Délmagyarország, 1988. június (78. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

I Szombat, 1988. június 18. Á grafika közmondása A címbeli hasonlatot kölcsönöztem Nagy Ádámtól. Szellemesnek és kifejezőnek tartom. A könyvjegyek, tenyérnyi kisgrafikák, üdvözlő lapok sajátos törvényekkel bíró, szuverén műfajt jelentő területei a képzőművészetnek. Parányi fékét, közvetítenek elmés gondolatokat, jellemeznek kort, közérzetet, művészt, megrendelőt, könyvet, gyűjtőt egyaránt. A 13. országos kisgrafikai találkozó pompás tárlata az MTESZ székház előcsarnokában — szerencsétlen társbérletben egy ipari vállalkozás reklámbemutatójával gyűjtök érdeklődési köreire, de érzékenyen mutatja a művészek mesterségbeli felkészültségét, gondolati töltését. Szép gesztusa volt a szervezőknek, hogy emlékeznek Keresztes Dóra pikáns és bő humorú linómetszeteit: Kőnig Róbert kiérlelt, erővonalakra épülő, nyughatatlan metszeteit; Rátkai János, Kiss Terézia, Nagy László Lázár, Olexa József, Sulyok Gabriella, Takács Dezső, Várkonyi Károly munkáiról is. Szép számmal szerepelnek szegedi grafikusok is a tárlia, a mitológia jelenetei, nánk, hiszen pazar alkotások irodalmi alkotások illusztrá- egész sorát láthatjuk a tárciói. A súlyos és komoly laton. Ilyennek tartom Kass mondanivalók mellett öröm- János bravúros és elegáns lületen sűrítik mondandóju- mel fedezhetők fel a köny- lapjait, vándormotívumainak kat, idéznek nagy szelleme- nyedebb megoldások, a tar- életképességét, csipkeszerűen talmi és rajzi humor, a gro- finom vonalszövevényeit; teszk és önkritikus megfogalmazások jegyei. Ügy tűnik, a díjosztó zsűri jól döntött, a 6 művész — Jánvári Zoltán, Pásztor Csaba, Rozanits Tibor, Szilágyi cVor9V a mesterségeknek János, Tassy Béla és Vertei tobb dimenzióban tisztelgő József — valóban a legjob- karcait; Stefanovits Péter bak közül való, s mondán- Vizioltár sorozatát, új szelledójuk sajátosságaival és mu fakturalis értekteremtéeligazodásra alkalmas ke- technikai megoldásaikkal hi- set: Urmo« peter komikus resztmetszete a mai hazai telesen reprezentálják a mai szójátékokat kepi ötletté forkisgrafikai kultúrának, föl- magyar ex libris és kisgra- má-ló ló-lapjait. És szólni vázolja a tájékozódási pon- fika-művészet. Jánvári újí- >llene Csiky Mihály, Dániel tokát, a tematika utal a tása, hogy kis lapjain is viktor> FerV Antal, Józsa bátran analizál, bízik a néző (megrendelő, gyűjtő) fantáziájában, szellemesen és precízen, mint egy ismeretterjesztő album ábrái, szerveződnek szétszórt részelemei egységes élményt nyújtó, o magyar kisgrafikai kultúra sz.uverén alkotássá. Pásztor laton — nem kell szégyenmór nem élö képviselőire. Csaba a négy evangélista kezniük. Már Kopasz Márta Szerencsés ötlet egymás portréjával a kisgrafika más Szeged szellemiségét mélyen mellett bemutatni olyan mű- vonulatát képviseli. Karak- megragadó, architekturális vészek alkotásait, akik azon teres típusokat metsz, érzé- elemeket a Szent-György túl, hogy jelentős cgyénisé- keny felületeket teremt, s szobor jelléformált ábrázogek voltak, a későbbi gene- ezek a biblikus rajzok na- lásával ötvöző emblematikus rációk tanítómesteréi és gyon is a mai világ körülöt- művével mércét teremt. (Buszellemi atyjai is. Többek tünk élö tömegéből kiemelt day szellemének teljesen között Varga Nándor Lajos jellemek — kortársaink. Ro- egyénített és szuverén viláMichelangelot idéző remek zanits Tibor egy virág, egy gával állunk szemben.) Pélirisz