Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-09 / 109. szám

Hétfő, 1988. május 9. 3 Több Lada-alkatrész Több Lada-alkatrész ér­kezik az idén a Szovjetunió­ból hazánkba, mint a múlt esztendőben — egyebek kö­zött ez hangzott el az első magyarországi Lada-alkat­rész-tanácskozáson, amelyet szerdától szombatig tartot­tak Debrecenben. Az Au­tótechnika Kereskedelmi Vállalat által rendezett négynapos konferencián 300 személygépkocsi-gyártással, -forgalmazással, -javítással és alkatrészgyártással fog­lalkozó magyar és szovjet szakember vett részt. A mostani, debreceni alkat­rész-tanácskozás konkrét eredménye, hogy a szovjet partnerek erre az évre to­vábbi 2,3 millió rubel ér­tékben korábbi Lada típu­sok alkatrészeinek és 1,6 millió rubel értékben Lada Samara-alkatrészek szállí­tására vállaltak kötelezett­séget. Ezzel az idén össze­sen 33,5 millió rubel ér­tékű Lada-alkatrész érke­zik az országba^ a Szovjet­unióból. Drágább lett a gyümölcs­konzerv A konzervgyárak és a for­galmazó kereskedelmi vál­lalatok tájékoztatják vásár­lóikat, hogy a termelési költségek nagymértékű emelkedése miatt a gyü­mölcskonzervek fogyasztói árai május 9-től fokozato­san, átlagosan 10 százalék­kal, termékekként eltérő mértékben emelkednek. Magángondolatok - közösben Gyerekkorából veszi ő is a példát A kettős ekét akkor se volt szabad éjszakára benne hagyni a barázdában, ha természetesnek tűnt, hogy holnap ott folytatódik a szántás. Minek, apám, úgy­is vasból van! Azért, fiam, mert ha a kormánylemezt megfogja a rozsda, egy ló­val több kell hozzá. A vető­gépet is be kellett húzatni­uk a szín alá, mert az is tönkrement volna odakint. És a rend is úgy kívánta, aminek gazdája van, ne maradjon szanaszét. Eljött az az. idő, az írmag­ját kiirtani nem is volt olyan nehéz. Ha ősszel ki­fagyott a nagy eke a baráz­dából, ugyanott találta a tavasz is. A kint felejtett vetőgép hányszor vált pél­dául hely határozóvá! Ahol az áll, ott kell elfordulni balra! Emlékezhetünk rá, a szövetkezeti géptelepet rozs­datemetőnek kezdte nevezni mindenki, kölcsön véve Fe­jes Endre írásának a címét. Túlontúl hamar múlt el az a nemzedék, amelyik véré­ben hordta a föld szeretetét, a tárgyak megbecsülését, és hamar jöttek, akiknek ab­ból kellett kiindulniuk, ere­jükre tart csak számot a gazdaság, lelkületükre nem. Nem parasztok voltak már, csak a határban dolgozó bérmunkások. Nagy árat fi­zettünk az írmagok kiirtá­sáért Természetes következ­mény lett a munka minő­ségével is a még elfogadha­tó legalsó szintet célozta meg mindenki. A legalsó határra tervezni a fölemel­kedést — ugye, viccnek is rosss. Arra is emlékezhet a most korosodó nemzedék, mek­kora viták kerekedtek an­nak idején a részesművelés­ről, vagy a háztáji gazdaság fejlesztéséről. Régi tézis­gyártóink mindkéttöre azt mondták, a közöstől vonja el az erőt tehát tönkreteszi _ a szövetkezetet Időbe tel­lett amíg ők is belátták, nem tézis ez, legföljebb protézis, ami tudvalévően pótolhatja csak az igazi fogsort, de nem helyettesít­heti. Azt mondja most a szőregi elnök, tanulóiskolá­jfi lehet a háztáji a közös­nek. Ha például gondolnak egyet, és űj növény ter­mesztését akarják bevezet­ni, legalább öt-hat évet rá kell szánniuk. Ha előbb a háztájiba adják, egy is elég, hogy megtanulják. Igaz, ahhoz, hogy a for­dított igazság is igazi igaz­ság legyen, másként kell szervezni a közöst Ügy például, a benne végzett munka után dolgozhasson bárki a háztájiban, illetve ünnepeit és szabadságát ad­ja rá, mert ha nem ezt te­szi, valóban gyöngül vele a