Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-11 / 111. szám

Szerda, ,388. máj„s „. 5 1 Hajlikázó, verbunk és csárdás Szegedi tévé Bán János érkezőben, Regős Sándor távozóban Mint arról már hírt adtunk: vezetőváltás történik a Magyar Televízió körzeti stúdiójának élén. Az eddigi főnök, Regős Sándor — főmunkatársként — a tévé berlini és varsói tudósítója lesz — az új vezető pedig a Hatvanhat népszerű „embere", a Budapestről érkező Bán János. Igencsak ropták a Szeged Táncegyüttes apróságai a nagyszínházbeli évzáró programban, hétfőn este Lenyűgöző létszámú az együttes utánpótlása is: több száz gyerek, így most csak a csoportok egyik fele — a Kiss Mátyás, a Borica, a Guzsaly, a Tücsök és a Nyisztor Györgyről elnevezett — adott számot a két, három, négy év óta tanultakról. A Padka banda zenéjére a Nagy Albert, Juhász Edit, Tóthné SzabóHangya Katalin, Pipicz Krisztina, Tóth László, Juhász Zsolt irányításával működő csoportok derűs gyermekjátékokat, „házi koreográfiájú" sárközi, szatmári, dél-dunántúli, dél-alföldi és erdélyj táncdialektusokból merített táncokat mutattak be. Képünkön, Somogyi Károlyné felvételén, ia Kiss Mátyás csoport hajlikázó, verbunk és csárdása. Küldöttekkel munka közben (4.) Másodszor pártértekezleten Viták pedig vannak. Elemzőek, hosszan tartók, mélyen szántók, netán csak felületi kezelésre vállalkozók. A minősítést ki-ki kedve szerint választhatja, de egy biztos — értelmiségi körökben aligha képzelhető el olyan jelenért, jövőért aggódó beszélgetés, amelyben ne forogna ki a szó, egy idő után két fogalmat: egészségügy és felsőoktatás. Ugye mondanom sem kell, hogy az indalatok ilyenkor aligha adnak az illemszabályokra, s a panaszokat sem könynyű kordában tartani. Az okok elemzésére e cikk keretében aligha vállalkozhatom, így jogosan merül fel a kérdés: akkor miért e kicsit hosszadalmasra sikeredett bevezető. A válasz nagyon is egyszerű: olyan pártértekezleti küldöttet kértem rövid beszélgetésre, aki hivatásából adódóan cipeli mindkét terület terheit. Szilárd János professzor a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem rektora, 1952 óta (akkor végzett ugyanis az egyetemen) gyakorló orvos, s immár tíz évnél is hosszabb ideje a szegedi Ideg- és Elmeklinika igazgatójaként a manapság aligha irigyelt vezetői munka közben is felmérheti, hogyan alakult az egészségügy helyzete hazánkban. De most kérdéseim elsősorban a májusi országos pártértekezlet küldöttéhez szóltak. — Az elmúlt évtizedek során háromszor is — 1954— Í956, 1961—1963 és 1984— 1986 között — dolgozott az egyetem párttitkáraként, tehát az úgynevezett változó politikai hangulat aligha ismeretlen ön előtt. Milyennek itéli ezt napjainkban? — Az egyetem oktatóit, tanulóit, az orvosokat ugyanazok a fő társadalmi, politikai kérdések foglalkoztatják, mint általában az embereket. Amit mégis kiemelnék az általam jobban ismert területről, az a türelmetlenség. Párttagjaink azt szeretnék pontosabban látni, milyen irányban is halad az ország. Úgy érzik, túl sok az ellentmondó nyilatkozat, s ezt tükrözik a gyakorlatban az eltérő tendenciák is. S ez a bizonytalanság megítélésük szerint sajnos túl hosszú ideje tart. — Természetesen gyakran szóba kerül a gazdasági helyzet alakulása is — mégpedig két vetületben. A dolgozók egyrészt saját reáljövedelmük csökkenése miatt aggódnak, másrészt látják, milyen feszítő gondok jelentkeznek a pénz hiánya miatt az oktatás és a betegellátás területén — hogy csak két példát említsek. — Az előbb már szó volt pártfunkcióiról. Azt hiszem érdekes lehet az is, hogy ön azon kevesek közé tartozik, akik részt vettek az MSZMP első, s máig egyetlen pártértekezletén is, 1957-ben. összehasonlitható-e a két tanácskozás előtti hangulat? — Ami a nagy várakozást illeti, igen. De nem könnyű eldönteni, mikor is készült nagyobb elvárásokkal a párttagság, az