formává Hozásait mond- damutatónak és a mesterség ja el hat tételben, finom kiemelkedő színvonalának rézkarcokon. A növényi vi- érzem Papp György illusztlág organikus csodáját, utal- rációsorozatát Anatole Franva emberi érzelmekre, a ter- ce: Nyársforgató Jakab mekay Lenke színes fametsze- mészét varázslatára. Szilágyi séi című művéhez. Tóthné teit, Stettner Béla drámai János groteszk, kócos, kar- László Anna ihletett embléhatású munkáit. És, mintegy cos portréira az önirónia jel- mát készített a Találkozóra, élő forrásként, a szegedi lemző elsősorban. Rejtőzkö- finom és líraian megejtő ex metszökultúra iskolateremtő dó figuráiban — Maskarás, képviselőjének, Buday Kufár, Sámán — magunkra Györgynek kivételesen nagy- ismerhetünk. Felszabadító a szerű, parányi metszeteit. Pelikán-lap levegője, szabadAz anyag gazdag és váltó- ságélménye Tassy Béla két, ..^„„„^ arjlctvc L,eiu .ul zatos. Ebbe beleértem, hogy egyszerre emelkedetten áhíta- Orpheus és Euridike szel'leszinvonala hullámzó, remek- tos és bájosan természetes mi tragédiáját, vagy egy nőmuvek es kommersz alkotá- karácsonyi üdvözlete mellett J sok, izgalmas kísérletek és színes akvatintamúveket is semmitmondó közhelyek is bemutat, hangulatot teremtláthatók a paravánokon. De ve konkrét irodalmi alkotáutalok arra is, hogy a mére- sokhoz. Vertei József ámutek széthúzzák a mezőnyt, latba ejtő mesterségbeli bizhiszen szinte körömnyi gra- tonsággal, óriási szakmai fikáktól a már-már képgra- felkészültséggel készíti rézfikai méretű linoportrékig karcait. Protokolláris megszinte minden méretvariáns bízásait is — Kulturális fómegtalálható; s a technikai rum Budapest, 1985, Bémegoldások is felvonultatják esi Találkozó stb. — sok öta sokszorosító eljárásokat a lettel, ám némi távolságtarlinó- és fametszetektől a tással, szikáran teljesíti. karcait. Dinnyés Ferenc avantgardot és szecessziót ötvöző kis lapjait. Vadász Endre bájos, színes üdvözletét, Bordás Ferenc, és Dislibrist Vértes M. megbízására. Bakacsi Lajos a sötét foltok drámai együtteséből ragyogtatja föl a kis fehér izzásokat, sejtetve például alak vonzó kontúrjait. Cs Pataj Mihály két régebbi lapjával van jelen, sajnos többen erőltetik a szegedi motívumok megragadását. Tudvalevő, hogy a magyar grafika nemzetközi hírű. De azt is hasznos volna tudatosítani, hogy a legnagyobb nemzetközi kapcsolatokkal bíró, a hazai grafikai értékeket megismertető és népszerűsítő műfajt, az ex libris rézkarcokon át az akvatintáig Precíz vonalkultúráját, szép és kisgrafikai termést lelkes és dombornyomásig. A tematikai palettán még mindig p rimér szerepet játszanak a művészettörténet, a kultúrhistória alakjai, a bibbetúit, ábráit ex librisein OVüjtök, szenvedélyes könyvteljesiti ki teljes pompájá- és művészetbarátok inspirál ban. ják, gerjesztik, megrendeléIgazságtalanok lennénk, seikkel, cseréikkel, széles köha csak a díjazottakról szól- rú kapcsolataikkal, s az ilyen táplálkozásaikkal, mint lez a mostani szegedi összejövetel. Így válik önépülésük és múvészetpártolásuk mindannyiunk értékévé. T. L. Á kilencedik parti Ma, szombaton délután 1 óra 58 perckor megkezdődik néhány szegedi nagyüzem fiataljainak hagyományos estébe nyúló vidám vetélkedője a Tisza-parti disznópartyn. A legjobbakat ismét díjazzák. Az első heCentrum hétfő JCNIUS 20-AN 30 százalékos árengedménnyel bébi- és lányka nyári ruhák g«»d»* választékbán Konfekcióosztályunkba G Centrum Áruház lyezett csapat 3 egészben sült