Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-24 / 150. szám

Péntek, 1088. június 24. Új fonóüzem A Zala megyei Vaspörön új alapanyag-előkészítővel bővítették a salomvári—zalaháshágyi termelőszövetkezet és a Hudaprint Pamutfonóipari Vállalat közös fonóüzemét. A környék lakói így újabb munkaalkalmat találtak a 17 millió forintból létrehozott, három múszakos üzemben Az új előkészítő- és fonógépeken — amelyekkel évente 31 millió forint termelési értéket állítanak elő — már száz­negyvenen dolgoznak. Kínai delegáció Szegeden A Kínai Népköztársaság ellenőrzési minisztere, Su Csien-hszing vezetésével tegnap, csütörtökön délelőtt delegáció érkezett Szegedre, a Csongrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságra. A küldöttség tagjai: Li Csi­lun, minisztériumi titkár­ság vezetője, Jue Vej-esi, a Csirin tartományi ellenőrző iroda vezetője, Csen Hsziao­tung főosztályvezető-he­lyettes és Csu Sli-ping, a Kuantung tartományi ellen­őrző iroda helyettes veze­tője. A delegációt és kísérőit fogadta Kakuszi László, a Csongrád Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke. A megbeszélésen részt vett Bartha László, a megyei pártbizottság titkára is. Kakuszi László tájékoz­tatta a kínai küldöttség tagjait a megyei neb mun­kájáról, a vizsgálatok struk­túrájáról, a szervezés, az oktatás és a felelősség kér­déseiről. Ezután Csongrád megye életét, gazdaságát mutatta be. A delegációt délután fo­gadta Papái József, a me­gyei tanács elnöke, és a vendégek ellátogattak a Felszabadulás Termelőszö­vetkezetbe, Később megte­kintették a nemzeti emlék­parkot Ópusztaszeren. A kínai ellenőrzési mi­nisztériumi delegáció az esti órákban visszautazott Budapestre. Az ifjúsági szövetség feladatairól A KISZ Csongrád Megyei Bizottsága tegnap, csütör­tökön megtartotta soros ülését. A napirendek között sze­repelt az ifjúsági szövetség megyei szervezetének felada­tairól szóló javaslat, az MSZMP országos értekezlete után. A testületi ülést vezető Germánná Vastag Györgyi, a megyei bizottság első titkára bevezetőjében arról beszélt, hogy az ifjúsági szövetség tavaszi politikai eseményeinek lendülete most, a nyár elején, nem törhet meg. Különö­sen akkor, ha arra gondolunk, hogy a reform, a megújulás mindenkinek és minden szervezet számára elengedhetetlen. A tanácskozás résztvevői elé terjesztett javaslat prog­ramja néhány hónapra szól, ennek ellenére olyan jelen­tós témákat vet föl, amelyek erősen befolyásolhatják az ifjúsági szövetség további munkáját. Elemezniük kell a KISZ tömegbefolyásának helyzetét, és ki kell dolgoz­ni, alternatívákat a különbö­ző ifjúsági rétegek szervező­dési elveire és gyakorlatára. Meg kell határozni az ifjú­sági szövetség szervezeti éle­tének további stílusát is. Ki kell alakítani az ifjúság kö­reben létrejövő, a szocializ­mus platformján álló szer­veződésekhez és egyesületek­hez való viszonyukat is. Fontos feladatuk lesz az is, hogy a közigazgatási átszer­vezéssel összefüggésben a közvetlenül megyei irányítás alá kerülő KISZ-szervezetek és az apparátus viszonyát is kialakítsák. A KISZ KB támogatja azokat az elképze­léseket, melyek az ifjúsági szövetség tömegbefolyásának visszaszerzésére irányul. Me­gyei és városi feladatterve­ket kell készíteni az 1989­ben esedékes országgyűlési és tanácsi választásokra. Az­zal együtt, hogy a KISZ te­rületi szervei értékeljék a tanácsi és társadalmi, érdek­képviseleti szervekkel való együttműködésük tartalmi -és formai kérdéseit. Dolgoz­zanak ki javaslatot ezek korszerűsítésére, az ifjúság, hatékonyabb érdekérvényesí­tése érdekében. A városi bi­zottságok vegyék át egymás­tól a jó tapasztalatokat és gyakorlatot. Kissné Tóth Ilona (Hód­mezővásárhely) az új szem­léletről, azok személyi felté­teleiről szólt. Megjegyezte, hogy a KISZ-nek, ugyan­akkor a pártnak is oda kell figyelni a mozgalom legal­kalmasabb -kádereire, hisz ezek egyre