ország. Úgy érzem, 1957-ben több volt a tisztázott kérdés. Az ellenforradalom elbukott, a továbbhaladás útja egyértelmű volt, s a konszolidáció elvi kérdéseiben egységes tenni akarás alakult ki. A helyzetből adódó kérdésekre választ is adott a tanácskozás, vagyis fogalmazhatunk igy: megfelelt az elvárásoknak. Most, alig két héttel a pártértekezlet előtt mintha több lenne a kérdőjel. Nem tisztázott igazán, hogy például a nyitás politikája, a közélet demokratizálása milyen úton halad tovább. Legalább ennyire fontos kérdés: mennyire tudunk érdemleges programot kidolgozni a gazdaság stabilizációja, majd fellendítése érdekében. Tovább folytatva a kérdéseket összegző gondolatsort: a kialakuló program hogyan tudja magában ötvözni az elvárásokat azzal az alaptétellel, hogy mindezt a szocialista társadalmi rendszerben ke'l megvalósítani. Mennyire lesz szocialista a program? — teszik fel sokan a kérdést, különböző előjelekkel. — A párttagság, a politika iránt érzékeny közvélemény bízik abban, hogy az ön által is felvetett kérdésekre valóban konkrét válaszok születnek a pártértekezleten. Ennek persze alapfeltétele — a küldöttek őszintén tárják a tanácskozás elé képviseltjeik véleményét. Mint a SZOTE rektora, klinikaigazgató, orvos és tanár milyen mondandókat gyűjtött össze küldöttként? — Az előbb említett aggodalmaimról mindenképp szólnék úgyis mint olyan ember, aki 1945 óta tagja a pártnak. Természetesen kitérnék szűkebb területem, a felsőoktatás és az egészségügy valamint az értelmiség problémáira — mind országos mind megyei tekintetben. Véleményem röviden így foglalható össze: az egészségügynek minden országban ki kell követelnie a működéséhez szükséges feltételeket. Egy általánosabb probléma: gazdasági és társadalmi reformunk. Ügy érzem mindez jelentősen múlik az úgynevezett emberi tényezőkön Ennek társadalmi vetülete a gyermekek nevelésétől a felnőttkori pályaválasztásig sokkal következetesebb célokat, irányelveket kell képviselni, mint azt ma leszszük. Bátyi Zoltán — Mindketten itt ülnek most velem szemben a stúdióvezető szobájában. Hogyan van hát ez most: már és még melyiköjük vezeti a szegedi televíziót? — Jelenleg, hogy úgy mondjuk, „párhuzamosan" — válaszol Regős Sándor. — Egy ilyen intézményt különben sem lehet egy-két nap alatt átadni, ha csak valaki nem pánikszerűen távozik. Egyébként pedig különböző okokból ugyan, de nemcsak egy vezető változik most a stúdió háza táján. A létszámcsökkentés vezetői posztokat is érintett: Tandi Lajos státusát megszüntették. ezérl mondtak föl neki a televízióban. A másik megszüntetett főosztályvezető-helyettesi „szék" Ágoston Györgyé volt. ő az átszervezés következtében Budapestre került: a Magyar Televízió egész műszaki jövőjének „főnöke" lett, műszaki igazgatóhelyettesként. Az így előállt helyzet tehát különösképpen indokolja, hogy néhány hétig párhuzamosan dolgozzunk Bán Jánossal egymás mellett: ő érkezőben, én távozóban. — Milyen érzésekkel távozik a szegcdi tévé éléről? — Tiz évet töltöttem itt. eddigi életem egyötödét, munkával eltelt éveim egyharmadát. Nemcsak nagy tévés, hanem nagy emberi iskola is volt nekem ez az évtized. A legszebb ugyanakkor a legnehezebb munkát végeztük: az ember soha két percig nem ülhetett itt a babérjain — persze, ha egyáltalán voltak babérok . .. Aki most arra gondol, hogy na, jön a Bán és beül a készbe, hát óriásit téved. Itt soha semmi nem kész. Vidéki tévében pláne nem ... — Szegedi stúdióvezetésének időszaka egyúttal a szegedi televízió születésének és felnövekedésének periódusa is. Milyennek ítéli meg a múltat ebben az összefüggésben? — Ügy érzem, három korszakot éltünk meg a születéstől mostanáig: legelőször ki kellett találni, egyáltalán mi végre lettünk is a világon. Nekünk, magunknak kellett elhelyeznünk magunkat a magyar televíziózásban, méghozzá úgy, hogy volt bennünk ehhez egy nagy adag kisebbségi érzés — és egy kis adag technika .... No és persze ugyanilyen kicsi tévés szakismeret is. Különösen szerkesztőnek, riportereknek voltunk szűkében. 