malacot, a második 13 kiló sült oldalast, a harmadik 13 kiló sültkolbászt, a negyedik helyezett 13 kiló börosvirslit fogyaszthat majd el este 7 óra felé, az eredményhirdetés után. A vetélkedő központi helyszíne a Múzeumkert, a lépcsősor és környéke. A résztvevő 50—100 fős csapatok az első előzetes feladatot már megoldották. A kábeltelevízió június 6-i műsorában elhangzott és látott rejtvény alapján az Agrober Beruházási Vállalat telefonszámát kapták meg és ott kellett igazolni ügyességüket a blokkolóóra segítségével. Ezek szerint a még hátralévő harminc forduló előtt a sorrend a blokkolóóra kártyái szerint: első a Délép csapata, akik június 7-én reggel 7 óra 1 perckor teljesítették feladatukat, második a Posta (9-e, 12 óra 55 perc), harmadik a Kőolaj (9-e, 13 óra 21 perc), a MÁV fiataljai negyedikként június 13-án 13 óra 46 perckor blokkoltak. Délsziget' találkozó Hazánk egyetlen magánkezdeményezésú kulturális" folyóiratának, a Hódmezővásárhelyhez is sok szállal kötődő Délszigetnek eddig legjelentősebb akciójára került sor a hét végén: a lap barátainak első országos találkozóját rendezik meg ma, szombaton és holnap, vasárnap, Hatvanban. Bognár Rezső akadémikus, az Elnöki Tanács tagja köszönti a Délszigetet és barátait, majd Czine Mihály, Pomogáts Béla és Kristó Nagy István tart előadást, A Délsziget 42 éve és ma, A határokon túli rflagyar irodalom jelene, illetve Magyar képzőművészek a nagyvilágban címmel. Este nagyszabású gálaestet rendeznek, mely előtt bevezetőt mond Moldvay Győző, á Délsziget szerkesztője-kiadója. A gálaesten többek között fellép Bessenyei Ferenc, Gombos Katalin, Ferrari Violetta, Ilosfalvy Róbert, Mol. dován Stefánia, Sinkovits Imre és Szalma Ferenc is. Az est teljes bevételét a Délsziget munkatársai, a fellépő művészek és az országos találkozó rendezősége az erdélyi menekültek megsegítésére cs az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hőseinek készítendő emlékmű javára ajánlják fel. Játékpályázat Kihirdették az „Év játéka a Skálánál" elnevezésű — harmadik alkalommal meghirdetett — pályázat eredményét. A szövetkezeti kereskedelmi hálózatban árusított hazai gyártású játékok közül a Miss Pixy baba szépségszalon, a szarvasi Plastolus Múanyagfeldolgozó és Játékkészítő Ipari Kisszövetkezet gyártmánya került az első helyre. Második a HÉBO gipszminta-kiöntő lett, amelyet a Fotoelektronik Ipari Szövetkezet szakcsoportja készített. A harmadik legnépszerűbbnek a Rexi Flipper focijáték bizonyult, ezt ugyancsak a szarvasi szövetkezet gyártja. Elismerés Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete pénteken a nagykövetségen átnyújtotta Bányász Bélának, a magyar nyelven megjelenő Szovjetunió című folyóirat főszerkesztőjének, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége által adományozott „Megbecsülés Jele" érdemrendet a magyar és szovjet nép közötti barátság fejlesztéséért végzetl sokéves tevékenysége elismeréséül. (MTI) Búcsú Balázs Páltól A Viharsarokban, Szarvason 1900-ban, szegény, hatgyermekes parasztcsaládban született. Hatéves korában már nagygazdánál szolgált kanászként. Később kitanulta a szabómesterséget, de hamar behívják katonának. A mozgalommal a munkásdalkör tagjaként ismerkedik meg és 1919-ben a Vörös Hadsereg katonája. Részt vesz a legsúlyosabb harcokban is, és román fogságba esik. Az abonyi pusztán lágerben tölti napjait, ahol társaival együtt éhezik, és csak a jólelkű falusiak mentik meg életüket. A táborban