Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-09 / 109. szám

Hétfő, 1988. május 9. 5 Rambo katedrája Hallgatom a fiúkat, és szinte lángot vet a szobában a rádió hangszórója, ök a skinheads (bőrfejűek). Meg akarják tisztítani ezt az országot a cigányoktól, az araboktól, a zsidóktól. „Cigánymentes övezet." Kifelé az idegenekkel. Magyarország a magyaroké. „Mi tisztafajú árják vagyunk." Éppen egy hete ennek. Pár nappal később már a városban is mindenki a Kárász utcai nagy verekedésről beszélt — „ők" lehettek, összetűzvén az arabokkal. Nem először persze, de most különösen látványosan, mondhatni „központilag" — és nyilvánosságot kapva. Mielőtt ájuldozni, fölháborodni, ezért-azért, ilyenolyan intézkedésekért kiáltozni kezdenének, mást ajánlok. Kis körszemlét. Még néhány hónappal ezelőtt is a jellegzetes szoknyákban-kendökben-bekecsekben kőrösfőről, Magyarvalkóról, Bánffyhunyadról, vagy éppen Kolozsvárról érkezett, értékes-értéktelen hacukóikat szánalmas konoksággal áruló közép-európaiakat igazoltatta, és zavarta el a fényes Váci utcából a rendőr, nem az éktelenül illatozó, nőket molesztáló barnabőrűeket, vagy éppen a zöldtarajos punkokat, vagy a kopasz skinheadeket. Innen kell kezdenünk a nézelődést. A hatvanas évek végén még csak tétovázva-óvatosan, a hetvenes években mind nyíltabb özönlésben, a nyolcvanas évekre már teljesen gátlástalanul, mindent elárasztóan érkezett Magyarországra a Nyugat egyik, a jó hazai adaptátorok által terjesztéskor fölöttébb sajátságosan értelmezett — és főleg: alkalmazott! — exportcikke. Filmekben éppúgy föllelhető volt, mint bizonyos könnyűzenei együttesek „karakterében", vagy csak „véletlenül" átvett és közzétett beszámolókban: az úgynevezett tömegkultúra egész struktúrájának alakításába. Megfelelő hatásfokkal, kellő körültekintéssel adagoltatott, vagyis terjedt és hatott fiatalok széles tömegei között. Egyszerre nevezhető ez gátlástalanul csak a nyers fizikai erőt elismerő és a pénzt-jólétet-hatalmat minden elemi emberi eszmény tekintetbe vétele nélkül istenítő-megszervezni akaró ideál-együttesnek. Jelképe lehet a Sylvester Stallone-i Rambo vagy Kobra figurája, de unokatestvérei persze szép számmal akadnak. Rambo katedrájáról a tanítások egészen biztosan sokkal erőteljesebben hatottak és hatnak. Merthogy a szükségletek adottak valának, a befogadásra várakozó, tátongó űr mélyei is ifjonti lelkekben már nagyjából készen állottak. Sok-sok eszmény lerombolva vagy legalábbis elbizonytalanítva-megtámadva, rengeteg alapfokú azonosságtudati tény nem ismerve. (Az a néhány, amely mégis, a felismerhetetlenségig eltorzítva-lejáratva.) Tanácstalanság, tétovaság — ugyanakkor a másik oldalon az örök szomjúság. Nyitva a kapuk. A skinhead-ideológiát nem lehet a francia Le Pen •'V • «>&... i ...... , Rádiós csúcsforgalom Holnap, kedden délután 14 és 15 óra között két helyszínen, az Interág Rt. Szabadkai úti Shell szerviz- és töltőállomásánál. valamint a Medikémia Ipari Szövetkezet telephelyén (Zsámbokréti sor l/A) bemutatkozik a rádió Csúcsforgalom adásának stábja. Mindkét helyszínen ebben az időpontban, s az adás egész időtartama alatt várják az érdeklődőket, akik feltehetik kérdéseiket, közérdekű bejelentéseiket a műsor vezetőinek és a meghívott szakemberekncK. A műsort egyébként Petres István vezeti. idegengyűlölete, vagy akár a náci árjaközpontú antiszemitizmus fasiszta rasszizmusa felöl megközelíteni. Ez szigorúan csak a felszin. Rambo katedrájának vizsgálata szörnyű vetés beérésének veszélyére figyelmeztet. Például arra, hogy a valóság tényeinek elkendőzése nemcsak a demokrácia elemi normái, de a legjózanabb belátás, ésszerűség, sőt a kimondott hatalmi önérdek szempontjából is mélyen rettenetes tudati károkhoz vezethet. Ezerszer nagyobb