1976-ban Szegeden a mikrofonos újságírásnak semmi hagyománya nem volt. Ezeket a terheket, több hasonlóval egyetemben, úgy 1980-ig cipeltük a vállunkon. Akkorra talán sikerült kialakítani egy ofyan gárdát, amely kifelé már bizonyos arculatot tudott mutatni, önálló szerkesztő-riporter egyéniségekkel, Király Zoltánnal, Olajos Csongorral, Pavlovits Miklóssal. Ez a második korszak elfogadhatóbb nívót, alakuló profilt hozott: a politikai-informatív, havi aktualitásokkal jelentkező Dél-alföldi krónika, másfelöl egy elég éles, néprajzi-szociografikus riportfilmeket „prezentáló" dokumentarista vonulat. Ebben az időben jött létre együttműködésünk az újvidéki televízióval is. 1985-től vadonatúj korszak köszöntött ránk. A regionális adások létrejötte gyökeresen új helyzetet teremtett, az átállás nem ment minden megrázkódtatás nélkül, bizonyos „átrendeződésre" szükség volt hozzá. Különféle kisebb változások után a mai formában „megy" ez is: itt tartunk most... — Tudom, hogy ezt az évtizedet összegezni igazából nem az ön dolga, mégis: Szegeden televízió született . . . — Alapvetően fontosnak az információ lehetőségét, mindenkoron adott voltát tartom: az alulinformált ember vagy demagóg, vagy báb. Semmi esetre sem örömmel megyek el; idén januárra viszont úgy éreztem, elfogytak az energiáim. Ezért kértem meg a televízió vezetőit, hogy válthassak. A mi szakmánk olvan, hogv itt állandó változások nélkül egy idő után nagvon nehéz produkálni ... Szegedet elhagyni egyébként nagyon ellentmondásos érzés. A városnak tényleg van atmoszférája, csakhogy néha túlságosan is kicsinek „tetteti" magát: túl sok a pletyka és a kicsinyesség, és sokkal jobban kellene szelektálni az értékes emberek közül. Az volna a ió, ha Szegeden a szegediség nem számítana negatív kategóriának. Sem a maradiság, sem a bátor, vállalkozó, bíráló lokálpatriotizmus, szinonimájaként ... Bán János azzal kezdi; olyan, mint a kezdő vezető a volán mögött. Akár egy nagy T betű is lehetne a hátán. — Hosszú idő után mondtam igent a fölkérésre Teljesen más munkát kell végeznem, mint eddig: 25 éve vagyok ugyan a tévénél, de huzamosabb időn át, „funkcióban" soha nem voltam főnök sehol. Az is igaz viszont, hogy így ötven fölött az embernek már bele kell gondolni abba is, hogyan tudná továbbadni tapasztalatait — képzettségem szerint tanár volnék, hát itt az alkalom ... „Készbe" jövök? Annyi biztos. hogy Pesten, a tévében dolgozók álmodni sem mernek olyan munkakörülményekről, amelyek itt, a szegedi stúdióban találhatók ... Elképzelések? Persze, hogy vannak már, de... A fölépített jó hagyományokat mindenképpen folytair.i kell, de változtatások is szükségesek és szükségszerűek. Mo.'t már azt kell megfogalmazni: Mi védett, mi végre :s vagyunk — ebben az új, alakuló világban? Az ország helyzete nagyon gyorsan vái'0/.'k, íölgyorsultak az események. A regionális adások szerepe nem véletlenül nőtt meg a nyolcvanas évek végére .. . ez is a kor következményé. A műholdak, a videók világa olyan konkurenciát jelent, amit csak az országos és a helyi érdeklődés párhuzamos, ugyanakkor rendkívül színvonalas kielégítésével lehet egyensúlyozni. Azzal, ami a nézőt érinti és igy érdekli is. Rendkívül lényegesnek tartom az élő adásokat. „Konzervre" mindenki képes . .. Ugyanakkor az élő adás csupán forma. Meg kell valósítani tartalmi „élőségüket" is. Itt igen jó fiatal társaság van együtt, talán kissé kényelmesebbek, mint kéne, kicsit „konzervatívak", jobban kellene tőlük a fiatalos lendület, kezdeményezőkészség, ötletgazdagság, dinamizmus, de azt hiszem: igen jelentős dolgokra képesek. Egyébként is: aki tévézésre adja a fejét, vegye tudomásul. hogy sokkal