagát vidéken is bemutatják; első állomása Debrecen lesz. 0 legnépesebb országok A világ 10 legnagyobb népességű országa jelenleg ebben a sorrendben követi egymást: Kína, India, Szovjetunió, Egyesült Államok, Indonézia, Brazília, Japán, Nigéria, Banglades és Pakisztán. A francia demográfiai kutatóintézet szerint ez a sorrend egészen 2020-ig nem változik lényegesen. A fejlődő országokban jóval nagyobb a népességnövekedés, mint a fejlett országokban. Á Magyar Élettani Társaság vándorgyűlése A Magyar Élettani Társaság 1988. július 2—5-ig Szegeden rendezi az LIII. vándorgyűlését. A vándorgyűlést először 1931-ben Tihanyban rendezték meg Verzár Frigyes professzor, élettantudós elnökletével. Majd ezt követően évtizedeken keresztüli — felváltva — pécsi, szegedi, budapesti, debreceni orvosegyetemi professzorok vállalták a házigazda szerepét. Szegeden először 1933-ban id. Issekutz Béla, majd 1937-ben Szent-Györgyi Albert, később 1943-ban Jancsó Miklós professzorok elnökletével tartották meg a vándorgyűlést. A háború a tudományos munkába is beleszólt. így négy év szünet után. 1948ban ismét tovább folytatódott az élettani társaság immár hagyományos vándorgyűlése. Az LIII. vándorgyűlés — az előzőekhez hasonlóan — több témakörben alkalmat ad a kutatóknak arra. hogy előadásban vagy poster formájában beszámoljanak eredményeikről. Témakörök: az endokrinrendszer élettana, a veseműködés élettana, sportélettan. légzés- és anyagcsere-élettan, idegélettan, az izomműködés élettana, az immunrendszer és gyulladás élettana, a hőszabályozás anyagcsere élettana. A vándorgyűlésen 450 jelentkezőből mintegy százhetvenen — köztük a szakma kiválóságai — tartanak előadást, százhúsz kutató Dedig posteren mutatja be munkáját. Az idei vándorgyűlés — amely 1933 óta a 13. szegedi rendezés — házigazdája és elnöke Guba Ferenc professzor, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetének igazgatója, aki nemcsak mint biokémikus, hanem több nemzetközi és hazai koneresszus elnökeként is ismert hazánkban és külföldön. Guba professzorral, mint a vándorgyűlés elnökével, intézetében beszélgettem a kongresszusról. — A tudományos program minden évben ugyanaz? — A vándorgyűlés meghirdetésekor a rendezők mindig ügyelnek arra, hogy a szakmai program „sokszínű" legyen. Mindenkinek módjában áll bemutatni és szigorú kritika tárgyává tenni munkáját és új' eredményeit. Természetesen évenként nehéz még kitartó és intuitív mindennapi munka mellett is bemutatásra érdemes újdonságokkal megjelenni. Évről évre bizonyos súlyponti eltolódások megfigyelhetők. Általában a rendezők maguk is igyekeznek elsősorban a beérkezett jelentkezések alapján bizonyos szakmai arcélt is adni az egyes kongresszusoknak. Az idei vándorgyűlés így a sportélettani és táplálkozásélettani kutatások részletesebb bemutatására vállalkozott. — Az ilyen és az ehhez hasonló kongresszusok, vándorgyűlések alkalmat adnak-e a fiatal kutatók bemutatására, valamint a kuTalálkozó hatvan év után „Nyolcan élünk az osztályból" Kedves levelet kaptunk a minap Kálmán Jánostól, hadd idézzük néhány sorát: „Hatvanéves érettségi találkozónkat tartjuk a Kőrösy József Közgazdasági Technikumban, mi, akik még élünk a régi osztályból. Nem sokan vannak már az élők sorában, akik hatvan éve tettek érettségi vizsgát. Rendezvényünkre szeretettel várjuk..." — Utóirat, aláírás, dátum. Elfogódva mentem a találkozóra, és vártam is valamit. Hogy mit? Nálam jobban aligha tudja (vagyis inkább érzi; nem tudok én semmit) — nos nem