nagyüzem. Megeshet, meg­változik majd ez a néze­tünk is, a szakszövetkeze­tek, a kisszövetkezetek, ter­melő csoportosulások, netán a részvénytársaságok egyre többet emlegetett lehetősé­gei erre utalnak, de a szív­vel-lélekkel végzett munka becsületét addig is vissza kell állítanunk. Ezt pedig Nincsen annak olyan nagy ideje, amikor ezt mondta minden valamirevaló teoretikusunk: akkor lesz igazi nagyüzem a tsz, ha a magángazdálkodás írmagját is ki tudjuk irtani az emberekből, és helyé­be a közös gondolkodást ültetjük. Jól emlékszik rá a szóregi szövetkezet elnöke. Molnár Imre is, aki mindig közel volt az uralkodó teóriákhoz, mégis a fordítottját mondja: meg kell tanítani tagjainkat maszek módon dolgozni. Akkora pálfordulás ez, meg keli állnunk, hogy megrághassuk. ömlesztve elérni nem lehet, itt mindenkinek meg kell találnia a maga hajtóerejét. Eljutottunk már odáig elég régen, az a jó, ha a szövetkezet csak azt terme­li, amire a nagy tábla és a sok gép ad lehetőséget, bú­zát, kukoricát például, a termést pedig átadja tagjai­nak, hogy hizlaljanak belő­le disznókat, vagy nevelje­nek baromfit Kübekháza, Szőreg, Tiszasziget és Üi­szentiván egy besi kerített közö9 gazdaságában azon­ban ez. az, út nehezen jár­ható, mert Tiszaszigeten, mindjárt a nekifutás évei­ben akkora hizlalda épült, hogy elkormányozni is elég. Szóregen meg akkora tojás­gyár, ha az egész megyét ellátják tojással, még ak­kor is marad. A házlájiban se akar már senki kukori­cát vagy árpát termelni, in­kább megveszi a táptakar­mányt a boltban. Sokikal nagyobb a haszna, ha bel­terjesen gazdálkodik rajta. Paprikát művel, gyógynö­vényt gondoz, rózsatövet termel, vagy faiskolát tele­pít Az lenne az ideális, ha nemcsak értékesítésre ve­hetné át a közös gazdaság a háztáji termését, har.em föl is dolgozhatná. Ahogy a régi uradalmi világban is az volt az erősebb, ame­lyiknek cukorgyára, szesz­földolgozója volt. Az összes nyugati példa is azt sugall­ja, szövetkezeti alapokra kell helyeznünk a földolgo­zást is. Idő kell rá termé­szetesen, amíg minden ér­dekjeit fejben lecseng a gondolat. Elő kell még ven­nünk Nagyrádé példáját, mondja az elnök, mert ott most is legalább tízszeres a túljelentkezés. Amikor ez a falu megépítette a hűtőhá­zát, mindjárt málnást is „integrált" hozzá. A tagoki gondozzák a málnást, a szö­vetkezet csak megfagyasztja a termést, de a haszna leg­alább akkora, mint a ki­emelkedő jövedelmű tagoké. Az előkészületek hiánya és a jelenlegi pénztelenség miatt hasonlóra nem is gon­dolhat a négy falu szövet­kezete, legföljebb arra amit lehet, maga értékesíti. Az elérhető legjobb áron ter­mészetesen, hogy érdeme­sebb legyen átadni, mint piacot állani. A termelőszö­vetkezetnek tehát magán­gondolatokat is forgatnia kell a fejében, ha nem akarja elszalasztani a haj­danában annyit emlegetett aranytojást tojó tyúkot Ar­ra is rá kellett jönnie, az éri meg legjobban, ha maga műveli a háztáji területet is, maga is veti be, netán a növényvédelmét is maga látja el, és annyi marad a tagokra, ami a csak kézzel végezhető munkákra kell. Biztos jövőt is emlegettünk, annak idején, amikor még belépésre agitáltunk, mond­ja tovább az elnök, sokat is tettünk érdekében, de egész sereg dologgal adósok ma­radtunk. Behozta a gazda a nyolc hold földjét), lovát, kocsiját. Alig telt el tíz-ti­zenöt esztendő, elkezdtük kiosztani a földjét a városi népeknek!, kiskertként, jó áron, de amikor nyugdíjba megy, úgy kezdjük számolni öregkori járandóságait, mintha csupasz kézzel jött volna be. Semmivel ne kaphasson