többet kell végeznie, mint egy másik újságírónak: a „műfaj" ilyen . . . Nem fetisizálni akarom a szakmát: inkább a felelősségét kiemelni. — Lesz-e változás a stúdió profiljában, műsorszerkezetében? — Korai lenne még erről beszélni, de annyit elárulhatok: például a gazdasági tematikájú műsorok aránya bizonyosan növekedni fog. — Szegeddel megbarátkozott-e már? — Sokat jártam a városban, gyermekkorom óta ismerem, szeretem. Szegednek jó a klímája, és viszonylag jó a levegője. Nyugodtabb, mélyebb lélegzetet vehet itt az ember... Jó volna, ha ezt allegorikusán is értelmezhetnénk ... és igyekezünk megvalósítani, a mi eszközeinkkel is. Domonkos László Szegedi sikerek az OKTV-n Az Országos Pedagógiai Intézet közzétette a középfokú iskolák legrangosabb versenyének, az országos középiskolai tanulmányi verseny (oktv) eredményét. A szegedi iskolák az idei tanévben a tavalyi évnél is sikeresebben szerepeltek. A Radnóti gimnázium tartotta jó eredményeit, most ^tanulója jutott be a legjobb tíz közé. Kiemelkedően szerepeltek a radnótisták kémiából, mert 4 tanuló szerepel a tíz között. Eredmények : Földrajz. 4. helyezett: Szilassy Péter (Radnóti gimnázium, tanára Rimóczi Károly). 9. helyezett Ácsai Tamás (Ságvári gimnázium, tanára Ambrusné Bullás Rózsa). Fizika, II. kategória: 5. helyezett: Bordás Ferenc (Radnóti gimnázium, tanárai Dudás Zoltánné, Győri István). Kémia, II. kategória, I. díj: Törő Imre, III. díj: Aranyos Attila, 6. helyezett: Szűcs Zoltán, 8. helyezett: Kónya Zoltán. (Mind a négy diák a Radnóti gimnázium tanulója, tanáruk Meleg István.) Matematika, 1. kategória: II. díj: Kocsonyi Gabriella (Kőrösy Közgazdasági Szakközépiskola, tanára Szalai Éva). III. dij: Serege Gábor (Déri M. Szakközépiskola, tanára Kovácsné Buzai Klára). Matematika, II. kategória: 10. helyezett Lancsa Hajnalka (Radnóti gimnázium, tanára Vincze István). Biológia, I. kategória: 8. helyezett Szűcs Zoltán (Radnóti gimnázium, tanára Gál Béla). Biológia, II. kategória: 5. helyezett Szabó Lajos (Radnóti gimnázium, tanára Szolnoky Jenöné). 8. helyezett: Szabó Andrea (Ságvári gimnázium, tanára Kánitz József). Angol nyelv, 11. kategória: 6. helyezett: Komlósi Péter (Ságvári gimnázium, tanára Bratinkáné Polgár Edit). Francia nyelv, II. kategória: 6. helyezett: Bernáth Tamás, 7. helyezett: Durham Michael. (Mindkettő a Ságvári gimnázium tanulója, tanáruk Józsa György.) Német nyelv, I. kategória: 5. helyezett: Kispál Tamás (Radnóti gimnázium, tanára Blazovich Lászlóné). Német nyelv, II. kategória: 9. helyezett: Both Rozália (Ságvári gimnázium, tanára Józsáné Mocsai Andrea). Orosz nyelv, I. kategória: II. díj: István Ildikó (Kőrösy Közgazdasági Szakközépiskola, tanára Révész Istvánné). Orosz nyelv, II. kategória: I. díj: Nikolényi Csaba, 4. helyezett: Kovács Albert Attila. (Mindkettő a Radnóti gimnázium tanulója, tanáruk: Takács József). A felsorolt tanulók a felsőoktatási intézmény felvételi vizsgája alól mentesülnek, az érettségi vizsgán pedig az adott tantárgyból vizsgamentességet élveznek és jeles minősítést kapnak. Damjanich nyomában Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc száznegyvenedik évfordulója alkalmából „Damjanich nyomában, előre! — a haza minden előtt!" címmel országos vetélkedőt hirdet meg a cibakházi általános iskola. Az országos vetélkedőre azoknak az iskoláknak és úttörőcsapatoknak a jelentkezését várják, amelyeknek a szabadságharc valamely jeles vezető személyisége a névadója, de csatlakozhatnak hozzájuk más oktatási intézmények és úttöröszervezetek is. A vetélkedő a kiírás szerint kétfordulós. Az első forduló 1988. szeptember 29-ig tart, s addig a benevezett iskoláknak és csapatoknak tárgyi emlékeket kell beküldeniük, illetve pályamunkákat készíteniük a nevezetes történelmi eseményekről. A diákok által öszszeállított anyagot ezt követően Szolnokon mutatják be.