érzi senki: titkok nincsenek, csodák nincsenek; valakik itt valamikor lerakták a voksot — rossz helyre —, s a tények aszerint haladnak egyenesen, kiszámithatóan, kitéríthetetlenül. Ezek az öregemberek folyamatában élték meg mindazt, melynek az idei év korántsem végeredménye, csupán egyik stációja. Hátha mondanak valamit, melyből pontosan és világosan kiderül: mi a teendő? Nincs rosszabb jel a messiásvárásnál. Kinyilatkoztatásra, persze nem számítottam; egészen egyszerűen úgy gondoltam: bizonyára van, mert kell lennie bizonyos fölhalmozott tapasztalatoknak, melyeknek, ha elmondják, s leírom, hasznát veszik még valakik. — Csanádi Géza, az intézmény igazgatója meleg megnyitó szavakkal üdvözölte a kevés számú megjelentet Majd pedig: „Nagyon elfogytunk, nyolcan élünk még a régi osztálybál" — mondta a legidősebb volt körösys, a nyolcvanhat éves Puskás Ferenc, aki huszonnégy éve nyugdíjas. Utóbbi jelentőségét csak akkor tudtam fölfogni, mikor belegondoltam: ez több, mint az én életkorom. Aztán névsor szerint — Beck Mátyás, Benke Imre, Jenöfy Jenő, Papp János és Puskás Ferenc — elmesélték: mi minden történt velük, amióta nem találkoztak. (Meghívónk, Kálmán János, betegsége miatt sajnos nem tudott jelen lenni a találkozón.) Benke Imre és Beck Mátyás személyes sorsuk részletezésén túl az ország gazdasági helyzetét is ábrázolták, értékelték. Megkérdeztem tőlük: mint volt gyakorlati gazdasági szakemberek, járhatónak látják-e a jelenlegi helyzetből kivezető utat — s jóleső érzéssel . hallottam, hogy a megvalósulása esetén a gazdaságot is rendbe hozó átalakítás és űj gondolkodás néven ismert elképzelést a gyakorlatban is kivitelezhetőnek találják. Külön öröm volt számomra e véleményt régi vágású, kizárólag pragmatista szempontokat figyelembe vevő szakemberektől hallani. Kinyilatkoztatáshoz tehát nem volt szerencsém; a sok-sok átélt, munkával töltött évtized, s a kibocsátó iskola által hitelesített vélemény azonban annál jóval többet ért F. Cs. tatók egymás közötti közvetlen eszmecseréjére? — A MÉT-vándorgyűlések hagyományos jellegzetessége a fiatal élettanászok „felvezetése". Nagyon sok, ma már nemzetközi élvonalhoz tartozó, világszerte elismert kutató ezeken a vándorgyűléseken mutatta be „oroszlánkörmeit". Olyan ez. mint a lányok első bálja, azzal a különbséggel, hogy itt mindkét nembeli fiatal kollégáinknak a szakmai teljesítménye, felkészültsége kerül reflektorfénybe. — Egy-egy szakterület előmozdítása érdekében, a MET keretei között, lehetőség nyílik-e új szakosztály létrehozására? — Igen, ha az a szakterület fejlődését előmozdítja. Remélem, hogy ezen a vándorgyűlésen egy sport- és munkaélettani szakosztály elindítására sor kerül. hiszen erre az idő is megérett. — Az elméleti összefoglalóknak milyen gyakorlati haszna van? — A mindennapi egészségügyi biológiai gyakorlat, különösen napjainkban, igényli a biztos elméleti megalapozottságot. Az előbb említett sport-, illetve munkaélettan. mint alkalmazott tudomány, nem nélkülözheti ma már a molekuláris szintű elméleti kutatásokat — Ügy hallottam, hogy professzor úr versenyt fut az idővel, hiszen július 2-án szinte a repülőtérről érkezik a megnyitó előadásra. — Ami igaz. az igaz, elég zsúfoltra sikerült ez az év. Július 2-án valósággal beesem a vándorgyűlés megnyitására. Az egyesült államokbeli utam miatt — ahol egy Szent-Györgyi tudományos epilékülésen veszek részt — sajnos a megnyitó programja is bizonyos változást szenved. Alig fejeződik be a MÉT-vándorgyúlés. a prágai