többet, mint az, aki örökös bérmunkáslelkü­Jettel várta, hogy elteljen rajta az idő. A bérét se úgy adtuk ki, hogy munká­ja teljes értéke benne fog­lalódjék, hiszen tartalékol­ni kell a fejlesztésre is. ö nem veheti ki hasznát a fejlesztésből, ellenben az aki most lép be, az általa megtermelt tartalékok alap­ján jóval többet kaphat. Mindig ezt neveztük szocia­lista megoldásnak, noha ma már látjuk, éppen a szocia­lista gondolattól esik a leg­messzebbre. Hogy mikor tudjuk elérni, munkájának elérhető legnagyobb hasz­nát élvezhesse mindenki, és erre alapozhassa öregkori jövőjét is, még közös erővel 8? tudunk feleletet adni. Akj tucatemberi besorolás­sal ugyan, de szívvel-lélek­kel dolgozta végig az életét, többet kaphasson, mint aki harcosi mosolygással, szépen kalapált felszólalásokkal védte és várta á jövendőt. És a tucatemberi besorolás is kophasson le róla, minél előbbi Forog azonban a szövet­kezeti gondolat, előbb-utóbb kiforogja ezt is. Eddig is nagy szükségünk lett volna rá, de tovább nem nagyon várhatunk vele. Horváth Dezső A hálaadóról A módosított egészségügyi nikájának két törvény talán legnagyobb jétöl. hibája, hogy kísérletet tett a Farkas Iván: hálapénz körüli gondok meg­oldására, ahelyett, hogy megszüntette volna. Mind­amellett, hogy a paraszol­vencia enyhén tanársegéd- az úgynevezett bonusrend­szer nem létezik. Csányi László: — A fel­— Tiz év után a havi vetést — de nemcsak azor­bruttósított fizetésem 6 ezer vosok vonatkozásában — jo­800 forint. A hálapénzt így gosnak tartom. A jogszabály kényszer elfogadni. Azon túl minden munkaviszonyban megadóztatása — mi itt a klinikán tíz-tizenöt levő magyar állampolgárnak szólva — jogilag éve javarészt elavult mű- havi ezer forinttal csökken­tisztázatlan, morális válság szerekkel dolgozunk. A sze- ti az adóköteles jövedelmét, okozója, etikai konfliktusok mélyenként külön-külön ka- és ezzel a munkájával kap­forrása. Ezt látszik bizonyl- pott hálapénzből jó lenne a csolatos felmerült költsége­tani felkért hozzászólóink vizsgálatokhoz, a gyógyítás- it ismeri el. Ez vonatkozik véleménye. hoz ma már elengedhete'.le- az orvosokra is. Az viszont, * nül szükséges korszerű esz- hogy a törvény nem tesz Tráser Lászlót, a SZOTE közöket megvásárolni. Hiá- különbséget tevékenységek. Marxizmus Leninizmus Tan- ba hát, ha szakmailag jól illetve igények között, ez székének adjunktusát a felkészült az orvos, hiáoa tény, de ugyanakkor, ha egy kórkép felvázolására kér- kapja a paraszolvenciát, ezt orvos egy konferencián szer­a szellemi és anyagi lehe- zett tapasztalatát, tudás­tőséget nem képes a bete- többletét a gyógyítómunká­gek javára összeegyeztetni, jában kamatoztatja, akkor A hálapénz kizárólag a fize- feltehetően bővült páciense­tésünk kiegészítése, az or- inek köre, következésképpen tük. — Én úgy látom, mind a mai napig létezik a társa­dalmi képmutatás, ami a kormányzat részéről abban nyilvánul meg, hogy a gyó- vosok megélhetésének egyet­gyítószemélyzet fizetését len biztosítéka, de nem szól­hatta tartja" a mai ma- gálja a gyógyítás érdekét, gyar átlagbérnek. Ez a tény Én úgy gondolom —, ha jellemző a pályakezdő, a több hálapénzhez is jut, es így megtérül a befektetés. Papp István: — Minden bizonnyal még jó néhány középkorú orvosra éppen úgy, mint a három műszak­ban dolgozó nővérre. Ilye­ténmód a hálapénz elfo­már nincs olyan társada- dolgot felsorolhatnánk, ahol lombiztosítási rendszerünk, felmerülhet a változtatás amely az anyagi és tárgyi szükségessége. De azt is fi­feltételeket megteremtené — gyelembe kell venni, hogy pillanatnyilag még a leg- milyen társadalmi viszonyok gadását nemhogy jogosnak jobb megoldás az lenne, ha között volt szükség beveze­tartják, hanem úgy érzik, ez visszatérhetnénk a régen tésére. Véleményem szerint a pluszjövedelem be van már alkalmazott kiskassza- a szegény állam és a nagy kalkulálva a fizetésükbe, rendszerre. Ez azt jelentené, adókedvezmények nem ille­hogy a gyógyítóközösseg nek össze. Biztos vagyok ab­tagjai összeadnák a hála- ban, hogy néhány év múlva pénzüket. Így e közös pénz- tisztázódnak a problémás bői megoldható lenne a kii- kérdések. Visszatérve az or­nika, vagy kórház, vagy vosokra: jogos a költségek a hatalom rendelő műszerparkjának részbeni elszámolásának számtalan korszerűsítése. Nem beszél- igénye, e vonatkozásban rö­ve arról, hogy a gyógyító- videsen felső szintű döntés munkában nélkülözhetetlen várható. asszisztencia is részesülne — Egy liba, avagy fél ebből az összegből. A legá­lis jövedelem egyébként az orvost még a magánrendelő­jében sem ösztönzi a joöb felszerelések beszerzésére. Az orvosnak az az érdeke, hogy a magánpraxisában minél olcsóbb - tehát kor- k u ajándékokati ha nem szerutlen — műszerekkel ic 0 1:KAt „„„., 7zi a;*, gyógyítson, hiszen azon túl, hogy minden beruházásra Persze, vannak, akik ezzel visszaélnek. De ennek kap­csán felvetődik az egészség­ügyi káderek kiválasztásá­tól kezdve a társadalom közmorálján át visszaéléséig probléma. A kiválasztásról csak annyit: 18 éves ember­ről nem lehet eldönteni, hogy 35 éves korában mi­lyen erkölcsi elveket fog vallani. — Ez az egyik néző­pont... és a betegeké? — A mi vállalkozó típusú társadalmunkban a beteg számára természetesen je­lenség, hogy ő a szolgáltatá­sokból- anyagi teherbíró ké­pessége arányában részesül. Ugyanakkor az is tény, — mint azt egy nemrégiben , , . ,„. végzett vizsgálat bizonyítja 23 le ,a korszerűsítésre for­hogy a magyar társada- dltott összeget. avagy disznó, mint paraszolvencia megadóztatása meglehetősen groteszk. P. /.: — Lehet, hogy an­nak tartja, de azt hiszem, nem titok, hogy vannak gyógyítók, akik a hálából is a libát, vagy fél disz­nót — egy-egy élelmiszer­boltban visszaváltják, pénz­fordított pénzt igazolnia kell, zé teszjk A törvény'szerint jövedelem a magánszemé lyek által bármilyen címen lom közel fele a létmini­mum környékén él. Ebből adódóan a társadalom sze­gény része növekvő lattal szemléli azt, hogy még ebből, a számára jogosnak tűnő juttatássorozatból is ki­rekesztődött, amiről pedig Daru József: — A hálapénz adójából befolyt összeg az államnak irTdu- ^lált pénz, amiért azonban nem ad cserébe semmit. Ha ugyanis a paraszolvencia, mint legálissá tett jövede­lem, adóköteles, akkor az megszerzett vagyoni érték, ami nemcsak pénzt jelent­het. Ezért úgy gondolom, semmi esetre sem etikátlan a természetbeni hála adóz­tatása. Egyébként ezek ese­tében a napi piaci árral kell számolni. azt hirdetjük: állampolgári adózással kapcsolatos más törvények — hovatovább a kedvezmények — is legye , nek érvényesek. Mire gon­milyen elfogadhato megöl- dolok? Az orvosoktól ma_ jogon jár mindenkinek. — Lát-e az etikus vala­3 Bizalmi válság dást? Egy-egy egészségügyi kö­zösség — klinika, kórház — belső demokratizmusa le­gyen olyan fokú, hogy ázott gas szakmai ismeretenet várnak el, joggal. Kivált a klinikai orvosoktól. Konfe­renciákon részt venni, kül­földi szakfolyóiratokból tá­dolgozók maguk ítéljék meg jékozódni, nyelveket tanul­és — uram bocsá' ha el- ni, kandidatúrát írni — fogadják — akkor maguk mindez