kevesebben van­nak. A közélet tisztaságáról egy olyan példát hozott fel, hogy a baleset után a gyár egyik dolgozója örökké nyo­morék marad, s ezen a he­lyen azidáig nem volt mun­kavédelmi felelős sem, s a munkahely vezetőjét ezek után még ki is \ tüntették. Majd önmagától és a testü­let tagjaitól is kérdezte: mi fellépünk a közélet tisztasá­ga érdekében, de ki áll majd mögöttünk védőként? Novak Szabolcs (JATE): a megyei KISZ-bizottság elé terjesztett javaslatcsokor tükrözi azt a szándékot, amely a reform szellemében született, de ehhez szükség van a párt, a társadalmi szervek segítségére, hisz egyedül nem megy. Oktatók és hallgatók egyaránt kíván­ják ezt. Petróczi István (Gabona­kutató Intézet) a közvéle­mény szerint az országos pártértekezlet egyelőre csak a lehetőséget adta meg a reform teljesítéséhez, de a szavak után már a tettek szükségesek. Tóth Tamás: (városi KISZ-bizottság első titkára) a felsorolt javaslatok tartal­mával egyetértett, de szer­kezetében változást kért, kü­lönös tekintettel a szintén tárgyalt második féléves munikaprogramra. Megje­gyezte, hogy amit a párttól elvárunk, azt magunktól is várjuk el, mert most a párt­értekezlettől szabad kezet kapott az ifjúsági szövetség. Továbbá javasolta, hogy a testületi ülések különböző fontos napirendjeinek előké­szítése során a helyes döntés segítésére munkacsoportok dolgozzák ki azokat. A megyei testület tanács­kozásán valamennyi, hozzá­szóló állást foglalt abban, és kérte, hogy a megyei párt­bizottság hívja össze kül­döttértekezletét. Horváth Lajos, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője erre a kérdésre válaszolva elmond­ta, hogy egy megyei pártér­tekezlet összehívásához tisz­tességes előkészítés szüksé­ges, és megtartásáról a tes­tület dönt majd. A tárgyalt javaslatot a testület a kiegészítésekkel, a hozzászólásokkal, a vitában elhangzottakkal együtt elfo­gadta. Cz. J. Pártértekezlet után Konzervgyári vélemények A Szegedi Konzervgyár termékeit aligha kell bemu­tatni; nap mint nap „összefutunk" a boltokban a jól is­mert emblémával. Annál ritkábban esik szó a termelés hátteréről, így például a gyárban dolgozó pártszervezet tevékenységéről, a párttagok terveiről, gondjairól. A kö­zelmúltban lezajlott országos pártértekezlet 'jó alkalom volt arra, hogy e közösség hétköznapjaiba is bepillanthas­sunk. Juhász Lászlónétól, a pártvezetóség titkárától elő­ször azt kértem, szolgáljon rövid konzervgyári „pártélet­rajzzal". — Gyárunkban közel 150 párttag végzi munkáját há­rom alapszervezetben, míg az irányítás feladata egy ki­lenctagú pártvezetőségre há­rul. E szervezeti felépítést még az idén meg kell vál­toztatnunk, pártbizottságot alakítunk abban a re­ményben, hogy ezzel nő ön­állóságúnk. A szervezeti sza­bályzat ennek kereteit biz­tosítja is, hiszen megkapjuk az önálló tagfelvételi és fe­gyelmi jogot. Ami pedig a viszonylag késői időpontot — októbert — indokolja? Mindenképp meg akartuk várni az országos pártérte­kezlet határozatát. hogy már ennek szellemében ké­szítsük elő a vállalati párt­értekezlet tanácskozását. — Ha már szóba került, az országos fórum vitája, szóljon talán arról, miként értékelték a konzervgyári dolgozók az ott elhangzotta­kat. — Már az előkészítés so­rán nagy volt párttagjaink várakozása, majd a három­napos vitát a nagy többség úgy összegezte. Megfelelt a várakozásnak, hiszen a fel­szólalásokból kitűnt — a tagkönyvcsere során elhang­zottak eljutottak a part leg­felsőbb fórumaihoz is, a legkülönbözőbb, párttagsá­got, országot érintő témák teret kaptak a vita során. Elégedetten vették tudomá­sul párttagjaink a személy­cseréket is, hiszen mint mondták, a meghirdetett változásokhoz, a kibontako­zási program megvalósításá­hoz ' erre elengedhetetlenül szükség volt. A pártértekezlet óta egyébként két alapszerveze­tünk tartott taggyűlést, s ezeken egyöntetű vélemény alakult ki az ügyben, hogy