veszélyekhez, mintha kimondjuk, hogy az idegengyűlöletre van éppen elégséges undorító példa, ami egyébként, sajnos alapot adhat éppen így értelmezett torz védelmi reflexekre is. A hazánkban tanuló külföldi diákok egy részével bizony jócskán akadtak és akadnak „rendészeti" problémák. Hogy a cigányságról mint a legnagyobb számban társadalmi feszültségeket okozó itthoni népcsoportról egyre több szó esik mindenféle fórumokon szociális, gazdasági, munkajogi és bűnüldözési összefüggésekben egyaránt. Vagyis: ha minderről így, a nyíltság és az őszinteség, az elkendőzetlen tájékoztatás jegyében történt volna és történne sokszor ma is említés — Rambo katedrája legföljebb törpe, jelentéktelen kis behozatali cikkecske lehetne csupán. A Célok-ban, a KISZ KB által támogatott, évente tízszer egyetemistáknak, főiskolásoknak a Magyar Ifjúság mellékleteként megjelenő lap áprilisi számában olvastam az országos felhívást egy történelmi-politikai vetélkedőre* „Adj, magyarságot a magyarnak'' — ez a címe. Témája: Magyarország története,-társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődése a XIX. század elejétől napjainkig. Javallanám: szélesítsük a kört. Ne csak egyetemistáknak, főiskolásoknak szerveződjék a dolog. Vetélkedjünk. Nincs is más lehetőség. Rambo katedrájával. Domonkos László Oz irodalmi kávéházban Á sztálinizmus jelensége „Sztálin túlságosan goromba és ez a fogyatékossága, amely teljes mértékben elviselhető körünkben és a kommunisták közötti érintkezésben, tűrhetetlenné válik a főtitkári tisztségben. Ezért javaslom az elvtársaknak, gondolkozzanak azon, hogyan lehetne Sztálint erről a posztról áthelyezni és jelöljenek ki erre a helyre más valakit, akinek minden egyébtől eltekintve csak egy előnye van Sztálin elvtárssal szemben, nevezetesen az, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb és figyelmesebb az eltársakkal, kevésbé szeszélyes stb. Ez a körülmény talán jelentéktelen csekélységnek látszik." Lenin végrendeleteként szokták idézni a fentebbi sorokat, s keletkezésük után majd hét évtizeddel is csak bámulni tudjuk a megfogalmazójuk éleslátását és megérzéseit. Mit tudunk róla mondani manapság? Rosszat, gonoszságai mindeddig végig nem mondott áradatát róla, akit pedig ázsiai isteneket megszégyenítő hódolással vettek körül népek és nemzetek dicső fiai, lányai, öt idézzük, akinek nevével ajkukon — de hiszen tudjuk messze hangzó imádatát. Akinek élte szakadtát valóságos gyászként zokogták, jajongták embermilliók. Nevét, mint bűvös erejű talizmánt, csodatévő érékjét viselték utak, városok, iskolák, üzemek, kolhozok. Arcképét tán számláihatatlan milliónyi példányban nyomtatták papírra, vésték kőbe, bronzba öntötték, márványból faragták, arany, ezüst, drágakő hordozta ... Dicsősége elenyészett volna az évek során, hevét kiszítta volna a sok halott hidege? Eltűnt volna nyomtalanul, mint útról lökött kődarab? Vagy egyike lesz e rejtélyekben oly gazdag század fekete titkainak? Mi maradt utána, ami fontos és emlékezetes lehet? Hívei közöttünk rejtekeznek, ellenségei nem érzik biztonságban győzelmüket, mondhatjuk-e hát: eldőlt az ütközet? Egyáltalán, nevén neveztük már a történteket, elfordultunk a vétkesektől, elsirattuk a halottakat? Nem, mindez még ki tudja meddig, várat magára, tudatlanságban tartva nemzedékeket. Na de mi, mai magyarok ugyan miként vélekedjünk erről? Közünk lenne hozzá, netán részesei lennénk tetteinek, szenvedői döntéseinek, némelyek máig élvezői akkori imádatunknak? Itt lenne köztünk még ma is, rémületet keltve puszta árnyképével is? És mi "köze mindennek századunk reménységéhez, melyet köznapi megszokottsággal hívunk szovjethatalomnak? Lám egyetlen ember, s mennyi kérdés mégis. De már lehet kérdezni. Miként ma este 6 órától a Royalban is. Tráser László