kijár a mindennapi botozás. Novemberben fiatal harcostársaival együtt hazaengedik, de nem jelentkezik a román hatóságoknál. Ezért édesapja tanyájáról a mezőtúri gyűjtőtáborba hurcolják és Aradon három hónapig munkaszolgálatos. Mint tizenkilences vöröskatona, nem kap iparengedélyt — megvonják szavazati jogát is. A harmincas években Csorváson, a Beregi uradalomban aratómunkás. Sztrájkokat szervez, 1931-től a párt tagja, a felszabadulás után pedig az MKP egyik alapító tagja Kondoroson, ahol előbb községi bíró, majd tanácselnök. Nyugdíjba vonulása után feleségével, harcostársával Tápéra költözik gyermekeihez, és az ottani körzeti pártszervezet aktiv tagja. Tartalmas életének közel kilenc évtizedes tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, így a Tanácsköztársasági Emlékéremmel, a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel és a Szocialista Hazáért Érdemrenddel. Végső búcsúztatása június 21-én, kedden délután 2 órakor lesz a Belvárosi temető ravatalozójából. MSZMP Szeged Városi Bizottsága Sárkányfogvetemény Mit higgyek a Történelemről? Rejtélyes eredetű folyam lenne, melynek földerítése meghaladja képességeinket, mélységei, zúgói, fordulatai számunkra, csak mint a parti kavics részéről beláthatók? Mai szovjetunióbeli írásokat olvasva, olyan érzése támad a szemlélőnek, mint mikor minden újra kezdődik, föltámadnak régen feledett alakok, események követelik felidézésüket, s nyomukban kínzó kétely gyötör. Satrov színműve az októberi forradalom szereplőit ülésezted, de valójában jóval többről van szó, valamiként az eltelt hetven év kérdései ütköznek válaszaikkal. szikrázó indulatokkal, vakhitekkel és reménységekkel. Mindez így természetes, vagy megint a véletlen sodorta erre utunk? Durvábban: visszatérhet egy újabb jégkorszak, melyből irigyelt szabadosságnak tűnik mai gondolatszabadságunk? Természetesen ennek a kérdésnek az adja fontosságát, hogy az ö sorsuk ezernyi szállal köti a mienket. Akit érdekel, láthatja, Gorbacsov céljainak teljesülése átformálhatja Kelet-Európa népeinek életét, reményeink irányába is. Mihail Satrovnak ez a sürgető című (Tovább . . . tovább... tovább!) színműve szándéka szerint , űzi, hajszolja a változásokat. Történjenek meg végre a dolgok, mondjuk ki az igazságot, teljesebben, mint eddig bármikor! Igen ez a szívet pezsdítő program, rajta hát! Baj csak akkor támad, ha megkezdjük a végrehajtását. Hiszen kinek kell ez az igazság? Aki cukorért, vodkáért áll sorban, azt aLigha érdekli, aki lakásra vár, eleget dühöng egyébként is, aki abban nőtt fel, miként nálunk is annyian, hogy Sztálin az isten, Sztálin nyerte meg a háborút, ö hozta el nekünk is a szabadságot, amelyről még nem is olyan rég állította a szónok: élni tudtunk a szabadsággal — nos, ezek különböző emberek, de közülük kit érdekel ama bizonyos lelkesítő igazság? Mag azán különben is, ha érdeklődnék is, hol vannak a források, amelyekből megtudható, mi történt velük — velünk az elmúlt évtizedek során? Mi még csak utána tudunk nézni innen-onnan, de náluk sokkal nehezebb! Ráadásul ez a nehézség legalább annyira lelki természetű, mint amennyire ténybeli. Nem csupán arról van szó, hogy még hátravan sok millió halott emléke, akik közül néhányan most fölbukkannak Satrov drámájában is. de valójában csak úgy, mint néhány fűszál a rétről... Közelítően ekkora dráma annak megélése, amikor arra kell válaszolni, mindennek miért kellett megtörténnie? Miért fordult iszonyatos vérözonné