nemzetközi biokémiai kongresszusra utazom. Augusztusban Montrealban van a nemzetközi sejtbiológiai kongresszus, azon szintén részt veszek. Szeptemberben pedig, ha minden jól megy. sportélettani előadást tartok a szöuli olimpia keretében rendezendő tudományos konferencián. így azután nem nagyon fogok unatkozni a nyáron, hisz az elmondottakon kívül egy NDK-beli és egy szovjetunióbeli útra készülök. Daróczi Gabi Tábor hetedikes, nyolcadikos diákoknak Nagy László felvétele Vasárnap fejeződik be ópusztaszeren az a tábor, amely a megyéből érkezett hetedik-nyolcadik osztályos általános iskolásokat fogadta. A diákok pályázat útján juthattak el az egyhetes táborba, ök szorgalmuk, tanulmányi eredményük és érdeklődésük alapján, kiemelkedő teljesítményt nyújtottak matematika, magyar irodalom, biológia és történelem tantárgyakban. A nemzeti emlékparkban fölállított kempingtábor lakói az itt töltött napok alatt szakmai előadásokon vesznek részt, és természetesen megismerkednek a park rejtelmeivel is. A természetben — az ásatások, feltárások, szobrok között — töltött „tanórák" igazi élményt nyújtanak szakmai fejlődésükhöz. Az emlékpark a nyár további részében még fogad ilyen és hasonló közösségeket A reflektor fényereje F

iatalabb éveimben kitűnő fizikatanárok kísérleteztek azzal, hogy megismertessék velem tudományuk alapigazságait, de ez sem nekik, sem fizikát oktató édesapámnak nem sikerült, így a reflektor fényerejéről — büntetőjogi felelősségem tudatában, de — avatatlanul fogok szólni. Ráadásul először nem *is a fény erejéről, hanem hatásáról mondanék valamit Mert mikor is hatásos egy reflektor? Amikor a ragyogó napfény földi másaként gyengélkedik, vagy amikor szinte átfúrja, fölhasítja, megsemmisíti a koromfekete éjszakát? Mondhatná bárki — talán éppen cinikusan —, hogy a reflektor attól még reflektor, hogy ha hatástalan. De éppen ez a megközelítés jellemzi az erkölcsileg tisztázatlan, világnézetileg kidolgozatlan, azaz felelőtlenségekre hajlamos gondolatokat ezért azonosulni vele a bűnnél is terjedelmesebb, alapvető hiba. Miről is beszélek? A napokban került a kezembe a Tények és adatok a Magyar Televízióról (1987) című összefoglaló dolgozat, az MTV kiadásában. S e szakmabeliek által készített átfogó munkából egy műsort, vagyis egy munkatársi közösséget a gondos szerkesztés „nullára írt": az Űj Reflektor Magazin iétéről a munkaadó mit se tud. Sok hasznos adattal gazdagodunk ugyanakkor a Körmönfontoló, vagy a Húsz a csúcson című műsorokról, de a televízió legmagasabb tetsztési indexet hozó belpolitikai műsora az ismeretlenség és a feledós szürke homályába vész. Valami baj lehet Ilkei Csabával. Előbb A Hétből vált ki — még Hajdú János idején —, azután egy kedvezőtlen idősávba száműzték Reflektorával, majd újbóli megerősödését látván, „megfeledkeztek" róla. Nem annak ellenére, hanem éppen azért, mert műsora minden zugot bepásztáz. Félhetnék attól, hogy ezzel a föltételezéssel párosuló ítélettel magamra maradok, ezért — s az olvasó megnyugtatására — citálok néhány gondolatot a magyar sajtó lapjairól. „Már-már legendaként ismételgetjük: úgy tetszik, a televízióban izgalmas, élő, aktuális, konfliktusokat bemutató belpolitikai riportokat nem nagyon lehet csinálni. Jó néhány magazin kísérletei látszottak bizonyítani ezt. Most egyre inkább a legenda cáfolatát adja az Üj Reflektor Magazin.'' (Esti Hírlap, 1985. február 18.) „A műsor kapcsán óhatatlanul fogalmazódik meg a kérdés: a magazinnak miért nem adnak igazibb