Békenap Kisteleken A győzelem napja alkalmából ma, hétfőn délután fél 5 órakor a kisteleki művelődési házban ünnepséggel egybekötött békegyűlést; rendez a Hazafias Népfront kisteleki bizottsága. Beszédet mond Mucsi Ferencné, a HNF helyi titkára, majd a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanárai, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói és a Kisteleki Egység Áfész citerazenekara ad műsort. Ezt megelőzően a kisteleki pártbizottság rendezésében koszorúzási ünnepséget tartanak a közDonti szovjet hősi emlékműnél. Bizonyítani senki nem tudja. Az ilyen ügyekről a felek nem készítenek írásos feljegyzést, nem töltenek ki nyilatkozatot. Nem vagyok jogász, így pontosan azt sem tudom, milyen paragrafust hány rendben sértenek meg. Csak abban vagyok bizonyos, hogy a szolgáltatók a monopolhelyzet megszilárdításával akarnak még több jövedelemhez jutni. Nem a versennyel, az olcsóbb árakkal és a minőségileg jobb munkával szeretnék a pénzt a zsebemből kicsalogatni. A taxifrontot ahhoz a kísérleti beteg lóhoz hasonlítanám, amelyen az állatorvos minden bajt tanulmányozhat. Mert a taxisok működéséből következtetni lehet a magyar szolgáltatói közállapotokra. Hol kezdjem a sztorit? Talán ott, a pilóták beszédesek és sokat panaszkodnak. Hat társaság működik Szegeden, de én még nem hallottam, hogy egymást dicsérnék. Ügy szidják a másikat, mintha halálos ellenségek lennének. Legutóbb az egyik legnagyobb társaság alkalmazottja azért siránkozott, mert a konkurencia valamelyik Háború kocsmában tönkre tette az URH-készüléküket. Letépték az adó-vevő zsinórjait, így figyelmeztetve a versenytársat, tovább tart a taxiháború — ami valójában akkor kezdődött, amikor több társaság jött létre. Visszakanyarodva az eredeti történethez, az is kiderült, a taxisok megfizetik a vendéglök, kocsmák, szállodák, intézmények pincéreit, portásait... azért, hogy őket hívják, ha a vendég vagy ügyfél kocsit kér. Különböző a tarifa. A kiskocsmában általában 1090—2000 forintot kérnek a társaságtól havonta. Ennek fejében "tisztességgel vállalják, csak a baksisosztót hívják. Biztosan megéri ez a tranzakció a taxisoknak is, hiszen egy jó forgalmú vendéglőből hamar megkeresik a nem tudom minek nevezzem pénzt. Belefér a hála- vagy csúszópénz kategóriájába, de annál mégis többet jelent. A monopolhelyzet kikényszerített árának is hívhatnám, hiszen amelyik társaság legtöbbet áldoz, az uralja a piac nagyobb részét. A Kohn bácsis viccekből megtanulhattuk, pénzzel lehet a legtöbb pénzt keresni. No persze mindennek van határa. Arról is értesültem, nem mindegyik vendéglőben elégednek meg az 1000-2000 forintos baksissal. Néhol anynyira elszemtelenedtek az erre illetékesek, hogy van képük egy nyári szezonra 60-70 ezer forintot is elkérni valamelyik taxitársaságtól. Mert úgy kalkulálnak, ha egy főállású sofőr havonta 20-30 ezer forintot tisztán megkeres, abból nekik is nagyobb falat jár. Nincs jogom senkinek a zsebében kotorászni. Gusztustalannak is tartom, az ilyen keresgélést, de sajnos rájöttem, hamarabb kotorásznak az enyémben, mivel egyre drágábban fizetem meg a különböző szolgáltatásokat. Mert nem az olcsóbb árakkal versenyeznek az ügyfélért, hanem a piac felosztásával. Hogy mikor lesz igazi versenyhelyzet? A jó ég tudja. II. M. II kodályi teljesség igényével... A névhez méltó ünneo! keretek között megalakult szombaton a Magyar Kodály Társaság helyi csoportja Szegeden. A Bartók művelődési központban megtartott alakuló ülés Kodály kórusmüveinek magas színvonalú előadásával kezdődött: a Rozgonyi Éva vezette Bartók kórus énekelt, és a Rókusi 1. Számú Általános Iskola Kicsinyek kórusa — Czakó Jánosné vezényletével: szép, komoly, bensőséges hangulatot teremtettek. A társaság Rozgonyi Éva