a diadalmas forradalom? S ha pedig így történt, miképpen váltak oly rémisztő színjáték részeseivé, hogy a hetvenes években számos kivégzett mártír emlékét rágalmazva, haláluk dátumát arrébb tolták néhány évvel, a lidérces harmincas évtizedhatárról a háborús évekre? Akik ezt tették saját halottaikkal, vajon hogyan viselkedtek az élőkkel? Mint tudhatjuk, Gorbacsov kifejezésével élve, ezeket az éveket nevezzük ma a pangás éveinek. „Ha nem vonjuk be a népet az állam irányításába, nem valódi néphatalom leszünk, pusztán a népért való hatalom, az országot a bürokraták kezére játsszuk, a politikát zugpoLitizálással váltjuk fel, ha irtózunk a demokráciától, mint ördög a tömjénfüsttől, ha az osztályt felcseréljük a párttal, a pártot az apparátussal, az apparátus mást sem tesz, csak a vezető szavát lesi, s minden eredeti, a vezetőétől eltérő véleményt államellenes bűncselekményként üldöznek, ha a forrongó életet megöli a félelem és a ikaszárnya váltja fel, a legrettenetesebb kérdéssel kerülünk szembe: Miért?" Persze látnoki szavak, de hiszen Lenin valóban ismerte harcostársai jellemét, s szentséges forradalmuk lehetséges tévútjait, végzetes kényszerpályáikat. Mindez mégsem volt elegendő, hogy megakadályozza a legrosszabb bekövetkeztét, a pártegység örve alatt véghezvitt árulást Hiszen rni más jelenti a szocialista célok elárulását, mint a demagóg frázisok mögé rejtett népirtás? Mint a drámában elhangzik, az ellenőrzés nélküli hatalom még egy szentet is megrontana. Ezért hát az egyik szereplő a forradalom valamennyi vezetőjét hibáztatja, hiszen letértek az útról, melyet pedig Lenin ajánlott, és azért a pártok nem válthatják egymást alkotmányosan a ikormányrúdnál, népük üdvére. Ismerős probléma, teszem hozzá gondolatban, mai, nagyon gyakran föltámadó vitáink egyik forrására sandítva. Megjegyzem, Lenin javasolta az SZKP mellett működő ellenőrző bizottság létesítését, de ezt azóta sem valósították meg. miként alapvetően a többi szocialista országban sem. Magyarázat természetesen bőséggel rendelkezésre áll, de az csak pótléka a cselekvésnek. Miként a demokrácia kérésének szajkózása is, valamint mai. minthademokráciánk fogyatékosságait hagyományainkkal indokolni. Bocsánat a közönséges kifejezésért, de mindez csak szöveg, rizsa. A lényeg a hatalom természetében rejlik, nem szószaporító ügyességében. Megint csak az alapitót idézve, tehát Leninre hivatkozva, ki tudja, hanyadszorra. Ha mindenkit elkergetnek, aki nem elég engedelmes, azt .kockáztatják, hogy fegyelmezett hülyék veszik majd körül magukat, és ez egyenlő a párt halálával! Milyen hát mifelénk a Történelem? Befejezett múlt, lesimított betonpadlat vagy fortyogó vulkán, mely rendre felbolydul, s mindent újra kérdez, mindenért megfizattet? Mégis mondom Satrovval: Tovább, tovább, tovább! (Európa) T. L. Diplomaosztó a tanárképzőn Ma, szombaton diplomaosztó ünnepséget rendeznek a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola végzős hallgatói tiszteletére az intézmény dísztermében, illetve a Vörös Csillag Filmszínházban. Délelőtt 362 levelező tagozatos hallgató veheti át oklevelét Rigó Jázon és Lengyel Zsolt főigazgatóhelyettesektől, délután fél egykor pedig Békési Imre főigazgató adja át a diplomákat a filmszínházban 310 nappali tagozaton végzett főiskolásnak. Utóbbiak között oklevelet kap egy laoszi diák is, Lakatos Zsuzsa, aki magyar—népművelés szakon tanult, kiváló tanulmányi eredményeiért vörösdiplomát vehet át. )