nyilvánosságot." (Kelet-Magyarország, 1985. május 14.) „Bizonyára lehetne jobb időpontot is választani az adásna, akár az úgynevezett fő műsoridőben vetített, gyakran gyengécske kommerszfilmek rovására is, mert a szerkesztő ért ahhoz, hogy egy órán. át pillanatokra se lankadjon figyelmünk." Tolna Megyei Népújság, 1985. augusztus 6.) Háromesztendős vélemények ezek, a műsor azóta még érettebb lett, a fiatal szerkesztő gárda szakmai tisztessége, alkotókedve ós egészséges vagánysága tartósan kiváló teljesítményekhez vezet Ezt nem észrevenni, két dolgot föltételez: egyrészt a hitbizományként őrzött közvetítési idők meglétét, másrészt a biztonsági játék, az „alibizés" uralmát Utóbbi magyarázatra szorul. A csapatsportokban azt nevezik aíibiző játékosnak, aki egyedül arra ügyel, hogy ne hibázzon, ezért nem kozkáztat csupán bemutat igazolja jelenlétét. A politikai adások alibizését abban érhetjük tetten, hogy túlsúlyba kerültek a külpolitikai témájú — állami szintű politikával védett — műsorok, s háttérbe szorultak a nagyobb kockázatvállalást föltételező belpolitikai adások. A

jó, erős fényű reflektorra a sötétség eloszlatásában nincs szüksége a Magyar Televíziónak. Hogy ezt a gondolatot miért nem a szokásos keddi tévéjegyzetben bújtatom el? Mert a helyzet példa értékű: a jó teljesítmény a legkitartóbb munka mellett sem elegendő a mi társadalmi viszonyaink között ahhoz, hogy a megfelelő helyen megfelelően értékeljék. Ha az Ilkei vezette Reflektor évek óta sokkal magasabb tetszési indexet ér el a tömegkommunikációs kutató fölmérése szerint, mint a Stúdió, az Üj Hullám, vagy A Hét, ekkor nem nevezhetjük elegendő elismerésnek, hogy nívódíjat kap a szerkesztőség, hisz a műsor ugyanúgy el van rejtve a fő műsoridőt pásztázó tekintet elől, mint e díj elött. Szóval, a Reflektor fényereje: délelőtt tíz órakor is ugyanez az erő hatna, ha netán akkor kapcsolnák, kapcsoltatnák be. De a hatása — lássuk be — egészen más, mint a sötétben világító fényforrásoknak. Dlusztus Imre Ismerkedés az anyanyelvvel Hagyomány már, hogy nyaranta külföldön élő, magyar származású fiatalok néhány hetet hazánkban töltenek, s szakértő pedagógusok irányításával bővítik nyelvtudásukat, ismerkednek Magyarországgal. Az idén három kurzus közül válogathattak az általános iskolás korosztályba tartozók. Első alkalommal hirdették meg a Dunakanyar magyarságismereti tábort, amelynek Esztergom ad otthont július 7. és 20. között. A környezet kínálta lehetőségekre építve alakították ki a túlnyomórészt Ausztriából, és az Amerikai Egyesült Államokból érkező. 10—14 éves lányok és fiúk programját, akik a nyelvi órákat kiegészítve felkereshetik majd Visegrád, a Dunakanyar és a Pilis-hegység történelmi emlékhelyeit is. Balatonberényben július 11. és augusztus 31. között több turnusban tölthetnek el — magyar pajtásaikkal együtt — kellemes heteket az óhaza iránt érdeklődő 7—14 éves gyerekek. Ugyancsak a magyar tenger partján, Boglárlellén és Fonyódon megnyitja kapuit a balatoni magyar nyelvi tábor. Lakói elsősorban magyar nyelvi, irodalmi, népzenei ismereteiket gyarapíthatják. Itt is a magyar gyerekekkel közös csoportokban, pedagógusok irányításával tanulják a nyelvet. Sárospatak — a Rákócziak ősi városa —, középiskolások nyári kollégiumának színhelye lesz július 17-től egy hónapon át. A 15—18 éves fiatalok a nyelvgyakorláson kívül az úgynevezett magyarságismereti órákon a magyar földrajzról, történelemről, a magyar irodalomról, népművészetről, műalkotásokról és zenéről kapnak képet