karnagyot, "" a Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola igazgatóhelyettesét bízta meg. hogy készítse elő a helvi csoport megalakítását. Az ülésen a szegedi karnagy és zenepedagógus értő szavakkal foglalta össze, mit jelent — itt, most — szellemi kisugárzásra képes csapatot, a kodályi teljesség megvalósításara törekvő, tettrekész emberek csoportját megszervezni, erőiket összefogni. A társaság alapszabályban foglalt célja Kodály teljes szellemi hagyatékának ápolása, zenemüveinek, pedagógiai és tudományos írásainak közkinccsé tétele. ,.Nem Kodálynak van szüksége ránk, hanem nekünk van szükségünk Kodályra" — idézte Szokolay Sándor zeneszerzőt, a társaság elnökét, aki jelen volt a szegedi alakuló üiésen, és — a többi közöt: — a következőket mondta: az országos hálózat, a társaság helyi csoportjainak alakulása azért is fontos, mert itt az ideje, hogy a mester életműHegalakult a társaság megyei csoportja ve visszaáramolják oda, ahonnan ő éppen a legtöbbet merített: a néphez. Ideje megkísérelni megváltoztatni az egyközpontúságában feudális vonásokat mutató Magyarországot! A bajban, egymásra utaltságunk szükségében a serkentő, inspiráló, alkotó erők. az ilyen módon egyenrangúak összefogása: létkérdés. S nem sokaság, hanem lélek kell az olyanfajta munkálkodáshoz, melynek a kodályi erkölcs, magatartás, népben-nemze.'oen gondolkodás a példája. A jobbító szándékú, a kodályi értelemben vett nemzetépítésre vállalkozó embercsoportok friss, elhasználctlan búvópatakként, eleven erőként — hatnak. Ideje, hogy Kodály nyomába szegődjünk, hiszen a tudás, a pedagógus, a népét ostorozó Ady ikerpárja azt akarta, hogy müveit nemzetté váljunk. Nem szabad megválnunk, hogy Kodály örökségét külföldről kelljen „visszatanulnunk". A társaság alapszabálya szerint megyei csoportot ctt lehet megszervezni, anoi arra az elnökség a helyi személyi és tárgyi feltételekel biztosítva látja. A szegedi alakuló gyűlésen a jelenlevők kimondták a Csongrád megyei csoport megalakulását, és megválasztották a vezetőséget: elnöknek Rozgonyi Évát; a vezetőség tagjai: Oberfrank Géza, Szeged főzeneigazgatója, Kalmár Ferencné karnagy, a Rókusi 1. Számú Altalános Iskola tanára, Monoki Lajos, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének vezetője, Nagy János karnagy, a szentesi zeneiskola igazgatója. A Magyar Kodály Társaság Csongrád Megyei Csoportjának alapító tagjai lehetnek mindazok, akik az alapszabályban foglalt célokkal és feladatokkal egyetértenek, és június 15-ig eljuttatják a kitöltött jelentkezési lapokat a Bartók művelődési központba. S. E. Elhunyt Kollányi Ágoston A Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatósága, a Magyar Film- és TV-Művészek Szövetsége, valamint a Magyar Mozi- és Videófilmgyár igazgatósága mély megrendüléssel adja hírül, hogy május 7-én, hosszú betegség után, 75 éves korában elhunyt Kollányi Ágoston Kossuth-díjas kiváló művész, filmrendező. Temetéséről később intézkednek. Reform és statisztika A Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosztályának és Hajdú-Bihar megyei szervezetének Info '88 elnevezésű 17. vándorgyűlése szombaton befejeződött a hajdúszoboszlói Délibáb Szállóban. A reform és statisztika összefüggéseiről rendezett tanácskozáson 500 vezető vállalati gazdasá. gi szakember, közgazdász és statisztikus vett részt. A tanácskozás plenáris ülésén megfogalmazták, hogy a mai gazdasági környezetben, amikor rendkívül szigorú íköveáalmények. mellett kell megkeresnünk a gazdasági stabilizációhoz, kibontakozáshoz vezető utat, a korábbinál is nagyobb szerepe van a folyamatok elemzésének, a teljesítmények mérésének. Vagyis mai viszonyaink között nem csökken a statisztika szerepe, ellenkezőleg: a gazdaságstatisztika feltáró-elemző összehasonlításai a reformfolyamatokat segítik. V