az országos tanácskozás mintájára meg kellene tar­tani az alsóbb szintű — így megyei, városi — pártérte­kezleteket is. Természetesen ezt magunkra is érvényes­nek vesszük, s mint már említettem, a vállalati ta­nácskozás októberben dönt majd a konzervgyári párt­szervezet konkrét tenniva­lóiról. — Gondolom, erre készül­ve máris gyűjtik a terve­ket, javaslatokat. — Minden részletre ki­terjedő konkrét álláspontot természetesen még nem ala­kíthattunk ki, de az máris világos, hogy pártmunkán­kat a mai kor követelmé­nyeinek megfelelően kell alakítanunk. Így például szeretnénk az eddiginél na­gyobb önállóságot biztosí­tani alapszervezeteinknek, elérni azt, hogy önmaguk döntsenek munkaterületük­ről, azokról a témakörökről, amelyek megvitatását feltét­lenül szükségesnek tartják. Emellett feltétlenül vál­toztatni kell nálunk is az adminisztrációs munkán. Csak az kerüljön papírra, ami mindenképp elengedhe­tetlen, hiszen az nem vihető tovább, hogy a társadalmi munkában dolgozó, egyéb­ként is leterhelt pártakti­vistáink idejének nagy ré­,szét az adminisztrálás ra­bolja el. Alakítani szeret­nénk politikai képzésünk je­lenlegi formáin is, mivel úgy látjuk, egész napi mun­ka után a jelenlegi módsze­rekkel már nem lehet le­kötni a figyelmet. Több kül­ső előadó segítségére szá­mítunk, arra, hogy mindig aktuális témákat dolgoz­hatnak fel a terület szakér­tőinek segítségével. Párt­munkaügyben megfogalma­zódott egy fontos kérés is. Szeretnék párttagjaink, ha az eddiginél gyakrabban ke­resnék fel vállalatunkat, pártszervezetünket az irá­nyító pártbizottságok mun­katársai, s mivel az embe­reket nagyon érdekli az or­szágos politika alakulása, alakítása — örömmel lát­nánk központi bizottsági ta­got is rendezvényeinken. Befejezésül csak annyit: pártszervezetünk, párttag­jaink nem felejtik el, hogy egy iparvállalaton belül fej­tik ki tevékenységüket. így változatlanul kiemelt fel­adatnak tartják a gazdasági feladatok végrehajtását, azt, hogy a pártmunka eszközei­vel — gondolok itt a tenni­valók megismertetésére, a végrehajtás szervezésére, az ellenőrzésre — támogassa a gyár munkáját. Bátyi Zoltán Függetlenebb vállalatok Az élelmiszeripari vállala­toknál a vártnál kisebb mér­tékben növekedett a belső szervezeti egységek önálló­sága, és az anyagi érdekelt­ségi rendszer sem alakult ki megfelelően — állapították meg a közelmúltban az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetében, ahol a kisebb egységek — üzemek, | gyáregységek, műhelyek — AIDS-ellenes program AIDS-ellenes propagan­tíalervet fogadott el csütör­töki ülésén az Országos Egészségvédelmi Tanács AIDS-bizottsága. A program a lakosság széles körű tájé­koztatásával és felvilágosí­tásával a betegség megelő­zését kívánja elősegíteni. A tervezetet az Országos Egészségnevelési Intézet munkatársai dolgozták ki, az Országos Piackutató In­tézet előzetes felmérésének eredményei alapján. Az év elején készült vizsgálatban azt tárták fel, hogy a 14 éven felüliek mennyire is­merik az AIDS-betegség tüneteit, terjedését és meg­előzésének módjait. Megál­lapították, hogy a lakosság 25 százaléka hiányosan tá­jékozott, 40 százaléka pedig egyáltalán nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel. Rá­mutattak arra is, hogy az emberek meglehetősen ke­véssé ismerik az AIDS­f^rtözés súlyosságát és a gyógyítási lehetőségeket; a tünetekről pedig alig tudnak valamit. A tájékoztatás érdekében a bizottság — az elfogadott program szerint — össze­hangolt társadalmi propa­gandakampányt indít, s a különböző társadalmi szer­vezeteket, klubokat és egyesületeket is be kívánják vonni az AIDS-ellenes küz­delembe. A betegségről és a helyes védekezésről nyom­tatványokat, leporellókat szándékoznak elhelyezni 3 munkahelyeken, az egész­ségügyi intézményekben és más nyilvános helyeken. Köztéri plakátokkal és szó­rólapokkal hívják fel a fi­'gyeúnet arra, hogy az