igen sok pénzbe ke­osszák el a közösen szerzett rül. A hétezer forint körül hálapénzt. Hiszen hangsú- mozgó bruttó fizetésünkből lyozandó, ami megadóztatik, ez nem finanszírozható. A az elismertetik. Kedvezmények nélkül A közvélemény úgy tartja hogy a szülészek, nögyó hálapénz adójából viszont le nem írható, holott köztudot­tan ebből fedezzük ezeket a kiadásokat. Félő az is, hogy a közeli jövőben a most fiatal Szövetkezetiek békefcslálkozója Az elmúlt hét végén, adniuk a versenyzőknek és szombaton a Mészöv, a Ki- természetesen mérték az szöv és a Teszöv szervezésé- időt is. A felnőtteknél az el­ben tizedik alkalommal ren- ső helyet a Kisteleki Egység dezték meg Opusztaszeren, a Áfész csapata szerezte meg, Nemzeti Történeti Emlék- míg az iskolaszövetkezetek­parkban a békehónap ts a nél a Szegedi Makkoshází győzelem napja tisztelődére a Általános Iskola diákjai szövetkezeti emléktúrit és győztek. nagygyűlést. A 6 kilométer Az emléktúrát követően távot felölelő túrára 79 csa- került sor a békenagygyűlés­pat nevezett be, ebből 23 if- re, amelyen Krasznai Mi­jűsági. Az állomásokon hály, a Mészöv főtanácsosa egyebek mellett a szövetke- mondott beszédet. Utana zeti mozgalommal kapcola- folytatódott a majális, a re­tos kérdésekre kellett választ mek hangulatú találkozó. Molnár Péter orvospszi­chológust, a SZOTE Ideg-és Elmegyógyászati Klinikájá­nak egyetemi tanárát a lé­lektani hatásról kérdeztük: — A hálapénz önmagá­ban káros jelenség, meg­alázó az orvosnak és a be­tegnek, aki ráadásul kény­szert érez, amikor egyetlen egészségét próbálja az or­vos kezébe letenni. Meg­adóztatása lélektani szem­pontból mindenképpen hi­bás döntés, hiszen így álla­mi pecséttel, mostantól már kötelező. S ha a beteg azt érzi, hogy neki fizetnie kell, akkor ennek a hitnek a kö­,vetkezménye, hogy valóság­sem a szakma megtanulasa- értéke van Tudnunk kell ouászok kaviák a leatöbb f?' 3 leJk,,sm?re es. 8yogyazt is: a nehezebb élethely­gyaszoK KapjaK a legtooo tasra koncentrálnák majd, zetekben a nszicholóeiai dol­halapenzt, ezert e szakteru- hanem a betee érzelmeire ze'eKD®n a pszicnoiogiai aoi­let kévviselöitöl kértem vé- í ? ? P-vfiT UA, . gok jelentősége mindig na­leméZaSZOTEnö, kíi- P o a® hálape"z gyobb. A bizalom kérdése is lemenyt a SZOTE no. kii- remenyeben. Ped.g egyál- ^lyosabb lesz> mint koráb_ talan nem biztos hogy a ban A szentesített hála­latvanyos torodes alapos pénz klkezdi a biza]mati hi. szakmai ellátást kiser. szen a ^g úgy fogjaérez_ ni, ha nem fizet, akkor az orvos egészen biztosan nem törődik vele annyit. A másik lélektani aspektus magyará­zatát kissé messzebbről kell kezdeni. Amikor még — a Az Adófelügyelőség veze- hatvanas években — volt tőjével, Csányi Lászlóval és pénzünk, akkor a gyerekek­osztályvezetöjével, Papp lst- re nem jutó időt, törődést vánnal a „hálapénzadó" né- ajándékokkal pótoltuk. Ek­hány, sokak számára tiszta- kor jelent meg az úgyneve­zatlan kérdéséről beszélget- zett tárgy közvetített szere­tünk. tet. Jóllehet, az analógia — A legtöbb hasonló adó- messzire vivő, de az orvos— rendszert alkalmazó ország- beteg kapcsolatban ugyanez ban az orvosok a szakmai jelentkezik. Itt a bizalom ismereteit gyarapítandó, kül- tárgyközvetített, méghozzá földi konferenciákra uta- pénzközvetített. Igy az or­zik, szakkönyveket, szak- vos—beteg kapcsolat ennek folyóiratokat vásárol, ak- következtében tisztátlanná kor ezeknek a költségeit az válik. adójából leírhatja. Nálunk ez Ka torsai Kalslia Fél disznó, mint paraszolvencia

Next

/
Thumbnails
Contents