AIDS-ellenes küzdelemben a fő hangsúlyt a megelőzés­re kell helyezni, hiszen pillanatnyilag :— a kiemel­kedő kutatási eredmények ellenére — a betegséget nem lehet gyógyítani. A középis­kolákban a jövőben tan­anyagba kívánják beépíteni a betegséggel kapcsolatos tudnivalókat, s ehhez tájé­koztató füzeteket és dia­sorozatot készítenek. A ter­vek szerint még az idén AIDS Tájékoztatási és Pro­paganda Bankot hoznak i'étre a megjelent .AIDS­ellenes reklám- és propa­gandaanyagokból és publi­kációkból. A bizottság tagjai beszá­molót hallgattak meg a IV. nemzetközi AIDS-konferen­ciáról, amelyet június 11— 16. között Stockholmban rendeztek meg. A konferen­cián részt ;vett I magyar szakemberek a tájékoztató­ban kiemelték, hogy az el­múlt évben a vírusra vonat­kozó ismeretek köre jelen­tősen bővült, s ez már elő­készíti a későbbi, hatékony terápia kialakítását. (MTI) dolgozóinak helyzetét ele­mezték. Néhány tröszt megszűné­sével, illetve a tröszti szer­vezet módosításával az el­múlt években függetlenebb gazdálkodást folytató válla­latok jöttek létre. Az édes­iparban, a hütöiparban és a növényolajiparban, ahol a decentralizálás régebben megvalósult, ott a gyári ön­állóság ' a bérgazdálkodásra, a létszámgazdálkodásra és a gyártmányösszetétel alakí­tására is kiterjed már. Sajá­tos a helyzet a sütőiparban, ahol a kisebb egységek ön­állóbb gazdálkodását a pia­ci igényekhez jobban alkal­mazkodó szervezetek létre­hozása kényszerítette ki. A kisebb kenyérgyárak, péksé­gek általában jól elhatárol­ható fogyasztói körzeteket látnak el áruval, a termékek kínálatát az igényekhez al­kalmazkodva tudják alakíta­ni, és érdekeltségük is rész­ben eszerint változott, javult meg. Az Édosz elemzése sze­rint gond, hogv a vállala­toknak viszonylag szűk köre rendelkezik olyan korszerű belső szabályzattal, amely előmozdítaná az önállósá­got, és önelszámoláson ala­puló érdekeltséget teremte­ne. A legtöbb helyen hiány­zik a kisegységek eredmé­nyességét (vagy eredmény­telenségét) kimutató elszá­molási rendszer. így a válla­lati jövedelemhez való hoz­zájárulás mértékét inkább csak a teljesítmény alapján állapítják meg; nem képesek a termékek minőségének alakulását, az anyaggal, energiával való takarékos gazdálkodást kellően figye­lembe venni. Jó példa azért van: a cu­kor-, a hűtő- és a sütőipari vállalatok több mint a felé­ben folyamatosan értékelik, hogy az egyes üzemek, üzemrészek eredményükkel milyen mértékben járulnak hozzá a vállalati nyereség­hez; a törekvés egyre erő­teljesebb erre a növényolaj-, a tej- és az édesiparban is. Más élelmiszer-feldolgo­zóknál egyelőre nehezíti az önálló egységek értékelését az is, hogy a nyersanyagok, felkész-termékek egymás közötti elszámolásának es nyilvántartásának rendsze­re még nem tökéletes. 'gy gyakran nem ellenőrizhető az sem, hol keletkezett vesz­teség, selejt, ami közvetle­nül jellemző a munka minő­ségére. Sok helyen nem tisztázott a szolgáltató egységek tevé­kenységének elszámolása, előfordul például, hogy utó­lag pontatlanul terhelik a javító, karbantartó munka értékével az önelszámoló rendszerben dolgozó termelő részlegeket. Az önállósághoz kapcso­lódó ösztönzési rendszert ugyancsak elemezték az élelmezésipari szakszerve^ zetben, megállapították: á vállalatok többsége még nem tudott olyan érdekeltségi formákat kialakítani, ame­lyek a termék-előállítás eredményességén, a minősé­gén alapul, legfeljebb a tel­jesítmény fokozását elősegí­tő módszereket alkalmazzák. A minőség szerinti premizá­lásra újabban a növényolaj­iparban, a malomipar na­gyobb üzemeiben és a tej­ipari vállalatok egyes rész­legeiben vannak sikeres kez­deményezések. Ahol már a minőséget is figyelembe ve­szik; ott a fizikai dolgozók keresetének legfeljebb 10 százaléka a mozgóbér, és csupán az exportra termelő vállalatoknál éri el az ilyen jellegű bérhányad a 15-16 százalékot.

Next

/
Thumbnails
Contents